Az arin intermedier csapdázás alkalmazása az atkagyérítésben

Az arin intermedier csapdázás egy kisméretű, feromontartalmú csalogatóanyaggal és ragadós vazelines felülettel működő, vegyszermentes eszköz az atkák gyérítésére a méhkaptárban. A módszer lényege, hogy a csapda az atkák számára vonzó illatot bocsát ki, miközben a méhek nem tudnak bejutni a szerkezet belsejébe.

A csapda főként a fiasításos keretek közelében alkalmazható, ahol a munkásméhek gyakran megfordulnak, és ahol az atkák számára vonzó illatanyagok természetes módon is jelen vannak. A módszer hatékonyságát elsősorban a csalogató illatanyag minősége, koncentrációja, a csapdák elhelyezése és az alkalmazás rendszeressége határozza meg.

Az arin intermedier csapda felépítése

Maga a csapda nem nagyobb, mint egy sörösüveg kupakja, vastagsága kb. 5 mm. 2,5 mm-es lyukbőségű fémrosta hálóból, 25 × 30 mm-es méretben, két szélén 2,5 mm-re merőlegesen begörbítve, két példányban készült.

Az egyik tetején, a középső részen egy erősen ragacsos vazelines tárcsa helyezkedik el, a közepén egy kis edényben pedig a feromon tartalmú csalogató anyag. Mindezt egy ugyanakkora méretű, 90 fokos eltéréssel felhelyezett fémrosta háló fedi teljesen.

A két fémrosta háló nyitható és zárható. A két háló közötti távolság 2,5 mm.

A csapdázás működési elve

Az atkák kampós lábaikkal mind az alsó, mind a felső hálón keresztül könnyen behatolnak és a ragacsos vazelines tárcsát elérve abba beleragadnak. A méhek azonban nem juthatnak be.

A feromon tartalmú csalogató anyag az atkák számára vonzó illatot bocsát ki. Az atka érzékeli az illatforrást, megközelíti a csapdát, majd a szagtalan, ragadós vazelines tárcsába kerül.

A ragadós felületű vazelin nem bocsát ki illatanyagot, így az atka nem veszi észre, hanem beleragad és így fogságba kerül. A működés szempontjából ezért az illatanyag és a ragadós felület egymást kiegészítő szerepet tölt be: a csalogatóanyag odavezeti az atkát, a vazelin pedig megakadályozza annak távozását.

Miért fontos a fiasítás közelsége?

A csapda kis méretű (25 x 25 x 5 mm), így a kaptáron belül számos helyen alkalmazható. Több is elhelyezhető, elsősorban vízszintesen a keretlécek tetején, de különösen javasolt a használata a fiasításos keretek fölött.

Ott gyakran megfordulnak a munkásméhek, melyek sokszor cipelnek a testükön atkát. A fiasításos keretek tetején gyakran tartózkodnak a méhek, tájékozódás, kommunikáció céljából, ők szintén az illatokra hagyatkoznak, csakúgy, mint az atkák.

Az atkákra azonban ezen a helyen erős csalogató hatással lehet a feromon, ha az nagyobb töménységben terjeng. Ilyenkor az atka elkezdi keresni az illat forrását.

Leszáll hordozója testéről és önállóan megközelíti a méhlárva sejtjét, azaz a csalogató illat forrását. A sejtbe hatolva elhelyezkedik, készen állva a petézésre a lárva testén.

A csapda elhelyezési lehetőségei

Ez a csapda többféle módon elhelyezhető a kaptárban. A keretlécek tetején való elhelyezésen kívül a kis szerkezetek függőleges helyzetben a keretlécek közé is felfüggeszthetők, közel a fiasításhoz.

A keretlécek tetején történő elhelyezés egyszerűbb hozzáférést tesz lehetővé, és kevésbé zavarja a méhcsalád mozgását. A csapdák nagyobb számban való alkalmazásával feromondús légkört lehet előállítani.

Ennek hátránya, hogy ilyen helyzetben kissé zavarhatja a méhcsaládokat, mivel a csapda vastagsága 5 mm, viszont a fiasítás közelsége miatt az atkagyérítés hatékonyabban (de sajnos nem 100%-osan) végezhető.

Javasolt elhelyezési helyek

• a keretlécek teteje;
• a fiasításos keretek fölötti rész;
• a keretlécek közötti, függőleges helyzet;
• a fiasításhoz közeli terület;
• olyan kaptárrészek, ahol a méhek gyakran megfordulnak.

A megfelelő hely kiválasztásánál fontos szempont, hogy a csapda közel legyen a fiasításhoz, ugyanakkor a méhcsalád természetes mozgását a lehető legkevésbé akadályozza.

A feromon és a természetes illatanyag szerepe

Alapvetően fontos tehát az illatanyag minősége, mivel a csapdázás sikerességét ez határozza meg. A csapda eleve erőteljesebb illatot áraszt, mint amit a lárva természetes módon kibocsát magából, így az könnyebben magához vonzza az atkákat, ezáltal még sikeresebb lehet az atkagyérítés.

A fent említett és hasonló módszerek sikere azonban sok tényezőn múlik. Mindenekelőtt olyan hatásos illatanyagot kell előállítani, ami lényegesen jobban vonzza az atkákat, mint a lárva által kibocsátott természetes illat.

Ezt az illatanyagot kell tehát kifejleszteni, olyan módon, hogy az a kaptárban is hatékonyan működjön. Az illatanyag tulajdonságait elméletileg könnyű meghatározni.

Ezt a különleges illatot ugyanis akkor kezdi előállítani a lárva, amikor előrehaladott fejlettségi állapotba ér. Jó volna tudni, hogy mitől lesz ekkor különleges az illat és ezt előállítani.

A herefiasítás és az atkák vonzódása

A fiasításos kereteken találhatók a fedelezésre váró sejtek, amelyek a legjobban árasztják az atkák számára vonzó illatanyagot. Ez a heresejtek esetében még kifejezettebb, mivel azok nagyobb méretűek, ezért ezek még vonzóbbak az atkák számára.

Ennek következtében az atkák legintenzívebben a kaptár azon részében petéznek, ahol a legtöbb herelép található. Azt is tudjuk, hogy az atka előszeretettel szaporodik heresejtekben (70%), valószínűleg azért, mert a heresejtek és a bennük fejlődő lárvák is nagyobbak, illatuk is erősebb, mint a munkásméh lárváké.

Ennek következtében a hatékony működés érdekében a csalogató illatanyagnak is erősebbnek kell lennie, hogy kifejtse hatását az atka számára.

Heresejtes atkagyérítés

Ma már a szaküzletekben is rendelhető heresejtes műlép, ezeket is használhatják a méhészek atkagyérítésre. Emellett vannak olyan méhészek, akik ezek felhasználásával próbálnak védekezni az atka ellen és ezzel a módszerrel akár 70%-os sikert is el tudnak érni.

Ebben az esetben meg kell várni, míg a család kiépíti a heresejteket, majd az anya belepetézik. A fiasítás megfelelő állapotában az atka behatol a sejtekbe.

A méhész pedig a megfelelő időben eltávolítja a lefedett herefiasítást és ezzel megsemmisíti a bennük fejlődő atkákat.

Ez az eljárás teljesen vegyszermentes, hatékonyan pusztítható vele az atka, de folyamatos odafigyelést igényel, és folyamatosan el kell távolítani a herefiasítást, még azok kikelése előtt.

A méhésznek gyakran meg kell bontania a kaptárt, sok időt és energiát igényel ez a módszer. A csapdázás ehhez képest a kaptáron belül elhelyezett, passzívabb eszközzel egészítheti ki az atkagyérítést.

A csapdák számának és az illat koncentrációjának jelentősége

A csapdák nagyobb számban való alkalmazásával azonban feromondús légkört lehet előállítani. A csapda eleve erőteljesebb illatot áraszt, mint amit a lárva természetes módon kibocsát magából, így az könnyebben magához vonzza az atkákat, ezáltal még sikeresebb lehet az atkagyérítés.

Az illatanyag koncentrációja különösen fontos lehet a heresejtek környezetében, mivel az ott található természetes illatok az atkák számára erősen vonzóak. A csalogató anyagnak ezért olyan intenzitást kell biztosítania, amely képes felkelteni az atka figyelmét és eltéríteni azt a természetes illatforrástól.

Az atkagyérítés eredményessége nem kizárólag a csapda jelenlététől függ, hanem attól is, hogy a csalogató illat megfelelően terjed-e a kaptárban, a csapda a megfelelő helyen található-e, és a ragadós felület alkalmas állapotban marad-e.

A módszer előnyei és korlátai

Előnyök

• vegyszermentes eszköz lehet az atka elleni védekezésben;
• kis mérete miatt a kaptáron belül számos helyen alkalmazható;
• a méhek nem juthatnak be a csapda belsejébe;
• az atkák a feromonos illat alapján megközelítik a csapdát;
• a vazelines tárcsa a csapdába érkező atkákat fogságban tartja;
• a fiasításos keretek közelében célzottan alkalmazható;
• több csapda együttesen feromondús légkört hozhat létre.

Korlátok

• a csapdázás hatékonysága nem 100%-os;
• a módszer eredményessége nagymértékben függ az illatanyag minőségétől;
• a csapda függőleges elhelyezésben kissé zavarhatja a méhcsaládokat;
• a megfelelő illatanyag kifejlesztése nehézségeket jelent;
• a csapdázás módszere nem igazán terjedt el a méhészek körében;
• a csapdázás önmagában nem helyettesíti a méhcsalád rendszeres megfigyelését.

Elképzelhető, hogy egy kifinomult atkagyérítési módszer segítségével, mint pl. a csapdázás, és ennek ismétlésével az atkák magas száma egyre csökkenni fog.

A csapdázás helye az atkák elleni védekezésben

De az a probléma, hogy a csapdázás módszere nem igazán terjedt el a méhészek körében. Kevés cikk jelenik meg a csapdázásról, ám annál több hirdetést láthatunk a nagy vegyszergyártó cégek termékeiről.

Széles körben elterjedt a vegyszerek alkalmazása. Fontos tehát, hogy minél szélesebb körben terjesszük az alternatív megoldásokat, mint pl. a csapdázás, ami hatékony, ám vegyszermentes eszköz lehet az atka elleni védekezésben.

A csapdázás olyan kiegészítő megoldásként értelmezhető, amely a feromonos vonzást és a mechanikus befogást kapcsolja össze. A módszer alkalmazása folyamatos odafigyelést igényel, különösen a csapdák elhelyezésére, a fiasítás közelségére és az illatanyag megfelelő működésére.

Gyakorlati alkalmazási szempontok

A csapdák behelyezésekor elsősorban a fiasításos keretek környezetére érdemes figyelni, mivel ezen a területen találhatók azok a sejtek és lárvák, amelyek az atkák számára természetes illatforrást jelentenek.

A kis szerkezetek függőleges helyzetben a keretlécek közé is felfüggeszthetők, közel a fiasításhoz. A keretlécek tetején elhelyezett csapdák kevésbé zavarhatják a családot, míg a fiasításhoz közelebbi függőleges elhelyezés az atkák gyérítése szempontjából hatékonyabb lehet.

A csapdázást a méhcsalád állapotának figyelembevételével kell végezni. A csapda vastagsága 5 mm, ezért a rendelkezésre álló hely és a méhek mozgása szempontjából az elhelyezés módja jelentős gyakorlati különbséget okozhat.

A csapdázás eredményének értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a módszer nem feltétlenül távolítja el az összes atkát. A cél az atkák számának csökkentése és a szaporodási lehetőségek mérséklése.

Az arin intermedier csapdázás lényege röviden

1. A feromon tartalmú csalogató anyag vonzza az atkát.
2. Az atka a fémrosta háló nyílásain keresztül bejut a csapdába.
3. A ragadós vazelines tárcsa felé halad.
4. Az atka a vazelines felületbe beleragad.
5. A méhek a csapda kialakítása miatt nem jutnak be.
6. A csapda a fiasításos keretek közelében alkalmazható a legeredményesebben.

tags: #arin #intermedier #csapdazas