A beszéd is árulkodó. Nagy-Britanniában a szóhasználat régóta társadalmi jelzés: vannak kifejezések, amelyekről a régi brit elit szerint azonnal hallani, hogy valaki nem az arisztokratikus világból érkezett. Fontos tudni azt is, hogy ezek nem hivatalosan betiltott szavak, hanem a brit felsőosztály és a királyi körök nyelvi etikettjéből ismert kerülendő kifejezések. Ha nem illik, hát nem illik. A „U and non-U” kifejezésben az „U” az upper-class, vagyis felsőosztálybeli szóhasználatot jelenti, a „non-U” pedig azokat a kifejezéseket, amelyeket a középosztály vagy a társadalmilag feltörekvő rétegek használtak. A furcsaság az, hogy a brit felsőosztály sokszor nem a legfinomkodóbb szót választotta, hanem a legegyszerűbbet.
Az elterjedt példák rövid áttekintése
1. A „toilet” az egyik legismertebb példa. Magyarul vécét vagy toalettet jelent, és teljesen hétköznapi angol szó, mégis több brit etikettforrás szerint a felsőosztály és a királyi körök inkább kerülik. Kate Fox szerint a valóban felsőosztálybeli beszédben a „loo” vagy a „lavatory” számít természetesebbnek. A „toilet” azért problémás, mert túl direktnek, túl középosztálybelinek és kissé ügyetlenül finomkodónak hat.
2. A „pardon” kifejezés elsőre udvariasnak tűnhet, de a brit felsőosztályban régóta rossz csengésű szó, mert túl mesterkéltnek és illemtankönyvesnek hat. Kate Fox egyenesen a felsőosztály egyik kedvenc ellenszavaként említi: helyette természetesebbnek számít a „Sorry?”, „Sorry, what?” vagy akár a rövid „What?”.
3. A „serviette” szó miatt a középosztály kezdte el használni ezt, míg a felsőbb osztályok a „napkin” kifejezést részesítik előnyben. Kate Fox szerint a felső- és felső-középosztálybeli családok ügyeltek arra, hogy a gyerekek ne ezt mondják, hanem azt: „napkin”.
4. A „dessert” szó helyett a brit felsőosztályban hagyományosan a „pudding” a gyakori megnevezés az étkezés végén, még akkor is, ha az adott desszert például torta vagy felfújt lehet. A „dessert” gyengébb választásnak számított, mert túl franciás vagy kifinomult volt, és nem elég hagyományosan brit.
5. A „posh” szó jelentése előkelő, úri, puccos, de a brit elit állítólag éppen ezt a szót nem használja komolyan saját magára. Kate Fox szerint aki igazán felsőosztálybelinek akar hangzani, nem azt mondja valamire, hogy „posh”, hanem azt, hogy „smart”. A „posh” túl kívülről néző szó lehet.
6. A „lounge” nappalit vagy társalgót jelent, de a klasszikus felsőosztálybeli etikettben gyenge pontnak számít. Fox szerint a felső-középosztály és a felsőosztály inkább „sitting room”-ot vagy régebbi, nagyobb házaknál „drawing room”-ot mond. A „lounge” modern, középosztálybeli és kissé szállodai hangulatú lehet.
7. A „couch” kanapét jelent, de a felsőbb társadalmi rétegek „settee” és „couch” helyett inkább a „sofa”-t mondanak. A „couch” túl hétköznapinak és túl modernnek hat ebben a kódrendszerben. A magasztosabbnak tekintett „sofa” semlegesebb és nem akar túl okosnak látszani.
8. A „tea” alapesetben teát jelent, de Nagy-Britanniában sok helyen ezt a kifejezést is hétköznapi vacsoraként értelmezik. A felsőosztályban a „tea” vacsora értelemben kerülendő; míg a munkásosztály és a felsőbb rétegek között is különbség van: a tea estében más világot jelenthet, mint a „dinner” vagy a „supper”.
9. A „perfume” helyett a felsőosztályban inkább a „scent” használata számít kifinomultabbnak; a „perfume” kereskedelmi, harsányabb hangulatú lehet. A „scent” visszafogottabb és személyesebb.
10. A „refreshments” a hivatalos események meghívóin gyakori, de a brit felsőosztályban túl merevnek és túl hivataloskodónak számít. A helyesebb, egyszerűbb megfogalmazás: „food and drink”.
Az „U and non-U language” tehát a brit társadalmi osztályokhoz kötődő szóhasználat jelenségét jelenti. Az „U” a felsőosztálybeli beszéd rövidítését adja, a „non-U” pedig azokat a kifejezéseket jelöli, amelyeket nem felsőosztálybelinek tartottak. A fogalmat Alan S. C. Ross nyelvész tette ismertté az 1950-es években, majd Nancy Mitford író vitte be a szélesebb közbeszédbe. A „serviette”, a „pardon”, a „refreshments” vagy a „dessert” nem azért rossz ebben a közegben, mert önmagukban csúnyák lennének, hanem mert túl tudatosnak hatnak. Nem az a lényeg, hogy minél csillogóbb szót használjanak, hanem az, hogy úgy beszéljenek, mintha egyáltalán nem kellene bizonygatniuk semmit. Ettől persze a szabályok mai szemmel néha egészen absurdnak tűnnek.
College = főiskola, de van olyan college is, amely a magyar szakközépiskolának felel meg. A, B, C, D, E, F, G, H, U. Az A a legjobb, az F a legrosszabb minősítés. Az U jelentése Unmarked, vagyis értékelhetetlen. A Primary és Secondary School-ben a diákok Test-eket írnak. Ezek a magyarországi dolgozatoknak felelnek meg. Három Test van egy évben, novemberben, márciusban és év végén. A bizonyítvány neve Report. Miként Magyarországon, úgy Angliában is van bizonyítvány félévkor és év végén is. Az iskolában 6 hetente 1 hét szünetet kapnak a tanulók. Ezeket Half Term-nek hívják.
Az oktatási rendszerről a közös jegyzeteket figyelembe véve az martalózó részletekben elhelyezkedő iskolák és a különböző típusú intézmények között jelentős különbségek adódnak. A Primary School tizenegy-tizenkét éves korukig tart, majd a Secondary School következik, ahol a GCSE vizsgát kell letétetni. Ezt követően Sixth Form College vagy továbbtanulásra összpontosító intézmények jöhetnek. A diákok Angliában 18 éves korukig tankötelezettek, és az iskolaszünetek éves megközelítésben eltolódnak: általában hat részre osztják az évet, és minden félterminus után rövidebb pihenőt engednek a nebulóknak. Az intézmények általános nyelvi és kulturális sokszínűsége hozzájárul ahhoz, hogy a diákok közösségben tanulják meg a kifejezéseket és a viselkedési normákat.
tags: #angol #kozeposztalybeli #gyerekeken #alkalmazta