Az angol nyelv a magyartól eltérően nem rendelkezik olyan hivatalos helyesírási szabályzattal, amelyhez (elvileg) mindenkinek tartania kellene magát. Tehát ne vedd szentírásnak azt, amit ebben a leckében vagy bárhol máshol olvasol! Mindazonáltal ebben a leckében rengeteg általánosan elfogadott vagy legalábbis többé-kevésbé általánosan használt helyesírási tudnivalót gyűjtöttünk össze. Ne aggódj, nem akarjuk a legalapvetőbb dolgokat is a szádba rágni, de egy nagyon lényeges dologról értekeznünk kell.
Ez a lényeges dolog nem a kérdőjelet érinti, azt magyarban és angolban is a kérdések végére tesszük. Mindkét nyelvben pont kerül a kijelentő mondatok végére, azonban a felkiáltójel használatával kapcsolatban vannak különbségek. Angolban viszont a magyarral ellentétben nem használunk minden esetben vesszőt a felszólító mondatok és az óhajtó mondatok végén sem. Magyarban sose teszünk vesszőt az „és” elé, ha felsorolásról van szó, angolban azonban nyugodtan tehetsz vesszőt az „and” elé ilyen esetben, de nem kötelező.
Az „and” előtti vessző felsorolás esetén bevett szokás az amerikai angolban, a brit angol írásmód azonban kevésbé használja. Ha neked szimpatikusabb is a brit angol írásmód (kevesebb vessző), akkor is adódhatnak olyan esetek, amelyeknél célszerű vesszőt használni pl. Tekintsük most el attól az apróságtól, hogy helyesen „Guns N’ Roses” és nem „Guns and Roses”.
Valószínűleg még így se okozna gondot a megértés, mivel híres zenekarokról van szó, amelyeket a legtöbb ember ismer, de vessző nélkül akár úgy is értelmezhetné az olvasó, hogy szereted a Nickelbacket, a Nirvana and Guns-t, és a Roses-t. Ha felcseréljük a jelzőket (interesting/amazing), akkor is ugyanazt jelenti a mondatunk, így ezek a jelzők egyenrangúak, hiszen mindketten a „movie”-t módosítják. Itt két jelzőnk van (beautiful/Hungarian), azonban nem egyenrangúak, hiszen a „beautiful” a „Hungarian girls”-t módosítja.
Angolban vesszővel választjuk el a mellérendelő mondatok tagmondatait. Mellérendelőnek azokat az összetett mondatokat (tehát min. 2 tagmondatból álló mondatok), amelyek tagmondatai egyenrangúak. A mondatot két különálló mondatra bonthatjuk: szeretem az állatokat ÉS Péter csak a kutyákat szereti. A két tagmondat külön-külön is megállná a helyét, hiszen két teljes gondolatot fogalmaznak meg, ezért mellérendelő a mondatunk. Ebben a példában a vesszőhasználat megegyezik az angolban és a magyarban. Van egy kötőszónk (but/de), amely összekapcsolja a tagmondatokat, a kötőszó elé pedig vesszőt teszünk. A magyarral ellentétben azonban az angol mellérendelő mondatoknál MINDIG kell egy kötőszó (ún. coordinating conjunction/mellérendelő kötőszó).
Az angol nyelvtan megkülönböztet úgynevezett „independent clause”-t és „dependent clause”-t. Az „independent” jelentése „független”, a „dependenté” pedig „függő”. A „clause”-t mellékmondatként szokták fordítani, de ez egy kissé zavaró lehet, így mi tagmondatnak fordítjuk. A független tagmondat (independent clause) tartalmaz alanyt és állítmány, és önállóan is megállja a helyét mondat formájában, míg a függő tagmondat (dependent clause) mindig egy függetlent egészít ki, és nem alkothat önálló mondat. Ha megnézed, a fenti példák két-két független tagmondatot tartalmaznak, ezek közé vesszőt teszünk. Magyarban vesszőt teszünk az alárendelő (összetett) mondatok tagmondatai közé, angolban viszont nem.
Az alárendelő mondatokban van egy ún. főmondatunk és egy mellékmondatunk. Itt az „I made breakfast/Csináltam reggelit” a főmondatunk, a mellékmondat pedig csupán kifejti/pontosítja, hogy mikor csináltam reggelit. Itt az „of course” az a mellékes információ, amelyet vesszőkkel választunk el. Sok esetben, mint pl. a fenti példában is, két (izoláló) vesszőt kell használnunk, hogy a mellékes információt szó szerint „izoláljuk” a mondatunkból, de sok esetben csupán egy izoláló vesszőt kell alkalmaznunk.
Az ilyen esetek közé tartozik például az időhatározók előre kerülése a mondat elején, a helyhatározók, vagy a kötőszavak (however/azonban, moreover/továbbá, finally/végül, instead/ehelyett, certainly/bizonyosan). A dupla pontos előtti vesszők használatát illetően a legegyszerűbb, ha úgy gondolunk a kettős pontra, mint két információ határán levő eszközre. Ez a használat lényegében megegyezik a magyarral, és ez az egy lényeges módja van a kettőspont használatának. Még érdemes megemlíteni, hogy nagyon ritkán találkozni lehet olyan mondatokkal, amelyek a specifikustól haladnak az általánosig. A legutolsó példánk mentén haladva pl. Ezen együttesek mindegyike nyomot hagott a20.
A leglényegesebb a pontosvesszővel kapcsolatban: angolban pontosvesszővel köthetünk össze két olyan független tagmondatot (independent clause), amelyek a jelentés szempontjából szoros kapcsolatban állnak egymással. Ilyenkor nincs a tagmondatokat között olyan kötőszó, amely mindenképpen vesszőt igényelne. Sőt, ha kicseréled a pontosvesszőt egy sima vesszőre és utána „and”-et teszel, akkor is értelmes mondatot kapsz, bár utóbbi esetben talán egy kissé „esetlen” lesz a mondat. A pontos vessző tehát mindig két független tagmondat közé megy és soha nem egy független és egy függő közé!
A pontosvesszővel kapcsolatban még fontos, hogy van néhány kötőszó, amely megköveteli a pontosvessző használatát, ha két független tagmondatot kötsz velük össze. Ilyen kötőszó pl. Ilyenkor a kötőszó után nem kötelező vesszőt tenned, de muszáj elé kitenni a pontosvesszőt!
Mi jut eszedbe először, amikor az angoltanulásra gondolsz? Kudarc, unalom, kötöttségek? Ha ezek az első gondolataid amikor az angoltanulás jut eszedbe és mégsem adtad fel a reményt, hogy egy jobb megoldásra lelj, akkor itt és most megerősítelek: helyesek a megérzéseid! A helyzet az, hogy egy idegen nyelvet agyunk másképp dolgoz fel, mint bármely más, memorizálandó információt.
A nyelvtanulás, az angoltanulás sikere nem a sulykoláson, és a számos-számtalan tananyagismétlésen alapul …Ismered az évszázados eljárásokat: szótanulás, mondatfordítás oda-vissza a két nyelv között, nyelvtantanulás, írásos gyakorlás, erőltetett megszólalás. Ezek azok a módszerek, amelyek ma is gerincét képezik a nyelvtanulásnak, még a modernnek számító kommunikatív nyelvoktatásban is.
Ami leginkább elhitetheti velünk azt, hogy ez a megfelelő módja a tanulásnak, az az, hogy adott pillanatban a memóriánk képes ugyan befogadni az információt, látszólag tehát tanulás történt, azonban megtartani és átvinni mindezt az élő beszédbe, már nem igazán. Tragikus dolog ez, hiszen innentől kezdve abszolút kiszámíthatatlan, hogy a hatalmas energiabefektetéssel megszerzett tudásod meddig marad alkalmazható tudás, vagy idővel újra elölről kezdheted az egészet?!
De van remény, mert igenis megváltoztathatod az angoltanulásod menetét és végső kimenetelét is! A megoldás agyunk működésében rejlik: ha ehhez tudjuk hangolni a nyelvtanulást, akkor végre nem küszködés lesz a tanulás, hanem egy örömteli, harmonikus időtöltés, tele sikerekkel, felszabadultsággal, humorral, intellektuális megelégedéssel.
Szóval, hogyan sajátíthatunk el új nyelveket? Rántsuk le a leplet erről az évszázados rejtélyről! Nyelvtanulás során könnyen az információdömping vasmarkában találjuk magunkat, amelyet elménk nem képes gyakorlati tudásként beépíteni és nyelvi készséggé alakítani. Ha azonban a nyelvi információ megfelelő mennyiségben és minőségben ér bennünket, a tanulás azonnal végbemegy.
Az emberi agy működésének vannak törvényszerűségei, ún. “mechanikája”. Ez annyit jelent, hogy adott helyzetben kiszámítható reakció várható. Ezek a törvényszerűségek kódolva vannak. Íme néhány: Tudjuk, hogy az emberi agy úgy van huzalozva, hogy képes idegen nyelveket elsajátítani. Ennek némileg ellentmond az a rengeteg kudarc, ami a nyelvtanulásra rárakódott. Ezt egyes nyelvészek letudják azzal, hogy “felnőttként agyunk már nem képes ilyen feladatra.”
Ha azonban megvizsgáljuk az évszázadok óta alkalmazott eljárásokat, könnyen felismerhető egy minta: nyelvtanulók a beszéd építőkockáit memorizálva igyekeznek megtanulni, és innen indítva jutnának el a beszédig. Tudjuk azt is, hogy agyunk a memorizált adatokat nagy sebességgel szanálja, így a nyelvi építőkockák hosszútávú memóriába szuszakolása egy roppant hosszadalmas, közel lehetetlen feladat. Ezt Te is tapasztalhattad már.
Felnőtt agyunk valójában nem az új nyelvvel szemben ellenálló, hanem a feleslegesen tárolt információval szemben. És tudjuk azt is, hogy komplex készségeket, megfelelően apró lépésekre bontva, fel lehet építeni. Erre is képesek vagyunk, mindannyian. Tehát képesek vagyunk idegen nyelvet elsajátítani, de a nyelv építőkockáinak memorizálása helyett olyan módszerekre van szükség, amely apró, megugorható léptékekben építi a nyelvi készségeidet.
Az angol elöljárószók használatáról. My son is in the school - A fiam az iskolában van (mert pl. Ezt a szabályt úgy is megközelíthetjük, hogy ha az intézményre gondolunk, akkor at, ha az épületre, akkor in áll előtte. Ha egyszerűen csak azt akarjuk mondani, hogy autóval, busszal, vonattal, stb. abroad - külföldön (pl. We went abroad. home - haza (de: at home - otthon, pl. We went home. reason for - ok valamire, oka valaminek: What is the reason for your late? solution to - megoldás valamire: What is the solution to this problem?
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás.
Az angol nyelvtan szabályok olyan gyűjteménye, melyek együttese meghatározza az angol nyelvű szövegek jelentését. A nyelvtannak rengeteg ága van. Nincs olyan emberi nyelv, melynek szabályait teljesen feltérképezték volna. Ez az oka annak, hogy még nem hoztak létre olyan szabályrendszert, mellyel mindig vagy általában az anyanyelvként az adott nyelvet beszélők egyetértenének, hogy egy adott mondat nyelvtanilag helyes vagy sem. Ennek egyik példája, hogy általában gyengén teljesítenek az automatikus nyelvhelyesség-ellenőrzők.
Az angol helyesírás több nyelvből összerakódott, azonos ejtési alakokhoz más-más írásmódú szavakat is tartalmazó szókészletének jellege miatt az angol nyelvterületeken a beszéd részeként gyakran fordul elő a szavak betűzése, tisztázandó a szavak, elsősorban személynevek pontos írását. Az amerikai angolban a Z megnevezésére a zí alak használatos. Az angol nyelv kettősbetűket is használ, ezek kiejtése már az ezeket tartalmazó szavak kiejtése szerint változik, különösen a th kettősbetű kétféle ejtésmódja.
Az angol nyelv kettősbetűkkel és alany-ige-tárgy szórenddel operál, a kijelentő mód a leggyakoribb, de a mondat elején jelzik, ha a mondat nem az alany. A kérdő mondatok két fajtája a wh-kérdés és az eldöntendő kérdés. A felszólító mondatokban akár az "I want you to do something" vagy az "I want you and me to do something." jelentésben is állhat. A második esetben a mondat kezdete let us; az első eset jelöletlen formájában marad a you, és nem kerül kifejtésre.
Kérdőmondatban megváltozik a szórend. Aktívból passzívba úgy lehet egy mondatban az igenemet megváltoztatni, hogy az aktív mondat tárgyával kezdjük a mondatot. Az angol ezen kívül néha használ tárgy-alany-ige szórendet, leginkább olyankor, mikor főneveket használva hasonlítanak össze dolgokat. Például, "I hate oranges, but apples I will eat." (Utálom a narancsot, de az almát megeszem.)
Sokkal ritkább, de még ma is használják a tárgy-ige-alany szórendet. Az angolban a főnevek leginkább személyeket, helyeket, dolgokat, elvont elképzeléseket jelölnek, és megkülönböztetik ezeket az igéktől. A nemspecifikus deixisek a halmaz összes, néhány elemét tartalmazzák, vagy nincs bennük elem. A The king's daughter's house fell. Az első <'s> a king után azt jelzi, hogy a szóban forgó lány a királyé.
Az angol a régi német főnévi eseteket a névmásoknál megtartotta. Ezek alakja a jellemzett szó számától, személyétől, nemétől, esetétől függően változik. Néhány nyelvjárás eltérő alakot használ a többes szám második személyű személyes névmásra. A mine (enyém) és a thine (tied) leginkább magánhangzók előtt volt használatos, hogy elkerüljék a hangszalag-zárhangot. A deiktikus rész további magyarázataiban szerepel a „this train” és a „my train” példák jelentése is.
Az angol igék általában cselekvést írnak le, és ezen kívül a létezés különböző állapotait lehet velük leírni. Az angolban csak korlátozottan jelölik az igék a személyt, aki ezeket a műveleteket végzi. A személyes névmást ezért kihagyhatatlan részei a mondatnak. Az igeidők közötti váltást az ige végének változása és segédigék használata jelzi: „to be”, „to have”, valamint a „will”, „shall” és a „would”.
Összegzésül: a nyelvtani eszközök és azok használata sokrétű, de a fenti példák és megértések alapján egyáltalán nem lehetetlen az angol nyelvtan megértése és alkalmazása az elvek követésével.