Plusquamperfekt feltételes mód németül: a Konjunktiv II Vergangenheit képzése és használata

A német feltételes múlt idő neve Konjunktiv Plusquamperfekt, másik megnevezése Konjunktiv II Vergangenheit. Ezzel azt fejezzük ki, hogy egy múltbeli cselekvés vagy esemény nem történt meg, de megtörténhetett volna: Ich hätte das gemacht. - Megcsináltam volna.

A képzés alapja a haben vagy a sein segédige Konjunktiv Präteritum alakja, amelyhez a főige Partizip Perfekt alakja kapcsolódik: hätte vagy wäre + Partizip Perfekt. A segédige kiválasztására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi összetett múlt időnél.

A német feltételes mód helye a Konjunktiv rendszerében

A német kötőmód egy sajátos igemód, ami a magyarban ebben a formájában nem létezik. A német kötőmód jelen ideje többek között felszólítást, kívánságot, bizonytalanságot fejez ki, összetett múlt ideje (Perfekt) és jövő ideje (Futur I és Futur II) bizonytalanságot, míg egyszerű múlt ideje (Präteritum) és régmúlt ideje (Plusquamperfekt) a magyar feltételes mód jelentéstartalmát adja vissza.

A németben tehát nincs külön feltételes mód, hanem egy olyan igemód létezik, melynek jelen idejével részben a magyar felszólító mód alakjait, múlt idejeivel pedig részben a magyar feltételes módot fejezhetjük ki. Nyelvtanulás szempontjából nevezhetjük a kötőmód Präteritum és Plusquamperfekt igeideit a feltételes mód jelen és múlt idejének is, hiszen a kötőmód ezen igeidei ennek kifejezésére valók.

A kötőmód ezen két igeidejét (Konjunktiv Präteritum és Plusquamperfekt) összefoglaló néven Konjunktiv II-nak is nevezik, ez tehát a magyar feltételes mód megfelelője, míg a Konjunktiv többi igeidejét (Präsens, Perfekt, Futur I és II) összefoglaló néven Konjunktiv I-nak nevezik, ezek a bizonytalanságot, véleményt fejezik ki függő beszédben.

A Konjunktiv Plusquamperfekt alapképlete

A feltételes múltnak csak ez az egy alakja van. Képzéséhez a haben vagy a sein igék ragozott alakjára lesz szükségünk, a már megszokott Partizip Perfekt alakok mellé, csak éppen nem sima jelen vagy elbeszélő múlt, hanem feltételes jelen idejű ragozott alakokban.

A feltételes múlt képzése: hätte vagy wäre ragozott alakja + a főige Partizip Perfekt alakja. A hätte vagy wäre tartja a múlt idejű feltételes ragozást, a Partizip Perfekt alak pedig a feltételes múlt értelmét és az ige jelentését.

A németben a magyar „volna” szónak nincs külön, önálló megfelelője ebben a szerkezetben. A feltételes múlt jelentését a segédige feltételes alakja, vagyis a hätte és a wäre fejezi ki.

A haben és a sein feltételes alakjai

A haben és a sein segédigék feltételes múltban használt alakjai a Konjunktiv Präteritum alakjaiból származnak.

Haben segédigével

Az összetett múlt időben általában a haben segédigét használjuk, ezért feltételes múltban a hätte ragozott alakjai állnak a Partizip Perfekt előtt.

Ettem volna. → Ich hätte gegessen. Ich hätte das gemacht. = Én megcsináltam volna azt.

Sein segédigével

A sein segédigét azoknál az igéknél használjuk, amelyeknél a Perfektben és a Plusquamperfektben is sein áll, például bizonyos helyváltoztatást vagy állapotváltozást kifejező igéknél.

Utaztatok volna. → Ihr wäret gefahren. Er wäre gekommen. (Jött volna.) Wenn ich viel Geld gehabt hätte, wäre ich nach Deutschland gefahren. (Ha sok pénzem lett volna, Németországba utaztam volna.)

A segédige kiválasztása

A sein vagy haben kiválasztására ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi összetett múlt időnél. Értelemszerűen, az alapszabály nem változik: ami eddig „ist”-es volt, az „ist”-es lesz, ami „hat”-os, az „hat”-os, csak éppen a két segédige feltételes alakba kerül.

Ha a kijelentő mód Perfektben egy ige a haben segédigét használja, akkor a Konjunktiv Plusquamperfektben a hätte alakot alkalmazzuk. Ha a kijelentő mód Perfektben egy ige a sein segédigével áll, akkor feltételes múltban a wäre alakot használjuk.

Ragozási minták

Lernen - tanulni

Kommen - jönni

A Partizip Perfekt szerepe

A főige Partizip Perfekt alakja nem változik attól, hogy feltételes múlt időben használjuk. A változó elem a segédige: a kijelentő módú hat vagy ist helyett a feltételes alakú hätte vagy wäre áll.

A képzés képlete ezért könnyen megjegyezhető:

• haben + Partizip Perfekt → hätte + Partizip Perfekt
• sein + Partizip Perfekt → wäre + Partizip Perfekt

A feltételes múlt csak annyiban különbözik a Plusquamperfekt-től, hogy a haben és a sein feltételes jelenben lesz.

A Konjunktiv Plusquamperfekt jelentése

A Konjunktiv Plusquamperfekt a magyar feltételes múlt időnek felel meg. Olyan múltbeli eseményekről beszélünk vele, amelyek nem következtek be, de bizonyos feltételek mellett bekövetkezhettek volna.

A Konjunktiv Plusquamperfekt nem azt jelenti, hogy egy esemény biztosan megtörtént a múltban. Éppen ellenkezőleg: gyakran egy elmaradt lehetőséget, megbánást, feltételezést vagy irreális következményt fejez ki.

• Ich hätte das gemacht. - Megcsináltam volna.
• Ich wäre gekommen. - Eljöttem volna.
• Wir hätten mehr gelernt. - Többet tanultunk volna.
• Sie wäre nach Berlin gefahren. - Berlinbe utazott volna.

Feltételes mondatokban

A Konjunktiv II alakjai gyakran fordulnak elő feltételes mellékmondatokban. Az irreális feltételes mondatokban a megfogalmazott feltétel nem teljesíthető, és ennél fogva a következmény is lehetetlen.

A múltbeli irreális feltétel képlete általában:

• wenn + Konjunktiv Plusquamperfekt a feltételes mellékmondatban;
• Konjunktiv Plusquamperfekt a főmondatban.

Wenn ich Zeit gehabt hätte, wäre ich spazieren gegangen. (Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.)

Wenn er Zeit gehabt hätte, hätte er seine Freunde besucht. (Ha lett volna ideje, meglátogatta volna a barátait.)

Wenn Petra ein Auto gehabt hätte, wäre sie im Sommer nicht zu Hause geblieben. Ha Petrának lett volna autója, nyáron nem maradt volna otthon.

Wäre es gestern nicht so kalt gewesen, hätten wir Ihnen die Innenstadt gezeigt. Ha tegnap nem lett volna olyan hideg, megmutattuk volna önöknek a belvárost.

A wenn-es mondat szórendje

A wenn kötőszó után KATI szórend áll, tehát a ragozott ige a mellékmondat végére kerül.

Wenn ich Zeit gehabt hätte, wäre ich spazieren gegangen.

Ha a wenn-es mellékmondat áll a mondat elején, utána a főmondatban fordított szórend következik: az ige kerül előre.

Wenn ich Zeit gehabt hätte, wäre ich spazieren gegangen.

Ha a főmondat áll a mondat elején, a főmondat szórendje egyenes marad, a wenn-es mellékmondatban pedig továbbra is KATI szórend áll.

Ich wäre spazieren gegangen, wenn ich viel Zeit gehabt hätte. (Sétálni mentem volna, ha lett volna időm.)

A wenn elhagyása

A németben úgy is megoldhatjuk ezt, hogy a wenn-t elhagyjuk a mondat elejéről, és fordított szórenddel kezdjük a mellékmondatot, mintha kérdő mondat lenne, és ez ugyanazt fejezi ki, mintha wenn után KATI szórend lenne.

Hätte ich Zeit gehabt, wäre ich spazieren gegangen. (Ha lett volna időm, sétálni mentem volna.)

Wäre ich früher aufgestanden, hätte ich den Zug erreicht. (Ha korábban keltem volna fel, elértem volna a vonatot.)

Tehát, ha igével kezdődik a mondat, de nincs a végén kérdőjel, akkor tudhatjuk, hogy itt egy feltételes mondatról van szó, amit wenn-nel is ki lehetne fejezni.

Konjunktiv Plusquamperfekt módbeli segédigével

Ha módbeli segédige is található az állítmányban, a múlt idő rendhagyó. A segédige ilyen esetben mindig a haben. Két Infinitiv áll a mondat végén.

A módbeli segédigés feltételes múlt képlete:

hätte + főige Infinitiv + módbeli segédige Infinitiv

Ich hätte lesen können. - Tudtam volna olvasni.

Ich hätte das machen können. - Meg tudtam volna csinálni azt.

Er hätte kommen müssen. - El kellett volna jönnie.

Sie hätte die Arbeit vorbereiten müssen. - El kellett volna készítenie a munkát.

Er hätte das Buch nicht vergessen dürfen. - Nem lett volna szabad elfelejtenie a könyvet.

Du hättest mich ja fragen können. - Megkérdezhettél volna.

Die Mühe hätten wir uns sparen können. - Megspórolhattuk volna magunknak a fáradságot.

Miért haben áll a módbeli segédigével?

Egy módbeli segédige mindig kétféleképpen szerepelhet egy mondatban: egyedül, vagy másik igével. Összetett igeidők esetén a módbeli segédige a mondat végén áll, ha ragozni nem tudjuk.

Ha a módbeli segédige másik igével együtt szerepel, a németben a Partizip Perfekt helyett két főnévi igenév áll. Ezért mondjuk:

• Er hat kommen können. - El tudott jönni.
• Er hatte kommen können. - El tudott jönni.
• Er hätte kommen können. - Képes lett volna rá.

Mellékmondati szórend módbeli segédigével

Mellékmondati szórendben a ragozott segédige a mondat végére kerül, és előtte áll a főige, valamint a módbeli segédige főnévi igeneve.

Wenn du die Briefe hättest aufgeben wollen, hättest du Briefmarken kaufen müssen.

Hätte Klara nicht mitkommen können, hätten wir auch zu Hause bleiben sollen.

Ebben a szerkezetben a mondat végén áll a ragozott időbeli segédige, majd a főige és a módbeli segédige főnévi igeneve.

A würde-Form feltételes múltban

A Konjunktiv Plusquamperfekt-et is kifejezhetjük körülírásos módon. Ilyenkor a würde igével a befejezett főnévi igenév, vagyis az Infinitiv Perfekt alkot keretet.

A képlet:

würde + Partizip Perfekt + haben vagy sein

Ich würde gelernt haben. (Tanultam volna.)

Er würde gekommen sein. (Jött volna.)

Ich würde das gemacht haben. - Én megcsináltam volna azt.

Ez az alak kevésbé jellemző, és nem is szokták elsőként ajánlani, mert ezt sokkal könnyebben el lehet rontani, mint a hätte vagy wäre + Partizip Perfekt szerkezetet.

A feltételes múltban ezért általában az egyszerűbb és megszokottabb alakokat használjuk:

• Ich hätte das gemacht.
• Ich wäre gekommen.
• Ich hätte das machen können.

Feltételes múlt módbeli segédigével és würde-Formmal

Módbeli segédigét tartalmazó mondatokban a würde-Form helyett a hätte + két Infinitiv szerkezetet használjuk.

Ich hätte das machen können. - Meg tudtam volna csinálni azt.

A módbeli segédigés mondatokban a würde-Form nem alkalmazható a szokásos módon. A következő alakok helyett a két infinitíves szerkezetet használjuk:

• Ich hätte lesen können. - Tudtam volna olvasni.
• Er hätte kommen müssen. - El kellett volna jönnie.
• Sie hätte bleiben sollen. - Maradnia kellett volna.

A feltételes múlt és az óhajtó mondatok

Óhajtó mondatokban, vagyis a magyar „Bárcsak…” jelentés kifejezésére is használatos a Konjunktiv II. A „bárcsak” szónak nincs szó szerinti megfelelője a németben.

Úgy fejezhetjük ki jelentését, hogy a mondat elejére wenn-t teszünk, a mondatba az alany után pedig a nur vagy doch szót illesztjük.

Wenn ich nur mehr Zeit gehabt hätte! - Bárcsak lett volna több időm!

Wenn wir doch dort hätten essen können! - Bárcsak ehettünk volna ott!

A wenn el is hagyható:

• Hätte ich doch mehr gelernt! - Bárcsak többet tanultam volna!
• Wären wir nur früher gekommen! - Bárcsak korábban jöttünk volna!
• Hätten wir doch die Verbindung erreicht! - Bárcsak elértük volna a csatlakozást!
• Hätte ich nur die ganze Wahrheit nie erfahren! - Bárcsak sose tudtam volna meg a teljes igazságot!

A Konjunktiv Plusquamperfekt az als ob, als wenn és als mondatokban

A Konjunktiv II előfordul még az als ob, als wenn és als („mintha”) kötőszóval bevezetett mellékmondatokban.

Mindhárom kifejezés azt jelenti, hogy „mintha”, de az als ob és als wenn után KATI szórend áll, az als után pedig fordított szórend.

Múltbeli eseményre vonatkozó hasonlítás esetén Konjunktiv Plusquamperfektet használunk:

• Thomas ist heute so müde, als wenn er viel gearbeitet hätte.
• Thomas ist heute so müde, als ob er viel gearbeitet hätte.
• Thomas ist heute so müde, als hätte er viel gearbeitet.

Mindhárom mondat jelentése: Thomas ma olyan fáradt, mintha sokat dolgozott volna.

Olyan szép a házatok, mintha most építettétek volna. - Euer Haus ist so schön, als ob ihr es gerade gebaut hättet.

Olyan szépen énekelsz, mintha tanultad volna. - Du singst so schön, als ob du gelernt hättest.

Úgy tesz, mintha még sosem látott volna bennünket. - Er tut so, als ob er uns noch nie gesehen hätte.

Feltételes jelen és feltételes múlt összehasonlítása

A Konjunktiv Präteritum a magyar feltételes jelen időnek, a Konjunktiv Plusquamperfekt pedig a magyar feltételes múlt időnek felel meg.

A két mondat közötti különbség az időviszony: az első egy jelenbeli vagy jövőbeli, irreális feltételről szól, a második pedig egy múltban már lezárult, meg nem valósult lehetőségről.

A Konjunktiv II és a würde-Form kapcsolata

A német feltételes mód jelen és múlt idejű alakjának képzésére is kétféle módszer van. A Konjunktiv Präteritum képezhető a főige Präteritum alakjából, vagy egy összetett formában, a würde + Infinitiv szerkezettel.

A Konjunktiv Plusquamperfekt képezhető a hätte vagy wäre + Partizip Perfekt szerkezettel, illetve körülírásosan a würde + Infinitiv Perfekt alak segítségével.

A würde-Form-nak leginkább akkor van jelentősége, ha az egy szóból álló Konjunktiv Präteritum alakja egybeesik a kijelentő mód Präteritum alakjával, a gyenge igék esetében mindig, illetve szóban is sok más ige esetében.

Az egy szóból álló alakokat akkor használjuk, ha a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy nem kijelentő módú, hanem kötőmódú alakról van szó. Egyébként a würde-Form használata egyre jobban terjed az egyszerű alak rovására.

Szenvedő szerkezet és Konjunktiv Plusquamperfekt

Többféle német szenvedő szerkezet létezik. Ezek közül a leggyakoribb a Vorgangspassiv, vagyis a folyamatot kifejező szenvedő szerkezet, és a Zustandspassiv, vagyis az állapotot kifejező szenvedő szerkezet.

Vorgangspassiv feltételes múltban

A folyamatot kifejező szenvedő szerkezet feltételes múlt idejének képzése:

wäre + Partizip Perfekt + worden

Der Brief wäre geschrieben worden. - A levelet megírták volna.

Wenn der Hund am Abend gefüttert worden wäre, hätte er nicht die ganze Nacht gebellt.

Ha a kutyát este megetették volna, nem ugatta volna végig az éjszakát.

Zustandspassiv feltételes múltban

Az állapotot kifejező szenvedő szerkezet feltételes múlt idejének képzése:

wäre + Partizip Perfekt + gewesen

Wenn der Laden schon um 6 geöffnet gewesen wäre, hätte ich zum Frühstück frisches Brot essen können.

Ha az üzlet már hatkor nyitva lett volna, friss kenyeret ehettem volna reggelire.

Gyakori hibák

A hätte és wäre összekeverése

Nem minden igével használható a hätte, és nem minden igével használható a wäre. A segédigét a Perfektben és a Plusquamperfektben megismert szabályok szerint kell kiválasztani.

• Ich hätte gelernt.
• Ich hätte gegessen.
• Ich wäre gekommen.
• Ich wäre gefahren.

A Partizip Perfekt helyett helytelenül használt Infinitiv

Ha nincs módbeli segédige, akkor a főige Partizip Perfekt alakja áll a mondatban: Ich hätte das gemacht.

Ha a mondatban módbeli segédige és egy másik ige is szerepel, akkor két Infinitiv áll a mondat végén: Ich hätte das machen können.

A sein használata módbeli segédigével

Ha módbeli segédige is található az állítmányban, a segédige ilyen esetben mindig a haben, még akkor is, ha a főige önmagában egyébként sein segédigével állna.

Ezért mondjuk:

• Ich wäre gekommen. - Eljöttem volna.
• Ich hätte kommen können. - El tudtam volna jönni.

A szórend figyelmen kívül hagyása

Főmondatban a ragozott segédige a második helyen áll, a Partizip Perfekt pedig a mondat végére kerül.

Ich hätte den Brief geschrieben.

Wenn-es mellékmondatban a ragozott segédige a mondat végére kerül.

Wenn ich den Brief geschrieben hätte, wäre ich zufrieden gewesen.

Módbeli segédigével a mellékmondat végén három igei elem sorrendje alakul ki: a főige Infinitivje, a módbeli segédige Infinitivje, majd a ragozott haben.

Wenn ich den Brief hätte schreiben können, wäre ich zufrieden gewesen.

Összefoglaló képletek

A legfontosabb alapképlet tehát: hätte vagy wäre + Partizip Perfekt. Módbeli segédigével a Partizip Perfekt helyett két Infinitiv áll, a szenvedő szerkezetekben pedig a worden vagy a gewesen egészíti ki a szerkezetet.

tags: #plusquamperfekt #felteteles #mod