A produktív nyelvi kompetencia a nyelv létrehozásának képessége, vagyis elsősorban a beszédhez és az íráshoz kapcsolódik. A beszéd és hallás párban a produktív készség a beszéd, az olvasás és írás párban pedig a produktív készség az írás.
Mind a bemenet, mind a kimenet fontos és hasznos az ember utazása során. A megértéshez szükséges a hallásértés és az olvasás, a gondolatok kifejezéséhez és a hatékony kommunikációhoz pedig a beszéd és az írás fejlesztése.
A produktív és a befogadó nyelvi készségek
A nyelv létrehozása azt jelenti, hogy létrehozod azt. Az emberek többsége számára az a cél, hogy képes legyen nyelvet létrehozni, különösen a beszédben.
Akadémiai környezetben az egyik részcélod az lehet, hogy erős esszéket írj. A napi kommunikáció során ahhoz, hogy barátokat szerezz, nyelvet kell produkálnod, akár sms-ben és üzenetküldésben, akár szemtől szembeni interakciókban.
Az ötletei kifejezésének és hatékony kommunikációjának képessége produktív készségeinek fejlesztésén múlik. A produktív készségekhez kapcsolódó tevékenység során a tanuló nem csupán felismeri vagy megérti a nyelvi elemeket, hanem önállóan felhasználja őket szóbeli vagy írásbeli közlésben.
Ha elolvasta a fenti részt, egyértelműnek kell lennie, hogy az olvasás és a hallgatás a kommunikáció fogadó végének készségei. Miközben ezt a blogot olvasod, valójában a befogadó képességeidet használod.
Ugyanez vonatkozik arra, amit csinálsz, amikor tévéműsort nézel. Ezeket a készségeket hogyan fogadjuk el a nyelvben.
| Készségpár | Befogadó készség | Produktív készség |
|---|---|---|
| Beszéd és hallás | Hallásértés | Beszéd |
| Olvasás és írás | Olvasásértés | Írás |
A produktív nyelvi kompetencia összetevői
Minden nyelvnek, ahogyan ezt említettük, három egymással szervesen összefüggő komponensből álló eszköztára van: van hangzós (és/vagy írott formája), van lexikája és grammatikája (Budai, 2010: 41).
Ennek alapján az idegennyelv-tanulás részei a szókincs, a nyelvtani szerkezetek és nyelvi funkciók, amely alapokra épül a 4 nyelvi készség: a hallás utáni megértés, a beszéd, az írás és az olvasás.
Ez az, aminek tanítása, tanulása egy-egy nyelvi óra anyagát képezi, és amelyek általában egymással összefüggésben jelentkeznek (pl. a szókincs tanulása során a kiejtés tanítása).
Chomsky (1965) bizonyos értelemben Saussure langue- és parole-modelljét elevenítette föl a kompetencia és a performancia fogalmával, amelyben az előbbi a nyelvet tökéletesen beszélő egyed tudása egyfajta abszurd, ideális változatban; a performancia pedig ennek a tudásnak az alkalmazása konkrét helyzetekben.
Elképzelésének bőséggel akadtak ellenzői és támogatói az Atlanti-óceán mindkét partján. A britek közül Hymes (1971) állít föl egy szintén kétdimenziós modellt, miszerint a nyelvi tudáshoz szociolingvisztikai tudás is tartozik a kommunikatív kompetencia kiteljesítésében.
Ugyanakkor az Egyesült Államokban Savignon (1972) empirikus úton jutott el a kommunikatív kompetencia fogalmához, amelyben e képesség interaktív jellegét hangsúlyozza, valamint az interakcióban részt vevők kooperációjának fontosságát.
Miért fontos a beszéd?
A beszéd a hallásértéssel alkotott készségpár produktív tagja. A beszéd során a tanuló a rendelkezésére álló szókincset, nyelvtani szerkezeteket, kiejtési mintákat és kommunikációs stratégiákat valós időben alkalmazza.
A hatékony kommunikáció záloga a működőképes, érthető beszéd, melynek kritériumai: az érthetőség, a következetesség és az elfogadhatóság (Bárdos, 2000).
Szem előtt tartandó az érthetőség céljának teljesülése, ami alatt azt értjük, hogy a kommunikációban részt vevő célnyelvi beszélő egyszerűen, könnyen megértse a partnerét, aki az adott nyelvet idegen nyelvként használja.
A partner tehát tudja beazonosítani azokat a hangokat, amelyeket hall. Cél a hatékony kommunikáció, záloga a működőképes, érthető beszéd, melynek kritériumai: az érthetőség, a következetesség és az elfogadhatóság (Bárdos, 2000).
A kiejtés szerepe a beszédben
A kiejtésnek 4 fő összetevője van: a hangképzés, a szóhangsúly, a hanglejtés és a mondatritmus. Nyelvórákon elsősorban a szóhangsúly és a hangképzés gyakorlását végezzük, bár természetesen az utóbbi kettő összetevő is fontos.
Fő célja az artikulációs folyamatok automatizálása, amely során a nyelvi normát a célnyelvi ország képzett középosztályának kiejtése adja (Börner, 1995).
Sok ideig a kiejtés tanulásának célja volt a nyelvet a művelt anyanyelvi használó kiejtésének megfelelően megtanítani. Ma már inkább az anyanyelvit megközelítő kiejtés elsajátítása a cél a nyelvtanulók többsége számára.
Természetesen fontos tényező a tanulók motiváltsága, illetve az, hogy hallják-e anyanyelvi környezetben a célnyelvet, de számít a tanuló anyanyelve is, és az a tény is, hogy melyik idegen nyelvet kívánják az adott anyanyelv mellé megtanulni.
A beszéd automatizálása
A rendszeres beszédgyakorlás anyanyelvi beszélőkkel és más tanulókkal az egyik legjobb módja annak, hogy előrevidd a beszédprodukciódat.
A kimenet gyakorlása azt is lehetővé teszi, hogy elménket, nyelvünket, ujjainkat stb. erősítsük meg. Például magam, személy szerint, közepesen jól fejlődtem japánból, de még mindig azt tapasztalom, hogy tanulok pontosan gépelni, és még mindig kell egy kis idő, amíg felmelegítem a nyelvemet, és kifejlesztek automatizmust és bármilyen folyékonyságot, még olyan kifejezésekkel is, amelyeket könnyen hallok.
A beszédprodukció fejlődéséhez ezért nem elegendő a kifejezések felismerése hallás vagy olvasás közben. A tanulónak saját beszédében is elő kell hívnia és alkalmaznia ezeket az elemeket.
Miért fontos az írás?
Az írás az olvasás produktív párja. Az írás során a tanuló gondolatokat, információkat, érzéseket és véleményeket szervez koherens, értelmezhető szöveggé.
Akadémiai környezetben az egyik részcélod az lehet, hogy erős esszéket írj. A napi kommunikáció során ahhoz, hogy barátokat szerezz, nyelvet kell produkálnod, akár sms-ben és üzenetküldésben, akár szemtől szembeni interakciókban.
A tanuló a gimnázium első éveiben képessé válik érzéseinek, gondolatainak, véleményének kifejezésére, adott szempont szerint újrafogalmazására, mások véleményének tömör összefoglalására.
Képes az olvasható és pontosan értelmezhető írásbeli kommunikációra, törekszik a normakövető helyesírásra. Elsajátítja a jegyzetelés alapjait.
Képes rövidebb szövegek alkotására különböző szövegtípusokban és műfajokban. A tanuló a középiskola második szakaszában megtanulja saját tanulását megszervezni egyénileg és csoportban egyaránt, ideértve az idővel és az információval való hatékony gazdálkodást is.
Gimnáziumi tanulmányainak végére a tanuló képes különböző műfajú és rendeltetésű szóbeli és írásbeli szövegek szerkezetének, jelentésrétegeinek feltárására, értelmezésére és értékelésére.
Képes szövegalkotásra a társadalmi (közösségi) élet minden fontos területén. Törekszik a nagyobb anyaggyűjtést, önálló munkát igénylő szövegek alkotására.
Képes a normakövető helyesírásra. Képes az anyanyelvhez és az idegen nyelvhez kötődő sajátosságok összevetésére az általános nyelvészeti ismereteinek felhasználásával.
Az írás mint önálló szövegalkotás
Valós élethelyzetekben is tudja használni a nyelvet a produktív készségek (írás és beszéd) alkalmazásával is.
Egyszerű, összefüggő szöveget tud alkotni ismert vagy az érdeklődési körébe tartozó témában. Le tudja írni az élményeit, a különböző eseményeket, érzéseit, továbbá röviden meg tudja indokolni a különböző álláspontokat és terveket.
Az írás nem csupán mondatok egymás mellé helyezését jelenti, hanem a szöveg céljának, műfajának, címzettjének és szerkezetének figyelembevételét is. Az írásbeli produktív kompetencia része a pontos információátadás, a gondolatok logikus rendezése és az olvasó számára követhető szöveg létrehozása.
A bemenet és a kimenet egyensúlya
Az online nyelvtanulási közösségben és az akadémián belül egy kis vita folyik arról, hogy milyen fontos, prioritást és időzítést kell végezni annak kapcsán, hogy mikor kell „kimenetet” végezni, és mennyi „inputra” van szükség.
Egyes tanulók beleragadnak abba, hogy tökéletes rendszerre törekednek, és megpróbálják hatékonyan felhasználni az idejüket, miközben szoronganak és stresszelnek, hogy „jól csinálják”, ahelyett, hogy csak nekivágnának.
Valójában mind a bemenet, mind a kimenet fontos és hasznos az ember utazása során. Ezért ez a blog leíró jellegű (nem előíró jellegű) és bátorító hangnemben kezeli őket.
A bemeneten való munka fontos. A kimeneten való munka fontos. Amikor interakcióba lépsz, mindkettőt megteheted!
A bemenet szerepe a nyelvtanulásban
A nyelvről jól ismert és népszerű elmélet Stephen Krashen Megértés (Input) hipotézise, amely öt hipotézisre épül a tanulásról, a tanulás természetes rendjéről, a belső monitor fogalmáról, az Affektív szűrőről és a megérthető ( i+1) bemenet, amelyek mind együtt működnek, miközben egyre több információt gyűjtünk és intuitív nyelvismeretre teszünk szert.
Ha sok-sok inputot kapunk, különösen a képességeinknek megfelelő szinten, az végső soron fejleszti a megértésünket, és folyékonyan beszél.
Számos módja van a fogékonyság felhasználásának, hogy szilárd alapokra tegyen szert, és a sok expozíció és hozzájárulás minden bizonnyal széleskörű és mély megértést tesz lehetővé második nyelvéről.
Az idegennyelv-tanulás folyamata - az anyanyelvié is, mint azt tapasztaltuk - az értés folyamatával indul. A hallásértés nemcsak az idegennyelv-tanulás kezdete, hanem elengedhetetlen feltétele minden kommunikációnak.
A kimenet szerepe a nyelvtanulásban
Swain (1985) és mások az évek során visszaszorították azokat, akik főként az elmélyülést és az inputot részesítik előnyben, azzal érvelve, hogy a nyelvtanulóknak rá kell kényszeríteniük magukat, hogy érthető eredményeket mondjanak ki, hogy teljes mértékben fejlődjenek egy nyelvben.
A nyelv létrehozásával észrevehetjük és felismerhetjük saját korlátainkat a nyelvben, így dolgozhatunk rajtuk. Végül azonban lehetőséget kell teremtened magadnak, hogy eredményeket hozz létre, hibázz, és tanulj a hibáidból.
A produktív tevékenység megmutatja, hogy a tanuló egy adott szót, nyelvtani szerkezetet vagy kommunikációs mintát valóban képes-e önállóan használni. A kimenet közben gyakran válnak láthatóvá azok a hiányosságok, amelyek pusztán megértés közben rejtve maradnak.
Az interakció szerepe
Az interakció kulcsfontosságú! Egy bizonyos ponton szükség van a nyelven való interakcióra.
Végső soron meg kell próbálnia magát, hogy mindkettőt egyszerre tudja megtenni - belülről meg kell értenie annak finom apróságait, amit hall, miközben felkészül a beszédre, és meg kell értenie az olvasottakat, hogy hozzászólhasson vagy válaszolhasson az ezzel kapcsolatos kérdésekre.
A Savignon által leírt kommunikatív kompetencia interaktív jellegű, és hangsúlyozza az interakcióban részt vevők kooperációjának fontosságát. A beszéd és az írás ezért nem elszigetelt teljesítmény, hanem társas kommunikációs tevékenység.
Nyugodtan használja forrásainkat befogadókészségeinek gyakorlására (flashkártyák és hírfolyam), keressen tanárokat és anyanyelvi beszélőket a hallgatás és a beszéd gyakorlására, és vegyen részt vitákban, akár szöveges csevegésben, video- és hangcsevegésben, akár a (megjelenő) hírfolyamunkban.
A hallásértés és az olvasás kapcsolata a produktív készségekkel
A két „felfogó" készség a hallás utáni megértés és az olvasás. Korábban e két készséget passzív készségekként fogták fel, ma az aktív készségek közé soroljuk őket, hiszen az olvasó, „hallgató" által válik a szöveg szöveggé.
A befogadó értelmezése nyomán, a feldolgozás, tehát egy individuális folyamat során a feldolgozó ismereteitől, személyiségjegyeitől, körülményeitől stb. függően áll össze egésszé.
Az idegennyelv-tanítás didaktikája sok éven át a beszédre fixálódott, egyenlőségjelet téve a beszéd és a kommunikáció közé (Neuner, 2000); mára ez a szituáció alapvetően megváltozott.
A hallásértés feldolgozási folyamatai
Schumann (1995) szerint a hallás utáni értés folyamata a következő komponensekből áll: auditív komponens: hasonló fonémák, morfémák, intonáció megkülönböztetése, szemantikai komponens: fontos elemek azonosítása, szinonímák, szócsaládok felismerése, kulcsszavak kiemelése, szintaktikai komponens: központozás felismerése, cselekmény lefolyásának megértése, szövegtagolás értelmezése, pragmatikai komponens: beszédszándék felismerése, nyelvi szint azonosítása, kognitív komponens: a beszélt nyelv strukturális jegyeinek, lexikai jellemzőinek felismerése, azonosítása, a beszélt és az írott nyelv összehasonlítása.
A hallásértés-gyakorlatok menete a következő elemekből áll: az érdeklődés felkeltése, kérdés, extenzív-intenzív-extenzív hallásértési technológiák, az érettség szintjének ellenőrzése (Bárdos, 2000).
A hallott nyelvi minták a beszédprodukció alapjául szolgálnak, mert a tanuló ezekből ismeri meg a kiejtést, a hanglejtést, a szóhasználatot, a mondatszerkezeteket és a kommunikációs szándékok nyelvi megformálását.
Az olvasás és az írás kapcsolata
Az olvasás tanult folyamat, ugyanakkor életünk során éppen az olvasás segítségével sajátítjuk el az információk, a tudás jelentős részét.
Az olvasás nem izolált tevékenység, a szövegek társadalmi eredetűek, szorosan kapcsolódnak más szövegekhez, és maga az olvasás is társadalmi környezetbe ágyazott tevékenység (Hill-Parry, 1992, idézi Homolya, 2002).
Az olvasott szövegek mintát adnak az írásbeli kommunikációhoz: megmutatják a szövegtípusok szerkezetét, a bekezdések felépítését, a kötőelemek használatát és a különböző műfajokhoz kapcsolódó nyelvi megoldásokat.
Szókincs és produktív nyelvhasználat
A szókincs tanítása egyértelműen a nyelvi tartalom közvetítésének része (Bárdos, 2000). A szókincs tanítása egyben a „kultúrához vezető kaput" jelenti (House, 1995:92).
A nyelv nemcsak egyes, különálló szavakból áll, hanem egyes fogalmakat több szóval fejezünk ki, így nem is annyira a megtanult szavak száma a döntő, hanem, az a meghatározó amt jelölnek, így a szókincs tanulása lexikai egységek elsajátítását jelenti.
Lewis (1997) négy csoportba osztja a lexikai egységeket. Az elsőbe a szavak tartoznak, amelyek szóként és mondatként is szerepelhetnek, valamint a több szóból álló, de egy fogalmat jelölő kifejezések, a második csoportot a kollokációk alkotják, míg a harmadikat az intézményesült kifejezések, végül a negyedikbe tartoznak a mondatkeretek.
A szavak tanulása során nagy szerepe van a tanulók tanulási stratégiáinak, a szótáraknak (egynyelvű, kétnyelvű) a szó ismétlésének, leírásának, szinonimák, antonímák alkotásának, hangos kiejtésének.
A tanuló számára a produktív tudás akkor válik használhatóvá, amikor a szó nemcsak felismerhető, hanem megfelelő jelentésben, megfelelő nyelvtani formában és megfelelő kommunikációs helyzetben is előhívható.
A szókincs tanítása kontextusban
A szókincstanítás lépéseit Bárdos (2000:82) a bemutatás, ismétlés, jelentés feltárása a kontextusban, más kontextusba helyezés és gyakorlás sorozatba helyezi.
Lux Gyula, a két világháború közötti időszak nyelvtanára, több nyelvkönyv szerzője hangsúlyozza, hogy minden szót értelmes, összefüggő mondatban tanítsunk, és a gyermek is igyekezzen így elsajátítani azokat (Lux, Néptanítók Lapja 65. évf.).
Ma is fontos ennek az elvnek a betartása, hiszen a tanulóknak tudniuk kell a szó pontos jelentését, ami egy nyelvi kontextusban határozható meg leginkább, emellett fontos azt is megismertetni a diákokkal, hogy melyik szituációban, milyen kifejezést, szót, hogyan használjanak.
Amikor szókincset tanítunk, megkülönböztetünk direkt és indirekt tanítást, tehát az óra célja az első esetben egy bizonyos számú szó megtanítása ehhez szükséges feladatok segítségével.
Van, amikor nem a szókincstanulás a feladat, hanem szinte mellesleg a diákok tudtán kívül, implicite megy végbe a folyamat.
A nyelvtan és a produktív készségek
A nyelvtan tanítása sokáig két véglet között mozgott. Először a nyelvtanítás abszolút középpontját (19. század) a nyelvtantanítás jelentette.
Chomsky (1957) szerint a nyelvtan egy olyan készülék, amely az elemzett nyelv mondatainak létrehozását szolgálja; a létrehozott mondatoknak nyelvileg helyesnek kell lenniük az anyanyelvi beszélő számára.
A grammatikai tudás a produktív nyelvhasználat fontos alapja, de önmagában nem képes beszédet vagy írást létrehozni. A tanulónak a szabályokat kommunikációs helyzetekben is alkalmaznia kell.
A grammatika és lexika éles elválasztása a tanítási, tanulási folyamatban mesterséges dolog, amire a kommunikatív nyelvtanoktatás is rávilágít: a nyelvi jelentés koncepciója éppen olyan fontos, mint a nyelvi formáé.
A túléléshez valószínűleg inkább szavakra van szükségünk, mint jól megfogalmazott mondatokra (Neuner, 2000). Egyértelmű, hogy itt egy egyensúly kialakítása szükséges egyrészt a nyelvtani biztonság kialakítása, másrészt pedig a kommunikativitás elérése céljából, ami a nyelvoktatás, -tanulás legvégső célja.
Induktív és deduktív nyelvtantanulás
A nyelvtant taníthatjuk induktív és deduktív módon, valamint az egybevető eljárással (Bárdos, 2000).
A deduktív mód lényege, hogy a tanár által adott szabály a kiindulópont, ahonnan a diák a gyakorlatokon keresztül a megadott szabály alkalmazásával eljut az adott nyelvtani szerkezet használatáig.
Az induktív út ennek az ellenkezője. A diákok példák segítségével maguk jönnek rá a szabályra, majd ezt megfogalmazzák, és ezt követően gyakorolják.
A nyelvtan tanításának lépései: bemutatás, elkülönítés, magyarázat, használat. Több szerző ehhez hozzáteszi még a tanári visszacsatolás és hibajavítás fontosságát is (Celce-Murcia, 1988, Larsen-Freeman, 1991).
„A nyelvtan és a szavak megtanulása még nem képesít beszédre, ezért a nyelvet annak eleven, értelmes összefüggésében, természetes viszonyításában hasznos tanítani. A nyelv nem ismeret, hanem készség, mégpedig kifejező és felfogó készség, amely aktív és passzív tevékenységeken nyugszik" - hangsúlyozza Lux Gyula (Lux, Néptanítók Lapja 65. évf.).
A produktív kompetencia fejlesztésének tanulási környezete
A gimnáziumban az általános műveltséget megalapozó, valamint az érettségi vizsgára és a felsőoktatási tanulmányok megkezdésére felkészítő nevelés-oktatás folyik.
Ez az intézménytípus fejlesztő célú képzési tartalmakkal, problémakezelési módokkal, hatékony és változatos tanítási-tanulási módszerekkel készíti fel tanulóit arra, hogy a tudás - az állandó értékek mellett - mindig tartalmaz átalakuló, változó, bővülő elemeket is, így kialakítja a tanulókban az egész életen át tartó tanulás igényét és az erre való készséget, képességet.
Mindehhez előnyben részesíti az életszerű, valóságos problémák és feladathelyzetek teremtését az önkifejezéshez, az ismeretszerzéshez, a kísérletezéshez, a feladat- és problémamegoldáshoz.
Az életfeltételek kialakítása és a társadalomba való beilleszkedés sokoldalú tájékozódási képességet és tájékozottságot kívánó feladatát a középiskola azzal támogatja, hogy felkészíti tanulóit a társadalmi jelenségek, kapcsolatrendszerek megértésére, alakítására, az alkalmazni képes tudás megszerzéséhez nélkülözhetetlen munka felvállalására.
Mindehhez elengedhetetlen a tanulók tudatos, önkéntes, aktív, segítőkész együttműködése az iskolával. A nevelési-oktatási folyamat egyszerre egységes és differenciált: megvalósítja az egyéni sajátosságokra tekintettel levő differenciálást és az egyéni sajátosságok ismeretében az egységes oktatást.
A produktív készségekhez kapcsolódó kompetenciák
Az anyanyelvi kommunikáció része a szövegértés, az olvasás, a beszéd, és az írás. A kontextusok megértése, a különböző kifejezések azonosítása és használata, a hanglejtések megértése mind-mind ide tartozik.
Lényege, hogy a kompetencia birtokában az egyén képes magát maradéktalanul kifejezni, társait pedig megérteni.
Az idegen nyelvű kommunikáció ma már szinte ugyanolyan fontos, mint az anyanyelvi. Különbség az anyanyelvi kommunikációhoz képest, hogy az idegen nyelvű információcsere a különböző kultúrák közötti megértést is magában foglalja.
A tanuló megérti és alkalmazza az általa tanult idegen nyelvet vezérlő különböző szintű szabályokat, ami tudatosabbá és gyorsabbá teszi a nyelvtanulást.
A beszédkészség és a hallott szöveg értése mellett törekszik a célnyelvi olvasásra és írásra is. Próbálkozik önálló nyelvtanulási stratégiák alkalmazásával, és elindul a tudatos nyelvtanulás és az önálló nyelvhasználat útján.
A tanuló egyre inkább képes tudatos nyelvtanulóként tanulni az idegen nyelvet, és törekszik a célnyelvi kultúra megismerésére.
Képes nyelvtudását önállóan fenntartani és fejleszteni, képes az idegen nyelvet saját céljaira is felhasználni utazásai, tanulmányai során.
Kommunikációs és társas kompetenciák
A tanuló a gimnázium első éveiben képessé válik érzéseinek, gondolatainak, véleményének kifejezésére, adott szempont szerint újrafogalmazására, mások véleményének tömör összefoglalására.
Gimnáziumi tanulmányainak végére a tanuló hétköznapi kommunikációs helyzetekben anyanyelvén alkalmazza a különféle beszédműfajok kommunikációs technikáit.
Beszélgetés, vita során képes mások álláspontjának értelmezésére, saját véleménye megvédésére vagy korrekciójára.
A tanuló képes együttműködni társaival az iskolai és az iskolán kívüli életben egyaránt, önként vállal feladatokat különböző, általa választott közösségekben.
Képes megfogalmazni véleményét a közösséget érintő kérdésekben, meghallgatja és képes elfogadni mások érvelését.
A gimnáziumi tanulmányok végére a tanuló képes élni a véleménynyilvánítás lehetőségével a közösségét, a társadalmat érintő kérdésekben.
Képes érveit megfogalmazni és vitahelyzetben is kulturáltan kifejezni, meghallgatni és elfogadni mások véleményét.
Digitális kompetencia és írásbeli kommunikáció
A tanuló középiskolai tanulmányai első éveiben mind motiváltabbá válik az IKT-eszközök használata iránt.
Képes alapvető számítógépes alkalmazásokat (szövegszerkesztés, adatkezelés) felhasználni a formális és informális tanulási tevékenységek során, illetve a hétköznapi életben.
A megszerzett információkból irányítással, majd egyre önállóbban képes összeállítani prezentációkat, beszámolókat. Ismeri az elektronikus kommunikáció (e-mail, közösségi portálok) nyújtotta lehetőségeket és használja is ezeket.
A gimnázium második szakaszában a tanuló képessé válik a számítógép nyújtotta lehetőségek (pl. szövegszerkesztés, táblázatkezelés, prezentációkészítés) igényes, esztétikus, önálló alkalmazására a tanulásban és a mindennapi életben.
Kialakul a tanulóban az IKT alkalmazásához kapcsolódó helyes magatartás, elfogadja és betartja a kommunikáció és az információfelhasználás etikai elveit.
A produktív készségek mérése és értékelése
Rövid problématörténeti bevezetést követően a mérés és értékelés alapfogalmainak bemutatása következik, majd a szerző részletesen ábrázolja a nyelvi tesztelés világát a tesz-típusoktól a tesztkészítés folyamatáig.
Központi fejezete a könyvnek a nyelvtudás fogalmának leírása, amely segítségül hívja a rokon tudományterületek eredményeit is.
A könyv mintegy kétharmada a nyelvi értékelés technikáit elemzi hét fejezetben: a kiejtés, a nyelvtan, a lexikai komponens, valamint a készségek: hallásértés, olvasásértés, beszédkészség és íráskészség szempontjából.
A beszéd és az írás értékelésekor ezért nem kizárólag a nyelvtani hibák száma számít. A vizsgálat tárgya lehet a közlés érthetősége, a szókincs használata, a szöveg szerkezete, a feladat teljesítése, a kommunikációs cél megvalósítása és az önálló nyelvhasználat mértéke.
Az idegen nyelvű kompetencia esetében Ismeret a szókincs, a nyelvtan, a nyelvi stílusok használata, az irodalmi szövegek ismerete (levélírás, újságírás, formális és informális tájékoztatás), stb.
Készség a szóbeli kommunikáció megértése, a beszélgetés kezdeményezése, folytatása és lezárása, stb. Attitűd pedig a kultúrák iránti nyitottság vagy a nyelvek történelme iránti érdeklődés.
Az alapkompetenciák meglétét tehát mérni kell, ki kell értékelni, visszacsatolásokat kell adni, és mindehhez a képzési formák folyamatos finomhangolására van szükség.
Egy képzésszervező rendszer feltérképezi, hogy kinek milyen szinten áll a képzettsége. A rendszerben létrehozhatók képzések, amelyekhez teszt kapcsolódik.
Ezek kiértékelése után a rendszer lehetőséget ad a visszajelzésre, statisztikát készít a tanulók teljesítményéről, és kijelzi, mely területeken szükséges további képzés elvégzése.
A produktív kompetencia fejlesztésének gyakorlati irányai
Nem kell sietni, és nem szükséges állandóan a célnyelven kommunikálni. Szánjon rá időt, hogy többet dolgozzon a bevitelen.
Végül azonban lehetőséget kell teremtened magadnak, hogy eredményeket hozz létre, hibázz, és tanulj a hibáidból.
A beszéd- és írásgyakorlás akkor támogatja legerősebben a fejlődést, ha a tanuló értelmes közlésre használja a nyelvet, majd visszajelzést kap, és később újra megpróbálja létrehozni a közlést.
A produktív nyelvi kompetencia fejlesztése összekapcsolható az önkifejezéssel, az ismeretszerzéssel, a kísérletezéssel, a feladat- és problémamegoldással.
A tanuló megérti és használja a gyakoribb mindennapi kifejezéseket, amelyek célja a mindennapi szükségletek konkrét kielégítése.
Önállóan elboldogul a legtöbb olyan helyzetben, amely a nyelvterületre történő utazás során adódik.
Törekszik arra, hogy egy második (esetlegesen egy harmadik) idegen nyelven is képes legyen az alapszintű kommunikációra, így teljesíti a többnyelvűség igényét.
A produktív nyelvi kompetencia fejlődése akkor válik láthatóvá, amikor a tanuló a nyelvet valós élethelyzetekben is tudja használni, képes beszélgetést kezdeményezni és fenntartani, véleményt megfogalmazni, eseményeket leírni, valamint rövidebb összefüggő szövegeket alkotni.
tags: #produktiv #nyelvi #kompetencia #beszed #iras