2019 július 15 és 26 között részt vettem a dublini Alpha College of English tíznapos ’Educating for the 21st Century: Re-imagining our Schools for our Children’s Future’ című tanártovábbképző kurzusán. 17 fős csoportunk spanyol, bolgár, lengyel és magyar résztvevőkből állt. Az első képzési napon megismerkedtünk az iskolával és tanáraival, megkaptuk két hétre szóló órarendünket és létrehoztuk saját Google osztálytermünket, ahova mindannyian bejelentkeztünk. A kurzust három kiválóan felkészült oktató vezette. A tananyag sokoldalú feldolgozása mellett Liam Bradshaw kimeríthetetlen történelmi és kulturális ismeretei, nyugodt óravezetése, professzionális idegenvezetése, Katie Greig fiatalos lendülete és dinamizmusa, Rachel Dowling mindig ütős humora sokszínűvé varázsolták színvonalas tanóráinkat.
A változatos tananyag feldolgozása során elmélettel indulunk, különböző tanítási modelleket és azok fejlődését vizsgáltuk (viselkedéslélektan, megértési készség, humanizmus, szociális együttműködési képesség). Megismerkedtünk az elméletek megalkotóival: Foucault, Piaget, Rogers, Skinner. Tanulmányoztuk a négy alap 21.sz-i készséget: kreativitás, kommunikáció, kollaboráció, kritikus gondolkodás. Különbséget tettünk reflektív tanár és tanuló, autonóm tanár és tanuló között, az autonómia különböző szintjeit vizsgáltuk a felmerülő problémákhoz tartozó megoldási javaslatokkal. Hangsúlyos szerepet kapott az iskolai kritikus gondolkodás elősegítése, a világpolgárság eszménye, multikulturalitás, interkulturalitás és ennek elősegítése az iskolában, fenntartható fejlődés (pl. iskolai kertek megművelése).
Két gondolatébresztő filmet néztünk meg: The ’Finland Phenomenon’ and ’Schooling the World’. A tanításban jól használható IKT eszközökkel dolgoztunk (MindMeister, pictochart, quizizz, quizlet, flipgrid, storybird, thinglink, RubiStar.) A továbbiakban a projekt alapú tanulással, problémamegoldó tanulási formákkal, a KWL chart használatával (mit tudok, mit szeretnék tudni, mit tanultam), a CLIL kihívásaival foglalkoztunk.
Témáink között szerepelt az okos, kritikus médiahasználat és a fake news kiszűrésének technikái. A kurzus szerves részét képezték a délutáni kulturális programok: városnézés, Nemzeti Múzeum (kelták, rómaiak, Szent Patrik), Airfield Estate, Botanikus kert, Chester Beatty Könyvtár, Trinity College, Pearse Lyons Whiskey lepárló üzem. Egyéni szervezésben a csoporttagokkal a következő helyeket kerestük fel: Cliffs of Moher, Howth, Bray, Sandycove (James Joyce museum), The Writers’ Museum, Dublin Castle, Malahide Castle, The Book of Kells.
Miért érdemes Dublinba menni tanítani?
Kinek is ajánlott Dublinba mennie? Mindenekelőtt, aki nem szereti a nyári forróságot. Az Ír sziget kies öböljében fekvő, nagyjából egymillió lelket számláló településen ugyanis a legmelegebb napokon sem nagyon kúszik 25 fok felé a hőmérséklet. Emiatt aztán, rögtön a megérkezésem után le kellett cserélnem a rövidnadrágomat hosszúra, valamint a szeles, olykor esős időben a pulóver sem ártott. Szóval őszies idő a nyárban, igazi angolszász környezet és barátságos ír vendégszeretet. A távozásomig végigkísérte a hivatalos és személyes élményeken keresztül a tanulás öröme, a kulturális programok pezsgő ritmusa és a közösség összetartó ereje.
Hogyan zajlott a képzés? Hogy miért is mentem oda? Nem elsősorban világot látni, hiszen angolszász környezetből már volt tapasztalatom, hanem tanulni. Az English for Educators II képzésen azt tanulhattam meg, hogyan lehet színesebben, érdekesebben, izgalmasabban, s főként egyszerűbben angol nyelven tanítani. A tanfolyam egyik jelmondata volt a „Keep it Simple!” vagyis, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A hosszúra nyúlt, de kávészünetekkel és friss croissant-tal könnyített, kora délutánig tartó órák során pedig rengeteg jó és rossz példát láthatunk a tanításra. Mind, a lelkes és felkészült trénerünk, Helen tolmácsolásában, mind pedig saját magunk által. Az instrukciókat ugyanis mindig sok-sok gyakorlás, valamint egymás tanítása is kísérte.
Azt gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elmennem erre a pár napos képzésre, hiszen a tanítás-tanulás folyamatát egy egészen új oldaláról ismertem meg, valamint ez által jó pár ötletet kaptam a magyar nyelvű élményszerű tanításra is. S hogy miket is? A 2018-ban megnyert Erasmus+ pályázatunk keretében nyáron a dublini Alpha College-ban tölthettem két hetet, hogy fejlesszem (szak)nyelvi tudásom, aktivizáljam passzív szókincsem. Erre azért volt/van szükség, mert iskolánkban 2017-ben újra indult a kéttannyelvű képzés, ahol a matematikát tanítom angolul. Bár a szaktanári szak megszerzése óta folyamatosan használom a nyelvet, fejlesztem tudásom, az anyanyelvi környezetet és az anyanyelvi szaktanárokat semmi sem tudja helyettesíteni.
Az első napon megdöbbenve láttam hozzá a nyelvi felmérő megírásának - korábban egyetlen továbbképzésen sem volt ilyen - , és a szóbeli meghallgatáson is izgultam, mégis hasznosnak bizonyult ez a „vizsga”, hiszen a velem egy napon kezdő kb. Kis csoportunk átlagosan 10 fős, nemzetközi csapat volt. Átlagosan, hiszen volt, aki csak 1 hetes kurzusra érkezett, volt aki csak a következő héten érkezett. A délelőtti órákat 2 egységre bontva, más-más tanárral töltöttük. Kezdeti félelmem alaptalannak bizonyult.
A kurzus során tanultek a projekt alapú tanulás mikéntjéről, a különbség projektezés és projekt alapú tanulás között, valamint a hasznos segédeszközökről. A délutáni órákat gyakran kulturális programokkal egészítették ki, amely erősítette a tanítás gyakorlati relevanciáját. A hallás és beszédértés fejlesztését a város nevezetességeinek megismerése és a kulturális-történelmi vonatkozások megismerése mellett végeztük. A beszéd- és íráskészséget interaktív tábla használatának tanulásával összekötöttük, és olyan órákat tartottam, amelyek során a diákok aktívan gyakoroltak.
Az iskola és a program sokszínűsége
A délelőtti órákat követően a délutáni programok és a kulturális események rengeteg lehetőséget adtak a gyakorlati nyelvhasználatra. A kurzusokon résztvevők között többségben voltak európai nyelvű tanárok és diákok, akik kölcsönösen megosztották tapasztalataikat. A képzés során olyan eszközöket és módszereket ismerhettünk meg, amelyek a későbbi magyar nyelvű oktatásban is hasznosak lehetnek. A csoportokban végzett tevékenységek segítették a kulturális kölcsönhatásokat és a nyelvi kompetenciák fejlesztését is.
Összességében felejthetetlen élményt, tapasztalatot és lehetőséget kaptam az Erasmus+ által. Egy új látásmódot, melyben magára az együttműködésre is más szemmel tekintek. Megismerhettem azt a szemléletet, melyben a tradicionális ír sportok (hurling, gaelic football), nemcsak egy csapatsportot jelentenek, hanem egy közösséghez tartozást, egy kultúrához, egy néphez tartozást is.
Az írek történelmi ismerete és a büszkeség, ahogy megélik „Írségüket”, a kis nemzetek megmaradásának kulcsa lehet. Köszönöm mindenkinek, aki segített abban, hogy részt vehessek ezen a tanulmányúton. Remélem, sokan megosztják majd ezt a tapasztalatot, mert egy tanár akkor a leghatékonyabb, ha újra a padban ülve tanul a diákjaiért.