Soros György 1992-ben azért tudott nagyot nyerni az angol font gyengülésén, mert a brit fizetőeszköz felülértékelve került az Európai Árfolyam-mechanizmusba, miközben a brit gazdaság inflációja és monetáris helyzete nem tette fenntarthatóvá a rögzített árfolyamot. A Quantum Fund font elleni short pozíciói felerősítették a piaci nyomást, de a font válságának alapvető oka az árfolyamrendszer és a gazdasági realitás közötti ellentmondás volt.
1992. szeptember 22-én, a fekete szerdaként emlegetett banknapon leértékelték a fontot és kivették az árfolyam-mechanizmusból. A font jegyzése kilenc százalékot zuhant, Soros György pedig a támadáson a közismert beszámolók szerint mintegy egymilliárd dollárt nyert.
Miért került válságba az európai árfolyamrendszer?
A kilencvenes évek elején már konkrét menetrend készült az egységes európai pénz kialakítására. Az euró megjelenése előtt az EMS, vagyis az Európai Monetáris Rendszer uralkodott, amelynek célja az érintett európai országok árfolyam-stabilitásának megteremtése volt.
Az EMS három eszköze az őseuró, vagyis az ECU nevű közös valutaegység szabályozása, az Európai Árfolyam-mechanizmus, az ERM, valamint egy közös alap volt, és ez a rendszer került válságba 1991-1992-ben.
Minden egységre törekvő országnak belépési feltételeket, illetve betartandó kritériumokat kellett teljesítenie, de a briteknél ezt elmérték. A font felértékelve került az ERM-rendszerbe, ezt a német jegybankárok is pontosan látták, de némi verbális hadakozás után el voltak foglalva a német újraegyesítés pénzügyi kihívásaival, nem voltak elég hangosak a fenntartásaikkal.
Az angolok megirigyelték a nyugatnémet márka erejét, ezért amikor létrejött az első európai kötött árfolyam-mechanizmus, nekik is megtetszett a gondolat, hogy a márkához viszonyítva stabilizálják a fontot. 1990-ben erre sort is kerítettek, 2,95 márkás árfolyamon, amitől 6 százalékkal lehetett eltérni, ezen túl már be kellett avatkoznia a jegybanknak.
Volt azonban egy súlyos probléma: minderre úgy került sor, hogy a brit infláció a német szint háromszorosa volt, amiből az következik, hogy teljesen más monetáris politikára lett volna szükség, így viszont az árfolyamokat nem lehet egymáshoz kötni.
Átmenetileg ugyan működött a dolog 1990-ben, hisz akkor a német valutaunió, majd az egyesülés miatt sokan féltek, hogy ez megviseli az össznémetté vált nyugati márkát, azonban nem így lett, és 1992-re teljesen visszanyerte erejét a márka, és eloszlottak a kétségek.
Miért volt túlértékelt az angol font?
Ekkor kezdődtek a problémák a fonttal. Nyilvánvaló lett, hogy túlértékelt a márkához képest a magas inflációja miatt, de ezzel a Bank of England nem akart foglalkozni.
Voltak ugyan lehetőségek erre az esetre: ki lehetett szélesíteni a lebegtetési sávot, vagy akár módosítani a sávközép szintjét, de egyikre sem voltak nyitottak.
A font túlértékeltsége a devizapiacokhoz értőknek annyira egyértelmű volt, hogy el is kezdték shortolni a brit devizát, mondván: elkerülhetetlen a leértékelése. Sok kisebb európai állam „hitetlen” jegybankárai is érezték az értékelési anomáliát, és márkában töltötték fel tartalékaikat, a fontot pedig nagy ívben elkerülték.
A spekuláció legfontosabb információja a német márka pozíciója volt, a jegybankok az erősnek hitt valuta mögé menekültek. Ez volt a későbbi spekuláció alapja, nyilvános volt a jegybankok németmárka-pozíciója.
| Tényező | Következmény |
|---|---|
| A brit infláció a német szint háromszorosa volt | A font és a márka közötti rögzített árfolyam nehezen volt fenntartható |
| A fontot 2,95 márkás árfolyamon rögzítették | A piaci szereplők túlértékeltnek látták a brit fizetőeszközt |
| Az árfolyam eltérési sávja 6 százalék volt | A Bank of Englandnek be kellett avatkoznia a sávhatár elérésekor |
| A német márka iránt erős kereslet alakult ki | A befektetők fontot adtak el, és márkát vásároltak |
Soros György és a Quantum Fund stratégiája
Soros György érdeklődését felkeltette a font helyzete, ő, illetve konkrétan az általa vezetett Quantum Fund profitszagot érzett a font értékelési anomáliái körül.
Az alap első emberének, Stanley Druckenmillernek gyanús volt, hogy miért kell folyamatosan az európai pénzügyi vezetőknek azt bizonygatni, hogy minden rendben van, a rendszer fenntartható. Nem zörög a haraszt - gondolta ő is, illetve más spekulánsok.
Sorosék látták, hogy a font védhetetlen és leértékelhetik, így elkezdtek a gyengülésre játszani. A fontban felvett kölcsönöket márkára váltották, illetve a határidős devizapiacokon is shortra, vagyis eladásra álltak be fontból és longba, vagyis vételre márkából.
Vagyis aktuálisan és későbbi időpontra is fontot váltottak át márkára. A stratégia célja az volt, hogy amennyiben az angol jegybank már nem tudja megvédeni a fontot, akkor a font rögzített árfolyama megszűnik, a rá nehezedő nyomás miatt muszáj lesz leértékelni a márkával szemben.
Ha pedig egymillió fontnyi hitelt kell Sorosnak visszafizetni, ám ő a leértékelés pillanatában e pénzt márkában tartotta, vagy éppen a már rögzített áron megkötött fonteladást-márkavételt úgy tudja lebonyolítani, hogy az azonnali piacon már olcsóbban kapható a font, akkor a leértékelést nagy áttétellel nyereségre váltotta.
Soros professzionálisan járt el. Volt mersze magasra emelni a tétet, végül mintegy 3,5 milliárd fontot vett kölcsön, gyakorlatilag adott el a határidős piacon, és váltotta márkára, vagyis vett meg a határidős piacon.
A legnagyobb short pozíciókat a később erről elhíresült Soros György alapja nyitotta, de az egy tévhit, hogy önmagában ettől omlott volna össze a brit fizetőeszköz. Ha az árfolyam reális, akkor Soros eltörpült volna a piachoz képest, egyedül nem tudta volna elmozdítani azt.
Ő azonban csak egy nyilvánvaló és elkerülhetetlen leértékelődést játszott meg, amit ma már befektetők milliói is megtennének telefonos kereskedési applikációikon, miközben néhány véleményvezér sulykolja is az adott deviza alulértékeltségét.
A brit jegybank és a fekete szerda
Soros nagy kockázatot vállalt, hiszen a jegybankok a Bank of England segítségére siethettek volna, ha a német Bundesbank úgy dönt, akkor korlátlanul rendelkezésre állhatott volna a márka az igények kielégítésére.
Ám ezt a németek nem akarták, eszük ágában sem volt pénz piacra dobásával veszélyeztetni amúgy is speciális napokat élő gazdaságukat, vagyis nem kockáztatták az infláció további emelkedését.
1992. szeptember 15-én gyorsultak fel az események. Helmut Schlesinger, a német Bundesbank elnöke elejtett egy megjegyzést a valutarendszer szükséges kiigazításairól, amire mintha egy duzzasztógátat zúzott volna szét, az egész világon mindenki fontot adott el és márkát vagy más menekülővalutákat vásárolt.
London utolsó kísérlete szeptember 16-án két, egyenként kétszáz-kétszáz pontos kamatemelés volt, ami normálmederben a magasabb megtérülések reménye miatt ismét az angol pénz felé terelhetett volna befektetőket.
Ám a hisztérikus hangulatban semmi nem segített. Sőt a tűzoltó intézkedés üzenetét vették a spekulánsok, tényleg nagy a baj, nagy a kapkodás és továbbmenekültek a fontpozíciókból.
1992. szeptember 22-én, a fekete szerdaként emlegetett banknapon leértékelték a fontot és kivették az árfolyam-mechanizmusból. Az angol pénzügyminiszter Norman Lamont megbukott, a Bank of England devizatartalékai vészesen apadtak, délutánra bedőlt a légvár, és kilenc százalékot zuhant a font jegyzése.
A fekete szerda napján az angol jegybank azzal szembesült, hogy az eszközei elfogynak, hiába pazarolná el a devizatartalékát. Az idő szorított, azonnali döntést kellett hozni, így úgy határoztak, hogy elhagyják a sávot, és szabad lebegtetésre térnek át.
Az árfolyam szinte kereskedés nélkül zuhant le nagyjából 2,35 környékére, ott kezdett újra kialakulni a piac, de volt olyan pillanat, amikor annyira kifogyott a likviditás, hogy még 2 márkás árfolyam közelében is született kötés.
Valóban Soros döntötte be a fontot?
Sorosra ekkor ragadt rá „az ember, aki megtörte a Bank of Englandet” jelző, és ezzel a tranzakcióval vált világhírűvé. Ő lett az ember, aki egymaga legyőzte az angol jegybankot.
Az árfolyam összeomlott, és akkor Soros György szerepe vitathatatlannak tűnt, azóta azonban más példa is akadt arra, hogy még a közepes jegybankok sem ellenkezhetnek a piaccal.
Morálisan persze kifogásolható lehet egy jegybank összeomlását siettetni és az adott országtól lényegében elnyerni a pénzt nagy tételben. Ez felgyorsította a folyamatot, de önmagában a shortosok nélkül is bekövetkezett volna az összeomlás, legfeljebb egy nappal később.
A gazdaság ciklikussága, valamint az okozta a problémát, hogy a brit kormány fenntarthatatlan kondíciókat akart ráerőltetni a gazdaságra, ami 1992-ben a recesszióba hanyatló gazdaság ellenére magas kamatokat jelentett.
A legfontosabb különbség az, hogy Soros és más befektetők nem a semmiből hozták létre a válságot, hanem egy olyan árfolyamrendszer gyengeségére építettek, amelyet a gazdasági adatok már korábban is jeleztek.
A fontválság következményei
Az 1997-ben közzétett adatok szerint ez a nap 3,4 milliárdjába került az angol államnak. Soros egyébként a leértékelés után nemcsak zárta pozícióját, hanem 350 millió fontért vásárolt angol részvényekből, amelyen szintén keresett, persze itt már jóval kisebb összeget.
A hatás végül hosszú távon pozitív lett, mivel a brit monetáris politika belekezdett az infláció visszaszorításába, és sikerült beindítani a gazdasági növekedést is.
Később érdekes módon a font árfolyama meg is erősödött, szinte visszatesztelte a korábbi letört szintet, mielőtt újra gyengülni kezdett volna. A márka aztán megszűnt, a helyét az euró vette át, de ha ma akarjuk megnézni, mennyi lenne az árfolyam, 2,25-ot kapunk, vagyis kicsit gyengébb a font, mint 30 éve, az összeomlás után.
Azért az egységes európai pénz története is végül sikerig jutott, hiszen 1999. január elsején 11 euróövezetbe tartozó ország nemzeti valutája helyett elindulhatott az egységes európai pénz, az euró.
Az Európai Unió tagjai ekkor még önállóan eldönthették, hogy csatlakoznak-e a pénz övezetéhez, vagyis az EMU-hoz, a Gazdasági és Monetáris Unióhoz. Görögország első körben kimaradt, ám két évvel később belépett a monetáris unióba.
Miért emlegetik újra a fekete szerdát?
2022. szeptember 16-án pénteken 37 éve nem látott mélypontra esett az angol font a dollárral szemben, külön érdekes, hogy épp akkor volt a „fekete szerda” harmincadik évfordulója.
A nap második felére 1,1415-ig esett a font-dollár jegyzés, ez majdnem fél százalékkal maradt el a csütörtök estitől. Korábban 1,1351-ig esett az árfolyam, ami 1985 óta a legalacsonyabb volt.
Persze ez csak véletlen egybeesés, most sokkal nagyobb ütést jelentett a vártnál gyengébb kiskereskedelmi adat és a borús növekedési kilátások.
A fekete szerda története azért maradt fontos példa, mert megmutatja, hogy egy jegybanki árfolyamvédelem csak addig hiteles, amíg a piaci szereplők elhiszik: a gazdasági feltételek és a rendelkezésre álló tartalékok elegendők a beavatkozás fenntartásához.
Soros más devizapiaci ügyletei
Nem ez volt az első alkalom, hogy Soros neve hasonló ügyletekkel került kapcsolatba. Másik emlékezetes akciója az ázsiai valuták elleni spekuláció volt az 1997-es ázsiai válság idején.
A válság akkor Thaiföldről indult ki, az ország gazdasága már válságjeleket mutatott, valutáját túlértékeltnek tartották. Soros György egy 1998-ban készült interjúban azt mondta, hogy az ázsiai valuták, mint a thaiföldi baht vagy a koreai von, 20-25 százalékkal fölül voltak értékelve.
1997 januárjában valóban árfolyamcsökkenésre játszottak mind a thaiföldi baht, mind a maláj ringgit esetében. Az érintett országok Sorost tartották felelősnek a válság kirobbantásáért, olyannyira, hogy 2001-ben kénytelen volt lemondani bangkoki útját, mert megfenyegették.
Az sem vette el a kedvét, hogy korábban, 1987-ben egyszer sikertelenül próbálkozott egy másik ország pénzügyi vezetése ellen harcolni, Japánban bukott jelentőset. Arra számított, hogy a tokiói értéktőzsde összeomlik.
Fundamentálisan jól értékelte a helyzetet, de a japán jegybanki intervenció mesterségesen meggátolta az áresést.
A spekuláció és a jegybanki védelem tanulsága
A Bank of England akkor nem tudta tartósan megvédeni a fontot, mert a rögzített árfolyam, a brit infláció, a recesszió és a német márka iránti bizalom egymással ellentétes irányba hatott.
Amikor a BOE próbálta fontvételekkel megtámasztani az árfolyamot, akkor még olyan összegekkel operáltak, amit egy tisztességes hedge fund manager megmosolygott.
A japán jegybank eszközei viszont közben gigantikusra és ijesztőre híztak. Cápák most is vannak, bár eddig sem egyes piaci szereplők győzték le a hatalmukért görcsölő politikusokat, hanem a gazdasági törvényszerűségek.
A fekete szerda ezért nem pusztán egyetlen befektető története, hanem annak példája, miként ütközhet egy politikailag fenntartani kívánt árfolyam egy gazdaság tényleges állapotával.
1992: Megtört az átok
Az angol font és a Brexit
2016-ban Nagy-Britannia június 23-án döntött arról, hogy tagja maradjon-e az Európai Uniónak. Nouriel Roubini amerikai közgazdász, aki előre jelezte a 2008-as pénzügyi válságot, arra figyelmeztetett, hogy a kilépés súlyos károkat okozna a brit gazdaságnak.
Soros György szerint ha a britek többsége a kiválás mellett dönt, akkor drámaian leértékelődhet a font, akár 15-20 százalékkal is. A referendum kimenetele megjósolhatatlan volt, a felmérések pedig ellentmondtak egymásnak.
A Bloomberg szerint adatgyűjtésük 1992-es kezdete óta nem volt olyan mennyiségű short pozíció nyitva a hedge fundok által a font ellen, mint akkor. Emlékezetes, hogy 1992-ben Soros György Quantum Fundja a font árfolyamesésén keresett hatalmasat, amikor a britek kilépni kényszerültek az ERM árfolyamrendszerből.
A font a június 23-i, a Brexitről szóló népszavazás óta 11 százalékkal értékelődött le a dollárral szemben. A Brexit-szavazás után napvilágot látott üzleti aktivitást mérő mutatók és fogyasztói bizalmi indexek egyaránt arra utaltak, hogy az unió elhagyásáról szóló döntés komoly negatív hatásokkal jár majd a brit gazdaságra.
A Brexit vége még mindig egy tökéletes katasztrófa lehet a font számára - mondta Valentin Marinov, a Credit Agricole vezető fejlett piaci devizastratégája.
Néhányan azért pesszimisták a fonttal kapcsolatban, mert fizetési mérleg válságot várnak, s úgy gondolják, az árfolyam gyorsan tovább esik majd a portfóliótőke-kiáramlások miatt.
A shortolás szerepe a devizapiacon
A short pozíció lényege, hogy a befektető egy eszköz árfolyamának esésére számít. A fontválságban a befektetők fontot adtak el, illetve fontban vettek fel kölcsönt, majd a kapott összeget márkára váltották.
Ha a font később leértékelődött, a befektető olcsóbban vásárolhatta vissza a szükséges fontot, és abból fizethette vissza a kölcsönt. A különbség a márkában vagy más erős valutában tartott összeg és a visszavásárolt font értéke között adta a nyereséget.
Az ilyen ügyletek tőkeáttétellel még nagyobb eredményt hozhattak, ugyanakkor a kockázat is jelentős volt. Ha az angol jegybanknak sikerült volna tartósan megvédenie a rögzített árfolyamot, a font elleni pozíciók jelentős veszteséget okozhattak volna.
A piac nagyon erősen shortolta a fontot, s ahhoz egy nagyon agresszív jegybanki hozzáállás kellett volna, hogy ezek a pozíciók tovább nőjenek. A kamat már így is közel járt a nullához, s a további kvantitatív lazítás hatásai is korlátozottak lehettek a jelenlegi hozamkörnyezetben.
Soros György megítélése
Soros György egyszerre vált ismertté pénzügyi spekulánsként és filantrópként. A valaha volt legsikeresebb hedge fund vezérként sok milliárd dolláros vagyont gyűjtött össze, másrészt viszont az amerikai szupergazdagok hagyományainak megfelelően aktív filantróp.
Főleg a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül gigantikus összegekkel támogatja a világképébe passzoló kezdeményezéseket. Azóta 11 milliárd dollárra becsülik a Soros Alapítványon keresztül adományozott összeget, ami olyan ügyekre ment, mint jogvédelem, a demokrácia népszerűsítése, LMBTQ-aktivizmus, valamint menekültügy és migráció.
Soros viszont aktívan politizál fantazmagóriája megvalósításáért, ami direkt befolyásolásban nem, lobbitevékenységben, szervezetek és pártok támogatásában viszont egészen nyilvánvalóan megjelenik.
Kritikusai szerint mindezt azért teszi, mert abban érdekelt, hogy tovább nőjjön a globális, kapitalista piac. Ő viszont konzekvensen azt hangoztatja, azért munkálkodik a nyitott társadalmak építésén, mert egyrészt hiszi, hogy az a lehető legjobb társadalmi berendezkedés, másrészt életútjából következő indokok miatt olyan világról álmodik, ahol nem kell emigrálnia senkinek vallása, politikai nézetei vagy etnikuma miatt.
A Sorosról szóló vitákban külön kell választani a dokumentált pénzügyi ügyleteket, a politikai és civil támogatásokat, valamint azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint egyetlen ember titokban egész országokat vagy kontinenseket irányít.
Az összeesküvés-elméletek, az ellenségképek és a bűnbakok feltűnése mindig azt jelzi, hogy az adott politikai rendszer a valóságos nehézségekkel, kihívásokkal nem tud megbirkózni.