Francia–angol háborúk kora – történelmi könyvek és krónikák

A francia-angol háborúk kora több, egymással összefüggő történelmi korszakot foglal magában, amelyek közül a százéves háború eseményeit Jean Froissart krónikája örökítette meg a legrészletesebben. A korszak történetének megértéséhez a hadjáratok mellett a trónviszályokat, a parasztfelkeléseket, a városi lázadásokat, a zsoldoscsapatok pusztításait és a mindennapi élet válságát is figyelembe kell venni.

A témához kapcsolódó könyvek között megtalálható Jean Froissart történetírói munkásságának bemutatása, valamint Nagy-L. István kötete, amely az 1792 és 1815 közötti francia háborúkat, a Habsburg Monarchia és Magyarország szerepét, továbbá a napóleoni korszak hadtörténetét tárgyalja. Gaál Mózes Történeti elbeszélések a régi időkből a magyar ifjúságnak című, 1908-ban megjelent műve tágabb történelmi összefüggésekben vezeti végig az olvasót az emberiség fejlődésén, a háborúkon, a társadalmi elnyomáson és a szabadságért folytatott küzdelmeken.

Jean Froissart és a háborúk történetének megörökítése

Az ókori történetírás két nagy alakja, Hérodotosz és Thuküdidész azért írt, hogy feljegyezze a saját kora egy-egy nagy háborújának eseményeit. A százéves háború is megtalálta a maga krónikását. Miről írhatott, ha a háború éppen szünetelt? És milyen összefüggésben bukkan fel a szövegben Nagy Lajos király?

A háború történetírója, Jean Froissart 1337-ben született. Egyházi férfiú volt, szolgálta III. Edward feleségét, a patrónusa halála után pedig Flandriában élt és itt kezdett hozzá művéhez valamikor az 1360-as évek végén.

„hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek […], nekikezdek írásba foglalni őket. […] a világot jártam és kikérdezgettem a vitéz férfiúkat, a lovagokat és a fegyvernököket […], hogyan történtek meg a valóságban az események […], mind Franciaországban, mind Angliában, mert odautaztam hozzájuk, hogy a hiteles igazságot írhassam. […] úgy vélem, becsületük és rangjuk nem engedi, hogy hazudjanak. […] sem az egyik, sem a másik fél tetteit nem szépítettem, hanem híven előadtam”

Froissart 1400-ig követte az eseményeket (az 1326-1361 közti időszakot egy az egyben átemelte honfitársa, Jean Le Bel krónikájából). A „vitéz fegyvertények” mellett megörökítette a kevésbé dicsőséges eseményeket is.

A százéves háború társadalmi következményei

„Kóbor lovagok, útonállók, martalócok kezdtek feltünedezni Franciaország távoli vidékein […], a háború örve alatt garázdálkodtak, rajtaütéseket szerveztek. Senki nem állhatott ellent nekik. Némelyek szerint a királyi tisztek és a helybeli lovagok, nagyurak [pénz fejében] szemet hunytak a dolog felett […] ezek a fegyveres vállalkozások egy sereg méltánytalanságot, rengeteg szenvedést hoztak a francia királyságra.”

II. János király 1356-ban vereséget szenvedett Poitiers-nél és fogságba esett. Szabadulásáig az örököse kormányozta az országot; szembe kellett néznie a párizsi polgárok lázadásával, egy hatalmas parasztfelkeléssel és a sógora, a trónjára pályázó navarrai király támadásával.

A parasztokat le lehetett verni, a másik kettőt kijátszotta egymás ellen, de így is nagyon rossz volt a helyzet.

„Az országot súlyos csapás érte, és minden porcikája beteg, […] angolok és navarraiak [mindenütt], akik annyira szorongatták a városokat, hogy […] árut sem kivinni, sem behozni [nem lehetett], a földek parlagon maradtak, a szőlők megműveletlen[ül], és felütötte fejét az éhség meg a rettentő drágaság […] hosszú ideje szenvedtek a viszontagságoktól […] Mindenki nagyon szerette volna már viszontlátni [a királyt] a vele fogságba esett vitéz férfiakkal együtt […] Ám mindez lehetetlen volt béke nélkül. […] azt tanácsolták […] kössön békét [a trónörökös], bármi hátrányosat is, mert erre vár az egész ország.”

A hátrányos békét megkapták: az angolok megszerezték Franciaország délnyugati negyedét. De ettől sem lett jobb.

A zsoldosok és a nagy kompániák

„az angol király […] száműzetés és halálbüntetés terhe mellett [megparancsolta a katonáinak,] hagyják el a várakat […], s a [franciáknak] adják át őket. Csakhogy az utasítást igen kelletlenül fogadta legtöbbjük, […] földönfutók meg egyszerű nemesek, akik a háborúban ismerték meg a jobb életet, s most már nem akarózott [erről] leszokniuk […] Tudták, hogy ha elmennek, nem folytathatják tovább ezt az életmódot.”

„… az angol lovagok és nemesek kivonultak […], de szolgált ott rengeteg német, flamand, brabanti, hainaut-i, breton, rossz francia, picardiai és alacsony származású angol is, akik a háború révén emelkedtek fel […] folytatták tovább a háborúskodást, most már a maguk szakállára […]”

„Ekkor alakult Burgundiában és Champagne-ban egy ’nagy kompánia’, amelynek tagjait Későn Érkezetteknek nevezték. Ezek 1360 karácsonyán elfoglalták Joinville várát […] Innen indultak rabolni és a vidéket pusztítani, […] azt mondták, hogy soha abba nem hagyják a háborút, mert csak az ad nekik megélhetést.”

A zsoldosok legyőzik Jacques de Bourbon seregét. Miniatúra a krónikából.

II. János, aki a békekötés után hazatért és 1364-ben hunyt el, sereget küldött ellenük az egyik rokona, Jacques de Bourbon vezetésével, de ezt 1362 áprilisában szétverték, a vezér is elesett.

Ezek után „még jobban nekibátorodva garázdálkodtak […], senki sem szállhatott szembe velük. […] Avignon felé indultak. Dúltak-fosztogattak útjukban, rettegésben tartottak mindenkit, városokat, erődítményeket vettek be, lefoglalták készleteiket […] pénzt harácsoltak […]”

„Meghallották, hogy az Avignontól hét mérföldnyire fekvő Pont-Saint-Esprit-nél nagy halom kincset gyűjtöttek össze […] Megostromolták [és bevették] a várat, […] egyik nap a birodalomba, másik nap Franciaországba látogattak el, mert […] e két ország határán fekszik.”

„Összegyűltek hát itt az összes ’társak’. […] Főkapitányt is választottak […] Seguin de Badefol úrra esett választásuk, ki így szólíttatta magát és így írta alá leveleit is: Isten barátja és mindenki ellensége.”

A pápa keresztes hadjárata és a zsoldosok szétszóródása

VI. Ince pápa a jól bevált módszerrel akarta elhárítani a fenyegetést.

„keresztes háborút hirdetett […] A bíborosok kihirdettették mindenfelé a szószékekről, hogy bűnbocsánatot nyer mindenki, aki felveszi a keresztet. Péter úr, Arras és Ostia bíborosa lett a keresztes hadjárat kapitánya.”

„Érkeztek lovagok, fegyvernökök és mások is nagy számmal, abban a hiszemben, hogy […] egyébre is számíthatnak a pápától, de […] nem kaptak semmit, [ezért] továbbálltak. Ki hazatért, ki Lombardiába ment, sokan pedig beálltak abba a gonosz rablókompániába”

A pápa végül fizetett a zsoldosoknak, hogy kotródjanak el Lombardiába.

„Örült nagyon a francia király s minden alattvalója, hogy sikerült megszabadulniok ettől a népségtől”.

Azokat, akik Franciaországban maradtak, „felszívta” János utóda, V. Károly és a navarrai király háborúja, illetve a bretagne-i örökösödési háború.

Itt egy francia- és egy angolpárti jelölt hadakozott. Ezek a háborúk azonban véget értek: az első a navarraiak vereségével, a második pedig azzal, hogy az angolok jelöltje győzött és hűséget esküdött Károlynak.

„Erre az időre [1365-re] úgy elhatalmasodtak Franciaországban a rablókompániák, hogy tehetetlen volt velük szemben mindenki. […] eszük ágában sem volt lemondani a […] könnyű megélhetésről […]”

Nagy Lajos és a francia zsoldosok

„Élt akkoriban egy király Magyarországon. Ő szívesen látta volna maga mellett a fegyvereseket, mert fölöttébb jó hasznukat vehette volna a neki sok kárt okozó törökök ellen viselt harcokban.”

Nagy Lajos Bulgária ellen ment, de a háborúiban jól jöhetett némi ágyútöltelék, akárki is az ellenfél.

„Írt ezért V. Orbán pápának […] meg a francia királynak és a walesi hercegnek is. Tárgyalni kezdtek hát a kapitányokkal, nagy pénzt, élelmet és szabad elvonulást ajánlottak fel nekik.”

„De azok nem akartak kötélnek állni. Azt felelték: nem mennek olyan messzire; néhány társuk ugyanis jól ismeri Magyarországot, márpedig ezek azt mondják, hogy az az ország igen-igen nagy szorultságban van. Soha nem keveredhetnének ki ott a harcból”

A kasztíliai trónviszály és a háború folytatása

A francia király szerencséjére akadt másik harctér, jóval közelebb.

Kasztília királya, I. Péter hadban állt féltestvéreivel, édesapja törvénytelen fiaival, akiket azzal vádolt, hogy a trónjára pályáznak.

Az utódai szája íze szerinti krónikák persze „eláztatták”. Például azzal, hogy nem is a királyi családból származik, csak kicserélték egy halott gyerekkel. Vagy éppen azzal, hogy át akar térni, esetleg át is tért, az iszlám hitre.

A „Kegyetlen” ragadványnévvel ruháztak fel, mert mindenkit megöletett vagy meg akart öletni, akit azzal gyanúsított, hogy veszélyt jelent az uralmára.

A rokonait sem kímélte: áldozatául esett három féltestvére és az édesanyjuk, egy Aragóniából hozzá menekült unokatestvére, Ferdinánd infáns, aki trónkövetelőként lépett fel és Ferdinánd édesanyja.

A király rémtetteiről a francia főurak első kézből értesülhettek.

Péter legidősebb féltestvére, legkomolyabb vetélytársa, Henrik, Trastámara grófja évekig francia szolgálatban állt zsoldosvezérként, egy felkelést követően ugyanis 1355-ben menekülnie kellett Kasztíliából.

1356 és 1361 között Aragónia királyát szolgálta a Kasztília elleni háborúban.

Aragónia segítségében, amiért amúgy Kasztília területének hatodát ígérte, és a franciákban bízva tett még egy próbát.

Henrik és Bertrand du Guesclin hadjárata

Nem tudni, V. Károly királyt mennyire befolyásolták a Péterről terjedő sztorik, de úgy vélte, ha trónra ülteti Henriket, szövetségest nyer az angolok ellen.

Közben még az országát pusztító zsoldosoktól is megszabadul.

Ürügynek ott volt a királyné, Bourbon Blanka, Jacques de Bourbon unokahúga, sorsa.

Őt azért vette feleségül Péter, hogy szövetségre lépjen Franciaországgal, de aztán ráunt és házi őrizetben tartotta; 1361-ben halt meg.

Károly tehát sereget toborzott és a biztonság kedvéért elküldte a legjobb hadvezérét, Bertrand du Guesclint is.

„… mindenki úgy gyűlölte […] a királyt, hogy mihelyt jönni látták bátyját, Henriket hatalmas seregével, az összes grófok, bárók és lovagok […] urukként fogadták […] Megnyittatták előtte a városokat és a várakat […]”

„Ez volt a jelszavuk: ’Éljen Henrik, halál a kegyetlen és eltévelyedett Péterre.’ […] királyukká koronázták, […] megfogadták, hogy engedelmeskedni fognak neki és életre-halálra kitartanak mellette.”

Péter az angolokhoz menekült és velük lépett szövetségre.

1367-ben sikerült is visszaszereznie az országát; du Guesclin fogságba esett, Henrik visszatért Franciaországba.

Fizetni azonban nem akart, ezért az angolok otthagyták.

Henrik 1369-ben tett még egy próbát és du Guesclin segítségével, akit az angolok váltságdíj fejében szabadon bocsátottak, győzött.

Pétert is sikerült elfognia és megölnie.

A későbbi korok ugyanúgy megszépítették Péter alakját, mint Hunyadi Mátyásét - ő is az „Igazságos” nevet kapta.

Ha valaki még ezután is hadakozni akart, mehetett Franciaországba, ahol újból kitört a háború az angolokkal.

A francia háborúk időszaka 1792 és 1815 között

A francia háborúk időszaka talán a legkevésbé ismert korszak a Habsburg Monarchia történetében, pedig a francia forradalom társadalomformáló ereje ellen Bécs küzdött legkitartóbban a harctereken.

Hat háborút vívott a franciák ellen, akik az összecsapások során négy alkalommal foglaltak el jelentősebb területet a monarchiától.

Napóleon vereségében is oroszlánrészt vállaltak Ferenc császár-király katonái, köztük a magyarok is.

Jelen kötet gerincét az 1792 és 1815 közötti háborúk történetének bemutatása adja, abból a célból, hogy hozzájáruljon a francia háborúk időszakának, Magyarország és a Habsburg Monarchia egészének alaposabb megértéséhez.

Fókuszában Bécs és Magyarország viszonya áll, különös tekintettel a birodalom vezetési struktúrájának történetére, az uralkodói hatalom és Magyarország viszonyrendszerére, illetve a hadügy változásaira.

Ezek mellett nem maradhat el a franciaországi forradalom vázlatos történetének, valamint a háborúk szélesebb körű, geostratégiai szempontú eseményeinek bemutatása sem.

Nagy-L. István és a hadtörténeti megközelítés

Nagy-L. István, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója.

Fő kutatási területe a háborúk, hadsereg, állam és társadalom kapcsolatának története a kora újkorban és az újkorban, valamint a korszak hadművészete.

Gaál Mózes történelmi elbeszélései

Gaál Mózes Történeti elbeszélések a régi időkből a magyar ifjúságnak című könyve magyar nyelvű, ifjúsági történelmi regényként és történelmi elbeszélésként kapcsolódik a hazafias, nevelő célzatú történelmi irodalomhoz.

A könyv első kiadása 1908-ban jelent meg Budapesten, a Stampfel Károly által kiadott Hazafias Könyvtár sorozatban.

A könyv történetszemlélete

A jelenből a multba viszi az olvasót. Megmutatja, hogyan épült fel az emberiség fejlődésének hatalmas épülete mind e mai napig.

Elbeszéli, hogy minő korszakalkotó világ-eseményeken nyugszik a nemzetek mai helyzete.

Feltárja előttünk azt a végtelen arzenált, ahol azok a fegyverek pihennek, melyekkel rég letünt népek harcoltak egymással.

Megnyitja szemünk előtt a tudomány és művészet csudálatos műhelyeit, melyekben az emberiség művelődésének fejlődését készitették elő a nagy szellemek.

Átvisz bennünket a rabszolgaság rettenetes tömlöcein, a véres veritéket izzadó jobbágyok siralmain, a testi és lelki elnyomottság hosszu korszakain keresztül egészen a mai korig, amely felszabaditotta rabigájából a munkát és a gondolatot.

Megmutatja, milyen volt a zsarnokok élete és hogy milyen galádul pazarolták népeik vérét és keserves munkáját.

Ez a mű elvisz azokra a csataterekre, ahol emberi jogért, szabadságért és a megélhetésért küzdöttek eleink.

Abb ól a sötét zugból, ahol a babona rejtőzködik, elvezeti az olvasót az igazság tündöklő palotájába és megmutatja, hogy minő örök eszmék lelkesitették az emberiséget, hogy felszabaduljon a testi és lelki szolgaság bilincseiből.

Ajánlott korosztály és műfaji jelleg

A kötet ifjúsági olvasmányként a magyar nyelvű történelmi elbeszélések közé sorolható, és a történelmi eseményeket hazafias, erkölcsi és társadalmi szempontból közelíti meg.

A háborúk, a forradalmak, a zsarnokság, a szabadság és az emberi jogok kérdései miatt elsősorban olyan fiatal olvasóknak lehet érdekes, akik a történelmi regények és a múlt eseményeit feldolgozó elbeszélések iránt érdeklődnek.

A francia-angol háborúk korának könyves megközelítései

A százéves háború történetének feldolgozásában Froissart krónikája a kortárs események, a hadjáratok és a társadalmi válságok részletes elbeszélése miatt fontos.

A francia háborúk 1792 és 1815 közötti időszakát feldolgozó kötet a Habsburg Monarchia, Magyarország, a francia forradalom, Napóleon és a hadügy változásai felől vizsgálja a korszakot.

Gaál Mózes ifjúsági történelmi elbeszélése ennél szélesebb történelmi látóhatárt kínál: a múlt eseményeit az emberi fejlődés, a társadalmi elnyomás és a szabadságért folytatott küzdelem összefüggésében mutatja be.

A három megközelítés együtt érzékelteti, hogy a háborúk története nem kizárólag uralkodók, hadvezérek és csaták története, hanem a társadalmak, a városok, a parasztság, a zsoldosok, a politikai intézmények és az emberi jogok története is.

tags: #francia #angol #haboruk #kora #konyv