Meg-megújuló formában, de az emberi nyelv eredetéről való gondolkodásban mindig visszatér az elképzelés, hogy nyelvileg (is) ugyanonnan indultunk, és ennek az ősi egységnek még a mai sokféleségben is fellelhetők a nyomai. Lehetnek mondjuk olyan szavak, melyek túlélhették a bábeli építkezés kudarcát. Azóta mások is írtak ide bejegyzéseket, onnan gyűjtöttem ki a következő adatokat. Tehát: a kaka szó különböző nyelvekben. Ahol latin ábécé van, ott a saját írásmódban; egyébként a posztokban használt angolos átírást megtartva. Természetesen nem teljesen ugyanúgy ejtik ki az egyes nyelvekben ezt a szót, hiszen változhat például a magánhangzó minősége az adott nyelvi környezetnek megfelelően. De ezzel együtt is jól érzékelhető, hogy egy dologról beszélünk.
Általában a két a hang nagyjából ugyanúgy hangzik, és ha ebben változás van, akkor egy másik szót kapunk. Mint a magyarban a kaka-káka, vagy a brazil caca és a focista Kaká esetén. A focista neve kiejtve legalább annyira különbözik a célszótól, mint a magyarban a káka. Az írben pedig van a caca, a cáca viszont már sütit jelent. A legtöbb példa persze az indoeurópai nyelvcsaládon belül van, vagyis valószínűleg egy olyan tétel, melyet a nyelvcsalád tagjai közösen vettek ki a családi ezüstből. Ez a *kakka formában rekonstruált ősi alak, ami eredetileg is a vonatkozó tevékenység elvégzésére utaló ige lehetett. Persze nem feltétlen használatos minden indoeurópai nyelvben, a mai angolban például már csak tájnyelvi kifejezésként fordul elő a cack szó “kaka” jelentésben.
Az ugyanakkor önmagában is érdekes, hogy miért pont éppen ezt a szót őrzik meg a nyelvcsalád tagjai egymást közt nagyon hasonló formában, amikor egyébként többnyire mindenki ment a maga útján. Másrészt láthatóan a világ más tájain is kedvelik ezt a szót, és nem valószínű, hogy mindenki más valamelyik európai nyelvből vette volna át. Harmadrészt azt is jegyezzük meg, hogy itt nem csak a forma, de nagyjából a tartalom is ismétlődik az egyes nyelvek közt (erről még lesz szó mindjárt), tehát nem csak véletlen alaki egybeesésekről van szó.
Mielőtt továbbmennénk, teszünk egy kis, kettőnél több betűs kitérőt a magyarra is, hiszen a magyar kaka történetesen tényleg egy indoeurópai nyelvből, a latinból származik. A latin cacare ige jelentését Finály Henrik latin szótára (1884) nemes egyszerűséggel csak úgy adja meg, hogy “szarik, kakál”. Elég régi átvétel, a kakálra már a 16. századból is hoz példát a Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond szerkesztette Magyar Nyelvtörténeti Szótár (1890-1893): Futnom ees kakalnom eczer smynd kelletyk. Ebből jött létre szintén elég korán elvonással a kaka, a kaki és a kaksi pedig már sokkal későbbi fejlemények. Érdemes összevetni ezt a két szót, hiszen elég világosan különböznek egymástól hangzásban és stílusértékben, és egyáltalán nem ugyanolyan környezetben használjuk őket.
A kaka jellemzően a gyereknyelvben fordul elő, vagyis a gyerekek maguk így utalnak a világnak erre a szeletére, és a velük való kommunikációban a felnőttek is ezt a szót használják. Ez a gyereknyelvi jelleg a kaka sajátja nemcsak a magyarban, de a fent említett idegen nyelvek többségében is, és leginkább ez lehet a kulcs arra, hogy miért fordul elő ez a szó hasonló jelentéssel és hasonló alakban a világ sok nyelvében. Egyrészt maga a fogalom egy olyan jellemzője a létünknek, amivel már mindenki egész korán szembesül. Bizony az első szavak közt ott van a kaka is, a papa, a mama, és a baba mellett. Ez egy egyetemes jellegű alapszókincs, csupa olyan hanggal, amelyek általában megvannak a nyelvekben, és amelyeket viszonylag egyszerűbb kiejteni; és amely az alapvető mássalhangzó-magánhangzó sémára (CV) épül. Ha tehát sok nyelvben megvan ez a szó, akkor ez részben lehet egymástól függetlenül kialakult, de a gyereknyelv jellemzőire reflektáló nyelvszokás is. Aminek akár még hangutánzó töltete is lehet, hiszen van olyan elképzelés, mely szerint a kaka nem véletlen hangzik úgy, ahogy (szemben a papa-mama párral, ahol csak hangzás alapján nem derülne ki, hogy melyik szülőről van szó). De ennek átgondolását már az olvasókra bízom.
2017. (frissítve: 2017. A cikket részben az olvasók megjegyzései alapján frissítettem 2017.