Az angol és a magyar nyelv különbségei: használati és nyelvtani útmutató

Az angol és a magyar jelentősen különbözik egymástól, mivel a magyar nem a germán, szláv vagy újlatin nyelvek közé tartozik, hanem az uráli nyelvcsalád ugor ágának tagja. A magyar és az angol közötti különbségek elsősorban a szórendben, az igeragozásban, a névszói esetekben, a birtoklás kifejezésében, a névelők használatában, a hangrendszerben és a szókincsben jelennek meg.

Az angol anyanyelvűek számára a magyar bizonyos területeken nehezebb lehet, különösen a sok toldalék, a magánhangzó-harmónia, a tárgy határozottsága szerinti igeragozás és a rugalmas szórend miatt. Ugyanakkor a magyarban nincs nyelvtani nem, a helyesírás és a kiejtés kapcsolata többnyire szabályos, a számnevek után nem kell többes számot használni, és a személyes névmás gyakran elhagyható.

A magyar nyelv alapvető jellemzői

A magyar nyelv Magyarország hivatalos nyelve, az Európai Unió 24 hivatalos nyelvének egyike, továbbá hivatalos vagy elismert kisebbségi nyelv több környező országban. Magyarországon kívül magyar közösségek élnek többek között Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovéniában, Ausztriában, Németországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben és Ausztráliában.

A magyar anyanyelvi beszélők száma mintegy 12-13 millió, és a magyar az uráli nyelvcsalád legnagyobb beszélőközösséggel rendelkező nyelve. A nyelvet a latin betűs magyar ábécével írják, emellett történetileg létezett az ómagyar rovásírás is, a magyar Braille-írás pedig ma is használatos.

A magyar nyelv történetileg kapcsolatba került iráni, török, szláv, német, olasz, francia és angol nyelvekkel. A magyar szókincs jelentős része uráli eredetű, de a mezőgazdasággal, állattartással, kormányzással és családi kapcsolatokkal összefüggő szavak között török eredetű elemek is találhatók.

A magyar nyelv eredete nem azonos az angoléval: az angol a germán nyelvek közé tartozik, míg a magyar az uráli nyelvcsalád tagja. A mai nyelvészeti konszenzus szerint a magyar az uráli nyelvcsaládba tartozik, bár történetileg komoly vita folyt az uráli és a török rokonság kérdéséről.

A magyar és az angol legfontosabb különbségei

1. Nyelvtani nem

A magyarban nincs nyelvtani nem, akárcsak az angolban. A főnevekhez és melléknevekhez nem tartozik hímnemű, nőnemű vagy semlegesnemű nyelvtani kategória.

A magyarban az ő személyes névmás jelenti angolul a „he” és a „she” névmást is, míg többes számban az ők minden nemre használható. A foglalkozásnevek szintén vonatkozhatnak férfiakra és nőkre, például a rendőr és az igazgató egyaránt használható nemtől függetlenül.

A női nem külön megjelölésére hozzáadható a -nő toldalék, de erre nincs minden esetben szükség. A testvér szó szintén nem különbözteti meg a fiú- és lánytestvért, hanem általánosan a „sibling” jelentést hordozza.

2. Kiejtés és helyesírás

A magyar kiejtés általában jóval kiszámíthatóbb, mint az angolé. A leírt szavakat többnyire úgy ejtjük, ahogyan írjuk őket, ezért kevésbé kell találgatni, és kevesebb a kivétel.

A magyar azonban több magánhangzót és mássalhangzót használ, mint az angol, és különbséget tesz rövid és hosszú magánhangzók között. A magyar ábécében megtalálhatók az ékezetes magánhangzók, például az á, é, í, ó, ö, ő, ú, ü, ű, valamint számos két- és háromjegyű mássalhangzó, például a cs, gy, ly, ny, sz, ty, zs és a dzs.

A magyar sokkal inkább fonetikus nyelv, mint az angol, de a hallott szó helyes leírása nem mindig könnyű. Különösen problémás lehet az angol „y” hanghoz hasonló hang, amelyet a magyarban a j vagy az ly betű jelölhet.

A j és az ly kiejtése a mai köznyelvben azonos, ezért a helyes írásmódot sok esetben meg kell tanulni. A szabályok száma korlátozott, és kivételek is előfordulnak.

Az angolul tanuló magyaroknak nehézséget okozhatnak a magyar ábécében eredetileg nem szereplő betűk, például a q, w, x és y. A w hangot gyakran a magyar v hanghoz közelítik, mivel a két hang képzése eltér egymástól.

Az angol helyesírás és kiejtés közötti nagy eltérés miatt a magyar anyanyelvű tanulóknak az angol olvasás és írás is kihívást jelenthet. A success szóhoz hasonló szavakban például az egymás mellett álló betűkapcsolatok szokatlanok lehetnek.

3. Szórend és mondatszerkezet

A magyar mondatok alapvető szórendje sok esetben hasonlít az angol S-V-O, vagyis alany-ige-tárgy szerkezetéhez, de a magyar szórend sokkal rugalmasabb. A szavak helyét elsősorban az határozza meg, hogy a beszélő melyik elemet szeretné kiemelni.

Az angolban a szórend általában szigorúbb, míg a magyarban ugyanaz a mondat többféle sorrendben is grammatikus lehet. A mondat elejére gyakran az a szó vagy mondatrész kerül, amely a legfontosabb információt hordozza.

A magyar mondatban a téma általában az ismert információ, a komment pedig az új információ, amelyet a beszélő a témáról közöl. A téma rendszerint megelőzi a kommentet, de a mondat hangsúlyos eleme közvetlenül az ige előtt is állhat.

Az alábbi mondatok mind azt jelentik, hogy „A lány a házban varr”, de eltérő hangsúlyt helyeznek a mondat részeire:

• A lány a házban varr. - A lány varr, és ezt a házban teszi.
• A házban a lány varr. - A házban a lány varr, nem más.
• A lány varr a házban. - A lány varr, nem mást csinál a házban.

A tagadó szavak rendszerint a mondat elején vagy az ige előtti kiemelt pozícióban állnak. Például: Nem fogod elhinni. és Ne mondd el!

A fókusz általában az ige előtt álló elem. Az A lány a házban varr mondatban a házban a fókusz, míg a Ne mondd el! mondatban a ne tagadószó tölti be ezt a szerepet.

A szórend megváltoztatása az angollal ellentétben nem feltétlenül teszi hibássá a mondatot, de megváltoztathatja a hangsúlyt. A Szeretem őt mondat azt jelenti, hogy „Szeretem őt”, míg az Őt szeretem azt hangsúlyozza, hogy éppen ő az, akit szeretek.

4. A személyes névmások elhagyása

A magyar úgynevezett pro-drop nyelv, ami azt jelenti, hogy az igeragozás rendszerint önmagában jelzi az alany személyét és számát. Emiatt a személyes névmások gyakran elhagyhatók, ha nem szükséges őket hangsúlyozni vagy szembeállítani.

A Szeretlek mondatból az igealak alapján egyértelmű, hogy az alany első személyű, a tárgy pedig második személyű. A teljes Én szeretlek téged forma inkább kontrasztot vagy külön hangsúlyt fejez ki.

Ugyanez vonatkozik a birtokos személyes névmásokra is. Az Az anyám januárban született mondat természetesebb, mint az Az én anyám januárban született, kivéve, ha a beszélő az „én” anyját állítja szembe valaki más anyjával.

5. Igeidők

A modern magyarban két alapvető igeidő használatos: a jelen és a múlt. A jövő időt rendszerint jelen idejű igealakkal, időhatározóval vagy a fog segédigével fejezzük ki.

A jövőre utaló időhatározók közé tartozik a majd, a később, a hamarosan és a jövő héten. Például: Hamarosan elmegy. vagy Hamarosan el fog menni.

Ez eltér az angoltól, amely több különböző igeidőt és aspektust használ. Az angol folyamatos és befejezett igeidők jelentését a magyarban gyakran időhatározók, igekötők vagy más körülíró szerkezetek fejezik ki.

Az el- és meg- igekötő például gyakran a cselekvés befejezettségére utal. A Véletlenül megettem a szendvicsedet mondatban a meg- igekötő azt jelzi, hogy a cselekvés befejeződött.

6. Határozott és határozatlan igeragozás

A magyar igéknek két fontos ragozási típusa van: a határozott és a határozatlan ragozás. A határozott ragozást meghatározott tárgy mellett, a határozatlan ragozást meghatározatlan tárgy vagy tárgy nélküli, illetve tárgyatlan ige esetén használjuk.

Az angolban az ige alakja általában nem változik attól függően, hogy a tárgy határozott vagy határozatlan. Magyarul viszont más igealakot használunk az „I see” és az „I see the horse” kifejezésére: Látok, illetve Látom a lovat.

Határozott ragozás

Határozott ragozást használunk tulajdonnevek, határozott névelős főnévi csoportok, birtokos szerkezetek, harmadik személyű névmások, mutató névmások, visszaható névmások és mellékmondati tárgyak mellett.

• Látja Júliát.
• Ezt a könyvet olvasom.
• A szomszédom nem találta a kutyáját.
• Két éve ismerjük egymást.

A lát ige határozott ragozása a következő:

Határozatlan ragozás

Határozatlan ragozást használunk határozatlan névelős főnevek, névelő nélküli köznevek, számnevet tartalmazó főnévi csoportok, első vagy második személyű névmások, kérdő névmások, főnévi igenevek és tárgyatlan igék mellett.

• Vett egy autót tegnap.
• A tanárok éppen újságot olvasnak.
• Három levelet írtunk meg tegnap este.
• Szeretek futni.
• Ez a feladat két részből áll.

A lát ige határozatlan ragozása a következő:

Az első személyű egyes számú igealak különleges lehet második személyű tárgy mellett. Ilyenkor a -lak/-lek végződést használjuk: Szeretlek téged.

Az úgynevezett -ik igék első személyű jelen idejű alakját is külön meg kell tanulni. A szabályosabb forma például az Alszom, nem pedig az Alszok, bár bizonyos alakok a beszélt nyelvben is előfordulhatnak.

7. Alany-állítmányi egyeztetés

A magyar állítmány az alannyal személyben és számban, a tárggyal pedig annak határozottságában egyezik. Ha az alany első vagy második személyű névmást tartalmaz, az ige ennek megfelelő első vagy második személyű alakban áll.

• Te is eljössz?
• Te és én együtt vagyunk.
• Ő és te együtt vagytok.
• Ő és én együtt vagyunk.

A számnevek és az univerzális névmások után a főnév egyes számban marad, és az ige is rendszerint egyes számú alakot kap. Helyes például a két macska, nem pedig a két macskák, valamint a Minden macska az ágyon fekszik, nem pedig a Minden macska az ágyon fekszenek.

Ha két egyes számú főnévi csoport kapcsolódik össze, egyes és többes számú igealak is használható: Péter és Júlia meglátogatott minket vagy Péter és Júlia meglátogattak minket. Ha legalább az egyik alany többes számú, többes számú igealakot használunk.

A formailag többes számú, de egyetlen intézményt vagy egyetlen entitást jelölő tulajdonnevek és intézménynevek egyes számú állítmányt is vonzhatnak. Például: Értesített a vízművek és Az Alvin és a mókusok gitárost keres.

8. A névszói esetek és a toldalékolás

A magyar agglutináló nyelv, vagyis a nyelvtani jelentéseket gyakran toldalékok kapcsolásával fejezi ki. A toldalékok a szótőhöz járulnak, és jelezhetik többek között a számot, a birtoklást, a helyet, az irányt, a viszonyt és a tárgy szerepét.

Az angol főként elöljárószókkal és különálló szavakkal fejez ki olyan jelentéseket, amelyeket a magyar toldalékokkal jelöl. Emiatt a magyar szavak hosszúvá válhatnak.

A levél, levelez, levelezés, levelezésetek, levelezésetekben és levelezéseitekben alakok ugyanahhoz a szócsaládhoz kapcsolódnak, és egymásra épülő toldalékokkal fejeznek ki különböző jelentéseket.

A magyar főnevekhez számos esetjel kapcsolódhat. A nyelvtani elemzésekben gyakran körülbelül 18 esetet különböztetnek meg, míg más leírások eltérő számú esetet adnak meg attól függően, hogy mely toldalékokat tekintik önálló esetnek.

A legfontosabb esetek közé tartozik az alanyeset, a tárgyeset, a részes eset, a birtokos vagy attribútív eset, valamint a helyet, forrást és célt kifejező esetek. A tárgyesetet általában a -t toldalék jelöli, például a könyvet.

A helyviszonyok kifejezésében a magyar gyakran háromirányú rendszert használ: különbséget tesz a helyben tartózkodás, a hely felé irányulás és a helytől való eltávolodás között. Szintén megkülönböztethetők a belső, felületi és közeli helyviszonyok.

9. Elöljárószók és névutók

Az angolban gyakoriak az elöljárószók, amelyek a főnév előtt állnak, például az in, on, from és to. A magyarban ezzel szemben sok viszonyt toldalékokkal vagy névutókkal fejezünk ki.

A magyar névutók általában a főnév után állnak, és időbeli, mód-, ok- vagy helyviszonyt fejeznek ki. Egyes igék és melléknevek meghatározott névutókat kívánnak, ezért ezek a szókapcsolatok nem mindig cserélhetők fel szabadon.

A helyes szerkezet például: Juli Florida mellett döntött, nem pedig Juli Florida után döntött, ha azt akarjuk kifejezni, hogy Florida mellett határozott.

10. Magánhangzó-harmónia

A magyarban a toldalék alakját gyakran a szó magánhangzói határozzák meg. Ezt a jelenséget magánhangzó-harmóniának nevezzük, és az angolban nincs hozzá közvetlenül hasonló rendszer.

A magánhangzókat leegyszerűsítve magas, vagyis elöl képzett, és mély, vagyis hátul képzett magánhangzókra oszthatjuk. A csak magas magánhangzókat tartalmazó szavak rendszerint magas hangrendű toldalékot, a mély vagy vegyes hangrendű szavak pedig mély hangrendű toldalékot kapnak.

A „-ban/-ben” toldalék például egyaránt azt jelenti, hogy „in”. A mély hangrendű bár szóhoz a -ban alak kapcsolódik: bárban. A magas hangrendű étterem szóhoz a -ben alak járul: étteremben.

A szabály a gyakorlatban összetettebb, és kivételek, valamint különleges hangrendi viselkedésű szavak is előfordulnak. A toldalékok helyes használatához ezért nemcsak az alapelvet, hanem a gyakori alakokat is meg kell tanulni.

11. Birtoklás kifejezése

A magyarban nincs az angol to have igének pontosan megfelelő, önálló birtoklást kifejező ige. A birtoklást a van igével, a birtokos esetű szerkezettel és a birtokolt főnévhez kapcsolt birtokos személyjellel fejezzük ki.

Az angol Peter’s book magyarul Péter könyve, szó szerint „Péter könyve”. A birtokos a magyar szerkezetben nem kap olyan ragot, mint az angolban az aposztrófos forma, hanem a birtokolt főnév kap birtokos személyjelet.

Az angol Mom has a book mondat magyarul Anyának van egy könyve. Ennek szó szerinti jelentése: „Anyának van egy könyve” vagy „Van egy könyv anyának”.

A birtokos személyjelek a birtokos személyét és számát is jelölik:

Több birtokos esetén a birtokolt főnév rendszerint a hozzá legközelebb álló birtokoshoz igazodik. Helyes például: A te és az én szüleim is az ötvenes években születtek, illetve Az ő és a te szüleid is az ötvenes években születtek.

12. Névelők

A magyar határozott névelő két alakja az a és az az. A választást nem pusztán a leírt kezdőbetű, hanem a következő szó kezdő hangja határozza meg.

• az almák - a következő szó magánhangzóval kezdődik;
• a körték - a következő szó mássalhangzóval kezdődik;
• a United - ha a tulajdonnév kiejtése mássalhangzóval kezdődik.

A névelőket nem ragozzuk, és rendszerint a főnév előtt állnak, bár közéjük melléknevek és más módosítók is kerülhetnek.

13. Többes szám számnevek után

Számnevek után a magyarban a főnév általában egyes számban marad. Ez eltérhet az angoltól, amelyben a számnév után rendszerint többes számú főnév áll.

• egy fa - one tree;
• két fa - two trees;
• két macska - two cats;
• három levél - three letters.

Az univerzális meghatározók után is egyes számú főnév áll: minden macska, nem pedig minden macskák.

14. Melléknevek egyeztetése

A magyar melléknevek a főnévvel csak állítmányi helyzetben egyeztetnek számban. A főnévi csoporton belül álló jelző rendszerint változatlan marad.

• Ezek a tanárok nagyon okosak.
• Okos rendőrt ritkán találni.
• Okos rendőröket ritkán találni.

Az okos melléknév a főnév előtt nem kap többes számú toldalékot, de állítmányként többes számú alakban jelenik meg: okosak.

15. Mutató névmások és esetragok

Az ez és az mutató névmások a mögöttük álló főnév számához és esetéhez igazodnak. A toldalék nemcsak a főnévhez, hanem a mutató névmáshoz is kapcsolódik.

Helyes például: A boltban gyakran találkozom ezekkel a fiúkkal. A ezek alak a többes számú főnévhez, a -kel rag pedig a társesethez igazodik.

16. Igekötők és aspektus

A magyar igékhez gyakran igekötő kapcsolódik. Az igekötők módosíthatják az ige jelentését, és sok esetben a cselekvés befejezettségét vagy irányát is jelölik.

Gyakori igekötők például az el-, a meg-, a be-, a ki-, a fel- és a le-. A magyar beszélők kérdésekre olykor önmagában az igekötővel válaszolnak, és elhagyják az igét.

• Elment a boltba? - El.
• Megvársz, ugye? - Meg.

17. Szenvedő szerkezet

A magyarban az angolhoz képest kevésbé jellemző a szenvedő szerkezet használata. Gyakran személytelen szerkezetet vagy cselekvő igét használunk helyette.

Az angol „The house had been already sold” jelentését természetesebben fejezi ki az A házat már eladták mondat, mint a szó szerinti, szenvedő jellegű megoldás.

Az állapot kifejezésére azonban használható a van ige és a határozói igenév: Az ablakok be vannak törve.

18. Fokozás

A magyar a melléknevek fokozását részben toldalékokkal és előtagokkal fejezi ki, nem pedig kizárólag különálló szavakkal. A középfok tipikus jele a -bb, a felsőfoké pedig a leg- előtag.

• pontosabb - more specific;
• szélesebb - wider;
• leggyönyörűbb - the most beautiful;
• legokosabb - the smartest.

19. Udvariasság és megszólítás

A magyarban az udvariasságot többféle névmással és igeragozással lehet kifejezni. A baráti, közvetlen beszédben a te és a ti használatos, míg ismeretlen, idősebb vagy tiszteletet érdemlő személyekkel szemben az Ön, Önök, maga vagy maguk alakok fordulhatnak elő.

Az Ön, az Önök, a maga és a maguk formális névmások harmadik személyű igealakot vonzanak. Az Ön és a maga egyes számú, az Önök és a maguk többes számú igealakkal jár.

Gyakori hibák angolul tanuló magyaroknál

A magyar és az angol eltérő nyelvtani rendszere miatt a magyar anyanyelvű angolul tanulók bizonyos hibákat gyakrabban követhetnek el. Ezek közül több közvetlenül a magyar szerkezetek angolra való átültetéséből származik.

Elöljárószók helytelen használata

Mivel a magyar gyakran toldalékokkal és névutókkal fejez ki olyan viszonyokat, amelyeket az angol elöljárószókkal jelöl, az angol in, on, at, to, from és for használata nehézséget okozhat.

Határozott és határozatlan tárgyak

A magyarban a tárgy határozottsága az ige alakját is befolyásolja, az angolban azonban ilyen rendszer nincs. Emiatt a magyar tanulók számára szokatlan lehet, hogy az angol igék nem változnak a tárgy határozottsága alapján.

Szórend

A magyar rugalmas szórendje miatt az angol szigorúbb mondatszerkezete külön figyelmet igényel. Az angolban a jelentés sokszor az alany-ige-tárgy sorrendtől függ, míg a magyarban a hangsúly és a mondatfókusz nagyobb szerepet kap.

Főnévi többes szám

A magyar számnevek után egyes számú főnév áll, ezért a magyar anyanyelvű tanulók hajlamosak lehetnek az angolban is elhagyni a többes szám jelét. Angolul viszont a two cats típusú szerkezetekben a főnév többes számban áll.

Kiejtés

A magyar és az angol hangrendszer eltérései miatt külön figyelmet igényelnek az angol magánhangzók, a rövid és hosszú hangok, a w, valamint az angolban gyakori, de a magyarban szokatlan mássalhangzó-kapcsolatok.

Hasznos tanulási szempontok

A magyar tanulásakor érdemes először a betűk és hangok rendszerét megismerni, mert a kiejtés általában szabályosabb, mint az angolban. Ezután célszerű a névelőket, a névszói eseteket, a birtokos szerkezeteket, az igeragozást és a szórendi fókuszt gyakorolni.

A ragozási táblázatok önmagukban nem elegendők: fontos megérteni, hogy a magyarban a toldalékok egyszerre több nyelvtani jelentést hordozhatnak. A beszélő a személyt, a számot, a tárgy határozottságát, a birtoklást és a helyviszonyokat gyakran ugyanazon szó alakján belül fejezi ki.

A hosszú magyar szavakat érdemes kisebb részekre bontani. Ha a tanuló felismeri a szótövet, az igekötőt, a többes szám jelét, a birtokos személyjelet és az eset- vagy helyragot, könnyebben megérti az egész szó jelentését.

A magyarban nincsenek egymástól nagyon eltérő dialektusok, ezért a nyelv különböző változatainak beszélői általában könnyen megértik egymást. Természetesen léteznek földrajzi és társadalmi változatok, de ezek rendszerint nem akadályozzák a kölcsönös megértést.

A magyar tehát egyszerre tartalmaz könnyen elsajátítható és összetett elemeket. A nyelvtani nem hiánya, a kiejtés viszonylagos szabályossága, a személyes névmások elhagyhatósága és a rugalmas szórend megkönnyítheti a tanulást, míg a toldalékolás, a magánhangzó-harmónia, az esetek és a határozott-határozatlan igeragozás külön figyelmet igényel.

tags: #nyelven #angol #magyar