Az angol történelem évszázadok óta tele van cselszövéssel és árulással, gyilkossággal és családi viszályokkal. Sok esetben anya támadt gyermekére, apa árulta el fiát és testvér ment testvér ellen, sőt alkalmanként a betegségek formálták a jövőt.
Britanniában az 7. évszázadtól alakult ki a mai értelemben vett királyság intézménye, az elmúlt több mint 1200-1300 évben pedig több uralkodói család is váltotta egymást a trónon: Angolszászok (Anglo-Saxon) 802-1066; Normann-, Blois- és Anjou-házak 1066-1485; Tudor-ház 1485-1603; Stuart-, és Orange-házak 1603-1714; Hanover-ház 1714-1837; Szász-Coburg-Gotha-ház (Saxe-Coburg-Gotha) 1837-1917; Windsor-ház 1917-napjainkig. Ma egy olyan uralkodó történetével ismerkedünk meg, aki a Hanover-házból származik, azaz a György nevű királyok hosszú sorából, és aki nem más mint III. György király (uralkodott: 1760-1820).
III. György születése és neveltetése
III. György király 1738. június 4-én született Londonban Frederic walesi herceg és Augusta szász-gótai hercegnő legidősebb fiaként. Az, hogy Londonban látta meg a napvilágot különlegesség volt a családban, ugyanis az előtte lévő hanover-házból származó uralkodók mindegyike Anglián kívül született. III. György esetében elsősorban két dologról emlékeznek meg széles körben: elvesztette az amerikai gyarmatokat és megőrült.
György fiatal korában könnyen befolyásolható, érzékeny és érzelmes, lassú szellemi fejlődésű gyermek volt, például 11 éves koráig nem tudott megtanulni rendesen olvasni és írni. Apja, Frederic koronaherceg váratlan halála után lett nagyapja, II. György trónörököse, majd 1760-ban III. György néven Nagy-Britannia királya. Egy évvel később megnősült, s bár feleségét, Charlotte Mecklenburg-Strelitz hercegnőt csak az esküvő napján látta először, a házasság viszonylag boldognak bizonyult.
Kezdeti uralkodás és belső ellentétek
György uralkodásának első negyed évszázada viharos és konfliktusokkal terhes volt. A kormányzatot a hétéves háború, az Amerikában állomásoztatott csapatok költsége és a Brit Kelet-indiai Társaságnak nyújtott kölcsönök kiürítették a kincstárat. A deficit csökkentése miatt kivetett adók miatt az amerikai gyarmatokkal egyre feszültebbé vált a viszony, amely 1775-ben háborúba torkollott. Az 1782-re véglegessé vált vereség megrendítette a király tekintélyét, aki a következő évben William Pittet nevezte ki kormányfővé.
Az uralkodót 1788-tól súlyosbodó rosszullét rohamok gyötörték, amelyek végül képtelenné tették feladatai ellátására. Betegségének mibenlétéről máig vitatkoznak történészek és orvosok, a legelterjedtebb vélekedés szerint porphriának nevezett örökletes anyagcsere-betegsége volt, de mások bipoláris depresszióval vagy arzénnal mérgezéssel is megmagyarázzák tüneteit. A kór tüneteként a király hol a végletekig nyájas volt, hol pedig olyan dührohamokkal támadt, hogy kényszerzubbonyt kellett ráadni.
Familiai kapcsolatok és klinikai tünetek
A király hosszú betegségei mellett családja tagjainál is megfigyelhető volt rokonai körében némi különc viselkedés. Az orvosi feljegyzések szerint a betegség öröklődik: 1788 körül III. György elviselhetetlen rohamai közben a királyi család egészén nyomot hagyott ez a tendencia. Az Udvari orvosi csapat többször hangsúlyozta, hogy a betegséget nagyrészt genetikai tényezők befolyásolják, és hogy a családtagoknál hasonló rohamok figyelhetők meg.
Az 1789-es években a wappingi Willis lelkész magánkórházában sok kísérlet történt a tünetek enyhítésére. Willisék tevékenységéről és a kísérleti kezelésről a korabeli udvari hivatalos iratok sokszor leírták a kegyetlenség kritikus hangjait, azonban a betegséggel küszködő király sorsa továbbra is a nyilvánosság figyelmének középpontjában maradt.
Az utódlás és az utolsó évek
1801-ben a király állapota újra rosszabbra fordult, majd 1810-ben a parlamenst a mentális állapotok továbbra is sújtották. 1811-ben a kormányzói feladatokat gyermekei közül az idősebb György vette át, mint regens. A király Windsorba való száműzetése után vakon és süketen töltötte utolsó 8-9 évét, és 1820. január 29-én halt meg. Utódja a régens lett IV. György, és trónjára III. György 59 év és 96 nap után adta át az öröklött címeket gyermekének.
III. György egész uralkodása alatt rendkívül lelkiismeretes volt: az aláírásra kerülő dokumentumokat mindig elolvasta és gyakran fűzött hozzájuk észrevételeket. Soha nem lépte túl az alkotmány nyújtotta jogköröket, de sok esetben elment a falig, vagyis a végletekig kihasználta őket. Emellett rendkívül érdekelte a természettudomány, és saját obszervatóriummal rendelkezett. Maga is számításokat végzett az 1769-es Vénusz átvonulásról, a későbbi 1874-es és 2004-es eseményekről is.
Emlékezetes részletek és kulturális hatások
Gazdasági és politikai döntései alatt a brit állam finanszírozását a királyi család is hozzájárult a költségvetéshez: saját vagyonából hatalmas összegeket költött a tudományra és a művészetekre. A hétéves háború lezárását követő periódusban az Egyesült Államok függetlenségi törekvései és a brit gyarmatbirodalom ügyei mélyen befolyásolták az ország bel- és külpolitikáját. A királyi ház kormányzati és jogi útján keresztül igyekezett megőrizni a rendet és a stabilitást egy olyan időszakban, amelyet a belső és külső nyomások egyaránt formáltak.
