A m ultban történt események megfelelő kifejezése minden nyelvben központi kérdés. Az angolban például tucatnyi megoldás létezik az elmúlt történések közlésére, míg a magyarban csak egyféle múlt időt használunk. A német nyelv a kettő között helyezkedik el: bár három múlt időt is ismer, ezek a jelentést alig-alig befolyásolják. Ha már van némi jártasságod a németben, akkor biztosan tudod, hogy kivételekkel és rendhagyó igékkel is számolnod kell. Ez valóban így van, hiszen bizonyos szavak meglepő alakot vesznek fel múlt idő esetén.
A jelen idő természetesen a leggyakrabban előkerülő igeidő. Ahhoz, hogy boldogulj vele, először minden igének meg kell tanulnod a szótári alakját. Ez azonban nem nagy ördöngösség, mert a németben az igék túlnyomó többsége -en vagy -n végződést kap szótári alakban. Maradva a német igeragozásnál, tekintsünk egy percre a jövőbe. A harmadik igeidővel, azaz a múlt idővel később részletesen is foglalkozunk. Mielőtt azonban rátérnénk cikkünk tárgyára, vessünk egy pillantást az Umlautos és a Brechungos igékre. Ezt a múlt időt kell a legjobban ismerned, mert az esetek túlnyomó többségében ezt használják a németek. Biztos felmerül benned, hogy mikor használj habent, és mikor kell a sein segédigéhez folyamodnod. Bár a Perfekt lényegében mindig helyes és bármikor használható, nem árt ismerni a Präteritum német múlt idő használatát sem.
Akárhogy is hívod, a Präteritum képzése mindig ugyanúgy működik: a főnévi igenév végéről lekerül az -n vagy -en végződés, a helyére pedig a személyes névmásnak megfelelő rag kerül. Kivételek azonban akadnak, és ezek többsége a vegyes vagy az erős igékre köthető. Néhány igen gyakori ige is ide tartozik, nem árt tehát időt szánnod a megtanulásukra. A jó hír az, hogy a rendhagyó igéknél az E1 és E3 alak ugyanaz, egy példa alapján pedig az összes többit már könnyű lesz létrehozni. Ahogy már említettük, a Präteritum bizonyos esetekben egyszerűbb, mint a Perfekt. Akkor kerül elő a nyelvhasználat során, ha összetett mondatot alkotsz, amelyben két múltbéli cselekvés is található.
AMIT a Präteritumról tudni érdemes: Präteritum a hétköznapi beszédben ritkábban előforduló német múlt idő. Ha az ige töve t vagy d betűre végződik (pl. Figyelem! A jelen idővel ellentétben E/3-ban nem kap az ige külön -t ragot a végére!). Sok ige rendhagyóan képzi a Präteritum alakot. A rendhagyó igék töve eltér a szabályos igékétől (ezt meg kell tanulni), és a ragok is mások, E/1-ben és E/3-ban nem kapnak ragot egyáltalán. Ha a tő ß-re végződik, akkor E/2-ben és T/2-ben e hangot is betoldunk (pl. ...)
A német múlt idő szempontjából a rendhagyó igéket két csoportra oszthatjuk: erős és vegyes igékre, vegyes ige például a bringen. A vegyes igék annyiban különböznek az erős igéktől, hogy nem csak megváltozik a tő, hanem -te ragot is kap az ige (tehát a szabályos és a rendhagyó ragozás “ötvöződik”, mert a többi rendhagyó ige nem kap -te ragot). Ha ezek rendhagyó szótári alakját megtanuljuk, a Präteritum alakot az erős igékkel hasonlóan lehet képezni, tehát különösebb jelentősége nincs annak, hogy valaki meg tudja-e különböztetni egymástól a vegyes és erős igéket, hiszen mindkettő rendhagyó és csak meg kell tanulni az alakjukat.
Sajátosságuk tehát, hogy a tőhangzó is megváltozik, és -te végződést is kapnak, szemben például az erős igékkel. Erre a kérdésre a válasz igen egyszerű: szinte bármikor használhatjuk a Präteritumot, és kifejezhetünk vele múlt idejű cselekvést, történést. Amit tehát a magyarban múlt idővel fejezünk ki, azt a németben is kifejezhetjük Präteritummal; az esetek 90%-ában nem helytelen, ha Präteritumot használunk. Azonban a gyakorlatban nem használják gyakran a Präteritumot, helyette inkább a másik múlt időt, a Perfektet használják. Nem fejez ki a Präteritum és a Perfekt más-más jelentést, tehát nincs olyan különbség a két múlt idő használata között, mint pl. Gyakorlatilag azonban leginkább csak a következő igéket használják Präteritumban, és nem Perfektben: sein, haben, werden és a módbeli segédigék, valamint a sehen, sagen, wissen.
Időhatározói mondatokban van csak szigorúbb szabály arra, hogy milyen múlt időt kell használni (például a nachdem - miután szó mellett). Így a nachdem kezdetű mellékmondatban nem állhat Präteritum, a mondat másik felében azonban igen. A videóban feltételezem, hogy a múlt idő képzését már ismered --> itt most a használatbeli különbségekről lesz szó. Präteriummal. régmúlt, és igen ritkán, speciális esetekben kell használni. Eset az előidejűség - utóidejűség.
Miután kitakarítottam a lakást, bevásároltam. --> tehát itt előbb történt a takarítást, ezt követően történt a bevásárlás. Wohnung geputzt hatte, kaufte ich ein.
igeidőt használhatjuk bármikor. Habe gesehen - láttam. távolságtartónak. Ha pl. vagy egy katonatiszt. írott változata. Kivételek! használjuk, ezt szokta meg jobban a német fül. Perfekt alakjukkal soha nem fogsz találkozni; természetesen előfordul. egy kulcsot. Azt furcsának találtam. ténylegesen adni valamit --> Perfekt. Adtam neked egy csokit. használata múlt időben Präteritum --> es gab + A A faluban volt egy iskola. Präteritum alakban használjuk. Hogy hívták őt? Már nem emlékszem. Igerelnél, gyakorlatilag mindegy, melyiket használod: wissen (tudni): wusste / habe gewusst. - Ich wusste die Adresse nicht. = Ich habe die Adresse nicht gewusst. kennen (ismerni): kannte / habe gekannt. a tanárt. Ich kannte den Lehrer. = Ich habe den Lehrer gekannt. denken (gondolni): dachte / habe gedacht. gondoltam erre a lehetőségre. - Ich dachte an diese Möglichkeit nicht. JELENRE, akkor csak Perfektet használhatunk. Jani hat uns zum Abendessen eingeladen.
1. A Präteritum a hétköznapi beszédben ritkábban előforduló német múlt idő. Ha az ige töve t vagy d betűre végződik (pl. Figyelem! A jelen idővel ellentétben E/3-ban nem kap az ige külön -t ragot a végére! Sok ige rendhagyóan képzi a Präteritum alakot. A rendhagyó igék töve eltér a szabályos igékétől (ezt meg kell tanulni), és a ragok is mások, E/1-ben és E/3-ban nem kapnak ragot egyáltalán. Ha a tő ß-re végződik, akkor E/2-ben és T/2-ben e hangot is betoldunk (példák).
A Präteritumot két csoportra oszthatjuk: erős és vegyes igékre. A vegyes igék annyiban különböznek az erős igéktől, hogy nem csak megváltozik a tő, hanem -te ragot is kapnak. Ha ezek rendhagyó szótári alakját megtanuljuk, a Präteritum alakot az erős igékre hasonlóan lehet képezni, tehát mindkettő rendhagyó. A tőhangzó is megváltozik, és -te végződést is kapnak. Szemben az erős igékkel, ahol a ragok mások.
Szinte bárhol használható a Präteritum, és kifejezhetünk vele múlt idejű cselekvést vagy történést. Amit tehát a magyarban múlt idővel fejezünk ki, azt a németben is kifejezhetjük Präteritummal; az esetek 90%-ában nem helytelen, ha Präteritumot használunk. A gyakorlatban azonban ritkán használják, hiszen gyakrabban alkalmazzák a Perfektet. Nem fejez ki a Präteritum és a Perfekt különbséget ugyanúgy, tehát nincs olyan, mint más nyelvekben: gyakran mindkettő rendhagyó, de nincs kizárólagos jelentésbeli megkülönböztetés.
Azonban leginkább csak a következő igéket használják Präteritumban, és nem Perfektben: sein, haben, werden és a módbeli segédigék, valamint a sagen, wissen, denken és mások. Módbeli segédigék esetén az időhatározói mondatokban van csak szigorúbb szabály, hogy milyen múlt időt kell használni (például nachdem körül). Ezek a kötőszavak részint csak segítségként vannak, nélküük is pompás időegyeztetést lehet végezni, ilyenkor nincs KATI, hanem egy másik kötőszóval kapcsolunk össze mondatokat.
Az igeidők képzésével folytatódik a történet: a régmúlt neve Plusquamperfekt, amit sokszor Vorvergangenheit-nek vagy Präteritumperfekt-nek is hívnak. Minek három múlt egyáltalán a németben? Nos, ez érdekfeszítő kérdés lehet, mert a sima Perfekt és Präteritum kifejezhet mindent, ami a múltról tudni kell. A befejezett jelen kihat a jelenre, de a múlt idő pedig lezárt múltról szól, amelynek nincs kihatása a jelenre. A régmúlt tehát akkor használatos, amikor két jelenre nem ható múlt esemény közül a régebbit szeretnénk hangsúlyozni, hogy a másik előtte történt.
Hogyan képezzük? Nos, a német egy idő után már nem törekszik arra, hogy mindennél új dolgokat találjon ki, a meglévőket kicsit átalakítja. Az alap jövő idő segédigéje állhat ragozatlan formában, vagy a befejezett főnévi igenév alakokkal is, amelyeknél passzív képzés is lehetséges. Lehet szó elbeszélő múlt alakokról is, ahol a würden + Infinitiv körülírást használjuk, vagy ahol a már adott múlt idős alakokat átformálva, egy -e módraggal és más szerkezetekkel dolgozunk. A Plusquamperfekt tehát lehetőséget ad arra, hogy események közötti időegyeztetést mutassunk. Németül ez a kötés különböző példákkal illusztrálható, például nachdem vagy sobald használatával, hogy melyik cselekvés volt régebbi, és melyik követi az előbbit.
Végül egy gyakorlati összevetés: a Präteritum a hétköznapi beszédben ritkábban előforduló múlt idő, míg a Perfekt általában uralkodóbb az aktuális beszédben. A német nyelv elsajátítása során az igeidők helyes használata kulcsfontosságú. 1. Összesen hat igeidő van, amelyek két fő csoportra sorolhatók: jelen és múlt idő. 2. A jelen idő a legegyszerűbb és leggyakrabban használt igeidő. 3. A Perfekt helyes használata sokszor elegendő, de a Präteritum is szükséges lehet összetettebb mondatokhoz. 4. A Plusquamperfekt használatát főként akkor érdemes alkalmazni, ha egy múltbeli esemény előtt történt valamiről beszélünk. 5. A jövő idő is jelen van a német igeidők között, és bizonyos szerkezetekkel a jövőre utaló befejezett cselekvéseket is kifejezhetünk. 6. A gyakorlás és a következetes tanulás révén mind a beszédben, mind az írásban könnyen alkalmazhatóvá válik mind a hat igeidő. Ne feledd, hogy a nyelvtanulás nem sprint, hanem maraton - lépésről lépésre haladj, és ne félj hibázni, mert a hibákból tanulunk a legtöbbet! Ha úgy érzed, elmélyítenéd tudásod, akkor nagyon szívesen segítünk ebben!