A nyelvi affinitás azt jelenti, hogy az egyén milyen adottságokkal rendelkezik egy idegen nyelv tanulásához, illetve milyen gyorsan és milyen eredményesen képes elsajátítani azt. A nyelvi affinitást mérő teszteket eredetileg főként arra fejlesztették ki, hogy még a képzés megkezdése előtt előre jelezzék egy tanuló várható nyelvtanulási sikerét.
A nyelvi affinitást vizsgáló teszteket kormányzati szervek, oktatási intézmények, vállalatok és misszionárius szervezetek egyaránt használhatják kiválasztásra, képzési helyezésre, pályaorientációra, valamint a nyelvtanulási nehézségek feltárására. Ugyanakkor a teszteredmény nem azonos a tanuló végleges nyelvtanulási lehetőségeivel, és nem indokolt egy gyermeket kizárni egy általa választott nyelvi kurzusból.
A nyelvi affinitás vizsgálatának célja
A nyelvi affinitást mérő teszteket az Egyesült Államokban és más országokban működő kormányzati szervek arra használják, hogy kiválasszák a nyelvi képzésbe, különösen az intenzív nyelvi képzési programokba bevonandó személyeket. Amikor a képzés költsége magas, és az intenzív nyelvi programba felvehető munkatársak száma korlátozott, a kormányzati szervek gyakran csak a nyelvi affinitást mérő teszten átlag feletti eredményt elérő személyeket, vagy elsősorban közülük választanak, mert ők profitálhatnak a legtöbbet a nyelvi képzésbe fektetett erőforrásokból.
Ha például egy munkatársi csoportban a legmagasabb affinitási pontszámot elérő személyek felső harmada egy meghatározott és pontosan definiált szintű szövegértést és szóbeli folyékonyságot egy év alatt el tud érni, míg másoknak ehhez hosszabb időre, például 18 hónapra vagy 2,5 évre van szükségük, akkor a szervezet gyorsabban és kisebb költséggel teljesítheti szükségleteit, ha a felső harmadból választ.
A teszteket a kormányzati szervek arra is használják, hogy különböző nyelvekhez osszák be a munkatársakat. Ha valaki magas pontszámot ér el egy nyelvi affinitást mérő teszten, nehezebb, vagyis az angolhoz kevésbé hasonló nyelvre oszthatják be, például arab vagy kínai nyelvre.
A vállalatok és a misszionárius szervezetek szintén alkalmaznak nyelvi affinitást mérő teszteket kiválasztásra és képzési helyezésre. A teszt segíthet abban, hogy egy személyt a megfelelő nehézségű nyelvhez rendeljenek, majd az eredmények alapján megbecsüljék, mennyi képzésre van szüksége, mielőtt egy nem angol nyelvű országban végzett munkára küldik.
Ha valaki magas pontszámot ér el egy nyelvi affinitást mérő teszten, akkor nem lesz szüksége annyi időre, mint egy alacsonyabb pontszámot elérő személynek ahhoz, hogy elérje az új nyelvhez szükséges jártassági szintet.
Iskolai alkalmazás és tanulói elhelyezés
Az általános iskolák, a középfokú oktatási intézmények, a középiskolák, a magániskolák és a felsőoktatási intézmények szintén használhatnak nyelvi affinitást mérő teszteket a tanulók elhelyezésére. Ha egy nyelvi programban egynél több osztály működik, az iskolák a nyelvi affinitást mérő teszt eredményei alapján a megfelelő osztályba vagy csoportba helyezhetik a tanulókat.
A magas nyelvi affinitással rendelkező tanulók gyorsabb ütemben sajátíthatják el a nyelvet, míg az alacsonyabb nyelvi affinitással rendelkező tanulók olyan csoportba kerülhetnek, amely lassabb ütemben halad, vagy más módszerekkel tanít, hogy jobban fel tudják dolgozni az anyagot.
A fiatal tanulóknak adott nyelvi affinitást mérő tesztek segíthetnek a tanácsadónak annak meghatározásában, hogy a tanuló készen áll-e egy idegen nyelv tanulásának megkezdésére, vagy előnyösebb lenne-e számára, ha egy vagy több évet várna az idegennyelv-kurzus megkezdésével. A teszt segítségével azok a tanulók is azonosíthatók, akik valószínűleg kiemelkedően teljesítenének az idegen nyelvek tanulásában.
Ilyen esetben a pályaválasztási és oktatási tanácsadók javasolhatják, hogy a tanuló korábbi életkorban kezdjen nyelvet tanulni, vagy nagyobb kihívást jelentő nyelvet válasszon.
Nem helyénvaló azonban nyelvi affinitást mérő teszteket használni arra, hogy egy tanulót kizárjanak egy olyan nyelvi kurzusból, amelyet a gyermek szeretne felvenni. Megfelelő oktatási támogatással, elegendő idővel és kellő mennyiségű nyelvi kitettséggel csaknem minden gyermek képes idegen nyelvet tanulni.
Ezenfelül minden gyermek profitálhat az idegennyelv-tanulásból.
A nyelvi affinitás és a tanulási siker kérdése
Kényelmes válasz arra a kérdésre, hogy egyes idegen nyelvet tanulók miért teljesítenek jobban másoknál, hogy a jobb tanulók rendelkeznek a nyelvtanuláshoz szükséges affinitással. A kérdés természetesen az, hogy mit jelent ebben az összefüggésben az „affinitás”.
Dornyei és Skehan kérdései közé tartozik, hogy az affinitás veleszületett és állandó adottság-e, fejleszthető-e tréninggel, hogyan kapcsolódik más képességekhez, például az intelligenciához, hatékonyan mérhető-e, valamint hogy a mérések felhasználhatók-e a siker előrejelzésére.
E kérdések vezettek a nyelvi affinitást mérő tesztek kidolgozásához, amelyek azt próbálták előre jelezni, hogy egy személy várhatóan milyen eredményt ér el még azelőtt, hogy megkezdte volna a nyelvtanulást.
Carroll és Sapon Modern Language Aptitude Test tesztje
A legismertebb, ma is széles körben használt nyelvi affinitást mérő teszt egyben az egyik legrégebbi angol nyelvű nyelvi affinitásteszt is. Carroll és Sapon az 1950-es években dolgozta ki a Modern Language Aptitude Testet, vagyis az MLAT-t, a teszttervezés tisztán empirikus megközelítésével.
Miután több mint 40 potenciálisan fontos tesztet alkalmaztak tanulókon, adatokat gyűjtöttek a tanulók nyelvi kurzus végén elért eredményeiről. Ezután kiválasztották a nyelvtanulási siker legjobb előrejelzőit, és összeállították ötrészes tesztbattériájukat.
| Az MLAT altesztje | A vizsgált feladat |
|---|---|
| Number Learning | Idegen nyelvű számok megtanulása és új számok angolra fordítása |
| Phonetic Script | Álszavak és fonetikai átírásuk párosítása |
| Spelling Clues | Egy szó helyesírási szabályosságokra épülő alakja alapján a szinonima kiválasztása |
| Words in Sentences | Szavak grammatikai funkciójának felismerése mondatbeli analógiák alapján |
| Paired Associates | Szópárok memorizálása és felidézése |
A teszt Number Learning, vagyis „Számok tanulása” elnevezésű részében a résztvevők először idegen nyelven tanulnak meg néhány számot, majd később új számokat kell angolra fordítaniuk.
A Phonetic Script feladatban a tesztalanyoknak értelmetlen szavakat kell fonetikai átírásukkal párosítaniuk. A Spelling Clues rész egyszerre támaszkodik a résztvevők szókincsére és az angol helyesírás szabályosságainak ismeretére.
Ebben a feladatban olyan szó szinonimáját kell kiválasztaniuk, amelyet e szabályosságok alapján írtak le, nem pedig a szó szokásos alakjában. A Words in Sentences feladatban a tanulóknak analógiák alapján kell azonosítaniuk bizonyos szavak grammatikai funkcióját a mondatokban.
A Paired Associates részben a tesztalanyoknak fel kell használniuk mechanikus tanulási képességüket szópárok memorizálására.
Carroll négykomponensű modellje
Carroll a nyelvi affinitást négy alapvető összetevőből állónak tekintette:
- fonémakódolási képesség;
- grammatikai érzékenység;
- induktív nyelvtanulási képesség;
- az idegen nyelvi anyagok mechanikus megtanulásának képessége.
Az öt alteszt a Carroll által meghatározott négy idegennyelv-tanulási affinitáskomponenst hibrid módon méri, vagyis egy alteszt nem egyetlen képességet vizsgál.
A Carroll-féle kategóriák és az MLAT öt altesztje között ezért eltérés van. Az eltérés különösen világos annak fényében, hogy Carroll elismerte: az egyik tényezőt, az induktív nyelvtanulási képességet, az MLAT valójában nem méri megfelelően.
A nyelvi affinitás elméleti problémái
Sawyer és Ranta több problémát is tárgyal Carroll affinitásfelfogásával kapcsolatban. Az első probléma a Carroll által meghatározott négy kategória és az MLAT öt altesztje közötti eltérés.
A második probléma az a felvetés, amely szerint a nyelvi affinitás csupán az általános intelligencia idegen nyelv tanulására alkalmazott formája, ezért kevés értelme van különleges tanulói tulajdonságként vizsgálni.
Harmadszor azt is meg kell kérdezni, hogy az affinitás veleszületett képesség-e, amely az életkor előrehaladásával csökken, és így kapcsolatban áll-e a kritikus periódus elméletével, vagy inkább készségfejlődésként értelmezhető.
Negyedszer azt kell tisztázni, hogy az affinitás kapcsolatban áll-e a formális oktatással, és ha igen, milyen típusú formális oktatással.
A nyelvi affinitás meghatározásának és mérésének további nehézsége, hogy miként lehet túllépni az egyszerű korreláción. Még akkor is, ha az affinitás megfelelően definiálható és mérhető anélkül, hogy körkörös meghatározásba esnénk, továbbra is kérdéses, hogyan lehet az affinitás fogalmán kívülre lépni, és többet megállapítani puszta együttjárásnál.
Az MLAT és a módszertani korlátok
Cook szerint az affinitástesztek nem feltétlenül relevánsak a jelenlegi másodiknyelv-oktatási módszertan számára. Az ilyen tesztek ugyanis nem semlegesek azzal kapcsolatban, hogy mi történik az osztályteremben, és azzal kapcsolatban sem, hogy mi a nyelvoktatás célja.
Feltételezik, hogy a szavak memorizálása fontos része a második nyelv tanulására való képességnek, hogy a beszélt nyelv központi jelentőségű, és hogy a grammatika strukturális mintákból áll. Röviden: az MLAT főként azt jelzi előre, hogy egy tanuló milyen jól fog teljesíteni egy túlnyomórészt audiolingvális módszert követő kurzuson, nem pedig feltétlenül egy más módszerekkel oktatott kurzuson.
Carroll affinitásfelfogásának ötödik problémája, hogy kapcsolatban áll a behaviorizmussal. Bár a nyelvi affinitás későbbi kutatásai már nem kötődnek szükségszerűen behaviorista ismeretelmélethez, maga a vizsgálat természete továbbra is nehéz vállalkozássá teszi az affinitás pontos meghatározását.
A második nyelv tanulására vonatkozó affinitáselméletek vagy általános tanuláselméletekre támaszkodnak, vagy az affinitást az intelligenciával azonosítják, és az intelligenciaelméletekre támaszkodnak háttérként. Egyik megközelítés sem ad valószínűleg kielégítő magyarázatot az affinitás nehezen megragadható jelenségére.
Újabb elméleti irányok
A nyelvi affinitás elméleti megalapozására tett egyik kísérlet a CANAL-F elmélet, amely szerint az idegen nyelv elsajátításához szükséges egyik központi képesség az újdonsággal és a kétértelműséggel való megbirkózás képessége.
Az elmélethez új idegennyelv-tanulási affinitásteszt is kapcsolódik, de nem próbálja az affinitást oksági módon megmagyarázni. Az elmélet nem világítja meg teljesen az idegennyelvi képesség leírását, hanem csak azt a területet határolja körül, amelyben az újdonsággal és a kétértelműséggel való általános megbirkózási képesség működik.
Az egyéni különbségek magyarázata így továbbra is nehéz: egyes tanulók jobban birkóznak meg az újdonsággal és a kétértelműséggel, mint mások.
A tanuló, a nyelv és a nehézség kölcsönhatása
MacWhinney szerint egy további kérdést is fel kell tenni: vajon bizonyos nyelvek könnyebbek-e egy adott tanulótípus számára, míg más nyelvek egy másik tanulótípus számára könnyebbek.
A kérdés megválaszolására MacWhinney a főhatások és interakciók ANOVA-modelljét használja. A főhatások közé tartozik a tanuló nyelvtanulási képessége és a nyelv nehézsége.
A nyelvek nehézség szerint csoportosíthatók: a nyugat-európai nyelvek a könnyebbek közé tartoznak, ezeket követik a nem latin ábécét használó és összetett grammatikai rendszerrel rendelkező nyelvek, majd az olyan egzotikus nyelvek, mint az eszkimó, amelyek a szókincs, a grammatika és a mögöttes fogalmi szerveződés terén jelentős kihívások elé állítják a tanulót.
A nyelvi affinitás mint többdimenziós képesség
Skehan szerint az affinitást többdimenziósnak kell tekinteni, nem pedig monolitikus konstrukciónak. Így a tanulók erősségeik és gyengeségeik alapján írhatók le, például egy tanuló magas eredményt érhet el az induktív nyelvtanulásban, miközben gyengén teljesít a fonémakódolási képességet mérő feladatokban.
Skehan későbbi munkáiban a nyelvi elemzőképességet az affinitás központi összetevőjeként azonosította. A nyelvi affinitást három fő képesség alkotójaként írta le: auditív képesség, nyelvi képesség és emlékezeti képesség.
Ez a háromkomponensű felfogás kapcsolódik a második nyelv elsajátításának információfeldolgozási modelljéhez, amelyben az affinitás integrálódik a második nyelv elsajátításának újabb kutatási irányaival, például a tudatos észleléssel, a formafókusszal és a bemenet feldolgozásával.
Az affinitás összeegyeztethető a második nyelv tanulásának kognitív és információfeldolgozási szemléletével, amely a tudatossággal, a nyelvi jelenségek észlelésével és a bemenet feldolgozásával kapcsolatos kutatásokra támaszkodik. Ez az összhang azonban önmagában még nem határozza meg pontosan, hogy mi is az affinitás.
A nyelvtanulási nehézségek diagnosztizálása
A nyelvi affinitást mérő tesztek egyre fontosabb alkalmazási területe a külföldinyelv-tanulási zavar diagnosztizálásának támogatása. Ha egy személy nyelvi affinitásteszteken elért eredményei jelentősen alacsonyabbak más affinitásmérő eszközökön, például az általános intelligenciateszteken elért pontszámainál, felmerülhet a külföldinyelv-tanulási zavar lehetősége.
További bizonyítékot jelenthet a nyelvi kurzusokon elért korábbi gyenge teljesítmény akkor, ha a tanuló más tantárgyi területeken átlagos vagy átlag feletti eredményt ér el.
A nyelvtanulási affinitást mérő teszteket a gyermek iskolai pályafutása során több időpontban is fel lehet venni annak érdekében, hogy kialakuljon a gyermekkortól a felnőttkorig követhető, tartósan gyenge nyelvi affinitásmérési eredményekből álló profil.
A diagnózis és az oktatási döntések
Az oktatási intézmények eltérő módon kezelik a diagnosztizált külföldinyelv-tanulási zavart. Egyes esetekben a kognitív-akadémiai fogyatékosságot egy bizonyos percentilis alatti affinitási pontszámmal határozzák meg, például a 20., a 10. vagy az 5. percentilis alatti eredménnyel.
Függetlenül attól, hogy a határértéket eseti alapon határozzák meg, vagy egy adott iskola szabályzatának kialakítása céljából rögzítik, a döntést képzett szakembernek kell meghoznia átfogó diagnosztikai eljárás részeként.
Egyes, idegennyelvi követelményt előíró iskolák elengedik ezt a követelményt, vagy a tanulót antropológiai, nyelvészeti, illetve valamely nyelv történetével foglalkozó helyettesítő kurzusra irányítják annak érdekében, hogy teljesítse az idegen nyelvre vonatkozó követelményt.
A nyelvi affinitásteszteket a külföldinyelv-tanulási zavar lehetőségének kizárására is fel lehet használni. Ha egy tanuló nehézséget mutat egy idegen nyelv elsajátításában, a nyelvi affinitást mérő teszten elért alacsony pontszám a nyelvtanulási zavar irányába mutathat.
Ha azonban a tanuló átlagos vagy átlag feletti eredményt ér el a nyelvi affinitást mérő teszten, ez segíthet kizárni a külföldinyelv-tanulási zavar lehetőségét. Ebben az esetben a további vizsgálatok a fejlesztésre, a szükséges oktatási előismeretek hiányainak pótlására, a megfelelő tanulási szokások kialakítására és más oktatási tényezőkre összpontosíthatnak.
Az affinitástesztek szerepe és korlátai
A nyelvi affinitástesztek hasznos információt adhatnak arról, hogy egy tanuló milyen típusú nyelvi feladatokban erős, milyen ütemben haladhat, illetve milyen oktatási támogatásra lehet szüksége. A teszt azonban nem azonosítja teljes egészében a nyelvtanuló képességeit, és nem helyettesíti az oktatási környezet, a motiváció, a tanulási lehetőségek, az előzetes tudás és a rendelkezésre álló idő vizsgálatát.
A tesztek értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy az MLAT bizonyos tanulási tevékenységeket, például a szavak memorizálását, a beszélt nyelv feldolgozását és a strukturális grammatikai minták felismerését hangsúlyozza. Emiatt az eredmények különösen olyan képzésekben lehetnek előrejelző erejűek, amelyek hasonló tanulási elvekre épülnek.
A nyelvi affinitás többdimenziós értelmezése lehetővé teszi, hogy ne egyszerűen „jó” vagy „rossz” nyelvtanulóként írják le a tanulókat. A különböző tanulók eltérő profilokat mutathatnak: egyikük az auditív feldolgozásban, másikuk az emlékezetben, egy harmadik pedig a nyelvi elemzésben lehet erősebb.
Ezért a nyelvi affinitásteszt eredményeit célszerű a tanuló teljesítményével, korábbi tanulási tapasztalataival és az adott oktatási program követelményeivel együtt értelmezni.
