Soros György spekulációitól még a legnagyobb jegybankok, a legfontosabb kormányzatok is félnek, mint a tűztől, ő ugyanis a főszereplője a mindmáig legsikeresebb nagydeviza-bedöntésnek. Az áldozat az angol font volt. A kilencvenes évek elején már konkrét menetrend készült az egységes európai pénz kialakítására. Az euró megjelenése előtt az EMS (Európai Monetáris Rendszer - European Monetary System) uralkodott, amelynek célja az érintett európai országok árfolyam-stabilitásának megteremtése volt. Ezt használta ki egy addig ismeretlen, bár vagyonos magyar spekuláns, Soros György, aki pénzpiaci alapjai révén „nyírta ki az angol jegybankot”, ahogy a brit sajtó mind a mai napig emlegeti a történeteket.
Soros György érdeklődését felkeltette a font helyzete, ő, illetve konkrétan az általa vezetett Quantum Fund profitszagot érzett a font értékelési anomáliái körül. Az alap első emberének, Stanley Druckenmillernek gyanús volt, hogy miért kell folyamatosan az európai pénzügyi vezetőknek azt bizonygatni, hogy minden rendben van, a rendszer fenntartható. Sok kisebb európai állam „hitetlen” jegybankárai is érezték az értékelési anomáliát, és márkában töltötték fel tartalékaikat, a fontot pedig nagy ívben elkerülték. Sorosék egyre világosabban látták, hogy a font védhetetlen, ezért a fontban felvett kölcsönöket márkára váltották, illetve a határidős devizapiacokon is shortra (eladásra) álltak be fontból és longba (vételre) márkából.
Vagyis aktuálisan és későbbi időpontra is fontot váltották át márkára. A stratégia célja az volt, hogy amennyiben az angol jegybank már nem tudja megvédeni a fontot, akkor a font rögzített árfolyama megszűnik, a rá nehezedő nyomás miatt muszáj lesz leértékelni a márkával szemben. Soros nagy kockázatot vállalt, hiszen a jegybankok a Bank of England segítségére siethettek volna, ha a német Bundesbank úgy dönt, akkor korlátlanul rendelkezésre állhatott volna a márka az igények kielégítésére. Ám ezt a németek nem akarták, eszük ágában sem volt pénz piacra dobásával veszélyeztetni amúgy is speciális napokat élő gazdaságukat, vagyis nem kockáztatták az infláció további emelkedését.
1992. szeptember 15-én gyorsultak fel az események. Helmut Schlesinger, a német Bundesbank elnöke elejtett egy megjegyzést a valutarendszer szükséges kiigazításairól, amire mintha egy duzzasztógátat zúzott volna szét, az egész világon mindenki fontot adott el és márkát vagy más menekülővalutákat vásárolt. London utolsó kísérlete szeptember 16-án két, egyenként kétszáz-kétszáz pontos kamatemelés volt, ami normálmederben a magasabb megtérülések reménye miatt ismét az angol pénz felé terelhetett volna befektetőket. Ám a hisztérikus hangulatban, semmi nem segített. Sőt a tűzoltó intézkedés üzenetét vették a spekulánsok, tényleg nagy a baj, nagy a kapkodás és továbbmenekültek a fontpozíciókból.
1992. szeptember 22-én, a fekete szerdaként emlegetett banknapon leértékelték a fontot és kivették az árfolyam-mechanizmusból. Az angol pénzügyminiszer Norman Lamont megbukott, a Bank of England devizatartalékai vészesen apadtak, délutánra bedőlt a légvár, és kilenc százalékot zuhant a font jegyzése. Soros professzionálisan járt el. Volt mersze magasra emelni a tétet, végül mintegy 3,5 milliárd fontot vett kölcsön (gyakorlatilag adott el a határidős piacon), és váltotta márkára (vagyis vett meg a határidős piacon). Ő lett az ember, aki egymaga legyőzte az angol jegybankot. Arra számított, hogy a tokiói értéktőzsde összeomlik. Fundamentálisan jól értékelte a helyzetet, de a japán jegybanki intervenció mesterségesen meggátolta az áresést.
Soros egyébként a leértékelés után nemcsak zárta pozícióját, hanem 350 millió fontért vásárolt angol részvényekből, amelyen szintén keresett, persze itt már jóval kisebb összeget. Azért az egységes európai pénz története is végül sikerig jutott, hiszen 1999. január elsején 11 euróövezetbe tartozó ország nemzeti valutája helyett elindulhatott az egységes európai pénz, az euró. Az Európai Unió tagjai ekkor még önállóan eldönthették, hogy csatlakoznak-e a pénz övezetéhez, vagyis az EMU-hoz (Gazdasági és Monetáris Unió). Görögország első körben kimaradt, ám két évvel később belépett a monetáris unióba.
Az ötlet és a vizsgák kapcsolata éppúgy megjelenik a szövegben: a nyelvvizsga az angol nyelvű világ megértését, az íráskészséget és a beszédértést méri, a négy alapkészség szintenkénti értékelése lehetővé teszi a külföldiekkel való kommunikációt és a karrierépítést. A vizsga négy alapkészségét, az olvasást, írást, beszédértést és beszédkészséget külön kezelik, és a magyarázat szerint a sikeres nyelvvizsgához 60% feletti teljesítmény szükséges, amelyet a komplex számítás és az egyes részek közötti kompenzáció tesz lehetővé. A cikk végigvezet a vizsgaszerkezetek közti különbségeken, megnyugtatva a hallgatót: a felkészülés és a vizsgázási lehetőségek sokfélék, és a nagyvállalatok számára is relevánsak lehetnek az általános vagy szakmai nyelvvizsgák.
Hogyan kapcsolhatók össze a történeti események és a nyelvvizsga lehetőségek?
Az angol font bedőlése és az európai pénzösszehangolás folyamata megmutatja, mennyire fontos a pénz- és nyelvközeg összefüggése. A nyelvvizsgák világában pedig a hitelesítés kultúrája és a kompetenciák mérésének szigorú rendszere teremt bizalmat a diákok és a munkaadók között. Az olyan vizsgarendszerek, mint az OTE (Oxford Test of English) vagy a TELC és az ECL, különböző megközelítéseket alkalmaznak: egyesek a nyelvtani feladatokat mellőzve, mások a hallás utáni értést és a beszédkészségek fejlesztését helyezik előtérbe. A korszerű próbavizsgák és a minőségbiztosítási folyamatok pedig garantálják, hogy a vizsgázó tényleges nyelvi tudását mutatja meg a feladatsorok során.
Az angol nyelvvizsga különböző fajtái és a felsorolt lehetőségek kiválasztása
A cikkben felsorolt vizsgarendszerek többsége különböző célcsoportokra készült: nemzetközi és államilag elismert bizonyítványokat adnak, és különböző CEFR-szintekre fókuszálnak. A szövegben a vizsgarendszerek közötti különbségek között megjelenik például az, hogy az OTE és az OTE Iskolai vizsga különböző szinteket és modulokat kínál, és a vizsga leírása hangsúlyozza a biztonságos felügyeletet, az adaptív modulokat, illetve a megvalósítás minőségbiztosítását. Emellett más rendszerek, mint az ECL és a TELC, a mindennapi helyzetekre és a kommunikációra helyezik a hangsúlyt, miközben az egyes vizsgák felépítése és értékelési szempontjai részletesen meghatározottak.
tags: #soros #angol #nyelvvizsga