Az angol abszolutizmus és az alkotmányos monarchia kialakulása

Az angol abszolutizmus a Stuart-dinasztia uralkodása alatt bontakozott ki a XVII. században, amikor I. Jakab és I. Károly a parlament megkerülésével, önkényes adóztatással, monopóliumokkal és vallási nyomással próbálta megerősíteni királyi hatalmát. A királyság és a parlament ellentéte végül polgárháborúhoz, I. Károly kivégzéséhez és Cromwell katonai diktatúrájához vezetett.

Az 1688-1689-es dicsőséges forradalom után létrejött az alkotmányos monarchia, amelyben „a király uralkodik, de nem kormányoz”. A Jognyilatkozat a főhatalmat a parlamenthez kötötte, korlátozta az uralkodó jogait, és rögzítette a polgári szabadságjogokat.

Előzmények: a Tudorok és az angol fejlődés

A rózsák háborúja végén a Tudor-dinasztia került hatalomra Angliában. Ennek első királya, VII. Henrik megerősítette a királyi hatalmat, létrehozta a Titkos Tanácsot és zsoldossereget teremtett. A főnemesség beleszólását az uralkodásba korlátozta, a kancelláriát alacsony sorból származó hivatalnokokkal töltötte fel.

A Tudorok alatt Anglia gazdasága gyorsan fejlődött. Fő terméke a gyapjú volt. Angliában már a középkor végén megszűnt a jobbágyság, a jobbágyok bérlőkké alakultak. A földbirtokosok a közös földeket és a bérlők földjeit egyre gyakrabban kisajátították, hogy azon juhlegelőket hozzanak létre: ez a folyamat volt a bekerítés.

A földekről elüldözött bérlők a városokba mentek, ahol olcsó munkaerőt jelentettek a manufaktúrák számára. A munkaerő és pénz a mezőgazdaság helyett az iparba kezdett áramolni, mert a gyapjú iránt hirtelen megnövekedett a kereslet és a földesurak minél több birkát próbáltak tartani, sokszor még a jobbágytelkeken is.

Gentry réteg alakult ki, olyan nemesekből, akik pénzüket modern vállalkozásokba fektették, például kereskedésbe kezdtek, hajókat vásároltak, manufaktúrákat alapítottak. A manufaktúrákban bérmunkások dolgoztak, többnyire elzavart jobbágyok. Tömeges áru előállítás zajlott, így olcsóbb lett minden termék.

VIII. Henrik és az anglikán egyház létrejötte

VII. Henriket fia, VIII. Henrik követte a trónon. Amikor VIII. Henrik el akart válni első feleségétől, Aragóniai Katalintól, és ezt a Szentszék nem engedélyezte, akkor önhatalmúan az angol parlamenttel közösen érvényteleníttette házasságát és elvette feleségül szerelmét, Boleyn Annát.

VIII. Henrik kimondta az angol egyház elszakadását és az önálló anglikán egyház létrehozását, melynek feje ő maga lett. Az angliai főpapokat innentől a mindenkori királyok nevezték ki. A kolostorokat feloszlatták, vagyonuk a királyé lett, és elvetették a szentek, illetve ereklyék tiszteletét és a pápa uralmát.

Az anglikán egyház létrehozása egyszerre szolgálta a király politikai önállóságát és anyagi érdekeit. Az uralkodó az egyház fejeként közvetlenül ellenőrizhette az egyházi szervezetet, miközben az elkobzott egyházi vagyon megerősítette a királyi hatalmat.

I. Erzsébet uralkodása

VIII. Henriket három gyermek követte a trónon, három anyától: VI. Edward, Véres Mária és I. Erzsébet. I. Erzsébet 1558 és 1603 között uralkodott, és a parlamenttel közösen kormányzott. Ellentétben az előtte uralkodó Véres Máriával, aki üldözte a protestánsokat, Erzsébet pártolta a protestantizmust.

I. Erzsébet uralkodása alatt szüneteltek a vallási harcok. A királynő harmonikusan együttműködött az erős angol Parlamenttel is, azaz Angliában nem alakult ki abszolutizmus. Erzsébet idején Anglia lakosságának jelentős része lett puritán.

Támogatta a spanyolokkal és portugálokkal rivalizáló angol hajósok felfedezőútjait, még akkor is, ha azok kalóz-akciókat hajtottak végre. Segítette Hawkins és Drake hajóútjait is. Francis Drake körülhajózta a Földet, az angol kalózok pedig az Újvilágból származó aranyat és ezüstöt szállító spanyol és portugál hajókra vadásztak.

Erzsébet idején Anglia megalapította első amerikai gyarmatvárosait, köztük Jamestownt 1619-ben, és első gyarmatát, Virginiát. A kereskedelem támogatására létrejött a Moszkvai Társaság és a Kelet-Indiai Társaság. Virágzott a reneszánsz kultúra, amelynek kiemelkedő alakja volt Shakespeare.

Erzsébet konfliktusba került a katolicizmus fő támaszának számító II. Fülöp spanyol királlyal, aki nem ismerte el királynőnek, mondván, hogy olyan frigyből született, Boleyn Annától, mely törvénytelen volt. II. Fülöp Stuart Máriát szerette volna az angol trónon látni, Erzsébet azonban kivégeztette Stuart Máriát 1587-ben.

A kivégzésre válaszul II. Fülöp hatalmas hajóhaddal, az Armadával támadt Angliára. Egy vihar és Drake admirális hajói azonban elsüllyesztették a spanyol hajókat 1588-ban. Az esemény jelezte, hogy Anglia nagyhatalommá vált.

A Stuartok trónra kerülése

1603 márciusában meghalt I. Erzsébet királynő, aki az utolsó Tudor uralkodó volt a szigetország trónján. Mivel Erzsébet nem házasodott meg, halálával kihalt a Tudor-ház. A skót eredetű Stuart-dinasztia került trónra: előbb I. Jakab, majd fia, I. Károly uralkodott.

VI. Jakab skót király a Tudor VII. Henrik leányági leszármazottjaként ellenállás nélkül vehette át Angliában is a hatalmat I. Jakabként, és ezzel a két ország között perszonálunió jött létre, külön-külön saját parlamenttel, törvényekkel és önálló nemességgel.

Skócia 1560 óta presbiteriánus ország volt, de a több évtizede uralkodó VI. Jakabnak nem túl jó tapasztalatai voltak a királyi és bármilyen hatalmat nehezen tisztelő skót kálvinista alattvalóival kapcsolatban. Így az angliai puritánokhoz való csatlakozás helyett váratlanul kijelentette: „Ha püspök nincs, király sincs.”

A Stuartok politikája és az abszolutizmus kibontakozása

A Stuart-házi uralkodók politikája szemben állt az Erzsébet korában kialakult gyakorlattal. I. Jakab idején elnyomás volt Angliában, a puritanizmust üldözték, és a lakossággal szemben elnyomó hivatalok működtek.

A Stuartok abszolutizmust akartak kiépíteni, ezért mellőzték a parlamentet. I. Károly 1629-től össze sem hívta, és a parlament nélküli kormányzás 11 évig tartott. A királyok hajlottak a katolikus vallás felé, ami felbőszítette a protestáns angolokat, különösen a puritánokat.

I. Jakab gátolta a szabad kereskedelmet, kegyenceinek adta az állami megrendeléseket, ezek voltak a monopóliumok. Magas vámokat és adókat vetett ki. Ezzel a király megsértette a parlamentet alkotó nagypolgárság érdekeit, hiszen nem ők kapták a jövedelmező üzleteket.

A király kegydíjakkal, ajándékokkal és monopóliumokkal kötötte magához a születési arisztokráciát és az udvaroncok hadát. A társadalom többi részét, a gentryket, polgárokat és parasztokat az uralkodó önkényesen kivetett adókkal sújtotta, hogy abból fedezze kiadásait.

A puritánok

A puritánok a királyi hatalommal szembeszálltak, nem a katolikus és anglikán hitet gyakorolták, hanem a kálvinizmust. A puritanizmus az anglikán egyház megtisztítását követelte a katolikus maradványoktól.

Két fő águk volt: a presbiteriánusok egyházaiban világi vezetők is voltak, az independensek pedig független egyházközösségeket hoztak létre. A megerősödött puritanizmus támadta az anglikán egyházat, amely a királyság támasza volt.

Az elnyomó hivatalok

• Magas Bizottság: a puritánokkal szemben folytatott üldözéseket és pereket irányította.
• Csillagkamara: adóügyi perekkel sanyargatta a népet.

A parlament alsóháza a társadalom nevében egyre élesebben támadta a korrupt, élősdi államot. A szembenállás vallási formában is kifejeződött, mivel a puritánok az anglikán egyházzal és a királyi hatalommal is konfliktusba kerültek.

A Jogok kérvénye és a parlament feloszlatása

Az első összeütközésre az uralkodó és a parlament között 1628-ban került sor. A képviselők a Jogok kérvényében fogalmazták meg sérelmeiket és követeléseiket. Ez előírta, hogy újabb adók és vámok kivetéséhez parlamenti jóváhagyás kell.

A Jogok kérvénye szerint a parlament beleegyezése nélkül a király nem vethetett ki adókat, és szabad embert törvényes eljárás nélkül nem lehetett bebörtönözni. A kérvény megtiltotta a kényszer-kvártélyozást is.

Válaszul I. Károly bezáratta a gyűlést, a hangadókat lecsukatta, majd 11 évig rendeletekkel kormányzott. A király feloszlatta a parlamentet, mert nem akarta elfogadni, hogy az adóztatás és a kormányzás parlamenti ellenőrzés alá kerüljön.

A skót felkelés és az 1640-es parlamentek

A következő konfliktusra a király és a skótok között kirobbant háború miatt került sor. Károly a kálvinista Skóciára is rá akarta erőltetni az anglikán egyházat, ami nyílt lázadáshoz vezetett.

A háborúhoz pedig három dolog kell: pénz, pénz és még több pénz. Az 1640-ben kényszerből összehívott alsóház az adók megszavazása helyett újra a követeléseivel állt elő. A képviselők követelték az elnyomó hivatalok, a Magas Bizottság és a Csillagkamara feloszlatását.

A király azonban két hét után feloszlatta az ülést, ezért nevezzük ezt „rövid parlamentnek”. A pénzhiány miatt néhány hónap múlva újra összehívott parlament törvényben rögzítette, hogy a király a testület gyűlését nem zárhatja be.

Az 1640-ben összehívott parlamentet Károly azért hívta össze, hogy újabb adókat szavaztasson meg vele, a parlament azonban ehelyett az abszolutizmus felfüggesztését követelte. Patthelyzet alakult ki, amely fegyveres összecsapásba torkollott.

Az angol polgárháború, 1642-1649

Polgárháború tört ki a parlamentet támogató és a királyhű erők között. London a képviselők mögé állt. Elkezdődött a polgárháború, amely 1642 és 1649 között zajlott.

A király gavallérjai és a parlament kerekfejűi között elhúzódott a harc. Az egyik oldalon a királyhű régi nemesség és a kegyencek harcoltak, míg velük szemben a parlamenti nemesség és a vállalkozói nemesség állt.

A polgárháborúban a fő ellentét az új típusú, kereskedő-vállalkozó életmódot folytató új nemesség és a feudális régi nemesség között alakult ki. A konfliktus tehát nem csupán vallási vagy alkotmányos kérdés volt, hanem társadalmi és gazdasági érdekellentét is.

A parlament eltörölte az új adókat, megszüntette az elnyomó hivatalokat, és kivégeztették azok vezetőit. A képviselők a királytól egy parlamentnek felelős kormány és presbiteriánus egyházszervezet létrehozását követelték.

A háború első szakasza

Miután a király megkísérelte elfogni a parlament vezetőit, London fellázadt, I. Károly pedig északra menekült. Az első csatákat még a királypártiak nyerték 1642-ben. Gúnynevük: „gavallérok”.

A király elmenekült Londonból, ezzel kitört a polgárháború. A polgárháború kezdetén a király seregei győzelmeket arattak, de a parlament később megszervezte az „új mintájú hadsereget”.

Oliver Cromwell és az új mintájú hadsereg

A fordulatot a radikális Oliver Cromwell hozta: átszervezte hadseregét és legyőzte Károlyt. Egy independens képviselő, Oliver Cromwell 1643-ban állt a parlamenti csapatok élére, és döntő győzelmet aratott a király serege felett a Marston Moor-i csatában és a Naseby-i csatában.

A kiváló hadvezér Cromwell serege fanatikus puritánokból állt. Páncéljuk után „vasbordájúaknak” nevezték őket. A hadsereg fegyelme, szervezettsége és vallási elszántsága döntő szerepet játszott a parlament győzelmében.

A király a csaták után fogságba került, ám elmenekült a skótok és a presbiteriánusok segítségével. Ekkor újra legyőzték Prestonnál 1648-ban.

I. Károly kivégzése és a köztársaság

Cromwell attól tartott, hogy a képviselők egy része kiegyezik a királlyal, ezért Londonba vonult és elfogatta a hangadókat. Csak independensekből álló új parlamentet alakított, ezt nevezték csonka parlamentnek.

Cromwell a csonka parlamenttel elítéltette I. Károlyt, és 1649-ben kivégeztette a királyt. Először esett meg, hogy alattvalók ítélkeztek zsarnoknak tartott uralkodójuk felett.

Az angol királyt 1649 januárjában kivégezték. Ezzel véget ért a királyság, és Anglia államformája köztársaság lett. A király kivégzése a királyi hatalom korlátozásának radikális formáját jelentette.

A protektorátus és Cromwell katonai diktatúrája

Egy ideig még működött a csonka parlament, majd Cromwell új választásokat tartott. Csak az ő jelöltjei lehettek képviselők, de még ez a testület, az úgynevezett „szentek parlamentje” is korlátozni akarta hatalmát.

A „szentek parlamentje” Cromwell védnöksége alá helyezte Angliát. Cromwell a hadseregre támaszkodva megszerezte a hatalmat, felvette a Lord Protector címet, és államtanáccsal irányította Angliát.

A protektorátus időszaka 1653 és 1658 között tartott. Törvényhozó testület nélkül, hadseregére, a híres „vasbordájúakra” támaszkodva kormányzott. Szabadság helyett diktatúra alakult ki, bár eredményei jelentősek voltak.

Cromwell elfoglalta Skóciát és Írországot, leverte az ír és skót felkelést, majd Írországot és Skóciát Angliához csatolták. Megteremtette a Brit Birodalom alapjait.

A Hajózási törvény

1651-ben a parlament megszavazta a Hajózási törvényt: a Brit-szigetekre idegen hajó csak saját országa áruit szállíthatja. Ez a törvény a közvetítő kereskedelmet folytató hollandok ellen irányult, akik az angolok kereskedelmi vetélytársai voltak.

Cromwell törvényileg akadályozta meg, hogy Hollandia fölözze le az Anglia és Európa közötti kereskedelmet. Az emiatt kitörő angol-holland tengeri háborút az angolok nyerték meg.

Cromwell uralma alatt Anglia tengeri és kereskedelmi hatalma tovább erősödött. Végül Cromwell feloszlatta a parlamentet is, így egyre nyilvánvalóbb lett uralmának zsarnoki volta.

Cromwell 1658-ban meghalt. A diktatúra csak Cromwell életében maradhatott fenn, halála után az új parlament visszahívta a Stuartokat.

A restauráció

Cromwell halála után a parlament összeült és elhatározta, hogy helyreállítja, vagyis restaurálja a királyi hatalmat. Az angolok jobb híján 1660-ban visszahívták a Stuartokat, és a kivégzett I. Károly fiát II. Károly néven megkoronázták.

A Stuart-ház restaurációjával véget ért a köztársaság, Anglia ismét királyság lett. II. Károly 1660 és 1685 között uralkodott, és még tiszteletben tartotta mindazt, amit kértek tőle.

II. Károlyt kötelezték arra, hogy a vallásszabadságot, az új tulajdonviszonyokat és a parlament jogait tiszteletben tartsa. A király és a parlament közötti kompromisszum azonban csak átmenetileg oldotta fel az ellentéteket.

A parlamentben két párt alakult ki: a királyhű, konzervatív toryk és a polgári, később liberális whigek. A két politikai irányzat eltérően ítélte meg a királyi hatalom, a parlament és a vallási szabadság kérdését.

A dicsőséges forradalom, 1688-1689

II. Károly után katolikus öccse, II. Jakab uralkodott 1685 és 1688 között. II. Jakab apja uralmát igyekezett helyreállítani a katolicizmus jegyében, a parlament viszont az addig elért eredményeket akarta fenntartani.

II. Jakab megszegte a parlamenttel kötött alkut: üldözte a puritánokat, támogatta a katolikus vallást, és csorbította a parlament jogait. Emiatt népszerűtlen lett, azonban az angolok nem akartak újabb polgárháborút.

A tömegektől támogatott parlament új jelöltet hívott a trónra. Jakab veje, a holland helytartó, III. Orániai Vilmos a Jognyilatkozatban megfogalmazott feltételeket elfogadva, vérontás nélkül került a trónra.

1688-ban a parlament felajánlotta a koronát II. Jakab vejének, a holland Orániai Vilmosnak, aki partra szállt Angliában. Jakab elmenekült, Vilmos pedig átvette a hatalmat. Ezt a vér nélküli hatalomátvételt nevezték dicsőséges forradalomnak.

A Jognyilatkozat és az alkotmányos monarchia

Vilmos trónra lépése előtt, 1689-ben a parlament aláíratta vele a Jognyilatkozatot. A Jognyilatkozat Angliát alkotmányos monarchiává változtató törvény volt, amely a főhatalmat a parlament és a kormány kezébe tette.

A Jognyilatkozat korlátozta a király hatalmát: a parlament beleegyezése nélkül nem hozhatott törvényeket, nem tarthatott hadsereget és nem vethetett ki adókat. A király nem oszlathatta fel a parlamentet.

A Jognyilatkozat rögzítette a polgári szabadságjogokat, köztük a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, a gyülekezési jogot és a bírósághoz fordulás jogát.

Megszületett az új államforma, az alkotmányos monarchia, ahol „a király uralkodik, de nem kormányoz”. Az uralkodónak valódi hatalma nincs, jelképként azonban fontos marad: ő testesíti meg a hagyományokat és a nemzet egységét.

Az angol abszolutizmus történelmi jelentősége

Az angol abszolutizmus nem tudott tartósan megszilárdulni. I. Jakab és I. Károly megpróbálta a királyi hatalmat a parlament fölé helyezni, de az angol gazdaság és társadalom fejlődése megerősítette a gentryt, a polgárságot és a parlamentet.

Az angol társadalom jelentős része érdekeltté vált a szabadabb kereskedelemben, a vállalkozásokban és a parlamenti jogok védelmében. A királyi monopóliumok, az önkényes adók és a vallási üldözés ezért egyre erősebb ellenállást váltott ki.

A polgárháború, a király kivégzése, a köztársaság és Cromwell diktatúrája megmutatta, hogy a parlamenti erők nem fogadták el az abszolút királyi hatalom visszaállítását. A restauráció után II. Jakab újabb kísérlete már a dicsőséges forradalomhoz vezetett.

Fej vagy írás? Így kezdtük, de többről volt szó, mint vakszerencséről: a középkorban gyökerező abszolút királyi hatalom és a modern demokrácia felé mutató joggyakorlás küzdelméről.

tags: #angol #abszolutizmus #tetel