A szókincs definíció szerint egy adott nyelv szavainak összessége. Egyénekre vonatkoztatva is használjuk (pl. gazdag a szókincse), ekkor arra utalunk vele, hogy a személy mennyi szót ismer a nyelvből. A gyerekeknek folyamatosan bővül a szókincsük, ahogy új ismeretekre tesznek szert az óvodában és iskolában. A szókincs bővítése tudatosan is végezhető megfelelő kommunikációval, különböző játékos, nyelvi feladatokkal, meséléssel vagy olyan játékokkal, melyeket kifejezetten a szókincs bővítésére készítettek.
Az egyéni szókészlet felbontható aktív és passzív szókincsre. Aktív szókincsbe azok a szavak tartoznak, melyeket rendszeresen használunk, míg a passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, melyeket ismerünk de nem használunk. A csecsemők az első valódi szavaikat általában egyéves koruk körül kezdik el használni. A gyerekek szókincse másfél éves korra 50-150 szót tartalmaz, melyek nagy része passzív, csak néhány tucat szót használnak aktívan. Amikor szókincsről beszélünk, a tanárok és a nyelvtanulók általában egyetértenek abban, hogy az elsődleges cél mindig a szókincs növelése. Ahogy a 3. fejezetben láttuk, a gyakoriság segítségünkre lehet abban, hogy a nyelvtanulás során mikor milyen szavakra lesz szükségünk.
Ősi és jövevényszavak a magyar szókészletben
A szókincs bővülésének módjai 1.) Belső keletkezés: mai szavaink legnagyobb része belső keletkezésű, nyelvrokonainktól való elválásunk után keletkezett ősi vagy idegen tövekből összetétellel, vagy szóteremtéssel. Ezen módok mindegyike részt vesz az új szavak keletkezésében, de arányuk koronként változik. A honfoglalás korában már kb. 50 képzőnk volt, amelyek a szavak jelentését vagy alakját módosították. A nyelv önálló életének idején ezek bővültek, változtak, ún képzőbokrok alakultak ki. A képzők élete a korhoz kötött aktivitásuk, termékenységük függvénye; ma például az igenévképzők vagy az -ás, -és, -hat, -het képzők jellemzőek.
2.) Idegen eredetű szavak: A belső és külső források közötti különbség fontos, hiszen a szókincs külső forrásból származó elemei között található jövevényszavak és idegen szavak különbségei meghatározzák a beilleszkedés módját a magyar nyelvhez. Jövevényszavak például a honfoglalás korából származó török hatások, vagy a későbbi német, latin és más nyelvek hatásai. Idegen szavak esetében gyakran megfigyelhető a hangalak és a nyelvtani elemezhetetlenség, valamint a rokontalanok jelleg. A jövevényszavak eredete sokszor több nyelven keresztül vándorolt utunk során, és megállapításuk körültekintő kutatómunkát igényel.
Jövevényszavak és idegen szavak kapcsolata
A jövevényszavak forrásai a népünk vándorlásainak helyszínei, és sok közülük nyelvrokonainkat is érintik. A honfoglalás előtt török közelségben álltunk, ezért ekkori eredetű jövevényszavaink között sok a török. A jövevényszavak eredetének megállapítása körültekintő kutatómunkát igényel, és számos szótípus tartozik ide: például a paprika - India, perzsa, török, újgörög, szerb-horvát útvonalon végighúzódó vonal, vagy a nagy nyelvi környezetben honosodott kifejezések. Az idegen szavak közé soroljuk még az ún nemzetközi szavakat is, amelyek majdnem minden más nyelvben is megtalálhatóak.
Az idegen szavak közé tartoznak a tükörszavak is: egyidegen szó elő- és utótagját lefordítjuk, így kapjuk meg az átültetett értelmet.
A szókincs rétegei és beszédstílusai
A magyar nyelv szókészletének rétegei több korból tevődnek össze. Ősi örökségként az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szó elem a finnugor korból, míg 70-70 az uráli és ugor korból származó gyökök találhatók. Jövevényszavak a vándorlások és együttélés során kerültek be a nyelvbe, és hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez. A korai időkben a török és szlávság hatásai is megjelentek, később pedig a latin és német kultúra, a francia hatások, illetve a román és egyéb nyelvek kölcsönzései formálták a szókinetszintet.
A szókészlet változásai külső forrásból: idegen szavak között találhatók bizonytalan eredetűek - ahol az eredet megállapítása bizonytalan -, ismeretlen eredetűek - ahol a forrás ismeretlen -, és jövevényszavak - amelyek alkalmazkodnak a magyar nyelvhez, hangzásvilágukhoz és illeszkedésüket tekintve beilleszthetők a magyar nyelvtanba. A külső forrásból származó szavak közé tartozik a latin, görög, német és francia hatás is, valamint a török, szláv és román kölcsönzések halmaza. Ezek a szavak idővel átalakulhatnak idegen szavakká vagy jövevényszavakká attól függően, hogy mennyire illeszkednek a magyar nyelvtani rendszerbe.
A szókincs kialakulásának és változásának összefüggései
A szókincs bővülése a társadalmi és gazdasági változások tükrében történik. A nyelvi készlet megjelenése és fejlődése egyszerre forrása és következménye a történelemnek. A 20. század második felében a pszicholingvisztika területén elért eredmények hangsúlyozták a szókincs fontosságát idegen nyelvek elsajátításában. A 21. századi pedagógia pedig a digitális eszközökkel és új megközelítésekkel bővíti a szókincshez való hozzáférést és a tanulás hatékonyságát. Jelen könyv célja, hogy körüljárja a szótanulással, szókincsfejlesztéssel és tanítással kapcsolatos legjelentősebb pszicholingvisztikai fogalmakat és a legfrissebb kutatásokat bemutassa.
A témához kapcsolódó gyakorlati megfontolások: a szókincs növelése érdekében fontos az aktív és passzív szókincs egyensúlya, a gyakoriság és a kontextus figyelembe vétele, valamint a szókészlet különböző rétegzettségeinek megértése a nyelvi változások tükrében. A nyelvoktatásban hasznos lehet a jövevényszavak és idegen szavak megkülönböztetése, hiszen ezek beilleszkedésének módja és időzítése befolyásolja a nyelvtanuló motivációját és eredményességét is.
