A bejegyzésben részletesen áttekintjük, hogy miként adhatjuk vissza más által elmondottakat angolban, milyen igeidő- és módváltásokra van szükség, illetve mely esetekben érdemes a közlendőt közvetlen beszédként idézni, és mikor használhatunk függő beszédet.
Miért szükséges a függő beszéd?
A függő beszéd alapvetően arról szól, hogy valaki múltban mondott dolgot mesélünk el a jelenben. A mondatokat úgy módosítjuk, hogy a beszélő és az idő viszonyát tükrözzük, miközben a tartalmat megőrzik. Ezzel a megközelítéssel a beszámolók pontosabbak és általában természetesebbek lesznek a beszédben.
Két alapforma: egyenes beszéd és függő beszéd
Az egyenes beszéd esetében a mondat közvetlenül idézett, a szövegben idézőjelekbe kerül. A függő beszédben a mondatot egy vezető ige bevezetésével adjuk vissza, és ilyenkor általában vissza kell helyezni a mondatot egy igeidő- és névmáshoz igazított változatba.
Egyszerű út az egyenes beszédhez
Adam: I bought a book. He (Adam) said, “I bought a book”.
Tehát Ádám szó szerint azt mondta, hogy „vettem egy könyvet”, és mi ezt szeretnénk tolmácsolni.
Függő beszéd bevezetése
Angolban megteheted, hogy a bevezetés (he/she/they stb. said) után vesszőt teszel, majd idézőjelek közé teszed azt, amit szó szerint (egyenes beszédben) mondott Ádám. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy az angolban az idézőjelek használata eltér a magyar használattól. Angolban mindkét idézőjel “felül” van, míg magyarban az első idézőjel „alul”, míg a második „felül” van.)
Sarah: I like spicy food. She said (that) she liked spicy food. Először nézzük meg a magyar fordításokat. Sarah szó szerint azt mondja, hogy „szeretem a fűszeres ételeket”. Mi ezt úgy adjuk vissza, hogy a mondatunkat az „azt mondta, hogy” szerkezettel bevezetjük, ahol Sarah-ra E/3-ban utalunk. Ezután hozzáadjuk szintén E/3-ban, hogy „szereti a fűszeres ételeket”.
Időidő-kezelés és módok
Az is fontos, hogy a függő beszédben az igeidőket a megfelelő módosítással használjuk. A magyar és az angol közti különbségek miatt az igeidő-változtatás gyakori feladat.
Ha valamelyik jelen időt kell a megfelelő múlt időbe tenni, akkor viszonylag egyszerű dolgunk van, hiszen minden angol jelen időnek van „passzoló” múltideje. Az egyszerű múltból pedig befejezett múlt lesz. Az egyszerű és a folyamatos jövő esetében a „would” használata tűnik szokásosnak, amely a „will” múlt idejű alakja. Például: will → would.
Ha még egyszer megnézed a jövő idős példákat láthatod, hogy csupán annyi történt, hogy a „will”-t kicseréltük „would”-ra. Ha a bevezetőt úgy tesszük fel, hogy a főige jelen időben van (says), akkor a mondat további részét nem kell a megfelelő múlt időbe tenni. Bizonyos esetekben a „that” opcionális: például „she says (that) she will go” vagy „she says she will go”.
A fő és a mellékmondat kapcsolata
Tegyük fel, hogy Tom és Ann telefonon beszélnek. Richard pedig Ann férje, aki tudni szeretné, hogy Tom mit mond, ezért Ann tolmácsolja mindazt, amit Tom elmond. Ilyenkor nem kell módosítani az igeidőn, hiszen a párbeszéd a jelenben zajlik, így nem „he said”, hanem „he says” lesz a bevezetőnk. Tom és Ann is egyaránt folyamatos jelent használ.
Hogyan kezeljük a különböző igeidőket a függő beszédben?
Az alábbi táblázatos formában összefoglalhatóak a gyakori átalakítások. Megjegyzés: a példák a bevezető igeidő és a leadott mondat igeidő közötti viszonyt illusztrálják.
Direct Speech példák és a hozzá tartozó Reported Speech megfelelői:
„I am very tired today”, said Eva. → Eva said that she was very tired that day.
„I love spaghetti”, said Mark. → Mark said that he loves spaghetti.
„I will call you back tonight”, says John. → John says that he will call you back tonight.
Kiemelt gyakorlati tippek
- Az igeidőket akkor változtatjuk, ha a mondat a beszámolás pillanatában már nem aktuális. Ha az állítás örök érvényű vagy a jelenben is igaz, gyakran nem szükséges a módosítás.
- Az igeidők mellett a módosítás szükséges: személyes névmások (this → that), idő- és helyhatározók (today → that day, here → there) és a modális segédigék (can → could, may → might, must → had to).
- Előfordul, hogy nem kell megváltoztatni az igeidőt, ha a beszámoló jelenben történik, vagy a beszélő kapcsolata a jelenben élő kontextust tükrözi (például: “Mary says that she will go to London.”).
- Névvel és kérdő mondatokkal kapcsolatos furcsaságok esetén külön figyelni kell a kérdéskifejezésekre: “How many children I had?”, “IF/WHETHER I was married” stb.
Gyakorlati példák lefordítása magyar nyelvről angolra
A bejegyzésben számos példát találhatunk arról, hogyan lehet a függő beszédet helyesen alkalmazni, és hogyan változtatjuk az igeidőket a mondat tartalmának megfelelően. Ezek a példák segítenek megszilárdítani a szabályokat a vizsgai feladatokhoz és a mindennapi használathoz is.
