A „Kezét csókolom” angolul: jelentése és használata

A „Kezét csókolom” angol megfelelője szó szerint a I kiss your hand, de köszönésként ezt általában nem fordítják természetes, mindennapi angol formulaként. A helyzettől függően inkább a Hello, a Good day, a Good morning, a Good afternoon, a Good evening vagy a Goodbye használható.

A „Csókolom!” angol fordításaként a Greetings! is megadható, főként formális, szótári vagy automatikus fordításban. A kifejezés szó szerinti jelentése: „I kiss you!”, a „Kezét csókolom” pedig: I kiss your hand.

A „Kezét csókolom” jelentése angolul

A „Kezét csókolom” hagyományos magyar köszönés, amelynek eredeti, szó szerinti jelentése az, hogy „megcsókolom a kezét”. Angolul ennek legközvetlenebb megfelelője az I kiss your hand.

Az angol nyelvben azonban az I kiss your hand nem szokásos általános köszönés. A kifejezés inkább szó szerinti jelentésben, történelmi vagy irodalmi összefüggésben, illetve játékos vagy régies stílusban fordulhat elő. Ha valaki magyarul azt mondja, hogy „Kezét csókolom!”, azt egy angol beszélgetésben többnyire egyszerűen Hello!, Good day! vagy a napszaknak megfelelő üdvözlés adja vissza.

A „Csókolom!” és a „Kezét csókolom!” között fordítási szempontból nincs mindig éles különbség, mert mindkettő köszönésként működhet. A pontos angol megfelelő attól függ, hogy a hangsúly a szó szerinti kézcsókon, a tiszteleten, a formális hangnemen vagy magán a köszönésen van.

Melyik angol kifejezést érdemes használni?

Hello!

A Hello! a legáltalánosabb és legbiztonságosabb fordítás, amikor a „Kezét csókolom” egyszerű üdvözlésként szerepel. Semleges, természetes és sokféle társadalmi helyzetben használható.

Good day!

A Good day! közelebb állhat a „Jó napot kívánok!” jelentéséhez, ezért a „Kezét csókolom” udvariasabb, hagyományosabb hangulatának visszaadására is alkalmas lehet. A mindennapi angolban azonban kevésbé gyakori, mint a Hello! vagy a Good morning!.

Good morning!, Good afternoon!, Good evening!

Ha ismert a napszak, az angolban természetesebb lehet a Good morning!, a Good afternoon! vagy a Good evening!. Ezek udvarias köszönések, és gyakran pontosabban fejezik ki a tiszteletteljes üdvözlést, mint a szó szerinti I kiss your hand.

Greetings!

A Greetings! formálisabb, kissé ünnepélyes vagy szótárszerű köszönés. A „Csókolom!” angol fordításaként megjelenhet, de hétköznapi személyes beszélgetésben általában nem ez a legtermészetesebb választás.

Goodbye!

A „Kezit csókolom” bizonyos helyzetekben elköszönésként is használható, ezért az angol megfelelője ilyenkor a Goodbye! lehet. A fordítás tehát nem mindig „Hello!”, hanem a beszédhelyzet szerint „Goodbye!” is lehet.

A kifejezés szó szerinti fordításai

A kezét szó magázó vagy udvariasabb formát jelez, míg a kezedet tegező változat. A szó szerinti angol fordításban ez a különbség rendszerint nem jelenik meg, mert az angol your mindkét viszonyt kifejezheti.

A „Csókolom!” és a „Kezét csókolom!” használata magyarul

A „Csókolom” nőüdvözlésforma különösen a felszabadulás után terjedt el közvetlenebb, körön belüli használatban. Ennek oka az, hogy a felszabadulás után joggal sokat támadott kezét csókolom köszönéssel való kapcsolata, pontosabban: az ebből származásának tudata feledésbe merült, és így a támadásokat ügyesen kikerülő szerencsés középútnak látszott a középkorias kezét csókolom és a ma még minden társadalmi rétegnél teljesen át nem melegedett jó napot kívánok között.

A „Kezét csókolom” köszönésnek születtek ezenkívül különféle szórendcserés, németeskedő, tréfás, tegező és többes számú változatai is. Ilyenek a lovagiaskodó „csókolom a kezét”, a finoman tegező „csókolom a kezedet” vagy „kis kezedet”, a közvetlen vidámságú „csókolom a kacsóját” vagy „kacsádat”, a németből faragott „kisztihand”, az újdonsült vidám-vagányos „smárolom a jachtodat”, valamint a szóvegyülés szándékosan pajkos alkalmazásával tréfálkozó „csókolom a kisztihandját” és ennek tréfás franciás torzítása, a „csókolom a zsüsztihandját”.

A „Kisztihand” a Küss die Hand német formula meghonosítása volt. A „Kisztihand” őse a német származású „Kisztihand”, azaz „Ich küsse die Hand”.

Ez az idegen formula valamikor igazi jelentéstartalmat hordozott: a férfi a köszönés mellé kezet is csókolt a hölgynek, igazolva, hogy nemcsak a levegőbe beszél. Ma már az ilyesmi ritka. A kézcsók a modern hétköznapi társadalmi érintkezésben nem része az általános üdvözlésnek, ezért a kifejezés többnyire hagyományos vagy kulturális jelentést hordoz.

Történelmi és társadalmi háttér

A „Kezét csókolom” nem pusztán szó szerinti kézcsókot jelentett, hanem társadalmi viszonyokat és udvariassági normákat is kifejezhetett. A férfiak a nőknek a kezüket is ajkaikhoz érintették, amelyet a szocialista időszak és a nőket egyenjogúsító beszédmód megengedhetlennek tartott.

Többek között nem kívánatosnak számítottak a „kapitalista” köszönési formák, mint a Kisztihand - mely a Küss die Hand, csókolom a kezét német formula meghonosítása volt - és a Kezét csókolom is. A rendszerváltásig ez maradt a köszönésekkel kapcsolatos uralkodó beszédmód.

1949-ben a Népszava újságírója heves kirohanást intézett a burzsoá köszönési formák ellen azzal a céllal, hogy leszámoljon velük: „Egész szótárunkban, mely a kapitalizmus illemtanának nyelvészeti gyümölcse, a kézcsók műveleténél csodálatos lehetőségeink vannak.

Azt is mondhatjuk, hogy kezét csókolom, azt is, hogy csókolom a kezét, azt is, hogy kisztihand és mindezt variálhatjuk a számtani sor végtelensége szerint. A kérlek tisztelettel, kérlek alássan, alázatos szolgád vagyok, könyörgöm kérlek, vagy az aláírások területén, nagyrabecsülő hódolattal, kiváló, kitűnő, stb. tisztelettel, a parancsolj, parancsodra, a méltóztass, méltóztassál, kegyeskedjél, kegyeskedve méltóztassál kifejezésekben kedve szerint dúskálhatott a burzsoá.

Anekdoták szóltak arról, ha valaki elvétette a helyes kifejezés alkalmazását és mulatságos társaságbeli anyagnak számított, ha egyik-másik vendég úgy köszöntötte a háztartásbeli alkalmazottat, tévedésből, mint ahogyan a háziasszonyt szokás. A burzsoá-illemtan számos változata ma is birtokunkban van még. A népi demokrácia feladata, hogy többek között ezzel is leszámoljon.”

Az 1958-as köszönési illemtan szerint mindig udvariasan köszönünk és minden köszönést barátságos, szívélyes visszaköszönéssel fogadunk: az unott köszönés sértő. Akinek köszönünk, annak nézzünk a szemébe, ezt kötelezőleg előírja a jó modor.

Hangosan vagy némán is köszönhetünk, de sohasem puszta fejbiccentéssel. Köszönésünk mindig ízléses, udvarias legyen, a túl hangos, bizalmaskodó köszönés, főleg nyilvános helyen, utcán, ízléstelenségre, rossz modorra vall - a „Szevasz”, „Csókolom”, még fiatal lányok, fiúk között is modortalan ízléstelenség.

A köszönés külső formáin sokat vitatkoznak. Hogyan köszönjünk? A leglényegesebb szabály: tisztességesen, udvariasan köszönjünk.

Egy „Jó reggelt”, „Jó napot”, vagy egy „Jó estét” köszönés sokszor több tiszteletet fejez ki, mint egy harsogó „kezét csókolom”. Nem kötelezhetünk senkit arra, hogy kezet ne csókoljon, vagy kezét csókolommal ne köszönjön, ez mind megengedhető lehet: de a legfontosabb, hogy a legteljesebb tisztelettel köszönjünk asszonyainknak.

Szép és mélyen emberi köszönési forma, ha valami jót kívánunk embertársainknak köszönés formájában: Jó egészséget, Jó szerencsét vagy akár Jó étvágyat is köszönhetünk, ha étkezési időben találkozunk.

A köszönés változatai a 20. században

1960-ban a Ludas Matyiban Hidvéghy Ferenc versbe foglalta a köszönési formulákat és az ezzel kapcsolatos bizonytalanságokat: „»Üdvözlöm«, Hogy köszönjünk a nőknek? - kérdik, Azok, kik ezen vitáznak most, S ilyen gondokban járnak térdig.

De a „szevasz” is használatos, „Kisztihand”-dal is köszöngetnek, Melyikkel adjunk kifejezést A nők iránti tiszteletnek? „Csókolom kezét” - mondtam egyszer egy nagymamának szelíd szájjal, Fehér fürtjeit igazgatva, „Szia” - szólt vissza kacér bájjal.”

A Kertészmérnök lap is elvetendőnek találta a Kisztihand formulát: „A Kisztihand fertőzése persze jóval régebbi: Kertész Gyula kimutatta, hogy a spanyol etikettből - Habsburg közvetítéssel - áradt szét a monarchia területén. Ám az ilyen hagyományokat szükségtelen ápolnunk!”

1975-ben „Kisztihand, Budapest” címmel kisfilmet rendezett Lisziák Elek. A nyolc perces filmben a Szerencsi Helytörténeti Múzeum gyűjteményéből származó kétezer századfordulós Budapest képeslapokat „»anzikszokat« mozgat meg, villant fel, csoportosít, kever-kavar ironikus század eleji életképpé”, egy letűnt világot megjelenítve.

A nyugatról érkezők turistákat, nyugati emigráns magyarokat is így gúnyolták ki: „Azért az mégis más, kisztihand. Nyugat. Elegancia. Műveltség. Nem tetszik elhinni, kisztihand, Nápolyban az utolsó koldus is perfekt olasz.

Na? Kérdem én, kisztihand, van ilyen minálunk? Höhö, még koldus sincsen, kisztihand. Messze vagyunk mi még attól. Ég és föld, kisztihand. Emberek. Báj. Közvetlenség.”

A „Kezicsókolom” és a „Jó napot” különbsége

Ez idő szerint a köszöntésnek három uralkodó változata van: 1. Kezicsókolom, 2. Jó napot (kívánok), 3. Szia. A kezicsókolom őse a német származású „Kisztihand”, azaz „Ich küsse die Hand”.

Az pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy a hetedik általánosba járó diáklány a harsány „Kezicsókolom” után csókot leheljen a harmadik emelet négyben lakó Drabniczki bácsi bagószagú kezére.

De ez még nem minden. A diáklány - nevezzük Beának - a természet törvénye szerint nőni kezd. Formásodik, kerekedik, kis rúzs kerül a szájára, udvarlók kísérgetik - szóval, elmúlt tizenhét éves.

Jön haza testhez álló ruhájában, tűsarkú cipellőjében, haja fodrásznál bodorítva, körülötte diszkrét illat - és a lépcsőház aljában várja a liftet. Akkor megjelenik Drabniczki Béla a harmadik emelet négyből.

Megakad a szeme a vonzó lakótársnőn - nő ez már, nem vitás -, és ekkor mi történik? Nyájasan bólint, és - mint beintésre egy kéttagú kórus - egyszerre köszönnek egymásnak kezicsókolomot.

Drabniczki, mert egy felnőtt hölgynek ez dukál - Bea pedig azért, mert így szokta meg óvodáskora óta.

Jó napot kívánok. Az, hogy történelmünk során erre a teljesen ártatlan köszönésre rejtélyes okokból rátapadt valami, amitől ez a jó napot derb lett egy kicsit, megmutatja, hogy a köszönési formákhoz társadalmi jelentések is kapcsolódhatnak.

Nem elég udvarias. Azt hiszem, még abból a korból származik ez, amikor a bejárónő úgy köszönt a nagyságos asszonynak, kezicsókolom, és az asszonya úgy felelt rá, jó napot, Mari.

És azóta, mind a mai napig, ennek a jó napot-nak egy kis mellékíze van.

Hogyan fordítsuk le a kifejezést különböző helyzetekben?

Ha egy magyar mondatot angolra fordítunk, először azt kell eldönteni, hogy a „Kezét csókolom” ténylegesen üdvözlést, elköszönést vagy szó szerinti kézcsókot jelent-e. Köszönésként a Hello! rendszerint természetesebb, mint az I kiss your hand.

Ha a fordításnak meg kell őriznie a régies, udvarias vagy arisztokratikus hangulatot, az I kiss your hand szó szerinti változat használható. Ez azonban nem semleges angol köszönés, ezért a beszédhelyzetnek világosan indokolnia kell.

Példamondatok

Magyar: Kezét csókolom, tanárnő!
Angol: Hello, teacher!

Magyar: Kezét csókolom, Kovács úr!
Angol: Good day, Mr. Kovács!

Magyar: Kezit csókolom, viszontlátásra!
Angol: Goodbye!

Magyar: A regényben a férfi meghajolt, és azt mondta: „Kezét csókolom.”
Angol: In the novel, the man bowed and said, “I kiss your hand.”

Magyar: A „Csókolom!” udvarias, hagyományos magyar köszönés.
Angol: “Csókolom!” is a traditional Hungarian greeting.

A mai használat és a fordítás nehézségei

Az 1990-es években egyrészt visszaszivárogtak a szocialista időszakban tiltott, két világháború közti köszönésformák, megszólítások, például az úrhölgy, de ezzel párhuzamosan divatossá vált a tegeződés is - angol minta alapján.

Ideológiai alapon már nem vált tiltott egyetlen köszönési forma sem, divatkérdéssé vált. Emiatt a „Kezét csókolom” mai angol fordítását nem lehet pusztán a történelmi háttér alapján meghatározni.

A fordító feladata annak eldöntése, hogy az eredeti kifejezésben az udvariasság, a tisztelet, a régies társadalmi szerep, a humor, az irónia vagy egyszerűen a köszönés ténye a fontos. A szó szerinti I kiss your hand megőrzi a kép jelentését, a Hello! viszont a kommunikációs funkciót adja vissza.

Az angol idiomatikus kifejezések, közmondások és szólások nagyon fontos részei a mindennapi nyelvnek. Gyakran felbukkannak mind az írott, mind pedig a beszélt angolban.

Mivel sokszor nincs szó szerinti értelmük, meg fog kelleni ismerkedned minden egyes idiomatikus kifejezés értelmével és használatával. Eleinte nehéz feladatnak tűnhet, de ezeknek a tanulmányozása jó móka lehet, főleg hogyha összehasonlítod az angol kifejezéseket a saját nyelvedben levőkkel.

Ebben az esetben azonban a szó szerinti fordítás és a természetes angol megfelelő eltér egymástól: az I kiss your hand a magyar kifejezés képi jelentését, a Hello! vagy a Good day! pedig annak köszönési funkcióját adja vissza.

tags: #kezet #csokolom #angol #nyelven