A Cambridge Audio 1968 óta fejleszt audioeszközöket, és története során az innovációt, a jó hangminőséget, valamint a megfizethetőséget próbálta összehangolni. A márka ma is Angliában tervez, miközben termékeit - a legtöbb hasonló gyártóhoz hasonlóan - Kínában gyártatja.
A Cambridge Audio megítélése ezért nem írható le egyetlen mondattal: kínálatában egyaránt találhatók egyszerűbb, kedvező árú modellek, komolyabb sztereó erősítők, DAC-ok, hálózati lejátszók, aktív hangsugárzók és felsőbb kategóriás all-in-one rendszerek. A közös pont többnyire a könnyen hallgatható, zenei karakter, a praktikus kezelhetőség és a brit hifi-hagyomány modern értelmezése.
A Cambridge Audio története és helye a hifiben
A Cambridge elég régi motoros már a szakmában, 1968-ban alapították, az elmúlt negyven évben letett ezt-azt az asztalra. Úgy tűnik, elég türelmesek voltak a fejlesztők, hiszen egészen 1995-ig kellett várniuk, mire a What Hifi megdobta őket komolyabb best buy címmel.
A Cambridge valahogy mindig velünk volt, mindig stabil helye volt a hifi magazinokban. Az angolok egyébként is kínosan ügyelnek arra, hogy a saját márkáiknak kiemelkedő helyet biztosítsanak a sajtójukban, ennek ellenére a Cambridge-nek sohasem sikerült kitörni a nívós hifi árnyékából.
Mindig is az olcsó audiofil volt a jelzőjük, és talán ezért sem vették Őket komolyan. Beleragadtak a középmezőnybe, és hiába vittek sikerre jó pár tervet, sokáig nem sikerült az áttörés.
Az 1968-as indulás óta a vállalat több korszakon ment keresztül. A korai időszakban az innováció és a kísérletezés volt meghatározó, később a kínálat fokozatosan kibővült a szélesebb tömegpiac igényeit kiszolgáló készülékekkel, miközben a komolyabb audiofil termékek fejlesztése sem tűnt el teljesen.
Innovációk és korai mérföldkövek
Pedig, ha jól megnézzük, akkor a termékeik között nem egy különlegességet találunk. Tervezett nekik az egyik legjobb pákájú angol hifi mérnök, Stan Curtis, és a már akkor is jónevűnek számító Pink Triangle csapatból hozzájuk igazolt John A. Westlake.
Egészen konkrétan ők voltak az elsők a piacon, akik kétdobozos cd játszót építettek, ez volt a Curtis féle CD-1, ami mai napig egyfajta etalon. (Mi más lenne a lelke, mint a Philips mechanika és a nyolcvanas évek ikonikus DAC chipje, a TDA 1540).
Westlake később pedig olyan klasszikus cd játszót tervezett nekik (CD4 SE), amelyről a Hifi Choice azt írta: "soha nem hallottunk még ennél jobb cd játszót ezért az árért".
Szintén Westlake csinálta meg az áttörésnek számító DAC Magicet is, amely szintén egyfajta "első fecske" volt a piacon.
Az első két DAC Magic még valóban reveláció volt - ebben vastagon sáros Westlake -, ma pedig egy halál kommersz termék, amelyen van USB bejárat, de nem sokkal szól jobban, mint egy pár tíz eurós kommersz kínai, ellenben pont tízszer annyiba kerül.
Dacára mindennek, a Cambridge megrekedt az olcsó, de még éppen jó közhelyben. Hiába voltak egyediek, hiába szállították stabilan a budget Giant Killereket, a kilencvenes évek közepére csődközelbe kerültek.
Pedig majd mindegyik brit lap pátyolgatta őket, a What Hifi-nek alig volt olyan száma, amelyikben ne szerepelt volna valamelyik termékük, az előbb is említett Hifi Choice is szerette a Cambridgeket. Úgy tűnik, mindez kevés volt a sikerhez.
Az Audio Partnership és a dizájnváltás
Kilencvenötben a Cambridge-t felkarolta egy befektető, az akvizíció során az Audio Partnershiphez kerültek, a Mordaunt Short mellé.
Ez nem jelentett egyből stílus és dizájn váltást, de kb. innentől számítható, hogy a Cambridge a nívós audiofil helyett szép lassan a mass market felé fordult.
A jól felismerhető, kék színű, ferdén felszitázott feliratot és a komor fekete házat, valamint a jellegzetes tekerőgombokat cserélték le először egy kevésbé komor, de sokkal kevésbé egyedi dizájnra.
Ekörül azért még dobtak pár hatost és a kifutó termékek között is akadt pár kiemelkedő vétel.
A régi Cambridge-nek volt stílusa. A Cambridge „régen” pontosan az volt, mint a ma a lelkes kis brandek, akik igyekeznek inkább az innovációt és a hangminőséget szem előtt tartani.
A Cambridge ma egy sikeres cég, szó se róla, és lehet, ha tüzetesen átvizsgálnám a teljes termékkínálatát, találnék olyat, ami tetszene, lehet, hogy éppen a futóművük lenne az.
Brit tervezés, kínai gyártás
A Cambridge-et Angliában tervezik, angolok, "London szívében", így kétséget kizáróan brit márkával állunk szemben még ma is. Persze ők is, mint szinte mindenki, Kínában gyártatnak.
Mindez önmagában semmit nem jelentene, a customert nem érdekli ez a dolog ilyen mélységben, meglátja a Union Jacket a készülékházon, és már nyúl is a pénztárcája, hitelkártyája után.
Lehet, hogy megmaradt angolnak, amit angolok terveznek, de a készülékeiknek sem a kinézetük, sem a hangjuk alapján nem mondanánk meg, hogy angolok.
A Cambridge Audio több, mint 50 éve a Great British Sound nagyköveteként jellemzi magát. A londoni székhelyű cég az 1968-as P40-es erősítővel robbant be a köztudatba, és azóta is a minőségi hangvisszaadás elkötelezettje.
Saját fejlesztései és innovatív megoldásai a megfizethető high end kategóriában vívtak ki globális elismerést, miközben termékeivel többnyire megőrizte a brit hifire jellemző könnyed eleganciát és zeneiséget.
Régi Cambridge Audio: hangzás, karakter és érték
Az integrált erősítőik valahogy mindig hozták azt a színes és hangulatos előadásmódot, amivel messze kilógtak a piacon ekkor jellemző, a japán kommerszek által meghonosított vékony, kiabálós, vagy éppen a Yamaha borzalmasan lapos, tompa és ködös hangképe közül.
De kifejezetten jók voltak a cd játszóik is, amelyeket sajnos eléggé alul áraztak ahhoz, hogy ne tűnjenek ki a 200 fontos tömegcikkek közül.
Az akkori Cambridgeket ma már persze lemosolyognánk a lassúságuk miatt, de a csövesekre hajazó, kellemesen lágy hangképüknek volt egy nagyon jó tulajdonsága: mégpedig az, hogy élvezeti faktorban és színekben előzték a többieket.
Nem mondom, hogy minden zenén megelevenedtek, de a klasszikusokra és jazzre tökéletesek voltak a maguk árszintjén.
A kilencvenes években egy akkor 40 ezres erősítővel és a hozzá tartozó cd-játszóval egy kellemes meleg és valóban jó hangú szettet vitt haza az ember, ami tíz évig simán kiszolgálta.
Mellesleg elég jól is nézett ki.
A lényeg viszont rendben volt: egyedi és jól szóló terméket vihettem haza.
Ha ügyesek vagyunk és szemfülesek, közöttük találhatjuk meg azokat a termékeket, amelyeknek az ára és a hangja mindig a hang felé billen.
A 840-es CD-játszó és az audiofil örökség
A 840-es sorszámú cd-játszójuk például ilyen, amely egy kicsit visszacsempészte a régi patinát a megújult Cambridgbe.
Már nem is tudom, hol olvastam, de van ilyen; a hifi sajtóban és termékekben otthon lévő zsurnaliszták szokták visszatekinteni és megállapítani, hogy a 2000-es évek kétségtelenül egyik legnagyobb óriásölője a 840-es Cambridge volt.
A robusztusan megépített készülék mind műszakilag, mind hangzásban simán hozta a nálánál sokkalta drágább high-end cd játszók hangját.
De mint írtam, sajnos ez már a múlt.
Hogy most mi lett a 840-esből, amely jelenleg 851C? Három az egyben készülék, amely - tudjuk jól - tartalmaz egy teljes értékű dacot (Minek? Aki megveszi a cd lemezeket, nem fog letölteni, és viszont), és egy előfokot, ami meg aztán tényleg felesleges.
Cambridge Audio CXA81 Mk II
A Cambridge Audio CXA81 sztereó erősítő évekkel ezelőtt egyértelműen kategóriájának egyik legjobbja volt. Elég sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a brit cég hozzányúljon, hiszen ők is elégedettek voltak a gyártmányukkal, valamint a külföldi szaksajtó is kivétel nélkül elismerően nyilatkozott róla.
Fejleszteni azonban mindig van hová, ezt a Cambridge Audio is tudomásul vette, és elsősorban a minőségre fektette a hangsúlyt.
A külső változtatására nem is fektettek hangsúlyt, így maradt a középre helyezett kijelző, aminek két oldalán válthatunk az analóg és digitális kimenetek között, kiválaszthatjuk az aktuális hangfalkimenetet, kapunk még egy 3,5 mm-es Jack fejhallgató kimenetet, beüzemelő gombot, valamint egy hangerő szabályozót.
Ennyi, semmi több, de belegondolva, nem is igazán kell.
A hátlapon bal oldalra kerültek a hangfalkimenetek, a hálózati aljzat, valamint a rendszerbe illeszthetőséget segítő Control Bus, IR, Trigger és RS-232 aljzatok, jobbra pedig egy XLR, 4 pár RCA, egy Bluetooth 4.2 aptX HD, 2 darab optikai, 1 darab koaxiális és egy USB-B bemenet.
Kimenetből mélynyomót és előerősítőt kínál a CXA81 Mk II, tehát azok is jól járnak, akiknek kevés az erősítő teljesítménye, vagy basszusból kívánnak többet.
Phono furcsa módon nincs, viszont a Bluetooth kapcsolattal mégis használhatjuk analóg lemezjátszónkat, amennyiben az is pártfogolja ezt a fajta jelátvitelt.
Műszaki felépítés
A Cambridge Audio CXA81 Mk II központi eleme egy egyedi tervezésű AB osztályú teljesítményerősítő optimalizált alkatrészekkel, ami nyújtja az A osztály zeneiségét, és ötvözi a B osztály hatékonyságával.
Az erősítő rövid jelutakat használ, így kevés a színezés, sok a részlet és az érzelem.
A méretes toroid transzformátornak köszönhetően a CXA81 Mk II 80 watt teljesítményt nyújt csatornánként 8 ohmon, 2x120 watt 4 ohmon, ráadásul duál monó felépítést alkalmaztak, tehát mindkét csatornának saját tápegysége és szekunder tekercse van.
A prémium komponenseket újratervezték a hang tisztasága és mélysége érdekében, továbbá előtérbe helyezték a részletek és a harmónia reprodukálását.
A Cambridge Audio az áramkörre összpontosította a CXA81 Mk II frissítéseinek magvát, így alkalmaztak egy új ESS Sabre ES9018K2M DAC chipet, ami akár 24 bit/384 kHz-es vagy DSD 256 fájlokat is kezel.
Hangminőség
A Cambridge Audio rendkívül dinamikusan nyitott, már akkor meggyőzően szólalt meg, hiszen volt súlya és a lendülete is ahhoz, hogy szinte zsigeri élményt nyújtson.
Mindezek mellett nem lehetett tapasztalni azt, hogy erőlködött volna, teljesen természetesen játszott nekünk, tehát ilyen az, amikor a közepesnek tűnő 2x80 W megkapja a sziklaszilárd hátteret.
A Cambridge Audio egyértelműen az angol hifi szülötte, de azon belül is megvan egy sajátos hangzása.
Nem olyan karakteres, hogy ennek köszönhetően megosztaná a közönséget, inkább barátságos, kifinomult és tisztán zenei.
Szép, nagyon kiegyensúlyozott arányokat mutatott, a basszusgitár stabilan, játékosan, tisztelettudóan kísérte a dobost és annak díszítéseit, a gitárok szépen elkülönültek egymástól, a fémes ízt nagyfokú barátságosság borította, aminek nem csak a pillanatnyi, hanem a hosszú távú zenehallgatásban is nagy szerepe van.
A CXA81 Mk II kellően mélyre nyúlt, a térben pontosan helyezte el az ütősöket, és a keverés adta lehetőségeket is plasztikusan, finoman, szép lecsengéssel párosította.
A Kraftwerk elektronikus jegyei igazán remekül álltak a Cambridge CXA81 Mk II-nek, szinte sziporkázott.
Az erő adott volt, így a pulzálás és a ritmika is, a tér szépen megnőtt, a hangjegyek nagyon távolra kerültek a hangfalaktól, mindezt úgy sikerült produkálnia, hogy a lényeg megmaradt köztük, és közvetlen mellettük.
A CXA81 Mk II egyszerűen magával ragadóan zenélt ekkor, minden digitális ízt mellőzve, határozottan, telten és hosszan hallgathatóan, kiélveztük a nagyfelbontás minden jellegzetességét és előnyét.
Abszolút megéri az árát, még annak tükrében is, hogy számos kategóriatársa van, azonban egyéni megoldásaival, dallamos, erőteljes, ugyanakkor szellős, barátságos, idomuló hangjával egyértelműen kiemelkedik azok közül.
Cambridge Audio Evo 300: all-in-one rendszer felsőbb szinten
Az "all-in-one", azaz a mindent egyetlen dobozba sűrítő hálózati sztereó erősítők piaca az elmúlt években elképesztő fejlődésen ment keresztül, ám a vájtfülű audiofilek körében még mindig tartotta magát az a tradicionális nézet, miszerint az igazi hifi élményhez kizárólag különálló egységek - külön hálózati lejátszó, dedikált D/A konverter, valamint független elő- és végerősítő - vezethetnek.
A brit gyártó azonban az Evo sorozattal már korábban is megmutatta, hogy képes feszegetni a kényelem és a high end hangminőség közötti határokat, a családi hierarchia csúcsára érkező Evo 300 pedig azt a merész célt tűzte ki maga elé, hogy végleg eloszlassa a kételyeinket.
Mire elég 2x300 W/8 Ohm (2x550 W/4 Ohm), ha azt a Cambridge Audio csinálja egy streaming egységgel párosítva?
Felépítés és csatlakozás
A csomagolás kibontása után egy olyan készülék tárult elénk, amely azonnal lenyűgözött bennünket formatervezésével és minőségi anyaghasználatával.
A letisztult, skandináv és brit dizájnelemeket ötvöző alumíniumház, a cserélhető fa hatású, modern és cserélhető oldallapok, valamint az előlapot domináló, nagy felbontású színes kijelző mind arról árulkodnak, hogy a mérnökök nem kötöttek kompromisszumot.
A kétfokozatú, koncentrikus hangerő- és forrásválasztó tárcsa finom mechanikai visszajelzése már az első érintésre azt az érzetet keltette bennünk, hogy egy prémium kategóriás műszerrel állunk szemben.
A gyártó saját fejlesztésű, elismert StreamMagic platformjának legfrissebb generációja felel a hálózati funkciókért, amely tesztünk során pillekönnyen és sziklaszilárdan kezelte a nagyfelbontású veszteségmentes streameket, legyen szó TIDAL Connectről, Spotify Connectről, Qobuzról vagy a Roon ökoszisztémába való integrációról.
A digitális-analóg konverziót egy csúcsminőségű ESS Sabre ESS9038Q2M DAC chipre bízták a tervezők, amely bőséges részletezőképességet és rendkívül alacsony torzítást garantált papíron.
A végerősítő szekcióban a Cambridge Audio a modern D-osztályú architektúra mellett tette le a voksát - Hypex NCORex - ám azt a saját szájíze szerint finomította és hangolta be.
A csatlakozási opciók terén sem szűkölködtünk, az analóg XLR és RCA bemenetek mellett a beépített phono fokozat, a digitális optikai és koaxiális aljzatok, valamint a HDMI ARC csatlakozó mind azt a célt szolgálják, hogy a készülék a modern otthoni audiovizuális központ szerepét is maradéktalanul betölthesse.
Hangkarakter
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnunk a tapasztaltakat, akkor azt mondhatnánk: ez az erősítő a zene élvezetét helyezi minden más tényező fölé.
Amikor a megszólalás finom részleteire figyeltünk, azonnal szembetűnt a folyékony, édes, gazdag rétegződésű magas és középtartomány.
A legfelső regiszterek úgy nyújtottak elképesztő térinformációt és levegősséget, hogy közben nyoma sem volt bennük a D-osztályú erősítőkre néha jellemző karcosságnak, hidegségnek vagy szintetikus élnek.
A magashangok finoman simogattak, selymes finomsággal simulva a zenébe, miközben a középtartomány olyan plaszticitással és textúrával csillogott, amely azonnal magával ragadott bennünket.
Ezt a varázslatos közép- és magassávot egy kellemesen meleg mélytartomány támasztotta alá.
A mélyhangok nem a laboratóriumi, tűpontos, száraz és klinikai kontrollal jelentek meg, hanem sokkal inkább egy dús, analógos, kerek és megnyugtató alapot adtak a zenének.
Ám ezt az illúziókeltést olyan mesteri szinten és olyan zenei ízléssel hajtotta végre, hogy egyáltalán nem tudtunk haragudni rá.
Ennek a finom zenei körvonalazásnak köszönhetően a hosszútávú hallgathatóság igen magas fokát tapasztaltuk meg.
Cambridge Audio Topaz AM10 és SX60
Manapság a mindentudó okos készülékek és szolgáltatások hadával felszerelt házimozi AVR-ek világában a hagyományos sztereó rendszerek kissé háttérbe szorultak, de mivel mi a jó hangot legtöbbször a divatos megjelenés elé helyezzük, ezért kíváncsiak voltunk, hogy mit tud egy megfizethető árú sztereó erősítő és hangfal páros napjainkban.
Hosszas nézelődést követően a Cambridge Audio Topaz AM10 erősítőjére és SX60 névre keresztelt dobozaira esett a választásunk, mivel ez a páros már nem a belépő kategória legalját képviseli, de mégis nagyságrendileg alig több, mint 100.000,-Ft ellenében kínálja a zenehallgatás élményét.
Az AM10 felépítése
A Cambridge Audio a konzervatívabb megjelenést pártoló gyártók táborát erősíti és ez visszaköszön termékeinek legtöbbjén.
Az AM10-et még nem látták el a CX sorozatra jellemző formai megoldásokkal, megjelenése inkább visszafogottan és klasszikusan elegánsnak nevezhető, mint kimondottan szépnek.
Az anyaghasználatra ellenben nem lehet panasz, az előlap vastag fém, az összeszerelés minősége kifogástalan.
A gombok és kezelőszervek működése pontos, határozott, lötyögésnek vagy pontatlanságnak nyoma sincs, ami árkategóriájában több, mint kiválónak nevezhető.
Az erősítő hátsó részén 4 analóg bemenetet, MM phono bemenetet és egy pár hangszóró kimentet találunk, valamint pozitívumként említhető, hogy a gyártó cserélhető tápkábellel látta el a készüléket, ebben az árkategóriában leginkább elterjedt fix beépítéssel szemben.
A készülék előlapján a bekapcsológomb, a bemenetválasztó, menü gombjai és a hangerőszabályzó mellett, egy szabványos fejhallgató csatlakozó és egy 3.5mm-es jack csatlakozó található, az utóbbi felett “MP3 in” felirattal, mely egyértelművé teszi funkcióját.
Az AM10 egyik legígéretesebb tulajdonsága egy megtermett toroid transzformátor.
Ez a megoldás azért kiemelendő, mivel a komolyabb kategóriákban sem mindennapos dolog, ebben az árfekvésben pedig kimondottan ritkaságnak számít, így ezt pozitív előjelnek tekintettük.
A specifikációban feltüntetett 2×35 watt sokaknak kevésnek tűnhet, de a 260 wattos maximális teljesítményfelvétel és a toroid transzformátor mellett nem hisszük, hogy ne lenne elég, hacsak nem falat szeretnénk bontani vele.
Az SX60 hangsugárzók
Az AM10 mellé a gyártó SX60 névre keresztelt dobozait párosítottuk, mivel ezek szerintünk már képesek egy átlag nappalit kellemes hanggal megtölteni, viszont szintén az AM10-hez hasonló szerény árcédulát kaptak.
Az SX60 megjelenésében sincs semmi szokatlan vagy formabontó, a klasszikusnak nevezhető szögletesség jegyeit viseli magán, borítása műanyag fólia, de nem a szokásos famintázatú, hanem egy kicsit más, ezért kellemesen kilóg a sok kőrismintás “egyenborítás” sorából.
A dobozok méretei nem az átlag kis dobozoknál megszokottak, de még nem a túl nagy kategóriát képviselik.
A 35cm-es magassághoz 20cm-es szélesség és 27cm-es mélység társul, mely méretek mellett még viszonylag könnyedén elhelyezhető, de már elég térfogat áll rendelkezésre, az akár testesebb megszólaláshoz.
A hangszórókészlet egy 25mm-es lágy dómból és egy 16,5cm-es impregnált papír mélyközép-sugárzóból áll, a reflexnyílás a doboz előlapján található, ami sok esetben megkönnyítheti az elhelyezést.
A gyártó figyelmesen mellékelt egy pár szivacsdugót a reflexnyílásokhoz, így ezek segítségével és az elhelyezés függvényében a mély hangok túlzott megjelenését lehet kordában tartani.
Az érzékenység papírforma szerint 89dB, ami jól jöhet, ha kisebb teljesítményű erősítővel párosítjuk.
Meghallgatási tapasztalatok
Az SX60-at kipróbáltuk többfajta elhelyezéssel, de a legjobb hangokat állványra helyezve és a faltól nagyjából 50cm-re elhúzva kaptuk, ezért ebben az elrendezésben vette kezdetét a meghallgatás.
Szokásos felvételeink közül jazz-el indítottunk, ahol a hihetőnek tűnő hangszerhangok fogadnak.
A hangok szépen leválnak a dobozokról, kellemes, széles tér alakul ki, a mélység viszont nem akar megjelenni, amit hallunk az csak síkból szól.
A közepek jók, főként a női énekhang, ami egy kissé előre tolakodik, de a még nem zavaró határig, a mélyek pontosak, határozottak és a legkevésbé sem túlzóak.
Populárisabb zenékre váltva feltűnik, hogy magasabb hangerőn a mélyek kissé kopogóssá, keménnyé válnak, ami a doboz méretéből adódóan érthető, de az SX60 még ezt is olyan finoman tudja előadni, hogy valóban csak akkor tűnik fel, mikor a hangerőt a még kellemes fölé tekerjük.
A hangerőre viszont nem lehet panaszunk az adatlapon megadott 2×35 watt teljesítmény mellett.
A teszthez használt közel 20 négyzetméteres helységben a hangerőt csak egy-két alkalommal tekertük háromnegyed állásba, mivel ez alatt is bőven elég hangos volt amit hallottunk.
Következett egy kis rock, ahol gyorsan kiderült, hogy ezt is szereti összeállításunk, viszont egy kis plusz dinamika, egy kicsit nagyobb membránfelület és dobozméret elkelne.
A megszólalás jó, de kissé vékony és a dobok sem ütnek annyira, mint azt szeretnénk.
Végül elővettük mobilunkat, hogy tegyünk egy próbát az azon található zenékkel, az előlapi “MP3 in” bemeneten keresztül, de itt a korábbi hanghoz képest kissé tompább és élettelenebb hangzással találkoztunk, ezért ezt inkább csak halkabb háttérzenéhez ajánljuk.
A Cambridge Audio erősítő és hangfal párosa elnyerte tetszésünket, mivel az árkategóriájában található lehetőségekhez és konkurensekhez képest sokkal zeneibb produkciót tudott nyújtani, ami mellé még valóban minőségi anyaghasználat és összeszerelési minőség is társul.
Használatát elsősorban 20 négyzetméternél nem nagyobb helységekbe és a klasszikus, hangszeres és populárisabb zenék kedvelőinek ajánljuk, a keményebb rock és a házibuli nem igazán ennek a párosnak a műfaja.
Cambridge Audio L/R S aktív hangfal
A brit hifi-legenda ezúttal egy olyan kompakt polcsugárzóval jelentkezett, amely letisztult külsejével és prémium anyaghasználatával azonnal magára vonja a figyelmet.
A jelenleg taglalt modellt a Cambridge Audio egyértelműen azoknak a stílustudatos zenebarátoknak szánja, akik nem akarnak választani a modern dizájn és a minőségi hangzás között, de közben kifejezetten kompakt eszközt keresnek.
A középkategória felső szegmensébe pozícionált polcsugárzó kisebb vagy közepes méretű helyiségekbe készült.
A szóban forgó hangfalpár igazából komplett hangrendszer: nem kell hozzá külön erősítő vagy DAC.
Felépítés és technológia
A rendszer összteljesítménye 100 W (D osztály), amely egyenlően oszlik meg a bal és a jobb csatorna között.
Egy hangfalon belül 25-25 W jut a magassugárzóra és a mélyközépsugárzóra.
Ez a kettős erősítéssel hajtott, DSP vezérelt kialakítás lehetővé teszi, hogy a meghajtók mindig a számukra optimális tartományban üzemeljenek, minimalizálva a torzítást és növelve a dinamikai tartalékokat.
A magas frekvenciákért egy 21 mm-es alumínium dómos sugárzó felel, amely egy speciális hullámvezető és akusztikai elem (illetve védőrács) mögött kapott helyet.
A mély- és középtartományt egy 75 mm-es sugárzó kezeli.
Míg a nagyobb modellek kiegészítő passzív sugárzókat használnak a mélyhangok kiterjesztésére, az L/R S egy hátrafelé néző reflexnyílást (illetve slot portot) kapott.
Csatlakozások és használat
Habár az L/R S nem rendelkezik beépített WiFi-vel, a fizikai és vezeték nélküli csatlakozási lehetőségei sokoldalúvá teszik.
A Bluetooth-kapcsolat nem csupán a szokásos SBC és AAC kodekeket támogatja, hanem a Qualcomm aptX HD szabványát is.
Fontos azonban megjegyezni, hogy az Apple iOS eszközei jelenleg nem támogatják az aptX kodekeket, így az iPhone-felhasználók az AAC-re vannak utalva.
A hátoldalon található USB-C bemenet az egyik leghasznosabb funkció asztali felhasználóknak.
Ezzel a hangsugárzó közvetlenül képes csatlakozni PC-hez vagy Mac-hez, ilyenkor az L/R S külső hangkártyaként (DAC) működik, megkerülve a számítógépek gyakran zajos belső elektronikáját.
A digitális kínálatot egy optikai TOSLINK bemenet teszi teljessé, amely ideális tévékhez vagy némely játékkonzolokhoz.
Az analóg világ kedvelői számára egy sztereó RCA bemenet áll rendelkezésre, amelyre például CD-lejátszó, vagy akár phono-erősítővel rendelkező lemezjátszó illeszthető.
Bár az L/R S-ben nincs beépített phono stage (mint a nagyobb modellekben), a mélysugárzó kimenet lehetőséget ad a rendszer mélyhangjainak radikális megerősítésére egy aktív mélynyomó hozzáadásával.
Mi még örültünk volna egy ARC képes HDMI bemenetnek (úgy lenne igazán veszedelmes alternatívája a 200 000 Ft alatti soundbar-oknak), bár így is alkalmas rá, hogy tévés hangrendszer szerepbe állítsuk.
Hangminőség
A 15 négyzetméteres szobában kellemes meglepetésként hatott az L/R S magabiztossága.
Utóbbiak közül ki kell emelni a vízszintes és függőleges szórást, melyek által egy viszonylag levegős, teres színpadképet hozott létre tesztalanyunk.
A 7,5 centis mély/középsugárzó a legalsó basszusokkal nem akart csodát tenni: valóban csak 55 Hz környékéig ment le, de ez elég volt ahhoz, hogy a búgó, öblösebb mélyhangokat is stabilan jelenítse meg a 15 négyzetméteres szobában nekünk, ahogy az íróasztal előtt tartózkodtunk.
A jó szórás, határozott mély/közép frekvenciák és lelkes dinamika nemcsak hifi tesztre optimális "hibátlan" audiofil zenékkel mutatkozott meg, hanem szinte bármivel, amit elindítottunk.
Ha nem YouTube Music-ról, hanem helyileg tárolt, veszteségmentes digitális fájl formájában hallgattuk a zenét, a kis hangfalak megmutatták a plusz textúrát, szebben helyezték el a hangszereket és természetesebb, ügyesebben szeparált módon ábrázolták az énekhangot.
Lényegében egy miniatűr hifi szett finom jellegét kaptuk meg.
Ehhez hozzáadódott még a Cambridge Audio-ra jellemző, enyhén energikus dinamizmus és kissé meleg, de azért lelkes magas hangok.
Utóbbi kulcs részlet volt a hosszútávú élvezhetőség szempontjából.
A kis méret miatt bizonyos kompromisszumokat is vállalni kellett.
Az L/R S és hozzá hasonló méretű hangfalak alapvetően nem házibulikra, hanem nyugisabb szobai zenehallgatásra készültek.
Ha viszont feljebb emeltük a jelszintet (hangerőt) 65-70 dB környékére, a basszus nagyon pontatlanná vált.
A rendszer önmagában nem igazán tűnt ideálisnak intenzív járatásra, éppen ezért helyeztek el a hátulján aktív mélysugárzó kimenetet.
Cambridge Audio Go hordozható Bluetooth-hangszóró
A Cambridge Audio Go folytatja a hifi cég vezeték nélküli hangszórókkal elért sikeres sorozatát, és vonzó áron nyújt meggyőző teljesítményt.
A Cambridge Audio Go dinamikus, ütős és részletes hangzást kínál, miközben könnyen használható, kompakt és hordozható marad.
Funkciók és csatlakozás
A teljes töltés állítólag 18 órán keresztül tart.
Az új Go támogatja a jobb minőségű aptX Bluetooth-kodeket és az NFC egyérintéses párosítást a kompatibilis okostelefonokkal.
Az USB-töltési funkció használatához többé nem szükséges hálózati csatlakozás.
A 3,5 mm-es bemenet más zenelejátszók csatlakoztatására használható, az előlapi LED pedig a Bluetooth-párosítás állapotát jelzi.
Kialakítás
A Go masszív, minőségi érzetet kelt, ugyanakkor könnyű és elég kompakt ahhoz, hogy egyszerűen hordozható legyen.
A fehér és fekete változatban elérhető készülék szatén felülete tovább erősíti elegáns megjelenését.
A hangszóró alján korábban található kihajtható kis lábat eltávolították, így a Go most önmagában is stabilan áll.
Hangzás
Még mindig meglepő ilyen dinamikus, ütős és részletes hangzást hallani a Go készüléktől.
A hangzás telt, a ritmus gyors és lelkes, a hangszóró pedig figyelemre méltóan hangosra képes, miközben kontrollált és összefüggő marad.
A basszusvonalak mélyek és ütősek, ami ilyen kis méretű kabinet esetében komoly eredmény.
A Go soha nem tűnik energiahiányosnak, a hangok részletgazdagok, a magasak pedig tiszták, izgalmasak és kellően karakteresek.
A kisebb kategóriájú vezeték nélküli hangszórók gyakran vékonyan vagy keményen szólnak, a Go magas tartománya azonban tisztán elér a felső regiszterekig.
Cambridge Audio DAC-ok és a DacMagic 100
A DAC a digitális jeleket alakítják át analóg jelekké.
A hagyományos erősítők nem képesek a digitális forrásokat kezelni.
Ha digitális zenét szeretnénk hallgatni, nélkülözhetetlen a DAC áramkör.
Az audio eszközökben a régebbi DAC-ok nem mindig alkalmasak arra, hogy az eredeti hanganyagokat megfelelően közvetítsék.
A gyengébb minőségű DAC átalakítók miatt a hanganyag lejátszása zajos lesz.
A helytelenül megtervezett áramkörök másik negatív következményével, a digitális időzítési problémákkal szembesülhetünk.
DacMagic 100
A brit elit.
Elsősorban számítógépek, média és Blu-ray lejátszók, digitális források…stb. hangminőségét javítja a Cambridge konverter.
A Dacmagic 100 Wolfson WM8742 24 bit DAC garantálja a prémium hifi hangminőséget.
24 bit/96 kHz-es USB audio , 1 db digitális Toslink és 2 db digitális koaxális, illetve Phono bemenettel és RCA analóg kimenettel is rendelkezik.
A fém készülékház előlapja szálcsiszolt alumíniumból készült.
Az eszköz támogatja a külön szoftvertelepítést nem igénylő operációs rendszereket ( Win/Mac/Linux), és képes a 16/24 bites, 44,1-192 kHz-es műsortámogatásra is.
Az USB kapcsolat aszikron rendszerű.
Függőlegesen felállítva is elhelyezhetjük, ehhez tartozékként egy gumiperemet is biztosított a gyártó.
Hiányzó funkciók és kompromisszumok
Nincs fejhallgató erősítő, hiányzik a Bluetooth kapcsolat, a választható digitális szűrőkhöz sem ragaszkodtak a gyártás során.
A készülék hátlapján nincs szimmetrikus analóg hangkimenet, a digitális bemenetek száma megfeleződött a Dacmagic 100 Plus modellel összehasonlítva.
A funkciók számának csökkenését a jóval kedvezőbb árral kompenzálták.
Meghallgatási tapasztalatok
Tiszta, mozgalmas és természetes hangzást produkált a konverter, élénk, kiterjesztett magas hangokkal.
Kicsit lehettek volna a hangok levegősebbek, teresebbek.
Az énekhang csodálatosan, színtisztán szólt, de a hangszerek némiképp a háttérbe szorultak.
A dinamika és a pontosság azonban lenyűgöző volt.
Kitűnő sztereó hangzást hallhattunk.
A zenekart itt is elnyomta kissé az ének.
Meggyőzőnek találtuk a készülék teljesítményét.
Ideális a média és Blu-ray lejátszók hangjának javítására, Pc, Mac eszközök optimális kiegészítője lehet.
Mit jelent ma a Cambridge Audio hangzása?
A Cambridge Audio készülékei alapján a márka hangkaraktere többnyire nem szélsőségesen analitikus és nem is kifejezetten romantikusan lágy.
A középkategóriás erősítők és hangsugárzók esetében gyakran jelen van a barátságos, kifinomult, enyhén meleg és zenei megszólalás.
A CXA81 Mk II könnyen kezelhető és felhasználóbarát analóg és digitális platformon is, gyártója eredendően nem akarta átírni a jól bevált szabályokat erősítőépítés terén, inkább a rendkívül átgondolt technikai megoldásokra alapozott, aminek az eredménye egy nagyon finom készülék lett.
A Cambridge Audio-ra jellemző karakter hosszabb távon is könnyen hallgatható, ezért különösen jól illeszkedhet jazzhez, klasszikus zenéhez, blueshoz, rockhoz és olyan felvételekhez, amelyeknél fontos az énekhang, a ritmus és a kellemes tónus.
A Cambridge Audio hangzását nem minden esetben érdemes abszolút semlegességként értelmezni.
Amikor szigorú monitorozási szemszögből vizsgáltuk a hangot, meg kellett állapítanunk, hogy az erősítő ugyan nem teljesen közelíti a valóságot, kicsit becsapja a zenehallgatót, de ezt úgy teszi, hogy közben elcsábítja az embert a további zenehallgatásra.
Finoman kerekítette a nyers, bántó éleket, dúsította a harmóniákat, és egy leheletnyi romantikus fátyollal vonta be a gyengébb minőségű felvételeket is.
Ez a karakter nem elfedte a részleteket, hanem ehetővé, élvezhetővé és varázslatossá tette azokat.
Kinek lehet jó választás a Cambridge Audio?
A Cambridge Audio azoknak lehet jó választás, akik zenei, hosszabb távon hallgatható és nem túlzó hangzást keresnek.
A márka kínálatában találhatók egyszerűbb sztereó rendszerek, különálló erősítők, DAC-ok, hálózati lejátszók, aktív hangsugárzók és all-in-one készülékek.
A Topaz AM10 és SX60 párosa elsősorban kisebb, legfeljebb körülbelül 20 négyzetméteres helyiségekbe és klasszikus, hangszeres, valamint populárisabb zenékhez illik.
Az L/R S kompakt mérete miatt asztali vagy kisebb szobai rendszerként működik jól, különösen mérsékelt hangerőn.
A CXA81 Mk II azok számára lehet érdekes, akik különálló sztereó erősítőt keresnek beépített digitális lehetőségekkel és erős, kiegyensúlyozott teljesítménnyel.
Az Evo 300 azoknak szólhat, akik egyetlen készülékben szeretnék megkapni a streaminget, a DAC-ot, az erősítést és a modern otthoni csatlakozásokat.
A DacMagic 100 elsősorban számítógépes, média- és Blu-ray-lejátszók digitális hangjának javítására lehet alkalmas.
A Cambridge Audio Go hordozható megoldásként kínál telt, dinamikus és könnyen hallgatható hangzást.
Mi választja el a régi és a mai Cambridge Audio-t?
A Cambridge ma egy sikeres cég, szó se róla, és lehet, ha tüzetesen átvizsgálnám a teljes termékkínálatát, találnék olyat, ami tetszene.
De a hagyományt, ami olyan vonzó volt benne, láthatóan elhagyta.
Ma tömegtermékeket állít elő, tömegeknek, jellegtelen dizájn, tömegnyi kényelmi szolgáltatás, futottak még hang.
Engem talán éppen ez választ el a kortársaimtól, akik tervezik és eladják, és akik talán nekem is szánják ezeket a készülékeket.
Mégpedig az, hogy én komolyan veszem a hagyományt, és pont nem érdekel, hogy mennyi kényelmi szolgáltatást nyújtanak.
És éppen ez választ el kommersz audió sajtótól is, aki örömmel nyugtázza, hogy végre van egy olyan termékük is, amiben elrejtettek számtalan, amúgy haszontalan funkciót.
A hagyomány nem csak az, hogy a logót áttervezzük a jobb felső sarokból a bal felső sarokba.
És nem is az, hogy azért vagyunk angolok, mert a nemzeti lobogónkat nyomjuk a készülékeinkre.
A hagyomány azt jelentené, hogy nem feltétlenül és nem csak piacban gondolkodunk, hanem mondjuk minőségben is.
A hagyomány az, ha az általunk használt módszereket fejlesztjük, mert büszkék vagyunk rá és hiszünk benne.
Ettől még adhatunk kompakt készüléket, de ne úgy, mint a legtöbb esetben, ahol a szolgáltatások garmadája elviszi a minőséget.
A Cambridge Audio mai kínálata ezért egyszerre értékelhető kényelmes, korszerű és sokoldalú rendszerként, illetve kritizálható azért, mert egyes termékei kevésbé egyediek, mint a márka korábbi mérföldkövei.
