Az egészségügyi ellátáshoz való jog alapvető emberi jog, amely magában foglalja az egészségvédelem rendszeréhez, valamint az egészség elérhető legmagasabb szintű védelméhez szükséges intézményekhez, árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ez a jog nem jelenti azt, hogy az állam minden körülmények között garantálni tudja az egyén egészségét, hanem azt, hogy egyenlő lehetőséget kell biztosítani az egészség védelmére és az indokolt egészségügyi ellátás igénybevételére.
Az „egészséghez való jog” nem értelmezhető akként, hogy az egyénnek joga van egészségesnek lenni. Az egészséghez való jog szabadságot és jogosultságokat egyaránt magában foglal. A szabadság magában foglalja az egyénnek a saját egészsége és teste feletti rendelkezési jogát, amelynek része a szexuális és a reprodukciós szabadság, valamint a beavatkozástól való mentesség joga, azt, hogy senkit ne vessenek kínzásnak alá, ne végezzenek rajta a beleegyezése nélkül orvosi beavatkozást és orvostudományi kutatást.
Az egészséghez való jog nemzetközi alapjai
Az egészséghez való jog nemzetközi dokumentumokba foglalása kezdetben jogilag nem kötelező szabályokban, később pedig nemzetközi szerződésekben történt. Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya - a gazdasági, szociális és kulturális jogok közötti összefüggésre utalva - rögzíti, hogy az Egyesült Nemzetek elő fogja mozdítani a gazdasági, szociális, egészségügyi téren fennálló és ezzel kapcsolatos nemzetközi feladatok megoldását.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata deklarálja mindenkinek a saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz való jogát, ideértve az élelmet, a ruházatot, a lakást, az orvosi ellátást és a szükséges szociális szolgáltatásokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jogát munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetén, vagy amikor tőle független egyéb körülmények miatt nincsenek megélhetési eszközei.
Az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának preambulumában meghatározott egészségfogalom szerint az egészség „a testi, szellemi és szociális teljes jólétnek állapota és nem csak betegség vagy fogyatékosság hiányából áll”. Ez a fogalommeghatározás az egyén testi-lelki épségét meghatározó körülmények mellett a szociális biztonságot is magában foglalja, azaz mindazokat a körülményeket, amelyek a teljes jólétet biztosítják.
Az Egészségügyi Világszervezet Alkotmányának preambuluma az egészséget emberi jogként határozta meg: „az elérhető legjobb egészségi állapot élvezete minden emberi lény alapvető jogainak egyikét alkotja, bármilyen legyen is faja, vallása, politikai nézete, gazdasági vagy társadalmi helyzete”. A WHO alma-atai nyilatkozata (1978) megerősítette, hogy „az egészség - ami teljes fizikai, lelki és társadalmi jólétet jelent, és nem egyszerűen a betegség vagy fogyatékosság hiányát - alapvető emberi jog”.
A WHO alma-atai nyilatkozata azt is rögzítette, hogy „a lehető legjobb egészség elérése világszerte a legfontosabb társadalmi célok egyike, megvalósulása az egészségügyön kívül számos más társadalmi és gazdasági szektor közreműködését is igényli”.
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
A legnagyobb hatású nemzetközi szerződés az egészséghez való jog szempontjából a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. A GSZKJNE 12. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy „az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze”.
A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága a 14. számú Általános Kommentárban részletesen kibontotta a 12. cikk tartalmát. Rögzítette, hogy az egészséghez való jog magában foglal számos szociális-gazdasági tényezőt, amelyek hozzájárulnak az egészséges életfeltételek kialakításához.
Ezek közé tartozik az élelmiszerbiztonság és a megfelelő táplálkozás, a lakhatás, a biztonságos és iható vízhez való hozzáférés, a biztonságos és egészséges munkafeltételek, valamint az egészséges környezet.
Az „elérhető legmagasabb szint” figyelembe veszi az egyén egészségi állapotának biológiai, valamint társadalmi-gazdasági meghatározottsága mellett a tagállamok anyagi forrásait, ezzel viszonylagossá téve a jog fogalmát. Az állam nem tudja biztosítani a jó egészséget, és nem tudja megvédeni az egyént a betegség minden lehetséges okától.
Következésképpen az egészséghez való jogot úgy kell értelmezni, hogy az az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez szükséges intézményekhez, árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés jogát jelenti.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog európai jogi kerete
Az Európa Tanácsnak az emberi lény emberi jogainak és méltóságának a biológia és az orvostudomány alkalmazására való tekintettel történő védelméről szóló egyezménye, az Oviedói Egyezmény, az egészségügyi ellátás igénybevételével összefüggő alanyi jogokat is tartalmaz.
- A betegnek joga van a beavatkozáshoz való beleegyezéshez.
- A betegnek joga van a tájékoztatáshoz.
- A részes államok kötelesek figyelembe venni az egészségügyi szükségleteket és a rendelkezésre álló forrásokat.
- A részes államoknak biztosítaniuk kell a megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz való igazságos hozzáférést.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem nevesíti sem az egészséghez, sem az egészségügyi ellátáshoz való jogot, ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bírósága az egészségügyi ellátás terén az állam kötelezettségeit az élethez való jog védelme körében, a testi és lelki épség tiszteletben tartása terén pedig a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog körében érvényesíti.
Az Európai Szociális Karta az egészség védelméhez való jog biztosítását írja elő, és a jog tényleges gyakorlásának biztosítása érdekében a részes államok számára általános kötelezettségeket fogalmaz meg. Ezek a kötelezettségek a betegségek okainak felszámolására, az egészségtudatosságra való nevelésre és a prevencióra vonatkoznak.
Az Európai Szociális Karta ehhez kapcsolódóan rendelkezik a társadalombiztosítási jogról, amelynek értelmében a részes államok létrehozzák vagy fenntartják a társadalombiztosítás rendszerét. Önálló jogként deklarálja továbbá a szociális és egészségügyi segítségre való jogot.
A részes államok kötelesek minden rászoruló számára, még a társadalombiztosítással nem rendelkező személyek számára is biztosítani, hogy megfelelő segítségnyújtásban részesüljenek és betegségük esetén az állapotuknak megfelelő ellátást kapjanak.
Az Európai Unió Alapjogi Chartája és az egészségügyi ellátás
Az Európai Unió Alapjogi Chartája nem biztosítja kifejezetten az egészséghez való jogot, tartalmaz azonban egészségügyi tárgyú rendelkezéseket. Kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és szellemi sérthetetlenséghez.
Az orvostudomány és a biológia területén ebből konkrét jogosultság következik: az érintett személy szabad és tájékoztatáson alapuló beleegyezése a törvényben megállapított eljárásoknak megfelelően.
Az Alapjogi Charta szerint „a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez”. Ezzel a védelem tárgyát képező ellátások tartalmának alakítását a tagállami jogalkotásra és joggyakorlatra bízza.
Az Alapjogi Charta azt is kimondja, hogy valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét. Ez azonban nem létesít önálló alapjogi igényt a megelőző egészségügyi ellátáshoz vagy az orvosi kezeléshez.
Az Alapjogi Charta csupán deklarálja az egészségügyi ellátás igénybevételének jogát, míg az Európai Szociális Kartában foglalt jogok az EGSZB álláspontja értelmében bíróság előtt kikényszeríthetők.
Az Európai Unió és a tagállamok hatásköre
A közegészség az Európai Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartozik. Az Európai Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására az emberi egészség védelme és javítása érdekében.
Az Európai Unió politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során figyelembe veszi az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket. Az uniós fellépés tehát kiegészíti a tagállami intézkedéseket a közegészségi helyzet javítása és a betegségek megelőzése céljából.
Az EU tagállamainak alkotmányos rendelkezései nagyon eltérőek az egészséghez való jog elismerése és védelme tekintetében. Egyes országok alkotmánya kifejezetten nem tartalmazza az egészséghez való jogot, míg más országok az egészség védelméhez vagy kifejezetten az egészségügyi ellátáshoz való jogot biztosítják.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog magyarországi értelmezése
Magyarországon az Alaptörvény kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. A jelenlegi szabályozás - a korábbi alkotmányi megfogalmazással ellentétben - nem írja elő, hogy ennek a lehető legmagasabb szintűnek kell lennie.
Az Alaptörvény indokolása szerint az egészség negatív befolyásolása számos, a társadalom és az állam körén kívül eső tényezőre, például öröklött tulajdonságokra, járványokra és balesetekre is visszavezethető. Ebben a körben a szabályozási és a mindenkori lehetőségek függvényében rendelkezésre álló anyagi eszközökkel elérhető egészségvédelmet tűzi ki célul.
Az állam ezt többek között genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.
A beteg egészségügyi ellátáshoz való joga
Minden betegnek joga van az életmentő, súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, illetve fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.
Minden betegnek joga van az egészségi állapota által indokolt, megfelelő, folyamatosan hozzáférhető és az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő egészségügyi ellátáshoz.
Megfelelő az ellátás akkor, ha az az adott egészségügyi szolgáltatásra vonatkozó szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek megtartásával történik. Az ellátás folyamatosan hozzáférhető, amennyiben az egészségügyi ellátórendszer napi 24 órán keresztül biztosítja annak igénybevehetőségét.
A betegnek joga van az ellátáshoz faji, vallási, fogyatékossági, nemi, szexuális irányultsági, nemzeti hovatartozásra vagy anyagi háttérre való tekintet nélkül.
Ha a beteget egy adott egészségügyi szolgáltató nem képes az egészségi állapotának megfelelő módon a legrövidebb idő alatt ellátni, tájékoztatni kell arról, hogy melyik egészségügyi szolgáltatónál lehetséges ez.
Várólistára helyezés esetén a beteget tájékoztatni kell a várakozás okáról, időtartamáról, valamint az esetleges következményekről.
Sürgős egészségügyi ellátás
Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez.
Sürgősségi esetben a beteget akkor is el kell látni, ha nincs rendezve a társadalombiztosítási jogviszonya. Érvénytelen jogviszony esetén az egészségügyi szolgáltatónak az ellátás után fel kell hívnia a beteg figyelmét a jogviszony rendezésére, és tájékoztatnia kell arról, hogy milyen jogi következményekkel jár ennek hiánya.
A sürgős szükség körébe tartozó, életet veszélyeztető állapotokat és betegségeket külön jogszabály határozza meg. Az életmentő beavatkozások költségeit az egészségbiztosító bizonyos, egyébként finanszírozásból kizárt helyzetekben is fedezi.
Az egészségügyi alap- és szakellátás
Az Egészségbiztosítási Alapból egészségügyi alap- és szakellátást, illetve egyéb egészségügyi ellátást vehetnek igénybe a biztosítottak.
Az egészségügyi alapellátás biztosítja, hogy a beteg a lakóhelyén, illetve annak közelében hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül.
Az egészségügyi alapellátás feladata:
- a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló megelőző ellátás;
- az egyén egészségi állapotának figyelemmel kísérése;
- egészségügyi felvilágosítás, nevelés és egészségfejlesztés;
- az egészségtervezés támogatása;
- a beteg gyógykezelése és gondozása;
- szükség esetén a beteg otthonában történő ellátása;
- szakorvosi javaslatra házi ápolás és rehabilitáció;
- a beteg szakorvoshoz irányítása.
Az egészségügyi szakellátások közé tartozik a járóbeteg-szakellátás, a fogorvosi szakellátás, valamint a fekvőbeteg-szakellátás.
Az egyéb egészségügyi ellátások közé tartozik a szülészeti ellátás, az orvosi rehabilitáció, a betegszállítás és a mozgó szakorvosi szolgálat.
A megelőző ellátások és szűrővizsgálatok
A biztosított az egészségbiztosítás keretében a betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatások közül meghatározott szűrővizsgálatokra jogosult.
- Az újszülött egészséges fejlettségét ellenőrző és az esetleges fejlődési rendellenességek korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatokra.
- A 0-6 éves kor között az életkornak megfelelő anyagcsere-, érzékszervi, értelmi képességre vonatkozó és teljes körű fizikális szűrővizsgálatokra.
- A fogazati rendellenességek felismerését célzó vizsgálatra és a teljes fogászati állapot rögzítésére.
- Az életkornak megfelelő fejlődésre és az érzelmi állapotra vonatkozó vizsgálatokra.
- A környezeti tényezők rizikófaktorai által indukált megbetegedések megelőzését és korai felismerését célzó szűrővizsgálatokra.
- A 6-18 éves korosztály, valamint a 18 év feletti nappali tagozatos hallgatók iskola- és ifjúság-egészségügyi keretben végzett szűrővizsgálataira.
- A 18 éven felüliek életkorának és nemének megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek tekintetében meghatározott szűrővizsgálatokra.
- Évente egy alkalommal fogászati szűrővizsgálatra.
- Életkortól függetlenül sportegészségügyi vizsgálatokra, kivéve a hivatásos sportoló sportegészségügyi ellátását.
- A betegség várható következményeinek, illetve szövődményeinek korai felismerését célzó vizsgálatokra.
A térítésmentes, részlegesen térítésköteles és kizárt ellátások
Az egészségbiztosítás által támogatott ellátások igénybevétele során bizonyos esetekben a biztosítottnak részleges vagy kiegészítő térítési díjat kell fizetnie.
Részleges térítési díjat kell fizetni többek között a külsődleges nemi jellegek megváltoztatására irányuló beavatkozásért, kivéve, ha fejlődési rendellenesség miatt a genetikailag meghatározott nem külsődleges jegyeinek kialakítása a cél, továbbá meghatározott típusú fogpótlásért és 18 éves kor alatt fogszabályozó készülékért.
A biztosított kiegészítő térítési díj mellett jogosult az egészségügyi ellátás keretében saját kezdeményezésére igénybe vett egyéb kényelmi szolgáltatásokra, valamint - amennyiben állapota indokolja - ápolási osztályon történő elhelyezés esetén az orvosi beutalás alapján igénybe vett ápolásra.
A közfinanszírozott ellátást nyújtó szolgáltatók kötelesek biztosítani annak lehetőségét, hogy a betegek térítésmentesen, kiegészítő térítési díj megfizetése és kényelmi szolgáltatások igénybevétele nélkül is hozzájuthassanak a finanszírozott ellátáshoz.
A biztosított saját kérésére, önkéntesen dönthet úgy, hogy a közfinanszírozott ellátás mellett kiegészítő térítési díjat fizet bizonyos extra szolgáltatásokért, például magasabb kényelmi fokozatú kórházi szobáért, egyedi étkezésért vagy további kényelmi szolgáltatásokért.
A szolgáltatónak kötelessége elkülöníteni a kizárólag közfinanszírozott ellátást biztosító szolgáltatásokat a magasabb komfortfokozatú, kiegészítő díjhoz kötött kényelmi többletszolgáltatásoktól.
Az egészségbiztosítás keretében nyújtott egészségügyi szolgáltatásért az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltató a meghatározott eseteken kívül nem kérhet térítési díjat a biztosítottól.
Az egészségbiztosítás terhére igénybe nem vehető ellátások
Az egészségbiztosítás terhére nem lehet igénybe venni többek között a munkahigiénés szűrő- és ellenőrző vizsgálatokat, valamint a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatásokat, ha azok nem foglalkozási megbetegedés vagy üzemi baleset miatt váltak szükségessé.
Nem vehetők igénybe az egészségbiztosítás terhére a gondnokság alá helyezési eljárás során a beteg elmeállapotára vonatkozó szakorvosi véleményezések, továbbá a jogszabály által elrendelt orvosszakértői vizsgálatok és szakvélemények, kivéve, ha azok társadalombiztosítási vagy szociális juttatásra, kedvezményre, illetve egészségbiztosítási ellátásra való jogosultság megállapítása céljából szükségesek.
Nem tartoznak az egészségbiztosítás által finanszírozott ellátások közé a különösen veszélyes, extrém sportolás vagy szórakoztató-szabadidős tevékenység közben bekövetkezett baleset miatt szükségessé vált ellátások.
- vízisízés;
- jet-ski;
- vadvízi evezés;
- hegy- és sziklamászás az V. foktól;
- magashegyi expedíció;
- bázisugrás;
- mélybe ugrás, vagyis bungee jumping;
- falmászás;
- roncsautó-sport;
- rally;
- hőlégballonozás;
- félkezes és nyílttengeri vitorlázás;
- sárkányrepülés;
- ejtőernyőzés;
- paplanernyőzés;
- műrepülés.
Ugyanakkor a sürgős szükség miatt felmerülő, életmentő beavatkozások költségeit az egészségbiztosító az extrém sport- és szabadidős tevékenységek közben bekövetkezett balesetek esetén is finanszírozza.
Nem vehető igénybe az egészségbiztosítás terhére a hivatásos sportolók sportegészségügyi ellátása, a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatás, valamint a nem egészségügyi indokból végzett művi meddővé tétel.
Nem finanszírozható továbbá az egészségi állapotot pozitív irányban alapvetően nem befolyásoló, szakmailag nem bizonyítottan hatásos ellátás, a finanszírozásba vagy támogatásba még be nem fogadott eljárás, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz alkalmazása, valamint a kizárólag orvostudományi kutatás keretében nyújtott ellátás.
Az egészségbiztosítás terhére nem vehető igénybe a járművezetői alkalmassági vizsgálat, a lőfegyvertartásra vonatkozó orvosi alkalmassági vizsgálat, az alkohol vagy kábítószer hatása alatt állás esetén végzett detoxikálás, az alkohol- vagy kábítószerszint kimutatására végzett vérvizsgálat, valamint a látlelet kiadása.
Nem finanszírozott ellátás a nem kötelező védőoltással történő immunizálás sem, a térítésmentes védőoltások kivételével.
Határon átnyúló egészségügyi ellátás az Európai Unióban
Az Európai Unió irányelvének célja a határokon átnyúló, biztonságos, magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátás általános keretének létrehozása, a betegmobilitás és az egészségügyi ellátás szabad nyújtásának biztosítása, valamint a magas szintű egészségvédelem előmozdítása.
Az irányelv tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét arra, hogy meghatározzák az egészséggel kapcsolatos szociális biztonsági ellátásokat, valamint megszervezzék és biztosítsák az egészségügyi és orvosi ellátást.
Ha egy tagállam előzetes engedélyezési eljárást vezet be a másik tagállamban igénybe vett kórházi vagy szakorvosi ellátás költségeinek átvállalására, a biztosítás helye szerinti tagállam a másik tagállamban nyújtott ellátás költségeit addig a szintig téríti meg, amely akkor merült volna fel, ha ugyanazt vagy hasonló ellátást a biztosítás helye szerinti tagállamban nyújtották volna.
A visszatérítés nem haladhatja meg az egészségügyi ellátás ténylegesen felmerült költségeit.
Az előzetes engedélyhez nem kötött, az irányelv hatálya alatt másik tagállamban nyújtott egészségügyi ellátás költségeit az a tagállam viseli, amely az adott személy egészségügyi ellátásának költségeit a 883/2004/EK rendelet értelmében fedezi.
Az Igazgatási Bizottság S1. határozata szerint érvényes európai egészségbiztosítási kártya alapján a tartózkodási hely szerinti intézmény számára vissza kell téríteni az egészségügyi ellátás díját.
A határokon átnyúló nem kórházi egészségügyi ellátás jelenlegi és jövőbeli keretei alapján nem bizonyított, hogy az ilyen ellátás általánosságban veszélyeztetné az egészségügyi és társadalombiztosítási rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát vagy az egészségügyi szolgáltatások szervezését, tervezését és nyújtását.
Az orvos és az egészségügyi szolgáltató megválasztásának joga
A betegnek joga van - ha jogszabály kivételt nem tesz - az egészségügyi szolgáltató és az ellátását végző orvos megválasztásához.
Ez a jog korlátozható, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony indokolttá teszi.
A beteget orvosválasztási jog illeti meg, amelynek keretében joga van az egészségügyi intézmény munkarendje szerint a beteg ellátására beosztott orvos helyett másik orvost választani, amennyiben azt a biztosított egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma és az ellátás sürgőssége nem zárja ki.
Az orvosválasztást három példányban írásba kell foglalni, amelyet a biztosított és a választott orvos is kézjegyével lát el, és amelyből egy példány a betegnél marad.
Az orvosválasztási nyilatkozatban meg kell határozni a kapcsolattartás módját, a választott orvos közreműködésével nyújtott ellátás igénybevételének rendjét, valamint a nyilatkozat módosítására és visszavonására vonatkozó rendelkezéseket.
A második orvosi véleményhez való jog
A beteg bármely, a kezelőorvos által megállapított diagnózissal, terápiával vagy az intézetből történő elbocsátással szemben kezdeményezheti más orvos által történő kivizsgálását.
Amennyiben vitatja a vizsgálati eredményeket vagy a javasolt terápiát, további szakorvosi véleményt kérhet.
A tájékoztatáshoz való jog
A beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra. Joga van részletes tájékoztatást kapni egészségi állapotáról, beleértve ennek orvosi megítélését is.
A betegnek joga van tájékoztatást kapni:
- a javasolt vizsgálatokról és beavatkozásokról;
- a vizsgálatok és beavatkozások elvégzésének vagy elmaradásának lehetséges előnyeiről és kockázatairól;
- a vizsgálatok és beavatkozások tervezett időpontjáról;
- a javasolt vizsgálatokkal és beavatkozásokkal kapcsolatos döntési jogáról;
- a lehetséges alternatív eljárásokról és módszerekről;
- az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről;
- a további ellátásokról;
- a javasolt életmódról.
A betegnek joga van a tájékoztatás során és azt követően további kérdéseket feltenni. Joga van megismerni az egyes vizsgálatok és beavatkozások elvégzését követően azok eredményét, esetleges sikertelenségét, illetve a várttól eltérő eredményt és annak okait.
A betegnek joga van megismerni az ellátásában közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását.
A betegnek joga van arra, hogy számára érthető módon kapjon tájékoztatást, figyelemmel életkorára, iskolázottságára, ismereteire és lelkiállapotára.
Az önrendelkezéshez és a beavatkozás visszautasításához való jog
A beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog: szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, és melyeket utasít vissza.
Bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg beleegyezését adja. Az invazív beavatkozásokhoz a beteg írásbeli vagy két tanú együttes jelenlétében szóban vagy más módon megtett nyilatkozata szükséges.
A beteg közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban vagy írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében megtett nyilatkozattal megnevezheti vagy kizárhatja azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni.
A cselekvőképes beteget megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.
A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza.
Az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak akkor van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül, megfelelő egészségügyi ellátás mellett is halálhoz vezet.
A visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja, és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, valamint a törvényben meghatározott feltételek fennállnak.
A betegnek az orvosi bizottság nyilatkozatát követő harmadik napon, két tanú előtt ismételten ki kell nyilvánítania a visszautasításra irányuló szándékát.
A beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.
Az egészségügyi dokumentáció megismerésének joga
A beteg jogosult megismerni a róla készült egészségügyi dokumentációban szereplő adatokat, és joga van egészségügyi adatairól tájékoztatást kérni.
A beteg jogosult a fekvőbeteg-gyógyintézetből történő elbocsátásakor zárójelentést, a járóbeteg-szakellátási tevékenység befejezésekor pedig ambuláns ellátási lapot kapni.
Az orvosi titoktartáshoz és az egészségügyi adatok védelméhez való jog
A beteg jogosult arra, hogy az egészségügyi ellátásában részt vevő személyek az ellátása során tudomásukra jutott egészségügyi és személyes adatait csak az arra jogosulttal közöljék, és azokat bizalmasan kezeljék.
A betegnek joga van arról nyilatkozni, hogy betegségéről és annak várható kimeneteléről kiknek adható felvilágosítás, illetve kiket zár ki egészségügyi adatainak részleges vagy teljes megismeréséből.
A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálata és gyógykezelése során csak azok a személyek legyenek jelen, akiknek részvétele az ellátásban szükséges, illetve azok, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult.
A betegnek joga van ahhoz, hogy vizsgálatára és kezelésére olyan körülmények között kerüljön sor, hogy azt beleegyezése nélkül mások ne láthassák és ne hallhassák, kivéve, ha sürgős szükség vagy veszélyeztető állapot miatt ez elkerülhetetlen.
Az emberi méltósághoz való jog
Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. A beteg személyes szabadsága kizárólag sürgős szükség esetén, illetve a beteg vagy mások élete, testi épsége és egészsége védelmében korlátozható.
A korlátozó intézkedés nem lehet kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó vagy büntető jellegű, és csak addig tarthat, ameddig az elrendelés oka fennáll.
A beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni. A beteg ellátása során szeméremérzetére tekintettel ruházata csak a szükséges időre és a szakmailag indokolt mértékben távolítható el.
A kapcsolattartás joga
A beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti elhelyezése során jogosult más személyekkel írásban vagy szóban kapcsolatot tartani, látogatókat fogadni, valamint általa meghatározott személyeket a látogatásból kizárni.
A beteg megtilthatja, hogy gyógykezelésének tényét vagy a gyógykezelésével kapcsolatos egyéb információt más előtt feltárják. Ettől csak gondozása érdekében, közeli hozzátartozója vagy gondozására köteles személy kérésére lehet eltekinteni.
A súlyos állapotú betegnek joga van arra, hogy az általa megjelölt személy mellette tartózkodjon. A kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetve az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon.
A szülő nőnek joga van arra, hogy az általa megjelölt nagykorú személy a vajúdás és a szülés alatt folyamatosan vele lehessen, a szülést követően pedig arra, hogy - amennyiben ezt az ő vagy újszülöttje egészségi állapota nem zárja ki - újszülöttjével egy helyiségben helyezzék el.
A beteg a vallási meggyőződésének megfelelő egyházi személlyel is jogosult kapcsolatot tartani, és vallását szabadon gyakorolhatja.
A gyógyintézet elhagyásának joga
A betegnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben ezzel mások testi épségét vagy egészségét nem veszélyezteti. E jog csak törvényben meghatározott esetekben korlátozható.
A beteg távozási szándékát a kezelőorvosnak bejelenti, aki ezt a tényt a beteg egészségügyi dokumentációjában feltünteti.
A beteg gyógyintézetből történő elbocsátásáról a beteget, illetve hozzátartozóját előzetesen tájékoztatni kell, lehetőség szerint legalább 24 órával a tervezett elbocsátást megelőzően.
A betegjogok érvényesítése
A betegjogok számos olyan jogot és jogosultságot foglalnak magukba, amelyek a betegek és az egészségügyi szolgáltatók közötti magatartást szabályozzák. Szemben az etikai elvárásokkal, a betegjogok kikényszeríthetők az egészségügyi szolgáltatókkal szemben.
A betegjogok az alapjogoknak - például az élethez való jognak, az emberi méltóságnak, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és a megalázó bánásmód tilalmának - az orvos-beteg viszonyban történő megfeleltetései.
A betegjogok közé tartozik a tájékoztatáshoz való jog, a titoktartáshoz való jog, a tisztességes bánásmódhoz való jog és az orvosi döntések feletti autonómiához való jog.
Amennyiben a beteg jogai sérülnek, az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésére:
- betegjogi képviselőhöz fordulhat;
- panaszt tehet az egészségügyi szolgáltatónál vagy annak fenntartójánál;
- a közvetítői tanácshoz fordulhat;
- etikai eljárást kezdeményezhet a Magyar Orvosi Kamara Testületi Szervezetének Etikai Bizottsága előtt;
- büntetőfeljelentést tehet foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt;
- polgári peres eljárást indíthat kártérítés vagy sérelemdíj megfizetése iránt.
Az egészségügyi ellátáshoz való jog ezért egyszerre jelenti az indokolt, megfelelő és megkülönböztetésmentes ellátáshoz való hozzáférést, a sürgős ellátás biztosítását, valamint a beteg önrendelkezésének, tájékoztatásának, emberi méltóságának és egészségügyi adatainak védelmét.
tags: #az #angol #egeszsegugyi #ellatashoz #valo #jog