Latin igék szótári alakja a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám, első személy cselekvő alakja. Után még 3 alak van a szótárban. A második a főnévi igenév jelen idejű cselekvő alakja. A másik két alakkal egyelőre nem foglalkozom ebben a részben.
Miért fontos a szótárban való három alapforma ismerete?
Miért nem? Mert a 6 latin igeidőből egyelőre csak hármat tárgyalok, s e háromhoz csak az első két alak szükséges a szótárból.
A latin igeidők rendszere és a ragozás megértéséhez az összefüggő kategóriák ismerete elengedhetetlen. Az egyes kategóriák egymással részben összefüggnek.
Az igeragozás alapelvei
Néhány rendhagyó igét leszámítva (ezeket tanuld meg külön!), az összes latin ige öt igeragozási paradigmába tartozik: I., II., III., III./i., IV.
Hogyan ismerhetőek fel? A fenti táblázatból látható, hogy a jelen idejű cselekvő főnévi igenév végződése az I., a II. és a IV. ragozásban -RE, míg a III. ragozásban -ERE.
A végződés a szótő után következik közvetlenül, kivéve a III/i. Figyeljük meg, hogy az I., a II. és a IV. ragozásban a szótő mindig hosszú magánhangzóra végződik.
Ezt megjegyzni különösen azért fontos, hogy ne keverjük össze a II. és a III. ragozás jelen idejű cselekvő főnévi igenevét: a II. ragozásban a végződés tehát nem -ĒRE, hanem -RE mely a szótő utolsó -Ē- hangja után áll, míg a III. ragozásban.
Figyeljük meg szintén, hogy a szótő utolsó hangja a II. és a IV. ragozásban rövidül, míg az I. ragozásban teljesen el is tűnik. A röviddé váló szótői magánhangzót !
Igenévi támpontok és két fontos fogalom
A latin igealakok két fajtája van: ragozott igealak (verbum finitum), amely kifejezi ragokkal a cselekvő személyét és számát (ide tartoznak az igeidők), és a nem ragozott igealak vagy igenév (verbum infinitum), amely nem fejez ki pl. személyt és időt.
A latin ragozott igealakot (verbum finitum) a hagyományos nyelvtanban hat igei kategóriával írhatjuk le. 1. 2. 3. Állapot (Āctiō, -nis, f.): befejezetlen vagy folyamatos (imperfecta v. imperfectum) és befejezett (perfecta v. 4. 5. 6. Ezek nagyjából a magyarban ill. a nálunk tanult nyelvek nagy részében is ugyanígy megvannak.
Nyelvvizsgán típusfeladat, hogy egy spontán választott igét e hat jellemző alapján kell leírnunk (a sorrend meg van adva). Megkülönböztetjük még az igéknek két típusát, a szabályos és rendhagyó igéket.
Rendszerezés és példák a táblázatos összefüggésekre
A latin nyelv igeragozásának sajátossága, hogy nagyon kevés kivétellel rengeteg nyelvtani viszonyt csak szintetikus (egyetlen szóból álló, pl. angol: I went, német: Ich ging) módon fejez ki, amit a modern nyelvek általában inkább ún. analitikus alakkal (segédigével, több szóval, pl. Az imperfectum-igeidők mind az ún. imperfectum igetőből képződnek, míg a perfectum-igeidők a perfectum igetőből. (Bővebben lásd lent.)
1. -āre (pl. 2. -ēre (pl. 3. -ĕre (pl. 4. -īre (pl. A két -ere végződés közül az elsőben hosszú ē, a másodikban rövid ĕ van. Az utóbbi csoportba (-ĕre) tartozó igék ún. mássalhangzó tövűek ill. i vagy u tövűek, míg a többi igét a főnévi igenév tőhangja (a, e vagy i) alapján határozzuk meg.
A főnévi igenév végződése meghatározza, hogy az ige melyik ragozási csoportba tartozik. A latin igék szótári alakja a kijelentő mód, jelen idő, egyes szám, első személy cselekvő alakja. Után még 3 alak van a szótárban. A harmadik a főnévi igenév múlt idejű cselekvő alakja. A zöld a jelen tő (1. és 2. alak), a a kék a múlt tő (3. alak), a piros pedig a supinum-tő (4. A „zöldek” már szóba kerültek.
