2014 szeptemberében jelent meg Udo Ulfkotte németországi és nemzetközi média visszásságait leleplező dokumentumkötete, Gekaufte Journalisten (Megvásárolt újságírók) címmel. Udo Ulfkotte 1960-ban született, huszonöt éve foglalkozik újságírással, ebből tizenhetet a Frankfurter Allgemeine Zeitungnál (FAZ) töltött. Mintegy 3400 cikket írt a vezető német konzervatív napilapnak, amelynek többek között a külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója is volt. Eredetileg jogot tanult Freiburgban és Londonban, majd később Helmut Kohl kancellársága idején a német kormány politikai tanácsadója volt. Hírszerzési specialista, az Egyesült Államok Marshall-alapítványának tagja, dolgozott a Konrad Adenauer Alapítvány tervezőbizottságában és a Szövetségi Biztonságpolitikai Akadémia szóvivőjeként is.
Az eredeti mű Udo Ulfkotte: Gekaufte Journalisten címmel, 1 kiadás · 2015 Enciklopédia 28, és olyan részeket tartalmaz, amelyek a média- és politikai hatalmi átjárásait vizsgálják. A könyvet több végigfutó tény és állítás jellemzi, amelyeket a cikkek és hozzászólások részleteznek, kiemelve a médiahatalom és a pénzügyi befolyás összefonódását. A publicisztika ezt a témát több oldalról világítja meg, amelyet a kritikusok is megkülönböztetnek a hagyományos érveléstől.
Ízelítő a közvetített vélemények közül: „A könyvben egyfolytában magát reklámozza, hogy kattintsunk a szerinte abszolút „független” hírportálra, ahová rendszeresen publikál. Utal és utasít (!) rá, hogy kattintsunk a blogjára, sőt fizessünk elő! Mert ő majd megmondja a tutit.”
Más kommentárok rámutatnak arra is, hogy a könyvben hangsúlyos a médiapolitika és a Bevezetésként említett nyelvi átalakítások vizsgálata, ahol a politikai korrektség és a „újbeszéd” hatását boncolgatják. „Világosan kimondva: a bíráló hangvételű írásokat nem kívánatosnak tekintik. Az újságírók pedig hűségesen ragaszkodnak a leírtakhoz. Természetesen fizetség fejében.”
Ennek a témának a nemzetközi vetületeiben gyakran felmerül, hogy a média és a politika összefonódása mennyire befolyásolja a közvéleményt és a demokrácia működését. A szerző és a hozzászólók egyaránt rámutatnak, hogy a hagyományos sajtó térvesztése Napjainkban olyan nagyvállalati vagy politikai befolyású online vállalkozások előretörését eredményezi, és hogy a propaganda eszközei közé tartozhat a nyelvi manipuláció és a hírforrások szűrése is.
Hiteles források és vélemények az újságírás és a befolyásolás összefüggéseiről
„A könyv hátoldalán megjegyzi egy Bayer nevű firkász és önjelölt mindenhez értő megmondóember, hogy „valakik nem akarják kiadni magyarul ezt a könyvet”. Akkor én most mit olvastam magyar nyelven?”
„A média befolyásolása sokszor politikai oldaltól függetlenül zajlik, és a hagyományos médiumok is a saját világukban értelmezik a híreket. Az újságírók között is vannak, akik tudatosan csúsztatnak, és olyanok is, akik alaposan utána járnak az információnak.”
„Az európai felmérések alapján a migrációs válság és a médiapolitika összefüggései megmutatják, hogy a közvélemény formálása nem csak egy országra korlátozódik, hanem nemzetközi dimenzióban történik.”
Az újságírás és a demokrácia viszonya
„A tömeg manipulálása viszont nem új dolog.”
„A médiát Ulfkotte előtt is ‘szemüvegen keresztül’ kellett értelmezni és ez igaz lesz amíg létezik újságírás.”
„Az újságírók mögött álló politikai és gazdasági érdekek összefonódása felveti a kérdéseket: hogyan lehet megőrizni az objektivitást és a függetlenséget a médiában?”
A menekültválságok és a nyugati média
Joakim Medin svéd szabadúszó újságíró, 2014 októberében Kobani után hazatérve beszámolt a kurd front eseményeiről, és magyarországról is megjelent könyvet. A beszámolók interneten és nyomtatásban egyaránt megjelentek, amelyben a nyomtatott és online médiumok közti együttműködés és az információáramlás dinamikája kerül górcső alá.
Joakim szerint Magyarország egy „illiberális laboratórium” lett, ahol Orbán Viktor politikája és a kormányzati kommunikáció mintája hatással van az egész Európai Unióra. A könyv azt vizsgálja, hogyan használják fel a menekültválságot és az iszlám állam fenyegetését a belpolitikai támogatás növelésére, és milyen hatással van mindez a demokráciára és a szabad sajtóra.
A történet Magyarországon és a nyugati reakciók
Az interjúk során felvetették a kérdést: vajon hogyan alakulhat a könyvében felvázolt elemzések döntő megállapításainak a gyakorlati haszna? Joakim szerint a politikai és társadalmi félelem penetráns megjelenése a magyar társadalomban és a médiában is felismerhető, de a liberális demokrácia hatalmas nyomás alatt van. „Az emberek félnek, és ez meghatározza a közbeszédet.”
„Az Orbán-hatás” nem csupán Magyarországra korlátozódik: egy globális diskurzus része, amelyben a menekültválság és a nyugati demokráciák közötti feszültségek is napirendre kerülnek. Joakim hangsúlyozza, hogy a fiatalok vándorlása és az állampolgárok bizalomának csökkenése is a politikai és társadalmi változások részét képezi, amelyeket érdemes megérteni és elemezni.
Végezetül a cikk nem zár végkövetkeztetést a jövőre nézve, hanem felvillant egy összetett képet arról, hogyan működik a modern média és a politika kapcsolata egy menekültválság kontextusában, és mennyire fontos a több forrásból származó információk kritikája a tájékozottság megőrzéséhez.
tags: #konyv #menekultvalsag #angol #ujsagiro