Athén aranykora a Kr. e. 479-ben, a perzsák fölött aratott győzelemmel kezdődött, és a Kr. e. V. században, különösen Periklész kormányzása idején teljesedett ki. Ez volt a városállam politikai és kulturális virágkora, amely az athéni demokrácia fejlődését, a tengeri hatalom megerősödését, valamint az Akropolisz nagyszabású építkezéseit hozta magával.
Az athéni demokrácia Periklész kormányzása idején, Kr. e. 450 körül érte el csúcspontját. Ez volt a városállam politikai és kulturális virágkora, mely remekműveket hagyott az utókorra az Akropoliszon és másutt.
Athén földrajzi helyzete és korai történelme
Athén Hellász középső részén, Attika félszigetén fekszik. Itt a mükénéi korban iónok telepedtek le.
Athén első mondabeli királya Thészeusz volt, aki a 4 törzs egyesítésével egységes államot hozott létre. A régészeti kutatások szerint Athén területe az újabb kőkorszak óta lakott hely volt.
Kr. e. 1300 körül Athén már egy mükénéi típusú királyság központja, a palota és a város az Akropoliszon állt. A Kr. e. 13-12. században a Peloponnészoszról elvándorolt görögöket fogadja be.
A 6. századig az Akropolisz és Athén település voltaképpen azonos volt, a hegy lejtőit csak később kezdték beépíteni.
Az arisztokratikus köztársaság
A Kr. e. VII. századra Athén is arisztokratikus köztársasággá vált. Az állam élén az arkhónok, vagyis elöljárók álltak: előbb egy, végül kilenc arkhón vezette az államot.
Hivatali idejük előbb életük végéig tartott, végül egy évre korlátozódott. A volt arkhónokból állt az Areioszpagosz, vagyis „Árész-domb tanácsa”, amely a vének tanácsaként működött.
Az Areioszpagosz fő feladata az államügyek intézése volt, ezen kívül működött népgyűlés, az ekklészia is. A közrendűeknek, azaz a démosznak kezdetben nem voltak politikai jogai.
Az idő múlásával viszont a démosz egyre jelentősebbé vált Athénben. Ennek egyik oka az volt, hogy az ipar és a kereskedelem fejlődésével nőtt a démosz gazdasági ereje.
A vasfegyverek elterjedésével a démosz katonai jelentősége is megnőtt, mert tagjai alkották a nehézfegyverzetű gyalogságot, a hoplitákat. A démosz emiatt politikailag is egyre aktívabbá vált.
A társadalmi és politikai konfliktusok
A démosz vagyonosabb tagjainak célja a törvények írásba foglalása és a politikai hatalomban való részesedés volt. A szegényebbek az adósrabszolgaság eltörlését és földosztást szerettek volna.
Az arisztokraták kezében összpontosult a politikai hatalom, miközben a társadalmi különbségek és az adósságok miatt egyre több közrendű került kiszolgáltatott helyzetbe.
Drakón törvényei
Kr. e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a törvényeket, így megszűnt az arisztokraták önkényes jogértelmezésének lehetősége.
Drakón törvényei rendkívül szigorúak voltak, ezért a „drákói szigor” kifejezés később is fennmaradt. Jelentőségük azonban abban állt, hogy a jogszabályok rögzített, írásos formát kaptak.
Szolón reformjai
Kr. e. 594-ben Szolón lett az arkhón, és több éves működése alatt átalakította az athéni állam működését. Reformjai megteremtették a demokrácia alapjait.
Szolón legfontosabb intézkedései
- Eltörölte az adósrabszolgaságot.
- Elengedte a polgárok adósságait.
- A polgárokat vagyoni csoportokba osztotta.
- A politikai jogokat nem a származáshoz, hanem a vagyonhoz kapcsolta.
- Tanácsot, vagyis bulét szervezett.
- A legszegényebbek számára is lehetővé tette a népgyűlés és az esküdtbíróságok munkájában való részvételt.
Szolón a polgárokat négy vagyoni csoportba osztotta: az 500 mérősök, a hippeiszek, a zeugitészek és a thészek csoportjába.
| Vagyoni csoport | Jellemző |
|---|---|
| 500 mérősök | Gabonából, olajból és borból 500 mérőt termeltek; 1 mérő kb. 50 liter. |
| Hippeiszek | Lovasok, 300 mérő. |
| Zeugitészek | „Ökörfogatosok”, 200 mérő. |
| Thészek | Napszámosok, ennél kevesebb vagyonnal. |
A politikai jogokból ezután nem a származás, hanem a vagyon szerint részesültek a polgárok. Bár a vezető tisztségeket továbbra is csak a leggazdagabbak tölthették be, a legszegényebbek is részt vehettek a népgyűlés és az esküdtbíróságok munkájában.
Szolón tanácsot, bulét is szervezett. A tanács a 4 törzsből 100-100 tagból állt, és előkészítette a népgyűlés munkáját.
Szolón reformjai azonban nem oldották meg teljesen a társadalmi problémákat. Az arisztokraták sokallták a démosznak tett engedményeket, a szegények viszont az elmaradt földosztás miatt elégedetlenkedtek.
A türannisz és Peiszisztratosz uralma
Szolón távozása után Athénban zűrzavar alakult ki. Ezt a helyzetet használta ki egy arisztokrata, Peiszisztratosz, aki megszerezte az Athén feletti uralmat és türannoszként uralkodott Kr. e. 560 és 527 között.
Ezzel Athénban is megjelent a türannisz, vagyis a zsarnokuralom, ahol egyetlen ember gyakorolja a hatalmat. Ilyen rendszer nem csak Athénben volt, hanem nagyon sok másik poliszban is.
Peiszisztratosz ennek ellenére népszerű volt: földet osztott, évi adót szedett és fejlesztette Athént. Uralkodása alatt a város gazdasági és kulturális élete is fejlődött.
Halála után a fiai már népszerűtlenek voltak. Hipparkhoszt megölték, Hippiaszt elűzték, ezzel pedig megszűnt a türannisz Athénban.
Kleiszthenész reformjai és a demokrácia kialakulása
Kr. e. 508-ban az athéniek Kleiszthenészt bízták meg azzal, hogy alakítsa át a törvényeket a démosz érdekeinek megfelelően. Kleiszthenész reformjaival létrejött Athénban a demokrácia, vagyis a népuralom.
Az új rendszerben minden polgár egyenlően részesedett a jogokban, származásától és vagyonától függetlenül. Kleiszthenész Attikát 10 kerületre, vagyis phülére osztotta úgy, hogy mindegyikben a démosz tagjai legyenek túlsúlyban.
A legfőbb hatalom a népgyűlésé lett. A népgyűlés törvényeket hozott, döntött a háború és a béke kérdésében, valamint tisztségviselőket választott.
Minden 20 év feletti férfi polgár részt vehetett a népgyűlés munkájában. Nők, rabszolgák, nem polgárjogúak és gyermekek nem vehettek részt benne, ezért a teljes lakosságnak körülbelül 10%-a részesült politikai jogokban.
Az athéni állam fő intézményei
- Népgyűlés, ekklészia: törvényhozással, háborúval és békével, valamint a tisztségviselők megválasztásával foglalkozott.
- Ötszázak tanácsa, bulé: minden phülé 50 tagot küldött sorshúzással, és a tanács előkészítette a népgyűlés munkáját.
- Sztratégoszok: tíz választott hadvezér, minden phüléből egy; később Athén tényleges vezetői lettek.
- Tisztviselők: egyes tisztségeket sorsolással, másokat választással töltöttek be.
A tisztviselőket sorsolták vagy választották. A választott tisztségek fontosabbak voltak, mert ezeknél számított a szakértelem.
A cserépszavazás
Kleiszthenész bevezette a cserépszavazást, görögül az osztrakizmoszt. Ha az athéniek azt gondolták, hogy valaki zsarnokságra tör, szavazást tartottak.
A „gyanúsítottak” nevét cserépdarabokra írták fel. Ha összejött legalább 6000 szavazat, a legtöbb szavazatot kapó személyt 10 évre száműzték Athénból, vagyona azonban megmaradt.
Az athéni demokrácia jelentősége és korlátai
Az athéni demokrácia egyedülálló jelenség volt a görög világban és az egész ókorban is. A politikai döntésekben a polgárok közvetlenül vehettek részt.
A mai demokrácia és az ókori demokrácia között, bár sok a hasonlóság, lényeges eltérések is vannak. Ma általános választójog van, azaz a kiskorúakon kívül minden állampolgárnak szavazati joga van.
Athénban minden polgár közvetlenül, személyesen vett részt a népgyűlés munkájában, ez közvetlen demokrácia volt. A mai államokban az állampolgárok képviselőket választanak, akik képviselik őket az országgyűlésekben, ez közvetett demokrácia.
| Ókori athéni demokrácia | Mai demokrácia |
|---|---|
| Közvetlen demokrácia. | Közvetett demokrácia. |
| A férfi polgárok közvetlenül részt vettek a népgyűlésen. | Az állampolgárok képviselőket választanak. |
| Nők, rabszolgák, gyermekek és nem polgárjogúak nem vehettek részt. | Általános választójog van, a kiskorúak kivételével. |
| A teljes lakosság körülbelül 10%-a rendelkezett politikai jogokkal. | A politikai jogok az állampolgárok széles körét illetik meg. |
Periklész és Athén aranykora
Az aranykor a perzsák fölött aratott győzelemmel, Kr. e. 479-ben, illetve a Földközi-tenger partvidékének elfoglalásával kezdődött. Athén a győzelmek után jelentős tengeri és politikai hatalommá vált.
Az athéni demokrácia Periklész kormányzása idején, Kr. e. 450 körül érte el csúcspontját. Periklész korában Athén politikai, gazdasági, katonai és kulturális szempontból is kiemelkedő szerepet töltött be.
Ez volt a városállam politikai és kulturális virágkora. Az időszak olyan remekműveket hagyott az utókorra, amelyek az Akropoliszon és Athén más részein születtek.
Az athéni aranykor jelentősége nem csupán az építészeti emlékekben állt. Ebben az időszakban fejlődött tovább a demokrácia, megerősödött a polgárok politikai szerepe, és Athén a görög kultúra egyik legfontosabb központjává vált.
Az Akropolisz és a kulturális virágzás
Az Akropolisz minden bizonnyal Európa egyik legmegragadóbb helye, varázsa alól senki sem tudja kivonni magát. Periklész városának óriási, pompásan kidolgozott templomaiból és arany- meg drágakő-berakású hatalmas bronz- vagy márványszobraiból azonban csak fakó töredékek maradtak fenn.
Nem csak a Propülaia, a Parthenón és a Niké-szentély élte túl a viharos múltat. A belváros szívében, a Szindagma téri új metróállomás építésekor feltárt falmaradványok is bepillantást engednek a régmúlt időkbe.
Az Akropolisz a város vallási és művészeti központja volt. Épületei Athén hatalmát, gazdagságát és kulturális öntudatát fejezték ki.
Athén története az aranykor után
Kr. e. 86-ban Sulla ostrommal elfoglalta a várost, és falait leromboltatta. Athén filozófiai és intellektuális központként azonban még jóval a Római Birodalom kettéválása után is fennmaradt.
Hadrianus császár számos pompás épületet emeltetett kedvelt városában. A római korszakban Athén politikai jelentősége csökkent, kulturális és filozófiai tekintélye azonban továbbra is jelentős maradt.
Amikor 529-ben bezárták a platóni Akadémiát, Athén vidéki várossá süllyedt le. Az ezt követő 900 esztendőben barbár betörések pusztították.
Amikor II. Theodosius császár elrendelte a pogány kultusz emlékeinek elpusztítását, ez Athént is érintette. A város ókori templomai és szobrai fokozatosan megrongálódtak vagy más épületek anyagává váltak.
1204-ben a frankok bevették Konstantinápolyt, és a görög területek új kézbe kerültek. A „frank virágkor” után, a 14. század végén Athén a Velencei Köztársaság vazallusa lett.
1456-ban II. Mehmed szultán az Oszmán Birodalom részévé tette. Athén török uralom alatt maradt a függetlenségi háborúkig, 1821 és 1827 között.
A modern Athén kialakulása
Athénból már alig maradt valami, amikor 1834-ben Görögország fővárosa lett. Az Akropolisz északi lejtőjére tapadó keskeny házsorokban mindössze 4000 ember élt, amikor a Bajorországból „importált” király, Ottó ideérkezett, hogy a görögök uralkodója legyen.
I. Lajos tizennyolc éves fiának kezdetben egy kis kétemeletes házzal kellett beérnie. Uralkodói elképzeléseken kívül építészeket is hozott magával, akik haladéktalanul hozzáfogtak a királyi palota és az új Athén megtervezéséhez.
Ennek tudható be, hogy a 19. századi Athén a német klasszicista építészet jegyeit viselte. Az újjáépítéssel az emberek is visszatértek.
Az 1921-1922. évi görög-török háború után lakosságcserét hajtottak végre, és a Kis-Ázsiából kitelepített görögök fele, mintegy 200 000-300 000 ember, Athénba áramlott.
Emellett mind több paraszt keresett munkát a fővárosban, ahol az 1950-es években nagyarányú építkezés indult meg. Az 1960-as évekre Athén ismét Európa egyik legérdekesebb metropolisává nőtte ki magát.
A templomváros és a történelmi városnegyedek
A függetlenség kivívása után az ifjú fővárosnak még 14 forradalmat kellett átélnie, a német megszállást és egy kegyetlen polgárháborút, mielőtt azzá az élettől pezsgő metropolissá lett, amely ma rabul ejti a világ minden részéből ideérkező látogatókat.
A középkorból is számos érdekes építmény maradt fenn. A legizgalmasabb talán a 12. századból származó kis Mitropolisz, más néven Régi katedrális.
A kis Mitropolisz falait korábbi épületek köveiből építették bizánci stílusban, és a nagy Mitropolisz, azaz katedrális árnyékában húzódik meg. E székesegyházat a 19. század derekán emelték 72 lerombolt templom anyagából, a bizánci és a klasszicista stílus elemeinek felhasználásával.
Mindkét templom a festői óváros, a Plaka peremén áll. A Plaka Athén régi török központja volt.
Az Akropolisz lejtőihez csatlakozó terület szintkülönbségeit lépcsők és szerpentinutak kapcsolják össze. E városnegyedből állt Athén lakott része, amikor főváros lett.
S bár nyaranta a Plaka zegzugos utcácskáin úgyszólván csak turisták tolonganak, az ódon városrész hangulata még ma is megragadja a látogató szívét.
Athén röviden: közlekedés, étkezés és éghajlat
Közlekedés
A gyaloglás a legjobb módja, hogy érezzük a város lüktetését, de ha csak kevés időnk van, fogjunk egyet a rengeteg, olcsó taxi közül.
Étkezés
Nagyon sok étterem van, mindenhol találni egyet, és sokuk ugyanazokat a görög ételeket kínálja: görög saláta, mezedesz, vagyis egy kis tányéron saláta és mártás az ouzo mellé, a mindig népszerű szuvlaki és gyros, valamint grillcsirke és disznó.
A görögök későn vacsoráznak, csak este 10 körül, így csak kevés hely zár be éjfél előtt. Egyedül fogunk ülni az étteremben, ha este 9 óránál korábban szeretnénk enni.
Vacsorához a legtöbb étterem ki sem nyit este 8 előtt.
Éghajlat
Nyáron gyakran 40 °C is lehet árnyékban. Az esős időszak október közepén kezdődik, és februárig nedves és hűvös időjárás uralkodik.
Rövid felelet az athéni aranykorról
Athén aranykora a perzsák fölött aratott győzelemmel, Kr. e. 479-ben kezdődött. A város a Földközi-tenger partvidékének meghódításával jelentős tengeri hatalommá vált.
Az athéni demokrácia Periklész kormányzása idején, Kr. e. 450 körül érte el csúcspontját. Ez volt Athén politikai és kulturális virágkora.
A korszakban fejlődött tovább a közvetlen demokrácia, amelyben a férfi polgárok személyesen vettek részt a népgyűlés munkájában. A népgyűlés törvényeket hozott, döntött háború és béke kérdésében, valamint tisztségviselőket választott.
Az aranykor legfontosabb kulturális emlékei az Akropolisz épületei, köztük a Parthenón, a Propülaia és a Niké-szentély. Athén ebben az időszakban a görög világ egyik legfontosabb politikai, kulturális, filozófiai és művészeti központjává vált.