Passzív szókincs előhívása feladatokkal

A passzív szókincs előhívása akkor sikeres, ha a felismert, de spontán még nehezen használható szavakat rendszeresen kimondjuk, leírjuk és valós kommunikációs helyzetekben alkalmazzuk. Az olvasás és a hallás utáni értés önmagában elsősorban a passzív szókincset fejleszti, míg az aktív szókincshez beszédre, írásra, ismétlésre és gyors előhívást igénylő feladatokra van szükség.

Ha nyelvet tanulunk, szinte mindennapos az a (kudarc)élmény, hogy beszéd közben egy adott szó nem jut eszünkbe. Ilyenkor a tanítványaim gyakran magukat hibáztatják, legszívesebben a falba vernék a fejüket, s miután megtudják, melyik szót keresték, azt dünnyögik, hogy: de hát ezt ismerem! vagy: de hát vagy húszszor láttam már leírva! Pedig legtöbbször teljesen természetes jelenség áll a dolog háttérében: előfordulhat, hogy valami hirtelen blokkolja az agyat - ami bárkivel (még egy nyelvtanárral is!) előfordulhat, hiszen olykor magyarul sem jut eszünkbe egy szó. Gyakran pedig az adott szó csak a passzív szókincsünkben van benne, az aktívban nem.

Mi a passzív és az aktív szókincs?

Mindenkinek van aktív és passzív szókincse, méghozzá minden nyelven, amin (egy picit is) beszél, vagyis az anyanyelvén is. Az aktív szókincsükbe azok a szavak vagy kifejezések tartoznak, melyeket képesek vagyunk magunktól kimondani, például a csatorna, a beképzelt és a dumál. A passzív szókincsükbe pedig azok a szavak tartoznak, melyeket sosem mondunk vagy mondanánk ki, viszont hallva vagy olvasva értjük őket.

Ilyen lehet például az eszkimócsók, a kikupálódik és a fickós. (Ilyen lehet, vagyis előfordulhat, hogy némelyik olvasónk épp ezekkel a szavakkal fekszik és kel, tehát ezek a szavak az aktív szókincsük részét alkotják.) Kézenfekvő, hogy a passzív szókincsük nagyobb: sokkal több szót ismerünk, mint amennyit használunk!

Az aktív szókincs az, amelyet a beszédben és írásban használunk, saját gondolataink kifejezésére. Az egyéni szókészlet felbontható aktív és passzív szókincsre. Aktív szókincsbe azok a szavak tartoznak, melyeket rendszeresen használunk, míg a passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, melyeket ismerünk de nem használunk.

Anyanyelvű beszélő esetén a megkülönböztetés e két kategória között valóban tisztán funkcionális jellegű: aktívnak azokat a szavainkat mondhatjuk, amelyeket kommunikatív helyzetben valóban gyakran használunk is, míg az összes többi szót, amely akár több tízezer vagy százezer is lehet (bár ki tudjuk mondani, le is tudjuk írni), értjük (vagy csak sejtjük), de nem használjuk.

Az aktív és a passzív szókincsünk természetesen folyamatosan változik, köztük nagy az átjárás. Ha például valaki elkezd Jókai-olvasókörbe járni, könnyen lehet, hogy passzív szókincséből az aktívba vándorol a hagymázos önkívület és a pallér. Sőt egyes tanulmányok szerint van szunnyadó szókincsünk, ami teljesen logikus: aligha hiszem, hogy valaki úgy érezné, ne tudná a kakis pelenka vagy a büfiztet szavakat kimondani, ellenben szinte biztos, hogy ha nincs éppen kisgyermeke, nem használja sűrűn ezeket a szavakat.

Nincs ez másként idegen nyelven sem. Nem érdemes tehát bosszankodni azon, hogy egy adott nyelven lényegesen nagyobb a passzív, mint az aktív szókincsünk. Ez olyan lenne, mintha azon gyötrődnénk, hogy miért van tíz ujjunk vagy miért nő haj a fejünkön (legalábbis egy darabig).

Két kérdés a szavak besorolásához

Mindössze 2 kérdéssel meg tudod válaszolni, hogy egy adott szó az aktív, vagy a passzív szókincsedhez tartozik.

1. Tudod, hogy mit jelent egy adott szó?
2. Képes vagy az adott szót gondolkodás nélkül azonnal, automatikusan használni írásban és szóban?

Ha a válaszod nem, akkor az a szó sem az aktív, sem a passzív nyelvtudásodnak nem része. Ha a válaszod igen, a szó valamelyik szókincsednek biztosan része. Ha nem vagy képes az adott szót gondolkodás nélkül azonnal, automatikusan használni írásban és szóban, akkor ez a szó a passzív nyelvtudásod gazdagítja. Ha igen, ez a szó biztosan az aktív szókincsed része.

Látod, ennyire egyszerű meghatározni, hogy melyik szó hova tartozik. Ha olvasol vagy angol szöveget hallgatsz, akkor a passzív szókincsedre támaszkodsz, felismered a szavakat, kifejezéseket a szövegkörnyezetben.

Miért nehéz előhívni a passzív szókincset?

Amikor olvasol egy könyvet, és azt érzed, hogy érted is azt, amit olvasol, az nagyon sokszor a passzív nyelvtudásodból fakad. Ilyenkor az agy nem csinál mást, csak a környező mondatokból, a leírt szituációból összerakja a teljes képet. Viszont, ha a szavak nem lennének ilyen kontextusban, akkor valószínűleg nem jönnél rá a jelentésükre.

Elhisszük, hogy használható nyelvtudásunk van, miközben az aktívan is bevethető tudásunk csekélyebb, mint azt gondoljuk. Az angol nyelvtanulás egyik legnagyobb félreértése, hogy sokan a megértést azonosítják a beszédkészséggel. Pedig a kettő nem ugyanaz.

Amikor angolul olvasol vagy hallgatsz valamit, a feladatod az, hogy felismerd a jelentést. Nem neked kell megalkotnod a mondatokat. A szöveg vagy a beszélő már készen adja a szerkezeteket, te pedig értelmezed őket.

Beszéd közben viszont teljesen más történik. Neked kell kiválasztani a szavakat, felépíteni a mondatot, közben figyelni a másik emberre, reagálni a helyzetre, és mindezt néhány másodperc alatt megtenni. Ez sokkal összetettebb folyamat. Ezért fordulhat elő, hogy valaki passzívan már viszonylag sokat ért, de aktívan még nehezen kommunikál.

Nem a képesség hiányzik, hanem a gyakorlott nyelvi automatizmus. A beszédkészség használat közben fejlődik. Ez egyszerűnek hangzik, mégis sok nyelvtanuló éveken át úgy tanul angolul, hogy közben alig beszél.

A passzív szókincs előhívásának alapelvei

Ha már ennyi energiát fektettél a nyelvtanulásba, akkor nem érdemes veszni hagyni azt a sok értékes tudást. Az angol nyelvtanulás akkor lesz igazán eredményes, ha a passzív tudás fokozatosan átalakul aktív nyelvhasználattá. Ehhez beszédhelyzetekre, ismétlésre, visszajelzésre és biztonságos gyakorlási környezetre van szükség.

Az aktív szókincs az, amire vágysz ugye? Akkor fordítsd meg a dolgokat! Mostantól annyit használd aktívan a nyelvet, mint amennyit eddig a tanulására és a begyakorolására (passzívan) fordítottál.

Például, ha eddig 100 percből 75-öt nyelvtani feladatokkal töltöttél, akkor ezentúl tölts 75-öt beszélgetéssel és 25 percet feladatokkal. A legfontosabb, hogy billentsd át az arányt a beszélgetés javára.

Amennyiben folyamatosan a tanulást és a passzív begyakorlást erőlteted, akkor elő fog állni egy kellemetlen helyzet. Éles szituációban mindig azt fogod érezni, hogy „ott van a nyelveden” az adott szó, kifejezés, de nem fogod tudni előhívni.

Egyszerűen, azért mert miközben tanulsz, nem integrálod az új tudást az aktív szókincsedbe. Ezért érezni fogod, hogy már „hallottál” róla, és fel ismernéd, de te magad alkalmazni nem tudod.

Feladatok a passzív szókincs aktivizálására

1. Meghatározásból szóelőhívás

Az első feladatban ne a szót lásd, hanem a jelentését vagy a meghatározását. Itt neked kell definíció alapján leírnod a szót. Ez a feladat arra kényszerít, hogy ne felismerd, hanem önállóan előhívd a keresett kifejezést.

Készíts kétoldalas szókártyákat: az egyik oldalon legyen a meghatározás, a másikon a célnyelvi szó. Először olvasd el a meghatározást, mondd ki hangosan a megoldást, majd írd is le.

2. Magyar vagy célnyelvi körülírás

Ha még életmentőnek bizonyulna a szóban forgó tárgy, még mindig körül tudjuk írni. A körülírás gyakorlása segít abban, hogy egy hiányzó szó miatt ne álljon le teljesen a kommunikáció.

Válassz ki egy célnyelvi szót, majd magyarázd el úgy, hogy magát a szót nem mondhatod ki. Használj kategóriát, funkciót, tulajdonságot, példát vagy ellentétet. A feladat nehezíthető időkorláttal vagy azzal, hogy a magyarázatot csak a célnyelven adod.

3. Mondatalkotás megadott szavakkal

Az aktív szókincs fejlesztéséhez nem elég sokat olvasnod, vagy idegen nyelvű szövegeket hallgatnod. El kell kezdened szavakba önteni a gondolataidat: írnod és beszélned kell!

Válassz ki naponta 3-5 szót, és mindegyikkel alkoss több, saját élethelyzetedhez kapcsolódó mondatot. Felolvashatod, leírhatod, ismételheted is őket. A lényeg, hogy használd!

Ne csak egy elszigetelt mondatban alkalmazd a szót, hanem kérdésben, válaszban, múlt idejű mondatban, jövőre vonatkozó kijelentésben és személyes véleményben is. Így a szóhoz többféle nyelvtani és kommunikációs útvonal kapcsolódik.

4. Önbeszéd és hangos gondolkodás

A beszéd gyakorlása elsőre nehezen kivitelezhetőnek tűnik, ha nincs beszélgetőpartnered. Pedig mi sem egyszerűbb: beszélj önmagaddal!

Tehát csak bátorítani tudlak, hogy elkezd már most: meséld el magadnak mi történt tegnap, fogalmazd meg mire vágysz. A nyelvtanulás kezdetén gyors fejlődést érhetsz el, ha megnevezed a magad körül látott tárgyakat, eseményeket és rövid mondatokba foglalod őket.

A „magadban beszélés” (self-talk) egy másik, nyelvtanulók által oly annyira vágyott képességet is kiválóan fejleszt: a gondolkodást az adott idegen nyelven. A „self-talk” egyébként hasonlóan működik: remek első lépés ahhoz, hogy meg merj szólalni később társaságban is.

5. Kérdés-válasz gyakorlat

Írj össze egyszerű kérdéseket a napi tevékenységeidről, munkádról, terveidről, véleményedről és élményeidről. Ezután válaszolj rájuk hangosan úgy, hogy a kiválasztott passzív szavakat kötelezően beépíted.

Olyan helyzet, ahol kérdésre kell válaszolni, véleményt kell megfogalmazni, egyszerű mondatokat kell gyorsan előhívni, a tanuló nem fordít mindent fejben, és van lehetőség hibázni, majd javulni.

6. Szócsaládok és szinonimák aktivizálása

Tegyél egy kísérletet: figyeld meg, hogy ha megdicsérsz valamit, mindig ugyanazokat a szavakat használod-e (nagyon szép, klassz, szuper, gyönyörű). Ha igen, akkor próbálj tudatosságra törekedni és keress más rokonértelmű (synonym) szavakat a szépség kifejezésére (pl.: mutatós, dekoratív, festői, álomszép, stb).

Használhatsz határozószavakat is a melléknevek hatásának fokozására (kifejezetten mutatós, különösen megkapó, elképesztően praktikus, stb.) Ha nyelvet tanulsz, tedd ugyanezt az idegen nyelven: tudatosan keresd a választékosabb szinonimákat és fokozatosan építsd be az aktív szókincsedbe.

Amikor szintet akarsz lépni, például középfokról felsőfokra, akkor hasonló az eljárás: nem ragadhatsz le a már ismert szavak használatánál. Keresd tudatosan a rokon értelmű szavakat és tanuld őket együtt, ahelyett, hogy a magyar fordításhoz kötnéd a jelentésüket.

Nézzünk egy példát arra, hogyan fejezhetünk ki hasonló mondanivalót különböző szinteken: Farmers couldn’t work on the fields because there was a lot of rain. / Heavy rains caused problems for farmers who wanted to work on the fields. / Heavy precipitation generated significant difficulties in agriculture and prevented farmers from cultivating the land.

7. Szókapcsolatok és mondatkeretek

Ne csak önálló szavakat tanulj, hanem olyan szókapcsolatokat is, amelyek gyakran együtt fordulnak elő. Írj mondatkereteket, majd cseréld ki bennük a kulcsszavakat.

A passzív szókincs előhívását megkönnyíti, ha egy szóhoz nemcsak fordítást, hanem tipikus igét, melléknevet, elöljárós szerkezetet, gyakori kollokációt és teljes mondatot is kapcsolsz. A cél az, hogy a szó ne elszigetelt elemként, hanem használható nyelvi egységként jelenjen meg.

8. Képleírás és történetalkotás

Válassz egy képet, majd nevezd meg, mit látsz rajta, mit csinálnak a szereplők, milyen lehetett a történet előzménye, és mi történhet később. A képek segítenek a jelentést vizuális információhoz kapcsolni.

Ha pedig az énekeket, mozgással vagy mutogatásokkal is kísérjük, akkor rögzül leginkább az eljátszott szöveg, és kerül a hosszútávú memóriába az említett szavak és szituációk, emellett így válhat passzív, de már beépült szókinccsé.

9. Szókapcsoló és asszociációs játék

Fogj egy szót és keress ehhez valamilyen témakörök alapján kapcsolódó angol szavakat. Ha magyar az se baj, akkor tudod, mit kell majd kiszótározni. A lehetőségek tárháza végtelen, minden a képzelőerődre, kreativitásodra van bízva.

Ez tökéletes gyakorlat egyrészt arra, hogy a passzív szókincsedből számos kifejezést áthozz az aktívba, másrészt az aktív szókincsedet is fejlesztheted ezáltal.

10. Szótérkép készítése

Kategorizáld a szavakat, készíts szótérképet. Ehhez alkalmaznod kell az előző pontban leírtakat annyiban, hogy kell egy füzet, ami mindig nálad van.

A központi szó köré írj témaköröket, rokon értelmű szavakat, ellentéteket, cselekvéseket, tulajdonságokat, helyszíneket és személyeket. A szótérkép elkészítése után minden ághoz mondj ki legalább egy teljes mondatot.

11. Post-it módszer

Nemcsak összegyűjtheted magadnak, hogy milyen szavakat lenne jó tudni, hanem ha már kiszótároztad, körbe is veheted magad ezekkel az angol szavakkal. Lehet kicsit régimódi a post-it ötlet, viszont nagyon jól szinten tudja tartani azokat a szavakat, amik másképp a passzív szókincsünkbe kerülnek.

Nézz körül most ott ahol vagy, esetleg az irodában ahol dolgozol, és írd le angolul post-itekre azokat a tárgyakat, amelyek körülvesznek téged. Ezeket tedd a tárgyakra, és mindig, amikor a kezed ügyébe kerül az adott alkalmatosság, mondd ki hangosan az angol megfelelőjét.

Amikor már anélkül is megy, hogy előtte el kéne olvasnod a papírra írt angol kifejezést, akkor a Post-itet arról a tárgyról eltávolíthatod.

12. Saját fényképek feliratozása

Ha azok közé tartozol, akik telefonjukkal vagy fényképezőjükkel sok képet készítenek, akkor ezt szeretni fogod.

Válassz ki egy saját fényképet, és írj hozzá célnyelvi szavakat, rövid leírást, majd egy összefüggő történetet. Először használhatod a képet támaszként, később próbáld meg ugyanazt a történetet kép nélkül elmondani.

Írásos feladatok a passzív szókincs aktiválására

1. Személyre szabott szótár

Készítsd el a személyre szabott szótáradat. Hetente, kéthetente vizsgáld meg, hogy melyek azok a szavak, amelyek fontosak neked jelenleg például az üzleti életben, vagy bárhol az élet területén.

Váljon szokásoddá, hogy leírod, melyik szó vagy kifejezés lenne fontos a számodra. Majd ezt írd le egy füzetbe, Excelbe vagy én például az Evernote applikációt használom mindennek a lejegyzetelésére.

Ezután egyszer egy héten vegyél magadhoz egy szótárt, és fordítsd le őket angolra (akár a fent említett quizlet-be felvezetve). Extra fontos, hogy ejtsd ki mindig, mikor tanulod!

Miután kiszótáraztad naponta 3-5 szót gyakorolj be. Felolvashatod, leírhatod, ismételheted is őket. Vagy a legjobb, ha angol társalgási klubunkon használod. A lényeg, hogy használd!

2. Naplóírás

Írj rövid naplót a napodról, majd ellenőrizd, hogy a kiválasztott passzív szavakat valóban használtad-e. Ha valamelyik kimaradt, alkoss vele külön mondatot.

Az írás lehet néhány mondatos beszámoló, e-mail, vélemény, rövid történet vagy párbeszéd. A fontos az, hogy ne másold a szöveget, hanem saját gondolatok kifejezésére használd az új szavakat.

3. Mondatátalakítás

Írj le egy egyszerű mondatot, majd fogalmazd át úgy, hogy egy kiválasztott szinonimát, szócsaládtagot vagy választékosabb kifejezést használj benne. Ezután olvasd fel mindkét változatot.

Az átalakítás során nemcsak a szót hívod elő, hanem megtanulod annak nyelvtani környezetét és stiláris használatát is.

Gyors előhívást fejlesztő játékos feladatok

Ezekkel a szókártyákkal 6 különböző féle izgalmas feladat vagy játék vár rád:

• Flashcards: Hagyományos kártya fordítós feladat, feljön a szó, mond meg mi a definíciója.
• Learn: Itt neked kell definíció alapján leírnod a szót.
• Spell: Le kell írnod a felolvasott szöveget. Ez jól fejleszti a hallott szövegértést.
• Test: Ennél a résznél a szókártyáidból különböző tesztfeladatokat állít neked a quizlet a szókincs berögzítésére.
• Match: Az idő nyomása alatt kell megtalálnod a szó és kifejezés párokat.
• Gravity: Feladatunk, hogy megmentsük a Földet a felé száguldó aszteroidáktól.

A Match feladat olyan szempontból nagyon tetszik, hogy tényleg segít megmutatni, milyen gyorsan kapcsol az agyunk egy-egy szó és kifejezés esetén. Jól vissza tükrözi, hogy mennyire aktívan él bennünk az a kifejezés, ha egyből nem tudjuk rá a választ.

A Gravity személyes kedvencem és külön ajánlom azoknak, akik vágynak a játékosságra. Feladatunk, hogy megmentsük a Földet a felé száguldó aszteroidáktól. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha minél gyorsabban beírjuk az aszteroidán látható megfelelő kifejezés definícióját, ezzel megsemmisítve azt.

A rendszeres ismétlés szerepe

„A passzív szókincsem egy életre velem marad?” Amikor megtanulsz egy szót, az már nem fog kiszállni a fejedből. Amikor meglátod egy könyvben, vagy videóban, nagy valószínűséggel tudni fogod a jelentését vagy legalább azt, hogy már találkoztál vele.

Ám ha ugyanezt a szót egy beszélgetés közben kéne előhívnod, akkor ez már nagy valószínűséggel nem fog sikerülni. „El tudok felejteni szavakat az aktív szókincsemből?” Igen, elég könnyen.

Az aktív szókincs folyamatosan pallérozást igényel. A passzív nyelvtudással szemben az aktív szókincsed csak akkor marad veled, ha rendszeresen alkalmazod.

Ez egy folyamat. Használsz egy szót, majd egyre kevesebbszer építed be… végül már egyáltalán nem. Na, ekkor az a kifejezés az aktív szókincsből átkerül a passzívba. Amint elkezded újra alkalmazni, ismét visszakerülhet az aktívba.

„Nehéz újra aktiválni az aktív szókincsemet?” Általában könnyű, de embere válogatja. Az biztos, hogy nehezebb, mint a passzív nyelvtudásból gazdálkodni, de van számos igazán jó módszer, amely segíthet neked ebben.

Az egésznek a titka egy mondatban összefoglalható: kezdd el újra használni, és egyszer csak újra része lesz az aktív szókincsednek.

Ismétlési ütemezés

Az új szavakat először rövid időn belül, majd egyre nagyobb időközökkel idézd fel. Egy gyakorlati ismétlési rend lehet az első napon, másnap, néhány nappal később, egy hét múlva, majd két hét múlva.

Minden ismétlésnél először segítség nélkül próbáld előhívni a szót. Csak ezután nézd meg a kártya másik oldalát vagy a szótárat. A felismerésnél erősebb tanulási művelet, ha a választ magadnak kell előállítanod.

Beszédgyakorlatok a passzív szókincs előhívására

1. Időre történő beszéd

Állíts be egy rövid időkeretet, és beszélj megállás nélkül egy témáról. Először lehet ez néhány perc, később hosszabbítsd az időt. A cél nem az, hogy minden mondat hibátlan legyen, hanem hogy a szavak egyre gyorsabban kerüljenek elő.

A beszédben nem az a legfontosabb, hogy minden mondat hibátlan legyen, hanem az, hogy a másik fél értse, amit mondani szeretnél.

2. Témakártyák

Írj fel témákat kis kártyákra, majd húzz egyet közülük. A beszéd során használj legalább öt olyan szót, amely korábban csak passzívan volt ismert számodra.

A társalgási gyakorlás fejleszti a beszédbátorságot, a reakcióidőt, a szókincs aktív használatát, a hallás utáni értést, a természetesebb mondatalkotást, és az önbizalmat.

3. Szerepjátékok

Játssz el olyan helyzeteket, amelyekben valóban szükséged lehet a szókincsre: bemutatkozás, útbaigazítás, vásárlás, telefonbeszélgetés, állásinterjú, prezentáció vagy tárgyalás.

A szerepjátékok azért hatékonyak, mert a szavakat konkrét kommunikációs céllal kell használnod. A helyzet, a szerep és az időkorlát együtt erősebb előhívási gyakorlatot ad, mint az egyszerű felismerés.

4. Beszélgetés önmagaddal és partnerrel

Ha nem csak a gyakorlás, de a fejlődés is célod, akkor beszélgess nyelvtanárral vagy anyanyelvi beszélővel. A „magadban beszélés” (self-talk) egyébként hasonlóan működik: remek első lépés ahhoz, hogy meg merj szólalni később társaságban is.

Egy kommunikációközpontú órán viszont aktívan részt vesz: kérdez, válaszol, páros vagy csoportos gyakorlatokban beszél, rövid helyzeteket old meg, és folyamatosan használja az új kifejezéseket.

Gyakori hibák a passzív szókincs aktivizálásában

Az olvasás önmagában

Tévhit: Az olvasás aktiválja az aktív szókincset. Nem igaz, mert olvasás közben egyrészt sokszor a szövegkörnyezet segít, másrészt nem használod aktívan a nyelvet. Mindössze passzív résztvevője vagy az eseményeknek.

A rendszeres olvasás fontos, mert bővíti és erősíti a passzív szókincset, de az olvasott szavakat külön előhívási és használati feladatokkal kell aktívvá tenni.

A tévézés és videónézés önmagában

Tévhit: A tévézés az aktív szókincs fejlődését segíti. Ez sem igaz. Mert ilyenkor is a szövegértést gyakorlod, amelyre a passzív szókincsed fog hatni.

Mert itt sem használod azt, amit hallasz, hanem passzívan befogadod, és ezzel a passzív nyelvtudásod növeled.

A puszta tanulás

Tévhit: Amennyiben állandóan dolgozol az angolodon, akkor mindkét szókincsed fejlődik. Ez is csak félig igaz. Az biztos, hogy minél több szót, kifejezést tanulsz meg, annál méretesebb lesz a passzív szókincsed.

Azonban, ha nem használod őket szóban és írásban, akkor nem lesz az aktív szókincs része! Tehát önmagában az, hogy angolul tanulsz, még nem biztosíték semmire.

Gyermekek passzív szókincsének fejlesztése

Az egyik legfontosabb kommunikációs eszközünk a beszéd. Ami számunkra már természetes, hogy elmondhatjuk, mit szeretnénk, elmesélhetjük mi történt velünk aznap, hogy mit érzünk egyes szituációban addig ez egy kisgyermeknek egy nagyon hosszú út, de annál izgalmasabb felfedezés.

A sok új mozgás megtanulása mellett, a beszédet, a kifejezést, majd később az érzelmek megfogalmazását sok gyakorlás és tanulási folyamat előz meg és kísér végig.

Számos kutatást végeztek már arról, hogy az egész pici gyermekkorban zenével, mondókával és később mesével körbevett gyerekek szókincse jelentősen nagyobb az iskola kezdés pillanatában, mint azoké a gyerekeké, akiknek ez nem adatott meg az első éveiben.

Mondókák, dalok és mesék

A gyakran ismételt, egyszerű ritmikus mondatok hatására, könnyen megjegyezhetővé válik a mondókákban fellelhető szókincs, ami önmagában egy nagy passzív szókincset alakít ki a gyerekeknél még a beszéd megindulása előtt.

Ezt azzal is elősegíthetjük, hogy a kedvencek mellett tematikusan, vagyis a látottakhoz köthető mondókákat használjuk, így egy vizuális információhoz is kötik a gyerekek a hallottakat.

Érdemes lenne ezt a fajta memorizálási módot (látom, hallom, leírom, mutogatom) iskolás korban is folytatni.

Játékos szókincsfejlesztés

A passzív szókincs bővítése később az értő olvasást is előkészíti. Könnyebben olvasunk el olyan szót, amit ismerünk, hallottunk és találkoztunk vele.

Minden mondókában, gyerekdalban újabb és újabb szavakat tanulhatnak játszva a gyerekek, és a játék a legjobb módja a tanulásnak. Emellett az élettel foglalkoznak, és az életről tanulnak, hiszen a legtöbb mondókánk a természetről, az időjárásról, az évszakokról, az állatokról, színekről, formákról a mindennapi tevékenységeinkről szólnak.

Természetesen ezekhez a mondókákhoz, kis dalocskákhoz elengedhetetlen eleinte a szülők jelenléte, részvétele, játékossága, mosolya. A mondókázás és éneklés a passzív szókincs építése mellett az egyik legjobb módja, hogy minőségi időt tölthessünk együtt a gyermekünkkel.

A passzív szókincs mérése

A szókincsvizsgálatok közül a passzív (receptív) szókincs vizsgálatára a Peabody Picture Vocabulary Test szókincsvizsgáló eljárás a legismertebb, amely csak a szó felismerését igényli.

A feladat: A gyermek elé tett lapon lévő 4 kép közül a hívószónak megfelelő kép kiválasztása. A tesztet elő feladatok vezetik be, melyek a számozatlan oldalakon találhatóak és a céljuk, hogy a gyermek „rátanuljon” a feladatra, megértse a feladatot.

A 150 itemből álló vizsgálatot addig folytatjuk, míg 8 egymásután következő hívószóból 6 alkalommal nem hibázik a gyermek. A tévesztett számjegyeket rögzítjük írásban.

A nyers pontokat úgy számíthatjuk ki, hogy az utolsó hívószó számjegyéből kivonjuk a hibás válaszok számát. A kapott pontszám a standard táblázatban megmutatja, hogy az életkori sávon belül mennyire fejlett a gyermek szókincse.

Szókincsméret és nyelvi szintek

A szókincstanítás metodikájával foglalkozó nemzetközi szakirodalom az esetek kilencvenöt százalékában gondosan elkerüli, hogy ezen a ponton bármiféle számszerűséget is mondjon.

A viszonylag kevés igazi szókincsmérés és a nyelvtanári tapasztalat azt sugallja, hogy az ideális nyelvtanulói aktív szókincs kétezertől ötezerig, míg a passzív szókincs ötezertől tizenötezer szóig terjed.

Jó lenne persze a két számsort additívnek felfogni, de a tanári gyakorlat azt mutatja, hogy már olyan eredménnyel is elégedettek lehetünk, ha az ötezer passzív szókincs tartalmazza azt a bizonyos kétezer aktív szót, illetve a tizenötezer mint felsőbb határ az ötezret.

Nem mindegy persze, hogy ki miként tudja forgatni a fegyvert, hiszen vannak olyan jó beszédstratégiával rendelkező személyek, akik kisebb szókincset mozgatva is igen mutatósan beszélnek. Mutatis mutandis ez vonatkozik a nyelvtanulókra is.

A lényeg valójában a „mire elég?” kérdés válaszaiban rejlik. A célzott, rendszeres előhívási gyakorlat ezért gyakran többet segít a használható nyelvtudásban, mint a ritkán alkalmazott, nagy mennyiségű szótanulás.

Gyakorlati heti rutin

A passzív szókincs aktivizálásához érdemes rövid, de rendszeres rutint kialakítani. Naponta válassz ki 3-5 fontos szót vagy kifejezést, írd le őket, mondd ki hangosan, alkoss velük mondatokat, majd használd őket beszédben.

Hetente, kéthetente vizsgáld meg, hogy melyek azok a szavak, amelyek fontosak neked jelenleg például az üzleti életben, vagy bárhol az élet területén. A kiválasztott szavakat többféle helyzetben is idézd fel: meghatározásból, fordításból, képről, mondatkeretből és szabad beszédben.

• Első lépés: válaszd ki a számodra fontos szavakat.
• Második lépés: írd le a jelentésüket és a tipikus szókapcsolataikat.
• Harmadik lépés: mondd ki és írd le őket.
• Negyedik lépés: alkoss velük személyes mondatokat.
• Ötödik lépés: használd őket kérdésekben, válaszokban és rövid történetekben.
• Hatodik lépés: ismételd felidézési segítség nélkül.

Így egy hónap alatt 150 releváns, az üzleti életben, vagy az életedhez szükséges szót tanulhatsz meg és tarthatsz aktívan a tudásodban.

Ne feledd, ezek már olyan általad kiválogatott kifejezések, amelyek nélkülözhetetlenek számodra például tárgyalási szituációkban, fontos meetingeken, üzleti telefonok során.

Amennyiben gyakorlod őket, eszedbe fognak. A használat során egyre magabiztosabban tudod előhúzni az aktív szókincsedből, ezért a használatától való félelmed csökken, és egyszer csak azt veszed észre, hogy bárhol és bármikor alkalmazni tudod.

tags: #passziv #szokincs #elohozasa #feladatokkal