Standard brit angol: mit jelent, és miért érdemes ezt tanulni?

A standard brit angol az angol nyelv széles körben elfogadott, általában helyesnek tekintett változata, amelyet többek között a brit újságokban, híradókban és szótárakban találunk. Ha általános célból szeretnél angolul tanulni, a standard angol jó kiindulópont, mert segítségével elsajátíthatod a nyelv alapszabályait, a leggyakrabban használt szavakat és a széles körben érthető kiejtést.

A brit angol kifejezés azonban nem egyetlen, mindenhol azonos módon beszélt akcentust jelent. Az Egyesült Királyságban régiónként jelentősen eltérhet a kiejtés, a szókincs és a nyelvjárás, miközben az írott angol viszonylag egységes marad. A standard brit angol elsősorban tanulási és köznyelvi viszonyítási alap, nem pedig az Egyesült Királyság teljes lakosságának egységes beszédmódja.

Melyik angol nyelvet érdemes tanulni?

Benned felmerült már az a kérdés, hogy melyik angol nyelvet tanuld? Előfordul, hogy olyan leveleket kapok, melyben a tanuló arról panaszkodik, hogy évek óta tanul angolul, megérti a filmeket, tud beszélni, de amikor a „helyiek” beszélnek, nem érti őket.

Ilyenkor mindig megkérdezem, milyen „helyiekre” gondol. Legutóbb egy hölgy írt nekem hasonlókat, és amikor megkérdeztem, hol él, elmondta, hogy Manchesterben dolgozik, és ott is él, és nem érti az ottaniak beszédét.

Ezért szoktam mindig hangoztatni, hogy egy idegen nyelvet ott, abban az idegen országban érdemes tanulni, ahol élsz. Mert így tanuljuk meg anyanyelvünket is.

Ide születtünk Magyarországra, és itt tanultuk meg a nyelvet. Ha valaki külföldön tanulja a magyart, ő biztos nem úgy használja mint mi, még akkor sem, ha igazi magyar anyától szívja be a tudást.

No, de akkor mit tegyen az, akinek nincs lehetősége, ideje, pénze stb, hogy külföldre vonuljon több hónapra, és ott napi több órában tanulja az angolt? És egyáltalán, melyik angol nyelvet tanuld meg?

Az angolnak több standard változata van

Ha az angol nyelv előkerül, akkor mindeni Angliára, az USA-ra, Kanadára, Ausztráliára gondol, pedig rengeteg ország hivatalos nyelve az angol nyelv. Itt van például Jamaika.

A Jamaicai angol nyelvnek még hivatalos neve is van, patois, ami teljesen az angol nyelven alapszik. A fő eltérés természetesen a kiejtésben van, valamint a szókincsben.

De vehetnénk Ázsiát vagy Afrikát is, ahol szintén több ország hivatalos nyelve az angol. Ha külföldre szeretnél menni dolgozni, vagy külföldön dolgozol (ahol az angol a hivatalos nyelv), akkor annak az országnak az angol nyelvét kell megtanulnod, mert nem csak beszélned kell, de meg is kell értened, amikor hozzád szólnak.

Ha azért szeretnél angolul, mert angolul tudni kell, hiszen mindenhol körülvesz ez a nyelv, akkor a standard angol nyelvet kezdd el megtanulni!

Mi az a standard angol?

Számtalan angol nyelvjárás - vagy más néven - , dialektus van. A dialektusok az adott nyelv módosult változatai.

Ez vonatkozhat a nyelvtani szabályokra, szókincsre, illetve a kiejtésre. Az angol nyelven belül rengeteg dialektus van. Még egy országon belül is.

Vegyük például az Egyesült Államokat, ahol igen eltérő dialektusokat találunk szerte az országban. Míg az írott amerikai angol viszonylag egységes, addig a beszélt amerikai angolban rengeteg dialektust lehet elkülöníteni.

Hasonló a helyzet az Egyesült Királyságban is, amely eleve egy egységállam, tehát nem csak Angliát, de Észak-Írországot, Skóciát és Wales-t is magában foglalja, ahol az angol mindenhol hivatalos nyelv.

A standard angol az angol nyelvnek egy széles körben elfogadott változata, ezt tekintik úgy általában helyesnek. Azaz, bármilyen dialektust is beszélnek a „helyiek”, a standard angolt használják az újságok, a híradók stb, ezt az angol nyelvet találod a szótárakban.

Egyetlen standard brit angol létezik?

Nem, nem egy „standard angol” van. Egy bizonyos angol nyelven beszélő országnak van egy adott standard angol nyelve.

Angliában és Wales-ben a standard angolon a British English kifejezést használják, míg Skóciában külön Scottish Standard English van, az USA-ban a neve General American, és még sorolhatnám.

Ezért szokták tanárok és tanulók úgy emlegetni ezeket, hogy brit angol, amerikai angol, ausztrál angol stb, ezek az adott ország standard angol nyelvére utalnak.

A brit angol és a Standard British English

Amikor a brit angolról beszélünk, akkor a standard brit angolt értjük ezalatt, amit hívnak „Queen’s English”-nek és „Oxford English”-nek is, de tudd, hogy a teljes UK (Egyesült Királyság) lakosságának csupán nagyon alacsony százaléka beszéli ezt, hiszen a brit angolon belül rengeteg akcentus, dialektus van régióktól függően.

A brit angol nyelvről Az angol, nyelv mely a brit angolból származik, a harmadik legtöbbek által beszélt nyelv a világon a standard kínai és a spanyol után.

Mintegy 330-360 millió ember használja az angolt első nyelveként, és ezt tanulják a legtöbben az iskolákban az egész világon. A nyelvnek megvan a maga jól felismerhető akcentusa és néhány egyedi szava, de mindenki könnyen megérti, beszélje bármelyik angol dialektust is.

A brit angol történeti háttere

English is a West Germanic language that originated from the Anglo-Frisian dialects brought to Britain by Germanic settlers from various parts of what is now north‑west Germany and the northern Netherlands.

The resident population at this time generally spoke Common Brittonic - the insular variety of Continental Celtic, which had been influenced by the Roman occupation.

This group of languages (Welsh, Cornish, and Cumbric) co‑existed alongside English into the modern period, but due to their remoteness from the Germanic languages, their influence on English was notably limited.

Initially, Old English was a diverse group of dialects, reflecting the varied origins of the Anglo-Saxon kingdoms of England. One of these dialects, Late West Saxon, eventually came to dominate.

Original Old English was then influenced by two waves of invasion: the first was by speakers of the Scandinavian branch of the Germanic family, who settled in parts of Britain in the eighth and ninth centuries; the second was by the Normans in the 11th century, who spoke Old Norman and ultimately developed an English variety of it called Anglo-Norman.

These two invasions caused English to become 'mixed' to some degree (though it was never a truly mixed language in the strictest sense of the word; mixed languages arise from the cohabitation of speakers of different languages, who develop a hybrid tongue for basic communication).

A more idiomatic, concrete, and descriptive English is, the more it derives from Anglo‑Saxon origins. The more intellectual and abstract English is, the more it contains Latin and French influences.

For example, swine (like the Germanic Schwein) is the animal in the field, bred by the occupied Anglo‑Saxons, while pork (like the French porc) is the animal on the table, eaten by the occupying Normans.

Another example is the Anglo‑Saxon cū meaning 'cow', and the French bœuf meaning 'beef'.

Cohabitation with the Scandinavians resulted in significant grammatical simplification and lexical enrichment of the Anglo-Frisian core of English.

The later Norman occupation led to the grafting onto that Germanic core of a more elaborate layer of words from the Romance branch of European languages. This Norman influence entered English largely through the courts and government.

Thus, English developed into a 'borrowing' language of great flexibility and with a very large vocabulary.

Nyelvjárások és akcentusok az Egyesült Királyságban

A brit angol nyelvjárásai és akcentusai között jelentős különbségek vannak. Dialects and accents vary amongst the four countries of the United Kingdom, as well as within the countries themselves.

The major divisions are normally classified as English English (or English as spoken in England, which is itself broadly grouped into Southern English, West Country, East and West Midlands English and Northern English), Northern Irish English (in Northern Ireland), Welsh English (not to be confused with the Welsh language), and Scottish English (not to be confused with the Scots language or Scottish Gaelic).

Each group includes a range of dialects, some markedly different from others. The various British dialects also differ in the words that they have borrowed from other languages.

Az Egyesült Királyságban tehát nemcsak az angliai angol különböző változataival találkozhatsz, hanem a skót, a walesi és az észak-írországi angollal is. A régiók közötti eltérés a kiejtésben, a szókincsben és bizonyos nyelvtani mintákban is megjelenhet.

Received Pronunciation: a standard brit kiejtés

Most people in Britain speak with a regional accent or dialect. However, about 2% of Britons speak with an accent called Received Pronunciation (also known as 'the King's English', 'Oxford English' or 'BBC English'), which is essentially region‑less.

It derives from a mixture of Midlands and Southern dialects spoken in London in the early modern period. It is frequently used as a model for teaching English to foreign learners.

A standard brit kiejtést gyakran Received Pronunciationnek, röviden RP-nek nevezik. A „Queen’s English”, a „King’s English”, az „Oxford English” és a „BBC English” elnevezések szintén ehhez a kiejtési hagyományhoz kapcsolódnak.

Fontos azonban, hogy az RP nem azonos az Egyesült Királyság teljes lakosságának beszédmódjával. A brit lakosság csak körülbelül 2 százaléka beszél lényegében régióhoz nem kötődő Received Pronunciation-akcentussal.

Miért hasznos a standard brit angol?

Ha nyelviskolába mész, akkor ott általában a brit vagy amerikai angolt oktatják, vagy ennek a keverékét, tehát ebből is kapsz, és abból is kapsz.

A tankönyvi angollal igenis lehet valamit kezdeni, mert a nyelv alapszabályait nagyon jól el lehet sajátítani. A leggyakrabban használt szavakat be lehet gyakorolni, amire aztán tudsz építkezni, ahogy te szeretnél.

Érj el egy középszintet, és utána már tudsz specializálódni. Érdemes tehát a STANDARD ANGOL nyelvet tanulnod, és utána már specializálódhatsz, aszerint hogy hol akarsz élni, dolgozni.

Nem hiszem, hogy a skót standard angolnak nagy kereslete lenne itthon. Ez a két angol standard nyelv a leggyakoribb.

A standard brit és a standard amerikai angol összehasonlítása

Az amerikai angol esetében viszont „general American English”-ről beszélhetünk, azaz egy általános amerikai angolról, amit rengetegen beszélnek, de régióktól függetlenül itt is vannak eltérések és dialektusok is.

A brit angol talán kicsit artikuláltabb, mint az amerikai angol (és itt most nem az egyes akcentusokra gondolok!). Az amerikai angol sokszor gyorsabb és a betűk kiejtéskor jobban összeolvadnak, mint a brit angol esetében, más szóval a brit angol kiejtése egy kicsit tagoltabb, persze a „standard” brit angolra gondolok, és nem az egyes akcentusokra (pl. Newcastle-i, Liverpool-i akecentus).

Viszont az is igaz, hogy a britek hajlamosak elharapni jobban a szavak végét, főleg amitt, hogy jó pár hangot nem ejtenek ki (pl. ‘r’ hang szó végén, de néha a ‘t’-t is lecsalják).

Valójában mind a kettő jól érthető egy idő után, csak az egyes kiejtési mintákra rá kell álljon a füled és itt jön képbe a gyakorlás!

A brit és az amerikai angol legfontosabb kiejtési különbségei

Az „r” hang kiejtése

Az ’R’ betűt teljesen máshogy ejti a brit, mint az amerikai angol. Az amerikai angolban az „r” betű, úgynevezett „retroflex r”, amit máshol is képzünk, mint a magyar „r” betűt, amit a szájunkban nem elől, hanem hátrább képzünk.

Erről a hangról rögtön felismerni, hogy valaki amerikai angolt beszél, mert a brit angolban ez a hang sokkal lágyabb, sőt 2 esetben nem is ejti a brit angol az „r” betűt, ellentétben az amerikai angollal, ahol viszont mindig kiejtik.

A brit angolban az „r” hangot általában nem ejtik ki szó végén, például ezekben a szavakban: singer, player, chair, bar, ear, hear.

Ha mássalhangzó van mögötte, akkor sem ejtjük az „r” hangot ezekben a példákban: hard, verb, turn, form, artificial, word.

Gyakorold ezeknek a szavaknak a kiejtését brit angollal, ejtsd ki a szavakat úgy, mint ha nem is lenne benne „r” betű, ezután próbáld kiejteni őket amerikai angollal is.

Az „a” hang eltérése

Az ’a’ betűt a brit angol legtöbbször ’a’-nak ejti, míg az amerikai angol ’e’-nek. Ez is egy olyan különbség, ami alapján rögtön ki lehet szúrni, hogy valaki brit vagy amerikai angolt beszél.

A szóközépi „t” hang

A szóközépi ’-t’-t az amerikai angol ’d’-nek ejti. Ez is egy nagyon tipikus különbség, hiszen amíg a brit angol ezt ugyanúgy ’t’-nek ejti, az amerikaiak ezt ’d’-nek ejtik.

Tökéletes példa erre a ’water’ szó angolul, amit teljesen máshogy ejt ki az amerikai és a brit angol.

A hangsúly helye

Bizonyos szavaknál máshol van a hangsúly a brit, mint az amerikai angolban. Mint azt már bizonyára tudod, az angol nyelvben, ellentétben a magyarral, más hangsúllyal ejtjük ki a szavakat.

A magyar nyelvben mindig a szó elejére tesszük a hangsúlyt, amíg az angolban NEM! Persze lehet az első szótag (syllable) is hangsúlyos, de van, hogy a második, a harmadik, vagy az utolsó a hangsúlyos, ami azt jelenti, hogy azt kell megnyomni.

A hangsúlyt, ha szótárban nézed, mindig egy aposztróffal jelölik, és amelyik szótag előtt áll, azt kell megnyomni.

Brit angol kiejtési sajátosságok

R-dropping

In most areas of England and Wales, outside the West Country and other nearby counties of the UK, the consonant R is not pronounced if not followed by a vowel, lengthening the preceding vowel instead.

This phenomenon is known as non‑rhoticity. In these same areas, a tendency exists to insert an R between a word ending in a vowel and the next word beginning with a vowel.

This is called the intrusive R. It can be understood as a merger, in that words that once ended in an R and words that did not are no longer treated differently.

Examples of R‑dropping are car and sugar, where the R is not pronounced.

T-glottalisation

Once regarded as a Cockney feature, in a number of forms of spoken British English, /t/ has become commonly realised as a glottal stop [ʔ] when it is in intervocalic position, in a process called T-glottalisation.

National media, being based in London, have seen the glottal stop spreading more widely than it once was in word endings, not being heard as "no[ʔ]" and bottle of water being heard as "bo[ʔ]le of wa[ʔ]er.

It is still stigmatised when used in word‑medial positions, such as later. Other consonants subject to this usage in Cockney English are p, as in pa[ʔ]er, and k, as in ba[ʔ]er.

A hosszú magánhangzók és a kettőshangzók

British dialects differ on the extent of diphthongisation of long vowels, with southern varieties extensively turning them into diphthongs, and with northern dialects normally preserving many of them.

As a comparison, North American varieties could be said to be in‑between. Long vowels /iː/ and /uː/ are usually preserved, and in several areas also /oː/ and /eː/, as in go and say (unlike other varieties of English, which change them to [oʊ] and [eɪ] respectively).

Some areas go as far as not diphthongising medieval /iː/ and /uː/, which give rise to modern /aɪ/ and /aʊ/. That is, for example, in the traditional accent of Newcastle upon Tyne, 'out' will sound like 'oot', and in parts of Scotland and North‑West England, 'my' will be pronounced as 'me'.

South Long vowels /iː/ and /uː/ are diphthongised to [ɪi] and [ʊu] respectively (or, more technically, [ʏʉ], with a raised tongue), so that ee and oo in feed and food are pronounced with a movement.

The diphthong [oʊ] is also pronounced with a greater movement, normally [əʊ], [əʉ] or [əɨ].

A brit angol nyelvtani sajátosságai

Gyűjtőnevek és többes szám

The tendency to drop morphological grammatical number agreement in collective nouns is stronger in British English than in North American English.

This means treating them as plural even when they are grammatically singular, when a perceived natural number prevails - especially when applying to institutional nouns and groups of people.

The noun 'police', for example, undergoes this treatment: Police are investigating the theft of work tools worth £500 from a van at the Sprucefield park and ride car park in Lisburn.

A sports team can be treated likewise: Arsenal have lost just one of 20 home Premier League matches against Manchester City.

This tendency can be observed in texts produced as early as the 19th century. For example, Jane Austen, a British author, writes in Chapter 4 of Pride and Prejudice, published in 1813: All the world are good and agreeable in your eyes.

However, in Chapter 16, the grammatical singular is used: The world is blinded by his fortune and consequence.

Negatív egyeztetés

Some dialects of British English use negative concord, also known as double negatives. Rather than changing a word or using a positive form, words such as nobody, not, nothing, and never are used within the same sentence.

While this does not occur in Standard English, it does occur in non‑standard dialects. Double negation involves two different morphemes: one that triggers the double negation, and another that is associated with the point or the verb.

A standard brit angol tanulásakor ezért különösen fontos megkülönböztetni a sztenderd nyelvi formákat a regionális és nem sztenderd dialektusoktól.

Brit angol szókincs a mindennapokban

A brit angolnak vannak olyan szavai és kifejezései, amelyek eltérnek az amerikai angol megfelelőitől. Az amerikai angollal ellentétben Nagy-Britanniában a "pissed" szó részeget jelent, nem dühöset, a "pants" alsógatyát, nem nadrágot - és az autó csomagtartója "boot", nem pedig "trunk", mint Amerikában.

A britek híresek arról, hogy mindig készek rendezett sorba állni. Lehet, hogy ezért is olyan közismert náluk a "patience is a virtue" (a türelem: erény) közmondás.

A hétköznapi szlengben az "I feel gutted" (úgy érzem, kibeleztek), holtfáradtságot jelent, a "to faff around" azt, amikor valaki csak vacakol, az időt vesztegeti, a "to whinge" pedig a nyafogós panaszkodást.

Gyakori brit angol szlengszavak

A „kerfuffle” jelenthet nagy nézeteltérést emberek között, vitát vagy akár teljes verekedést. A „to blab” azt jelenti, amikor valaki titkokat mond el másoknak.

A „klutz” ügyetlen embert jelöl, aki például gyakran kiönt valamit vagy eltör valamit. Amikor valaki teljesen össze van zavarodva, akkor „flummoxed”.

A „to canoodle” kissé régies kifejezés, amelyet akkor használunk, amikor valaki a párjával romantikusan összebújik, simogatja vagy csókolózik.

Hogyan tanuld a standard brit angolt?

Akár kezdő, akár haladó angolos vagy, érdemes a nyelv dallamára figyelni, nem arra koncentrálj, hogy mennyi szót tudsz értelmezni!

Minél többet hallgatsz egy-egy kiejtési mintát, annál jobban kezded érteni és a füled is megszokja! Szóval nem győzőm hangsúlyozni a 4 lábú asztal fontosságát az angolban, emlékszel?

A négy alapkészséget MINDIG párhuzamosan fejleszd (beszéd, hallott szövegértés, írás, olvasás), ahhoz, hogy stabil angolod legyen! Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!

Ahhoz, hogy hozzászokj akár a brit, akár az amerikai angol kiejtési mintáihoz, sokat kell hallgatnod, ez a titka.

A youtube-on rengeteg csatorna van, ahol anyanyelvi angolok kifejezetten a beszélt angol nyelvi szófordulatokat, gyakori szóhasználatokat fejtik ki. Természetesen arra az adott földrajzi helyre vonatkozóan, ahol ők élnek.

Hiszen ha egy pennnsylvania-i angol kifejezést használnál London északi részén, akkor bizony furcsán tekintenének rád. Nem baj, ha ezekkel megismerkedsz, de nem feltétlen kell neked is használnod ezeket a beszédedben.

Tehát, mielőtt válaszolnál arra a kérdésre, hogy melyik angol tetszik vagy érthetőbb jobban, először ismerkedj meg párral, és utána válassz!

Hogyan válassz brit vagy amerikai angolt?

Az, hogy az amerikai vagy a brit kiejtés jobb, teljesen irreleváns kérdés szerintem, inkább azt a kérdés tett fel magadnak, hogy Neked melyikre van szükséged?

Ha mondjuk, Angliában szeretnél élni, vagy főleg angol barátaid vannak, akkor nem kérdés, hogy a brit angolban mélyülj el jobban, de ha inkább az Egyesült Államokban, vagy ott vannak üzleti érdekeltségeid, barátaid stb, akkor nyilván erre tedd a hangsúlyt!

De egy fontos dolog, ettől függetlenül érdemes tisztában lenni mind a kettővel és hozzászoktatni a füledet mind a kettőhöz, ahhoz, hogy valóban soha ne legyenek megértési problémáid.

Ha brit angolt szeretnél tanulni, a standard brit angol megfelelő alapot ad az általános kommunikációhoz, majd később megismerkedhetsz azzal a regionális akcentussal és szókincscsel, amelyre a lakóhelyed, munkahelyed vagy személyes céljaid miatt szükséged van.

tags: #standard #brit #angol