A Cambridge Analytica-botrány középpontjában nem egy hagyományos rendszerfeltörés, hanem a Facebookon keresztül megszerzett személyes adatok politikai célú felhasználása állt. Több mint 50 millió Facebook-felhasználó személyes adatait használhatta engedély nélkül a Cambridge Analytica a 2016-os amerikai választásokhoz, ezen belül is Trump kampányához egy alkalmazáson keresztül - tárta fel az esetet a The New York Times és a Guardian.
A saját tevékenységét „pszichografikus profilozóként” meghatározó cég az amerikai választópolgárokról készített részletes személyes profilt, majd ennek alapján egyedi üzenetekkel igyekezett befolyásolni őket az interneten, például a Facebookon. A módszer lényege az volt, hogy a felhasználók online viselkedéséből következtetéseket vontak le személyiségükről, félelmeikről, reményeikről és politikai hajlamaikról, majd ezekhez igazították a kampányüzeneteket.
Mi történt a Cambridge Analytica ügyében?
A Facebook rendszerét senki nem törte fel, sem jelszavakat, sem egyéb személyes információt nem loptak el senkitől. A felhasználók maguk adták ki a saját adataikat, hárították a felelősséget nyílt levélben a közösségi oldalnak a Cambridge Analytica-botrány miatt slamasztikába került illetékesei.
Sokan adatszivárgásról beszélnek, de informatikai biztonsági szempontból nem erről van szó - állítja a Facebook CSO-ja, vagyis az IT-biztonságért felelős vezetője. A közösségi oldal a frissített közleményben maga is leszögezi, hogy nem adatszivárgás történt, ugyanis nem támadók jutottak hozzá információkhoz, és nem kerültek ki a rendszerből jelszavak vagy hasonló típusú érzékeny adatok.
Ebben az esetben Aleksandr Kogan kutatóként maga kért és kapott hozzáférést a meghatározott facebookos adatokhoz, amelyeket nem az eredeti céloknak megfelelően használt fel. Annyit viszont a közösségi óriás is elismer, hogy akkoriban még nem volt elég kifinomult a rendszer, hogy meg tudja határozni, pontosan milyen adatokat és milyen célból gyűjtenek be a kutatók közösségi oldalról - mint írja, azóta szigorúbbak a követelmények.
A Facebook-alkalmazás, amely több millió profilt ért el
Az eset egészen 2013-ig vezethető vissza, mikor a viselkedés marketing célú elemzésével foglalkozó SCL brit szárnya, a Cambridge Analytica megbízást kapott Donald Trump tanácsadójától (Steve Bannon) egy eszköz fejlesztésére, amely azonosítani képes az amerikai szavazókat és befolyásolni tudja a viselkedésüket.
Először is a feladat elvégzéséhez a szavazók megismerésére volt szüksége a cégnek, melyhez az elemzők a már régóta létező mikrotargetálás módszerét használták, ezenkívül pedig a pszichológia újfajta profilozó módszerét. Az új termék elkészítéséhez viszont egy 15 millió dolláros támogatáson kívül nem állt rendelkezésre más, úgyhogy a cég úgy döntött, az adatbázist a Facebookon keresztül a felhasználók engedélye nélkül gyűjti be.
A Cambridge Analytica egy külső, kutatókból álló céget bízott meg, hogy kutatási célból gyűjtse be az adatokat a legnagyobb közösségi oldaltól. Így a történet másik fontos szereplője Aleksandr Kogan, a Cambridge Egyetem pszichológusa, aki biztosított egy alkalmazást (thisisyourdigitallife) az adatok begyűjtéséhez.
Az app a felhasználóknak egy részletes elemzést ígért, ezért cserébe a Facebook-fiókjukhoz kért hozzáférést - védhető módon, mivel annak tartalmát, a felhasználó hírfolyamát vizsgálta. Végül 270 ezren töltötték le az ártatlannak tűnő, látszólag pszichológusok által üzemeltetett alkalmazást, ami sokkal több adatot tudott begyűjteni annál, mint amit mutatott.
Képes volt az app behúzni a felhasználók profiladatait (például a város a régió miatt volt fontos), milyen tartalmakat kedvelt a felhasználó, továbbá miket posztolt, sőt bizonyos esetekben még a személyes üzenetekhez is hozzáférhettek az elemzők - állítja a Cambridge Analytica társalapítója.
Ez viszont még mindig nem minden, mivel az alkalmazás képes volt a letöltőjének ismerősi hálózatát is feltérképezni. Természetesen a felhasználók maguk nem egyeztek bele és nem is tudtak arról, hogy az app mit csinál, az ismerőseik pedig végképp semmilyen értesítést nem kaptak, hogy az adataikat külső személyek megfigyelik.
| Elem | Jelentősége |
|---|---|
| thisisyourdigitallife alkalmazás | Személyiségtesztként gyűjtött Facebook-adatokat |
| 270 ezer letöltő | Közvetlenül az alkalmazást használók száma |
| Több mint 50 millió felhasználó | Az érintett profilok korai becslése |
| Legalább 87 millió profil | Későbbi becslés a Cambridge Analytica által elért adatokra |
Azt egyelőre nem tudni, hogyan érinti majd a botrány a Cambridge Analyticát, annyi azonban bizonyos, hogy nyílt levelében a cég képviselői ugyancsak szeretnék hárítani a felelősséget. Szerintük a Channel 4 felvétele „nagy mértékben torzítja a párbeszéd lényegét és a vállalat szokásos ügymenetét”.
Szerintük a riporter „az álcája mögé bújva igyekezett a cégvezetőket csapdába csalni”. Aleksandr Kogan cambridge-i pszichológiaprofesszor, az adathalász pszichológiai teszt összeállítója váltig állítja, hogy semmit nem tett, amit a Facebook-szabályzat tiltott volna.
Hogyan lett a személyiségtesztből politikai profilozás?
Az applikációt telepítők, persze mindössze a személyiség-gyorstesztjük eredményeire lettek volna kíváncsiak. Ennek érdekében valóban beleegyeztek, hogy a pszichológusok „kutatási célból” lássák, hol élnek, vagy milyen tartalmakat lájkolnak.
Az alkalmazás elvileg mindössze a felhasználók hírfolyamát monitorozta. Arról már a kutya sem szólt senkinek, hogy a „thisisyourdigitallife” nevű app a hírfolyamból beszipkázott adatok alapján nemhogy a felhasználók, de még azok ismerőseinek a profilját is összeállítja majd.
Az ismerősök pláne nem tudtak semmiről. Ha a biztonsági beállításaikban engedélyezték az efféle adatmegosztást, akkor - a Facebook burkolt üzenete szerint - magukra vessenek.
Azzal pedig már végképp senki nem számolt, hogy az adatok végül a Cambridge Analytica szerverein landolnak, és azt a célt szolgálják, hogy politikai nézeteiket személyre szabott - ugyancsak a Facebook oldalain megjelenő - üzenetekkel formálják a megrendelők igényei szerint.
A begyűjtött adatok alapján a cég profilozást végzett, hogy megállapítsa, milyen témában, milyen típusú vagy hangvételű üzeneteket kell megjeleníteni a felhasználónak, például egy vallásos extrovertáltnak, egy liberálisnak vagy egy okkultizmus-hívőnek.
Továbbá azt is, hogy az üzenetekből mennyit és mikor kell megjeleníteni ahhoz, hogy a felhasználó nézetei elkezdjenek megváltozni az adott témáról.
A megoldáson egy egész stáb dolgozott, a pszichológusokon kívül például szövegírók, fotósok, designerek, kreatívok, videószerkesztők, akik a Facebookon kívülre is léptek, önálló weboldalakat, blogokat hoztak létre, és tartalmakkal töltötték meg azokat.
A célzással foglalkozó szakértők határozták meg, hogy milyen üzeneteket kell megjeleníteni ahhoz, hogy az mindenképp elérje a megcélzott felhasználókat.
A lájkokból kikövetkeztethető személyiség
A Cambridge Analytica módszerei, köztük is a Facebook intenzív használata már csak azért sem érthették felkészületlenül a nagyérdeműt, mert azok korábban már sokaknak szemet szúrtak. A közösségi oldalakról halászható adattenger érzékenysége sem éppen újdonság.
A doktoriját ugyancsak a Cambridge Egyetemen, annak a Pszichometriai Intézetében szerző, pillanatnyilag a Stanfordon kutató Michal Kosinski már közel egy évtizede rávilágított a közösségi oldalakról begyűjthető adattenger veszélyességére.
Kollégájával, David Stillwellel MyPersonality néven dobtak piacra egy Facebook-alkalmazást, ami a thisisyourdigitallife-hoz hasonlóan az azt használók személyiségének gyors kiértékelését ígérte. A tesztet kitöltők maguk dönthették el, hogy kutatási célból megosztják-e adataikat a pszichológusokkal.
Kosinski és Stillwell bizonyították, hogy mindössze 68 tetszésnyilvánítás elég volt ahhoz, hogy 95 százalékos valószínűséggel eltalálják a felhasználó bőrszínét, 88 százalékos találati aránnyal a szexuális orientációját és 85 százalékos biztonsággal a politikai preferenciáit.
A lájkokból kellő hatékonysággal kiderültek a válaszadók alkoholfogyasztási szokásai, fegyvertartással kapcsolatos nézetei, de még a családi állapotuk is. Miután a modellt továbbfejlesztették, 150 lájk alapján a program pontosabban jellemezte a felhasználót, mint a saját szülei.
Érzelmek, félelmek és remények a választási kampányokban
A Cambridge Analytica munkája - mint mondja - a legmélyebb emberi félelem felismerése, mert „a választási küzdelmet nem érdemes tényekre alapozni, hiszen az eredményt az érzelmek határozzák meg”.
Létbizonytalanságban, nagyobb katasztrófák idején valóban nagyobbak az elvárások. Az érzelmek ilyenkor erősebben hatnak, a túlfűtött üzenetek, különösen amelyekkel könnyebb azonosulni, gyorsabban eljutnak a választókhoz.
Az ezek mögött megbúvó érzelmek sokszor nem is aktuálisan kialakult félelmek vagy remények. Inkább jelzik a gondolkodásmód és az érzelmek összességét, a megszólítottak általános attitűdjére kívánnak hatni - magyarázza Erős Ferenc szociálpszichológus, az MTA doktora, aki szerint az Európai Unióval kapcsolatos évtizedes aggodalmak és azok jól irányzott felhasználása például nagyban hozzájárulhatott a Brexitről tartott népszavazás eredményéhez.
A szociálpszichológus hozzáteszi: a választási küzdelmeket az érzelmek mellett olyan tényezők is eldönthetik, mint például a kommunikatív látencia, vagyis a feltételezett többséghez való igazodás szándéka.
Turnbull szerint a pszichológiai hadviselés külön előnye, hogy az emberek általában nincsenek tudatában említett zsigeri érzelmeik. Turnbull szerint „az információ hatékony hasznosítása” azon áll vagy bukik, hogyan tudja valaki felhasználni „a két legalapvetőbb emberi hajtóerőt, a reményt és a félelmet”.
A csoportnyomás és a többséghez igazodás
A csoportnyomás mértékét feltérképező klasszikus kísérletben például Solomon Asch közel hét évtizede bizonyította, hogy az emberek jelentős része még a saját meggyőződése ellen is hajlamos szavazni.
Ehhez nem kell többet tenni, mint elhitetni vele, hogy a csoport többi tagja konszenzusra jutott. A résztvevőknek például három nyilvánvalóan eltérő hosszúságú vonalból kellett a leghosszabbat kiválasztaniuk.
A kísérleti alanyok háromnegyede legalább egyszer hagyta magát meggyőzni a nyilvánvalóan téves válaszról. Phillip Zimbardo és Stanley Milgram behódolási kísérleteiből az is kisült, hogy az emberek nagy többsége a legalapvetőbb morális béklyóit is leveti, ha a „helyzet úgy kívánja”.
Nem alaptalanul félnek ettől az ellenzéki pártok a közelgő magyar parlamenti választások kapcsán sem. Sok bizonytalan szavazó akar például a közvélemény-kutatási eredményekben - sokszor alaptalanul - sugallt egyezményes többséghez igazodni.
A hatalmon lévő politikai erők megfelelő médiabefolyással könnyedén fenn tudják tartani a saját erejükbe vetett hitet. Ezzel nemcsak azt érik el, hogy többen szavazzanak rájuk, hanem azt is, hogy az ellenzék kudarctól menekülő potenciális szavazói távol maradjanak az urnáktól.
Cambridge Analytica és Donald Trump kampánya
A Channel 4 videójából az is újra megerősítést nyer, hogy Trump korábbi nagy fegyvertársa, a szélsőjobboldali Breitbart főszerkesztője, Steve Bannon is tagja volt a cégnek, illetve a Bannont és Trumpot támogató milliárdos, Robert Mercer támogatta a CA létrehozását.
Mint kiderül, Mercer ragaszkodott ahhoz, hogy csak úgy támogatja további pénzekkel Trump kampányát, ha felveszi maga mellé Bannont és vele együtt a Cambridge Analyticát is. Erről korábban csak híreket lehetett hallani, ez az első bizonyíték az ügyben.
A Channel 4 videójából az is kiderül, hogyan segítette a cég Donald Trump választási kampányát. A videó azzal kezdődik, hogy a CA az úgynevezett mikrotargetálással segítette Trumpot abban, hogy az online felhasználók szokásai és adatai alapján egy olyan elnökjelöltet építsenek fel az interneten és a közösségi oldalakon keresztül, aki megnyerheti az amerikai választást.
Felesleges egy választási kampányban a tényekre hagyatkozni, hiszen az egész csak az érzelmekről szól. A nagy politikai pártok ott követik el a hibát, hogy a vitát tényekkel akarják megnyerni ahelyett, hogy egy adott témának az érzelmi középpontjára fókuszálnának, és direkt ehhez kommunikálnának. - mondja a rejtett kamerás felvételen a CA egyik vezetője, Mark Turnbull.
A nemrég felfüggesztett vezérigazgató, Alexander Nix helyét átmenetileg átvevő Alex Tayler a videón arról is beszél, hogy ugyan a kampánybüdzsé véges, és ezeket főleg mobilizálásra és más legális és etikus eszközökre kell elkölteni, a háttérben kell egy másik, végtelen tőke is, amiből a lejárató kampányokat, negatív reklámokat lehet fizetni.
Ennek példájaként a Channel 4 több olyan Hillary Clintonról szóló videót is bemutatott, amelyben az egykori elnökjelöltet járatják le a CA megrendelésére.
Legyőzni a tisztességtelen Hillaryt - ez volt a Trump-kampány üzenete, amit Turnbull szerint a CA brandként, márkaként épített fel a választások előtt, és direkt két bilincset ábrázolt a crooked (tisztességtelen angolul) szó két ó betűje, hogy az embereknek azt sugallják, rácsok mögé való Clinton.
A CA egy rakás, a „márkához” kapcsolódó videóval árasztotta el a Google-t, Youtube-ot és Facebookot, de az emberek nem tudták, hogy ez Trump kampányához kapcsolódik, mert az egész mögött egy Make America Number One nevű cég állt, ezt pedig a Mercer család finanszírozta.
A probléma csak annyi, hogy az ilyen szintű közös koordináció az amerikai választási törvény szerint illegális. Vagyis a Cambridge Analytica kötötte össze a kommunikációt Trump hivatalos kampánya és a háttérben dolgozó propaganda, mint a Make America Number One között. Ez pedig törvénybe ütközik.
Turnbull később arról is beszél, hogy a CA már létező civilszervezeteket és aktivista csoportokat használt fel arra, hogy a saját negatív kampányukkal kapcsolatos tartalmakat terjeszteni kezdjék.
Azzal a különbséggel, hogy nem szabad egy olyan ismert márkához kötni ezeket a terjedő negatív tartalmakat, mint mondjuk Donald Trump kampánya.
A Clintont lejárató kampány lényege egyébként nem az volt, hogy a választók Trumpra szavazzanak, hanem hogy elbizonytalanítsák a biztos Clinton-szavazókat, illetve megosszák a baloldalt abban, hogy Clinton helyett nem Bernie Sanders lett a demokraták jelöltje.
Az esetet végül feltáró és a Cambridge Analyticától azóta már kilépett adatelemző állítja, hogy nem tudja pontosan mekkora szerepe volt a cégnek végül Trump megválasztásában. A profilozásuk és az erre épülő befolyásoló módszer viszont kultúra formáló erővel bír.
Brexit, álhírek és célzott politikai üzenetek
A brit elemzőcég Donald Trump amerikai választási győzelmével, illetve a Brexittel is összefüggésbe hozták. Nemcsak Trump nyert választásokat a Cambridge Analytica munkájának köszönhetően.
Az Európai Unióval kapcsolatos évtizedes aggodalmak és azok jól irányzott felhasználása például nagyban hozzájárulhatott a Brexitről tartott népszavazás eredményéhez.
Bizonyították: a Cambridge Analyticának a Brexit-kampányban is benne volt a keze. Utoljára a Facebook kapcsán bukkant fel a Cambridge Analytica elemzőcég neve, de a jelek szerint nem csak a közösségi oldallal dolgoztak együtt.
A Cambridge Analytica nem épp nyíltan vállalt filozófiája is az, hogy az általuk kreált és választók tömegeivel etetett információk „nem kell, hogy igazak legyenek, amíg az emberek elhiszik azokat”.
Mint a felvételen egy meg nem nevezett kelet-európai országban végzett tevékenységükre utalva elmondják: „beszambáztak, elvégezték a munkát, majd úgy eltűntek, mintha soha nem is jártak volna arra”.
A kenyai választások és az etnikai feszültségek
A Cambridge Analytica az az adatalemező cég, amely sokak szerint hozzásegítette Donald Trumpot a győzelemhez az Egyesült Államokban. Nemrég a cég hatalmas hatóereje az amúgy is konfliktusokkal terhelt kenyai választásokon okozott újabb feszültséget.
A Cambridge Analytica egyik szóvivője azt nyilatkozta a Global Voicesnak, hogy a dokumentum egy az egyben hamisítvány. A Kenyában felbukkant hamis feljegyzés szerint a cég pszichológiai eszközöket is bevetett, hogy az ellenzék támogatóit és a luo etnikai csoport tagjait erőszakosnak tüntesse fel, így hiteltelenítve a politikai megnyilvánulásaikat.
Emellett a szavazatok megszerzése érdekében érzelmi manipulációra is biztatja a kormányzópárt támogatóit. Azt nem tudni, ki készíthette a hamis dokumentumot, mindenesetre a tartalma egyértelműen a kormánypárttal szembeni egyre nagyobb bizalmatlanságra próbál rájátszani, felélénkítve a már amúgy is kiélezett vitát az idén megrendezett országos választásokról.
Habár Uhuru Kenyatta mostani elnök technikailag megszerezte a szavazatok többségét az augusztusi választásokon, győzelme ellen fellebbezett Raila Odinga, a NASA koalíció vezetője, amit aztán a legfelső bíróság érvénytelenített is arra hivatkozva, hogy az ország választási rendszerei hibásan működnek.
A döntés után újabb szavazást rendeztek, amit megintcsak Kenyatta nyert meg. Kritikusai és az ellenzék vezetői szerint a választási rendszerek, amelyek a szavazatokat számlálják a döntés óta eltelt idő alatt nem lettek jobbak.
Ráadásul kenyaiak milliói reagáltak az október 26-i választás bojkottálásával, így növelve az ország politikai jövőjének bizonytalanságát. Egyes ellenzéki politikusok kijelentették, hogy az újra megrendezett választás eredményei ellen is tiltakozni fognak.
Az országban több helyen is erőszakos összecsapások történtek. Sok esetben kislétszámú csoportok provokálták ki az erőszakot.
A mostani választási ciklusban olyan online szereplők, akik feltehetőleg a kormánypárt érdekeit szolgálják, igyekeztek a luo közösség tagjairól azt az előítéletet kialakítani az emberekben, hogy erőszakosak, és azt sugallták, hogy az ellenzéknek csak ebből a közösségből vannak támogatói.
Nem meglepő, hogy ez csak elmélyítette a luók és a kormányzó Jubilee Párt közti szakadást. A Siayához, Homabayhoz és Kisumuhoz hasonoló városokban, ahol az internet még mindig luxusnak számít, a helyiekre közvetlenül is hatással voltak a luo közösséget erőszakosként megjelenítő leírások.
Az Al Jazeera Kenyáról szóló beszámolója szerint legalább 37 embert, köztük három gyermeket is megöltek a választási eredmények kihirdetése után kitört tüntetések során.
2017 júniusában a brit Privacy International civil szervezet arra figyelmeztette a politikai szereplőket, hogy ne használják az etnikumokat az állampolgárok befolyásolására.
A szervezet részletezte azokat a buktatókat, amelyek kenyaiak millióiról szóló, és az elnök nevében zajló profilkészítésre, célzott és meggyőző üzenetek eljuttatására szolgáló adatgyűjtésben rejlenek.
A Cambridge Analytica kenyai kampánymunkája
Habár a nyilvánosságra került feljegyzés hamisnak bizonyult, ez csak megerősítette a kenyaiakban a kérdést: mégis mit csinál pontosan a Cambridge Analytica Kenyában?
A kormányzó Jubilee Párt valóban felbérelte a Cambridge Analyticát, hogy segítsenek kivitelezni a kampányukat. 2017 májusában a Star nevű helyi napilap írta meg, hogy Uhuru Kenyatta szerződést írt alá a brit céggel.
És ez nem is az első szerződés volt köztük. A Cambridge Analytica már 2013 óta jelen van a kenyai politikában. Akkor a cég a Jubilee párt előfutárának, Uhuru Kenyattának és a Nemzeti Szövetségnek (TNA) dolgozott.
Az azévi kampányban a cég 47 ezer kérdőívet töltetett ki helyben. A Cambridge Analytica oldala szerint ez alapján részletesen le tudták írni a kenyai választókat, és fel tudtak építeni egy kampánystratégiát a választók szükségleteire (munka) és félelmeire (törzsi összecsapások) építve.
Az esettanulmány azt is leírta, hogyan próbálta meg a cég a közösségi oldalakon mozgósítani a potenciális fiatal támogatókat: Munkánk eredményeként kiderült, hogy az azonosított célcsoportok közül a fiatalok a párt kevéssé kihasznált erőforrásai, és nagy befolyással lehetnének, ha sikerülne őket mozgósítani.
A célcsoporttal való kapcsolatba lépéshez a Cambridge Analytica kommunikációs és stratégiai csapata felvázolt egy közösségi média kampányt, amivel kiemelkedően aktív követőket lehet gyűjteni. A 2013-as választásokat Kenyatta nyerte meg.
Amikor a Jubilee Párt 2017-ben újra leszerződtette a Cambridge Analyticát, a BBC közreadott egy cikket a cég mostani kenyai „projektjéről”. A Cambridge Analytica egyik szóvivője azt nyilatkozta a BBC Trendingnek, hogy a cég nem vesz részt negatív hirdetések leszállításában Kenyában, és egyetlen országban sem szorgalmazta, hogy használják ki az etnikai feszültségeket.
Ez felveti a kérdést, hogy akkor milyen stratégiát ajánlhatott a cég - ahogy a fenti anyagaikban is említik -, ami a választók törzsi összetűzésektől való félelmére játszik rá.
A Jubilee párt számára végzett munka nyomán az a kérdés is felmerül, milyen következményekkel jár, ha a kormánypárt hozzájut kenyaiak millióinak adataihoz, majd megosztja őket egy magáncéggel.
Kenyában nincsen adatvédelmi törvény, ami megvédené az állampolgárokat a személyes adataik felhasználásának lehetséges következményeitől, és arra vonatkozó törvényi korlátozások sincsenek, hogy az adatokat hogyan tárolják vagy hogyan lehet hozzájuk férni.
A botrány nemzetközi kiterjedése
A brit cég Nigériában, Argentínában, Indiában és Csehországban is biztosította megrendelőinek a kívánt választási győzelmeket, sőt, benne volt a keze a kenyai elnök, Uhuru Kenyatta tavaly év végén zavargásokba torkolló újraválasztásában is.
Újév napján bukkant fel Twitteren az a felhasználó, aki több tízezer, a Cambridge Analytica belső üzelmeibe betekintést engedő dokumentum nyilvánosságra hozását ígérte.
A több mint 100.000, eddig titkos dokumentum szerint a cég 2018 elejéig 68 országban működött közre választások befolyásolásában, tevékenysége folyamatos, és, ahogy arról az Observer brit hetilap két éve már beszámolt, körülbelül 87 millió Facebook-profil adatait kaphatták meg.
A @HindsightFiles névre keresztelt Twitter-felhasználó a dokumentumokat fokozatosan, a következő hónapok során fogja nyilvánosságra hozni, jelenleg a brazil, a kenyai és a malajziai választásokkal kapcsolatos munkáik érhetőek el.
Azt nem tudni, hogy ki áll a Twitter-fiók mögött, de a dokumentumok feltehetően a CA-ügyben a hatóságok felé adatokat átadó ex-elemzőjüktől, Brittany Kaiser levelezéséből származhatnak.
Kaiser volt a központi alakja a CA-botrányt bemutató The Great Hack című dokumentumfilmnek is. Kaiser szerint amúgy a Facebook adatkezelési botránya egy jóval nagyobb, globális rendszer része volt, melyben kormányok, hírszerző ügynökségek, kereskedelmi vállalatok és politikai kampánycsapatok működtek együtt a választók befolyásolása érdekében.
Kaiser beszélt arról is, hogy a CA kifejlesztett egy rendkívül kifinomult rendszert, melyben offshore cégeken keresztül lehetett sötét helyekről származó pénzeket a politikai kampányokba eljuttatni.
Rejtett kamerás felvételek és a „sötét hirdetések”
Publikussá vált a Cambridge Analyticát lebuktató Channel 4 leleplező riportjának második része, amelyben a cég kétes hátterű taktikája után azt mutatják be, hogyan segítették Donald Trump választási kampányát.
A Cambridge Analytica akkor került a figyelem középpontjába, amikor 2018 márciusában a brit Channel 4 televíziós csatorna rejtett kamerás felvételekkel és szivárogtatók megszólaltatásával először adott hírt arról, hogyan tudnak a cég szoftverei személyekre targetált „sötét hirdetésekkel” választási kampányt folytatni.
Erről maguk a cég vezetői számoltak be a televízió magát külföldi politikai párt képviselőjének álcázó riporterének. A riport zárszava nem túl optimista: a készítők szerint a CA-botrány nemcsak a legutóbbi választással kapcsolatban fogalmaz meg kételyeket, hanem az elkövetkezőknél is.
Nix egyébként arról is beszél, hogy a CA direkt figyel a diszkrécióra, és olyan emailrendszert (ProtonMail) használnak, amely két órán után törli a levelezést. Így semmit nem lehet visszavezeti a céghez.
Érdekesség még egyébként, hogy Nix szájából konkrétan elhangzik az a mondat, hogy az elnökjelölt soha sincs tisztában a háttérrel, mindig azt csinálja, amit a kampánycsapata mond neki.
- Szóval az elnökjelölt csak egy báb?
- Mindig. - hallható a párbeszéd Nix és a beépített újságíró között.
Volt Cambridge Analytica munkatárs: „Több” alkalmazás gyűjtött felhasználói adatokat
Ki viselte a felelősséget?
A felelősséghárítás korántsem volt egyoldalú. A Facebook nagyágyúi úgy vélik, nincs közük ahhoz, hogy a brit elemzőcég összegyűjtötte és elemezte 50 millió Facebook-felhasználó adatait.
Ahhoz pedig végképp nincs, hogy a szóban forgó adatokat utóbb a választások befolyásolására használták. Mondván, hogy a cég megsértette a Facebook szabályzatát, a Cambridge Analyticát, valamint annak anyavállalatát, az SCL-t is kitiltották a közösségi oldalról.
A Facebook, biztos, ami biztos, törölte a botrányt kirobbantó Cristopher Wylie felhasználói fiókját is. A cég meglehetősen visszatetsző módon az ügyet nyilvánosságra hozó, a leleplezést elindító Christopher Wylie profilját is törölte a szolgáltatásban.
Az eset feltárását követően a Facebook egy nyilvános közleményben jelentette be, hogy kitiltja az érintett szereplőket a közösségi oldalról. A vállalat nézőpontja szerint maga az alkalmazás legálisan gyűjtötte az adatokat, csak azzal sértette meg a szabályzatot a Cambridge Egyetem pszichológusa, hogy azokat továbbította más cégeknek is, és „hazudott” az adatok felhasználási módjáról.
A Facebook saját bevallása szerint 2015-ben értesült az adatok nem szabályos felhasználásáról, bár azt nem részletezi, hogy hogyan észlelte vagy mi volt pontosan a probléma.
Ekkor figyelmeztette a külsős cégeket, hogy töröljék a nem jogszerű hozzáféréssel megszerzett adatokat. A közlemény szerint csak most jutott a közösségi óriás tudomására, hogy a figyelmeztetése ellenére sem törölték a profilozó cégek az adatokat.
A The New York Times értesülései szerint azok továbbra is elérhetők, és az újságíróknak sikerült is betekintést nyerni.
Fontos hozzátenni, hogy a közösségi oldal mindeddig nem ismerte el nyilvánosan a történteket, és nem értesítette az érintett felhasználókat. A Times szerint a vállalat lebecsülte a kérdést, és nem volt tudatában, hogy bizonyos felhasználói adatokat még mindig a tudta nélkül használnak.
Ezúttal viszont a Facebook ígéretet tett, hogy bármilyen lépést megtesz, hogy meggyőződjön az adatok végleges törléséről, és hogy fellépjen a jogsértők ellen akár jogi úton.
Eközben az appért felelős pszichológus továbbra is állítja, hogy az alkalmazása legálisan készült, és szorosan együtt dolgozott a Facebookkal, amely engedélyt adott az adatgyűjtéséhez - bár ezt a részét a közösségi oldal sem vitatja, csak az ezt követő felhasználást.
A Cambridge Analytica pedig közölte, hogy a cég kiszállt az adatelemzésből, mikor tudomására jutott 2014-ben, hogy az amerikai választási kampányban nem vehetnek részt külföldiek.
A cég korábbi tanácsadója viszont hozzátette, hogy a cég amerikai szereplők bevonásával oldotta meg a kérdést, és a döntést igénylő szerepköröket a nevükhöz rendelte.
Hatósági vizsgálatok és következmények
Az ügyben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is nyomozást indított, hogy megállapítsa a Cambridge Analytica és a Facebook szerepét a több mint 50 millió amerikai felhasználó adatainak megszerzésével, és az erre épülő befolyásoló módszerekkel, például álhírek gyártásával kapcsolatban.
Eközben a Facebook is belső vizsgálatot folytat, hogy szivárogtathatott-e valaki a vállalaton belülről a másik cég számára. A probléma viszont ennél biztosan messzebbre vezet, hogy ekkora mértékben hozzáférhetett egy másik cég az adatokhoz, és ilyen célból felhasználhatta.
A felfedezés után a brit hatóságok látványos házkutatást tartottak a Facebook és a Cambridge Analytica londoni központjaiban, és mind a washingtoni Kongresszus, mind pedig a westminsteri parlament beidézte vezetőiket, akik röviddel a botrány után távoztak is.
Időközben a cég formálisan megszűnt. Azt egyelőre nem tudni, hogyan érinti majd a botrány a Cambridge Analyticát, annyi azonban bizonyos, hogy nyílt levelében a cég képviselői ugyancsak szeretnék hárítani a felelősséget.
A Facebook-részvények értéke a héten közel 7 százalékot, 36 milliárd dollárt zuhant. Még nagyobb érvágás lehet, hogy #deletefacebook hashtaggel a közösségi oldalon publikált személyes tartalmak kigyomlálására, illetve a szájt mellőzésére szólító kampány indult.
273 milliárdot fizet a Meta a Cambridge Analytica-botrány miatt. Még 2016-ban mintegy 87 millió felhasználó adatai szivárogtak ki a Cambridge Analytica nevű céghez, akik aztán profilozták a felhasználókat.
A Facebook közösségi portált is üzemeltető Meta előzetes megállapodást kötött az úgynevezett Cambridge Analytica adatgyűjtési perben, az egyezség részleteit egyelőre nem hozzák nyilvánosságra.
Az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság történetének második legnagyobb bírságát osztotta ki a Facebooknak. A Cambridge Analytica-botrány miatt 1462,5 milliárd forintnyi bírságot kapott a Facebook.
A Facebook üzleti modelljének kérdése
Ahogy a Times egyik szerzője Twitteren fogalmaz, a problémát inkább maga a Facebook üzleti modellje okozza, amelynek következtében ilyen esetek megtörténhetnek.
Ha egy cég megfigyelésre is alkalmas, masszív adatmennyiségre épít monetizációs rendszert, akkor az adatokat előbb-utóbb fel fogják illetéktelenek is használni, akár támadásra, szivárgásra, célzásra vagy profilozásra.
Ráadásul mint ahogy a Facebook is írja, ebben az esetben még adatszivárgás sem történt, hanem ennél egyszerűbb módon lehetett hozzájutni az adatokhoz.
A Cambridge Analytica innovatív módszerei, a Trump-kampányban történő részvétele eddig sem számított titoknak. A közösségi oldalakról halászható adattenger érzékenysége sem éppen újdonság.
Letiltja a Facebook a személyiségteszteket, és ez csak az első lépés. A Facebook hivatalosan nem mondta ki, de egyértelmű, hogy a Cambridge Analytica botránya miatt határoztak úgy, változtatnak bizonyos dolgokon.
Több tízezer alkalmazás garázdálkodott a Facebookon, felfüggesztették őket. A Cambridge Analytica elemzőcég nevével fémjelzett botrány után átfogó vizsgálatot lefolytató Facebook úgy találta, több tízezer külsős alkalmazás gyűjtött jogszerűtlenül adatokat a felhasználókról.
A választások digitális befolyásolásának módszerei
A Cambridge Analytica története több egymásra épülő módszert kapcsolt össze:
- Adatgyűjtés: Facebook-alkalmazásokon keresztül felhasználói és ismerősi adatokat szereztek meg.
- Pszichografikus profilozás: a lájkokból, bejegyzésekből, lakóhelyből és online viselkedésből személyiségre és politikai preferenciákra következtettek.
- Mikrotargetálás: meghatározott csoportoknak, sőt egyes felhasználóknak különböző üzeneteket jelenítettek meg.
- Érzelmi célzás: a reményekre, félelmekre, bizonytalanságokra és identitásokra építettek.
- Negatív kampány: ellenfeleket lejárató reklámokat és videókat terjesztettek.
- Elbizonytalanítás: nem feltétlenül egy jelölt támogatására ösztönöztek, hanem az ellenfél szavazóit próbálták távol tartani vagy megosztani.
- Álcázott kommunikáció: egyes tartalmak mögött nem volt nyilvánvaló a kampány megrendelője.
- Közösségi terjesztés: civil szervezeteket, aktivista csoportokat, weboldalakat és blogokat is bevontak az üzenetek terjesztésébe.
A cél nem egyszerűen az volt, hogy minden választó ugyanazt az üzenetet lássa. A cél az volt, hogy minden választó olyan tartalmat kapjon, amely az adott személy feltételezett érzékenységeire, félelmeire és motivációira épít.
Az ilyen kommunikációban a választó gyakran nem tudja, hogy egy politikai üzenet miért éppen hozzá jutott el, milyen adat alapján választották ki a célcsoportba, és ugyanazt az üzenetet más felhasználók látják-e.
A botrány jelentősége a demokratikus választások szempontjából
A Cambridge Analytica ügyének jelentősége túlmutat egyetlen vállalat adatkezelési gyakorlatán. A történet azt mutatta meg, hogy a digitális platformokon összegyűjtött, eredetileg ártalmatlannak tűnő adatok politikai befolyásolásra is felhasználhatók.
A személyiségtesztből tömeges profilozás, a profilozásból célzott politikai kommunikáció, a célzott kommunikációból pedig választási befolyásolás válhat.
Az eset feltárását követően a Facebook egy nyilvános közleményben jelentette be, hogy kitiltja az érintett szereplőket a közösségi oldalról. A vállalat nézőpontja szerint maga az alkalmazás legálisan gyűjtötte az adatokat, csak azzal sértette meg a szabályzatot a Cambridge Egyetem pszichológusa, hogy azokat továbbította más cégeknek is, és „hazudott” az adatok felhasználási módjáról.
Az esetet végül feltáró és a Cambridge Analyticától azóta már kilépett adatelemző állítja, hogy nem tudja pontosan mekkora szerepe volt a cégnek végül Trump megválasztásában. A profilozásuk és az erre épülő befolyásoló módszer viszont kultúra formáló erővel bír.
„Ahhoz hogy alapvetően megváltoztasd a társadalmat, először meg kell törnöd. És ha sikerült megtörnöd, akkor a darabkákat már a saját elképzeléseid szerint rendezheted össze egy új társadalomhoz.” - mutatott rá Wylie.
tags: #cambridge #analytica #valasztasok