A passzív dohányzás a parázsló cigarettából beleszippantás nélkül kiáramló, valamint a dohányosok által kilélegzett füst keverékének belélegzése. A dohányzókkal egy légtérben tartózkodó nemdohányzók passzívan dohányoznak, miközben a füstben található mérgező anyagok a légutakon keresztül a szervezetükbe jutnak.
A passzív dohányzás bizonyítottan növeli a légzőszervi, szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek kockázatát. Különösen veszélyeztetettek a csecsemők, a gyermekek, a várandós nők, az asztmában vagy COPD-ben szenvedők, továbbá azok, akik hosszú időt töltenek dohányzó környezetben.
Mi a passzív dohányzás?
A passzív dohányzás nem más, mint a parázsló cigarettából - beleszippantás nélkül is - kiáramló, illetve a dohányosok által kilélegzett füst keverékének belélegzése. A közvetlenül a cigarettából beszívott levegő tehát nem töményebb keveréke a mérgező komponenseknek, hanem más az összetétele, mint a magában parázsló cigaretta füstjének.
Ennek az az oka, hogy szippantáskor több oxigén jelenlétében magasabb hőmérsékleten izzik a dohány - és a cigarettapapír -, amikor pedig magában füstölög, alacsonyabb hőmérsékleten ég, és bizony ekkor több káros anyag keletkezik. Mindebből az is következik, hogy az aktív dohányosok egyben passzív dohányosok is, a dohányzókkal egy légtérben tartózkodó nem dohányosok pedig csak passzívan dohányoznak.
A passzív dohányos az a nem dohányzó személy, aki a dohányosok által a zárt környezetbe juttatott, ún. mellékfüst által exponálódik. Mennyiségileg kevesebb, minőségileg más összetételű égéstermékek hatásainak vannak kitéve.
Miért különösen veszélyes a mellékfüst?
Amint meggyújtják a cigaretta füstölni kezd. Ezért akkor is füstöl, amikor éppen nem szívja a cigarettára gyújtó. Így a meggyújtott cigarettából származó füst jelentős része, háromnegyede nem is a dohányzót, hanem a környezetében lévőket veszélyezteti.
A passzívan beszívott dohányfüst veszélyét még fokozza az, hogy ez a füst a cigaretta parázsából jut a levegőbe, és utána pedig a dohányos környezetében lévők légzőszerveibe, és nem a füstszűrőn keresztül. Ezért szűretlenül jóval mérgezőbb a dohányfüst.
A káros hatásoknak nemcsak a dohányos van kitéve, hanem annak környezete - köztük a nemdohányzók - is. Az úgynevezett főfüstöt - az ebben található összes káros anyaggal és égéstermékkel - a dohányos direkt módon szívja be a tüdejébe.
Emellett az égő cigarettából, vízipipából, elektromos cigarettából közvetlenül a levegőbe távozik a mellékfüst, amelyben - mivel ezt filter sem szűri - még több káros égéstermékek van. A kifújt füstöt és a mellékfüstöt nemcsak a dohányzó szívja be, hanem a közelében lévők is.
A dohányfüst összetétele
A dohányfüst több mint 4.000 kémiai anyagot tartalmaz. Az egészségkárosító hatás szempontjából fontos összetevői a nikotin, a szénmonoxid, és a policiklusos aromás szénhidrogének (PAH), de ezen kívül nitritek, furánok, dohánykátrány, ciánhidrogén, stb. találhatók meg benne.
A cigarettában és annak az égés során keletkező füstjében körülbelül 4000 különböző anyag található, ebből 70 bizonyítottan rákkeltő (csak néhány azon anyagok közül, amelyek az egészséget károsítják: benzol, kadmium, ammónia, hidrogén-cianid, aceton, DDT, formaldehid, polónium).
A halványkék dohányfüsttel számtalan anyag szennyezi a levegőt. 4000 és 12000 közé tehető a különböző összetevők száma. A cigarettafüstöléssel 80 féle alkán, alkén és alkin, mintegy 100 aromás szénhidrogén, kb. 25 féle alkohol, karbonil-származékok, savak, észterek, fenolok és fenoléterek, további alkaloidok és nitrogéntartalmú vegyületek, peroxidok, szterinek, terpének repülnek a levegőbe, de még sorolhatnánk a vegyületeket.
Nagy részük valóban káros is. Összesen mintegy 30 rákkeltő ágenst tartanak számon a dohányfüstben, de valószínű, hogy sokkal többen vannak, egyéb mérgező anyagokról nem is beszélve.
A nikotin és a szén-monoxid hatásai
A dohányzással bekerülő, függőséget is okozó első számú méreg, a nikotin. A nikotin (vagy az alternatív termékekben: nikotin só) minden dohánytermékben jelen van. Ez az erős vegyület egy legális drog, amely a függőség kialakulásáért és fenntartásáért felel.
Halálos dózisa 20-100 mg, bár szerencsére csak ritkán okoz azonnali halált. A dohányzással ennél egyszerre sokkal kevesebb nikotin jut be a szervezetbe. Egy szál cigaretta elszívásával átlagosan 1 mg-nyi nikotin jut a szervezetbe.
A nikotin számos módon hat a szervezetre: aktiválja a szimpatikus idegrendszert, szűkíti az artériákat, növeli a vérnyomást és a pulzust, emeli a vércukor- és koleszterinszintet. Az adrenalin hormon hatására az egész szervezetben - így a szívben is - összeszűkülnek a vékony kapilláris vérerek.
Az adrenalin miatt ugyanakkor a szívnek nő a frekvenciája, és nagyobb erővel kell pumpálnia, hogy az összeszűkült érhálózat ellenállása ellenére is keringtetni tudja a vért. A többletmunkához több oxigénre volna szüksége a szívizomnak, amiben pont e kritikus helyzetben a kapillárisok szűk volta miatt oxigénhiány lép föl.
A helyzetet csak tovább rontja a cigarettafüsttel beszívott szénmonoxid, ami a vérben akadályozza az oxigénszállítást. A cigarettázás ily módon nagyon könnyen okozhat szívinfarktust.
A szénmonoxid a füst egyik leglényegesebb összetevője, melynek affinitása (kötődése) a vérben található haemoglobin molekulákhoz 300-szor nagyobb, mint az oxigéné. Emiatt a dohányosokban a vér haemoglobin molekuláinak egy része állandóan karboxihaemoglobin (szénmonoxidhoz kötött) formában van jelen, és így romlik a szövetek oxigénellátása, mely elsősorban az idegrendszer és a szívizom oxigénhiányához vezet.
A szénmonoxid a szívizom pumpafunkcióját is gátolja, rontja a szellemi teljesítőképességet, a koncentráló képességet, megnyújtja a reflexidőt. Károsítja a vérerek belső falát alkotó endothel sejteket is, melynek következtében fokozódik a thrombotikus események kialakulásának esélye.
Hogyan jutnak a káros anyagok a szervezetbe?
A füstben lévő anyagok kis szilárd részecskékbe vagy folyadékcseppecskékbe tömörülve szállnak a levegőben. A nagyobb részecskék a légutakba jutva hamarabb, már az orrnyálkahártyán megtapadnak, a kisebbek mélyebbre tudnak jutni, a tüdő legkisebb hólyagocskájáig szállítódnak a belélegzett levegővel.
A cigarettafüst legnagyobb része olyan mérettartományú (0,1-1 mikrométer) részecskékből áll, amelyek könnyen eljutnak a tüdő mélyére, de kilégzéskor ki is kerülhetnek, ugyanakkor filterrel nehéz őket kiszűrni.
A légutak csillós hengerhámja szüntelen csillócsapásaival próbálja kitessékelni a kellemetlen anyagokat tartalmazó részecskéket. Közben sajnos a mérgező anyagok hatására el is pusztul.
A mélyebbre jutott részecskék rátapadnak a nyálkahártyára, ahonnan a falósejtek bekebelezik őket. A különböző ingerlő anyagok bénítják a csillószőröket, károsítják a légutak nyálkahártyáját, váladék szaporodik fel, amelytől köhögéssel lehet megszabadulni.
A dohányfüsttel belélegzett apró koromszemcsék a légutak teljes hosszában lerakódnak. A kátrány égése okozza a jellegzetes, sokak számára büdös szagot, ez rakódik le a légzőrendszerben, valamint ez az, ami csökkenti a tüdő aktív légzőfelületét is.
A passzív dohányzás zárt térben
Mind a dohányzás, mind az úgynevezett passzív dohányzás - amikor más szívja a cigarettát, mi az „ő” füstjét lélegezzük be - rossz. Ezt régóta tudjuk. Mégis, sokan nem veszik komolyan.
Maga a cigaretta füstje, illetve a dohányzó személy által kifújt füst is káros. Elsősorban a zárt térben történő dohányzás káros, a füst nehezebb a levegőnél, így „rátelepszik” a dohányzóra és a környezetében lévőkre is.
Sok esetben a dohányzást követő 2-3 órával később is van megrekedt füst zárt helyiségben, akár még szellőztetés mellett is. A passzív dohányzás káros hatása nagymértékben attól függ, hogy milyen mértékben él együtt valaki a környezetében dohányzóval.
Persze a passzív dohányzás káros hatása attól is fog, hogy milyen nagy a helyiség, és hányan dohányoznak benne. Emellett pedig a helyiség szellőzésétől is függ a beszívott dohányfüst káros hatásának mértéke.
A legnagyobb veszélyben az a csecsemő van, aki születésétől kezdve szívja dohányzó szülei passzív füstjét. Ennél jóval kisebb veszélyben van az a felnőtt is, aki a munkahelyén, ahol napi 8 órát tölt kénytelen szívni dohányzó munkatársa cigarettájának a füstjét.
A passzív dohányzás rövid távú panaszai
A passzív dohányzásnak kitett felnőttek leggyakoribb panaszai közé tartozik a kötőhártya-gyulladás, a fejfájás, a gyakori köhögés és tüsszentés. A légúti panaszok közül a köhögés, tüsszögés és különféle orrpanaszok fordulhatnak elő.
Torokfájás és rekedtség is jelentkezhet. Hosszabb idejű dohányfüstben nem ritka a fejfájás, a hányinger és a szédülés megjelenése is. Emellett pedig még a szem is érzékenyen reagálhat a szobában szálló dohányfüstre.
Hosszú távú egészségkárosító hatások felnőtteknél
A passzív dohányzók körében a daganatos betegségek aránya 20-30%-kal magasabb, mint a nemdohányzó egyének közt. A passzív dohányzásnak kitett embereknél gyakrabban jelennek meg krónikus légzőszervi betegségek, például a COPD vagy az asztma.
A tüdőrák kockázata olyan emberek közt, akik önmaguk sohasem dohányoztak, de passzív dohányzók, akár 20-30%-al emelkedik. Nem elhanyagolható - csak nem annyira közismert - a szájüregi és gégedaganatok kialakulásának gyakoribbá válása sem.
Emellett magasabb arányú megbetegedést figyeltek meg több más szervrendszer (tehát nem csak a szájüreg és légszőszervrendszer) területén is (pl. emlődaganat, demencia), olyan embereknél, akik tartósan a passzív dohányzás ártalmainak vannak kitéve.
A daganatos megbetegedés mellett jelentősen fokozódik a szív- és érrendszeri betegségek kockázata is, úgymint a koszorúér-szűkületé, infarktusé, stroke-é, főleg más rizikófaktor jelenlétében.
Asztmás vagy COPD-ben szenvedő személynél a füst hörgőszűkületet vált ki és tovább rontja a panaszokat, vagy előidézi azok fellángolását. Számos allergiás reakciót idéz elő.
| Felnőttek esetében | Lehetséges következmények |
|---|---|
| Légzőrendszer | Köhögés, hörgőszűkület, asztmás panaszok, COPD |
| Szív- és érrendszer | Koszorúér-betegség, szívinfarktus, stroke |
| Daganatos betegségek | Tüdőrák, szájüregi és gégedaganatok |
| Általános tünetek | Fejfájás, hányinger, szédülés, szemirritáció |
A passzív dohányzás veszélyei gyermekkorban
A gyermekek különösen érzékenyek a dohányfüstre. Fiatal korban a szaporább légzésszám, a kisebb testtömeg következtében aránytalanul nagyobb mennyiségű méreganyag kerülhet a szervezetbe a környező levegőből.
A dohányzó szülők gyermekei passzív dohányosokká válnak. A csecsemők és kisgyermekek nem választhatják meg saját környezetüket, ahol nevelkednek és nem hagyhatják el önszántukból a dohányfüsttel terhelt helyiségeket sem.
A dohányzó szülők gyermekei között magasabb a mandulagyulladás, a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás és a krónikus bronchitis előfordulása, mint a nemdohányzó környezetben felnövekvők körében.
Bizonyítottan gyakoribb a hirtelen csecsemőhalál előfordulása, az asztma megjelenése a dohányzó környezetben nevelkedő kisgyermekeknél. Gyakori következménye a gyermekkori passzív dohányzásnak a köhögés, a fülfájdalom, akár az agyhártyagyulladás kockázata is emelkedik.
Középfülgyulladás és passzív dohányzás
Az elmúlt évek során a dohányzás csökkent hazánkban. Azonban még mindig nagyon sok gyermek él dohányfüsttel szennyezett környezetben a szülők és a családtagok dohányzása miatt.
A középfülgyulladás a kisgyermekkor leggyakoribb megbetegedése. Az első két életévben a gyermekek közel 90%-a átesik egy vagy több középfülgyulladáson.
Korábbi vizsgálatok során kimutatták, hogy a passzív dohányzás hatással van a középfül nyálkahártya állapotára, a gyulladásos folyamatok alakulására. A Heim Pál Gyermekkórház Fül-orr-gégészeti Osztályán egy kétéves kérdőíves felmérés keretében, közel félezer 6 hónap és 18 év közötti gyermek körében vizsgáltuk a dohányfüst hatását a heveny középfülgyulladás előfordulási gyakoriságára.
Az eredmények azt mutatták, hogy a kórházi járóbeteg szakrendelésen jelentkező gyermekek körében a szülői dohányzás (egy vagy mindkét szülő) több, mint kétszeresére növelte a visszatérő középfülgyulladások kialakulásának rizikóját.
Azon gyermekeknél, akiknek szülei legalább napi egy doboz cigarettát elszívtak a középfülgyulladások megnégyszereződtek. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy ilyen esetekben a gyógyulás is elhúzódóbb lehet.
Gyermekkori légúti betegségek
Sokszor látunk olyan szülőket is, akik a gyermekük mellett dohányoznak. Nemcsak kint, de zárt térben, autóban is. Ezzel pedig jelentősen növelik saját gyermekük kockázatát krónikus légúti megbetegedés, asztma, bronchitis kialakulására.
A dohányfüst számos egészségre káros anyagot tartalmaz. Így pl. kátrányt, szénmonoxidot, nikotint, policiklikus szénhidrogéneket, nitrózaminokat, ciánhidrogént, radioaktív poloniumot, arzént, amelyek hatásai a fiatal szervezetre különösen súlyosak lehetnek.
A dohányzó szülők gyermekei passzív dohányosokká válnak. A terhesség alatti dohányzás magzatra gyakorolt káros hatása vagy a dohányfüst felsőlégúti fertőzésekkel kapcsolatos összefüggései közismertebbek a felnőttek körében.
| Gyermekeknél | Lehetséges következmények |
|---|---|
| Légutak | Légúti fertőzések, köhögés, hörghurut, bronchitis, asztma |
| Fül-orr-gégészet | Fülgyulladás, középfülgyulladás, mandulagyulladás |
| Általános egészség | Tüdőgyulladás, elhúzódó gyógyulás, fokozott fertőzéshajlam |
| Csecsemőkor | Bölcsőhalál, azaz újszülöttkori hirtelen szívhalál |
Passzív dohányzás terhesség alatt
Terhes nők esetén a passzív dohányzás is káros, koraszüléshez, kis születési testsúlyhoz is vezethet, növekszik a gyermekágyi halálozás is az érintett újszülöttek körében.
A terhes nők aktív, illetve passzív dohányzásának magzatkárosító hatása ma már bizonyított. Szerepe van a spontán vetélések kialakulásában, de a gyermek születési tömegét is negatívan befolyásolja, emellett a csecsemők fejlődése mind fizikálisan, mind intellektuálisan lassúbb ütemű, gyakoribbak körükben a viselkedésbeli zavarok is.
A terhesség és a szoptatás alatti dohányzás a magzat károsodását, a fejlődési rendellenességek számának emelkedését eredményezheti és a megszületett gyermekre is ártalmas pl. több lesz közöttük asztmás, megszaporodik a hirtelen-váratlan bölcsőhalál, ha a szülők dohányoznak.
Harmadlagos vagy harmadkézbőli dohányzás
Van egy kevésbé ismert hatás is, ez a harmadlagos dohányzás. Kimutatható, hogy a füstben lévő toxikus anyagok káros hatásukat a tárgyakra ülepedve még sok-sok éven keresztül kifejtik.
A dohányfüst beissza magát a bútorokba és szövetekbe. Az így történő károsodásnak önálló neve is van: harmadkézbőli dohányzás.
Még kevésbé ismert a harmadlagos dohányzás fogalma, amikor a szőnyegen gyakran játszó kisgyermekek a lakás textíliáiban felhalmozódó mérgező anyagokat közvetlen közelről szippantják fel a felkavart porral együtt.
Passzív dohányzás, dohányzás és cukorbetegség
Számos vizsgálat bizonyította, hogy a dohányzás egyrészt a cukorbetegség kialakulásának fokozott kockázatával jár, másrészt a már diabéteszben szenvedő betegeknél a jól ismert szövődmények idő előtti megjelenését okozhatja.
Egy amerikai kutatócsoport 5 évig kísért figyelemmel dohányos, illetve nem dohányzó, cukorbetegségben nem szenvedő személyeket. A dohányosok között 25%-ban alakult ki diabétesz, ezzel szemben a nem dohányzó csoportnál ez mindössze 14% volt.
Ennek hátterében az áll, hogy a rendszeres dohányzás több más rizikótényezővel (kalóriában, zsírban gazdag, sok cukrot tartalmazó táplálkozás, mozgásszegény életmód, stb.) együtt növeli az inzulinrezisztenciát, így károsan befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét.
Az inzulin közvetítette cukorfelvétel az elszívott napi cigaretták arányával csökken, tehát erős dohányosokban nagyobb eséllyel alakulhat ki cukorbetegség. A fennálló diabétesz okozta szövődmények kialakulásának kockázatát is jelentősen fokozza a dohányzás.
A cukorbetegség önmagában 3-5-szörösére emeli a koszorúér eredetű halálozás és a stroke rizikóját, a dohányzó diabéteszesek esetében pedig 6-15-szörös ez az érték.
A dohányfüstnek való kitettség gyakorisága
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint hazánkban 2019-ben minden harmadik férfi és minden negyedik nő dohányzott. Mindkét nem esetében a 18-34 évesek között volt a legnagyobb az arányuk, míg a 65 évesek és annál idősebbek körében a legkisebb.
Emellett a nemdohányzók huszada napi szinten volt kitéve a passzív dohányzásnak, vagyis napi szinten tartózkodott olyan helyiségben, nagyobbrészt az otthonában, ahol mások dohányoztak.
Magyarországi felmérések szerint a magyar felnőtt lakosság egyharmada rendszeresen dohányzik. Ezen belül is nagyon magas a nők, az édesanyák aránya.
A felmérés eredményei azt mutatták, hogy a gyermekek 37,5%-ánál legalább az egyik szülő dohányzó volt és 45,5%-uk legalább heti egy alkalommal dohányos környezetben tartózkodott.
Hogyan csökkenthető a passzív dohányzás ártalma?
Az ezektől a panaszoktól való megszabadulás legfontosabb eleme az, hogy a dohányzó nem a szobában gyújt rá, hanem kimegy a helyiségből. Ha pedig mégis rágyújt, akkor sűrűn érdemes szellőztetni.
A legjobb azonban az lenne, ha leszokna a dohányzásról. Mert ezzel nemcsak a helyiségben élőkkel, hanem saját magával is jót tenne.
A nikotinmentes élet jobb és egészségesebb élet. A legjobb az, ha soha rá sem szokunk. A második legjobb dolog pedig az, ha valaki most leszokik.
Mindkettő döntő mértékben befolyásolhatja az életminőséget és a további egészségben eltölthető életévek számát. Csökken a szívinfarktus, a stroke, szájüregi daganatok, a bőr- és a tüdőrák kialakulásának kockázata.
A leszokás első lépése az elhatározás, majd ezt követően egy leszokási terv kidolgozása. Ennek keretében szükség lehet az életmód megváltoztatására, a stressz kerülésére, új szokások, hobbik (pl. sport) bevezetésére.
A leszokási terv része lehet a nikotin pótlása tapaszokkal, rágógumival, mivel komoly függőség esetén az azonnali megvonás nagy megterhelést jelent, és veszélyezteti a leszokás sikerét. A leszokáshoz szakszerű támogatás kérhető a háziorvostól, illetve, ha szükséges, pszichológustól.
