Az íráskészség begyakorlottsága akkor állapítható meg, amikor az író az írást folyamatosan és automatikusan használja, miközben a figyelmét már nem kizárólag a betűk megformálása, a helyesírás és a mondatok létrehozása köti le. A megfelelően begyakorolt íráskészséghez hozzátartozik a világos gondolatközlés, a helyes szövegtagolás, a megfelelő szókincs, a műfajhoz illő stílus és a kommunikációs helyzetnek megfelelő feladatmegoldás.
A gyakorlottság egy olyan szintű ismeret és jártasság valamilyen tevékenységben vagy munkában, amelyet az ember hosszú időn keresztüli rendszeres gyakorlással sajátít el. Ez a fogalom arra utal, hogy valaki már annyira megszokta és rutinszerűen végzi a feladatot, hogy az szinte öntudatlanul, magától értetődően megy neki.
Mit jelent az íráskészség begyakorlottsága?
A nyelvpedagógia szerint az íráskészség olyan tanult nyelvi készség, amelynek segítségével folyamatosan és automatikusan vetünk papírra jeleket. Eközben érzékeljük a hangkombinációk és az íráskép közötti összefüggéseket, amelyek az adott nyelv hagyományai szerint mutatják be e kapcsolat véletlenszerűségét.
A fenti leírás döntően az írás, mint mechanikus folyamat megtanulására vonatkozik. Tágabb értelemben az írást, mint kognitív folyamatot, a manipulatív gyakorlatoktól egészen a szabad fogalmazásig terjedően kell fejleszteni.
Az írás a nyelvi kifejezés olyan sajátos eszköze, amelyben a közlő térben és időben is távol van az olvasótól, ezért kontextust is meg kell teremtenie. Ezért az íráskészség begyakorlottsága nem merül ki a szabályos betűalakításban vagy a helyesírásban: az író teljes, önállóan értelmezhető szöveget hoz létre.
A gyakorlottság kialakulásában fontos szerepet játszik az ismétlés és a tapasztalat. Ahogy valaki egyre többet gyakorolja ugyanazt a feladatot vagy tevékenységet, úgy válik egyre ügyesebbé benne, míg végül eléri azt a szintet, amelyen már intuitív módon képes cselekedni.
Az íráskészség fő összetevői
Az íráskészség begyakorlottsága több, egymással összefüggő terület együttes fejlettségét jelenti. Alapszinten a betűk megformálása, a betűzés, a helyesírás elsajátítása hosszas folyamat.
- Írástechnikai biztonság: a betűk, szavak és mondatok folyamatos, automatikus leírása.
- Nyelvhelyesség: a morfológiai és mondatszerkezeti szabályok megfelelő alkalmazása.
- Írásbeliség: a szöveg bekezdésekre tagolása, a helyesírás és a központozás használata.
- Szókincs: a témához, a kommunikációs helyzethez és a műfajhoz illő szavak kiválasztása.
- Stílus: a pragmatikai és szociolingvisztikai követelményekhez való alkalmazkodás.
- Kommunikatív hatékonyság: az irányítási szempontok megfelelő, teljes és releváns kidolgozása.
- Szövegszervezés: a gondolatok logikus elrendezése, a kohézió és a koherencia megteremtése.
Az íráskészség - megfigyelések szerint - könnyebben fejleszthető a jól olvasó tanulók esetében. A szövegértő olvasás pszichikai feltétele az emlékezés, a figyelem, ezen beül a megosztott és összpontosított figyelem, a képzelet bizonyos fejlettségi szintje.
A mechanikus írás és a szövegalkotás kapcsolata
A tanulás kezdeti szakaszában szét kell választani a szavak, a mondatok leírásának mechanikus folyamatát, amelyben a vizualitás játszik döntő szerepet és a kreatív fogalmazástanítást, amely annyira bonyolult folyamat, hogy sokak számára a saját anyanyelvén sem elérhető cél.
A mechanikus írás begyakoroltsága azt jelenti, hogy a betűk és szavak leírása már nem igényel folyamatos, tudatos ellenőrzést. A kreatív szövegalkotás begyakorlottsága ezzel szemben azt mutatja, hogy az író képes gondolatait önállóan megtervezni, nyelvi formába önteni, szöveggé szervezni és szükség esetén javítani.
Gondolatainkat, érzelmeinket nyelvi eszközökkel formáljuk meg, hogy a hallgatóhoz, olvasóhoz eljusson az üzenet, az adott nyelven megfogalmazott gondolat. Az óvodába, ill. az iskolába kerülő gyermek a szövegalkotási képessége egy bizonyos szintjével rendelkezik.
Az anyanyelvi nevelés során a feladat: a fejlesztés, a tudatosítás, a korrekció; az anyanyelv normáihoz alkalmazkodó fejlesztése, az önkifejezés, az egyéni stílus bátorítása.
A begyakorlottság kialakulásának gyakorlatai
Az ókortól ismert legegyszerűbb írástanítási eljárások:
- A másolás: memorizálásra is alkalmas példamondatok, versek, dalok, társalgási közhelyek stb. leírása;
- A diktálás: eleinte ismert, később ismeretlen anyagon gyakoroltat, többnyire az alábbi három fázisban: a teljes szöveg felolvasása normál tempóban; a szöveg lassú, szegmentált, egyszeri felolvasása tollbamondás céljából, ahol a szegmentumok hosszúságának a rid távú memória kapacitása szab határt; végső, normál tempójú felolvasás, amely alkalmat adhat a korrekcióra.
Több évszázada ismert további írásfejlesztő technikák:
- kiegészítések, hiányzó szavak beillesztése
- mondatbővítések, átalakítások, összevonások
- egy adott szakasz átírása
Az utóbbi időben elterjedtek még:
- az ún. cloze-tesztek (olvasási készség fejlesztéséhez hiányzó szavak pótlása);
- a párhuzamos írás (hosszabb szöveg, pl. egy bekezdés megírása oly módon, hogy megadott modell szerint, más szavakkal kell ugyanazt a szövegkörnyezetet megalkotni);
- a diktálás fogalmazással (a tanár előbb felolvassa az egybefüggő szöveget, majd kérdéseket tesz fel; újraolvasás és a kulcsszavak táblára történő felírása után a diákok leírják a történetet olyan mélységgel és részletességgel, amennyire csak képesek).
Az utóbbi két változat azt mutatja, hogy az írástanítás az irányított írásbeli gyakorlatoktól az egyre szabadabb, kreatív formák felé halad, miközben az írott beszéd követelményeit is tanítja (pl.: a kohéziót fejlesztő logikai és grammatikai technikákat, a koherencia iránti érzékenységet).
A hagyományos írástanításban eredeti szerzők stílusát is utánozták, ami lehetőséget adott arra, hogy a beszéd- és gondolatalakzatok jelentős tárházát sajátítsa el a diák.
A szövegalkotás mint a begyakorlottság magasabb szintje
A nyelvhasználati módok integrált, produktív, területe a szövegalkotás, bár a tanulás folyamatában beszélünk produktív, félproduktív és reproduktív szövegalkotási eljárásokról is (pl. reproduktív: szövegtranszformálás idő, személy tekintetében; félproduktív: adott szavakkal és kifejezésekkel szövegalkotás; produktív: fogalmazásírás, kreatív szövegalkotás.)
| Szövegalkotási eljárás | Jellemzője |
|---|---|
| Reproduktív | Szövegtranszformálás idő, személy tekintetében. |
| Félproduktív | Adott szavakkal és kifejezésekkel szövegalkotás. |
| Produktív | Fogalmazásírás, kreatív szövegalkotás. |
A szövegalkotás begyakorlottsága nem azonos azzal, hogy az író hibátlanul reprodukál egy korábban megtanult mintát. Magasabb szinten az író képes a megfelelő nyelvi eszközöket új kommunikációs helyzetekben is kiválasztani és alkalmazni.
Fontos követelmény, hogy a szerző eltávolodjék a szövegétől, mert csak így lesz képes az eredeti szöveg javítására, törlésére, átrendezésére, tömörítésére, illetve bővítésére.
A kontextus szerepe
A szövegösszefüggés a szöveg egyes részei, ill. a szövegbeli és a szövegen kívüli valóságsíkok között. A kontextus minden nyelvi közlés és általában mindenfajta kommunikáció nélkülözhetetlen sajátossága.
Az író akkor használja begyakoroltan az íráskészségét, ha számol az olvasóval, a közlés céljával, a műfajjal és azzal a helyzettel, amelyben a szöveg értelmezhetővé válik.
A kontextusok főbb csoportosítási lehetőségei:
- A szövegen belüli és szövegen kívüli kontextus
- A szintagmatikus és paradigmatikus kontextus
- A szöveg létrehozásának, ill. befogadásának kontextusa.
Az előbbi valóságosan van jelen az adott szövegben, az utóbbi virtuálisan teremt kapcsolatot az adott szövegrész (jel) valóságos léte és a hasonló jelek lehetséges léte között.
A szöveg létrehozásának, ill. befogadásának kontextusa különösen régebbi korok alkotásainak aktuális befogadásakor lehet eltérő.
Az íráskészség értékelésének kritériumai
Az íráskészség begyakorlottságának mérésére öt fő értékelési szempont használható: a nyelvhelyesség, az írásbeliség, a szókincs, a stílus és a kommunikatív hatékonyság.
| Értékelési szempont | Mit vizsgál? |
|---|---|
| Nyelvhelyesség | Morfológia, mondatszerkezet. |
| Írásbeliség | Szövegtagolás és helyesírás. |
| Szókincs | Terjedelme és mozgósítása. |
| Stílus | Pragmatikai és szociolingvisztikai árnyaltság. |
| Kommunikatív hatékonyság | A helyzetnek megfelelő feladatmegoldás. |
Nyelvhelyesség
A nyelvhelyesség a morfológiai és mondatszerkezeti szabályok használatát vizsgálja. A magas szintű teljesítményben a nyelvtani szerkezetek széles skálájának igényes és hatékony használata figyelhető meg, és nagyon ritkán fordulnak elő kisebb hibák.
Középszinten a nyelvtani szerkezeteket kellő helyességgel használja. Többször előfordulnak morfológiai és mondatszerkezeti hibák, de ezek csak kis mértékben nehezítik a megértést.
Alacsonyabb szinten a szinten elvárt nyelvtani szerkezeteket korlátozottan és gyakran hibásan használja. Az elfogadhatatlan számú pontatlanság súlyosan akadályozza a megértést.
Írásbeliség
Az írásbeliséghez tartozik a szöveg megfelelő elrendezése, a bekezdések kialakítása, a központozás és a helyesírás. A magas teljesítményű szöveg igényes mondatszerkesztésű, bekezdésekre tagolt, a központozás következetes, és csak kevés számú kisebb helyesírási hiba fordulhat elő.
Középszinten a szöveg elrendezése, a helyesírás és a központozás elég helyes ahhoz, hogy a tartalom többnyire követhető legyen. A hibák ritkán nehezítik a megértést.
A legalacsonyabb értékelhető szinten a szöveg nem megfelelően tagolt bekezdésekre, a helyesírás és a központozás helytelen, sok esetben értelemzavaró.
Szókincs
A begyakorolt íráskészséghez a témához illő, széles körű és árnyalt szókincs igényes használata kapcsolódik. Jól alkalmazott idiomatikus kifejezések és állandósult szókapcsolatok jelenhetnek meg, az ismétlések pedig szinonimákkal kerülhetők el.
Középszinten a szókincs terjedelme elegendő a feladat megoldásához. Némi körülírás és szótévesztés előfordul, de ez nem zavarja a megértést.
Alacsony szinten a szókincs terjedelme korlátozott, megválasztása nem felel meg a témának. A téves szóhasználat és a gyakori szóismétlés nagyon megnehezíti a megértést.
Stílus
A stílus értékelésekor azt kell vizsgálni, hogy a szöveg megfelel-e a műfaji követelményeknek, valamint hogy az író képes-e gondolatait világosan, logikusan és a kommunikációs helyzethez illően elrendezni.
A magas szintű teljesítményben a gondolatok és a tartalmi alegységek elrendezése hatékony. A mondanivaló megszervezése világos és logikus. A szöveg összefüggő és a stílus maximálisan megfelel a műfaji követelményeknek.
Középszinten a tartalom megszervezése megfelelő. A kötőszavak és az összekötő elemek használata megfelelő. A szöveg szerkezete világos, az összefüggésekben néhány kisebb pontatlanság fordul elő.
Alacsony szinten a tartalom elrendezése nem megfelelő, a mondatok nem kapcsolódnak egymáshoz. Számos nem oda illő kötőszó fordul elő. A stílus nagyrészt vagy egyáltalán nem felel meg a műfaji követelményeknek.
Kommunikatív hatékonyság
A kommunikatív hatékonyság azt mutatja meg, hogy az író a helyzetnek megfelelően oldja-e meg a feladatot. A legmagasabb szinten az összes irányítási szempontot megfelelő terjedelemben dolgozta ki. A tartalmi elemek és a vélemény kifejtése hatékony és a témához illő.
Középszinten két irányítási szempontot megfelelő terjedelemben dolgozott ki, a másik kettő kidolgozása részleges. Előfordulhatnak oda nem illő részek, de a szöveg egésze többnyire kielégítő.
Alacsony szinten a feladat befejezetlen. Félreértette a feladatot. Sok oda nem illő tartalom fordul elő.
Ha a vizsgázó által nyújtott teljesítmény nem éri el az 1-es pontszámnál leírtakat, és az írásbeli produkció értékelhetetlenül kevés, vagy követhetetlen, vagy irreleváns, akkor 0 pont az értékelés. Amennyiben a kommunikatív hatékonyságra a vizsgázó 0 pontot kap, akkor a teljes produktum 0 pontosnak számít.
Az értékelési szintek áttekintése
| Pontszám | A begyakorlottság jellemzője |
|---|---|
| 5 | A szinten elvárt nyelvtani szerkezeteket változatosan és helyesen használja; a szöveg jól tagolt, a szókincs megfelelő, a stílus illeszkedik a műfajhoz, és az összes irányítási szempontot megfelelő terjedelemben dolgozza ki. |
| 4 | Ha az írásbeli produkció meghaladja a 3-as pontszámnál leírt teljesítményt, de nem feleltethető meg pontosan az 5-ös minősítéssel, akkor 4 pont az értékelés. |
| 3 | Az egyszerű vagy a szinten elvárt szerkezeteket többnyire helyesen használja; a szöveg többnyire követhető, a szókincs elegendő, a tartalom szervezése megfelelő, és legalább két irányítási szempontot megfelelő terjedelemben dolgoz ki. |
| 2 | Ha az írásbeli produkció nem pontosan feleltethető meg a 3-as pontszámnál leírt teljesítménynek, de felülmúlja az 1-es minősítést, akkor 2 pont az értékelés. |
| 1 | A nyelvtani szerkezeteket korlátozottan és gyakran hibásan használja; a szöveg tagolása, helyesírása, szókincse, szerkezete és feladatmegoldása jelentős nehézségeket mutat. |
| 0 | Az írásbeli produkció értékelhetetlenül kevés, követhetetlen vagy irreleváns. |
A fejlesztés fokozatossága
Az íráskészség fejlesztésében a feladatoknak fokozatosan kell elvezetniük a mechanikus műveletektől az önálló, kreatív szövegalkotásig. A másolás és a diktálás a betűzés, a helyesírás és a mondatformálás biztonságát erősíti, míg a kiegészítés, az átírás és a párhuzamos írás már a szöveg szerkezetének tudatosítását is szolgálja.
A fogalmazással kísért diktálás és a kreatív írás olyan összetettebb feladatok, amelyekben egyszerre jelenik meg az emlékezet, a figyelem, a szókincs, a mondatszerkesztés, a szövegkohézió és a kommunikációs alkalmazkodás.
Az íráskészség begyakorlottsága tehát nem pusztán a gyakori írás eredménye, hanem a megfelelően irányított, fokozatos és változatos gyakorlásé. A rendszeres gyakorlás és tapasztalatszerzés révén az írás egyre inkább rutinszerűvé válik, így az író figyelme a technikai kivitelezés helyett a gondolatok pontos, koherens és hatékony kifejezésére összpontosulhat.
tags: #iraskeszseg #begyakorlottsag #kriteriuma