A kormányzat eredetileg idéntől a nyelvvizsgához kötötte volna az egyetemi felvételit, a tervtől végül el kellett állnia, hiszen jelenleg nem adottak ehhez az iskolai nyelvoktatás feltételei. Attól persze, hogy a kormányzat eltörölte ezt kritériumot, a nyelvoktatás problémái továbbra is megoldásra várnak. A kormányzat azért vallott kudarcot az intézkedés bevezetésével, mert nem tett érdemi lépéseket az iskolai nyelvoktatás fejlesztésére. A kormányzat csupán egy szűk területen tett lépést: a diákok nyelvtudását 2×2 hetes külföldi nyelvtanfolyamokkal szeretnék majd javítani. Felmérésünkben a szülők tapasztalatait, véleményét gyűjtöttük össze a nyelvoktatás jelenlegi helyzetéről. A felmérés számszerű eredményeit itt értékeltük ki, az alábbiakban a szöveges véleményekből közlünk egy tematikus válogatást több mint 1300 szülői véleménnyel. Ezek szöveges vélemények elmondják, mi van a számok mögött: a szülők megfogalmazzák a gyermekek nehézségeit, és érzékeltetik a szülői elkeseredettséget, csalódottságot is. Fontos, hogy a statisztikák értelmezése mellett érezzük is: a problémák mögött mennyi gyermeki szenvedés, nélkülözés áll, és mekkora veszteség éri a gyermekeket avval, hogy a felnőtt társadalom nem biztosítja számukra a minőségi oktatást! A szülői vélemények segítenek a problémák feltárásában, és megmutatják, hogy gondjaikkal a szülők, gyermekek és tanárok nincsenek egyedül. A szokásosnál hosszabb véleménygyűjtemény egyfajta tiltakozás is: elfogadhatatlannak tartjuk a gyenge nyelvoktatást, az szakmai egyeztetések és hosszútávú stratégiai döntések nélküli ad hoc döntéshozatalt, és szót emelünk a nyelvvizsgához kötött felvételi miatt a felsőoktatásból kiszoruló diákok érdekében! Mindazok a szülők, akik időt és energiát szakítottak arra, hogy véleményüket a részletes adatközléssel illetve szövegesen is kifejtsék, nem adták fel a reményt, és bíznak abban, hogy a problémák felszínre hozása talán segíthet. Ajánljuk a szülői tapasztalatokat a döntéshozók figyelmébe: reméljük, megérzik a szülői véleményeket átszövő kétségbeesést, felháborodottságot és dühöt!
Problémák és érzelmi visszajelzések az iskolai nyelvoktatás kapcsán
Az iskolai nyelvoktatás kevéssé motiváló, túl lassan haladnak és nem tanulnak meg a gyakorlatban kommunikálni. Túl alacsony szintű, nem elég érdekes és életszerű a nyelvoktatás. A nem megfelelelő pedagógus és rossz tanítási módszer. Az angol tanár nem eléggé képzett módszertanilag, személyeskedő az órán használt hangnem, különbséget tesz a diákok között. A gyerekek nem értenek semmit. A nyelvtanárok képzetlensége, ezért csak a nyelvtan számonkérése folyik. A legtöbb nyelvvizsga és ezzel összhangban a nyelvi órák tartalma és célja nem a valós életben való kommunikációra készít fel. Egyáltalán nem a gyerekeknek megfelelő szinten és stílusban tanítanak (sokszor én sem értem, hogy mire gondol a tanárnő, egy dummy példával élve: „a főnévi melléknévi igenév múlt idejű ragozása tárgyas eset többes számában a következő Pistike.. mitnemértesz’?” - na így nem lehet nyelvet tanulni).
Hiányzik az egyszerű, érthető, hétköznapi szituációs helyzetek gyakorlása. A gyerek tudja, hogy „kakukkosóra”, „inga”, vagy épp gleccserbolha (! - nem vicc), de egy pohár vizet nem tud kérni. Minden tanárral újra kezdték. Nem beszélnek, nem írnak fogalmazást. Csak szódolgozat és tesztek vannak. A minden heten iratott szódolgozat egyáltalán nem motiválja a nyelvtanulasra. A nyelvtan a fétis a kommunikáció helyett. Tankkönyv orientált, nem beszédközpontú: Az anyag leadásán van a hangsúly, nem tudás megszerzésén. Nem személyre szabott: nem veszi figyelembe az eltérő tudásszinteket. Gyakorlati, kommunikációra hangsúlyt fektető oktatás hiánya. Nem eléggé képzett nyelvtanárok, nem képesek differenciáltan kezelni a gyerekeket, talán nem is eléggé motiváltak. Magas csoport létszám. Oktatás a nyelvtan, szavak bemagolására koncentrál. Pedagógusok motiválatlansága. A legnagyobb probléma, hogy rengeteg felesleges, használhatatlan információ bemagolásából áll az egész tananyag, ezekre elmegy a gyerek energiája. A nyelvtanulás pedig belekerül az előbb említett maszlagba, és egy lesz a sok óra közül, pedig ennek igazán lenne értelme. Rosszul összerakott tanterv, nagy létszámú csoportok, kevés lehetőség a tényleges beszéd gyakorlására. Rossz nyelvoktatási stratégiát alkalmazó tanárok, kevés óraszám, nagy csoportlétszám. Koncepciótlanság, rossz tankönyvek, oktatás stílusa-következetlen, nem egymásra epülő, nem a nyelvet megszeretni képes oktatás. A nyelvtanárok nem megfelelő felkészültsége, anyanyelvi tanárok hiánya. Nem korszerű tananyag, motiválatlan tanárok. Rossz a könyv, amelyből tanulnak, semmi más segédanyag nincs, a könyvön mennek végig akkor is, ha a gyerekek nem értik/tudják a tananyagot. Az életkori sajátosságokat nem veszik figyelembe a tananyagnál. Szükséges lenne, hogy a tanítási módszertan átgondolásra kerüljön. Nem megfelelő a módszertan. A nyelvtani dogmák sulykolása helyett inkább a szóbeli készségeket fejleszteni, már egészen alsós kortól. Motiválatlanok a tanárok, nem érdekli őket, hogy igazán felkészítsék a gyerekeket a nyelvvizsgára. A tanárok nem felkészültek a kommunikatív, interaktív nyelvoktatásra, még mindig „olvasd és fordítsd” van nagyon sok helyen. A tanárok rettentően fáradtak, fásultak, nincs sikerélményük. A gyerekeknek erre meg már nincs energiájuk. Gyűlölnek iskolába járni. Az, hogy gyenge az oktatás színvonala, és emiatt rossz a hatékonyság. Magyarul: rengeteg órát töltenek nyelvtanulással, de mégsem tudnak idegennyelven kommunikálni rendesen. Nincsenek szituációs gyakorlatok. Motiválatlan tanárok, korszerűtlen pedagógiai módszerek, a tanárok állandó változása. A gyengébb csoportokban egyáltalán nem fektetnek a tanarok elég energiát a tanításba, mondván úgysem tudják megtanulni. Így általában csak filmeket neznek magyarul, vagy beszélgetnek magyarul az angol órákon. A magyar nyelvoktatás nem eléggé gyakorlatias, nem készít fel eléggé a nyelv praktikus használatára. Nincs idő a beszédre, nincs idő a gyakorlásra, túlságosan hamar tanítanak a gyerekeknek nyelvtant, ahelyett, hogy elobb készségszintű életkoruknak megfelelő beszédet tanítanak. A tanterv és az elvárt adminisztráció, a jegyek gyűjtése egyáltalán nem hagy időt arra, hogy úgy foglalkozhassanak a gyerekek a nyelvvel, hogy ők is, a tanár is élvezhesse az órát. Szöveghallgatásra szinte sosincs idő, de minek is, az ócska masinákból a recsegesen kivul alig hallatszik más. Elő nyelvet kellene tanulni, nem szabályokat bliflázni, és azokat számonkérni. A magolás nem nyelvtanulás, ettől még kevesen tanultak meg idegennyelven. Mint a többi tárgyban sem, így az idegen nyelv tanulásában sincs lehetőség a tudásszintnek megfelelően differenciálni a tanulókat. Mindenki ugyanabból a könyvből tanul, ugyanazzal a sebességgel ahogy a tanár diktálja. Túl nagy csoportokban, kevéssé hatékony módszertannal tanítják a nyelvet. A pedagógus motiválatlansága, vagy nem megfelelő képzettsége. Kevés életszerű helyzet, gyakorlati tapasztalat. Sokszínűbb, projektszerűbb feladatokkal lehetne ösztönözni a gyerekek munkáját. A korábbi tanáraink közül 2 csak szavakat és nyelvtant magoltatott. Elsősorban a kisebb csoportlétszám, a megbecsült, motivált és motiváló tanárok, a beszédkészség előtérbe helyezése a folyamatos nyelvtannal szemben, az ami javíthatna általánosságban a nyelvoktatás színvonalán. Magas csoportlétszám, elavult módszer. Nem elég gyakorlatias. A nyelvkönyvek sem alkalmasak az emelt szintű érettségi vagy a nyelvvizsga eléréséhez. A nyelvórák folyamatosan haladnak a nyelvtan és az új szavak tanításával, de a diákok többsége már az alapokkal sincs tisztában. Nagyobb hangsúlyt kellene fordítani az alapvető kommunikációs fordulatok elsajátítására. A tanulók jó része a felsőbb évfolyamokban nem képes követni az órákat, nem értik, mi folyik ott. A magas osztálylétszám. Kevés idő jut egy-egy gyerek kommunikációjára. A nyelvtanárok nagy része belefáradt a munkába, nem elég motivált, túlterhelt.
Megoldások és pozitív példák a visszajelzések alapján
A szülők hangsúlyozzák, hogy a tanári szakértelem növelése, a differenciált oktatás és a beszédközpontú megközelítés elengedhetetlen. A kiemelt igény a kisebb csoportlétszám, a motivált és felkészült tanárok, a gyakorlatorientált feladatok és a mindennapi élethez kötődő nyelvhasználat.
Fontos, hogy a szülői vélemények a döntéshozók figyelmébe kerüljenek: reméljük, megérzik a szülői véleményeket átszövő kétségbeesést, felháborodottságot és dühöt. A tanárok és intézmények felkészítése, a korszerű módszertan bevezetése és a minőségbiztosítás elengedhetetlen lehet a hatékony nyelvoktatás felé vezető úton.
- Problémák és megoldási javaslatok összefoglalása a döntéshozók számára a központi figyelem felkeltéséhez.
- Kis létszámú csoportok és folyamatos professzionális képzés biztosítása a tanároknak.
- Gyakorlatorientált programok és valós élethelyzetek gyakorlása a diákok számára.