Present participle melléknévként az angolban

A present participle az angol ige -ing végű alakja, amelyet igékből képzünk, és amely a mondatban többek között melléknévi, igei vagy határozói szerepet tölthet be. Magyarul folyamatos melléknévi igenévként ismerjük, képzője általában az -ó/-ő: például érez - érző, horkol - horkoló, van - lévő.

A present participle melléknévi használatban rendszerint egy főnevet jellemez, és cselekvő jelentést hordoz: the rising sun - „a felkelő nap”, a living writer - „egy élő író”, the man standing in front of the door - „az ajtó előtt várakozó férfi”.

A present participle képzése

Minden angol igének van present participle alakja. A képzés alapvető szabálya, hogy az ige szótári alakjához az -ing végződést illesztjük: smile - smiling, dance - dancing, cry - crying, see - seeing, take - taking.

A legtöbb ige esetén tehát a szótő + -ing szerkezetet használjuk. A folyamatos melléknévi igenév az ige egyik formája, egy személytelen alak, amit az -ing végződés hozzáadásával hozunk létre.

Helyesírási szabályok

A helyesírási tudnivalók teljes mértékben megegyeznek a gerundnél tanultakkal, például a szóvégi nem ejtendő E betű eltűnik, a szóvégi mássalhangzó megduplázódik, ha az alapszó egy szótagú, rövid magánhangzójú és egy mássalhangzóra végződik, a britben megduplázzuk a szóvégi L betűket is sok esetben.

A present participle és a gerund különbsége

Az -ing végződés önmagában nem dönti el, hogy az alak present participle vagy gerund. A gerund alakja megegyezik a V-ing alakjával, de a gerund főnévi szerepet tölt be a mondatban, míg a present participle általában igei, melléknévi vagy határozói szerepben jelenik meg.

Az -ing végződés nem feltétlenül csak igéket és mellékneveket jelölhet, hanem főnévi szerepben is állhat, ezt hívjuk gerund-nak. Running is good for our health. (A futás jót tesz az egészségnek.) - nem folyamatos melléknévi igenév!

A folyamatos igenenév képzéséhez, a legtöbb ige esetén a szótő + ing szerkezetet használjuk. Az IMPREVO-ban Ving-nek [Verb + ing : Ige + ing] neveztük el, magyar nyelvű angol nyelvtankönyvekben gyakran az ige “inges” alakjának nevezik.

A present participle jelentése

A present participle bizonyos mértékig ötvözi az ige és a melléknév jelentéselemeit. Valamilyen eseményleírásra alkalmasak - ez az igével rokon vonás, miközben jelzői szerephez jutnak - ez pedig a melléknevek sajátja.

Fontos azonban kiemelni, hogy a szófaj sem nem ige, sem nem melléknév, ebből pedig az következik, hogy nem használható sem igék, sem melléknevek szerepében. Mégis, általánosságban ezt mondhatjuk: a present participle általánosan jelzői szerepet kap a mondatban.

A present participle aktív jelentéssel bír, míg a past participle passzív jelentéssel. A folyamatos melléknévi igenév cselekvő jelentésű igealak.

Present participle melléknévi szerepben

A főneveket jellemezhetjük present participle-lel, és valamilyen tulajdonságukat írhatjuk le a segítségével. Ez azonban nem automatikus: a mellékneveket az esetek többségében és alapszabályként nem cserélhetjük ki folyamatos melléknévi igenévvel.

Az alapszabály ez: present participle csak akkor használható jelzői szerepben, ha annak van valamilyen vonzata vagy kiegészítése. A vonzat alatt legfőképp tárgyat vagy valamilyen határozót értünk.

A főnév, a participle és a vonzat sorrendje

Ha a present participle-nek vonzata van, a szerkezetben a főnév után következik a participle, a vonzat pedig magát a participle-t is követi.

főnév + present participle + vonzat

A vonzat nélküli present participle alapszabály szerint nem használható az angolban. A fenti szerkezetben a melléknévi igenév a főnév mögött áll, mert hozzá tartozó tárgy vagy határozó követi.

Ez pontosan ellentétes a magyar szabályokkal, ahol a vonzat + melléknévi igenév + főnév sorrend a természetes. A magyarban természetes például az „asztalon fekvő könyv”, ahol a vonzat megelőzi a melléknévi igenevet, míg az angolban a sorrend: the book lying on the table.

Példák vonzatos present participle szerkezetekre

The book lying on the desk in front of me reminded me of my homework. Az asztalon fekvő könyvről eszembe jutott a házi feladatom. The man standing next to me was singing loudly. A mellettem álló férfi hangosan énekelt.

The train going to Berlin also stops in Dresden. A Berlinbe menő vonat Drezdában is megáll. The woman greeting us at the door was very nice. Az ajtóban minket üdvözlő asszony nagyon kedves volt.

The problem arising from debts is usually hard to tackle. Az eladósodásból adódó problémákat általában nehéz megoldani.

Minden esetben vonzatra van szüksége tehát az ilyen szerkezeteknek. Van olyan, hogy Berlinbe menő vonat, de nincs * menő vonat; van asztalon heverő könyv, de nincs * heverő könyv; van a kezemben lévő tárgy, de nincs * lévő tárgy; van az ország közepén elterülő síkság, de nincs * elterülő síkság.

Amikor a present participle a főnév előtt áll

A vonzatos szerkezetekben a present participle rendszerint a főnév után áll, de az idiomatikus kifejezésekben és az állandósult szószerkezetekben úgy használjuk, mintha teljesen normális, hétköznapi melléknevek lennének: semmiféle vonzatra nincs szükség, és megelőzik a főnevet, amelyre vonatkoznak.

Van viszont alvó oroszlán, dolgozó emberek, repülő csészealj, állólámpa - és az angolban is. Ezekből nagyon sok van, egy helyen kigyűjteni őket reménytelen és értelmetlen vállalkozásnak tűnik. Megtanulni inkább a szövegek vizsgálata során érdemes őket.

Az -ing végű melléknevek

Nem szabad összetéveszteni az állandósult present participle kifejezéseket a már teljesen és végérvényesen melléknévvé alakult, ma már így, melléknévként kezelt formákkal.

Ilyen például a shining („csillogó, fényes”), moving („megrendítő, megható”), thrilling („borzongató”), surprising („meglepő”), interesting („érdekes, érdekfeszítő”) és boring („unalmas, untató”).

Ezek eredetileg szintén egyszerű melléknévi igenevek voltak, hiszen mindegyik egy igéből lett képezve: to shine, to move, to thrill. Ezeket ugyanúgy, mindenféle korlátozások nélkül használjuk, mint bármely más melléknevet.

Present participle-t használhatunk melléknévként a következő mondatokban: It was an amazing film. Dark billowing clouds often precede a storm. He was trapped inside the burning house. Many of his paintings show the setting sun.

That smiling girl seems very friendly. (Az a mosolygó lány nagyon barátságosnak tűnik.) That actor is a living legend. (Az a színész egy igazi élő legenda.)

A present participle a folyamatos igeidőkben

A folyamatos melléknévi igenév az ige folyamatos alakjának része. Ezt az alakot használjuk a be ige után a folyamatos igeidőkben is.

I don’t like the fact that you are smoking. (Nem tetszik, hogy dohányzol.) I was reading when you called me. (Épp olvastam, amikor felhívtál.)

A present participle mozgást és pozíciót kifejező igék után

A folyamatos melléknévi igenév mozgást és pozíciót kifejező igék után is használható. Ez a szerkezet különösen hasznos a to go igével.

She went shopping. I go running every morning. He lay looking up at the clouds. She came running towards me.

A present participle észlelést kifejező igék után

Az észlelést kifejező igék után használt szerkezet: ige + tárgy + present participle.

I heard someone singing. He saw his friend walking along the road. I can smell something burning! I watched the birds flying away.

Van egy jelentésbeli különbség aközött, amikor egy ilyen mondatot present participle-lel használunk, vagy pedig zéró főnévi igenévvel. A főnévi igenév egy befejezett cselekvésre utal, miközben a folyamatos melléknévi igenév egy folyamatban levőre.

A present participle a spend és a waste igékkel

A spend és a waste igékkel használt szerkezet: ige + idő- vagy pénzkifejezés + present participle.

My boss spends two hours a day travelling to work. Don’t waste time playing computer games! They’ve spent the whole day shopping. I wasted money buying this game.

A present participle a catch és a find igékkel

A catch és a find igékkel használt szerkezet: ige + tárgy + present participle.

A catch igével a melléknévi igenév mindig olyan cselekvésre utal, amely bosszúságot vagy idegességet okoz. Ez nem így van a find igével, mivel ez nem érzelmekhez kötődik.

If I catch you stealing my apples again, there’ll be trouble! Don’t let him catch you reading his letters. I caught him going through my bag.

We found some money lying on the ground. They found their mother sitting in the garden.

Két párhuzamos vagy egymást követő cselekvés

Amikor két cselekvés párhuzamban történik, és ugyanaz a személy vagy dolog hajtja végre őket, a present participle segítségével leírhatjuk ezek közül az egyiket.

Amikor az egyik cselekvés a másikat rögtön követi, és ugyanaz a személy vagy dolog viszi végbe, az első cselekvést kifejezhetjük present participle-lel.

Ha két cselekvés közül mindkettő egy időben zajlik, ráadásul ugyanaz az alany mindkét esetben, present participle igealakot használunk. Mindkét feltételnek teljesülnie kell ebben az esetben.

Peter is walking in the garden singing. (Péter énekelve sétál a kertben.) I found this creditcard walking home from the office. (Az irodából hazamenve ezt a bankkártyát találtam / Ezt a bankkártyát találtam, amikor hazamentem az irodából.)

A present participle ok vagy indíték kifejezésére

A present participle használható olyan kifejezés helyett, amely az as, since vagy because szavakkal kezdődik. Ebben az esetben a melléknévi igenevet tartalmazó kifejezés egy cselekvés okát vagy indítékát magyarázza meg.

Feeling hungry, he went into the kitchen and opened the fridge. Being poor, he didn’t spend much on clothes. Knowing that his mother was coming, he cleaned the flat. He whispered, thinking his brother was still asleep.

Knowing how unsafe the area was, he decided not to travel. = Because he knew how unsafe the area was…

Present participle-es melléknévi igeneves mondatrészek

A melléknévi igeneves mondatrészeket akkor használhatjuk, ha a stílusunkat vagy mondatainkat szeretnénk változatosabbá tenni, illetve ha több információt szeretnénk rövidebben egy mondaton belül kifejezni.

A present participle-t használva lerövidítettük a mondatot. A present participle-t használjuk, mivel egy cselekvésről van szó. Az egyszerű és a folyamatos cselekvésnél is ezt az alakot használhatjuk.

Vonatkozói mellékmondat rövidítése

A szerkezet használható egy relative clause, vagyis vonatkozó mellékmondat kiváltására is. Ilyenkor elhagyjuk a vonatkozó névmást és a segédigéket is.

Do you know that man standing in the corner? = Do you know that man who is standing in the corner? Anyone taking a photograph will be arrested. = Anyone who takes a photograph…

A fenti példák több mondattal is elmondhatók: the book lying on the desk - the book which was lying on the desk; the man standing next to me - the man who was standing next to me; the train going to Berlin - the train which goes to Berlin; the woman greeting us - the woman who greeted us; the problem arising from debts - the problem that arises from debts.

Fontos észrevenni, hogy a két forma nem abban különbözik, hogy „elhagytunk egy which is részt”, egyrészt mert nem tudni, hogy milyen kötőszó kell, másrészt mert egyáltalán nem biztos, hogy ha teljes mondatot mondok, akkor folyamatos, ing-es alakú igét kell használnom.

Fordítva egyszerűbb: ha vonatkozói alárendelésű mellékmondatot akarok egyszerűsíteni, akkor majdnem minden esetben megtehetem ezt a present participle használatával.

Rövidítés időhatározói jelentéssel

A present participle használható akkor is, ha két cselekvés egy időben történik, és az alany azonos. He sat at the lakeside, surrounded by trees, writing a letter. = He was surrounded by trees and he was writing a letter.

A present participle-lel rövidebb és tömörebb mondatot hozunk létre, miközben az eredeti mondat eseménykapcsolata megmarad.

Rövidítés okhatározói jelentéssel

A szerkezet akkor is használható, ha valaminek az okát szeretnénk elmondani. Seeing Liz at the table, John went to say hello to her. = When John saw Liz at the table, he went to say hello to her.

Knowing how unsafe the area was, he decided not to travel. = Because he knew how unsafe the area was.

Present participle és past participle

A participle, vagyis melléknévi igenév két fő alakja a present participle és a past participle. A present participle az ige + ing alakja, például seeing és taking, a past participle pedig az ige harmadik alakja, például seen és taken.

A befejezett melléknévi igenév szenvedő jelentésű igealak. A past participle-t használjuk, mivel egy szenvedő szerkezetet váltottunk ki.

The film, directed by Smith, won an award. = The film, which was directed by Smith, won an award.

A past participle-lel legtöbbször előidejűséget fejezünk ki: They live in a house built some hundred years ago. - Egy évszázadokkal ezelőtt épült házban élnek.

A present participle és az infinitive elkülönítése

Az infinitive gyakran az ige szótári alakját jelenti, máskor pedig a „to + ige szótári alakja” kombinációt. Az infinitive számos nyelvtani szerkezetben használatos, és vannak igék, amelyek megkövetelik, hogy utánuk infinitive álljon.

A gerund és az infinitive is használható főnévként, de különböző helyzetekben és szerkezetekben használjuk őket. Az infinitive gyakran cél vagy szándék kifejezésére szolgál, míg a gerund általánosabb cselekvéseket vagy tevékenységeket ír le.

To nélkül használatosak az igék a következő segédigék után: do, may, might, can, could, shall, will, should, would, must, needn’t, mustn’t, need, dare.

A present participle helye a mondatban

A present participle a mondatban többféle szerepben jelenhet meg: lehet egy folyamatos igeidő része, lehet főnév előtt vagy után álló jelzői elem, alkothat rövidített vonatkozói mellékmondatot, továbbá kifejezheti két cselekvés egyidejűségét vagy egy cselekvés okát.

• Folyamatos igeidőben: I am working.
• Főnév előtti állandósult kifejezésben: a sleeping lion.
• Vonzattal álló jelzői szerkezetben: the man standing next to me.
• Észlelést kifejező ige után: I heard someone singing.
• Idő vagy pénz kifejezése után: They’ve spent the whole day shopping.
• Két párhuzamos cselekvés kifejezésére: Whistling to himself, he walked down the road.
• Ok vagy indíték kifejezésére: Feeling hungry, he went into the kitchen.

A present participle tehát olyan -ing végű angol igealak, amelynek értelmezését mindig a mondatbeli szerepe határozza meg. Ugyanaz az alak lehet folyamatos igeidő része, melléknévi értékű jelző, rövidített vonatkozói mellékmondat vagy gerundtól eltérő, cselekvő jelentésű igenévi forma.

tags: #present #participle #melleknev