A szavakat a kiejtett magánhangzók száma alapján választhatjuk el. Egy szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzót kiejtünk benne. A kétszótagú szavakat, pl. A három szótagú szavakat, pl. A szótagolható mássalhangzókat, ilyen az l és az r, pl. A néma e-ben végződő, egyszótagúnak ejtett szavakat, pl. A kettős vagy hármas magánhangzókat, pl. A külön kiejtett magánhangzókat, pl. Ha kettő szótag között egy mássalhangzó van, az a következő szótaghoz kerül, pl. Az x viszont kivétel - az előző szótagban marad pl. Két egyforma mássalhangzó közül az egyik marad, a másik a következő szótaghoz kerül, pl. Két vagy több különböző mássalhangzó közül az utolsó megy át a következő szótagba, pl. Szóösszetételeket az alkotó részeik szerint választhatunk el, pl. Elválaszthatók a ragok, képzők és igekötők, pl. Kötőjeles összetett szavakat a kötőjelnél válasszunk el, pl.
Nehézségi szint: 3/6B1: alapfok, középhaladó eleje Ebben az anyagban az ugye-kérdések alapvető esetét vizsgájuk meg. Leginkább kezdőknek ajánlom. Haladóbb nyelvtanulók olvassák el a második részt is!
1. A jelenség maga
A nyelvtani jelenséget sokféleképpen emlegetik a tankönyvek: Question tags, Tag questions, Echo questions, Ugye-kérdések, Utókérdések, Visszhangkérdések - hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. A jelenség fölöttébb gyakori az angolban - és a britben különösképpen is (de más változatok is előszeretettel használják.) Arról van szó, hogy egy kijelentéshez hozzácsapunk egy kérdő formulát, mintha magyarul az “ugye” szócskát tennénk oda. Ám hogy ez mennyire egyezik meg az “ugye” jelentésével, arról alább még szólunk.
2. A forma
A question tag kizárólag kijelentéshez (állításhoz vagy tagadáshoz) járulhat, minden esetben a mondat után, attól írásban vesszővel elválasztva jelenik meg. A question tag formája: a mondathoz igazított segédige állító vagy tagadó formában, utána pedig a mondat alanyát helyettesítő névmás.
Mondat Segédige Névmás1. Jack is a really nice guy,isn’the?2. You don’t like coffee very much,doyou?3. Katie’s arrived,hasn’tshe?4. Bob and Sheila went to university in London,didn’tthey?5. This girl can’t sing very well,canshe?
Jack is a really nice guy, isn’t he? Jack kedves fiú, nem? You don’t like coffee very much, do you? Ha jól tudom, te nem szereted a kávét. Katie’s arrived, hasn’t she? Már megérkezett Katie, ugye? Bob and Sheila went to university in London, didn’t they? Bob és Sheila Londonba jártak egyetemre, ha nem tévedek. This girl can’t sing very well, can she? Ez a lány nem énekel valami jól, mi?
A fordításokban igyekeztem változatos magyar nyelvi megoldásokat keresni az angol question tag illusztrálására. Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a nyelvtani jelenség nem feltétlenül felel meg a magyar ugye szócikkának - a fordításban jó, ha különösen körültekintően járunk el, és a szövegkörnyezetnek, a stílusnak és a kommunikációs szándéknak megfelelő fordítási megoldást választjuk.
A segédige Ha a mondat már eleve tartalmaz valamilyen segédigét, akkor azt kell használni a TAG-ben is. A létige (be) segédigének számít, ezt példázza az 1. számú mondat. Van, hogy a mondat nem tartalmaz segédigét (ez kizárólag kijelentő állító simple present és simple past formákban fordul elő - tehát csupán két esetben). Ilyenkor az általános megoldást kell választani: a DO segédigét kell használni, méghozzá jelen időben do/does, múlt időben did formákban, illetve ezek tagadó alakjaiban. Erre példa 4. számú mondat.
Egy különleges eset van: az I am… formához a question tag a legszokásosabban: aren’t I - attól függetlenül, hogy az I-hoz természetesen nem az are, hanem az am forma kell minden más esetben. Például: I am your friend, aren’t I? - A barátod vagyok, nem igaz? Bizonyos stílusokban lehet még “am I not” is, de ez a legtöbb ember számára nagyon régiesnek vagy irodalmi stílusúnak hat.
A tag “előjele” A fenti mondatokból látszik, hogy a segédige mindig a mondattal ellentétes “előjelű”: ha a mondat állító, akkor a TAG segédigéje tagadó, ha pedig a mondat tagadó, akkor a segédige állító formában van. Ez az alapszabályunk - de később tanulni fogod, hogy ezt a szabályt “felülírhatja” egy másik szabály, csakhogy akkor a mondat merőben mást jelent, mint amit itt tárgyalunk.
3. A kommunikációs szándék
A question tag-eket leginkább azzal a szándékkal használjuk, hogy a kommunikációt fenntartsuk, vagy hogy még inkább bevonjuk a beszélgetőpartnert a kommunikáció folyamatába. Ez más oldalról nézve azt jelenti, hogy ezek általában nem igazi kérdések - ez már abból is látszik, hogy a mondat lényegében kijelentés, és csak a végére teszek valamilyen kérdő formulát. Ezt példázzák a fenti pontban a magyar nyelvű fordítások is: azok közül egyik sem klasszikus kérdés, egyik sem információt kérő megnyilatkozás. Azzal a célzattal mondjuk tehát őket, hogy “kikényszerítsünk” valamilyen reakciót a beszélgetőpartnerünkből.
Ennek is van azonban kétféle változata, vagy inkább fokozatról is érdemes beszélni. A kétféle típust csak beszédben (és nem írásban) tudjuk kifejezni egyértelműen, ugyanis az intonáció fogja eldönteni, milyen típusról van éppen szó.
Intonáció
1. Ereszkedő hanglejtéssel ejtjük ki a question tag-et (azaz teljesen úgy, mintha normál kijelentést csinálnánk), ha a fentiekben tárgyalt pusztán kommunikációs kapcsolattartás a célunk vele. Ilyenkor nem tényleges vagy tényszerű választ várunk, hanem inkább megerősítést, ami akár egy bólogatás vagy hümmögés is lehet. 2. Emelkedő intonációt kell használni (azaz kérdésként kell hangoznia a mondatnak), ha a question tag-re tényszerű megerősítést várunk: azt, hogy beszélgetőpartnerünk megerősítse, hogy szerinte is így áll-e a dolog.
4. További példák
A mondatok magyar fordításait inkább a kommunikációs szándékhoz igazítottam, mintsem a nyelvtani szerkezethez.
You are English, aren’t you? Angol vagy, ugye?
Your friend is English, isn’t he? A barátod angol, ugye?
Your friends are English, aren’t they? A barátaid angolok, ugye?
The capital city is Canberra, isn’t it? A főváros Canberra, ugye?
You’re not angry with me, are you? Remélem, nem vagy dühös rám.
But she likes you, doesn’t she? De nyilván tetszel neki, nem?
This coat is rather expensive, isn’t it? Elég drága ez a kabát szerintem.
This coat is not very cheap, is it? Hát nem éppen olcsó ez a kabát!
You are learning, aren’t you? Remélem, tanulsz.
It’s a beautiful day, isn’t it? Milyen szép napunk van!
Bob has been here before, hasn’t he? Bob már volt itt korábban, nem?
You are in love with her, aren’t you? Szerinted te szerelmes vagy belé.
Gyorsteszt
Ez egy egyszerű teszt ehhez az anyaghoz. Az angol szótagolás korántsem olyan egyszerű, mint pl. a magyar. Sokféle elmélet létezik rá, főleg fonológiai megközelítésűek - most következzen egy fonetikai megközelítés.
A fonetika, mint tudjuk, a beszédhangokat vizsgálja, így a szótaghatárok helyének meghatározásakor nem is tehet mást, mint az egyes kiejtett beszédhangok fizikai jellemzőit (mint például erősség, hosszúság) veszi figyelembe. A fonetikai szótaghatárokkal nem mindig esnek egybe a fonológiai szótaghatárokkal, ami a két tudományág eltérő eszköztárából és megközelítéséből adódik. De mindenekelőtt jöjjön egy rövid elméleti áttekintés. Egy szótag három részre oszlik, ebből csak a központi része, a nukleusz kötelező, melyet egy magán- (vagy kettős-) hangzó vagy egy szótagalkotó mássalhangzó tesz ki. A nukleusz előtt és után is állhat egy vagy több mássalhangzó, ezeket nevezzük pre- ill. poszt-nukleusznak. (Ezeket a fonológiában onset-nek ill. coda-nak nevezik.) A kérdés leegyszerűsítve tehát az, hogy a két magánhangzó közti egy vagy több mássalhangzó közül melyik melyik magánhangzóval tartozik egy szótagba. Mivel a szótagolás szorosan összefügg a nyelv ritmusával, ezért a megfigyeléseket az angol esetében is szabályszerűsíteni lehet, így e szabályok ismeretében elkerülhető, hogy minden egyes szó vagy kifejezés szótagszerkezetét külön-külön kelljen megállapítani - ami eleve lehetetlen, hiszen naponta születnek új szavak ill. összetételek.
Az angol szótagolásban két dolognak van kiemelt jelentősége: az egyik, hogy a nukleuszban lévő magánhangzó hangsúlyos-e; a másik pedig, hogy ez a magánhangzó rövid-e, vagy hosszú ill. kettőshangzó-e. Bármily meglepő, de az, hogy milyen mássalhangzók állnak mögötte, kevésbé fontos, és éppen ebből adódik a fonológiai és a fonetikai megközelítés eltérése...
Főhangsúlyos magánhangzó + egy mássalhangzó Ha egy főhangsúlyos magánhangzót csak egy mássalhangzó követ, az a magánhangzó típusától függően kerül vele azonos vagy eltérő szótagba. Rövid magánhangzó A hangsúlyos rövid magánhangzó (vagyis az /US ɑ, GB ɒ; ʌ; æ; ɛ; ɪ; ʊ/ realizációja) mindig magához köti az azt követő mássalhangzót, feltéve, hogy a következő nukleusz hangsúlytalan. A mássalhangzó itt önállóan sem tartozhatna a következő szóhoz, hiszen angol szó nem végződik rövid magánhangzóra.
Hosszú magánhangzó vagy kettőshangzó A főhangsúlyos hosszú magánhangzók (/ɑː; ɔː; US ɜːɹ, GB ɜː/) ill. kettőshangzók (/ɪi, ʊu, eɪ, aɪ, aʊ, ɔɪ, oʊ; GB ɛə, ɪə, ʊə/) realizációit követő mássalhangzó azonban mindig a következő szótaghoz kerül, feltéve persze, hogy van következő, és az hangsúlytalan...
Az ütemcsoportok Az angol egyik érdekessége, hogy a szótagolás más eredményre vezet, ha a szavakat elkülönítve vizsgáljuk, mintha egy mondaton belüli szavak csoportjának. A mondatok ugyanis egy-egy főhangsúlyos szótag köré csoportosuló - többnyire hangsúlytalan, ritkábban mellékhangsúlyos - szótagok csoportjaiból tevődnek össze, és e csoportok gyakorlatilag egy ütemben, hosszabb szavanként ejtődnek ki, így ezek szótagolása eltérő lehet az azokat alkotó egyes szavak önálló szótagolásától. Az ütemcsoportokon belül tehát lehet átszótagolódás, de azok határán átnyúlva nem. Ugyanakkor a hasonulások működnek az ütemcsoportok között is, feltéve, hogy nem túl hosszú a kettőjük közt tartott beszédszünet.
Vegyük példának az All I could eat was an apple mondatot. Ez három ütemcsoportot alkot: az All, az I could eat, és a was an apple. Az első egyetlen szótagból áll, így a csoporton belül nyilván semmiféle át szótagolódás nem lép fel. Mivel azonban a következő csoport magánhangzóval kezdődik (és egy ilyen jellegű mondatban itt tipikusan ritkán tartanak hosszabb beszédszünetet), ezért az önálló [US ˈɔːɫ; GB ˈσːɫ] helyett [US ˈɔːl; GB ˈσːl]-t találunk. A háromszótagos I could eat utolsó szótagján van a hangsúly, ami megakadályozza, hogy a could [d]-je az eat-hez csapódjon, ezért lesz kiejtve [aɘ-kəd-ˈɪit]. (Ha hipotetikusan az első szótag lenne a hangsúlyos, akkor átszótagolódással *[ˈaɘ-kə-dɪit] adódna.) A következő csoport [w] hanggal kezdődik, emiatt az eat [t]-je hasonulhat: [aɘ-kəd-ˈɪip]. A harmadik ütemcsoportban a was és az an között átszótagolást találunk: [wə-zə-]. De az apple hangsúlya itt is közbelép, hogy az an és az apple között ne következzen be átszótagolódás, így végül [wə-zən-ˈæpɫ̩]-t hallunk. A teljes mondat tehát így hangzik: [US ˈɔːl aɘkədˈɪit wəzənˈæpɫ̩; GB ˈσː-].
Vizsgáljuk meg az előző poszt példamondatát: Jane ate an apple. Ebben szintén három ütemcsoport van: a Jane, az ate és az an apple. Látjuk, hogy az első kettő egyszótagos, így ezek határán két okból sem lehet átszótagolódás: egy részt mert a csoportok közt nincs átszótagolódás, másrészt mert a hangsúlyos szótag nem vonzza magához a megelőző mássalhangzót. Ez utóbbi miatt nincs átszótagolódás az an apple csoportban sem. Az előző példamondattal szemben ebben a mondatban hasonulás sincs, legfeljebb az ate /t/-je lehet flap US-ben: [US ˈʤEɪn ˈEɪɿ ənˈæpɫ̩, -t-; GB ˈʤEɪn ˈEɪt ənˈæpɫ̩].
Szóösszetételek és kifejezések A szóösszetételek ill. kifejezések viszont még ha egy ütemcsoportot alkotnak, akkor is megőrződnek bennük a szóhatárok átszótagolódás nélkül, még akkor is, ha a határ két oldalán egy-egy hangsúlytalan szótag van. car engine [US ˈkʰɑːɹ-ˌEņ-ʤən; GB ˈkʰɑːɻ-ˌEņ-ʤɩn] /ˈkɑːɹˌɛnʤə̣n/ general election [US ˈʤEn-ɹəl-ɩ-ˌlEk-ʃən, -ə-ɹəl-; GB -ɻ-] /ˈʤɛnəɹəlɪˌlɛkʃən/ Ha viszont nem lexikális szó, hanem egy gramméma (pl. az it szó) szerepel a kifejezésben, akkor a szóhatár elmosódhat attól függően, hogy mi áll előtte. cut it [US ˈkʰʌɿ-ɩt; GB ˈkʰɐt-ɩt] /ˈkʌtɪt/ take it [ˈtʰEɪ-kɩt̚] /ˈteɪkɪt/ find it [ˈfaɘn-dɩt̚] /ˈfaɪndɪt/
Összegzés A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a hangsúlyos rövid és hosszú magánhangzók eltérő viselkedése kicsit felborítja a rendszert. Az angol nyelvben a “Question tag” egy olyan nyelvtani szerkezet, mely egy állító mondatot egy rövid kérdő szócskával kérdő mondattá alakít. Ez a szerkezet nagyon gyakori az angolban, főleg a beszélt nyelvben. Többféle elnevezése is van, Brit nyelvészek “Question tag”-nek, amerikai kollégáik “Tag question”-nek is nevezik. Felszólító mondat esetén az utókérdés “will you”. Ha a mondat negatív jelentésű szavakat tartalmaz, pl: hardly, never, nobody, az utókérdés pozitív lesz. Pl: Nobody lives in this house, do they? Ha az alany “Nothing”, az utókérdésben a személyes névmás “It” lesz. Ha a fő mondatrészben a főige (nem a segédige) “have”, akkor az utókérdésben “do”-t használunk. “Used to” használata esetén, az utókérdésben a “didn’t szerepel. 2022. 10. 09.What’s your name? - ez talán a legalapvetőbb angol mondat, amit jó eséllyel még az is ismer, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet. Már ez a példa is jól mutatja, hogy az angol kérdőszavak valóban a nyelv alapjait képezik - a névmások és a legáltalánosabb kifejezések mellett. Most sokan azt gondolhatják, hogy ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ugyanis számtalan angol kérdőszó létezik, ráadásul ezek között nem egy többjelentésű is akad.
És akkor még ki sem tértünk a mondatokban elfoglalt helyükre. Előtte viszont vizsgáljuk meg, milyen összetett kérdőszavak alakulhatnak ki a fenti kérdőszavak származékaiból! Ezek igen hasznosak, ugyanis komplexebb kérdezést is lehetővé tesznek. What… like? What kind of…? What sort of…? How long? Tehát ne lepődjünk meg, ha ezeket a kérdéseket is halljuk a mindennapi párbeszédekben.
Who is your favorite writer? What do you do? Where did you park? When did you leave? Why are you taking notes? Which is the best movie you have seen? Whose is this bag? How did the test go? What is your house like? What kind of foods do you usually eat? What sort of cars do you like? How long does it take you to get ready? How much do you miss me? How many shoes do you own? How often do you go jogging?
Amennyiben eldöntendő kérdést teszünk fel - alanyra kérdezünk -, ez a helyzet nem sokat változik. Itt az úgynevezett SAFE-szabály lép életbe: segédige + alany + főige + egyéb. Lássunk egy példát arra, hogy ebben az esetben nem bonyolódik túlságosan a szórend: Do you like cheese? De mi a helyzet a kérdőszavakkal ellátott mondatokkal - másnéven egyenes vagy kiegészítendő kérdésekkel? Nos, ezekben az esetekben fordított szórendet kell alkalmaznunk. Ilyenkor a kérdő mondatban található alany-állítmány szerkezet segédigével vagy létigével kezdődik, ezt követően áll az alany. Mint azt a magyar nyelvben is tapasztalhatjuk, manapság a nyelv igencsak átalakulóban van.
Where would you like to go tonight? Where would you like to go tonight? Ezek mind ugyanazt jelentik, bár a legutolsó példamondat nyelvtanilag nem helyes. Ez a jelenség egyébként megjelenik az eldöntendő kérdéseknél is. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de mégis hangsúlyoznunk kell: az ismétlés a tudás anyja. Amint elkezdjük bátran használni az angol kérdőszavakat, nemcsak egy új világ nyílhat meg előttünk, de minden feltett kérdéssel egyre rutinosabbak leszünk, így egyre kevesebb hibát vétünk.
