A passzív befektetés lényege, hogy a befektető egy meghatározott piac vagy szektor teljesítményét kívánja lemásolni, ahelyett, hogy egyedi részvények vagy egyéb eszközök kiválasztásával próbálná megverni a piacot. Ezt leggyakrabban indexalapokon és ETF-eken keresztül valósítják meg, amelyek előre meghatározott indexeket követnek, mint például az S&P 500 vagy a Nasdaq.
A passzív befektetési stratégia alapja a hosszú távú, szélesen diverzifikált eszköztartás, jellemzően a „vedd meg és tartsd” technika alkalmazásával. A stratégia egyszerűséget, alacsony költségeket és a piaci átlaghozam megszerzésének lehetőségét kínálja, ugyanakkor a befektetőnek el kell fogadnia a piaci visszaeséseket, a kiugró többlethozam korlátozott esélyét és azt, hogy a kiválasztott index teljesítményét fogja követni.
Mi a passzív tőzsdei befektetés?
A befektetés világában két fő stratégia létezik: az aktív és a passzív befektetés. Míg az aktív befektetők megpróbálják felülmúlni a piacot részvények és egyéb eszközök aktív vásárlásával és eladásával, a passzív befektetők a piac egészének teljesítményére összpontosítanak.
A passzív befektetés egy olyan stratégiát jelent, ahol a befektető célja nem az, hogy aktívan kereskedjen vagy megpróbálja legyőzni a piacot, hanem inkább az, hogy hosszú távon részesüljön a piac, vagy annak valamilyen szegmense átlagos teljesítményéből.
A passzív vagyonkezelés, befektetési stratégia azt jelenti, hogy a befektető az általa kiválasztott teljes részvénypiacba fekteti be megtakarítását, és nem válogat a részvények között. Ezzel a piaci hozamokat fogjuk elérni, de mivel a teljes részvénypiacot nagyon olcsó befektetési alapokkal (ETF) tudjuk elérni, így alacsony költségek mellett tudunk befektetni.
A passzív vagyonkezelés, passzív befektetési stratégiák lényege tehát, hogy egy meghatározott tőzsdébe fektetjük a vagyonunkat hosszú távra. Általában ez különböző indexkövető ETF alapokkal valósítható meg.
A passzív portfóliókezelés olyan befektetési stratégia, amelyben a befektető nem egy alapkezelőt, tanácsadót, vagy önmagát bízza meg a portfóliója összetételének meghatározásával, hanem előre definiált paraméterek alapján egy adott piaci index, például az S&P 500 teljesítményét igyekszik minél pontosabban lekövetni.
Az index egy befektetési eszközökből álló elméleti kosár, amely akár több száz vagy több ezer részvényt, kötvényt, ingatlant stb foglal magában.
A passzív befektetési stratégia alapelvei
A passzív befektetési stratégia lényege, hogy a befektető az általa kiválasztott teljes részvénypiacba fekteti be megtakarítását, és nem válogat a részvények között. Azonban azt tudni kell, hogy így viszont csak az átlag piaci hozamokat tudjuk elérni.
A passzív befektetési stratégia alapelve, hogy mivel a piaci átlaghozamot tartósan meghaladni bonyolult, kockázatos és mindemellett költséges, így a legbölcsebb döntés magát a piaci átlagot költséghatékony módon lekövetni.
A passzív befektetési stratégiának az alapja, hogy hosszútávon a teljes részvénypiacot, vagy annak nagy részét lefedő indexet vásárolunk. A passzív befektetési stratégiák alapja a „vedd meg és tartsd” technika.
A passzív befektetést a legtöbbször indexkövető alapokon keresztül valósítják meg, melyek legnépszerűbb típusa az ETF (Exchange Traded Funds). Az alapstratégia a „buy and hold”, amikor hosszú távon tartja a befektetéseket anélkül, hogy kereskedne velük, vagy gyakran változtatná azokat.
Ez a megközelítés lehetővé teszi a befektetők (beleértve a szakembereket is) számára, hogy egy adott vállalat, ágazat vagy az egész piac idővel történő általános növekedéséből profitáljanak, ahelyett, hogy megpróbálnák időzíteni a piacot vagy gyors kereskedéseket kötni.
A klasszikus mondás szerint: „A hosszú távú pénzügyi siker kulcsa nem a piac időzítése, hanem a piacon eltöltött idő”.
Miért vált népszerűvé a passzív befektetés?
A passzív befektetés egyre népszerűbbé válik, mivel egyszerűséget, alacsony költségeket és hosszú távú stabilitást kínál. A stratégia legfőbb előnye az egyszerűség, a költséghatékonyság és a diverzifikáción keresztüli kockázatcsökkentés.
A passzív befektetési stratégia azért vált népszerűvé, mert kutatások szerint hosszú távon nagy valószínűséggel felülmúlja az aktív megközelítést. Ennek az egyik fő kiváltó oka, hogy a passzív befektetési stratégia általában alacsonyabb költségekkel jár.
Emellett az egyszerűség sem elhanyagolható tényező, hiszen a piac teljesítményét akár egyetlen ETF megvásárlásával le lehet képezni. A passzív befektetési stratégiák tehát egyszerűséget, alacsony költségeket és hosszú távú stabilitást kínálnak a befektetők számára.
A passzív befektetés kezdőknek és haladó befektetőknek egyaránt alkalmas. Ha belefáradt a tőzsde folyamatos figyelésébe és a kereskedési döntések meghozatalába, vagy egyszerűen csak nincs elég ideje, a passzív befektetés lehet a megoldás az Ön számára.
A passzív kezelés története
A passzív portfóliókezelés története az 1960-as és 1970-es évekhez nyúlik vissza, amikor a hatékony piacok elmélete nagy népszerűségnek örvendett.
Az elmélet szerint a piacok olyannyira hatékonyak, hogy egy-egy egyedi részvény árfolyama mindig minden elérhető információt tükröz, tehát a részvényárfolyam pontosan mindig fejezi ki az adott vállalat jövőképét, így a piacot tartósan felülteljesíteni szinte lehetetlen.
Az első passzívan menedzselt alapot John Bogle, a Vanguard alapítója hozta létre. Célja az volt, hogy a befektetőknek egy olcsó, széles piacot lefedő, stabil befektetési lehetőséget nyújtson, ami meg sem próbálja túlteljesíteni a piaci átlagot, helyette követi azt.
Pár évvel később, 1976-ban startolt a Vanguard 500 Index Fund, az első áttörés a passzív befektetések számára. John C. Bogle és a Vanguard Group munkájának köszönhetően a lakossági befektetők először fektethettek indexalapokba.
Ez kulcsfontosságú pillanat volt a passzív befektetési filozófia számára. A passzív portfóliókezelés az elmúlt évtizedekben forradalmasította a befektetési világot, és ma már a globális befektetési alapok vagyonának több mint fele ilyen stratégiát követ.
Indexalapok és ETF-ek
Mi az indexalap?
Az indexalapok olyan befektetési eszközök, amelyek egy adott index összetételét tükrözik. Az indexalapok célja, hogy az index teljesítményét lemásolják azáltal, hogy ugyanazokat a részvényeket tartják, mint maga az index.
Az indexalapok úgy működnek, hogy egy adott piaci indexet vagy részvényalapot alkotó részvények diverzifikált portfóliójába fektetnek. Az indexalap portfóliójának összetétele tükrözi a követett index összetételét annak érdekében, hogy annak teljesítményét leképezze.
Az S&P 500 indexalap például az S&P 500 indexben szereplő 500 legnagyobb amerikai vállalat részvényeibe fektet meghatározott arányban. Az indexalapok célja, hogy az index teljesítményét lemásolják azáltal, hogy ugyanazokat a részvényeket tartják, mint maga az index.
Mi az ETF?
Az ETF-ek (Exchange Traded Funds - tőzsdén kereskedett alapok) hasonlóak az indexalapokhoz, mivel szintén egy adott tőzsdeindex teljesítményét próbálják másolni.
Azonban az ETF-ekkel tőzsdén kereskednek, akárcsak a részvényekkel, így a nap folyamán bármikor vásárolhatók és eladhatók. Az ETF-ek ezáltal nagyobb rugalmasságot kínálnak a befektetők számára, mivel valós időben reagálhatnak a piaci változásokra.
A passzív befektetést a legtöbbször indexkövető alapokon keresztül valósítják meg, melyek legnépszerűbb típusa az ETF (Exchange Traded Funds). Az ETF célja egy adott index teljesítményének pontos leképezése úgy, hogy megvásárolja az indexben szereplő vállalatok túlnyomó részét vagy egészét.
Az ETF-ek további előnye, hogy rendkívül sokféle eszközosztályhoz és szektorhoz kínálnak hozzáférést. Léteznek részvény ETF-ek, kötvény ETF-ek, árupiaci ETF-ek, sőt még olyan ETF-ek is, amelyek különböző befektetési stratégiákat követnek, mint például a magas osztalékot fizető részvények vagy a környezetbarát vállalatok.
Az indexalapok és az ETF-ek közös jellemzői
A passzív portfóliókezelés megvalósítható indexalapokon, vagy ETF-eken keresztül. Az indexalapok egy meghatározott tőzsdeindex összetételét másolják le, az ETF-ek pedig leggyakrabban szintén ugyanezt teszik, de ezek tőzsdén kereskedhető eszközök, vagyis akárki által bármikor megvásárolhatóak és eladhatóak.
Mindkét forma előnye, hogy egyszerre biztosítanak széleskörű diverzifikációt, teljes átláthatóságot és alacsony költségeket. A passzív befektetők azért választják az indexalapokat, mert ezek költséghatékony és általában alacsony költségű módját kínálják a teljes piacba való befektetésnek.
| Szempont | Indexalap | ETF |
|---|---|---|
| Követett eszköz | Egy adott index összetétele | Egy adott tőzsdeindex teljesítménye vagy más meghatározott kosár |
| Kereskedés | Nem tőzsdei kereskedésű alapként működik | Tőzsdén kereskedhető, a nap folyamán bármikor vásárolható és eladható |
| Fő cél | Az index teljesítményének lemásolása | Az index teljesítményének pontos leképezése |
| Jellemző előny | Széles diverzifikáció és alacsony költség | Széles diverzifikáció, átláthatóság és nagyobb kereskedési rugalmasság |
A passzív befektetés legfontosabb előnyei
Alacsony költségek
A legnagyobb előny a költséghatékonyság, mivel az alapok kezelési díjai általában töredékei az aktív alapok költségeinek. Hosszú távon ez jelentős különbséget jelenthet, mivel az aktív portfóliónak jelentősen túl kell teljesítenie az indexeket ahhoz, hogy az ügyfelei még kezelési költségek levonása után is többlethozamot érjenek el.
Az indexalapok egyik legnagyobb előnye az alacsony költség. Mivel az alapkezelők nem próbálnak aktívan kereskedni és felülmúlni a piacot, az alapkezelési díjak sokkal alacsonyabbak.
Emellett a passzív befektetés alacsonyabb díjakkal és költségekkel jár az aktívan kezelt portfóliókhoz képest. Ezáltal költséghatékonyabb megoldássá válik.
A passzív alapok (ETF-ek) ugyanis jellemzően nem igényelnek szakértői csapatot az egyes részvények kiválasztásához, ami alacsonyabb kezelési díjakat eredményez.
Diverzifikáció
Az indexalapok diverzifikációt is kínálnak, mivel számos különböző részvénybe fektetnek be, csökkentve ezzel az egyes részvények kockázatát.
A kellő alapossággal megválasztott indexek előnye, hogy széles körűen diverzifikáltak, így csökkentik az egyedi részvényekkel kapcsolatos kockázatokat.
A portfólió diverzifikációja magában foglalja a különböző típusú eszközökbe történő befektetést a kockázat csökkentése érdekében. Az indexalapok (ETF-ek) esetében ez azt jelenti, hogy különböző piaci indexeket követő alapok keverékét választjuk.
Portfóliójának indexalapokkal történő diverzifikálásával széles körű piaci kitettséget érhet el, és részesülhet az általános piaci növekedésből.
Egyszerűség és átláthatóság
További pozitívum a transzparencia, hiszen a piaci indexek összetétele minden esetben nyilvános, válogatási metódusuk pedig egyszerűen megérthető.
A passzív befektetési eszközök egyszerűek és átláthatóak, mivel a befektetők pontosan tudják, hogy milyen részvényekbe vagy eszközökbe fektetnek. Az indexek összetétele nyilvános, így könnyen nyomon követhetőek.
Mielőtt kiválaszt egy adott ETF-et, érdemes utánaolvasnia, hogy pontosan mit követ le, illetve hogyan néz ki a portfóliója. Így jobb képet kaphat arról, hogy milyen eszközökbe fektet.
Időmegtakarítás és alacsonyabb érzelmi terhelés
A passzív befektetés számos előnyt kínál a befektetőknek. Először is, nem kell folyamatosan figyelemmel kísérni a részvénypiacot, így az egyének időt és energiát takaríthatnak meg.
A gyakori kereskedési döntések helyett a passzív befektetés hosszú távú befektetési stratégiát ösztönöz, amely kevésbé stresszes és időigényes lehet.
A „vedd és tartsd” stratégia kiküszöböli a piac folyamatos figyelemmel kísérésének és a nagy gyakoriságú kereskedésnek a szükségességét. Ezt a megközelítést azok a passzív befektetők részesítik előnyben, akik kevesebb stresszel és egyszerűbben szeretnék felépíteni befektetési portfóliójukat.
Hosszú távú piaci növekedés
A passzív befektetési stratégiák hosszú távú stabilitást kínálnak, mivel a piac egészének teljesítményére összpontosítanak. Az aktív kereskedéssel ellentétben nem próbálnak rövid távú piaci mozgásokból profitálni.
A buy-and-hold stratégiát alkalmazó befektetők, akik az indexkövető ETF-eket részesítik előnyben, részesülhetnek az általános piaci növekedésből, ahelyett, hogy az egyes vállalatok vagy ágazatok sikerére hagyatkoznának.
Hosszú távon a részvénypiac korrelál a gazdasági növekedéssel. Az erős gazdaság egészséges fogyasztókat jelent, magasabb jövedelemmel, ami pozitív tényező a vállalati árrések és nyereségek szempontjából.
Adózási és tranzakciós előnyök
Adózási szempontból előny, hogy a kevesebb tranzakció miatt a realizált nyereség adózása csak egyetlen alkalommal, az eladáskor szükséges, míg egy aktív stratégia kivitelezésekor gyakrabban merül fel adófizetési kötelezettség.
Az alacsonyabb tranzakciószám mérsékelheti a kereskedési költségeket is, miközben a befektetőnek nem kell folyamatosan pozíciókat nyitnia és zárnia.
A passzív befektetés hátrányai és kockázatai
Nem ígér kiugró hozamot
A passzív befektetés legfontosabb korlátja, hogy a befektető alapvetően a kiválasztott piac átlagos teljesítményét követi. Azonban azt tudni kell, hogy így viszont csak az átlag piaci hozamokat tudjuk elérni.
Szinte semmi esélye az átlag feletti hozamra: Ön az átlagos piaci hozamot követi, ami piaci visszaesés esetén nem feltétlenül ideális.
Nincsen lehetőség az általános piaci kockázatot minimalizálni, illetve kiemelkedő profitot elérni. A passzív piaci másolás lemaradásban: Nem tudja felülmúlni a piacot egy medvepiac vagy korrekció során.
Piaci visszaesések és veszteségek
A stratégia hátránya, hogy a befektető nem tudja elkerülni a piaci túlértékeltségeket vagy buborékokat, hiszen az indexek legtöbb esetben a részvényeket értékeltségüktől függetlenül tartják.
Még váratlan mozgások esetén sem lehet a portfóliót újrasúlyozni és a túlzott koncentrációt elkerülni. Hosszabb ideig kell várni a piac javulására: Az indexek kevésbé volatilisek, így hosszabb ideig tart, amíg a portfólió hozama javul.
A részvényindexek fő kockázati tényezője hosszú távon a gazdasági depresszió (az 1929-es Wall Street-i válsághoz hasonlóan) és annak valós és pszichológiai következményei a befektetők számára.
Ország- és szektorkoncentráció
Emellett a passzív portfóliókezelés a neve ellenére nem teljesen passzív, mivel a befektetőnek mindenképpen ki kell választania egy adott gazdasági régiót, vagy iparágat ahová tőkét szeretne fektetni.
Még egy passzív ETF, vagy alap megvásárlásakor is aktív állást kell foglalnia a befektetőnek egy bizonyos terület növekedése mellett.
Az amerikai piacon a befektetők nagyrészt USA fókuszú passzív portfóliókat alakítanak ki, de ebben az esetben magasabb az országkockázat. Lehetséges globális portfóliót is kialakítani.
Az ETF vagy az index teljesítményétől való függés: Ön nem aktívan alakítja portfólióját. Lemaradhat bizonyos növekedési trendekről: A diverzifikált kitettség miatt.
Az index kiválasztásának kockázata
A diverzifikáció veszteséget okozhat: Ha az Ön által választott ETF rossz vállalatokat követ.
Óriási tévedés, amikor a passzív befektetést az S&P500-ba történő befektetéssel azonosítják! Attól, hogy a legtöbb passzív befektető ugyanoda fektet, neked nem kell.
A passzív befektetés nem egyenlő az S&P500 befektetéssel. Passzív befektetéssel is számos stratégia megvalósítható, és akár az amerikai, akár a világpiaci részvények hozamánál magasabb hozam is elérhető.
A passzív stratégia nem jelent teljes tétlenséget
A passzív befektetés a neve ellenére nem azt jelenti, hogy a befektetőnek semmilyen döntést nem kell meghoznia. A befektetőnek ki kell választania a piacot, a régiót, az eszközosztályt, az indexet és a kockázati szintet.
Ezután meg kell határoznia a részvények és kötvények arányát, valamint azt is, hogy milyen gyakran és milyen szabályok alapján módosítja a portfóliót.
A megfelelő kötvény-részvény arány megállapítási kulcsfontosságú, hiszen ez a kockázatra is hatással lesz, a kockázattűrő képessége pedig minden befektetőnek más.
Az Ön kockázattűrő képességének meghatározása magában foglalja annak felmérését, hogy mennyire hajlandó és képes elviselni a befektetései értékének ingadozását.
Passzív és aktív befektetés összehasonlítása
Az aktív és passzív befektetés közötti különbség lényegében abban rejlik, hogy a befektető megelégszik-e egy általa kiválasztott piaci szegmens átlagos hozamával, vagy megpróbál folyamatos munkával és kutatással ennél jobb hozamot elérni.
Az aktív befektetés során a befektetők - ezek lehetnek akár magánszemélyek, akár szakemberek által menedzselt befektetési alapok - aktívan keresik azokat a részvényeket, kötvényeket vagy egyéb eszközöket, amelyek véleményük szerint a piacnál jobb teljesítményt nyújtanak.
Két okból szokás aktív befektetési stratégiát választani: Jobb esetben azért, mert a befektető bízik abban, hogy ő maga vagy az általa megbízott szakember képes legyőzni a piacot. Rosszabb esetben a befektető nem rendelkezik megfelelő ismeretekkel, ezért inkább másra bízza a pénzét, és automatikusan a drága aktív alapokat választja.
Bár egyes aktív alapkezelők sikeresek lehetnek rövid távon, hosszú távon a kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb aktív alap nem tudja rendszeresen felülmúlni a piacot, ráadásul sokkal drágábbak, mint a passzív alapok.
Az aktív alapok hosszú távú teljesítménye
Számos tanulmány kimutatta, hogy az aktívan kezelt alapok többsége 10 évnél hosszabb időtávon elmarad az alacsony költségű indexkövető alapok teljesítményétől.
Ennek oka egyrészt az aktívan menedzselt alapok magasabb költsége, másrészt az, hogy a folyamatos kereskedés, a különböző trendek követése és a pozíciók sűrű cseréje sokszor inkább hátrány, mint előny.
Az aktív portfóliókezelőknek nagy nehézséget okoz az S&P 500 átlagos éves hozamának következetes felülmúlása. Teljesítményük gyakran gyenge volt az indexalapokhoz képest.
Az alábbi grafikonon 10-20 éves időszakot vizsgálva láthatjuk, hogy az aktívan kezelt befektetési alapok 86-96 százaléka nem képes megverni a tőzsdeindexet.
A többlethozam kérdése
El tudnak-e érni az alapkezelők többlethozamot? Ez az örökzöld téma már régóta foglalkoztatja a pénzügyi közgazdászokat.
Az első, klasszikus mű ebben a témában Jensen [1968] cikke, amely az amerikai befektetési alapok adatait vizsgálta egy egyfaktoros (a tőzsdeindexet tartalmazó) modellben. Megállapítása az volt, hogy nem, az alapok nem tudtak többlethozamot elérni az alternatív befektetéshez képest.
Ezt követően élénk vita tört ki az irodalomban, és több szerző ennek ellentmondó következésre jutott. Ezeket aztán nagyrészt a survivorship bias (túlélési torzítás) felfedezése és kiszűrése cáfolta meg (Brown-Goetzmann et al. [1992]), ami abból adódott, hogy a rossz teljesítményű alapok megszűntek és kikerültek a mintából, ezzel javítva az átlagos teljesítményt.
A következő fontos mérföldkő Fama-French [1993] cikke, amely már egy háromfaktoros modell volt, a piaci faktor mellett ugyanis megjelent a kisvállalatok és a magas könyv szerinti érték/piaci érték aránnyal rendelkező vállalatok többlethozamát kiszűrő faktor is, ezzel megszüntetve a látszólagos többlethozamot azon alapok esetében is, amelyek a piaci indextől eltérő stratégia alkalmazása miatt érték azt el.
Legvégül pedig Carhart [1997] bővítette a modellt az ún. lendület tényezővel, azaz azon részvények többlethozamával, amelyek az előző egy évben pozitív hozamot értek el.
Jelenleg ez a modell tekinthető a befektetési alap teljesítményértékelés központi modelljének, valamint az a megállapítás, hogy a befektetési alapkezelők nem tudnak többlethozamot elérni az alternatív befektetéshez képest.
Fejlett és fejlődő piacok
Összegzésül tehát annyit állapíthatunk meg, hogy a fejlett piacokon az átlagos alap biztos nem rendelkezik többlethozammal. Valószínűleg bizonyos alapok el tudnak érni többlethozamot, azonban őket nagyon nehéz kiválasztani.
Így ezeken a piacokon inkább a passzív stratégia folytatása a tanácsos. Fejlődő piacokon azonban a piaci hatékonyság hiánya miatt megfontolandó lehet aktív alapokat választani.
Gyakorlati példák: S&P 500 és MSCI World
Az S&P 500 indexet követő ETF-ek a legismertebb passzív befektetési eszközök, mivel egyetlen vásárlással az 500 legnagyobb amerikai vállalatból birtokolhatunk piaci kapitalizáció szerinti osztásban egy apró töredéket.
Az MSCI World egy másik népszerű index, mivel globális diverzifikációt biztosít és világszerte több mint 1000 vállalathoz ad kitettséget.
Ezen indexeket követő ETF-ek és alapok jól szemléltetik a passzív befektetési stratégia lényegét, vagyis szubjektív befolyásolás nélkül, teljesen átlátható módon a piac átlagos hozamát kínálják.
| Index | Jellemző kitettség | Fontos szempont |
|---|---|---|
| S&P 500 | Az 500 legnagyobb amerikai vállalat | Erős USA- és nagyvállalati kitettség |
| MSCI World | Világszerte több mint 1000 vállalat | Globális diverzifikáció |
A passzív befektetési stratégiához hozzátartozik az is, hogy megfelelően diverzifikáljuk a portfóliót. A legtöbb passzív befektetési stratégiában éppen ezért találjuk meg az amerikai tőzsdeindexet, mivel az 500 legnagyobb amerikai vállalattal kellően diverzifikált portfóliót tudunk kialakítani.
Lehetséges globális portfóliót is kialakítani. Ebben az esetben az MSCI indexcsaládot használhatjuk a passzív befektetési stratégiában a portfólió kialakítására.
A hosszú távú részvénybefektetés kockázatai
A diverzifikáció sem szünteti meg a piaci kockázatot
A passzív stratégia tökéletes azon befektetők számára, akik nem jártasak a tőkepiac világában, hosszú távon terveznek befektetni, nem akarnak sok időt tölteni a portfóliójuk kialakításával, vagy kockázatkerülőek.
A széles diverzifikáció csökkenti az egyedi vállalati kockázatot, de nem szünteti meg az általános piaci, ország- vagy régiós kockázatot.
Bár kétségtelen, hogy a múltbeli eredmények alapján a passzív befektetési stratégia egy egyszerű, hatékony befektetési stratégia, azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy számos olyan tőzsdét találunk, ahol a hosszú távú tartással nem biztos, hogy olyan jó eredményeket érünk el, mint az amerikai tőzsdeindex esetében.
Eltérő országok eltérő eredményei
Gyakran hozzák fel ellenpéldaként a Nikkei tőzsdeindexet, ami egyébként 225 japán társaság részvényeit tartalmazza, tehát egy jól diverzifikált indexről beszélhetünk.
De akkor nézzük meg a francia tőzsdeindexet. A 40 legnagyobb francia vállalat árfolyama az alábbi képen látható. A 2000-es és 2007-es évek csúcsai alatt vagyunk, pedig lassan 20, illetve 10 év telt el a két válság óta.
Az alábbi képen az olasz tőzsdeindexet láthatjuk. Lenti képen a spanyol tőzsdeindex árfolyama. Holland tőzsdeindex hosszútávon: Orosz: Shanghai tőzsdeindex.
A fenti grafikonokon 20-30 éves időtávokat tudunk áttekinteni, ami sok befektetőnek a teljes befektetési időtávját jelenti. Látható, hogy számos olyan tőzsdét találunk, ahol az időzítés nélküli befektetéssel 20-30 éves távlatokban sem biztos, hogy jó eredményt értünk volna el.
Tegyük hozzá ehhez, hogy osztalékokat nem vettük figyelembe. Pontosabb képet kaptunk volna, ha befektetési termékeket, például a fenti indexeket követő ETF alapok eredményeit hasonlítjuk össze.
Az alábbi grafikonon 19 ország tőzsdéinek évesített hozamát láthatod 1900-2016 között. Jól látszik a képen, hogy vannak olyan országok, ahol még extrém hosszútávon is gyenge eredményeket érhettünk el (részben a világháború miatti tőzsdei összeomlás okaként.) a passzív befektetési stratégiával.
A veszteség matematikája
A passzív befektetés során tehát egy 10%-os korrekció után már 11,11%-os hozamot kell elérnünk, hogy egyenlegünk ott legyen, mint a korrekció előtt.
| Tőke | Veszteség | Szükséges hozam |
|---|---|---|
| 99.000 | 1% | 1,01% |
| 97.000 | 3% | 3,09% |
| 95.000 | 5% | 5,26% |
| 90.000 | 10% | 11,11% |
| 70.000 | 30% | 42,86% |
| 50.000 | 50% | 100% |
| 30.000 | 70% | 233,33% |
Az átlaghozam és CAGR (összetett éves növekedés) oszlopokban láthatod, hogy ez a visszaesés az egész időszakra csökkenti a hozamot. Az átlaghozam a teljes 3 évre 5%-ra, a valamivel pontosabb hozamot mutató CAGR 4,6%-ra esik vissza, majd pedig egy 33%-os éves emelkedésre van szükség ahhoz, hogy a teljes 5 éves időszakra az átlaghozamunk 11% legyen, a CAGR hozam pedig a 10%-ot megközelítse.
| Évek száma | Éves hozam | Átlaghozam | CAGR |
|---|---|---|---|
| 1 | 10% | ||
| 2 | 10% | 10 | 10 |
| 3 | 10% | 10 | 10 |
| 4 | -10% | 5% | 4,6 |
| 5 | 33% | 11% | 9,8 |
Szintén évi 10%-os hozamot érünk el 15 éves befektetési időtáv alatt, az időszak kezdetén 1000 dollárt fektetünk be, de közbejön egy válság, amikor 50%-ot esik a részvénypiac, majd 50%-os felpattanás következik.
Bár az időszak végén az átlaghozam 8,7% lesz, de ez csak az átlag torzító hatása miatt van így, a valóságban évente átlagosan 6,5%-kal növekszik az egyenlegünk.
| Évek | Éves hozam | Átlaghozam | Egyenleg | CAGR |
|---|---|---|---|---|
| 1 | 10% | 1 100 | ||
| 2 | 10% | 10% | 1 210 | 10,0% |
| 3 | 10% | 10% | 1 331 | 10,0% |
| 4 | 10% | 10% | 1 464 | 10,0% |
| 5 | 10% | 10% | 1 611 | 10,0% |
| 6 | -50% | 0% | 805 | -3,5% |
| 7 | 50% | 7,1% | 1 208 | 2,7% |
| 8 | 10% | 7,5% | 1 329 | 3,6% |
| 9 | 10% | 7,8% | 1 462 | 4,3% |
| 10 | 10% | 8,0% | 1 608 | 4,9% |
| 11 | 10% | 8,2% | 1 768 | 5,3% |
| 12 | 10% | 8,3% | 1 945 | 5,7% |
| 13 | 10% | 8,5% | 2 140 | 6,0% |
| 14 | 10% | 8,6% | 2 354 | 6,3% |
| 15 | 10% | 8,7% | 2 589 | 6,5% |
A fentiek pedig azt is eredményezik, hogy az átlaghozam alapján elvárt növekedés és a valós egyenleg növekedésünk eltérést fog mutatni.
Tehát ha a 8,7%-os hozamot kivetítjük a jövőben, akkor az 1000 dollár befektetés 3479 dollárra növekszik, a valóságban azonban csak 2589 dollár lesz az egyenlegünk.
A kettő közötti 890 dolláros eltérést az adja, hogy úgy képzeljük el, hogy a részvénypiacon egyenletesen kapjuk a hosszú távú részvénypiaci hozamot, de mivel a részvénypiac volatilis, így ha visszaesések vannak az időszakban, akkor a hozam jelentősen visszaesik, még akkor is, ha az átlaghozam nem.
Értékeltség és jövőbeni hozam
Tudni kell azt is, hogy a részvénypiaci tendenciák hosszú távon nem rugaszkodnak el a gazdasági realitásoktól, azaz a részvénypiac árazása és a társaságok profittermelő képessége összefügg.
Ettől az összefüggéstől elrugaszkodhatnak az árak, de hosszútávon jellemzően megtörténik a kiegyenlítődés.
Az egyik, erre a célra használható mutató az inflációval korrigált, 10 éves átlagos nyereséggel számoló P/E mutató, melyet Shiller P/E mutatónak nevezünk.
A magasabb értékeltségi szint a múltban alacsonyabb jövőbeni hozamot jelentett. Minél magasabb a P/E ráta annál kisebb a várható jövőbeni hozam.
Pszichológiai kockázat
A tőzsdepszichológiai hatásokról sem szabad megfeledkeznie a hosszú távon részvényt vásárló befektetőknek.
Jellemzően a befektetőket a tőzsdepszichológia nem érdekli, azt gondoljuk, hogy a jövőbeni 30-50%-os visszaeséseket probléma nélkül képesek leszünk kiülni.
Szerencsésebbek azok, akik már megtapasztalták korábbi válságok folyamatait, hiszen a grafikonon 10 percet elidőzve könnyen elviselhető bármekkora visszaesés, de a válságok évekig tartanak, és ezalatt folyamatosan ezzel szembesülnek a befektetők.
Negatív hírek érkeznek, melyek a teljes gazdasági összeomlást vizionálják, közben csökken a befektetésünk egyenlege, és a válságnak érezhető reálgazdasági hatásai is lesznek (munkanélküliség, államcsődök stb. ).
A passzív befektetés gyakori kritikái
1. A rugalmasság hiánya
A passzív befektetésekkel szemben gyakran felhozott érv, hogy azok rugalmatlanok, mivel a befektetési stratégia a piaci indexek követésére épül, függetlenül a gazdasági környezettől vagy a piaci helyzettől.
A kritika szerint egy válság vagy piaci visszaesés során a passzív alapok továbbra is ugyanazokat az eszközöket tartják, amelyek esetleg súlyos veszteségeket szenvednek el, így az aktív alapkezelőkkel ellentétben, ők nem tudnak gyorsan reagálni a változásokra.
Az igaz, hogy a passzív alapok nem reagálnak azonnal a piaci eseményekre, de ez nem jelenti azt, hogy a befektetők hosszú távon veszteségeket szenvednének el.
A hosszú távú passzív befektető ezzel teljes mértékben tisztában van, és ezt el is fogadja. A stratégiája arra alapszik, hogy a rövid távú piaci ingadozások idővel kiegyenlítődnek (sőt, minél hosszabb az időtáv, annál inkább kiegyenlítődnek), a piacok pedig hosszú távon növekednek.
Ez nem jelenti azt, hogy a passzív befektető ne cselekedhetne. A jó passzív befektető nem fog pánikszerűen eladni csak azért, mert a piacok csökkennek.
De ettől még nagyon is reagálhat a piaci változásokra a befektetési stratégiáját követve. Lehetnek olyan esetek, amikor a passzív befektető is átrendezi / újrasúlyozza a portfólióját, azonban azt nem a vállalati hírek hatására teszi, hanem előre meghatározott módon.
A passzív befektetés tehát nem a rugalmasság hiányát jelenti, hanem egy olyan megközelítést, amely a hosszú távú stabilitást és növekedést helyezi előtérbe a rövid távú hozamokkal szemben.
2. Csökken a piaci hatékonyság
A passzív befektetés ezen kritikája úgy szól, hogy a passzív befektetés hozzájárul a piaci hatékonyság csökkenéséhez, mivel a passzív befektetés térnyerésével az aktív befektetők száma csökken.
Az aktív befektetők elemzéseinek és döntéseinek köszönhető, hogy a piaci árak tükrözik az értékpapírok valódi értékét. Az aktív befektetők számának csökkenése tehát magával hozza azt, hogy a piac kevésbé lehet hatékony, mivel az árak kevésbé tükrözik az eszközök valódi értékét.
A FED 2020-ban hozott nyilvánosságra egy tanulmányt, amelyben megerősítette, hogy a passzív befektetés térnyerése csökkenti a piac hatékonyságát.
Az igaz, hogy minél kevésbé hatékony egy piac, annál nagyobb az esélye, hogy aktív stratégiával felül lehet teljesíteni. Azonban a kutatásokból azt is tudjuk, hogy az alapkezelők 80-90%-a alulteljesíti a piacot.
A helyzet ugyanis az, hogy továbbra sem lehet megmondani, hogy mely alapkezelők lesznek azok, akik a jövőben felülteljesítik a piacot.
Ezek alapján, bár jó tudni, hogy a piaci hatékonyság csökken, ez még nem tűnik elegendő indoknak arra, hogy a passzív befektetés helyett inkább az aktív alapkezelőket válasszuk.
3. A piac torzítása
Az egyik legtöbbet hangoztatott kritika az, hogy a passzív befektetések torzítják a piacot, mert vakon követik az indexeket, és ezzel felfújják az árakat.
A kritika középpontjában az áll, hogy az indexkövető ETF alapokon keresztül befektető passzív befektetők automatikusan vásárolják meg az indexekben szereplő összes céget.
Ezen vállalatokra így „automatikus” kereslet keletkezik, ami felfújhatja a részvényárakat. Különösen igaz ez az indexekben nagyobb súlyú cégekre, és ez piaci torzulást eredményezhet.
Egy 2020-as tanulmány megerősítette, hogy a népszerű indexekben lévő nagyvállalatok értéke tovább növekszik a passzív befektetés hatására, és csökken a várható hozamuk.
Az indexkövető alapok piaci kapitalizáció szerint vásárolják a részvényeket, így az index kosarában egyre nagyobb súllyal szereplő társaságok még nagyobb lesznek, mert ezekből a társaságokból még többet vásárolnak az ETF alapok.
A passzív befektetés tehát úgy működik, mint egy nagyító, azaz az indexen belül felnagyítja a cégeket, viszont ebből az indexen kívül nem részesülnek a társaságok.
4. A buborékképződés kérdése
A passzív befektetésekkel kapcsolatos egyik aggodalom az, hogy azok hozzájárulhatnak a pénzügyi buborékok kialakulásához.
A kritika szerint, mivel a passzív alapok automatikusan követik az indexeket, az indexben szereplő nagyvállalatok még tovább nőnek, ami idővel az eszközök túlértékeléséhez vezethet.
Ez nem csak egy-egy vállalatra, hanem akár szektorokra is igaz lehet. Ha egy szektor nagy súllyal szerepel egy indexben, a passzív befektetők azáltal, hogy megveszik az indexkövető alapokat, még többet fognak belőle vásárolni.
Bár a passzív befektetés hatással lehet az eszközárakra, a buborékképződésért végső soron a befektetők irracionális viselkedése a felelős.
A pénzügyi buborékok többnyire akkor alakulnak ki, amikor a befektetők túlzottan optimisták egy adott eszközosztály vagy a piac jövőbeli kilátásaival kapcsolatban, ezért irracionálisan magas árat is hajlandóak kifizetni.
Ezzel szemben a passzív alapok egyszerűen leképezik a piaci indexet. Ez ténylegesen egyfajta torzítást eredményez, de közel sem akkorát, hogy ez buborékhoz vezessen.
Továbbra sincs arra bizonyíték, hogy a passzív befektetés térnyerése miatt nőtt a tőzsdék árazása. Nincsenek arra utaló jelek, hogy buborék, lufi alakult ki a passzív befektetés miatt.
A piactorzítás kezelése passzív stratégiával
Nem kötelező ugyanazokat az indexeket venni, amit mindenki más, hiszen szinte végtelen lehetőség van egyedi portfóliót kialakítani passzív befektetőként is.
Megteheted például azt, hogy „equal-weighted”, azaz egyenlően súlyozott indexkövető alapokba fektetsz.
Ezek az alapok ugyanúgy a kiválasztott indexben szereplő cégekbe fektetnek, azonban nem az index által javasolt arányban, hanem minden cégből ugyanannyit vesznek.
Ezáltal a kisebb cégek, amelyek nagyobb hozammal kecsegtetnek, nagyobb hangsúlyt kapnak, mint az indexben.
Csak azért, mert a fent bemutatott tanulmány szerint a vizsgált időszakban működött volna a stratégia, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben is működni fog.
Ha megnézed ez elmúlt szűk 10 évet, pont, hogy rosszabb eredményt értél volna el az egyenlő súlyozással, hiszen az S&P 500 legnagyobb cégei sokkal jobban teljesítettek.
Vagy lehetőséged van passzívan is kis cégekbe fektetni. Bárhogy is döntesz, a passzív befektetéseken belül számos lehetőséggel rendelkezel, de azt, hogy aktuálisan mi a legjobb, nem lehet megmondani.
Piaci hatékonyság, volatilitás és stabilitás
A témával kapcsolatos új vizsgálat a passzív befektetéssel összefüggő három fő aggodalomra fókuszált: A passzív befektetés buborékot, lufit okoz a tőzsdén. A passzív befektetés növeli a piac sérülékenységét, kockázatát. A passzív befektetés rontja a piaci hatékonyságot.
A témában a Fed tanulmánya emelhető ki, mely arra mutat rá, hogy a passzív befektetés felnagyíthatja a piaci volatilitást, így a pénzügyi rendszer kockázatát növeli.
A fenti három aggodalom közül az elsőt tárgyaltuk fentebb. Ez az a sztori, ami időről időre visszatér a gazdasági médiában, nagyrészt anekdotikus bizonyítékokkal.
A passzív befektetés növekedése nem gyakorolt hatást az eszközárak növekedésére. Ez nem azt jelenti, hogy nem nőttek az eszközárak, mert a részvények árazásában jelentős növekedés volt, de ez nem köthető a passzív befektetéshez.
A 2000-es évekhez képest 15 százalékkal csökkent a tőzsde volatilitása a passzív befektetés miatt. Ebből tehát arra következtetünk, hogy a passzív befektetésnek stabilizáló hatása volt az elmúlt évtizedben.
A piaci hatékonyság mutatója 20 százalékot csökkent a 2000-es évek óta a passzív befektetés térnyerésével.
Összegezve a fentieket. Továbbra sincs arra bizonyíték, hogy a passzív befektetés térnyerése miatt nőtt a tőzsdék árazása. Nincsenek arra utaló jelek, hogy buborék, lufi alakult ki a passzív befektetés miatt.
Emellett a passzív befektetés javította a piaci stabilitást, ha azt a volatilitás, az árfolyamkilengés alapján mérjük.
Ugyanakkor valóban megfigyelhető, hogy a passzív befektetés a piaci hatékonyságot csökkentette, mely egyébként más, korábbi vizsgálatokkal is összhangban van.
Hogyan építhető fel passzív portfólió?
1. A befektetési cél és időtáv meghatározása
A passzív befektetési stratégia elsősorban hosszú távú célokhoz illeszkedik. A befektetőnek előre meg kell határoznia, hogy milyen időtávra fektet be, mikor lesz szüksége a pénzre, és mekkora árfolyam-ingadozást tud elviselni.
A passzív befektetők gyakran a konzervatívabb megközelítést részesítik előnyben, és olyan indexalapokat választhatnak, amelyek stabilitást és alacsonyabb volatilitást kínálnak, mint például az S&P 500 vagy a Dow Jones.
A technológiai ETF-ek és a kis kapitalizációjú indexek ezzel szemben általában volatilisebbek, például a Nasdaq100 vagy a Russell 2000 ETF-ek.
2. A megfelelő index kiválasztása
A megfelelő ETF-ek és megfelelő indexalapok kiválasztása arról szól, hogy olyan alapokat találjon, amelyek a legjobban leképezik egy adott piaci index teljesítményét.
A cél a széles körű piaci kitettség elérése és a követett index hozamának leképezése. A passzív befektetők azért választják az indexalapokat, mert azok költséghatékony és alacsony karbantartási igényű módot kínálnak a teljes piacba való befektetéshez.
3. A költségek ellenőrzése
A kiválasztásnál fontos az alap kezelési díja, a kereskedési költség, az alap követési eltérése és az egyéb kapcsolódó kiadások figyelembevétele.
Ha például az 500 legnagyobb amerikai vállalatot magába foglaló S&P500 indexről beszélünk, akkor a passzív stratégiát követő befektető megvásárolja az egyik S&P500 indexet követő ETF alapot, melynek éves alapkezelési díja jellemzően 0,1-0,3 százalék között mozog.
4. A részvény- és kötvényarány kialakítása
Ezen felül természetesen kötvény része is van a portfóliónak, és a kötvény részvény arányt is meg kell határoznunk.
A megfelelő kötvény-részvény arány megállapítási kulcsfontosságú, hiszen ez a kockázatra is hatással lesz, a kockázattűrő képessége pedig minden befektetőnek más.
5. Rendszeres befektetés és költségátlagolás
A rendszeres befektetés lehetővé teszi, hogy a befektető ne egyetlen időpontban helyezze el a teljes tőkét, hanem több részletben vásároljon.
A módszer csökkentheti annak kockázatát, hogy a teljes összeget egy kiugróan magas piaci árszinten fekteti be, miközben a piaci esést is a stratégia részeként kezeli.
6. Rebalancing és előre meghatározott szabályok
Lehetnek olyan esetek, amikor a passzív befektető is átrendezi / újrasúlyozza a portfólióját, azonban azt nem a vállalati hírek hatására teszi, hanem előre meghatározott módon.
Az újrasúlyozás célja, hogy a portfólió tényleges eszközaránya idővel ne térjen el túlzottan az előre meghatározott célarányoktól.
A passzív stratégia végrehajtása abból áll, hogy értékpapírokat vásárolnak és hosszabb ideig tartanak, függetlenül a rövid távú piaci ingadozásoktól.
7. A pánikeladás elkerülése
E stratégia betartása nem feltétlenül könnyű, különösen a negatív piaci hangulatú időszakokban, amikor az eladási nyomás fokozódik.
Az aktív portfóliókezelés problémás lehet, különösen akkor, ha az aktív portfóliókezelő (befektető) érzelmi alapon (félelem vagy mohóság) változtat.
A jó passzív befektető nem fog pánikszerűen eladni csak azért, mert a piacok csökkennek.
Mikor lehet megfelelő a passzív stratégia?
A passzív stratégia azoknak a befektetőknek lehet megfelelő, akik hosszú távon terveznek, nem szeretnének napi szinten döntéseket hozni, elfogadják az átlagos piaci hozamot, és a költségeket a lehető legalacsonyabban szeretnék tartani.
A passzív stratégia tökéletes azon befektetők számára, akik nem jártasak a tőkepiac világában, hosszú távon terveznek befektetni, nem akarnak sok időt tölteni a portfóliójuk kialakításával, vagy kockázatkerülőek.
A buy and hold stratégia olyan befektetők számára is megfelelő lehet, akik nem hisznek abban, hogy meg tudják verni a piaci átlagot, vagy nincs idejük részletes befektetési oktatásra.
A passzív megközelítés kezdők és tapasztalt befektetők számára is alkalmazható, de a diverzifikáció, az időtáv, a költségek és a kockázattűrés meghatározása minden esetben fontos.
Aktív és passzív elemek kombinálása
Bár rengeteg tanulmány készült az aktív és passzív befektetési stratégiák közötti különbségekről, azt mindenképpen fontos tudni, hogy ezek a stratégiák akár vegyesen is alkalmazhatóak, illetve a célunktól és annak időtávától függően változhat a preferáltság.
Legyünk hosszú távon gondolkozók és a pénzünkből vásároljunk többféle befektetési eszközt! Találjuk meg a passzív és az aktív lábát is a portfóliónknak, ne tegyük egy helyre a pénzünket!
Az olcsó indexkövető ETF-ek megvásárlásával, annak részvénykosarában sok részvényünk van, ezért megoszlik a kockázat.
Az abszolút hozamú alapok viszont drágák, de cserébe a választék miatt kiválaszthatunk nagyon is sok pénzt hozókat is.
Legtöbb esetben a világgazdasági környezet a döntő abban, hogy rövidtávon milyen befektetési stratégia lehet a nyerő.
Azonban a világpiaci környezet változóban van: az utóbbi években elkezdődtek a kamatemelések, és amikor a jegybanki kamatemelések elszívják a pénzt a részvénypiacokról, a részvények lélegeztető gépre szorulhatnak.
Ebben a környezetben a passzív befektetések veszteséget termelhetnek. Ennek elkerülése érdekében vásárolhatunk aktívan kezelt abszolút hozamú alapokat is.
Mind az aktív, mind a passzív stratégiáknak megvannak a maguk jó oldalai, de a passzív alapok alacsony költsége, széles diverzifikációja és egyszerű kezelhetősége miatt sok hosszú távú portfólióban meghatározó szerepet kaphat.
