A hallás utáni szövegértés hatékonyan fejleszthető, de a fejlődéshez rendszeres, tudatos és fokozatos gyakorlásra van szükség. A tanulónak nem kell minden egyes szót megértenie: először a hallott szöveg fő témáját és lényegét érdemes felismernie, majd fokozatosan lehet áttérni a részletekre, a pontos adatokra, a szóhatárokra, a hangsúlyozásra és az élőbeszéd sajátosságaira.
A fejlesztésben a bottom-up processing és a top-down processing folyamatai egyaránt fontosak. Az egyik a hallott hangokból kiindulva jut el a szavakhoz és mondatokhoz, a másik pedig az előzetes tudás, a témával kapcsolatos elvárások és a kommunikációs helyzet alapján segíti a megértést.
Miért jelent nehézséget a hallás utáni értés?
Melyik nyelvtanulónak ne lenne olyan élménye, hogy az órán lejátszott hangfelvételből egy mukkot sem értett, vagy netán az anyanyelvi beszélőkkel való első találkozás érte sokként, hiszen amit hallott, túl gyors volt, a jól ismert szavak pedig csak foszlányokban voltak felismerhetőek?
Ezt a nehézséget gyakran nem az okozza, hogy a tanuló egyáltalán nem ismeri a szavakat, hanem az, hogy az élőbeszédben a szavak összeolvadnak, egyes hangok eltűnnek vagy megváltoznak, a szóhatárok pedig nem mindig érzékelhetők egyértelműen.
Nem azzal van gond, amikor valaki szépen, tisztán, lassabban beszél hozzájuk, hanem azzal, amikor tényleg pörögnek a szavak, mondatok, esetleg más is bele-beleszól a beszélgetésbe.
Hiszen a valós életben ritkán beszélgetünk valakivel úgy, hogy csak az ő és az én hangomat lehessen hallani.
Az ember társaságban van, ahol a háttérben is megy a csevej, telefonálás közben sétálunk, az utcán autók mennek, a gyerekekhez vagy valaki máshoz is intézünk 1-1 szót.
Szóval ehhez kell hozzászoktatni a fülünket is.
Azt gondolom, hogy a hallás utáni szövegértés messze nem csak hallás utáni szövegértést jelent.
Hiszen nagyon ritka az, amikor tényleg csak a fülünkre hagyatkozunk.
A filmek esetében kapunk képi támogatást, más emberekkel való beszélgetésnél ott a kontextus, a szövegkörnyezet, az előismereteink.
Gyakran tudjuk, milyen téma várható.
Például az étteremben a pincér valószínűleg étlap és ételek kapcsán fog odajönni hozzánk.
Podcastok esetében látjuk a címet.
Persze ha nyelvvizsgáról van szó, az más helyzet, ott tényleg csak a fülünk van, de legalább kevesebb a háttérzaj.
A hallott szöveg megértésének két folyamata
Először is felmerül a kérdés, hogy hogyan is értelmezzük valójában a hallottakat.
A szakirodalom erre két fő megközelítést kínál.
Bottom-up processing: a hangoktól a jelentésig
Amennyiben a tanár minden előzetes „figyelmeztetés” nélkül megnyomja a „lejátszás” gombot, a diákok a nyelv egységeire támaszkodnak: a hallott hangokból szavakat alkotnak, a szavakból mondatokat, így jutnak el a hallott szöveg értelmezéséig.
Ezt nevezi az angolszász irodalom „bottom-up processing”-nek, vagyis lentről felfelé irányuló folyamatnak.
A hallás utáni értés során ezért fontos szerepet kap a hangok felismerése, a szóhatárok érzékelése, a hangsúlyozás, a ritmus, a hangkapcsolatok és az élőbeszédben gyakori hangváltozások megértése.
Hosszútávon az is fejlesztheti a halláskészséget, ha felhívjuk a diákok figyelmét az élőbeszéd sajátosságaira, a szóhatárokra, például francia nyelv esetén ha gyakorljuk velük az „e instable” működését.
Így amennyiben a diákok „che pas”-t hallanak, felismerek, hogy valójában a „je ne sais pas” kifejezésről van szó.
Top-down processing: az előzetes tudás szerepe
Az angolszász irodalomban „top down processing”-nek, vagyis felülről lefelé irányuló folyamatnak nevezett modell szerint a diákok előzetes tudással rendelkeznek a világról, egy adott témáról, illetve általában véve a kommunikációs helyzetekről, ezt a tudást pedig aktívan használják a hallottak értelmezése során.
Így amennyiben annyit árulok el nekik, hogy a beszélgetés, amit hallani fognak, egy étteremben játszódik, a diákok öntudatlanul máris számos feltételezést fogalmaznak meg magukban: valószínűleg fültanúi lesznek annak, ahogy egy pincér felveszi a rendelést, a beszélgetés résztvevői nagy eséllyel magázódni fognak, ételek és italok nevei hangzanak majd el, stb.
A tényleges hallgatás során a diákok ellenőrzik, hogy a feltételezéseik helyesnek bizonyultak-e; szükség esetén módosítják azokat.
A hallás utáni szövegértés fejlesztésekor ezért érdemes a tanulók meglévő világismeretére, tématudására és kommunikációs tapasztalataira építeni.
A két modell nem egymást kizáró, valójában a két folyamat gyakran egyidejűleg játszódik le, nehéz bármelyik értelmezési módot „lekapcsolni”.
Ráhangolódás és előzetes tudás aktiválása
A „top-down processing” logikája segíthet abban, hogy a diákok előzetes tudására építve vigyük közelebb őket a hallottak megértéshez.
Így érdemes lehet ráhangolódásképp olyan tevékenységgel indítani egy hallásértés fókuszú órát, amely felkelti a tanulók érdeklődését, mobilizálja az előzetes ismereteiket, esetleg megköveteli, hogy konkrét hipotéziseket fogalmazzanak meg azzal kapcsolatban, hogy mit fognak hallani.
Ez történhet például egy kapcsolódó kép segítségével, de akár néhány kapcsolódó kérdést is feltehetünk nekik, amelyekről párokban vagy kis csoportokban röviden beszélgethetnek.
Utóbbi esetében a tudásmegosztás érdekében érdemes lehet az egész csoport előtt megkérni néhány kisebb csoportot, hogy röviden foglalják össze, miről beszélgettek.
A ráhangolódás során a tanulók megfogalmazhatják, hogy kik beszélhetnek, hol történhet a jelenet, mi lehet a téma, milyen szavak fordulhatnak elő, és milyen információkra számíthatnak.
A hipotézisek megfogalmazása nem azt jelenti, hogy minden előzetes elképzelésnek helyesnek kell lennie.
A tényleges hallgatás egyik célja éppen az lehet, hogy a tanulók összevessék előzetes feltételezéseiket a hallottakkal, majd szükség esetén módosítsák azokat.
A kulcsszavak előzetes tanítása
Ezen felül a hallottak értelmezését megkönnyíti, ha a hallott szöveg kulcsszavait előre megtanítjuk vagy átismételjük a diákokkal.
Ez történhet frontális módon, de akár játékos formában is, például szavak párosítása definíciókkal; „activity” - körülírás, rajzolás, mutogatás; a listának csupán a képzelet szab határt.
Célszerű a szöveg kulcsszavait előre megtanítani.
Ez a lépés diszlexiás csoportokban különösen fontos.
A kulcsszavak lehetnek a tanulók számára új és nehezebb szavak, de lehetnek ismert szavak is, amelyeket ismételni szeretnénk.
A kulcsszavak előzetes feldolgozása csökkentheti a hallgatás közbeni terhelést, és lehetővé teszi, hogy a tanulók nagyobb figyelmet fordítsanak a szöveg jelentésére.
Játékos szókincselőkészítés
A feladat során a szavak megtanítása akármilyen szótanulási módszerrel történhet.
Osszuk szét a szavakat a tanulók között, mindenki más szót kap.
Adjunk pár percet, hogy a diákok megismerkedhessenek a szavakkal, amelyeket kaptak.
Fontos, hogy az instrukció tömör legyen.
A szavak jelentését meg lehet jeleníteni definícióval, körülírással, rajzzal, mozgással vagy példamondattal is.
A hallgatás szakaszai
A tényleges hallgatás fázisához érve újabb dilemma, hogy a hanganyagot hányszor hallgassuk meg: egy lehetséges út, hogy legalább kétszer.
A hanganyag többszöri meghallgatása nem ugyanazt a feladatot jelenti minden alkalommal.
Az első hallgatáskor a tanulók általános képet alakítanak ki a szövegről, a következő hallgatáskor konkrét információkat keresnek, később pedig ellenőrizhetik és pontosíthatják a válaszaikat.
Első hallgatás: globális megértés
Ekkor első ízben az a cél, hogy a diákok egy globális, átfogó képet kapjanak a hallottakról, például ismerjék fel, hogy hány beszélőt tudnak megkülönböztetni, mi a beszélgetés témája, hol játszódik le a hallott jelenet, utcán, étteremben, iskolában stb.
Az első hallgatás során nem szükséges minden részletet megérteni.
A tanulók figyelhetnek arra, hogy milyen helyzetben zajlik a beszélgetés, kik vesznek részt benne, milyen hangulat uralkodik, és mi a szöveg legfontosabb üzenete.
Amennyiben audiovizuális tartalommal dolgozunk, a hallottak átfogó értelmezéséhez a képek is hozzáadhatnak.
Ha például egy videót hang nélkül is megnézzünk, könnyebben ráébredhetünk, hogyan szolgálják a képek az értelmezést.
Hang nélkül - magyar nyelvű videó
Akár egy komplexebb videóval kapcsolatban is fel tudunk tenni olyan kérdéseket, amelyek egy kezdő nyelvtanuló nyelvi szintjének megfelelő választ igényelnek.
Kezdő nyelvtanulók számára a zárt végű, irányított kérdések könnyebbséget jelenthetnek.
Második hallgatás: részletek és pontos információk
Az első, átfogó értelmezést segítő hallgatás után rákérdezhetünk bizonyos információkra, apróbb részletekre, pontos adatokra, nevekre, számokra.
A tanulók ekkor már célzottan kereshetik a válaszokat, és feljegyezhetik a hallott információkat.
A feladat nehézségét a kérdések számával, a keresendő információk típusával és a szöveg hosszával lehet szabályozni.
A hallás utáni értés feladatoknál nagyon gyakoriak a nyitott kérdéses vagy igaz-hamis válaszos feladatok.
A tanulók gyakran elvesznek a szövegben, ez a feladat segít növelni a koncentrációjukat.
Különösen hasznos nyelvvizsgára készülő csoportoknál.
Harmadik hallgatás: ellenőrzés
A feladatok közös ellenőrzése után következhet még egy hallgatás, hogy még egyszer le tudják a tanulók ellenőrizni, miért az adott válasz a helyes.
A harmadik meghallgatás során a tanulók már nem csupán a helyes választ keresik, hanem azt is megfigyelhetik, hogyan hangzott el az információ.
Érdemes ilyenkor figyelni a hangsúlyra, a szünetekre, a hangok összeolvadására, a beszélők tempójára és azokra a részletekre, amelyek az első hallgatáskor még nehezen voltak felismerhetők.
A „Koppants, ha hallod!” feladat
A feladat célja és szervezése
A „Koppants, ha hallod!” a hallott szöveg tagolását gyakoroltatja.
A feladat kezdőtől haladó szintig alkalmazható, egyéni foglalkozásban vagy frontális munkában.
Egyéni korrepetáláskor vagy csoportban is alkalmazható, diszlexiás és vegyes csoportokban egyaránt.
A feladat időtartama a hallás utáni értés feladat hosszától függ.
A feladat menete
A szöveg meghallgatása előtt átmegyünk a tanulókkal a kérdéseken, aláhúzzuk a kérdésekben található kulcsszavakat, szókapcsolatokat.
Ha ezeket hallják, akkor valószínűleg annál a szövegrésznél tartunk, ahol a válasz van.
Az első hallgatáskor a tanulók nem írnak semmit, csak koppantanak, ha olyan rész jön, amire szerintük a kérdés vonatkozik.
A tanár ekkor mindig megállítja a magnót, és megbeszéli a tanulókkal, hogy jó helyen járnak-e, és hogy nagyjából mit értettek meg a szövegből.
Második hallgatáskor kell csak a diákoknak jegyzetelni és leírni a válaszokat a kérdésekre.
A feladatok közös ellenőrzése után következhet még egy hallgatás, hogy még egyszer le tudják a tanulók ellenőrizni, miért az adott válasz a helyes.
Koppantás helyett kitalálhatunk más gesztust is, például kézfeltartást, általános iskolások fel is állhatnak a székükről.
A feladat különösen akkor hasznos, ha a tanulók nehezen követik a szöveg lineáris felépítését, vagy nem tudják, mikor kell egy adott kérdésre válaszolniuk.
A „Figyelj a szóra!” feladat
Előkészítés
A „Figyelj a szóra!” feladat célja a hallás utáni szövegértés, a figyelem és a koncentráció fejlesztése, valamint a szókincs fejlesztése, ismétlése és gyakorlása.
A feladat kezdőtől haladóig használható, egyéni munkában, pármunkában és csoportmunkában is.
Nagycsoportos, kiscsoportos és egyéni foglalkozáson is jól használható.
Készítsünk egy szöveget, de akár már meglévő szöveggel is dolgozhatunk.
Azokat a szavakat, amelyekkel a szövegből dolgozni szeretnénk, nagy betűmérettel írjuk vagy nyomtassuk egy lapra, és vágjuk szét.
Természetesen ezeket a szavakat jelöljük be a saját szövegünkön is.
Készítsük el a szöveget nagy méretben egy csomagolópapíron úgy, hogy az előkészített szavak helyét a szövegtől eltérő színnel, üres kerettel jelezzük.
Gyurmaragasztót vigyünk az órára.
A feladat kivitelezése
A feladat az ismert szövegkitöltés módszerhez hasonlatos.
A tanár felolvassa a szöveget, a tanulóknál vannak a szövegből kiemelt szavak, melyeket akkor kell felmutatniuk, amikor meghallják.
Olvasás végén kérdezzük meg, hogy mindenki felmutatta-e a nála lévő összes szót.
Olvassuk fel a szöveget újra, majd minden felmutatandó szónál álljunk meg, és tudatosítsuk, hogy a jó szót mutatják.
Harmadik felolvasás közben a tanulók a szavakat elhelyezik a csomagolópapírra írt szövegbe.
Az elkészített szöveget közösen ellenőrizzük úgy, hogy minden tanuló megkapja a teljes szöveget.
Haladóbb csoport esetében a csomagolópapírra írt szöveg kitöltésénél dönthetünk úgy, hogy nem olvassuk fel a szöveget, hanem a tanulók önállóan egészítik ki az első két felolvasásra támaszkodva.
A feladat előnyei
Fejleszti a hallás utáni szövegértést, a figyelmet és a koncentrációt.
Azoknak a tanulóknak, akiknek a hallás utáni szövegértés problémát jelent, frusztráció- és szorongáscsökkentő lehet az, hogy nézhetik azokat a szavakat, amelyeket ki kell hallaniuk a szövegből.
Az, hogy a szavakat a megfelelő időben kell felmutatniuk, majd a csomagolópapírra írt szövegbe el kell helyezniük, implicit módon fejleszti a szövegen belüli időbeli és térbeli tájékozódást.
A feladat integrálja az összes információfeldolgozási módot: a mozgás integrálása a feladatba a kinesztetikus tanulási stílusúaknak kedvez, a felmutatott szavak és a csomagolópapíros megoldás a vizuális, a felolvasott szöveg az auditív tanulási stílusúaknak.
Variációk és differenciálás
Ha egyéni foglalkozáson alkalmazzuk a módszert, használjunk kevesebb szót, mert a tanuló nehezen tud sok szót kezelni, sok szó közül választani, a szavakat gyorsan felismerni és közben a szövegre is figyelni.
A feladat flexibilis természete arra is módot ad, hogy párban vagy kis, 3-4 fős csoportokban dolgoztassuk a tanulókat.
A szöveget a pár vagy csoport egyik tagja olvassa fel, míg a másik vagy a többiek a szavakat mutatják fel.
Ebben az esetben a csomagolópapírra írt szöveg kitöltése az egész csoport munkáját lezáró feladat, tehát miután befejezték a párok vagy csoportok a feladatot, a tanár felolvassa a szöveget, és a tanulók beillesztik a szavakat az üres helyekre.
A feladat ilyen jellegű alkalmazása differenciálásra is lehetőséget ad.
A párban vagy csoportban végzett munka differenciál, hiszen minden pár vagy csoport a saját tempójában haladhat.
Ha nehézségi szintek szerint szeretnénk differenciálni, tudatosan osszuk ki a szavakat a tanulók között.
Akár előre is eldönthetjük, hogy ki melyik szót kapja majd, és úgy osszuk ki.
Alkalmazás diszlexiás tanulóknál
Probléma, hogy a diszlexiások sokszor nehéznek találják a hallás utáni szövegértést.
Ha olyan szöveget választunk, amelyhez hanganyagot is találunk, és nem tudjuk szabályozni a tempót, a második lejátszáskor állítsuk meg a magnót minden felmutatandó szónál.
A fokozatosság elvéből kiindulva kezdjünk rövidebb szövegekkel és kevesebb szóval, például 2 szóval tanulónként.
Probléma, hogy a szótanulás gyakran okoz nehézséget a diszlexiásoknak.
A szótanulást a feladat során megkönnyítettük azzal, ahogy a szavakat kezelték a tanulók a feladat során.
A szavakkal úgy is foglalkozhatunk tovább, hogy a közös ellenőrzéskor a tanulók emeljék ki színnel, írják át vagy húzzák alá azokat a szavakat a saját szövegükben, amelyekkel foglalkoztunk.
Kérdéstípusok a hallás utáni értés fejlesztésében
A nyitott és zárt végű kérdéseken túl számos más feladattípust választhatunk.
- igaz-hamis feladat;
- feleletválasztós teszt;
- elemek párosítása;
- elemek sorbarendezése;
- nyitott kérdések;
- zárt végű, irányított kérdések;
- nevek és személyek azonosítása;
- számok, dátumok és egyéb pontos adatok felismerése;
- helyszínek és események párosítása;
- kép készítése a hallottak alapján.
Akár megkérhetjük a diákokat arra is, hogy rajzoljanak le valamit.
A feladattípus kiválasztásakor figyelembe kell venni a tanulók nyelvi szintjét, életkorát, előzetes tudását és a hallgatás célját.
Kezdő nyelvtanulók számára a zárt végű, irányított kérdések könnyebbséget jelenthetnek.
Haladóbb tanulóknál összetettebb, nyitott kérdések, következtetést igénylő feladatok és önálló jegyzetelési feladatok is alkalmazhatók.
A hallott szöveg feldolgozása a hallgatás után
A hanganyag lejátszása után lehetőségünk van arra, hogy célzottan foglalkozzunk a szövegben előforduló nyelvtannal és szókinccsel.
A feldolgozás azonban nem feltétlenül állhat meg a válaszok ellenőrzésénél.
Kreatív, komplexebb feladatokat is adhatunk a diákoknak, amelyek során alkalmazhatják a hallottakat más készségek fejlesztésére.
Képzeljék el és dolgozzák ki részletesebben az egyik beszélő személyiségét.
Írjanak levelet az egyik beszélő szemszögéből.
Ha az iskolai szabályokról szól a szöveg, alkossanak 10 olyan szabályt, amelyet szívesen bevezetnének a saját iskolájukban.
Ha hajótörésről szól a szöveg, írjanak listát, hogy mit vinnének magukkal egy lakatlan szigetre.
Ezáltal egy halláskészség fókuszú órába számos olyan tevékenység integrálható, amely nem csupán a receptív készségeket, hanem a produktív készségeket, a beszédkészséget és az íráskészséget is fejleszti.
Hallgatás és olvasás összekapcsolása
A hallás utáni szövegértés csiszolását érdemes a kezdet kezdetétől beiktatni.
Természetesen ha nem vagy már kezdő, akkor sem késő fejleszteni ezt a készséget, de ha épp most kezdesz nyelvet tanulni, akkor igyekezz az olvasást mindig a hallgatással összekapcsolni.
A mai könyvekhez és tananyagokhoz szinte mindig van már rengeteg hanganyag is, szóval ez nem okozhat gondot.
Egyszerre olvasni és hallgatni
Azaz hallgatsz egy szöveget, és ezzel egy időben olvasod is azt.
Az elején talán csak csendesen, a szemeddel követed.
A picit kevésbé kényelmesebb az, amikor a beszélővel egyszerre hangosan olvasol.
Pont úgy, amikor egy nyelvórán megkér a tanár egy csoportot, hogy olvassanak egy-egy mondatot a beszélővel együtt, hangosan.
Otthon viszont többször le lehet játszani a szöveget, meg lehet állítani mondatoknál és újra lejátszani egységeket.
Olyan hangos szöveget választhatsz, ahol a beszélő hangja szimpatikus, azaz szívesen utánozod a kiejtését.
Szintén nagyot lendít a dolgon, ha fülhallgatóval hallgatod a szöveget, mert tisztábban hallod a beszélő hangját, jobban oda tudsz figyelni.
Annak a fontosságát, hogy a hallgatással egyszerre, egy időben olvassuk is a szöveget, nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Hallgatás közben olvasni és jelölni
Azért tettem idézőjelbe a firkálni szót, mert nem csak úgy össze-vissza firkálgatunk.
Itt nagyon intenzíven hallgatunk, rövid szöveget, az olvasáshoz pedig kinyomtatott szöveget használunk, nem pusztán feliratot.
Többször is meghallgatunk egy szövegrészt.
Hallgatás közben a ceruzával a kinyomtatott szöveget „kidíszítjük”.
Azaz nyilacskákkal jelöljük, hol ment felfelé, hol ment lefelé a hangsúly.
Melyik része volt hangsúlyos a szónak?
Melyik szótag vagy rész volt az, amit nem is hallottunk, mint például az angol comfortable szóban a második „o” betűt nem ejtjük?
Hol tartott a beszélő nagyobb szünetet?
Melyik két szó olvadt egybe szinte?
Mivel a ceruza is ott van a kezünkben és intenzíven használjuk, a figyelmünk is nehezebben kalandozik el.
Ilyenkor tudatosul az emberben, hogyan használják a beszélők a hangsúlyozást.
Angol esetében nagyon gyakori, hogy az első szótagon annyira nincsen hangsúly, hogy szinte hallani sem lehet.
Magyar fülnek ez rettentő szokatlan, de gyakorlással hozzá lehet szokni.
A ceruzával rajzolós gyakorlat ebben sokat segít.
Miután így kielemeztük a pár soros szöveget, valószínűleg egyre jobban fogjuk tudni együtt olvasni a beszélővel is.
Nem kell sietni, nem az a fontos, hogy minél több szöveget elemezzünk ki így, hanem az, hogy azt a pár soros szöveget, amivel foglalkozunk, alaposan megismerjük.
Hallás után írás
Ehhez a feladathoz is le kell ülni, tollal és papírral.
Szintén rövid szöveggel vagy szövegrészlettel foglalkozunk.
A gyakorlat pont az, amit a cím alapján gondolsz.
4-5 szavanként, esetleg mondatonként megállítva a hallott szöveget leírod, amit hallottál.
Néhány mondat után pedig ellenőrzöd.
Ilyenkor fény derül arra is, hol vannak hiányosságok a helyesírásodban.
Kicsit fárasztó a dolog persze, hiszen meg kell állítani a szöveget, nagyon oda kell figyelni.
Rájössz, hol vannak problémák, mely szavakat nem értettél meg.
Pár alkalom után pedig sokat élesedik a füled.
Arra is jó ez a „játék”, hogy az ember a kontextusból próbálja meg kitalálni, mi lehet a hiányzó szó.
Szavak és kifejezések kontextusban
Szavakat nem elszigetelt egységekként tanulunk, hanem más szavakkal együtt, 3-4-5 szavas egységekben, attól függően, milyen szinten vagy az adott nyelvből.
Főleg szókincs terén szokták ezt hangsúlyozni, nyilván helyesen.
Hallás utáni értés szempontjából ez azért fontos, mert a szavak, amikor mondatban hallod őket, összeolvadnak más szavakkal, nem mindig egyszerű megállapítani a szóhatárokat sem.
Egy-egy hang eltűnik, egy-egy hang kicsit átalakul, egy-egy szónak van hangsúlyos és hangsúlytalan ejtése.
Fontos megszokni azt, hogyan hangzik az adott szó mondatban.
Erre kiváló angol esetében a youglish.com, hiszen itt ha egy szót beírunk a keresőbe, azonnal YouTube videók sorát kapjuk, amelyek pont onnan indulnak el, hogy kristálytisztán érthesd a keresett szót.
Ráadásul feliratot is kapsz.
Kapásból azt hallod, hogyan hangzik ez a szó, amikor nem egyedül van, hanem más szavak társaságában.
Kollokációk tanulása
Gyakran érdemes hangsúlyt fektetni az úgynevezett kollokációk tanulására is.
Hiszen a kollokáció olyan szókapcsolatot jelent, amelynek a szavai általában együtt fordulnak elő.
Például azt mondjuk, hogy aktív szókincs, de azt nem mondjuk, hogy buzgólkodó, szorgos szókincs, pedig mind a buzgólkodó, mind a szorgos az aktív szinonimája.
A kollokációk ismerete nemcsak a szókincs használatát teszi természetesebbé, hanem a hallott szöveg felismerését is gyorsítja.
Ha a tanuló egy gyakran előforduló szókapcsolatot egységként ismer fel, kevésbé kell minden egyes szót külön feldolgoznia.
Rendszeres önálló gyakorlás
A hallás utáni szövegértés szuperül fejleszthető.
Kell hozzá idő, nem egyik napról a másikra történik hatalmas változás, de 2-3 hónap alatt már óriási előrelépést lehet tenni.
Az legjobb az az egészben, hogy ez az egyik legszórakoztatóbb része a nyelvtanulásnak.
Ha úgymond rá kell erőszakolnod magadra, hogy ülj már le szövegértést fejleszteni, ott valami nagyon nem stimmel.
Gondolj bele, hogyan fejleszted ezt a területet?
Podcastokat hallgatsz, sorozatokat nézel, rádiót hallgatsz, TED előadásokat nézel végig, hangoskönyvet hallgatsz.
A felsorolt dolgok mindegyike olyan, hogy kiválaszthatod a témát, az előadót, a sorozatot.
Ráadásul a rádió mehet a háttérben is.
Hangoskönyvet akár takarítás közben is lehet hallgatni.
Egy TED előadást össze lehet kapcsolni a reggeli kávéval.
Annyi, de annyi lehetőség van, ha az ember tényleg élni szeretne vele, akkor nem lehet akadály.
A rendszer jelentősége
A rendszer kulcsszó.
Nyelvtanulásban és bármi más tanulásában is.
Nézzünk gyakorlati példákat:
- 20 napon keresztül minden reggel meghallgatsz egy TED előadást;
- a következő két hónapban majdnem minden nap megnézel egy részt egy sorozatból;
- egy hónapon keresztül főzés közben mindig elindítasz egy podcastot vagy a RadioGardent;
- egy hónapig minden este a kedvenc hangoskönyvedet hallgatod 20 percig elalvás előtt.
Ahogy látod, ez egyik sem olyan dolog, ami rettentő megerőltető vagy rettentő unalmas.
A befektetett energia és idő megtérül.
Ha van egy sorozat, amit nagyon szeretsz, nem nehéz leülni megnézni.
Ugyanígy, ha van kedvenc témád, könnyen találhatsz odavágó TED előadásokat.
Tapasztalatból tudom, hogy ha rendszert viszel abba, hogy minden nap hallgatsz valamit idegen nyelven, akkor körülbelül 3-4 héten belül jön egy áttörés, amikor elkezd összeállni a kép, természetessé válik az idegen nyelv és egyre kevésbé kell megerőltetni magad ahhoz, hogy tényleg értsd, miről van szó.
Háttérben hallgatás és fókuszált figyelem
A tanulási folyamatban tanácsos bekapcsolni azt a fajta tanulást, ami a tudatalattit célozza, tehát mi ugyan nem figyelünk oda, de az agyunk azért hallgat.
A „háttérben megy a szöveg idegen nyelven” dolog pont ilyen.
És ennek vannak áldásos hatásai.
Ugyanakkor, ha tényleg fókuszáltan fejleszteni szeretnéd a hallás utáni szövegértésedet, akkor fókuszáltan erre irányuló tevékenységeket is kell csinálnod.
A háttérben hallgatott idegen nyelvű tartalom kiegészítheti a tudatos gyakorlást, de önmagában nem helyettesíti a rövid szövegek alapos elemzését, a jegyzetelést és az ellenőrzést.
Fokozatosság és differenciálás
A hallásértés feladatok tervezésének kérdése számos oldalról megközelíthető, például a nyelvi szintek vagy a dialektusok felől is.
Gondolkozhatunk arról is, mi a különbség aközött, mikor egy előre felvett szöveget hallunk, és mikor beszélgetőpartnerünket hallgatjuk.
A feladatok nehézségét több tényező együttesen határozza meg:
- a szöveg hossza;
- a beszéd tempója;
- a beszélők száma;
- a háttérzaj jelenléte;
- a beszélők kiejtése és akcentusa;
- a téma ismerőssége;
- a kulcsszavak előzetes ismerete;
- a kérdések és válaszok nyelvi összetettsége;
- a meghallgatások száma;
- a képi vagy írott támogatás megléte.
A fokozatosság elvéből kiindulva kezdjünk rövidebb szövegekkel és kevesebb szóval.
Az egyéni, páros és csoportos munka lehetőséget ad arra, hogy a tanulók saját tempójukban haladjanak.
A párban vagy csoportban végzett munka differenciál, hiszen minden pár vagy csoport a saját tempójában haladhat.
Ha nehézségi szintek szerint szeretnénk differenciálni, tudatosan osszuk ki a szavakat a tanulók között.
Az önellenőrzés és a tanulói kérdések szerepe
A gyerekeket újra meg kell tanítani kérdezni.
Ugyanis a kisgyerek még gátlástalanul kérdez mindenről, ami érdekli.
Ahogy nő, úgy egyre kevésbé kérdez, és bizony ez sokszor a pedagógus vagy a szülő hibája.
Ne torkolljuk le a tanulókat, ha számunkra egyértelmű dologra kérdeznek rá.
Ha formai hibát vétenek, akkor tapintatosan javítsunk.
Tanítsuk meg kérdéseket feltenni saját maguknak.
Gondolkodjanak el azon, mit szeretnének még megtudni a szöveggel kapcsolatban.
Tanuljanak meg a gyerekek önmagukat ellenőrző kérdéseket is feltenni.
A hallás utáni értés után ilyen kérdések segíthetnek:
- Mi volt a szöveg fő témája?
- Kik beszéltek?
- Hol játszódott a jelenet?
- Mikor történt az esemény?
- Mi volt a beszélők célja?
- Melyik rész volt nehezen érthető?
- Melyik szót vagy kifejezést nem sikerült felismerni?
- Milyen előzetes feltételezés bizonyult helyesnek vagy helytelennek?
A hallás utáni értés és más készségek integrációja
Egy halláskészség fókuszú órába számos olyan tevékenység integrálható, amely nem csupán a receptív készségeket, hanem a produktív készségeket, a beszédkészséget és az íráskészséget is fejleszti.
A hallott szöveg feldolgozása során a tanulók beszélhetnek a témáról, összefoglalhatják a hallottakat, véleményt alkothatnak, szerepjátékot játszhatnak, levelet írhatnak, szabályokat fogalmazhatnak meg vagy kreatív folytatást készíthetnek.
Változatos munkaformákat alkalmazhatunk.
Az itt felvázolt sorrend természetesen nem szentírás, csupán egyfajta tervezési logikát mutat be.
Érdemes megismerni a hallás utáni szövegértés fejlesztésével kapcsolatos módszertani dilemmákat, és mérlegelni azokat, hogy minél tudatosabban választhassuk ki az adott diákok tanulási céljainak megfelelő tevékenységeket.
tags: #hallas #utani #ertes #fejlesztlse