A negyedik Asterix és Obelix epizód javát Magyarországon forgatta Laurent Tirard, francia rendező. Januárban kezdődött a díszletek felállítása, áprilisban érkezett a stáb, májusban pedig befutottak a világsztárok: Catherine Deneuve és Gérard Depardieu is - a filmhu ekkor járt a forgatáson.
Díszlettervezés és történeti megközelítés
A 3D-ben forgatott film 2012 végén kerülhet majd a mozikba. Érkezésünkkor rögtön megtudtuk, hogy a dölyfös angol királynét, Kordéliát játszó Catherine Deneuve éppen nem tartózkodik Magyarországon, de ha szerencsénk van, Laurent Tirard rendezővel és Gérard Depardieu-vel esetleg tudunk majd váltani pár szót. A díszleteket Françoise Dupertuis fődíszletes kíséretében tekinthettük meg, aki azt is elárulta, hogy a film két képregény-epizódot olvaszt majd össze: az Asterix Britanniában és az Asterix és a Vikingek részeket.
Időszámításunk előtt 55 évvel járunk, amihez képest a Fóton felállított Londinium városa igen kellemes, sőt, mondhatni idillikus hatást kelt: emberbarát házikók, cuki kis kertecskék, füvesített zebrák, stb. Minden adott ahhoz, hogy legszívesebben rögtön be is költözzünk valamelyik díszletbe (bár egy ilyen kísérlet esetében a szúrós tekintetű biztonsági emberek valószínűleg rosszallásukat fejeznék ki).
Londinium mesebeli díszleteinek bejárása után ebédelni indultunk a kantinba, amely egy hatalmas sátorban volt berendezve, ahol az egész stáb együtt ebédelt. Depardieu is lelkesen és vidáman falatozott, de minket egyelőre a rendező, Laurent Tirard asztalához ültettek, aki ebéd közben szívesen válaszolt a kérdéseinkre.
Források és történelmi hitelesség
filmhu: Mikor kezdődött a forgatás?
Laurent Tirard: A díszleteket januárban kezdték építeni, mi pedig áprilisban láttunk hozzá a forgatáshoz.
filmhu: Tudományosan megalapozottak a díszletek, korhűek az öltözetek?
Laurent Tirard: Utánanéztük sok mindennek, de ne feledjük el, hogy Asterixről beszélünk, egy képregény-adaptációról, tehát azért nagyobb a mozgásterünk, mint egy történelmi dráma esetében. Veszünk egy adott jelenetet, átbeszéljük, hogy az miként nézne ki a legautentikusabban, aztán ha klappol a dolog, akkor ahhoz tartjuk magunkat, ha nem, akkor kitalálunk valamit saját kútfőből.
filmhu: Ez igaz a bretonok karaktereire is?
Laurent Tirard: Az ő esetükben a hangsúlyt arra fektettük, hogy a mai angolokra hajazzon a viselkedésük, különben nem jönnének át a poénok. Tehát rájuk aggattuk az összes brit sztereotípiát: távolságtartóak, udvariasak, kimértek, stb. A korabeli bretonok kunyhókban éltek, de ha ehhez tartottuk volna magunkat, akkor nem tudtuk volna megcsinálni a fővárost, Londiniumot, ezért ez esetben főleg a fantáziánkra hagyatkoztunk. A Nógrádban felépített falu azonban már sokkal autentikusabb, ott még a kunyhók teteje is gyeptéglából készült. Sokat merítettünk Julius Caesar A gall háború című könyvéből. Ha jobban belegondolok, nem is nagyon van más forrás, amire hagyatkozhatnánk. Minden, amit tudunk a gallokról, ebből a műből származik. Érdekes, hogy Caesar egyes szám, harmadik személyben írt magáról, és mintha tudta volna, hogy ez lesz az egyetlen mű, ami fennmarad róla és a gallokról. A történelmet mindig a győztesek írják, ugye…
Színészek és karakterek
filmhu: Feltételezem, hogy Obelix karaktere nem sokat változott a negyedik részben, hiszen továbbra is Gérard Depardieu játssza, Asterixet viszont Clovis Cornillac helyett ezúttal Edourd Baer alakítja.
Laurent Tirard: Végül is mindkettőjük karaktere változott egy kicsit. A korábbi részekben Obelix szinte másodrangú szereplő volt és most szeretnénk előtérbe tolni. Feltettük magunknak azt a kérdést is, hogy milyen szálak fűzik Asterixhez. Kik ők egymásnak? Asterix is sok kérdést feltesz magának a filmben: „miért lógok állandóan ezzel a fickóval?
Magyarországi forgatás és helyi sajátosságok
filmhu: Mennyiben más az Astérix és Obélix magyarországi forgatása?
Laurent Tirard: Még soha nem dolgoztam ennyi emberrel a kezem alatt. Ráadásul a magyarok kicsit más ritmushoz vannak szokva, mint mi, maguk a pörgős amerikai stílust szokták meg. Én a kiabálás helyett jobban szeretek inkább minél több embert megismerni a stábból. Szerintem ez célravezetőbb stratégia.
filmhu: A forgatáson elsősorban magyarok dolgoznak, vagy a franciák vannak többségben?
Laurent Tirard: Van egy belső kör, amely franciákból áll, de a többiek, vagyis a többség magyar. Körülbelül egyharmad-kétharmad az arány. Az asszisztensek franciák, és bár sok magyar filmes beszél franciául, azért szükségünk van tolmácsokra is, hogy ne veszítsünk időt és energiát.
filmhu: Ezek szerint vannak nyelvi akadályok?
Laurent Tirard: Inkább úgy mondanám, hogy időbe telik, míg az információ a megfelelő formában eljut oda, ahova kell, anélkül, hogy veszítene a tartalmából.
filmhu: Hogyan zajlott a tengeri jelenetek forgatása Máltán?
Laurent Tirard: Jól, de kicsit kaotikus volt minden, mert ezzel kezdtünk. Időt kellett hagyni rá, hogy mindenki összeszokjon, hogy egy csapattá kovácsolódjunk.
Építés, szállás és mindennapok
filmhu: A színészeket hol szállásolják el?
Laurent Tirard: Attól függ. Akiknek nagyobb szerepük van, azoknak lakást bérelünk, a többiek szállodában laknak, amíg felvesszük a jeleneteiket. Három hónapot lehúzni egy szállodában bizarr dolog. Ezért, ha valakinek huzamosabb időt kell Budapesten töltenie, akkor a közérzet szempontjából is jobb, ha bérelt lakásban lakik. Edouard Baer-nek (Asterix) és nekem is lakást bérelünk például.
filmhu: Milyen gyakran látogat haza?
Laurent Tirard: Minden második hétvégén. A kedélyes ebéd-interjút követően megpróbáltuk becserkészni a nagyvadat, a szeszélyes hangulatember hírében álló Gérard Depardieu-t.
3D és a színészi játék
filmhu: A 3D-ben való forgatás mennyiben változtatja meg a játékát? ...
Gérard Depardieu: A forgatás menetét, illetve a dolgokhoz való hozzáállást megváltoztatja a 3D, de magát a színészi játékot nem. Az enyémet legalábbis egyáltalán nem befolyásolja.
Depardieu és Obelix
Gérard Depardieu: Mit szeret a legjobban Obelixben? A legjobban azt szeretem benne, hogy valójában egy karikatúráról beszélünk. Persze jó értelembe véve. Obelixből hiányzik minden gonoszság, a kisugárzása maximálisan pozitív, és az egyetlen negatív vonása, hogy időnként duzzog egy kicsit. A jelenléte igen megnyugtató, és a társasága is kellemes. Egy laza és naiv figura, akire a legjobb jelző talán az, hogy „tiszta”.
Gérard Depardieu: Mennyire azonosul Obelix karakterével? Imádom Obelixet! Szeretnék olyan lenni, mint ő. Obelix egy boldog ember, akit feltétel nélkül szeret a környezete. Kár, hogy csak egy rajzfilmszereplő.
Állókép a forgatásról és külföldi hozzáállások
Gérard Depardieu: Most itt Fóton forgatunk sokat, de nemsokára átmegyünk Nógrádba.
Július és előrejelzések
Bemutató dátuma: 2012. október 18. augusztus 26. augusztus 28. szeptember 6.
Könyv és kultúra: képregények mint belépő a gyermekeknek
Sok szülő szerint a képregények „károsak”, csúnyák, vagy egyáltalán, valamiért nem valók a gyerekeknek. Legalábbis Magyarországon sokan ezt gondolják, mondjuk elnézve a francia, angol, amerikai piacot, külföldön elég jól megy a képregény. Pedig a képregény iszonyú jó műfaj: a gyerekek imádják, érdekesen mesél el egy-egy történetet, ötvözi a dráma, a film, a regény, az ismeretterjesztő könyvek tulajdonságait. Asterix pedig jó belépő a képregények világába.
Asterix, az istenek otthona - ha van ember, akit zavar az arcunkba tolt politikai mondanivaló egy könyvben, pláne egy gyerekkönyvben, az én vagyok. De az Asterix egyszerűen annyira vicces, annyira mindent feje tetejére állító, mindent kifigurázó, hogy ebben még az sem zavar, hogy meglehetősen direkte módon beszél nekünk (meg persze a kedves francia közönségnek) a gyarmatosításból és a globalizációból fakadó problémákról. Az istenek otthona egy lakótelep a gall erdő közepén, Caesar rájött, hogy nem harcban kell legyőzni a „barbárokat”, hanem a római kultúra/elterjesztésével. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy nagyon oktrojálni kéne ezt a dolgot: boldogan adják egyre drágábban az egyre romlottabb halat, költöznek be a minden kényelemmel ellátott otthonokba, utánozzák a rómaiakat, és Asterix meg Obelix tehetetlen. Aztán persze kiderül, hogy a rómaiak sosem fogják őket igazi rómainak tekinteni, a lábukat is beléjük törölnék, idegenek, bevándorlók lesznek - a saját földjükön. Innen jön a mese: a kalandosan megfőzött varázsital és kiszabadított Obelix, valamint hatalmas pofonok segítségével visszaszerzik földjüket, és elűzik a rómaiakat. Mindeközben ezer apró poén hangzik: az adminisztráció visszásságaitól kezdve a nagyképű építészen át az egészséges vidéki levegőzésig és a rabszolgák „felszabadulásáig” minden ki van forgatva. Ha azt hinnénk, ez már nem is gyerekeknek való: de, csak éppen máson nevetnek ők, viszont mi mind, családilag végigröhögtük a kötetet. Ha esetleg valaki még kezdő Asterixes, akkor az természetesen A gallt olvassa, amelyben bemutatja a szerzőpáros a kis gall falut és lakóit, az alapkonfliktust a rómaiakkal, és azt, hogy hogyan próbálják a gallok titkát kikémlelni és ellopni.
