Megszámlálhatatlan sok magyar népmese

A „megszámlálhatatlan sok magyar népmese” kifejezéshez legszorosabban A megszámlálhatatlan sok juh című rövid magyar népmese kapcsolódik. A történet egy olyan hatalmas juhnyájról szól, amelyet egy keskeny hídon kell áthajtani, ám a juhok olyan sokan vannak, hogy a mese még akkor sem ér véget, amikor a nyáj átkelése elkezdődik.

A magyar népmesék gazdag világában a végtelennek tűnő mennyiség, a hetedhét országon túli távolság, az üveghegyek, a sárkányok, a táltosok, a tündérek és a királyok mind a képzelet határait tágítják. A megszámlálhatatlan juhokról szóló mese ennek a hagyománynak játékos, önmagába visszatérő változata: a történet akkor folytatódna, amikor az állatok mind átérnek a túlsó partra, de erre a pillanatra még várni kell.

A megszámlálhatatlan sok juh

Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt egy nagy juhnyája, ezt a juhnyájat át kellett neki hajtani egy keskeny hídon. Hajtotta, hajtotta, hajtotta, de a juh nagyon sok volt, a híd meg igen keskeny volt, biz azt még mostanig se hajtotta keresztül. Várjuk meg, míg áthajtja, akkor majd tovább mondom.

A rövid történet ereje a túlzásban és a késleltetésben rejlik. A juhnyáj nem egyszerűen nagy, hanem olyan sok, hogy az átkelés beláthatatlanul hosszú ideig tart. A keskeny híd tovább fokozza a helyzet komikumát, mert a sok állat csak lassan, egymás után haladhat át rajta.

Juhnyáj keskeny fahídon

A történet hosszabb változata

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr: volt a világon egy szörnyű gazdag ember, s annak annyi juha, mint földön a fűszál, égen a csillag. Bizony mondom, annyi volt, hogy a gazda sem tudta, hány van, a számadó juhász sem tudta, pedig folyton számolták.

Azt mondja egyszer a gazda a számadó juhásznak: - Hallja, kend, én többet ennyi juhot nem tartok, hogy meg se tudjam számlálni. Hajtsa vásárra a felét, úgy szemre, a másik felét aztán majd megszámoljuk. A juhász úgy szemre kétfelé is választotta a nyáját, s elindult az egyik felével a vásárra.

Mentek, mendegéltek, szép lassacskán eregéltek, hegyen fel, völgyön le, erdőn-mezőn átal, de egyszerre egy akkora folyóhoz értek, hogy a juhásznak szeme-szája tátva maradt. Mert nagy folyó ám a Duna, de még a Tisza is, hanem ez a folyó nagyapja lehetett volna mind a kettőnek.

Hiszen ez még nem lett volna nagy baj, hanem ezen a rengeteg nagy folyón olyan keskeny palló volt, hogy azon egyszerre csak egy juh mehetett át. Hej, édes Jézusom, megállott a juhász, vakarta a füle tövét, fel-felnézett az égre nagy keservesen: no, itt megöregszem, míg mind a juh átmegy!

De hát vissza nem fordulhatott, ha már idáig jött: nekiterelte a juhokat a pallónak, s azok el is indultak egyesével. Reggel indult az első, s mikor a Vacsoracsillag feljött, még annyi volt a juh a folyón innét, hogy a szem nem győzte belepni.

No, hogy mikor kerül át mind a túlsó partra, azt én magam sem tudom. Ha mind átértek, akkor a mesét tovább mondom.

A megszámlálhatatlanság eszközei

A történet a magyar népmesék több jellegzetes fordulatát egyszerre használja. A „Hol volt, hol nem volt” kezdés a mesevilágba vezet, a „hetedhét országon is túl” és az „üveghegyeken is túl” pedig olyan távolságot jelöl, amely már nem mérhető hétköznapi módon.

A juhok számát a mese a földön található fűszálakhoz és az égen ragyogó csillagokhoz hasonlítja. Ezek a képek nem pontos mennyiséget adnak meg, hanem a megszámlálhatatlanság érzetét keltik. A gazda és a számadó juhász állandó számolása ugyanakkor azt mutatja, hogy a végtelennek tűnő mennyiséget megpróbálják hétköznapi eszközökkel ellenőrizni.

Mesebeli elemSzerepe a történetben
Földön a fűszál, égen a csillagA juhok rendkívüli sokaságának érzékeltetése
Keskeny pallóAz átkelés lelassítása és a komikus helyzet megteremtése
FolyóA juhász útjának legnagyobb akadálya
Egyesével haladó juhokA történet végtelennek tűnő időtartamának megjelenítése
VacsoracsillagAz eltelt idő érzékeltetése
Függőben hagyott befejezésA mese folytatásának elhalasztása

A végtelen mesei idő

A juhok átkelése reggeltől estig tart, de a nyáj nagy része még ekkor is a folyó innenső oldalán marad. A történet így nemcsak nagy számról beszél, hanem a hozzá tartozó végtelen időről is. Egyetlen juh átkelése gyorsan megtörténhet, sok juh egymás utáni áthaladása azonban beláthatatlanul hosszúvá válik.

A mese végén az elbeszélő nem oldja meg a helyzetet, hanem bevonja a hallgatót a várakozásba. A „Várjuk meg, míg áthajtja, akkor majd tovább mondom” és a „Ha mind átértek, akkor a mesét tovább mondom” fordulatok egyszerre játékosak és önreflexívek: maga az elbeszélés is addig tartana, amíg a juhok átkelése be nem fejeződik.

Magyar népmesék: A csillagszemű juhász

A humor és a mesemondás kapcsolata

A megszámlálhatatlan sok juh történetében a humor abból fakad, hogy a hallgató egy egyszerű feladatot elképzelhetetlenül nagy léptékben lát. A juhász nem elveszett, nem győzték le, és nem került természetfeletti veszélybe; csupán egy keskeny pallón kell átvezetnie a nyájat. A nehézség mégis akkora, hogy a feladat befejezése a mese világán belül is bizonytalanná válik.

A történet jól mutatja, hogy a népmese nem mindig hosszú cselekménnyel, sok szereplővel vagy bonyolult konfliktussal dolgozik. Egyetlen alaphelyzetet is képes emlékezetessé tenni, ha a mennyiséget, a távolságot vagy az időt a képzelet határáig növeli.

A magyar népmesék hagyományos világképe

A magyar népmesékben gyakran jelennek meg a lehetetlennek tűnő feladatok, a rendkívüli távolságok és a különleges lények. A hősök eljutnak az üveghegyeken túlra, találkoznak sárkányokkal, tündérekkel, óriásokkal és táltosokkal, miközben a történetekben a mindennapi élet elemei is fontosak maradnak.

A Magyar mese- és mondavilág 3. kötet anyagában egymás mellett találhatók a királyokról, tündérekről, sárkányokról, szegény emberekről és állatokról szóló történetek. A kötet népmesei világa a csodás eseményeket a pásztorélet, a vadászat, az utazás, a házasság és a családi kapcsolatok motívumaival kapcsolja össze.

Kapcsolódó mesemotívumok

A megszámlálhatatlan sok juh rövid állatmesei helyzete több más magyar népmesében megjelenő motívummal is rokon. Ilyen a lehetetlennek látszó feladat, a keskeny átjáró, a hosszú út, a rendkívüli mennyiség és az elbeszélés késleltetése.

  • A juhnyáj: a gazdagság és a megszámlálhatatlan sokaság képe.
  • A folyó: az út során felmerülő nagy akadály.
  • A palló: a szűk átjáró, amely egyszerre csak egy állat haladását engedi.
  • A juhász: az a szereplő, aki a lehetetlennek tűnő feladatot végrehajtja.
  • A várakozás: a mese folytatásának feltétele és a humor forrása.
  • A nyitott befejezés: a hallgató képzeletére bízza, mikor ér át az egész nyáj.

Mesék, mondák és népirodalmi gyűjtemények

Magyar mese- és mondavilág 3. kötet Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr: volt a világon egy szörnyű gazdag ember, s annak annyi juha, mint földön a fűszál, égen a csillag.

A kötet előszava szerint a magyar népirodalom emlékei közé mesék, dalok, közmondások, adomák, szokások és hiedelmek tartoznak. A gyűjtemény célja az volt, hogy ezeket a népirodalmi elemeket különálló, mégis összefüggő kötetekben rendezze el.

A szövegbe csinos fametszetek kerültek, amelyek a viseletet, a ruhát, a táncot, a népszokásokat, a közéletet és a népi képzeletet is megjelenítették. A mesék így nemcsak hallgatásra vagy olvasásra szolgáltak, hanem a korabeli magyar élet képi bemutatásához is hozzájárultak.

A kötet tartalomjegyzékében többek között A liliomleány, A hajnalkötöző királyfi, A fekete kisasszony, Az elátkozott királykisasszony, A mosolygó alma, Nemtudomka, A szalmakirály, Az aranyhaju ikrek, János vitéz, A bölcs királyfi, Százat egy ütéssel és A szegény ember és a halál című történetek szerepelnek.

A csodás világ példái

A liliomleány történetében egy jó király feleséget keres, és egy öreg vadász tanácsára rozmarinszállal próbálja megtalálni a hozzá illő leányt. A rozmarin végül egy fehér liliom előtt hajol meg, amelyből a legszebb leány válik.

A történetben megjelenik egy aranyos madár, egy sánta táltos, egy üvegvár, egy üvegkirály, egy kétkardú pók és egy tündérvár. A hős útját segítők, átváltozások és megpróbáltatások kísérik, amelyek a magyar tündérmesék jellegzetes elemei.

A hajnalkötöző királyfi elején egy öreg király három fiának azt tanácsolja, hogy őrizkedjenek egy nagy jegenyefától. A testvérek mégis újra és újra annak tövében éjszakáznak, és egymás után küzdenek meg a három-, hat- és kilencfejű sárkánnyal.

A mesében a hajnal és az éjszaka is megszemélyesített szereplőként jelenik meg. A királyfi óriásokkal találkozik, tüzet keres, és olyan feladatot kap, amelyben három királykisasszonyt kell elhoznia, vagy az őrző kakast és kutyát kell legyőznie.

Miért emlékezetes a megszámlálhatatlan sok juh?

A történet könnyen megjegyezhető ismétlésekre épül: „Hajtotta, hajtotta, hajtotta”, illetve a rövidített változatban a lassú haladás és a keskeny híd kerül előtérbe. Az ismétlés érzékelteti a folyamat egyhangúságát és végtelenségét.

A mese nem ad számszerű adatot a juhok mennyiségéről, mert éppen az a lényege, hogy a nyáj nem mérhető hétköznapi számolással. A föld füvéhez és az ég csillagaihoz hasonló sokaság csak képekben fejezhető ki.

A befejezés nyitottsága miatt a hallgató maga képzelheti el, meddig tart az átkelés. A történet folytatása elvileg bármikor elkezdődhetne, de a mese éppen azzal válik teljessé, hogy a megoldást elhalasztja.

A népmese mint közös képzeleti játék

A népmese hallgatója nem pusztán egy eseménysort követ, hanem együtt játszik az elbeszélővel. Elfogadja, hogy létezik egy folyó, amely nagyobb a Dunánál és a Tiszánál, valamint egy nyáj, amelynek száma a fűszálakhoz és a csillagokhoz mérhető.

Ebben a játékban a hihetetlenség nem hiba, hanem a műfaj alapvető tulajdonsága. A mesevilágban a lehetetlen feladatok, a beszélő vagy átváltozó lények, a végtelennek tűnő utak és a megszámlálhatatlan állatok természetes módon tartoznak össze.

A megszámlálhatatlan sok juh története ezért egyszerre szól a nyájról, a juhászról, az akadályról és magáról a mesemondásról. A történet addig folytatódhatna, amíg az utolsó juh is át nem ér a pallón, de az utolsó juh érkezésére még várni kell.

tags: #a #megszamlalhatatlan #sok #jumagyar #nepmesek