Az előadás az angliai iskolákban végrehajtott nagy ívű reformot mutatja be, amelynek keretében minden iskolára kiterjedően bevezették a tanulók teljesítményének folyamatos mérését. A neves angol előadó adatokkal támasztja alá, hogy a folyamatos tesztelés hatásaként látványosan növekedett a tanulók teljesítménye, javulni kezdett az oktatás minősége. Eközben csökkent az iskolák szelektivitása, azaz a hátrányosabb helyzetű tanulói rétegekben is növekedtek a teljesítmények. David Hopkins szerint, ha a tanítás egyénre szabott, ha a tanárok felkészültek a differenciálásra, akkor a minőség nem mond ellent a méltányosságnak, azaz nem nőnek, hanem csökkennek az esélykülönbségek.
Az önök oktatási rendszere és a mi rendszerünk is sok más iskolarendszerrel együtt a nagy változások idejét éli. A történet, melyet el szeretnék önöknek mesélni, közvetlenül a második világháború végén, 1944-ben kezdődött Angliában, egy oktatási reformtörvény közzétételével. Ez a reformtörvény indította el az oktatás strukturális változásának több mint ötvenéves folyamatát. A strukturális változással kapcsolatban az a probléma, hogy nagy hatással van a tanárok és a szakemberek életére, de nagyon ritkán hat a gyerekek életére. Angliában a nagy felfordulás és a sok változás ellenére sem nőtt az oktatás színvonala. Csak a kilencvenes évek közepén, Tony Blair miniszterelnökké történt kinevezése, egy új, munkáspárti kormány megalakulása után, s elődöm, Michael Barber munkája következtében lehetett a színvonal növekedését tapasztalni. A válasz nagyon egyszerű, ha csak beszélni kell róla, de meglehetősen nehéz, ha alkalmazni akarjuk a válaszban megfogalmazottakat.
- Kidolgoztunk egy sor olyan szakpolitikai programot, amelyektől azt reméltük, amelyekről azt hittük, hatással lesznek a gyerekek tanulására. Nemcsak egy vagy két ilyen program volt, hanem egy egész sor egymáshoz kapcsolódó szakmapolitikai program együtteséről beszélhetünk, melyeknek az volt a céljuk, hogy komoly feladatok elé állítsák a rendszert, ugyanakkor támogatást is nyújtsanak a feladatok megvalósításához. Olyan szakpolitikai tervezeteket állítottunk össze tehát, melyek nagyon ambiciózus célokat tartalmaztak az oktatás színvonalára vonatkozóan, ugyanakkor ezeket a célokat összekapcsoltuk a legjobb gyakorlatokkal és minőségi szakmai fejlesztéssel. Volt elszámoltathatóság, de volt megosztott felelősség is. Nagyon jó minőségű adatokat szolgáltattunk az iskoláknak, és nagyon világos célokat tűztünk a tanárok, az iskolák és a helyi oktatási hatóságok elé, de forrásokat is biztosítottunk, hogy szükség esetén beavatkozhassunk és segíthessük a legnehezebb körülmények között lévő iskolákat és tanárokat. Szeretném, ha nagyon világosan látnák, hogy mindez nem azért történt és történik, hogy kormánycélokat valósítsunk meg, hanem azért, hogy a fiatalok esélyeit javítsuk.
- Azok a fiatalok, akik az olvasás- és íráskészségüket illetően legalább a 4. szintet elérték, lényegesen jobb eséllyel vehetik az akadályokat a középfokú oktatásban, majd a társadalmi életben, s sokkal nagyobb lehet a társadalom boldogulásához való hozzájárulásuk, ami gazdasági haszonnal is jár számukra. Azok a fiatalok, akik nem érik el ezt a szintet, egész életükben küszködni fognak. Azt is örömmel látjuk, hogy ez a reform hatással volt a nemzetközi összehasonlításokban elért eredményeinkre is. A tanulói teljesítmények nemcsak az alapfokú, hanem a középfokú oktatásban is javultak, az 1. ábra a 16 évesek értékelését mutatja.
- 1998-tól kezdve évről évre javulás tapasztalható ezen a területen is. Azt is örömmel láttuk, hogy a PISA-összehasonlításokban 2000-ben Anglia ismételten előrelépett, még nincs egészen a csúcson, de a listát vezető országok csoportjához tartozik. Mindez, azt hiszem, jó hír. De nem csak sikereink vannak. Oktatási rendszerünkben még mindig találhatók nagy kihívások.
Az egyik a 2000-es PISA-méréssel s azzal az elemzéssel illusztrálható, amikor a kiválóságot a méltányossággal vetették össze (2. 2. Forrás: Knowledge and Skills for Life. A kiválóság az ország átlagteljesítménye, a méltányosság pedig a teljesítmény szórása, hogy mekkora a különbség a teljesítményskála két végpontja között. Ha minden gyerek a legmagasabb szinten teljesít, akkor ez a szórás nagyon kicsi. Mi a magas szintű kiválóság, de az alacsony szintű méltányosság kategóriában vagyunk. Tehát néhány gyerek teljesítménye nagyon jó, de nem elég sok gyereké. Egy másik kihívással is szembetaláltuk magunkat. Erre is egy ábrát szeretnék mutatni (3. 3. ábra • A 2. oktatási szakasz tesztjein legalább 4. Itt a reformprogramunk első négy vagy inkább három évében tapasztalható teljesítménynövekedés látható. Az adatokból kitűnik a teljesítmények stagnálása, ezt nálunk platónak nevezik. Éppen az elmúlt nyáron újabb két százalékpontos emelkedés történt, az utóbbi három-négy évben először. Ez azért nagyon lényeges, mert ha megnézzük azokat az országokat, azt a néhány országot, melyekben a színvonal emelkedése tapasztalható, azt látjuk, hogy nem nagyon könnyen ugyan, de el lehet érni kezdeti színvonal-növekedést. Az igazi kihívás ennek a javulásnak a fenntartása. Először általában gyors színvonal-emelkedés tapasztalható, később a teljesítmények stagnálnak, majd politikai akarat hiányában az általam korábban ismertetett szakpolitikai programok is felhígulnak, s a teljesítmény ismét visszaesik. Tehát az, amit mi megpróbálunk sikerre vinni, nem más, mint a teljesítmény fenntartása, a folyamatos javulás elérése a rendszerben. Ez nagyon nagy kihívás, s ettől voltak s vannak az elmúlt három évben leginkább álmatlan éjszakáim.
Előadásom elején a szakmapolitikai programjainkat meglehetősen intelligens, egymást támogató programokként írtam le, de ezek közvetlenül a központból indultak ki. Ebben az oktatási reform nagymértékben centralizált megközelítését láthatjuk. Azt hiszem, hogy a központilag indított reform a korábban említett típusú növekedéshez vezethet. De azt is hiszem, hogy ha középtávon fenn kívánjuk tartani a reformot, akkor az iskoláknak nagyobb autonómiát kell adni, ami azt jelenti, hogy az iskoláknak kell a reformprogramok motorjává válni. Ez nem vagy-vagy kérdése, hanem a keveredés, az egyensúly megteremtésének kérdése. Önök nemrégiben egy nagymértékben központosított oktatási rendszert váltottak fel egy ma már nagymértékben decentralizált rendszerrel, ami, azt hiszem, problémákat okozhat, mivel egy túlságosan centralizált rendszert egy túlságosan decentralizálttal váltottak fel. Tehát az egyensúlyt kell megtalálni. Nálunk az történik, hogy valamikor a jövőben, az elkövetkező öt évben megpróbálunk eljutni az „A” állapotból, ahol 1997-ben voltunk, a „B” állapoton keresztül, ahol most vagyunk, egy „C” állapotba (lásd 4. ábra). S ha ezt megtettük, akkor azt hiszem, megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy rendszerünk magas kiválósággal és magas méltányossággal jellemezhető rendszer legyen. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy itt nem vagy az egyik, vagy a másik választásáról van szó, hanem az egyensúly megteremtéséről, az egyensúly szabályozásáról. S az egyensúly természetesen az iskolatípushoz igazodik, ahhoz a környezethez, melyben az iskola működik (4. 4. Miközben megkíséreljük nyomon követni a magas szintű kiválóság és magas szintű méltányosságeléréséhez vezető utat, nézzük meg, mit is teszünk ennek érdekében. A reform öt mozgatóerejét szeretném önökkel ismertetni. Öt olyan stratégiát, melyektől azt remélem, segítenek elvezetni bennünket a magas szintű kiválósághoz és magas szintű méltányossághoz. Az elsőt személyre szabott oktatásnak nevezem. Ezen azt értem, hogy megpróbáljuk biztosítani, hogy minden egyes fiatal képességeinek megfelelő teljesítményt érjen el.
Az öt stratégia rövid áttekintése
A második nagyon erőteljesen a tanárokra összpontosít, s a tanári munkaerő megreformálására irányul. A harmadik a kemény követelményeket támasztó, független iskolák megteremtése, melyek ugyanakkor bizonyos fokú felelősséget éreznek a rendszer egésze iránt. A negyedik a rendszer bizonyos mértékű összerendezése, azaz hogy minden szereplő egy irányba rendeződjék. Elengedjék meg, hogy az elkövetkezőkben néhány percet szenteljek az öt stratégia mindegyikére. Először az személyre szabott oktatásról.
Mit értek személyre szabott oktatáson? Nem egyénre szabott oktatást, nem azt, hogy a gyereket odaültetjük egy számítógép elé, és megfosztjuk a társadalmi interakció lehetőségétől. Szerintem arról van szó, hogy megpróbáljuk figyelembe venni minden egyes fiatal szükségleteit egy adott társadalmi környezeten belül. Az olvasási és számolási teljesítmények növelésére irányuló reform kezdeti célja az volt, hogy az olvasási és számolási teljesítményeket egy bizonyos szintre emeljük. Ez nagyon sikeres volt. Most azt kell biztosítanunk, hogy az osztálytermekben minden egyes fiatal valóban elérhesse a képességeinek megfelelő teljesítményt. És ez a tantervek, a tanítási és tanulási stratégiák személyre szabását, differenciálását jelenti annak érdekében, hogy ez minden fiatalnak sikerüljön.
Az értékelés pedig támogatja ezt a folyamatot: a tanulás értékelésének mérésére tettünk erőfeszítéseket, hogy megértsék, hogyan és mennyire haladnak, és hogy a fejlődést a tanulás fejlesztésére fordítsák. A reform második eleme a tanárok tanítási és tanulási stratégiáinak, módszereinek bővítése iránti elkötelezettség. Itt utalni szeretnék a magyar oktatásról szóló jelentésre, amelyben azt olvastam, hogy az uralkodó tanítási mód a didaktikus oktatás, a tanári előadásokon keresztül történő tanítás, amikor is a tanár előadja és lediktálja a tanítási anyagot a diákoknak. Úgy vélem, ez nem különösebben hatékony módja az oktatásnak, ha azt akarjuk, hogy minden gyerek tanuljon. Tanterveinket, különösen a középfokú oktatásban használt tanterveinket is megkíséreljük a tanulók számára relevánsabbá tenni, az általánosan képző és a szakképző elemek, megközelítések egyfajta ötvözetét létrehozni. Végezetül igen erőteljesen elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy az iskola közösségi támogatását erősítsük, és minden intézkedést megteszünk annak érdekében, hogy gyerekeink biztonságban érezzék magukat, és boldogok legyenek. Megkíséreljük tehát átrendezni a szakmapolitikánkat annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a személyre szabott tanulás. Nem a központból kívánjuk ezt meghatározni, hanem a tanároknak, az iskoláknak és a helyi oktatási hatóságoknak szeretnénk olyan eszközöket a kezükbe adni, melyekkel saját maguk tudják ezt a feladatot végrehajtani.
Azt hiszem, ez nagyon jó példa lehet arra, hogy a centralizálás és a decentralizálás hogyan működhet együtt. Az egyik kulcsfontosságú reform ennek a célnak az elérése érdekében a munkaerőreform. Aggodalommal látjuk, hogy a tanárok valójában milyen kevés időt töltenek magával a tanítással, s mennyivel többet adminisztratív feladatokkal és más tevékenységekkel. Éppen ezért megpróbálunk több támogatást nyújtani az iskoláknak az adminisztratív feladatok ellátásához, hogy a tanárok több időt tölthessenek magával a tanítással, amire képesítésük szól, s amiért a fizetésüket kapják, s hogy részt tudjanak venni a szakmai fejlődésüket szolgáló tevékenységekben is az iskolában.
Olyan példák is elhangzanak, mint a saját gyerekeiken keresztül történő megvilágítás: például egy diszlexiával küzdő fiúról szóló történet, amelyben mnemotechnikákkal segítették a tanulását, és amely rámutat a tanítási stratégiák olyan oldalára, amely egyszerre fejleszti a tanulási készségeket és növeli a diákok önbizalmát. Ezek a példák arra szolgálnak, hogy bemutassák, hogyan lehet a tanítási módszereknek és a tanulási környezetnek összehangoltan szolgálnia a fejlődést.
Oktatási rendszer Britanniában és Magyarország kapcsolata
Children in Hungary start school at the age of 6 and are supposed to attend school until they come of age, that is to say they turn 18. The majority of children go to state schools, there are few private schools - some of them offer alternative educational methods - and boarding schools are not popular. All pupils start at elementary school (1st to 8th form) and after 4th form they can decide whether to stay or transfer to an eight-form grammar school. This possibility is offered again after 6th form as a transfer to a six-form grammar school, and many talented and academically advanced children take this opportunity. When pupils finish elementary school, they can enrol into vocational schools, where they are taught practical skills needed to perform a particular job, like carpentry, gardening, etc. These schools give a trade certificate but pupils are not prepared for the school-leaving exam that is required to enter higher education. Secondary education is also offered by grammar schools, where the focus is purely academic and the aim is to prepare pupils for continuing their studies at college or university. Students are required to take a school-leaving exam at the end of 12th form in five subjects. The compulsory subjects are Hungarian language and literature, Maths, History and a foreign language of choice. Pupils are allowed to pick one more subject based on their interest. The school-leaving exam is available at intermediate or advanced level and students decide which one to take based on the entrance requirement of their university or college of choice. At present, higher or tertiary education in Hungary is based on the Bologna system, which is in force in most European countries, making studying abroad much easier. Students who complete their first 3 or 4 years of study earn a Bachelor’s degree and can continue their studies to earn a Master’s degree, which takes 1 or 2 years. This division is not applicable in Hungary if you study to be a lawyer, doctor, vet, dentist, pharmacist, or an architect. The highest level is the doctoral degree, which means another 3-4 years of study. If you are considering studying abroad or you have wondered what the abbreviations on business cards might mean, we have compiled a table of common Bachelor’s and Master’s degrees. The degree awarded by Hungarian faculties of law is called Juris Doctor or Doctor of Jurisprudence (JD), while medical universities here award Doctor of Medicine (MD or DM).
Újra eljött a szeptember, és vele együtt az újabb tanév kezdete is, amikor is megannyi új diák kezdi meg tanulmányait világszerte. Ahogyan hazánkban is, az Egyesült Királyságban is szeptemberben veszi kezdetét az új tanév, mely során sok izgatott diák ismerkedhet meg az oktatási rendszerrel, vagy folytathatja már korábban megkezdett tanulmányait. Ebből a blogcikkből megismerheted az Egyesült Királyság oktatási rendszerével és felépítésével kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A “Nursery School”, magyarul óvoda, az az oktatási intézmény, amelybe a gyermekek 3 és 5 éves koruk között járnak. Valójában “Iskola előtti iskolának” is nevezik, amely megfelelően felkészti a gyermekeket az általános iskolára, vagyis a “Primary School”-ra, melyet a gyermekek ötödik életévüket betöltve kezdhetnek el. Az Egyesült Királyságban számos iskolatípus létezik, melyek közül a “State School” azaz Állami Iskola, ahogyan a neve is mutatja, az állam által finanszírozott iskolatípust jelenti. Az állami általános iskola sajátossága, hogy az ide járó gyermekeknek kétszer is kötelező vizsgát tenniük. Az elsőt 7 éves korukban, amikor a 2. évfolyam végén járnak, a másodikat pedig 11 évesen, a 6. évfolyamuk végéhez érve kell letenniük. Ezen iskolai forma további jellemzője, hogy a szülők nem fizetnek külön tandíjat, nem úgy, mint a “Private School”-ban, vagyis a Magániskolában, ahol a szülők általában félévente vagy évente fizetik a tandíjat. A “Boarding School” megnevezést azokra az iskolákra használják, ahol a diákoknak az adott tanulmányi félévre az intézmény lakhatást biztosít. Ez magyarul leginkább a bentlakásos iskoláknak felel meg. Érdekes tény, hogy az iskolák ezen formája az Egyesült Királyságban leginkább a magániskolákra jellemző, míg az állami iskolákra kevésbé. A “Secondary School” iskolatípust a magyar nyelvben gimnáziumként ismerjük. Ide a gyermekek jellemzően 11. és 16. életévük között járnak. A gimnáziumi évek során a diákoknak kötelező letenniük az úgynevezett “General Certificate of Secondary Education” (GCSE) vizsgát. Ez tulajdonképpen egy általános középiskolai bizonyítványnak felel meg. A diákok minden alap tárgyból vizsgáznak, mint például matematikából, természettudományból vagy számítástechnikából, melyekhez legalább 1 másik szabadon választható tantárgyból tett vizsga is társul. Érdekesség, hogy a diákok osztályozása betűkkel történik, ahol az A* a legjobb, a G pedig a legrosszabb jegyeket jelentik.
Az iskolákkal kapcsolatos további érdekességekről olvashatsz a világ különböző tájairól IDE kattintva.