A legkülönösebb alapvonás a kettős tagoltság (double articulation): minden nyelv kettősen, azaz két szinten van „tagolva”, megszervezve: egyfelől az értelmes elemek (szavak stb.) szintjén, másfelől az értelmetlen elemek (hangok) szintjén - úgy, hogy a kettő független egymástól. Az értelmes elemek szavakba és mondatokba szervezhetők (köröm-ép-ít-ő-tan-foly-am-on; Ma Zsolt fog főzni); a hangok pedig szótagokba és szavakba (rét, tér, ért, tré, rétért), ám a két szint nem tud egymásról, a hangok sorrendje, a szótagok száma nincs összefüggésben a szó jelentésével, nyelvtani szerepével. Pedig milyen logikus lenne, ha - mondjuk - a dolog nagyságával arányosan hosszabb lenne a neve (mint a pók-elefánt esetében), de ez koránt sincs mindig így, lásd giliszta-ló; vagy ha a főnevek mind mássalhangzóval, az igék magánhangzóval kezdődnének (ez semmilyen nyelvben nincs így).
Bevezetés a nyelvészetbe és a kötet hozzáállása
Nádasdy Ádám kötete a nyelvész műhelyébe invitálja az olvasót, hogy megnézze, mit csinál a nyelvész, és főleg: hogyan gondolkodik? Ez a könyv nem valamely nyelvről szól, hanem az emberi nyelvről általában és annak a nyelvész által való leírásáról, feldolgozásáról. A legtöbb példa persze a magyarból van, hiszen ez áll a legközelebb a magyar olvasóhoz, és bizonyos jelenségeket kiválóan lehet a magyarral illusztrálni (másokat meg nem). Alapvető kérdések is szóba kerülnek: van-e könnyebb vagy nehezebb nyelv? Összefügg-e a nyelv a gondolkodással? E mű bemutatja a nyelvészet fő területeit, a nyelvtant, hangtant, jelentéstant. Nem mindent tartalmaz a nyelvészet világából; de amit igen, azt becsülettel elmondja.
Az alapvető nyelvtani jelenségek és tárgyrago képzése
Egy-egy kérdést igazán alaposan körbejár: például hogyan képezi a magyar a tárgyragot?
A kötet kiemeli: A magyar nyelv nem logikusabb, mint a többi, hanem éppen annyira logikátlan, mint bármelyik másik. Sokak részéről elhangzott már, hogy „a magyar nyelv logikus”, amiben implicit benne van, hogy a más nyelvek nem azok, vagy kevésbé azok. Amikor egy ilyen kijelentés nyomán arra hívom fel a figyelmet, hogy a magyar sem logikusabb, mint a többi nyelv, akkor a vehemensebb vitapartnereim rendszerint „népellenség” és hasonló jelzőkkel illetnek, mintha csak valami magyar nép ellen folyamatban lévő összeesküvés támogatója lennék.
Az írás szükségszerűen foglalkozik a létige és annak ragozásának jellegzetességeivel, valamint a feltételes mód és jövő idők viszonyával is a magyarban.
A kettős tagadás és a nyelvtörténeti hátterek
A magyar nyelvben is előfordul ez a jelenség. A tanulmány második felében a tagadó szerkezetek mondattani elemzését vázoljuk, különös tekintettel a kettős tagadás lehetőségére, azaz hogyan lehetséges egyszeres tagadásként értelmezni a több tagadó elemet tartalmazó szerkezeteket. Kitérünk a tagadószó különböző mondattani pozícióira is, amelynek okait a német nyelvtörténet korábbi szakaszaiban is érdemes keresni.
A periodika Open Access hozzáférésű (Gyémánt). A dokumentumok elektronikus formában szabadon elmenthetők, másolhatók; változtatások nélkül, a forrásra való hivatkozással használhatók. Az alkalmazás kereskedelmi célokat nem szolgálhat.
Tagadó szerkezetek és összefüggő példatár
A tanulmány második felében a tagadó szerkezetek mondattani elemzését vázoljuk, különös tekintettel a kettős tagadás lehetőségére, azaz hogyan lehetséges egyszeres tagadásként értelmezni a több tagadó elemet tartalmazó szerkezeteket. Kitérünk a tagadószó különböző mondattani pozícióira is, amelynek okait a német nyelvtörténet korábbi szakaszaiban is érdemes keresni.
Függő beszéd és idegen nyelvek
A függő beszéddel kapcsolatos idegen nyelvi ismeretek számonkérése közkedvelt szokása a magyar nyelvtanároknak, mivel a magyar nyelv logikátlan sajátosságai között az is szerepel, hogy egy múlt idejű bevezető mondattal induló függő mondatban az egyidejűségre jelennel utalunk - sok (Magyarországon jelenleg is tanított idegen) nyelv azonban ebben az esetben múlttal utal a múltban lezajlott cselekvésre.
Továbbá - ha a függő mondat a bevezető mondathoz képest ugyan jövő idejű, de az idézés időpontjában már egy elmúlt időpontra vonatkozik, akkor szintén jövő időt használunk egy olyan időpontra tervezett cselekvés kifejezésére, ami az idézés időpontjában már múlt időnek számít!
Jövő idők és a fog segédige
Helytelennek tartható-e a fog-os jövő idő, azaz a fog segédige használata jövő idő kifejezésére, azzal az indokkal, hogy a magyar nyelv hagyományosan a jelen idejű igealakokat használja a jövő idő kifejezésére? A jövő idő kifejezésére a magyar nyelv az uráli alapnyelvtől kezdve alapvetően a jelen idejű alakot használta, de már nagyon korán kialakult egy új jövő idő, amely a bizonytalan vagy a jövőben befejezett cselekvést jelölte, azaz a latin prasens perfectum conjuctivinek vagy a futurum perfectumnak felelt meg; és keletkezett egy új segédigés jövő idő is, mégpedig a fog és a kezd segédigével.
Az összetett jövő idős szerkezet tehát már legkorábbi írott nyelvemlékeinkben is szerepel, nagyobb mértékben azonban csak a 18. századtól terjedt el, előbb a latin, majd a német hatása ezt elősegítette, erősítette. A fog segédigéből és a ragozandó ige főnévi igenevéből álló, összetett jövőjű igealak hasznos és szükséges. Vagyis - a magyar sem logikusabb ezen a téren, mint pl. az angol, mivel abban a nyelvben is csupán két önálló igeidő van, az egyszerű jelen és egyszerű múlt, míg az egyszerű jövő ott is hasonlóképpen segédigével képzett alak, sőt: szórendileg állító és kérdő alakban ugyanúgy is használhatjuk!
Összegzés és nyelvi következtetések
A magyar nyelv logikájáról és a kettős tagadásról szóló elemzések középpontjában mindig a gyakorlati használat és a történeti multiplek állnak. A német és más nyelvek releváns példáival összevetve a vizsgálat rámutat arra, hogy a nyelv logikája nem egyszerűen standardizált szabálykészlet, hanem történetileg és etimológiailag összetett rendszert képez. A kötet arra törekszik, hogy senszibilis módon világítsa meg ezeket a szempontokat, anélkül, hogy fölösleges általánosításokat tenne.
