Az igeidők egyeztetése angolban

Az igeidők egyeztetése az angolban azt jelenti, hogy ha egy összetett mondat főmondatában múlt idejű ige áll, akkor a mellékmondat igeideje is gyakran megváltozik. A magyar nyelvben ezzel szemben a főmondat múlt ideje mellett a mellékmondatban jelen idő is állhat, még akkor is, ha a mellékmondat tartalma valójában a múlt egy adott pillanatára vonatkozik.

Az alapvető szabály röviden így foglalható össze: múlt idejű főmondat mellett az angolban a mellékmondat jelen idejű igealakja általában múlt idejűvé válik. Például: Peter said the weather was fine. - Péter azt mondta, hogy szép idő van. Az angol mondatban a was jelzi, hogy a szép idő Péter kijelentésének időpontjában állt fenn, nem feltétlenül a beszéd pillanatában.

Miért jelent nehézséget az igeidők egyeztetése?

Az emberi kommunikáció a történetmondás és a közlés igényéből táplálkozik, az információ veleje pedig az igékben rejlik, ők hordozzák a cselekmény magját. A magyarban három igeidő van, az angolban pedig 12, de a két nyelvi rendszer nagyban különbözik.

Egészen más logika mentén fejezik ki ugyanazokat a jelentésárnyalatokat: a magyarban szavakkal és igekötőkkel, az angolban pedig különböző igeidők használatával. Bár a puszta matek azt sugallná, hogy a mi anyanyelvünk áll egyszerűbben a dologhoz, valójában az angol tisztábban és jól megfoghatóan választja szét ezeket a jelentéstartományokat, így semmi okunk a hőbörgésre.

Az angol nyelvben 12 igeidő segít pontosan kifejezni, mi, mikor és hogyan történik. Bár alapvetően az angolban is három fő időkeretet különböztetünk meg, ezeken belül további igeidők - összesen 12 - segítenek pontosabban kifejezni a cselekvések idejét és jellegét.

Mit jelent az igeidők egyeztetése?

Az igeidők egyeztetése leginkább az összetett (főmondatból és mellékmondatból álló) mondatoknál előjövő jelenség, ami a magyar nyelvben ebben a formában nem létezik. Az a lényege, hogy főmondat igeideje kihat a mellékmondat igeidejére, és hogy az angolban az igének mindig abban az igeidőben kell lennie, amikor valójában megtörtént.

Az igeidők egyeztetése első alapszabálya: Adott egy összetett mondat, mely egy főmondatból (pl. „Azt mondta, hogy”, „Azt hittem, hogy”) és egy mellékmondatból (pl. „…hogy jó idő van”, „…hogy mindenki enni akar”) áll.

Ha a főmondatban múlt idejű ige áll (itt: „mondta”, „hittem”), akkor az angolban a mellékmondatban nem állhat az ige jelen időben (itt: „van”, „akar” - bár a magyarban itt jelen időben állnak az igék):

• Azt mondta, hogy jó idő van.
• Azt hittem, hogy mindenki enni akar.

Mivel a „mondta” és a „hittem” múlt időben áll, az angolban a „van” és „akar” nem állhat jelen időben. Helyette ezeket az igéket múlt időbe kell tenni:

• He said that the weather was fine.
• I thought everybody wanted to eat.

Hiszen nem most a jelenben („is”) van jó idő, hanem akkor volt („was”), amikor ezt mondta („said”) valaki. Nem most a jelenben akar („wants”) enni mindenki, hanem akkor akart, amikor azt hittem („I thought”).

Tehát: most a jelen időt tartalmazó mellékmondat elé szemtelen módon odafurakodik egy múlt időt tartalmazó főmondat. A mellékmondat jelen idejű igealakja ilyenkor megadja magát, megijed a múlt idejű főmondattól.

A főmondat igéje ezzel leigázza a mellékmondat igéjét, így az felveszi a gyarmatosító igeidejét, a múlt időt. Az igeidőegyeztetés alapszabálya tehát, hogy a múlt időt tényleg múlt idővel fejezzük ki az angolban, ne úgy, mint a magyarban jelen idővel.

A magyar és az angol közötti különbség

Nézzük meg a következő magyar mondatokban az igeidőt! Péter azt mondta, szép idő van. Azt hittem, álmodom.

Ezekben a mondatokban a főmondatban múlt idő van („mondta” és „hittem”), a mellékmondatban pedig jelen idő („van” és „álmodom”). De valójában ezek a jelen idők tényleg jelen időt fejeznek ki? Tényleg most van szép idő? Tényleg most álmodom?

Nem! Akkor volt szép idő, amikor Péter mondta ezt, és akkor álmodtam (ha csakugyan álmodtam), amikor ezt hittem, nem pedig most a jelenben.

Jelen időben van itt ugyan a „van”, mégis, nem arra vonatkozik, hogy most a jelenben van szép idő, hanem arra, hogy akkor volt szép idő, amikor Péter mondta ezt. Jelen időben van, hogy „álmodom”, mégsem azt fejezi ki ez ebben a mondatban, hogy most a jelenben álmodom, hanem akkor történhetett az álmodás, amikor ezt hittem, a múltban.

Érdekes jelenség ez a magyar nyelvben: jelen idővel fejezünk ki itt olyan cselekvést, történést, ami valójában nem a jelenben történik, hanem a múltban történt, és ez a főmondatban álló múlt idejű igéből derül ki.

Itt tehát jelen idővel múlt időt fejezünk ki, akárhogy is nézzük! De mi a helyzet az angollal? Ott is ki lehet fejezni múlt idejű cselekvéseket jelen idővel?

Nem! Az angolban itt ténylegesen is múlt időnek kell lennie. Ezért a fenti mondatok így vannak angolul:

• Peter said the weather was fine.
• I thought I was dreaming.

Az angolban tehát, ha a főmondatban múlt idő van, a mellékmondatban nem lehet jelen idő. Ez a szabály az angolban az igeidők egyeztetésének az alapszabálya.

A jelen idők egyeztetése múlt idejű főmondat mellett

Ha tehát egy jelen idejű mondat elé odateszünk egy múlt idejű igével álló mondatot úgy, hogy az eredeti mondatból mellékmondat lesz, akkor „elcsúszik” az igeidő a mellékmondatban: egyeztetni kell a főmondat idejével a mellékmondat idejét, jelen időből múlt idő lesz:

Az igeidőegyeztetés alapszabálya tehát, hogy a present simple igeidőből ilyenkor past simple lesz, a present continuous-ból past continuous.

A többi igeidő is megváltozik hasonló helyzetben, ezekkel az Igeidők egyeztetése az angolban 2. cím alatt foglalkozunk.

További példák:

• He asked me where you were - Azt kérdezte tőlem, hol vagy.
• I saw you were eating - Láttam, éppen eszel.
• He said he was satisfied - Azt mondta, elégedett.

Az első alapszabály részletesen

Az első alapszabály kiegészítve: Múlt idejű főmondat mellett a négy jelen idő (egyszerű, folyamatos, befejezett, folyamatos-befejezett) helyett a négy múlt idő párhuzamos alakja (ugyanúgy: egyszerű, folyamatos, befejezett, folyamatos-befejezett) kell, hogy álljon.

Ezekben az esetekben a mellékmondat egyidejűséget fejez ki a főmondattal, vagyis ugyanabban az időintervallumban történik a fő- és a mellékmondat igéje által kifejezett cselekvés is.

Present Simple → Past Simple

Everybody wants to eat. (Mindenki enni akar.)

He thought that everybody wanted to eat. (Azt hitte, hogy mindenki enni akar.)

Present Continuous → Past Continuous

The children are playing. (A gyerekek játszanak.)

He said that the children were playing. (Azt mondta, hogy a gyerekek játszanak.)

Present Perfect Continuous → Past Perfect Continuous

The children have been playing for two hours. (A gyerekek öt órája játszanak.)

I thought that the children had been playing for two hours. (Azt hittem, hogy a gyerekek öt órája játszanak.)

Present Perfect → Past Perfect

My friend has arrived. (Megérkezett a barátom.)

I thought my friend had arrived. (Azt hittem, megérkezett a barátom.)

A második alapszabály: amikor a mellékmondat is múlt időre utal

Az igeidő-egyeztetés második alapszabálya, hogy ha a magyarban a főmondatban (pl. „Azt mondta, hogy”) és a mellékmondatban (pl. „hogy jó idő volt“) is múlt idő van, akkor az angolban a mellékmondatban a sima múlt helyett egy másik igeidőt, „még múltabb” időt kell használni.

Hiszen ha csak egyszerűen múlt idő állna a mellékmondatban, az jelen idővel fordítható magyarra, lásd az igeidő-egyeztetés alapszabályát fent.

Ha ilyenkor a magyarban a mellékmondatban múlt idő áll, az előidejűséget fejez ki a főmondathoz képest: „Azt mondta, hogy jó idő volt”. Korábban volt az, hogy „jó idő volt”, mint az, hogy „azt mondta”.

Ilyenkor egyszerű múlt idő helyett Past Perfectet használunk az angol mellékmondatban:

He said that the weather had been fine.

Azt mondta, jó idő volt.

A múlt idők egyeztetése

A második alapszabály kiegészítve: múlt idejű főmondat mellett az egyszerű múlt idő (pl. he wanted to eat) helyett befejezett múlt idő (he had wanted to eat) áll, folyamatos múlt idő (pl. he was playing) helyett folyamatos-befejezett múlt idő (he had been playing) áll.

A befejezett múlt időt nincs már hova visszacsúsztatni, az marad befejezett múlt (akárcsak a folyamatos befejezett múlt).

Ezekben az esetekben a mellékmondat előidejűséget fejez ki a főmondathoz képest, vagyis a mellékmondat igéje által kifejezett cselekvés egy korábbi időintervallumban történt, mint a főmondat igéje által kifejezett cselekvés.

Past Simple → Past Perfect

Everybody wanted to eat. (Mindenki enni akart.)

I thought that everybody had wanted to eat. (Azt hittem, mindenki enni akart.)

Past Continuous → Past Perfect Continuous

The children were playing at 5 o’clock. (A gyerekek öt órakor éppen játszottak.)

He said that the children had been playing at 5 o’clock. (Azt mondta, hogy a gyerekek öt órakor éppen játszottak.)

Past Perfect Continuous → Past Perfect Continuous

A folyamatos befejezett múlt (Past Perfect Continuous) megmarad:

The children had been playing for two hours. (A gyerekek két órája játszottak.)

He thought that the children had been playing for two hours. (Azt hitte, a gyerekek két órája játszottak.)

Past Perfect → Past Perfect

A befejezett múlt (Past Perfect) megmarad:

I had lived there for five years by that time. (Akkorra már öt éve laktam ott.)

He thought that I had lived there for five years by that time. (Azt hitte, akkor már öt éve laktam ott.)

Mikor kell egyeztetni az igeidőket?

Az igeidőket akkor kell egyeztetni, ha a főmondatban múlt idő (pl. He said that „Azt mondta, hogy…”) áll. Ez a múlt idő lehet mind a négy múlt idő: egyszerű múlt idő (past simple - he said that), folyamatos múlt idő (past continuous - he was telling that), befejezett múlt idő (past perfect - he had said that) vagy folyamatos-befejezett múlt idő is (past perfect continuous - he had been telling that).

Pl. He was always telling that the weather was fine.

Ha nem az említett négy múlt idő egyike áll a főmondatban, az igeidők említett egyeztetési szabályai nem érvényesek! Befejezett jelen időnél (Present perfect) sem kell egyeztetni az igeidőt, mert az nem múlt, hanem jelen időnek számít, még ha magyarra sokszor múlt idővel is fordítjuk:

He has said that the weather is fine.

Mikor marad jelen idő a mellékmondatban?

Viszont van olyan is, amikor a magyarban a mellékmondati jelen idő tényleg jelen időre utal. Ilyenkor természetesen az angolban is jelen idő áll a mellékmondatban.

Például:

Galilei said that the Earth goes around the Sun - Galilei azt mondta, a Föld kering a Nap körül.

Galilei kijelentése akkor is igaz volt, amikor ő mondta, de most is igaz. Ezért itt jelen idő áll a magyarban is és az angolban is.

Többek között az ilyen általános igazságokat tartalmazó mondatoknál nincs érvényben az igeidők egyeztetése:

• When I was a baby I didn’t know that three times four are twelve - Amikor kisbaba voltam, nem tudtam, hogy háromszor négy az tizenkettő.
• When I was 6 I didn’t know that water boils at 100 C - Amikor hat éves voltam, nem tudtam, hogy a víz 100 fokon forr.

A jelen idő azért marad meg, mert a mellékmondat tartalma nem csupán a múltbeli főmondat időpontjában volt igaz, hanem azóta is igaz.

Az igazság időbeli érvényessége

Vö.: When I was 6 I didn’t know that our neighbour was an alien - Amikor hat éves voltam, nem tudtam, hogy a szomszédunk marslakó. (Azóta már más szomszédunk van.)

When I was 6 I didn’t know that our neighbour is an alien - Amikor hat éves voltam, nem tudtam, hogy a szomszédunk marslakó. (Most is ugyanaz a szomszédunk.)

A két mondat közötti különbséget az igeidő mutatja meg. A was arra utal, hogy a szomszéd marslakó volta csak a múltbeli helyzethez kapcsolódott, míg az is azt fejezi ki, hogy ez a jelenben is igaz.

Az angol igeidők rendszere röviden

Az angol nyelvben 12 igeidőt ismerünk, ezek között aszerint teszünk különbséget, hogy az adott cselekvés befejezett vagy folyamatos, és hogy kihatással van a jelenre vagy pedig nincs.

A British Council szerint az angol nyelvben valójában csak két igeidő létezik: múlt és jelen. A jövő idő kifejezésére a will segédige használatos, ami a jelen idejű igéket egyszerűen jövő idejűvé alakítja.

A 12 angol igeidő közül valójában három valódi igeidő, míg a másik kilenc inkább igeaspektus (igeszemlélet), ami a cselekvés lefolyására (jellegére, módjára) helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor a gyakorlatban egyszerűbb mindegyiket igeidőként kezelni, mint különbséget tenni az igeidők és ezek az aspektusok között.

A múlt, jelen és jövő olyan időkeret, amik azt mutatják, mikor történik valami, míg az egyszerű, folyamatos, befejezett és befejezett folyamatos igeaspektusok azt írják le, hogyan zajlik a cselekvés ezeken belül.

• Az egyszerű (simple) igeidők nem a cselekvések folyamatára, hanem tényekre fókuszálnak (ismétlődő cselekvések, szokások vagy befejezett események).
• A folyamatos (continuous) igeidők egy adott múlt-, jelen- vagy jövőbeli időpontban folyamatban lévő cselekvéseket fejeznek ki.
• A befejezett (perfect) igeidők olyan eseményeket mutatnak be, amik egy adott időpontig lezajlottak vagy le fognak zajlani.
• A befejezett folyamatos (perfect continuous) igeidők azt hangsúlyozzák, hogy egy cselekvés mennyi ideje tart(ott) egy bizonyos pillanatig.

A négy jelen idő

A négy múlt idő

A négy jövő idő

A Past Simple és a Past Continuous szerepe az egyeztetésben

Az angol igeidők rendszerében különösen fontos a Past Simple és a Past Continuous megkülönböztetése, mert az igeidők egyeztetése során ezek Past Perfect, illetve Past Perfect Continuous alakba léphetnek vissza.

Past Simple - egyszerű múlt

Az egyszerű múlt időt olyan cselekvésről vagy eseményről beszélünk, ami a múltban történt és már befejeződött. Erre utaló időhatározó szavak: ago, last week/month…, yesterday, at four o’clock, when?, what time?

I went to France two years ago. - Két évvel ezelőtt elmentem Franciaországba.

When did you come home? - Mikor jöttél haza?

Valami a múltban rendszeresen előfordult:

When Tom was young, he always walked to school. - Amikor Tom fiatal volt, mindig gyalog ment iskolába.

A Past Simple, magyarul egyszerű múlt idő, vagy ahogy én szoktam rá hivatkozni, ‘sima’ múlt idő arra szolgál, hogy múltbeli eseményeket, cselekvéseket, történéseket fejezzünk ki vele, amik pontszerűen megtörténtek.

Nincs semmi közük a jelenhez és befejeződtek. Ezekben a mondatokban olyan dolgokról beszélünk, amikről tudjuk, hogy mikor történtek a múltban.

A következő időhatározók mindig múlt időt vonzanak:

• yesterday - tegnap
• the day before yesterday - tegnapelőtt
• minden last …, például last week - múlt héten, last year - múlt évben
• minden … ago, például two years ago - két évvel ezelőtt, three decades ago - három évtizeddel ezelőtt
• évszámok, dátumok: in 1992, on 3rd May

Egymás után bekövetkező események leírásakor is Past Simple-t használunk:

I got home after work. Then, I walked into the kitchen, grabbed a can of soda, sat down at the table and drank it. (Hazaértem munka után. Azután bementem a konyhába, fogtam egy doboz üdítőt, leültem az asztalhoz, és megittam.)

Past Continuous - folyamatos múlt

A folyamatos múlt időt akkor használjuk, amikor egy olyan cselekvést akarunk kifejezni, ami a múltban éppen folyamatban volt.

Képzése: “be” létige múlt idejű alakja (was/were) + ige -“ing”-es alakja.

While I was sitting in the restaurant, my phone rang. - Miközben ültem az étteremben, csörgött a telefonom.

Az egyszerű múlt idő befejezett cselekvést fejez ki (walked in, bementem), a folyamatos múlt idő (was writing, was reading, írtam, olvastam) pedig olyat, ami az egyszerű múlttal kifejezett cselekvés időpontjában éppen folyamatban volt.

Ebben a mondatban használhatunk mind a két mondatrészben folyamatos múltidőt, viszont akkor mást fog jelenteni:

While I was sitting in the restaurant, my phone was ringing. - Miközben ültem az étteremben folyamatosan csörgött a telefonom.

A folyamatos múlt idejű alak előtt használhatjuk a when (amikor) és a while (miközben) szavakat.

I met her when/while we were working for the same company. - Akkor találkoztam vele, amikor ugyanannál a cégnél dolgoztunk.

Fontos: Az egyszerű múlt mellett nem használjuk a while kötőszót! (Így itt a “when” nem helyettesíthető a “while” kötőszóval)

A múltban történtek leírásakor a folyamatos múltat akkor használjuk, ha azt mondjuk el mi zajlott a háttérben.

Anna was checking her e-mails, Peter was eating and the children were playing. - Anna az emailjeit olvasta, Peter evett, a gyerekek pedig játszottak.

A létige és a rendes igék múlt idejű használata

A létige az az ige, ami azt fejezi ki, hogy valami VAN. Az angolban ez az ige a BE. Ezt az igét fogjuk ragozni a múltba.

A létige a múlt időben természetesen nem VAN hanem VOLT lesz, mely az angolban 2 ragozott alakban létezik: WAS, WERE. Attól függ melyiket használjuk, hogy kiről beszélünk.

Azokban a mondatokban, ahol az egyetlen ige amit használsz az a létige, vagyis a ‘be’ valamelyik alakja, ott a következő szabály él: Kijelentő, tagadó és kérdő mondatokban is a létigét használjuk, egyéb segédszó nem kerül a mondatba.

I was in Poland. (Lengyelországban voltam.)

You were a friendly person. (Barátságos ember voltál.)

Donna was a chef. (Donna séf volt.)

Tagadó mondatban:

I was not in Poland. (Nem voltam Lengyelországban.)

You were not a friendly person. (Nem voltál barátságos ember.)

Kérdő mondatban:

Was I in Poland? (Lengyelországban voltam?)

Were you a friendly person? (Barátságos ember voltál?)

Ha nem a létige, hanem bármilyen másik ige van a mondatodban (pl. go, drive, sleep stb.), a következő a szabály:

Kijelentő mondatban az ige múlt idejű alakját használjuk. Ez kétféle lehet, szabályos és szabálytalan.

Ha szabályos, akkor az ige -ed végződést kap (pl. want - wanted, visit - visited). Ha szabálytalan, akkor pedig annak a bizonyos igetáblázatnak a 2. oszlopában találod őket (pl. write - wrote, go - went).

Tagadó és kérdő mondatban a DID segédige fog megjelenni.

Az igeidők egyeztetése és a jelentés pontosítása

Az angol igeidők pontos használatával természetesebbé válik a kommunikációd. A helyes igeidő használata biztosítja, hogy az üzeneted világos és pontos legyen.

A múlt idejű főmondat és a hozzá kapcsolódó mellékmondat igeideje nem pusztán nyelvtani formai kérdés. Az igeidő azt is megmutatja, hogy a mellékmondat eseménye a főmondat eseményével egy időben zajlott-e, korábban történt-e, vagy a jelenben is érvényes maradt-e.

• Egyidejűség: a jelen idő múlt idejű párja áll a mellékmondatban.
• Előidejűség: a Past Simple helyett Past Perfect, a Past Continuous helyett Past Perfect Continuous áll.
• Jelenleg is fennálló igazság: a mellékmondatban jelen idő maradhat.

Gyakori hibák az igeidők használatában

Az egyik legnagyobb probléma, ha következetlenül ugrálunk az igeidők között, vagyis elkezdünk valamit a múltban, de a mondat végére a jelenben találjuk magunkat.

Az is előfordulhat, hogy kimarad a lényeg: eltűnik a létige, vagy egyszerű jelennél az igevégi -s végződés, máskor pedig túlkombináljuk az egyenletet, és beiktatunk egy csomó helytelen elemet a to-tól az ing-ig.

A Present Simple-ben egyes szám harmadik személy esetében (E/3) - he, she, it - az ige „(e)s” végződést kap, amit sok kezdő tanuló automatikusan kihagy.

• I'm going to work now. - Most megyek dolgozni.
• She's sitting in the wrong chair. - Rossz helyen/székben ül.
• The boy doesn't like football. - A fiú nem szereti a focit.
• Boys don't like football. - A fiúk nem szeretik a focit.

De akkor is akadhatnak kihívások, ha már begyakoroltuk az igeidőket, hiszen haladóként előfordulhat, hogy „túlhasználjuk” az egyes igeidőket, és olyan helyekre is régmúltat erőltetünk, ahol a józan ész az egyszerű múlttal is vígan elboldogul.

Az igeidők egyeztetésének gyakorlása

Ami a sportolónak az edzés, az a nyelvtanulónak a gyakorlás. Mutatjuk, hogyan csináld jól!

Az igeidőket mindig párban értelmezzük. Ha megtanulsz egy újat, szakíts időt arra, hogy összevesd az eddigiekkel: miben több, miben más.

A nyelvkönyvekben is azokat a feladatokat keresd, amik nem mechanikusan gyakoroltatnak, hanem önálló feladatmegoldásra és az igeidők közötti választásra késztetnek.

Külön figyelj azokra, amiket könnyű összekeverni, mint például a Past Simple-t és a Present Perfectet!

Egyszerű fordítások helyett részletes helyzetleírások alkalmazásakor törekedj arra, hogy minél részletesebben megértsd a szituációt, és ne konkrét szavakat, hanem kis túlzással a mondatban szereplők lelkivilágát is ültesd át magyarra.

A nyelvet használat közben lehet megtanulni, ami a tesztfeladatok helyett sokkal inkább az élő beszéddel érhető el.

Az igeidők kiválóan alkalmasak arra, hogy hangosan narráld az életed eseményeit vagy az aktuális gondolataidat, így gyakorolhatod a nyelvtant, miközben a kiejtésed is fejlődik.

Ha a hangos beszéden már túl vagy, akkor ugorj bele a szituációs játékok mókás világába! A legjobb, ha barátokkal találtok ki különböző vicces helyzeteket, de szükség esetén egyedül is nekiveselkedhetsz, hogy a megtanult nyelvtani részeket valódi kontextusba helyezd.

Legyen szó rendőrségi kihallgatásról egy rejtélyes bűnesettel kapcsolatban, vagy saját tévéműsorról híradóval és talkshow-val, a lényeg, hogy beszéljetek sokat - a szórakozás garantált!

Gyakorlófeladatok

1. Alakítsd át a mondatokat múlt idejű főmondattal!

Alakítsuk át a mondatokat úgy, hogy eléjük tesszük az „Azt mondta, hogy” (He said (that)) kifejezést! Ügyeljünk az igeidők egyeztetésére!

1. The boys are sad.
2. All my friends work.
3. Nobody wants to come.
4. You don’t feel like coming.
5. I have to do the shopping.
6. The weather is great.
7. It is raining.
8. Five and four are nine.
9. The printer doesn’t work.
10. Summer comes after spring.

2. Fordítsd le angolra!

1. Azt kérdezted, hol vannak a bútorok.
2. Tudta, hogy elfoglalt vagyok, ezért nem keresett.
3. Biztos voltam benne, hogy dolgozik.
4. Láttuk, hogy sok ember van az utcán.
5. Említettük (to mention), hogy nem lehet használni a számítógépet.
6. De most működik.
7. Azt mondtad, hogy senki sincs a szobában.
8. De pont most érkezett valaki.
9. Láttam, hogy az ajtó nyitva van, ezért becsuktam.
10. Mondtam, hogy nincs szükségem új autóra.
11. Tavaly mindenki tudta, hogy nem huszonegy éves vagy.
12. John azt kérdezte, miért várok itt.
13. Azonnal megértettem, hogy valamit enni akar.
14. Adtam neki sonkát.
15. Tegnap este észrevettem (to notice), hogy esik a hó.
16. Megértettem, hogy nincs probléma.

A tanulás rendszere és a rendszeres ismétlés

Az igeidők elsajátítása nem sprint, hanem maraton. A legnagyobb veszély azonban abban rejlik, ha elhisszük, hogy az igeidőket elég egyszer alaposan megtanulni, és onnantól mindig a birtokunkban marad ez a tudás.

Sajnos a valóság az, hogy gyakorlás nélkül nyelvtudásunk ezen része homályosodik el a leghamarabb. Ha nem akarod folyamatosan keverni az igeidőket, alkalmanként ülj neki, és ismételd át az összefoglaló táblázatot.

Ez a nyelvtani rész ugyan nem a legkönnyebb, de nem is lehetetlen megtanulni. A leghatékonyabb módszer az, ha először nyelvkönyvekből elsajátítod az adott igeidőt, majd megoldasz néhány oldalnyi feladatot.

Ezután már élesben is tesztelheted magad: gyakorolj hangos beszéddel, szituációs játékokkal és valódi beszélgetésekkel. Azért térj vissza rendszeres időközönként a nyelvtanhoz is!

Írd fel egy füzetbe a megértett összefüggéseket a saját életedből vett példamondatokkal. Végül pedig légy türelmes magadhoz és az igeidőkhöz is!

tags: #igeidok #egyeztetese #angol