Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Az angol nyelvtan szabályok olyan gyűjteménye, melyek együttese meghatározza az angol nyelvű szövegek jelentését. A nyelvtannak rengeteg ága van. Nincs olyan emberi nyelv, melynek szabályait teljesen feltérképezték volna. Ez az oka annak, hogy még nem hoztak létre olyan szabályrendszert, mellyel mindig vagy általában az anyanyelvként az adott nyelvet beszélők egyetértenének, hogy egy adott mondat nyelvtanilag helyes vagy sem. (Ennek egyik példája, hogy általában gyengén teljesítenek az automatikus nyelvhelyesség-ellenőrzők. ).
Az angol nyelvtan alapfogalmai: mondatszerkezet, alany-ige-tárgy
Az angol nyelv kettősbetűket is használ, ezek kiejtése már az ezeket tartalmazó szavak kiejtése szerint változik, különösen a th kettősbetű kétféle ejtésmódja. Az angol egy alany, állítmány, tárgy sorrendet tartó nyelv. Kijelentő módban előszeretettel használja az alany-állítmány-tárgy sorrendet, ahol a legtöbb alkalommal nem használ ragokat. Azonban ezen egyszerű szabályok mögött a szórend összetett dolog az angol nyelvben.
The duke has given my aunt that teapot. (A herceg adta a nagynénémnek azt a teáskannát.) (pl. My aunt has been given that teapot by the duke. (A nagynénémnek adta a herceg azt a teáskannát.)
Az angol nyelv kettősbetűket is használ, ezek kiejtése már az ezeket tartalmazó szavak kiejtése szerint változik, különösen a th kettősbetű kétféle ejtésmódja. A mondatokban a helyes szórend és a döntő alany-ige viszony kiemelt jelentőséggel bír.
Szintaktikai és szemantikai jelenségek
A kijelentő mondatokat általában az alannyal kezdik, ez a jelöletlen forma. A mondat elején valamilyen módon jelzik, ha az nem az alany - ilyenkor ez általában a tárgy. A kérdő mondat kezdése teljesen különböző. Az angol kérdéseknek két fajtája van: a wh-kérdés és az eldöntendő kérdés. A felszólító módú mondatokban akár az "I want you to do something" (Azt akarom, hogy csinálj (csináljatok) valamit.) vagy az "I want you and me to do something." (Azt akarom, hogy te (ti) meg én csináljunk valamit.) jelentésben is állhat. A második esetben a mondat kezdete let us; az első eset jelöletlen formájában elmarad a you, és nem kerül sehogy sem kifejtésre.
Kérdőmondatban megváltozik a szórend ("Did you go to the store?" (Elmentél a boltba?). Aktívból passzívba úgy lehet egy mondatban az igenemet megváltoztatni, hogy az aktív mondat tárgyával kezdjük a mondatot. Az angol ezen kívül néha használ tárgy-alany-ige szórendet is, leginkább olyankor, mikor főneveket használva hasonlítanak össze dolgokat. Például, "I hate oranges, but apples I will eat." (Utálom a narancsot, de az almát megeszem.) Sokkal ritkább, de még ma is használják a tárgy-ige-alany szórendet.
Számbeli egyezés és névutók
Az angolban a főnevek leginkább személyeket, helyeket, dolgokat, elvont elképzeléseket jelölnek, és megkülönböztetik ezeket az igéktől. Egy jele fennmaradt a nyelvtani nemeknek, az egyes szám harmadik személy jelölésénél. A nemet az élőlényeknél jelzi a nyelv, ami megegyezik a biológiai besorolással (ahol ismert) és társadalmi megállapodás alapján a megszemélyesített tárgyakra is külön utalunk. (A hajókat például nőneműnek tekinti az angol). A he-t használják hímnemű főnevek, a she-t nőnemű főnevek és az it-et használják semlegesnemű főnevek és nem megszemélyesített tárgyak esetében. Hagyományosan a hímneműhe-t használták abban az esetben, mikor olyan emberre utaltak, akinek nem tudták a nemét, vagy ez az információ lényegtelen volt. Mostanára ezt a felfogást kritizálják a nemi alapon történő megkülönböztetés ellenzői, és egyre inkább helytelennek tekintik ezt a használati formát. Nincs ebben a kérdésben megállapodás. Számos angolul beszélő szívesen használja a "he or she" vagy "s/he" formulát, mások a they (ők) használatát részesítik előnyben egyes számban is. Ez a helyzet ritkán vezet problémához, mert a lényegét a szövegkörnyezetből meg lehet állapítani. "This person has written me a letter but they have not signed it." (Ez az ember írt már nekem levelet, de nem írta alá.)
A deixis és a determináció összefüggései is érthetőek, például a "the" determinált deixis, amely lehetővé teszi a beszélő számára, hogy specifikus dolgot jelöljön. A "the" gyakran követi olyan részeket, melyek magukban hordozzák a kért információt.
Időfelfogás és igeidők
Az angol igei idők között váltást a ige végének változása és segédigék használata jelzi. Ezek a „to be” és a „to have” valamint a „will”, „shall” és a „would”.
Simple Present egyszerű jelen (vagy egyszerűen „present”, jelen): „I listen.” Általában igaz, hogy a Simple Present „tulajdonság”-jellegű, a tényközlésen van a hangsúly, míg a Continuous-formák inkább a cselekvés folyamatosságát, kezdetét és végét emelik ki. The pupils stand up. I always listen to radio in the morning. She never eats meat. He works in a bank. I prefer tea to coffee. I come from Hungary. Birds fly. Peter is doing the homework. A beszéd pillanatában igaz, de nem feltétlenül most zajló, folyamatos cselekvés.
Present perfect (befejezett jelen) vagy perfect "I have listened." Ezt az igeidőt akkor használják, ha egy esemény már befejeződött, és a múlt egy közelebbről meg nem határozott időpontjában történt. Az összes jelen időt gyakran használják a jövőbeli párjuk helyett. Ez egy befejezett cselekvést ír le, mely egy adott pillanatban zajlott le a múltban. Egy másik eseményt teljesen megelőző esemény elmesélésére szolgál. A másik eseményt gyakran egyszerű múlt időben írják le. Tehát a régmúlt olyan eseményt mesél el, ami még a múltnál is régebben történt. Például "He realised he had lost his way”, (Észrevette, hogy elvesztette az utat.) „I was going to town because he had spoken to me”.
Az angolban vannak igei "módok" is. Minden felsorolásban szerepel a kijelentő mód a kötőmód, és normál esetben még a felszólító mód tartozik ide. A kijelentő mód a legalapvetőbb és legegyszerűbb igemód. I am walking home. They are singing. He is not a dancer. We are very happy. A kötőmódot akkor használják, mikor feltételes állításokat közlünk, és gyakran lehet vele találkozni, a ha-akkor kijelentésekben is. Were I eating, I would sit. If they were eating, they would sit. If I were you… I would do that.
Az angol nyelvben a mondatok alany- és állítmány-szerkezete mellett a többi mondatrész is fontos, és a határozó kapcsolódó melléknevek sorrendje is befolyásolhatja a jelentést. A tanulás során érdemes figyelni a helyes szórendre és a viszonylag gyakori hibákra, amelyeket a gyakorlatokkal lehet minimalizálni.
