A magyar, az angol és a kínai nyelv írásrendszere jelentősen eltér egymástól. A magyar helyesírás latin betűs, hangjelölő és részben szóelemző rendszer, az angol szintén latin betűket használ, de az írás és a kiejtés kapcsolata sokkal kevésbé szabályos, a kínai pedig elsősorban szótagokat és morfémákat jelölő írásjegyekre épül.
A kínai szavak latin betűs leírásakor ezért nem egyszerűen helyesírási, hanem átírási kérdéssel állunk szemben. Ugyanaz a kínai írásjegy többféle rendszerben is megjelenhet, így például a csikung kifejezés alakjai között megtalálható a chi kung, chi gong, csi kung, csi gong, qi kung, qi gong, chikung, chigong, csikung, csigong, qikung és qigong forma is.
Az írás és a helyesírás fogalma
Az írás a közlendők rögzítése látható jelekkel. A helyesírás valamely nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott módja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő és irányító szabályrendszer.
A helyesírás nem csupán a hangok betűkkel való lejegyzését szabályozza. Meghatározza a szóalakok, a toldalékok, a tulajdonnevek, az összetételek, a szókapcsolatok, a nagybetűk, az írásjelek és az idegen eredetű szavak írásmódját is.
A magyar helyesírás sajátosságai
Írásunk betűíró rendszerű, mert legkisebb egységei nem szavakat vagy szótagokat rögzítő írásjegyek, hanem hangokat jelölő betűk. Írásunk a latin betűs írások közé tartozik, mert a sajátos magyar betűsor a latin betűkészletből alakult ki.
A magyar írás hangjelölő, mert betűi legtöbbször a kiejtett hangokat jelölik. Helyesírásunk sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből: a szóalakokban általában ragaszkodunk a szóelemek feltüntetéséhez; az írásmóddal érzékeltetjük a tulajdonnevek különféle fajtáit; a különírás és az egybeírás révén megkülönböztetjük egymástól a szókapcsolatokat és az összetételeket.
Az összetett szavak elválasztásakor tekintettel vagyunk az összetételi tagok határára. Mindez hozzásegít a közölnivaló árnyalt kifejezéséhez és értelmezéséhez. Helyesírásunkat - többek között - ezért nevezhetjük értelemtükrözőnek is.
A magyar betűk és az ábécé
A beszédhangok írott jeleit betűknek nevezzük. A magyar beszédhangok egy részét egyjegyű betű jelöli: á, e, í, ü; b, r, s, v; más részét többjegyű: cs, sz, ty, zs; dzs.
Kézírásban is, nyomtatásban is vannak kisbetűk és nagybetűk: a, ő; c, r, gy, zs, dzs; A, Ő; C, R, Gy, Zs, Dzs. Csupa nagybetűs szövegben, valamint betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét nagybetűvel írjuk: GY, ZS, DZS.
A magyar magánhangzókat egyjegyű betűk jelölik. A rövid magánhangzók a következők: a, e, i, o, ö, u, ü. A hosszú magánhangzók a következők: á, é, í, ó, ő, ú, ű.
A magánhangzókat jelölő nagybetűkre mind kézírásban, mind nyomtatásban ugyanúgy fel kell tenni az ékezeteket, mint a kisbetűkre, például: Ödön, Ürményi, Ázsia, Óbuda, Őriszentpéter. Csak a rövid i nagybetűs alakján nincs pont, például: Ilona, Izland. A hosszú nagy Í-re azonban ki kell tenni az ékezetet, például: Írország, Írott-kő.
A magyar mássalhangzókat - a kis j kivételével - mellékjel nélküli betűvel jelöljük. A mássalhangzókat jelölő betűk közül tizenhét egyjegyű: b, c, d, f, g, h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v, z.
Nyolc betű kétjegyű: cs, dz, gy, ly, ny, sz, ty, zs; egy pedig háromjegyű: dzs. A mássalhangzók hosszúságát betűkettőzéssel jelöljük.
Az egyjegyűeket kétszer írjuk le: bb, cc, dd, ff, gg, hh, jj, kk, ll, mm, nn, pp, rr, ss, tt, vv, zz. A többjegyűeket csak az összetett szavak tagjainak határán kettőzzük teljesen, például: jegygyűrű, fénynyaláb, díszszemle.
Egyéb helyzetekben egyszerűsítve kettőzzük őket, vagyis csak első jegyüket írjuk kétszer: ccs, ddz, ddzs, ggy, lly, nny, ssz, tty, zzs, például: loccsan, eddzük, asszonnyal. Elválasztáskor például: locs-csan, edz-dzük, asz-szony-nyal.
Nagy kezdőbetűk írásakor a többjegyű betűknek csak az első jegyét írjuk nagybetűvel, például: Csoma, Dzsingisz, Szolnok, Zsolt. A csupa nagybetűvel írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk, például: ENSZ, GYSEV.
A magyar ábécé
Az ábécé a betűk meghatározott állománya és felsorolási rendje. A magyar magánhangzókat és mássalhangzókat jelölő 40 kisbetű a magyar ábécé:
a, á, b, c, cs, d, dz, dzs, e, é, f, g, gy, h, i, í, j, k, l, ly, m, n, ny, o, ó, ö, ő, p, r, s, sz, t, ty, u, ú, ü, ű, v, z, zs.
A magyar nagybetűk sorrendje ugyanez, alakjuk a következő: A, Á, B, C, Cs, D, Dz, Dzs, E, É, F, G, Gy, H, I, Í, J, K, L, Ly, M, N, Ny, O, Ó, Ö, Ő, P, R, S, Sz, T, Ty, U, Ú, Ü, Ű, V, Z, Zs.
Az írásgyakorlatban gyakran előforduló q-t, w-t, x-et és y-t így soroljuk be a magyar ábécébe: … p, q, r … v, w, x, y, z, zs. A ch-t a betűrendbe sorolás szempontjából - bármely hangértékben áll is - c + h kapcsolatnak tekintjük.
A magyar magánhangzók időtartama
A magánhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid és más a hosszú magánhangzós, például: akar - akár; kemény - kémény; bal - bál; veréb - véreb; oda - óda; irt - írt; koros - kóros; öt - őt; áru - árú; tüzért - tűzért.
Stilisztikai célból, a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére, a magánhangzót jelölő betűket halmozhatjuk is, például: Één? Góóól! Neeem.
A szavak egy részében az i, í, u, ú, ü, ű ejtése ingadozhat. Írásban azonban a kialakult szabályokat kell követni.
Egyes szavaknak minden alakjában hosszú az í, ú, ű: íz, ízes, íznek; szín, színes, színész; szív, szíves, szívből; hús, húsok, húsból; súly, súlyos, súlya; új, újság, újra, újabb; gyűjt, gyűjtemény, gyűjtjük; hűs, hűsít, hűsek; tű, tűk, tűvel.
A szavak végén álló i legtöbbször rövid: kocsi, kifli, bácsi, néni, kicsi, nini; Peti, Mari. Van azonban néhány hosszú í-re végződő szó is, például: sí, rí, zrí.
Az egy szótagú főnevek végén hosszú ú, ű betűt írunk: bú, szú; fű, mű, nyű, tű. A több szótagúak egy részének végén is hosszú az ú, ű.
A gyakoribb hosszú ú-ra végződő szavak: ágyú, aszú, borjú, ború, bosszú, búcsú, dugattyú, faggyú, fattyú, fiú, fogantyú, gyanú, gyapjú, háború, hattyú, interjú, kallantyú, kátyú, kopoltyú, koszorú, ocsú, odú, randevú, sarkantyú, sziú, szivattyú, tanú, vályú, varjú.
A gyakoribb hosszú ű-re végződő szavak: betű, billentyű, csengettyű, csepű, derű, fésű, gyepű, gyűrű, gyűszű, hegedű, herkentyű, keselyű, kesztyű, köpű, kösöntyű, köszörű, nedű, rézsű, seprű, szérű, tetű, töpörtyű.
Vannak azonban rövid u, ü betűre végződő több szótagú főnevek is. A gyakoribb esetek: adu, alku, áru, bábu, batyu, daru, falu, frufru, gyalu, hamu, hindu, kakadu, kapu, kenguru, kenu, lapu, mandzsu, marabu, pertu, ragu, saru, satu, szaru, tabu, tinóru, uhu, zebu, zulu, zsalu, zsaru; bürü, eskü, güzü, menü, revü, süsü, tütü, ürü.
Rövid u-val írjuk a becézett alakokat is, például: anyu, apu; Icu, Pityu.
A magyar mássalhangzók időtartama
A mássalhangzók időtartamának fontos nyelvi szerepe van; más szó lehet a rövid, és más a hosszú mássalhangzós, például: megy - meggy; orom - orrom; feje - fejje; eset - esett; hal - hall; hason - hasson; len - lenn; kasza - kassza.
Stilisztikai célból, a szokatlanul hosszú ejtés érzékeltetésére, a mássalhangzót jelölő betűket többszörözhetjük is, például: Nnem! Terringettét! Pssszt!
A kiejtés és a magyar helyesírás kapcsolata
A magyar helyesírás egyik jellemzője, hogy a betűk legtöbbször a kiejtett beszédhangoknak felelnek meg. A szavak és a szóalakok leírását a következő elvek határozzák meg: a kiejtés szerinti írásmód, a szóelemző írásmód, a hagyomány szerinti írásmód és az egyszerűsítő írásmód.
A kiejtés szerinti írásmód
A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek - szótövek, képzők, jelek, ragok - írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük, például: cipő, fény, láz, olló, ír, véd, húsz, tíz; -s, -talan, -telen, -va, -ve; -bb, -t, -j; -n, -tól, -től, -kor.
Legnagyobb részük ezt az írásformáját tartja meg akkor is, ha több szóelemből álló szóalakba kerül. Bizonyos esetekben azonban a szóelemek kiejtésbeli módosulását az írás is feltünteti.
Művészi vagy tudományos célból nyelvjárási, régies vagy más, nem köznyelvi alakok írásbeli használatára is szükség lehet. A szavak legnagyobb részének csak egyetlen, az általános köznyelvi kiejtést tükröző írott formája van, például: asztal, cipó, késő.
A szóelemző és hagyományos írásmód
A szóelemző írásmód a szóelemek állandóságát és felismerhetőségét őrzi meg akkor is, ha a kiejtésben bizonyos hangváltozások következnek be. A hagyomány szerinti írásmód olyan történetileg kialakult formákat tart fenn, amelyek nem minden esetben vezethetők le közvetlenül a mai kiejtésből.
A magyar írásrendszerben a hagyomány szerepe különösen jól látható egyes tulajdonnevekben és régi írású családnevekben. Bizonyos családnevekben régi, ma már egyébként nem használatos magyar betűk is előfordulnak.
Ezeknek a többnyire kétjegyű betűknek egy része magánhangzókat, más része mássalhangzókat jelöl, például:
| Írásforma | Jelölt hang | Példa |
|---|---|---|
| aa | [á] | Gaal [gál] |
| ch | [cs] | Madách [madács] |
| eé | [é] | Veér [vér] |
| cz | [c] | Czuczor [cucor] |
| eö | [ö] | Eötvös [ötvös] |
| s | [zs] | Jósika [józsika] |
| ew | [ö] | Thewrewk [török] |
| th | [t] | Csáth [csát] |
| oó | [ó] | Soós [sós] |
| ts | [cs] | Takáts [takács] |
| y | [i] | Kölcsey [kölcsei] |
| w | [v] | Wesselényi [veselényi] |
Idegen szavak és nevek a magyar helyesírásban
Az idegen tulajdonnevekben és egyéb szavakban más ábécék betűi és betűkapcsolatai is előfordulnak mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók jelölésére.
| Nyelv | Példa | Magyar kiejtés |
|---|---|---|
| angol | Greenwich | [grinics] |
| angol | joule | [dzsúl] |
| cseh | Dvořák | [dvorzsák] |
| cseh | Škoda | [skoda] |
| francia | Eugène | [özsen] |
| francia | Nîmes | [nim] |
| német | Schäfer | [séfer] |
| német | Werther | [verter] |
| olasz | Bologna | [bolonya] |
| olasz | quattrocento | [kvatrocsentó] |
| portugál | Guimarães | [gimarajs] |
| portugál | você | [vuszé] |
| román | Sighişoara | [szigisoára] |
| román | piaţa | [piaca] |
Az idegen betűket és betűkapcsolatokat tartalmazó tulajdonnevek és egyéb szavak betűrendi besorolásának elveit külön szabályok tartalmazzák.
A magyar betűrend
A betűrendbe sorolás az az eljárás, amellyel a szavakat, szókapcsolatokat - általában a magyar ábécé alapján - sorrendbe szedjük. A fontosabb általános szabályok, amelyek a szótárakban, lexikonokban, névsorokban stb. való eligazodást segítik, a következők.
A különböző betűvel kezdődő szavakat - a kivételekkel - az első betűk ábécébeli helye szerint állítjuk rendbe. A betűrendbe sorolás szempontjából nem teszünk különbséget a kis- és a nagybetűk között.
Ha azonban két besorolandó egység között csupán ebben a vonatkozásban van különbség, akkor a kis kezdőbetűs szó megelőzi a nagy kezdőbetűst, például: jácint, szűcs, Jácint, Szűcs; opera, viola, Opera, Viola.
Az egyjegyű betűt teljesen elkülönítjük az azonos írásjeggyel kezdődő, de külön mássalhangzót jelölő kétjegyű, illetve háromjegyű betűtől. Mindig az egyjegyű betű van előbb.
Ha a szavak azonos betűvel vagy betűkkel kezdődnek, a sorrendet az első nem azonos betű ábécébeli helye határozza meg. Az egyjegyű betűk sorrendjében a kettőzött betűk első és második írásjegye külön-külön betűnek számít.
A többjegyű betűk kettőzött változatait tartalmazó szavakat sohasem az egyszerűsített alakok szerint soroljuk be a betűrendbe, hanem a megkettőzött betűt mindig két külön betűre bontjuk.
A magánhangzók rövid-hosszú párjait jelölő betűk - a - á, e - é, i - í, o - ó, ö - ő, u - ú, ü - ű - betűrendbe soroláskor a kialakult szokás szerint mind a szavak elején, mind pedig a szavak belsejében azonos értékűnek számítanak.
A különírt elemekből álló szókapcsolatokat és az egybeírt vagy kötőjellel kapcsolt összetételeket minden tekintetben olyan szabályok szerint soroljuk betűrendbe, mint az egyszerű szavakat. A szóhatárokat tehát nem vesszük figyelembe.
Különleges célt szolgáló névsorokban, tárgymutatókban, kartotékokban stb. a több szóból álló egységeket vagy az egész kapcsolat, vagy csak az első elem alapján szokás besorolni, ahogyan a könnyebb kezelhetőség érdeke vagy egyéb szempont kívánja.
Idegen betűk a magyar betűrendben
A régies írású magyar családnevekben levő kétjegyű betűket elemeikre bontva soroljuk be: ew = e + w, ch = c + h, cz = c + z stb.
Az idegen ábécékben használt kapcsolatokat szintén külön betűk egymásutánjának tekintjük: ch = c + h, oe = o + e, sch = s + c + h.
Az idegen betűk közül azok, amelyek valamelyik magyar betűtől csak mellékjelükben különböznek, a betűrendbe soroláskor nem tekintendők önálló betűknek. Az idegen mellékjelet csak akkor vesszük figyelembe, ha az idegen mellékjeles betűt tartalmazó szó betűinek sorában nincs más különbség.
Az olyan sajátos célú munkák - lexikonok, enciklopédiák, atlaszok és térképek névmutatói stb. -, amelyekben magyar és idegen nyelvű szóanyag erősen keveredik egymással, rendszerint az úgynevezett általános latin betűs ábécét követik: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, t, u, v, w, x, y, z.
Ebben a rendszerben mind a magyar, mind az idegen többjegyű betűknek minden egyes eleme külön, önálló egységnek számít, és a besorolás nincs tekintettel sem a magyar ékezetekre, sem az idegen betűk mellékjeleire.
Az angol helyesírás és kiejtés viszonya
Az angol nyelv szintén latin betűs írásrendszert használ, de az angol helyesírás és a kiejtés kapcsolata kevésbé közvetlen, mint a magyarban. Ugyanaz a betű vagy betűkapcsolat többféle hangot jelölhet, és ugyanaz a hang többféle írásmóddal is megjelenhet.
Az angol nyelvű szavak magyar szövegben való használatakor ezért nem minden esetben célszerű a kiejtést magyar betűkkel átírni. A tulajdonnevek, szakkifejezések és nemzetközileg elterjedt alakok gyakran eredeti írásmódjukban maradnak.
Az angol átírási gyakorlat különösen fontos a kínai nevek és kifejezések nemzetközi használatában, mert a Kínában hivatalos pinyin átírás az angol, a német és a francia sajtóban is egyre inkább elterjedt.
A kínai írásrendszer alapjai
Mint az emberiség által használt egyik legrégebbi írás, a kínai írás is több ezer éves múltra tekint vissza. Ilyen hosszú idő alatt az írott nyelv sokat fejlődött és változott.
A kínai írás ideografikus, azaz a grafikus karakterek expressis verbis nem hangokat, hanem szótagokat jelölnek, és nagyon régi. A legrégebbi írásos szövegek, melyek ezen a nyelven érkeznek, a középső 2. évezredig vezethetők vissza.
Az alapkészlet a képességgel, hogy az írásos feljegyzés szótagú morféma. A kínai szavak egy szótagúak, és ezért nem változtatják alakjukat, ami a kínai nyelvet az analitikai nyelvek csoportjába sorolja.
A kínai valójában tonális nyelv. Ez azt jelenti, hogy minden egyes szótagot egy adott intonációval ejtenek, és az intonáció megváltoztathatja a szó jelentését.
Kína 1958-ban egy sor egyszerűsített karaktert, vagyis írásjelet vezetett be, csökkentve az írásjegyeket alkotó vonások számát. Ettől azt remélték, hogy a kínai emberek olvasási esélyei javulnak.
A kínai írásjegyek latin betűs átírása
Az általunk legfontosabbnak vélt karaktereknek többféle latin betűs átírását is megadjuk azért, hogy az érdeklődőknek megkönnyítsük az eligazodást. A kínai írásjegyek latin betűs átírásának ugyanis több rendszere létezik.
A kínai szavak és nevek kiejtését a magyar olvasó számára a Magyar Tudományos Akadémia népszerű átírása közelíti meg a legjobban, de ez nem egyezik a Kínában hivatalos pinyin átírással.
Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy az élő nyelvi kiejtést semmiféle átírás nem tudja visszaadni, mivel az eltérő hanglejtéstől függően ugyanazon latin betűkből álló átírás egészen más jelentést fedhet.
A Kínai Népköztársaságban 1979 óta valamennyi idegen nyelvű kiadványban már a pinyin átírást használják, s ez terjed az angol, a német és a francia sajtóban is.
A legfontosabb kínai átírási rendszerek
Pinyin
A pinyint 1958-ban vezették be a Kínai Népköztársaságban, és ma már ez a leginkább elterjedt és ismert átírási rendszer.
A pinyin latin betűket használ a kínai kiejtés jelölésére, és a szótagok hangmagasságát tónusjelekkel is képes megadni. A pīnyīn kínai neve 拼音, jelentése „a kínai nyelv szótaglistája”.
Wade-Giles
A Wade-Giles átírási rendszert Thomas Francis Wade alakította ki, Herbert Allen Giles pedig 1912-ben módosította. Nagyon népszerű az angol nyelvterületeken, és sok országban még ma is ezt használják a személynevek átírásához.
Yale-átírás
A Yale-átírási rendszert 1948-ban fejlesztették ki a Yale Egyetemen az amerikai katonai személyzet kínai nyelvoktatásához. Ezután eléggé elterjedt az Egyesült Államokban.
Magyar népszerű és magyar tudományos átírás
A magyar nyelvű szövegekben többféle kínai átírási gyakorlat alakult ki. A népszerű magyar átírás célja a magyar olvasó számára könnyebben kiejthető alakok létrehozása, a pinyin viszont nemzetközi és visszakereshetőbb rendszerként működik.
A népszerű magyar átírás legnagyobb hibája, hogy veszteséggel jár a használata, az abban írt szöveg nem egyértelmű, nem konvertálható vissza kínaira egyértelműen.
Ahogy a megközelítő kiejtésből is látszik, a népszerű magyar átírás egyértelműen eltérő hangokat is azonos formára ír át. Egyszerűen megállapíthatatlan, hogy mi állt például a népszerű magyarban egyaránt ce formára átírt pinyin zi vagy ci helyett.
Ennek ellenére Magyarországon még a mai napig ez a hivatalos átírás, a Magyar Tudományos Akadémia magyar nyelvű kiadványokban máig kötelező érvényű átírása. A tudományos igényű kiadványok azonban már évek óta kizárólag a pinyin átírást használják, és a sajtóban, szépirodalomban is egyre inkább teret nyer a pinyin használata.
A csikung többféle írásmódja
A magyar helyesírási gyakorlatban a csikung írásjegy legalább 12 féle átírásával találkozhatunk. A chi kung, chi gong, csi kung, csi gong, qi kung, qi gong, chikung, chigong, csikung, csigong, qikung és qigong kifejezések mind ugyanannak az írásjegynek a különböző átírásai, tehát ugyanaz a jelentésük.
A japán írásjegyek latin betűs átírásából származó ki jelentése megegyezik a csi jelentésével. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy legalább néhány szóban beszéljünk a kínai szavak átírásáról.
| Átírás | Megjegyzés |
|---|---|
| chi kung | angol jellegű, különírt forma |
| chi gong | angol jellegű, különírt forma |
| csi kung | magyaros átírás |
| csi gong | magyaros átírás |
| qi kung | pinyin és magyar elem vegyes használata |
| qi gong | pinyin és magyar elem vegyes használata |
| chikung | angolos, egybeírt forma |
| chigong | angolos, egybeírt forma |
| csikung | magyaros, egybeírt forma |
| csigong | magyaros, egybeírt forma |
| qikung | pinyines, egybeírt forma |
| qigong | pinyines, egybeírt forma |
Jellegzetes kínai átírási példák
Az alábbi példák jól mutatják, hogy egyetlen kínai szótag több átírási rendszerben eltérő alakot kaphat.
| Pinyin | Yale | Wade-Giles | Magyar népszerű | Magyar tudományos |
|---|---|---|---|---|
| zhong | jung | chung | csung | csung |
| yuan | jywan | chüan | jüan | jüan |
| qi | chi | ch'i | csi | c'i |
| gong | gung | kung | kung | kung |
| Xu | Syu | Hsü | Hszü | Hü, Szü |
| Mingtang | Mingtang | Mingt'ang | Mingtang | Mingtang |
Részletes összevetés: pinyin, kiejtés és népszerű magyar átírás
A pinyin, a megközelítő kiejtés és a népszerű magyar átírás összehasonlítása megmutatja, hogy a három oszlop nem ugyanazt a célt szolgálja. A pinyin a kínai hangalak szabályozott jelölésére törekszik, a megközelítő kiejtés a magyar olvasó számára ad támpontot, a népszerű magyar átírás pedig a magyaros olvasatot rögzíti.
| Pinyin | Megközelítő kiejtés | Népszerű magyar |
|---|---|---|
| a | á | a |
| ai | áj | aj |
| an | án | an |
| ang | áng | ang |
| ao | ao | ao |
| ba | pá | pa |
| bai | páj | paj |
| ban | pán | pan |
| bang | páng | pang |
| bao | pao | pao |
| bei | pej | pej |
| ben | pen | pen |
| beng | peng | peng |
| bo | po | po |
| bu | pu | pu |
| ca | chá | ca |
| cai | cháj | caj |
| can | chán | can |
| cang | cháng | cang |
| cao | chao | cao |
| ce | chö | cö |
| cha | cshá | csa |
| chai | csháj | csaj |
| chan | csán | csan |
| chang | csháng | csang |
| che | cshö | csö |
| chi | cshö | cse |
| chong | cshung | csung |
| chu | cshu | csu |
| ci | chö | ce |
| da | tá | ta |
| dai | táj | taj |
| dan | tán | tan |
| dang | táng | tang |
| dao | tao | tao |
| de | tö | tö |
| di | ti | ti |
| dian | tien | tien |
| ding | ting | ting |
| dong | tung | tung |
| du | tu | tu |
| fa | fá | fa |
| fan | fán | fan |
| fang | fáng | fang |
| fei | fej | fej |
| fu | fu | fu |
| ga | ká | ka |
| gai | káj | kaj |
| gan | kán | kan |
| gang | káng | kang |
| gao | kao | kao |
| ge | kö | ko |
| gong | kung | kung |
| gu | ku | ku |
| hua | hua | hua |
| hui | huj | huj |
| ji | tyi | csi |
| jia | tyiá | csia |
| jian | tyien | csien |
| jiang | tyiáng | csiang |
| jiao | tyiao | csiao |
| jie | tyie | csie |
| jin | tyin | csin |
| jing | tying | csing |
| ju | tyü | csü |
| juan | tyüen | csüan |
| jun | tyün | csün |
| qi | csi | csi |
| qian | csien | csien |
| qiang | csiáng | csiang |
| qiao | csiao | csiao |
| qing | csing | csing |
| qu | csü | csü |
| quan | csüen | csüan |
| que | csüe | csüe |
| xiang | hsziáng | hsziang |
| xin | hszin | hszin |
| xu | hszü | hszü |
| xuan | hszüen | hszüan |
| yuan | jüan | jüan |
| yue | jüe | jüe |
| zhong | csung | csung |
Miért okoz nehézséget a pinyin magyar szövegben?
A pinyin nem magyar kiejtés szerint olvasandó. A latin betűk használata nem jelenti azt, hogy a pinyin betűértékei megegyeznek a magyar vagy az angol betűértékekkel.
A népszerű magyar átírás a magyar olvasó számára kiejthetőbb alakokat hoz létre, de közben több különböző kínai hangot azonos alakban jeleníthet meg. Emiatt a népszerű magyar forma gyakran nem alkalmas arra, hogy segítségével az eredeti kínai írásjegyek egyértelműen visszaállíthatók legyenek.
A pinyin ezzel szemben egységesebb nemzetközi keresési és átírási alapot ad. Ez különösen fontos személynevek, földrajzi nevek, történelmi nevek, tudományos fogalmak és könyvtári vagy enciklopédikus nyilvántartások esetében.
Az átírás kiválasztásának gyakorlati szempontjai
- Magyar olvasóknak szánt, hagyományos szövegben: előfordulhat a magyar népszerű átírás.
- Nemzetközi, tudományos vagy digitális környezetben: a pinyin használata célszerű.
- Angol nyelvű szövegben: rendszerint a pinyin alak terjedt el.
- Régebbi angol nyelvű forrásban: Wade-Giles alakok is megjelenhetnek.
- Kínai nyelvoktatásban amerikai környezetben: Yale-átírás is előfordulhat.
- Magyar kiejtési segítségként: a népszerű magyar átírás könnyebben olvasható lehet, de nem mindig egyértelmű.
Az átírási rendszer kiválasztásakor ezért elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a szöveg milyen nyelven, milyen olvasóközönségnek és milyen célból készül.
Így tanulok kínaiul #2 - Pinyin kiejtése
A kínai átírások összehasonlító példái
| Pinyin | Magyar népszerű | Magyar tudományos | Angol Wade-Giles | Francia E.F.E.O. | Német Lessing-Othmer |
|---|---|---|---|---|---|
| ba | pa | pa | pa | pa | ba |
| bai | paj | pai | pai, po | pai | bai |
| ban | pan | pan | pan | pan | ban |
| bang | pang | pang | pang | pang | bang |
| bei | pej | pei | pei | pei | be |
| cai | caj | c'ai | ts'ai | ts'ai | tsai |
| cha | csa | cs'a | ch'a | tch'a | tscha |
| chi | cse | cs'ï, cs'e | ch'ih | tch'e | tschï |
| da | ta | ta | ta | ta | da |
| dai | taj | tai | tai | tai | dai |
| dong | tung | tung | tung | tong | dung |
| fa | fa | fa | fa | fa | fa |
| gong | kung | kung | kung | kong | gung |
| ji | csi | ki, ci | chi | ki, tsi | dji |
| qi | csi | k'i, c'i | ch'i | k'i, ts'i | tji |
| shang | sang | sang | shang | chang | schang |
| shi | si | sï, si | shih | che | schï |
| xi | hszi | hszi | hszi | hszi | hszi |
| xu | hszü | hszü | Hsü | hszü | hszü |
| yuan | jüan | jüan | chüan | kiuan, tsiuan | jüan |
Magyar, angol és kínai írásrendszer összevetése
| Szempont | Magyar | Angol | Kínai |
|---|---|---|---|
| Írásrendszer | latin betűs | latin betűs | írásjegyekre épül |
| Alapegység | hangot jelölő betű | betű és betűkapcsolat | szótagot és morfémát jelölő írásjegy |
| Írás és kiejtés kapcsolata | viszonylag szabályos | gyakran szabálytalan | az írásjegy önmagában nem ad teljes kiejtési útmutatást |
| Ékezetek és tónusok | magánhangzó-hosszúságot és minőséget jelölnek | korlátozottan használatosak | a pinyin a tónusokat is jelölheti |
| Idegen alakok kezelése | átírás vagy eredeti forma | gyakran eredeti latin betűs forma | latin betűs átírási rendszer szükséges |
| Fő nehézség | egybeírás, különírás, hosszúság, betűrend | kiejtési és írásbeli eltérések | írásjegy, tónus, átírási rendszer és visszakereshetőség |
A három nyelv írásgyakorlata eltérő problémákat állít az olvasó és az író elé. A magyarban a betűk többnyire közvetlenül kapcsolódnak a hangokhoz, az angolban sok a történetileg kialakult és kiejtéstől eltérő írásmód, a kínaiban pedig az írásjegyek és a latin betűs átírások viszonya igényel külön figyelmet.
A kínai nevek és kifejezések magyar vagy angol szövegbe illesztésekor ezért nem elegendő csupán a hangzás alapján dönteni. Fontos az átírási rendszer azonosítása, a következetes használat és annak figyelembevétele, hogy a pinyin, a Wade-Giles, a Yale-átírás és a magyar átírás ugyanahhoz az eredeti kínai alakhoz eltérő formákat rendelhet.