Hogyan befolyásolja a döntéseinket az angol nyelven lefolytatott gondolkodás?

Idegen nyelven gondolkodva racionálisabb döntéseket hozunk, kevésbé hajlunk az elfogultságra, és objektívebben mérlegeljük a kockázatokat és az előnyöket. Egy háromszáz résztvevővel lefolytatott kísérletsorozat eredményei szerint a második nyelv használata kognitív távolságot teremt az anyanyelvünkön automatikussá vált reakcióktól.

A felmérést Boaz Keysar, a Chicago-i Egyetem pszichológusának vezetésével készült, és az eredményekről részletesen a Psychological Science oldalain megjelent tanulmány számol be. A kísérletek alapján az angol nyelven lefolytatott döntési helyzetekben a résztvevők kevésbé támaszkodtak az érzelmi benyomásokra, és következetesebben mérlegelték a hosszú távú következményeket.

Miért változhat meg a döntéshozatal idegen nyelven?

Azt hihetnénk, hogy az emberek ugyanazon kérdésben hasonló döntést hoznak, függetlenül attól, hogy milyen nyelven gondolják végig a problémát, vagy esetleg az idegen nyelv okozta nehézségek kevésbé rendszerezett döntési folyamatot eredményeznek. Ennek azonban éppen az ellenkezője derült ki a kísérletek során, írják a kutatók.

A pszichológusok szerint az emberi döntéseket kétfajta gondolkodási folyamat befolyásolja: az egyik szisztematikus, analitikus és ismereteken alapuló, a másik pedig gyors, tudatalatti és érzelmekben gazdag. Minden döntésünk ezen két rendszer együttes működési folyamatai révén születik meg.

Ennek fényében elképzelhető, hogy az idegen nyelven való gondolkodás már magában akkora agyi kapacitást igényel, hogy nem marad elég energia a logikus gondolkodásra, így a döntési folyamatban túlsúlyba kerül a gyors, érzelmi vonal. Ugyanígy lehetséges azonban az is, hogy az idegen nyelven történő kommunikáció elsajátítása rákényszeríti az embereket arra, hogy megfontoltak legyenek mind beszédükben, mind gondolkodásukban, így a potenciálisan megbízhatatlan ösztönök szerepe visszaszorul.

Korábbi kutatások azt már megmutatták, és saját tapasztalatból is tudhatjuk, hogy egy adott szituációra érkező közvetlen, érzelmi reakciók szóbeli kifejezése idegen nyelven általában néma marad, mivel zaklatott állapotunkban nem találjuk a megfelelő szavakat.

A kilátáselmélet és a kockázatkerülés

A fenti dilemma eldöntésére Keysar és kollégái egy sor tesztet dolgoztak ki, amelyek Daniel Kahneman, 2002-ben a kilátáselmélet kidolgozásáért közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett pszichológus javaslatain alapultak.

Kahneman egyik híres példájában egy olyan elképzelt szituációban kell döntést hozni, amelyben vagy biztosan megmenthetünk hatszáz emberből kétszázat, vagy kockáztatunk: ilyenkor előfordulhat, hogy mindenki megmenekül, de az is lehet, hogy senki. Az emberek többsége ilyenkor az első megoldást preferálja, amikor azonban a probléma felvetése során a kísérlet vezetői úgy fogalmaznak, hogy az első esetben négyszázan meghalnak és csak kétszázan élik túl, jóval többen döntenek a kockázatosabb, mindent vagy semmit út mellett.

Alapvetően krónikus kockázatkerülők vagyunk tehát, ha csupán az előnyök és kockázatok mérlegeléséről van szó, de ha szembesítenek minket a döntésünk eredményeként bekövetkező veszteségekkel, rögtön a kockázatosabb utat választjuk. A következményektől függetlenül inkább a kisebb kockázattal járó döntés vállalása zsigeri emberi hajlam, és amennyiben az nem anyanyelven történő gondolkodás kevésbé szisztematikus döntéseket eredményez, ennek a hatásnak növekvő mértékben kellene jelentkeznie ilyenkor.

Az első kísérlet: járvány és életmentő kezelés

Az első kísérletben 121 amerikai hallgató vett részt, akik japánul tanultak. Az alanyok egyik részétől azt kérdezték meg angolul, hogy ha járvány törne ki, és nekik kellene választaniuk aközött, hogy az orvosok egy olyan gyógyszer fejlesztésébe kezdjenek, amely biztosan megment 200 ezer embert a fertőzött 600 ezerből, vagy egy olyan vakcinán dolgozzanak, amely 33,3 százalékos eséllyel mindenkit megment, 66,6 százalékos eséllyel viszont egyáltalán nem működik, akkor hogyan döntenének.

A résztvevők 80 százaléka a kevésbé kockázatos megoldás mellett döntött. Amikor a probléma úgy volt megfogalmazva, hogy a veszteségek mértékét kihangsúlyozták (még mindig angolul), a kockázatmentes megoldást választók száma 47 százalékra esett vissza.

Japánul prezentálva a problémát, megfogalmazástól függetlenül már csak negyven százalék döntött a biztonságos megoldás mellett. Ez azt jelezte, hogy idegen nyelven a döntéshozók kevésbé reagáltak arra, hogy a helyzetet nyereségként vagy veszteségként mutatták be.

Hasonló eredmények munkahelyek elvesztésénél

Két másik kísérletben, ahol a hipotetikus szituáció halál helyett munkahelyek elvesztéséről szólt, hasonló tendenciát figyeltek meg: mind koreai beszélők esetében, mind pedig angol anyanyelvű, Párizsban tartózkodó diákok esetében jellemző volt, hogy a probléma prezentálásának módja nem volt kihatással a döntésre, és a válaszolók idegen nyelven racionálisabb döntést hoztak.

Az eredmények szerint a második nyelv használata csökkentette a megfogalmazás érzelmi hatását. Az anyanyelven hozott döntéseknél a nyereségként vagy veszteségként bemutatott azonos kimenetek eltérő reakciókat válthattak ki, idegen nyelven azonban ez a különbség mérséklődött.

Amikor a döntés közvetlenül érinti a résztvevőt

Ezt követően a kutatók azt vizsgálták, hogyan befolyásolja a nyelv a döntést akkor, ha az közvetlen kihatással van az alany személyére. A kilátáselmélet szerint az a lehetőség, hogy a kis kockázatok a döntési folyamat során túlsúlyba kerülnek az esetleges nagy nyereségekkel szemben, vagyis a rövidlátó kockázatkerülő magatartás a veszteség elképzelésére adott érzelmi reakció eredménye.

A koreai hallgatóknak ebben az esetben alacsony kockázattal járó, nagy potenciális nyereséggel kecsegtető fogadási lehetőséget ajánlottak fel. A koreaiul elhangzó ajánlatra az alanyok 57 százaléka mondott igent, az angolul tett ajánlatra pedig már 67 százalékuk.

Az eredmény arra utalt, hogy idegen nyelven a résztvevők kevésbé utasították el automatikusan a kockázatot, ha az mérsékelt veszteséggel és nagyobb lehetséges nyereséggel párosult.

Valódi fogadások pénzfeldobással

A következő lépésben a kutatók valódi fogadásokon tesztelték az elméletet. 54 második nyelvként spanyolul beszélő hallgatót toboroztak, akik mindegyike 15 dollárt kapott egydolláros címletekben.

A pénzt megtarthatták, de fogadásokat is köthettek belőle pénzfeldobások eredményeire. Ha veszítettek, akkor elvesztették az adott dollárt, de ha nyertek, másfél dollárt kaptak jutalmul.

Angolul magyarázva el a rendszert a hallgatók 54 százaléka vett részt a szerencsejátékban, a spanyol változatnál viszont már 71 százalékuk.

Keysar szerint ez azért van, mert idegen nyelven gondolkodva inkább végiggondoljuk, hosszabb távon hogyan járunk jól, és nem mondunk ösztönösen nemet az eseteleges kockázatra.

Az idegen nyelv által létrehozott kognitív távolság

A második nyelv hasznos kognitív távolságot teremt az anyanyelvünk használata során automatikussá vált reakcióktól és döntési folyamatoktól, előtérbe helyezi az analitikus gondolkodást, és redukálja a végiggondolatlan, érzelmi elemek hatását.

Az angol nyelven lefolytatott döntési helyzetekben ez a távolság nem feltétlenül a gondolkodás gyengüléséhez vezetett, hanem éppen ellenkezőleg: mérsékelte a veszteségre adott ösztönös reakciókat, csökkentette a megfogalmazás hatását, és nagyobb teret engedett a következmények tudatos mérlegelésének.

Az eredmények nem azt jelentik, hogy minden idegen nyelven meghozott döntés automatikusan helyesebb vagy jobb lesz. A kísérletek azt mutatták, hogy a második nyelv használata bizonyos kockázati és nyereségi helyzetekben eltávolíthatja a döntéshozót az anyanyelven kialakult gyors, érzelmi reakcióktól.

Ez a hatás különösen azokban a helyzetekben lehet fontos, amelyekben ugyanaz az eredmény eltérően jelenik meg attól függően, hogy megmentett emberekről vagy elvesztett életekről, nyereségről vagy veszteségről beszélünk. Idegen nyelven a résztvevők több esetben kevésbé engedték, hogy a megfogalmazás és az első érzelmi benyomás irányítsa a döntésüket.

tags: #angol #nyelven #lefolytatott