Ennek a kutyafajtának az eredete, kialakulása az XVIII. századi Amerikai Egyesült Államokban keresendő. Mert ez időben az ott élő Angol és Ír telepesek próbálkoztak az eredeti 'ó-angol buldog' és egyéb, főként különféle terrier fajták keresztezésével. Mégpedig azért, mert a céljuk az volt, hogy sikerüljön egy olyan kutya fajtát kitenyészteni amelyik a kor népszerű 'patkányfogó' versengésein a lehető leghatékonyabb és legeredményesebb. Ami azt jelentette, hogy a néha nem kis pénzösszegért zajló fogadásokon az a kutya nyert, amelyik egy adott számú patkányt a legrövidebb idő alatt tudta megölni.
Az XVIII. század végére ezek a kutyák igen népszerűvé és elterjedtté váltak Amerikában. E mellett a XIX. század első felében más elgondolások is nagy hatással voltak ezeknek a kutyatenyésztőknek és kutyatulajdonosoknak egy bizonyos rétegére. Ugyan is 1835- ben Angliában a parlament betiltotta a kutya-kutya elleni viadalokat. Amelyek korábban Anglia egyes részein, az egyszerű fizikai munkások körében természetes és nagy népszerűségnek örvendő szabadidő tevékenység volt és szerencsés esetben egyedülálló pénzösszeghez juttathatta az egyébként rendkívül szegény embereket. Természetesen, ahogy ezt a piacgazdaság elmélete és gyakorlata diktálja, ez a tevékenység egy meglehetősen fejlett kutyaviadal iparágat termelt ki és jellemzően, - a jellegéből adódóan, - a köré épülő és a háttérben működő bűnözéssel, korrupcióval és számtalan jogellenes összefonódásokkal együtt. Amit tiltottak Angliában és Európában, ugyan ebben az időszakban nem tiltottak a tengerentúlon.
1898 -ban, amikor Mr. C. B. Bennett Amerikában megalakította az United Kennel Clubot (UKC) a Pit Bull az első fajták egyike volt amelyiknek regisztrálását, a törzskönyvek vezetését elkezdék, valamint elkészítették a standardleírását. Ezzel hívatalosan is megszületett egy új kutyafajta: American Pit Bull Terrier- vagy népszerű, rövidített nevén, az APBT. A korabeli iratok szerint az első UKC bejegyzést a Bennett´s Ring nevű kann kutya kapta. Az UKC, a fajtastandard kidolgozása mellett egy másik történelminek mondható és utólag szomorúnak nevezhető tényt is magának mondhat: a 'kutyaviadal' szabályzatát írásba rögzítette.
A nem sokkal később, 1909-ben, Mr. Guy McCord, a korabeli USA leglelkesebb és legrangosabb American Pit Bull Terrier tenyésztője vezetésével megalakult az UKC konkurenciája, az American Dog Breeder's Association (ADBA). Az ABDA nem titkolt célja volt, hogy fő bázisa legyen a American Pit Bull Terrier tenyésztőknek és ezzel az általa elképzelt tenyésztési célokat, vagy manipulációkat és a populáció ellenőrzését a saját kezébe vegye át, majd lehetőség szerint tartsa is meg. Közben eltelt egy fél évszázad és változtak az embereknek a kutyához való viszonyuk és igényeik. Az 1950-es évektől kezdődően a többi kutyafajta tenyésztési bejegyzése ADBA szervezetébe az American Pit Bull Terrier kutyákról terjedő kétes és negatív hírnévnek köszönhetően rohamosan csökkent. A szervezet erre úgy reagált, hogy minden törekvését arra összpontosította, hogy az American Pit Bull Terrier legyen "Az Amerikai Nemzet Kutyafajtája". A szervezet azonban a nacionalista kutyás törekvések ellenére sem tudta megőrizni népszerűségét és a megszűnésétől csak az tudta megmenteni, hogy 1973-ban Mr. Ralph Greenwood (a 'sportos' de 'nem harci kutya' tenyészvonal jelentős képviselője) és családja megvásárolta az ADBA-t. Később a család sokat tett azért hogy ez a kutyafajta is bekerüljön a kutyakiállítások show világába és szintén a nevükhöz fűződik a 'súlyhúzó' és a kutyák különféle erőpróbákon való összehasonlításos versenyeknek a - "Weight Pulling" - kialakítása. Ez a kutyaviadaloktól némileg konszolidáltabb, a jelen korhoz igazodni próbáló, magát kutyás sportnak nevező vetélkedő Nyugat-Európa több országában - mivel bizonyítottan káros az állatok egészségére, több pontban megszegi az egyes országok állatvédelmi törvényeit és nem járul hozzá az úgynevezett 'harci kutyák' iránti előítéletek csökkentéséhez - már ugyan úgy tiltott, mint a fajtát máig megbélyegző kutyaviadalok. Mr. Hank Greenwood (Ralph fia) átdolgozta a korábbi fajta standartot, ezért az ADBA által regisztrált és felügyelete alatt tenyésztett kutyák a mai napig némileg eltérnek az UKC szervezethez tartozó tenyészetekből kikerülő kutyáktól.
Az American Pit Bull Terrier történtében még egy harmadik amerikai szervezetnek is szerepe volt. Ugyan is az Amerikan Kennel Club (AKC) szintén profitálni akart az egyre népszerűbb és egyre nagyobb létszámú állományban élő kutyákból. Először egy viszonylag hosszan tartó veszekedést és jogi vitát úgy próbáltak lezárni, hogy ezeknek a kutyának egy új fajta nevet találtak ki : 'Yankee Terrier'. A korabeli amerikai Pit Bull tenyésztők egyébként nem sokra értékelték az AKC által elismert kutyákat, mivel attól tartottak, hogy - hasonlóan más munkakutya fajtákhoz - a szervezet túl nagy hangsúlyt fektet majd a kutyák kiállítási megjelenésére, ami által a fajta el fogja veszíteni a 'haci kutya' jellegét. A magukat tradicionálisnak mondó tenyésztői csoport pedig igyekezett továbbra is ragaszkodni ahhoz, hogy ezeknek a kutyáknak "ellenálhatatlan, a végkimerülésig tartó harci akarattal kell rendelkezniük, súlyos testi sérülés esetén is". Azonban elfelejtkeztek arról, hogy ez a tulajdonság és karakter nem biztos, hogy nagy megértést és szimpátiát vált ki a szélesebb társadalmi rétegekben.
Ezzel szemben az AKC hosszú távra gondolkodó vezetői célirányosan elszakadni akartak a Pit Bull jellegű kutyák meglehetősen árnyékos és előítéletekre okot adó múltjától. Igyekeztek megőrizni ezeknek a kutyáknak a nem kevés pozitív tulajdonságát és egy erős fizikumú, nagyon jó munkabíró képességű, de a kutyaviadalok árnyékától teljesen elszakadt, társállatként is helytálló kutyafajtát teremteni. Időközben a szigetországban maradt ős-egyedekből az Angol tenyésztők is megteremtették a maguk konszolidáltabb Pit Bull változatát, Staffordshire Bull Terrier néven. A történelmi tényhez tartozik, hogy a megbízott tenyésztői szervezet, a "The Staffordshire Bull Terrier Club" első elnöke az a Mr. Joe Mallen volt, aki az illegális kutyaviadalok központi szervező figurája, egyben a harci kutyák korabeli szakértőjeként vívott ki magának hírhedt érdemeket. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a fajtát a kutyatenyésztés őshazájának tekintélyes és nagy befolyással bíró szervezete a 'The Kennel Club', már 1935-ben elismerte és 1936-ban, - a korabeli színész sztár és ezeknek a kutyáknak nagy szerelmese, Tom Walls befolyásának hatására - a kiállítási ringekbe is engedélyezte.
Az elnevezés története: A laikus közvélemény, a fajta rajongó tábora és nem utolsó sorban ellenzői, rosszakarói így nevezik: Pit Bull. Nem ritkán egybe írva: Pitbull, esetlegesen a jogi útvesztőkben Pit Bull Terrier néven. De európa szinte egész területén, bármilyen nyelven csak annyit kell mondani: A HARCI KUTYA - az esetek túlnyomó részében mindenki ugyan arra a kutya tipusra gondol, - a PIT BULL-ra. Hivatalosnak mondható neve: American Pit Bull Terrier. A kutyaviadalok megrendezésének színhelyéül szolgáló, 5 x 5 méteres területű, palánkkal körülvett aréna angol elnevezése a "Pit". A kutyaviadalok őskorában nem kutyák harcoltak kutyák ellen, ha nem kutya - medve ellen, vagy kutya - bika, - vagy is "Bull" - ellen. Innen származik azoknak a hősként ünnepelt kutyáknak az elnevezése, amelyek a "Pit"-ben, legyőzték a "Bull"-t, tehát ők voltak az igazi, eredetinek számító Pit Bull-ok.
Az UKC megalakulásakor hangsúlyt helyeztek arra, hogy ha már egy szervezet elkezd kutyafajtákkal hivatalosan foglalkozni, akkor legyenek, az akkoriban közismert és népszerű fajták mellett, igazi 'amerikai' kutyafajták is. Ezért a korábbi évtizedekből fennmaradt és kialakult legjellemzőbb harci kutyát nem Pit Bull, vagy nem Pit Bull Terrier néven adminisztrálták, ha nem elé tették az 'Amerikai' szót és már is megszületett, - legalább is az íróasztalon, - az USA első kutyafajta büszkesége: az American Pit Bull Terrier. Az AKC később ugyan ezeknek a kutyáknak a 'Yankee Terrier' nevet adta. Majd később taktikai és pénzügyi megfontolásból az AKC által regisztrált kutyákat átkeresztelték 'Staffordshire Terrier' fajtájúra. Majd később 1936-ban ismét egy új fajtát teremtettek egy új elnevezéssel, ugyan azon kutyáknak: 'American Staffordshire Terrier'.
Az UKC az AKC mellé állt és a két szervezeten belül elkezdték a kutyák kettős regisztrálását, aminek következtében egy kutya származási lapján az American Pit Bull Terrier és az American Staffordshire Terrier kettős fajtamegnevezés is szerepelhetett, valamint a két külön fajta kereszteződéséből született almot nem keverékként kezelték, ha nem fajtatisztának ismerték el. Ez a gyakorlat a múlt század '50-es éveig tartott. A fajta történet és az elnevezés történet ismerete nem volt erőssége a XX. század második felében a Kelet-európai országok illetékes minisztériumainak asztalai mögött ülő embereknek. Ezért sikerült az elnevezések területén további bonyodalmakat okozniuk. Ráadásul ezen országokban működő, magukat joggal monopol helyzetben érző FCI tagszervezetei nagyon jól működő érdekeltségi rendszert alakítottak ki a korabeli jogalkotás illetékeseivel. Ennek köszönhetően, - bár szinte kivétel nélkül mindenhol történtek valamilyen szintű adminisztratív intézkedések a 'harci kutyák' ellen, amelyben a Pit Bull mindenhol főszerepet kapott, - a várt eredmény azonban a mai napig elmaradt. A magyar példánál maradva: veszélyes kutyafajtának nyilvánítottak egy olyan kutyafajtát (Pit Bull / pit-bull terrier) amelyik az ország kutya fajtáiért, azok tenyésztéséért, ellenőrzéséért felelős szervezet (MEOE) szerint nem is létezik.
Azután rátérünk a két fő vonal közti különbségtételek nehézségére. A staffik és a pitek közti különbség meghatározását pedig több dolog is bonyolítja. Nagy-Britannia melegágya volt az ilyen rendezvényeknek, patkányok, borzok, ökrök, medvék és persze kutyák is szerepeltek ezeken az eseményeken, csak hogy néhány példát említsünk. A kutyák tekintetében ekkor még nem beszélhettünk fajtákról, egyszerűen viadorkutyák léteztek, amiket a siker érdekében folyamatosan úgy kereszteztek egymással, hogy a lehető legoptimálisabbak legyenek a véres játékra. Ezeknek a kutyáknak nem volt fajta megnevezése, különböző néven illették őket, például half and half vagy bull and terrier, utalva ezzel arra, hogy többféle kutyát bevontak a keresztezésbe. Egy másik ilyen elnevezés, amit használtak, a pit bull vagy a pit dog volt.
1835-ben a Brit Parlament elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt, amivel véget szeretett volna vetni az állatok harcoltatásának. A jogalkotásnak valóban volt eredménye, de teljesen nem tűntek el ezek az események, hiszen maradt egy réteg, ami titokban, illegálisan továbbra is rendezett harcokat, kutyák szerepeltetésével is. Az új kontinensen szintén voltak, akik harcra használták ezeket az ebeket, de elindult egy folyamatosan erősödő másik irány is, ami azoknak az embereknek a törekvését jelentette, akik meglátták ezekben a kutyákban a bennük rejlő lehetőséget. Ahogy szélesebb körben kedveltek lettek ezek a négylábúak és a tudatos tenyésztés hatására egyre inkább hasonló megjelenést és egységes jellemet mutattak, úgy igény mutatkozott a fajta bejegyzésére és a kutyák törzskönyvezésére.
Az amerikai „minden jobb, ha nagyobb” szemlélet ezeken a kutyákon is megfigyelhető volt. A tenyésztés során a kutyák mérete megnőtt az eredeti viadorkutyákéhoz viszonyítva és valamennyit a mozgékonyságuk, rugalmasságuk is csökkent (persze még így is kiemelkedő volt a legtöbb fajtához viszonyítva). A fajta kedvelői egy részének ez nem tetszett, többen úgy gondolták, hogy túlzottan elpuhult az eredeti tulajdonságaihoz mérten. Így 1909-ben létrejött egy újabb szervezet ADBA (American Dog Breeders Association) néven, ami szintén elkezdte törzskönyvezni a kutyákat, hasonlóan, amerikai pit bull terrier néven.
Az évek múlásával egyre jobban elfogadottabb és elterjedtebb fajta lett az amerikai pit bull terrier (a 20-as években még médiaszereplése is volt a fajtának egy sorozatban), így erre reagálva az AKC is úgy gondolta, hogy eljött a megfelelő idő és elkészítettek egy fajta standard leírást, ami alapján be tudta, be akarta jegyezni a kutyákat. Viszont a szervezet továbbra is fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint teljesen el akar határolódni a kutyák sötét múltjától. Leegyszerűsítve tehát, ha törzskönyvezett kutyákról beszélünk, akkor ez a két fajta kerülhet szóba. Jogosan merül fel a kérdés, hogy van e különbség a két fajta között, és ha van, akkor mi. Erről megoszlanak a szakértői vélemények is. Az mindenkiben kijelenthető, hogy a két fajta azonos génállományon osztozik. Nagyjából száz évvel ezelőtt, többekben úgy fogalmazódott meg a gondolat, hogy az amstaff egy olyan fajta, ami továbbra is bátor, de nem agresszív; illetve küllemét tekintve erősen standardizált. Ez egy tankönyvben szépnek hathat, de a gyakorlatban közel sem ilyen egyszerűen elkülöníthető a két fajta. Az amstaff állomány viszonylag azonosan néz ki, de ennek ellenére a standard csak körülbelüli méreteket ajánl. Elmondható, hogy az eredeti amerikai pit bull terriernél erősebb csontozatú, teltebb izmú, szélesebb mellkasú; vérmérséklete pedig nyugodt. Aztán miért nehéz a megkülönböztetésük? Mert a sok eltelt évtized alatt a legtöbb APBT attitűdje szintén elhagyta az egykori harcos szellemet. A kutyákon szintén megfigyelhető a masszívabb testfelépítés, és már sokkal kevésbé játszik szerepet a tenyésztésben a funkció, mint a küllem, így gyakorlatilag vannak olyan vérvonalak, amik teljesen megegyeznek tulajdonságaikat tekintve az amstaff fajtával. Valóban, a fajta, amit az UKC és az ADBA eredetileg bejegyzett, egy kisebb, szárazabb izmokkal rendelkező, fürge kutya elképzelése volt. Így tehát ha az eredeti pit fajtára hivatkozunk, akkor az állítás megállja a helyét. Ha egymás mellé rakjuk a két végletet, azaz egy ADBA által is favorizált, szálkásabb izmokkal rendelkező pit és egy AKC által jegyzett, telt izomzatú staffi van egymás melletti képeken, akkor könnyű beazonosítani a két fajtát. A szervezetek és törzskönyvek alapján kijelenthetjük, hogy mindkét fajta valós, hivatalosan is létező fajta. A hétköznapokban megfigyelhető hozzáállás pedig két „táborra” osztja az embereket. Az egyik csoport, aki az eredeti, gladiátor, majd munkakutya pozitív tulajdonságait és a fajta gyökereit jobban védi, illetve küllemben a szálkásabb megjelenést preferálja; ők elnevezésben inkább az amerikai pit bull terriert támogatják. Akik pedig a több, mint 80 éve külön fajtaként tenyésztett, családi társ beállítottságú, küllemét tekintve teltebb izmokkal rendelkező, show célokra is jól felhasználható kutya mellett teszik le a voksukat, azok pedig az amerikai staffordshire terrier névre, és a mögötte lévő ideológiára büszkék inkább. Sajnos előfordul, hogy a két tábor rivalizál egymással, vélt vagy valós okok miatt, de ennek kifejtése egy újabb hosszabb cikket érdemelne. Az esetek döntő többségében viszont elmondható, hogy aki szereti az egyik fajtát, az elfogadja vagy kedveli a másik fajtát is. A fenti sorral is gyakran lehet találkozni sajnos sok esetben. Emiatt még egy dolgot meg kell említenünk, mikor a két fajta összehasonlításáról beszélünk. Mégpedig a keverék kutyusokat. A törzskönyvezett, bejegyzett kutyák olyan fajták, ami a papírjukban van. De mi van a papír nélküli kutyákkal? A hétköznapokban bull-típusú keverékeknek szokták nevezni őket. Még akkor is, ha egyébként nagyon hasonlítanak egy fajtatiszta kutyára. Viszont amikor valaki szaporítótól vásárol kutyát, akkor a származás és a családfa korábbi ágai legtöbbször nem ellenőrizhetőek és könnyen lehet, hogy az egyik felmenő például egy tacskó keverék volt, ami mondjuk pont a vásárolt kutya küllemén látszik, csak annyira, hogy ne legyen teljesen staffi vagy pit a fej formája, mérete, vagy bármilyen kisebb részlet a kutyán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutya kevesebb lenne vagy hogy nem lesz egészséges. A lényeg csak annyi, hogy ha törzskönyv nélküli kutyánk van, akkor hivatalosan nem állíthatjuk 100%-ban, hogy az olyan fajta, amilyennek gondoljuk. Ez általában semmi problémát nem szokott jelenteni a hétköznapokban, csak azért érdemel pár sort a téma, mert egy-egy megosztott képnél szoktak néha olyan kommentek születni, amik rosszindulatúan a kutya fajtáját vitatják. Az ilyen jellegű ellenségeskedést nem támogatjuk.
Utoljára pedig a Pitbull elnevezést érdemes tisztába tenni. Az összehasonlításban két külön fajtát említettünk meg. Az egyik az amerikai staffordshire terrier, amit szoktak staffi, amstaff, AST, amerikai staff, stafford néven is becézni többek közt. A másik az amerikai pit bull terrier, aminek ez a hivatalos neve, de gyakran rövidítik pitnek vagy APBT-nek is, de ami érdekes, hogy a hétköznapokban utalnak rá pitbull elnevezéssel is. A probléma abból adódik, hogy nem mindenki érti ugyanazt pitbull alatt. A fajta rajongói, követői egymás közt lehet, hogy így hivatkoznak a kutyára, de számukra egyértelmű, hogy mit jelent. Azok, akik nincsenek tisztában a kutya hátterével, azok viszont éppen azt értenek pitbull alatt, amit csak akarnak… Ez nyilván nem tesz jót a fajta hírnevének. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy bull-típusú kutya a hírekben szerepel negatív környezetben, akkor az automatikusan pitbullként van említve.
Eredetileg a pitbull (vagy pit bull) egy összefoglaló név volt és főként a gladiátor kutyákból kialakult fajtákra használták, tehát pit bull volt minden amerikai staff, amerikai pit, staffordshire bullterrier, amerikai bully és néha még az amerikai bulldog is helyet kapott a felsorolásban. gödör, verem, árok are the top translations of "pit" into Hungarian. A hole in the ground. I say we fight our way out of this snake pit. Azt mondom, harcolni az utat ebből a kígyó gödör. His stomach seemed a bottomless pit. Olyan volt a gyomra, mint egy feneketlen verem. The musicians in the pit who had been silent all the while were turning to one another. Lent az árokban összehajoltak a zenészek, kik egész idő alatt hallgattak. Currently, we have no translations for Pit in the dictionary, maybe you can add one? Make sure to check automatic translation, translation memory or indirect translations.
Közepes méret, izmos test, buci fej…ez csak egy pitbull lehet! Természetesen a fajta maga létezik, bár sem az Amerikai kennelklub, sem az Európai FCI nem fogadja el. Csupán annyiról van szó, hogy a fentebb említett fajta egyedei illetve az amerikai sztaffordshire terrier és annak keverékei könnyen össze keverhetőek. És persze ezt a szaporítók szépen ki is használják, hiszen a szakavatatlan szemeknek ezen fajta főleg kölyökként teljesen egyformák. A köznyelv igazából pitbull alatt egy izmos bull típusú kutyát ért, és már egy általános kifejezés ezen típusú ebekre. Ekkor még a kutyák nagy része nem öleb funkciót töltött be, hanem igenis munkára voltak fogva. Voltak a vadászkutyák, az őrkutyák, és voltak a „mindenesek”. Az akkori embereknek pedig szükségük volt egy olyan kutyára, ami kitartó és erős mint az angol bulldog, de olyan vérmes mint egy terrier. Azonban 1835-ben a brit parlament változtatott az álláspontján az állatokkal kapcsolatban és tiltott lett az állatviadal. De természetesen nem csak az állatokkal szembeni dominanciájuk miatt szerették ezeket a kutyákat, hanem a több más pozitív tulajdonságuk miatt is. Ez vezetett oda, hogy szerették volna az Amerikai kennel klub azaz AKC-nál hivatalosíttatni a fajtát. A fajta kedvelői pedig ellenválaszként megalapították 1898-ban az United Kennel Clubot azaz UKC-t, ahol elsőként lehetett az amerikai pitbull terriert azaz APBT-t törzskönyvezni. A fajta külsőleg elkezdett egységesedni, és a viadalok elhagyásával a barátságosabb vérmérsékletű egyedeket kezdték el előnyben részesíteni. És ezekből a kutyákból született meg a már jól ismert Amerikai staffordshire terrier azaz AST. Ezért van tehát, hogy az amerikai pit bull terrier és az amerikai staffordshire ennyire hasonlít. Egyes kutyák majdnemhogy vizslaszerűek, mások pedig igazi vasgyúrók. Nos, úgy, hogy bizony a fajta rajongói nem tudtak teljesen megegyezni az „ideális” pitbull kinézetet illetően. A fanatikus rajongók szerint az a kutya, amelyet végül az amerikai UKC elfogadott, túl nehéz, túl izmos, nehézfejű. Ezért hát megalapították ezen rajongók az American Dog Breeders Association azaz ABDA szervezetet, és átformálták a pitbull standardjét. Ezért ugyanis ők szerintük a fajtának vékonyabbnak, szikárabbnak és magasabbnak kell lennie, egyszóval: atletikusabbnak. Ez más, különböző kutyafajták esetén is előfordult már, pl. De akkor jöjjenek most a száraz tények, „összesítve” az általános leírásáról. Amit elsőre észre fogsz venni, bármelyik változatról is van szó, az az, hogy rendkívül jól izmolt kutyák. A rövid szőrzet fényes kell legyen és merev tapintású. A merle szín kivételével minden színben előfordul. Ahogy a fentebbi történelem órát elolvastad, gondolom rájöttél kedves érdeklődő, hogy bizony a pibull terrier nem kezdő kutyások kezébe való. Attól függetlenül, hogy eredeti „viadalos kutya” szerepüket már nem gyakorolják, sajnos a beléjük tenyésztett harciasság sok esetben megvan még. Hihetetlenül édesek ezen kölyök fajta egyedei, szó se róla. Na jó, igazából kevés olyan kutyafajtát tudnánk mondani, ami ne lenne halálosan cuki 8 hetes korában. Azonban amint hozzád került ez a csöppség, folytatnod kell a remélhetőleg a tenyésztő által elkezdett szocializációját. - ismerkedjen meg többféle emberrel, környezettel, és így tovább.
