Az epilepszia krónikus, rohamokban jelentkező neurológiai betegség, amelyben az agyi idegsejtek elektromos működése átmenetileg rendellenessé válik, és kontrollálatlan aktivációk, illetve jeltovábbterjedések alakulnak ki. A rohamok nem mindig járnak rángógörccsel és eszméletvesztéssel: a beteg néhány másodpercig üresen nézhet, átmenetileg zavart lehet, szokatlan érzéseket tapasztalhat, vagy akaratlan mozgásokat végezhet.
Egyetlen roham önmagában nem jelenti azt, hogy valakinek epilepsziája van. Az epilepszia diagnózisához legalább két, 24 óránál hosszabb időközzel jelentkező, nem provokált roham, vagy egy nem provokált roham és tartósan magas ismétlődési kockázat, illetve egy ismert epilepszia-szindróma fennállása szükséges.
Mi az epilepszia?
A megfelelő agyi működés egy összetett és jól strukturált folyamat eredménye. Ennek a folyamatnak a része, hogy egyes agyterületek csak akkor aktiválódnak, amikor mi azt szeretnénk, más agyterületek pedig azért felelősek, hogy ne lehessen egyszerre csinálni mindent.
Ha viszont ebbe az ingerületátadási folyamatba hiba csúszik, akkor az összhang megbomlik, akaratunktól független, nem várt cselekvések jöhetnek létre. Ezek közé tartozik az epilepsziás roham is, ami tipikusan görcstevékenységgel, eszméletvesztéssel járhat.
Az epilepszia során az agyban lévő idegsejtek egy részében elektromos „kisülés” történik, átmenetileg abnormális működés áll be. Ez a kisülés vezethet epilepsziás görcsrohamhoz, eszméletvesztéshez vagy tudatvesztéshez.
Az agyban jelenlévő idegsejtek egy csoportja abnormális jeleket ad, és ez befolyásolja a neuronális aktivitás normál mintáját. Az agyi tevékenység abnormálissá válik, ami szokatlan viselkedést vagy görcsrohamokat, izomgörcsöket, és néha a tudatosság és az érzések elvesztését okozza.
Az epilepsziás roham és az epilepszia közötti különbség
Attól, hogy valakinél már fellépett epilepsziás roham, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető epilepsziás lenne. Az epilepsziás roham egy olyan tünetegyüttes, ami a központi idegrendszer meghatározott sejtcsoportjainak abnormálisan szinkron működészavarából ered.
Epilepsziás rohamok kialakulásáért számos akut és krónikus tényező lehet felelős. Ilyen például a központi idegrendszer akut betegsége, vagy az azt érintő megbetegedés is, ezek fennállása során létrejövő rohamok az akut szimptómás rohamok közé sorolhatók.
Az akut szimptómás rohamok leggyakoribb kiváltó okai között lehet még valamilyen idegrendszeri trauma, stroke, fertőzés, mérgezések, droghasználat, gyógyszerhasználat, endokrin zavarok. Ha az epilepsziás roham valamilyen külső tényező hatására alakul ki, akkor provokált („alkalmi”) rohamról beszélünk.
Rohamot provokáló tényező lehet például alvás- vagy alkoholmegvonás, valamilyen fényinger, esetleg láz. Ezen kívül természetesen létezik az az epilepsziás roham is, ami magának az epilepsziának, mint betegségnek a tünete.
Milyen gyakori az epilepszia?
Epilepsziás rohama a felnőtt lakosság közel 10%-ának előfordul élete során, tehát jóval gyakrabban, mint maga az epilepszia. A fejlett országokban az új esetek száma kb. 40-70 eset 100.000 lakosra vetítve.
Az aktív epilepsziás betegek száma hazánkban 0,5% körül mozog, tehát 50.000 fő érintett a betegségben. Számuk a legfiatalabbak és az idősebb korosztályban nagyobb.
Az epilepszia leggyakrabban gyermekkorban, illetve 65 éves kor felett alakul ki, ettől függetlenül azonban bármely életkorban kialakulhat. Mind a nőket, mind a férfiakat érintheti, minden rassztól és életkortól függetlenül.
Az epilepszia okai
Az epilepsziának több oka is lehet, azonban a betegek felénél nincs az epilepsziának azonosítható oka. Az epilepsziás rohamok hátterében számos tényező állhat, például genetikai hajlam, anyagcsere-zavarok, fertőzések, agyi fejlődési rendellenességek, illetve különböző szerzett agyi sérülések, mint a stroke, daganatok vagy fejsérülések.
Mindezek olyan változásokat idézhetnek elő az agyban, amelyek rohamok kialakulásához vezethetnek. Az esetek 15-20 százaléka vezethető vissza megmagyarázható okra, az agyszövet szekunder sérülésére, így például agyi traumára, stroke-ra vagy daganatra.
Genetikai tényezők
Az epilepszia egyes típusainál genetikai halmozódás figyelhető meg, azaz kimutathatók örökletes tényezők, amelyek növelhetik a betegség kockázatát. A hajlam örökölhető: akinek a családjában valakinek már van epilepsziája, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki epilepsziás megbetegedés.
Bár az epilepszia bizonyos formái a családban halmozódnak, az öröklődés csak részleges szerepet játszik a betegség kialakulásában, vélhetőleg az egyént érzékenyebbé teszi az epilepsziát provokáló környezeti tényezők iránt.
Az epilepszia számos formáját hozták már kapcsolatba különböző, az agysejtek egymással való kommunikációját szabályozó gének károsodásával, azonban az epilepszia néhány ritka formájának a hátterében van csak specifikus génhiba jelen.
Összességében úgy tűnik, hogy akár több száz génben is lehet valamilyen rendellenesség, és ezek mind epilepszia kialakulásához vezethetnek. A genetikai tényezők nemcsak a betegség kialakulására, hanem annak formájára és lefolyására is hatással lehetnek.
Vannak genetikailag kódolt, gyermekkorban kialakuló epilepsziák, amelyeket bizonyos agyterületek megváltozása okoz. Egyes, genetikailag meghatározott epilepsziás szindrómák különösen jellemzőek gyermekkorban, míg más típusok később, a felnőttkorban jelentkezhetnek.
Agyi fejlődési és születés előtti eltérések
Az epilepszia kialakulásához hozzájárulhatnak az agyi fejlődési rendellenességek, valamint a születés előtti agykárosodások. Az anya terhesség alatti fertőzései, oxigénhiány, oxigénszegénység szintén görcsrohamokat és epilepsziát válthat ki.
Az idegsejtek migrációját szabályozó gének bizonyos rendellenességei, vagyis az agy fejlődésének alapvető és kritikus lépései, rendellenesen kialakult neuronokhoz, például diszpláziához vezethetnek az agyban, ami epilepsziát válthat ki.
Fej- és agysérülések
A traumás sérülések következtében kialakuló epilepszia a poszttraumás epilepszia. Ennek oka az agyban keletkezett, fizikailag, baleset során létrejövő károsodás vagy sérülés.
Ennek tünetei a balesetet követően akár már néhány órán belül is megjelenhetnek, de előfordulhat, hogy hetekkel vagy hónapokkal később jelentkezik először. Jellemzően a frontális lebeny és a temporális lebeny sérüléseinek következménye lehet.
Stroke és egyéb érrendszeri betegségek
A stroke, vagy bármilyen más vaszkuláris betegség olyan agyi károsodáshoz vezethet, ami szintén epilepsziát válthat ki. A stroke után kialakuló epilepsziának külön neve is van: poststroke epilepszia.
Ilyen esetben főként akkor fordulhat elő epilepsziás roham, ha a stroke tünetei nem kerültek időben felismerésre és az „ideálisnál” több idő telt el a létrejötte és a kezelés megkezdése között.
Ennek oka, hogy a vérrög miatt - amely elzárja a szabad véráramlás útját - az agy egyes részeibe nem jut kellő mennyiségű oxigén, így pedig az ingerület átvivő funkciók sem működnek megfelelően, könnyebben előfordulhat „kisülés”.
Agydaganatok
Ritkán agydaganat állhat az epilepszia hátterében. Lehet az epilepszia oka olyan agydaganat vagy más daganat agyi áttéte is, amely felborítja az agy összehangolt működéséhez szükséges sejtkapcsolatokat.
Előfordul az is, hogy az agydaganatnak, agyi áttétnek az epilepsziás rosszullét az első jele. Az agydaganatokhoz kapcsolódó epilepszia gyakran az első tünetek között jelentkezik, és fontos figyelmeztető jelek lehetnek a daganat jelenlétére.
A tünetek megjelenése és súlyossága függ attól, hogy az agy mely területén található a daganat, mekkora a mérete, illetve az is jelentőséggel bír, hogy rosszindulatú vagy jóindulatú daganatról van-e szó.
A diagnózis felállítása képalkotó vizsgálatok, például CT vagy MRI segítségével történik, melyek lehetővé teszik a daganat pontos helyének és méretének meghatározását. A kezelés a daganat típusától, helyétől és méretétől függően magában foglalhatja műtétet, sugárkezelést, kemoterápiát vagy akár ezek kombinációját.
Fertőzések és gyulladásos folyamatok
Az agy területén jelentkező gyulladásos folyamatok is okozhatnak epilepsziás rohamokat. Ilyen gyulladás lehet a meningitis, vagyis az agyhártyagyulladás, illetve az encephalitis, tehát az agyvelőgyulladás is.
Az epilepszia fő okai között szerepelhetnek az agy parazitafertőzései, az AIDS, valamint más központi idegrendszeri fertőzések is. Az agyi gyulladásos folyamatok, amennyiben nincs ebből kikövetkeztethető irreverzibilitás, úgy nagy valószínűséggel az epilepsziás tünetek is idővel megszűnnek.
Azonban megeshet, hogy a gyulladás maradandó károkat okoz - főként encephalitis esetében -, és az epilepszia is megmarad következményként, melyet ilyen esetekben krónikus epilepsziának neveznek.
Anyagcserezavarok és mérgezések
Az egyik leggyakrabban epilepsziát okozó anyagcserezavar a hipoglikémia, vagyis az alacsony vércukorszint. Ekkor az agy nem kap megfelelő mennyiségű cukrot a vérkeringés által, ami befolyással van az egész szervezet működésére.
Az alacsony vércukorszint ájuláshoz, rosszulléthez is vezethet. A hipoglikémia okozta epilepsziás roham eseti jelleggel is előfordulhat.
Ugyanígy az elektrolit-egyensúly felborulása is okozhat epilepsziás rohamot, a terhességi toxémia. A rohamokat kiválthatják továbbá egyes endokrin zavarok, mérgezések, ólom- vagy szén-monoxid-expozíció, illetve gyógyszerek túladagolása.
Alkohol, dohányzás és egyéb provokáló tényezők
Az epilepszia okai között szerepel a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, illetve annak megvonása is. Az alkoholmegvonás szintén járhat ilyen tünetekkel, ezekben az esetekben a roham már az első alkoholmentes 24 órában jelentkezhet.
Az alkoholbetegek esetében sokszor visszafordíthatatlan károk keletkeznek a szervezetben, legfőképpen a májban - májcirrózis alakulhat ki -, illetve az agynak a működését is megváltoztatja úgy, hogy az agysejtek pusztulásához vezet, embólia alakulhat ki.
Magát az epilepsziás rohamot a betegeknél több inger is provokálhatja. Ilyen lehet például az alvásmegvonás, az alkohol, bizonyos gyógyszerek, de vannak betegek, akiknél eredményezhetnek görcskészséget pszichés tényezők is.
Vezethet epilepsziás rohamhoz a fotóstimuláció is. Egyéb okok, amelyek kiválthatják a rohamokat, a hormonális változások, a menstruációs ciklus vagy a terhesség alatt, a megfelelő alvás hiánya, a stressz és az alkoholfogyasztás.
Az epilepszia kockázati tényezői
- Családi előfordulás és genetikai hajlam.
- Gyermekkor és idősebb életkor.
- Korábbi fejsérülés vagy agyi trauma.
- Stroke és egyéb érrendszeri betegségek.
- Agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás és más agyi fertőzések.
- Demencia és más, az agyműködést károsító betegségek.
- Anyagcserezavarok, különösen az alacsony vércukorszint.
- Túlzott alkoholfogyasztás vagy alkoholmegvonás.
- Dohányzás és nikotinhasználat.
- Gyermekkori, magas lázhoz társuló rohamok.
- Alváshiány, stressz, fényinger és bizonyos gyógyszerek.
A fejsérüléshez kapcsolódó kockázat csökkenthető, ha az autóban mindig bekapcsolja a biztonsági övet, és biciklizéskor, síeléskor, motorozáskor bukósisakot visel.
Az epilepszia tünetei
Mivel az epilepsziát az agysejtek rendellenes tevékenysége okozza, a rohamok bármilyen, az agy által szabályozott folyamatot érinthetnek. A tünetek a roham típusától függően változhatnak.
A roham átmeneti zavartságot, teljes eszméletvesztést, a karok és lábak kontrollálatlan rángatózását hozhatja létre, de előfordulhat, hogy az egyetlen tünet az, hogy a beteg néhány másodpercig csak üresen néz.
A legtöbb esetben az epilepsziás beteg rohamai minden alkalommal azonos típusúak, éppen ezért a tünetek is nagyon hasonlóak. Ennek ellenére kialakulhatnak különböző típusú rohamok is, eltérő tüneteket előidézve.
- A végtagok akaratlan rángása vagy megrándulása.
- Teljes izommerevség, amely összeeséshez vezethet.
- Az izmok feletti kontroll elvesztése.
- Eszméletvesztés vagy tudatzavar.
- Üres tekintet, révedezés.
- Átmeneti zavartság és emlékezetkiesés.
- Lelassult beszéd.
- Hallucinációk és megváltozott érzékelés.
- Félelem, szorongás vagy déjà vu érzése.
- Gyomorban érzett kísérőtünetek.
- Nyelvharapás és akaratlan vizeletürítés.
Az epilepszia tünetei mindig attól függnek, hogy milyen rohamról van szó. A klasszikus, generalizált rosszullét komoly görcskészséggel és eszméletvesztéssel jár, míg a fokális roham enyhébb tünetekkel is jelentkezhet.
Egyes személyek tapasztalhatják az úgynevezett auraszerű érzést, ami mintegy előrevetíti az epilepsziát, tehát az érintett előre megérzi, hogy hamarosan rohama lesz. A betegek egy része megérzi azt is, ha rohama lesz.
Ez lehetővé teheti, hogy biztonságos helyre vonuljanak, így elkerülhető az esésből származó esetleges sérülés. Az aura jelentkezhet szokatlan szag- vagy hangérzetként, hallucinációként, gyomortáji érzésként, félelemként, déjà vu-élményként vagy más rövid ideig tartó érzésként.
A rohamok fő típusai
A rohamok két fő kategóriába sorolhatók: fokális és generalizált rohamok. A fokális epilepszia során az agy egyik feléből indul ki a roham, míg a generalizált epilepszia esetében az agy mindkét fele érintett.
Bizonyos esetekben a roham az agy egy körülhatárolt területéről kiindulva átterjed az agy többi részére. Egy fokális roham, ami az agy egy pontjából indul ki, generalizálódhat, így generalizált epilepsziás rohamot eredményezhet.
Fokális rohamok
Ha egy roham az agy egyik területének abnormális aktivitása miatt alakul ki, akkor azt fokális rohamnak nevezik. A fokális rohamok nem feltétlenül járnak eszméletvesztéssel.
Fokális roham tudatvesztés nélkül
Az egyszerű parciális roham nem jár eszméletvesztéssel, módosíthatja azonban az észlelést. Megváltozhat a roham alatt a dolgok észlelése, szaga vagy hangzása.
Látható a karok és lábak akaratlan rángatózása, az érzelmek megváltozása. Néhány szenzoros tünet, például bizsergő érzés, villogó fények és szédülés is megfigyelhető.
Fokális roham tudatzavarral
A komplex parciális rohamok során tudatzavar, illetve eszméletvesztés is kialakul, azaz a beteg bizonyos időre elveszti kapcsolatát a külvilággal.
A komplex parciális rohamok általában akaratlan mozgásokkal, például a kezek dörzsölésével, csámcsogással, a karok mozgatásával, rágással, nyeléssel, körkörös járással vagy valamilyen hangadással indulnak.
Generalizált rohamok
A generalizált rohamok az agy mindkét féltekéjét, illetve az agy nagyobb területeit érintik. A generalizált rohamok közé tartoznak a tónusos, atóniás, klónusos, mioklónusos és tónusos-klónusos rohamok, valamint az absence rohamok.
Absence rohamok
Az absence rohamokra az jellemző, hogy a beteg pár másodpercig nincs tudatánál, csak révedezik. A hiányrohamok térbe bámulással, ajakveréssel vagy a szemek pislogásával járhatnak.
Rövid ideig tartó eszméletvesztést vagy tudatosságvesztést okozhatnak, és csoportokban is előfordulhatnak. A petit mal kifejezést ma már nem használják rendszeresen.
Mioklónusos rohamok
A mioklónusos rohamok a karok és a lábak hirtelen rángatózásával járnak. Hirtelen rándulásként vagy rövid rándulásként jelennek meg a karokon és a lábakon.
Atóniás rohamok
Atóniás roham esetén a beteg hirtelen összeesik vagy elesik. Az izomkontroll elvesztése miatt az esés különösen sérülésveszélyes lehet.
Tónusos és klónusos rohamok
A tónusos rohamok izommerevséget okoznak, ezért a beteg a földre eshet. A klónusos rohamok során ismétlődő, ritmikus rángatózó izommozgások láthatók, amelyek általában a karokat, a nyakat és az arcot érintik.
Tónusos-klónusos rohamok
A tónusos-klónusos rohamok az epilepsziás rosszullétek legintenzívebb formái. Ilyenkor először a test megfeszül, majd rázkódni kezd.
A beteg a rosszullét során eszméletét elveszti, a történtekre nem emlékszik. Gyakran a roham alatt nyelvét megharapja, vizeletét maga alá engedi, és elveszítheti a húgyhólyag vagy a végbél szabályozását.
A klasszikus roham normál esetben 30-50 másodpercig tart, és csak ritkán hosszabb. A grand mal és petit mal kifejezéseket, illetve ezt a felosztást ma már nem használják.
Az epilepszia diagnózisa
Ismeretlen eredetű rosszullétek, rohamok és megmagyarázhatatlan ájulások hátterében a kivizsgálás során felmerülhet az epilepszia gyanúja. A pontos diagnózis felállításához neurológiai vizsgálatra és a rohamok körülményeinek részletes feltárására van szükség.
Az epilepszia diagnózisának felállításakor nagyon körültekintően kell eljárni, ugyanis az esetek 20-30%-ában téves diagnózist állít fel a szakorvos, azaz a beteg nem epilepsziás.
A jellegzetes rosszullét önmagában még nem jelent epilepsziát: ha csak a görcskészséggel és az eszméletvesztéssel járó rohamot nézzük, azt a szaknyelv konvulziónak hívja. Viszont önmagában ilyet nemcsak az epilepszia okozhat, hanem alkohol- vagy gyógyszermegvonás, nagyon alacsony vércukorszint, bizonyos gyógyszerek mellékhatása is.
Anamnézis és heteroanamnézis
A diagnózis felállításában kiemelt szerepe van az anamnézis, illetve a heteroanamnézis felvételének. A heteroanamnézis azt jelenti, hogy az orvos a beteg kórelőzményét és panaszait nem a pácienstől, hanem harmadik személytől tudja meg.
Ez lehet szülő, hozzátartozó, barát vagy munkatárs, aki éppen jelen volt az epilepsziás roham bekövetkezésekor. Ennek nagy jelentősége van, mivel maga a beteg sokszor nem emlékszik a történtekre.
Fontos tisztázni, hogy a rohamot közvetlenül megelőzően mit csinált a beteg, alvásban indult-e a roham vagy ébredés utáni órában, több ember előtt zajlott-e, illetve megelőzte-e specifikus helyzet vagy erősebb inger.
Meg kell vizsgálni azt is, hogy fogyasztott-e a beteg a roham előtt alkoholt vagy kábítószert, megelőzte-e a rohamot hirtelen fejhelyzetváltoztatás, illetve köthető volt-e a roham a menstruációs ciklushoz.
Fel kell jegyezni, hogy volt-e a betegnek rohamelőérzete, ez miben nyilvánult meg, és milyen hosszan tartott. Rá kell kérdezni arra is, hogy volt-e már korábban rohama, és ha igen, azok egyformák voltak-e.
Fontos, hogy minden egyes rohamtípusról részletes leírás álljon a kezelőorvos rendelkezésére. Meg kell figyelni a roham fázisait, a motoros jelenségeket, a szemek nyitott vagy zárt állapotát, a reakciókészséget, az esetleges eszméletvesztést, a száj- és kézmozdulatokat, valamint a roham alatti hangadást.
A roham hossza az egyik legfontosabb támpont a diagnózis szempontjából, ezt általában a szemtanúk tudják pontosan megmondani. A beteg roham utáni állapota szintén fontos a diagnózis szempontjából.
Neurológiai vizsgálat
A neurológiai vizsgálat során többek között a reflexeket, az izomtónust, az izomerőt, a járást, a tartást, az egyensúlyt, a koordinációt és az érzőképességet vizsgálják.
Olyan kérdésekre is választ kell adni, amelyek a páciens gondolkodásának, ítélőképességének és memóriájának felmérésére irányulnak. Neuropszichológiai tesztekkel a motoros képességek, a mentális funkciók, a viselkedés, a memória, a gondolkodás és a beszédkészség is vizsgálható.
Laboratóriumi vizsgálatok
A vérvizsgálat célja olyan kórképek kizárása, amelyek előidézhetnek epilepsziás rohamot. Ilyen lehet például valamilyen fertőzés, ólommérgezés, cukorbetegség, vérszegénység vagy más anyagcserezavar.
EEG-vizsgálat
Az elektroenkefalográfia, vagyis az EEG az agy elektromos tevékenységét rögzíti a fejbőrre erősített elektródák segítségével. Ez a leggyakrabban használt vizsgálat az epilepszia diagnosztizálására.
Az EEG-vizsgálat során az orvosok elektródákat rögzítenek a fejhez pasztaszerű anyaggal. Ezek az elektródák segítenek az agy elektromos tevékenységeinek rögzítésében, és megmutathatják az úgynevezett tüskehullámokat, az agyi működészavarra utaló eltéréseket.
A fél-egy órán át tartó vizsgálat fájdalmatlan. Ha indokolt, a szakorvos elrendelheti a videó-EEG-monitorozást, melynek során folyamatosan nyomon követik a páciens viselkedését és az EEG-mintázatot.
A videó-EEG-monitorozás néhány napos kórházi tartózkodást jelent, melynek során az elektródákat nem lehet levenni a fejről, és végig videófelvétel készül a betegről. Ha ezalatt az idő alatt lezajlana egy roham, lehetőség nyílik a roham pontos kiinduló helyének meghatározására is.
A vizsgálatot alvásmegvonással vagy fotóstimulációval lehet kiegészíteni. Ilyenkor a működészavar jobban megmutatkozhat, és jobban láthatóvá válhatnak a betegség szempontjából problémás agyi területek.
Meg kell azonban jegyezni azt is, hogy a negatív EEG nem zárja ki, a pozitív EEG pedig nem igazolja önmagában az epilepsziát, eredménye csak irányadó információként szolgál.
Képalkotó vizsgálatok
A CT-vizsgálat során különböző szögekből készülhet több kép az agyról. Ezeken megállapíthatók az agy szerkezetének rendellenességei, például ciszták, daganatok, korábban bekövetkezett stroke jelei vagy az erekben megjelenő fejlődési rendellenességek.
A mágneses rezonancia vizsgálat, vagyis az MRI szintén a rohamok hátterében álló strukturális károsodások felkutatására hivatott. A funkcionális MRI az agyműködés kis metabolikus változásainak kimutatására is képes, és megmutatja, hogy bizonyos tevékenységek végzése közben az agy mely területei működnek.
A pozitronemissziós tomográfia, vagyis a PET során a véráramba juttatott, cukorhoz kötött radioaktív anyag segítségével jelenítik meg az aktívan működő területeket.
A szimpla foton emissziós computerizált tomográfiát, vagyis a SPECT-et leginkább a műtétre váró epilepsziás betegeknél alkalmazzák, különösen akkor, ha az EEG és az MRI-vizsgálat nem ad egyértelmű választ arra, hogy az agy melyik része tehető felelőssé a rohamok kialakulásáért.
Az epilepszia kezelése
Az epilepszia kezelése során fontos a kiváltó okok ismerete, hiszen ez is befolyásolhatja a kezelést. Ilyenkor nemcsak magát az epilepsziát, hanem a fő okot is kezelni szükséges.
Az epilepsziabetegséget ma elsődlegesen gyógyszeresen kezelik úgynevezett antiepileptikumokkal. A gyógyszereket naponta kell szedni, és azt hivatottak gátolni, hogy hibás aktiváció alakuljon ki az egyes agyi területeken.
A legtöbb epilepsziás ember egy epilepszia elleni gyógyszert szed, és rohammentessé válik. Más betegeknél gyógyszerek kombinációját alkalmazzák a rohamok intenzitásának és gyakoriságának csökkentésére.
A folyamatos terápia fontos, már a gyógyszerek egyszeri kihagyása is rohamot provokálhat. Az előírt gyógyszereket rendszeresen kell szedni, és a felírt gyógyszereket nem szabad túlhasználni vagy orvosi egyeztetés nélkül abbahagyni.
Elengedhetetlen, hogy mindenkinél megtalálják azt az antiepileptikumot, amelyik a legkevesebb mellékhatást okozza. A gyógyszer mellékhatásai között előfordulhat szédülés, súlygyarapodás, bőrkiütés, beszédprobléma, koordinációs zavar, fáradtság, memória- és gondolkodási probléma.
Súlyosabb mellékhatás lehet az öngyilkossági gondolat, a viselkedés megváltozása, a súlyos bőrkiütés és a depresszió. Ha egy gyógyszer kellemetlen mellékhatást okoz, azt nem szabad önállóan elhagyni, hanem kezelőorvossal kell egyeztetni a megfelelő alternatíváról.
Az epilepszia elleni gyógyszerek szedését orvosi javaslatra meg lehet szakítani, ha a beteg 2-3 évig rohammentes. Egyes epilepsziaformák esetében, ha gyógyszeres kezelés mellett három évig nincs roham, megkísérelhető a gyógyszer elhagyása.
Műtéti kezelés
Ha az epilepsziás gócokat EEG-vizsgálattal ki lehet mutatni, és azok elérhető helyen vannak, szóba kerülhet a műtéti eltávolításuk is. Epilepsziasebészetre elsősorban gyerekkori epilepsziáknál van lehetőség, de az elsődleges megoldás ott is a gyógyszeres kezelés.
Ha valakinél okként daganat vagy áttét mutatható ki, akkor azt egyértelműen el kell távolítani. Viszont az epilepsziabetegség a műtét után ilyenkor is fennmaradhat, így gyógyszerekre a későbbiekben is szükség lehet.
Az epilepszia kezelhetőség szerinti típusai
Attól függően, hogy az adott epilepszia hogyan kezelhető, szintén tipizálva vannak. Az, hogy a betegség mely típusba esik, sok mindentől függ, különösképpen attól, hogy mi a kiváltó oka.
- Benignus epilepszia: az epilepsziák nagyjából 20-30%-a tartozik ebbe a csoportba, és ezek éveken belül maguktól is elmúlhatnak.
- Farmakoszenzitív epilepszia: gyógyszeres kezelésre jól reagál, a rohamok könnyen kordában tarthatók.
- Farmakodependens epilepszia: élethosszig tartó gyógyszerszedést igényelhet, miközben a páciens rohammentessé tehető.
- Farmakorezisztens epilepszia: a gyógyszeres kezelésre nem reagál megfelelően, ezért a kezelés mellett is jelentkezhetnek rohamok.
Mit kell tenni epilepsziás roham esetén?
Ha már kialakult rohamról van szó, akkor az elsődleges cél, hogy a görcstevékenység és az eszméletvesztés miatt a beteg ne sérüljön, ne verje be például a fejét. Emiatt a beteget a lehetőségekhez igazítva védeni kell.
Ha a roham elhúzódó, vagy újra és újra elkezdődik, azonnal mentőt kell hívni. Ilyenkor a betegnek már kórházi ellátásra és rohamoldó gyógyszerekre van szüksége.
Ha a roham életében először jelentkezik, mindenképp orvoshoz kell fordulni. Ha valaki szemtanúja egy rohamnak, szintén azonnal orvosi segítséget kell hívni.
Ismert epilepszia esetén nem szükséges minden egyes roham után orvoshoz fordulni, ha a beteg és családja pontosan ismeri a rohamokkal kapcsolatos teendőket. Elhúzódó, ismétlődő vagy szokatlan lefolyású roham esetén azonban sürgős segítségre van szükség.
Az epilepszia szövődményei
Az epilepszia szövődményei lehetnek balesetek. Ha például egy beteg a görcstevékenység közben leesik a lépcsőn, vagy elesés közben beveri a fejét, súlyos sérülés is kialakulhat.
Roham esetén a közlekedés, az úszás és a magasban végzett tevékenység különösen veszélyes lehet. Ha a beteg járművezetés közben kap rohamot, elveszítheti uralmát a jármű felett, vagy eszméletét is elveszítheti.
Úszás közben bekövetkező roham esetén nagyobb a fulladás esélye. A terhesség alatti rohamok az anyára és a babára nézve is veszélyt jelenthetnek, ezért a gyógyszeres kezelést terhesség esetén különösen gondosan kell megtervezni.
Az epilepsziás betegeknek érzelmi egészségügyi problémáik is lehetnek, például viselkedésbeli változás, depresszió, öngyilkossági gondolatok és szorongás. Ezek a problémák az epilepszia kezelési nehézségei vagy az epilepszia elleni gyógyszerek mellékhatásai miatt is kialakulhatnak.
Status epilepticus
Az elhúzódó rosszullét, amikor a roham sokszor ismétlődik és nem ér véget gyógyszeres beavatkozás nélkül, az életet is veszélyeztetheti. Ez az úgynevezett status epilepticus.
A status epilepticus folyamatosan fennálló, vagy teljes feltisztulás nélkül ismétlődő, elhúzódó epilepsziás rohamok formájában jelentkezhet. Ez az epilepszia legsúlyosabb szövődménye, és maradandó agykárosodáshoz vagy halálhoz vezethet.
Hirtelen váratlan halál epilepsziában
Az epilepsziás betegeknél kis mértékben fennáll a hirtelen váratlan halál kockázata. Ez az állapot nagyon ritka, és a halál oka nem ismert.
A hirtelen váratlan halál légúti vagy szívproblémák miatt fordulhat elő. Azoknál az embereknél, akik olyan rohamokban szenvednek, amelyek nem kontrollálhatók gyógyszerekkel, és tónusos-klónusos rohamaik vannak, nagyobb lehet a kockázat.
Meg lehet előzni az epilepsziát?
Az epilepsziabetegséget nem lehet teljes bizonyossággal megelőzni. A kockázat azonban csökkenthető a fejsérülések megelőzésével, a biztonsági öv és a bukósisak használatával, az alkoholfogyasztás mérséklésével, a dohányzás abbahagyásával, az egészségesebb táplálkozással, a rendszeres mozgással és az ideális testsúly megcélzásával.
A stroke és más érrendszeri betegségek kockázata szintén csökkenthető az egészségesebb életmóddal. A kiváltó tényezők kerülése, a megfelelő alvás, az előírt gyógyszerek rendszeres szedése és az orvosi kontroll segíthet a már fennálló epilepsziás rohamok gyakoriságának mérséklésében.
Nagyon sok esetben az epilepsziás gyerekek idővel kinövik a betegséget. Kezelés segítségével elérhető a rohammentesség, illetve csökkenhet a rohamok gyakorisága és intenzitása.
