A tagadás rövid távon segíthet elviselni a túl fájdalmas vagy fenyegető valóságot, de hosszú távon akkor válik károssá, ha megakadályozza a felismerést, a cselekvést és a segítségkérést. A tudatosság nem azt jelenti, hogy minden kellemetlen érzést azonnal megszüntetünk, hanem azt, hogy észrevesszük, mi történik bennünk és körülöttünk, majd ítélkezés nélkül, a jelenből kiindulva választunk reakciót.
A tudatos „nem” nem puszta ellenállás, hanem annak felismerése, hogy valaminek már nincs helye az életünkben. A változás azonban akkor válik építővé, ha a tagadás és az elengedés mellett megjelenik egy világos „igen” is: egy érték, irány, kapcsolat, életforma vagy jövőkép, amely felé tovább lehet indulni.
A tagadás mint átmeneti önvédelem
Előfordul, hogy ha valamivel túlságosan kellemetlen szembenézni, vagy nem tudunk megbirkózni, még a létezését is tagadjuk. Elrejtjük a tudatosság elől, azaz hárítjuk. Meddig szolgálja a tagadás az egészséges énvédelmet? Egy ponton túl miért káros mégis?
Tagadás. Mi minden jut eszünkbe erről a szóról? Hazugság? Ellenkezés? El nem fogadás? És ezen túl mi minden? Olyan esetekben, amikor túlságosan kellemetlen szembenézni a külső valósággal, megesik, hogy „letagadjuk” annak létezését.
Így a tagadás segítségünkre van a stresszkeltő helyzetekkel való megküzdésben, és megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását. Ezek révén persze nem változik meg maga a stresszhelyzet, csupán az módosul, ahogyan a személy a helyzetről gondolkodik, vagy ahogyan észleli azt. Így mivel az esemény átértelmeződik, a fenyegetés eltűnik.
Mit tesz az a valaki, aki halálos beteg, és a diagnózis ismeretében is elutasítja annak beismerését, hogy milyen súlyos is a probléma? Ha állapota súlyosságának tökéletesen tudatában lenne, teljesen fel is adná. Ezért nem néz szembe a tényekkel, vagyis tagad, s az ezáltal nyújtott remény még életben tarthatja.
Mit tesz a diák, ha másnap vizsgája van, melyre egyáltalán nem készült? Azzal áltatja magát, hogy semmi oka nincs arra, hogy este ne menjen el bulizni, hiszen lényegtelen vizsgáról van szó.
Önbecsapás és elhárító mechanizmusok
Nincs olyan ember, aki ne élne át néha szorongást a számára fenyegető helyzetekkel szemben. A szorongásra az ember két módon reagálhat. Először is tehet erőfeszítéseket a megoldás érdekében, hogy megszűnjön maga a veszélyforrás.
Ez a válasz hatékony és reális. A másik lehetőség az olyan eljárások, „taktikák” alkalmazása, melyek segítnek a szorongással való megküzdésben. Ezek az ún. elhárító mechanizmusok, melyek persze tudattalanul működnek, és valamilyen módon eltorzítják, átalakítják vagy meghamisítják a valóságot.
Így van ez a tagadás esetében is, mely az önvédelem extrém fajtája. A valóságot tagadó személy egyszerűen nem vesz tudomást szorongásai külső okainak létezéséről, tehát becsapja magát. Mivel nem képes elviselni a valósággal való szembenézés okozta fájdalmat, akár minden ellenkező jelzés ellenére tagadja a történteket, s így időt nyer.
Időt, az új és fájdalmas, vagy stresszel teli eseményhez való alkalmazkodáshoz. Egy traumatikus esemény után néhány napra vagy akár hétre is szükség van, míg az ember feldolgozza, mi is történt, és alkalmazkodni tud, vagyis szembenéz az esemény kiváltotta „kihívásokkal”.
Vagy egy súlyos válságban lévő embernek a tagadás időt adhat ahhoz, hogy fokozatosan fogadja el a szörnyű helyzetet. Fogságba esett katonák beszámolóiból tudjuk, hogy a halál lehetőségének tagadása segítette őket a túlélésben. Az ilyen helyzetekben a tagadásnak valóban adaptív értéke van.
Mikor válik károssá a tagadás?
Ahogy egyre idősebbek vagyunk, egyre inkább szembe kell nézni a valósággal. De a tagadás minden életkorban előfordulhat. A diák nem hiszi el az osztályajtóra kitűzött osztályzatot, és azt feltételezi, hogy valami tévedés történt.
Közismert a súlyos alkohol- és drogproblémákkal küzdő emberek betegségtagadása. Vagy gondoljunk arra, amikor valakit megcsal a szerelme. A szülőre, aki nem hajlandó elhinni az üzenetet, hogy gyermeke meghalt, és továbbra is úgy viselkedik, mintha a gyermek élne.
A tagadás kevésbé szélsőséges formáit valósítják meg azok, akik következetesen semmibe veszik a kritikát, nem képesek észlelni azt, hogy mások haragszanak rájuk. Számos esetben segítségül hívjuk a tagadást.
Ha valami sebezhetővé tesz, fenyeget, vagy elveszítjük az irányítást felette. Pszichés probléma, krónikus vagy halálos betegség, traumatikus esemény, krízis, pénzügyi gondok, munkahelyi nehézségek, kapcsolati problémák - mind szükségessé tehetik a hárítást.
Habár úgy tűnhet, hogy a valósággal nem szembenézni, a tényeket letagadni nem egészséges megküzdési mód, esetenként a tagadás is lehet hasznos. Időnként mindannyian alkalmazunk (alkalmazhatunk) elhárító mechanizmusokat.
A tagadás negatív oldalai is nyilvánvalóak. Gondoljunk csak arra, amikor az emberek halogatják, hogy felkeressék orvosukat (például egy nő nem törődik a mellében felfedezett csomóval, elodázza az utánajárást, esetleg túl későn kap orvosi segítséget).
Ilyen esetekben, vagy ha a tagadás a problémákra való reagálás uralkodó módjává válik, úgynevezett alkalmazkodási zavarról beszélünk. Egy nyomasztó eseménnyel való szembesüléskor tehát időre van szükség ahhoz, hogy alkalmazkodjunk, feldolgozzuk, ami történt.
Ugyanakkor azt is fontos tudatosítani, hogy a tagadás csak ideiglenes megoldás lehet, hiszen a valóságot megváltoztatni nem fogja. Persze nem könnyű beismerni, hogy valójában hárítunk, hiszen akkor nem működne az ideiglenes énvédelem.
Kérdések a tagadás felismeréséhez
- Mitől is félek?
- Lehet-e negatív következménye annak, hogy most nem cselekszem?
- Merje megélni az érzéseit!
- Próbálja felismerni, ha irracionálisak a félelmei!
Ha úgy tűnik, nem tud megküzdeni a krízist okozó dologgal - vagyis megakadt a tagadás fázisában -, érdemes professzionális segítséget kérni (pszichológushoz, pszichiáterhez, pszichoterapeutához fordulni), hogy sikerüljön egészséges megküzdési módokat kiépíteni a tagadás helyett.
Tagadás helyett szembenézés
Nagyon komoly feladat elismerni, hogy amiben mondjuk 5 éve benne vagyunk, annak lejárt a szavatossága, már keserű, megromlott és büdös. Sokszor a megszokott dolgaink kezdeti illatát érezzük, kialakult róla egy erős hitrendszer, ezért nem érezzük a jelen elkeserítő mivoltát.
Vagyis érezzük, de nem akarunk vagy nem tudunk szembesülni azzal, hogy „ez már nem az”. Szenvedünk, de öntudatlanul, hiszen a fejünkben a régi szép múlt van meg, a jelen valóságát pedig eltoljuk, nem veszünk róla tudomást.
Talán a félelmeink vagy a megszokásaink azok, amik benne tartanak a valóság látása helyett abban, amit gondolunk arról a valóságról. A gondolatinkat nem nehéz kiszínezni, nem nehéz szépet és jót gondolni, de a valóságot olyannak látni, mint amilyen és nem csak gondolkodni a valóságról az igazi kihívás.
De azért van az a pont, mikor már annyira csípi az orrodat a jelen, hogyha nem nézel szembe vele, akkor az élet vág oda egy jó nagyot. Az elhalasztott igazság is előbb vagy utóbb, de szembe jön az utcán, ami olyan horderejű lesz, hogy nem tudod kikerülni, beleszól az életed alakulásába!
Az ellenállás és az alkotás egyensúlya
Van mikor csak akkor lehet valami újat megkapni, felépíteni, ha előzőleg a régit elutasítod, elengeded megszünteted. Sokan vallják azt, hogy a tagadás ellenállás nem igazán a megfelelő út, ezért állj valami mellé és az lesz az igazi, viszont vannak élethelyzetek amikor szükséges az ellenállás és a megtagadás, másképp nem tudsz kilépni abból, amiből keresed a kifelé vezető utat.
Valaminek a tagadása ebben az esetben azt jelenti, hogy valamit nem akarunk igaznak elfogadni és távol akarjuk magunkat tőle tartani. A tagadás és ellenállás ezen tudatos felhasználása építő jellegű, mert ahhoz hogy felismerjük valaminek a hamis voltát, tudnunk kell, hogy mi a helyes és mi az igaz.
Azaz mi az aminek most „nincs helye” az életünkben és mi az aminek helye van. A tagadás akkor nyeri el méltó jutalmát, ha úgy válsz meg valamitől, hogy tudod mire van szükséged.
Szükséged van az ellenállásból, valami más felé tartani. Ha nincs meg benned a „hova tovább” akkor csak tagadó vagy, ellenzék, de nem alkotó. Ki ne szeretne alkotó lenni az életében?
Ki ne szeretne kreatívan tovább lépni? Úgy hiszem mindenkiben ott van az ellenálló és az alkotó is! A megfelelő helyet és időt kell felismerned és úgy nemet mondani, hogy ismered az igent is.
Tehát látnod kell tisztán azt ami történik veled és kell legalább egy olyan jövőkép, ami felé indulhatsz tovább. Az ellenállás egy felismerés, egy lényeges felismerés, ami megtagadja a múltat, de figyelj oda, a jelenre ne használd.
A jelen alkotói szava, az igen! Amiről le akar mindenki tudatosan vagy tudatlanul is válni, az a múlt, és ahová szeretne megérkezni, az a jelen, és ahová szeretne tartani, az a tiszta jövőkép.
A tagadás akkor szuper, ha a nemlétezőt utasítja el, azaz azt a nemlétezőt, amin már túl van.
Az igen és a nem tudatos használata
Azzal, hogy valamit megtagadsz és nemet mondasz rá, azzal egyébként növekszik az önértékelésed is, hiszen azonnali eredményt kapsz egy képességedről. Sokszor jól esik kimondani, mert az ember letesz a válláról egy puttonyt, ez megkönnyebbüléssel jár.
Ha csak az igen és csak a nem oldalra állsz, azaz mindenre nemet és mindenre igent mondasz, azzal nem jutsz előrébb! Egyik szó sem annyira bűvös, hogy megoldaná az életed, csak abban az esetben, ha azokat tudatosan és átláthatóan használod.
Az aki mindenre nemet mond, elutasítja a világot, kirekeszti magát és nem együttműködő. Az aki mindenre igent mond, megalkuvóvá lesz, elveszti céljait, áldozattá válik és hagyja magát ide-oda sodortatni.
Tehát fel kell tudnod ismerni, mikor minek van itt az ideje! Tisztán kell és tudatosan látni, miben vagy benne és mit akarsz elérni a válaszokkal!
A másokra való hagyatkozás ezen igenlő formájának semmi köze a bizalomhoz. Azaz fogadj el mindenkit olyannak amilyen, de nem kell mindenkit beleengedned az életedbe, és még ha szörnyen is hangzik, nem kell mindenkiben megbíznod.
Van egy belső erős hangod, a megérzés hangja, ami egyébként nagyon szépen súg neked mindenkivel kapcsolatban… hallgass rá, okosabb nálunk! Ugyanakkor mindennél fontosabbnak tartom, hogy tudj bízni.
Nem kell mindenkitől megvédened magad, mert akkor elzárod magad a közösség erejétől és egyébként az öntudatosságodtól is. A végletes dolgok, a bigott hozzáállás soha nem nyerő, szükséged van az „idegen” dolgok, emberek megismerésére, és ez bizalom nélkül nem megy.
A tudatos döntés szabadsága
Fontosnak találom, hogy mindenki tudja mit akar és bízzon abban, hogy az elképzelései nem csak úgy megtörténnek, hanem alkotója legyen az elképzeléseinek… azaz létrehozza azt, amit szeretne, ő saját maga!
Ez úgy tud megvalósulni, ha van iránya a nemnek és az igennek is. Irány alatt egy konstruktív és tudatos döntést értek! Tudnod kell, hogy miért bólogatsz vagy miért állsz ellent!
Ha állandóan nemet mondasz, de igen gondolsz, vagy pont fordítva, azzal a saját akaratod szabadságát vétózod meg, és a rendszeres önakarat megtagadása vezet szépen a depresszióhoz meg az agresszióhoz is.
Vállald be azt, hogy súrlódsz, összeütközöl és ne félj attól, hogy bajod esik. Az önakaratod semmibe vétele az, ami a tragédiákhoz vezet, és nem az, hogy esetleg szétesik valami olyan, ami miatt megtagadod önmagadat.
Semmi baj nincs a konfliktusokkal! A baj akkor születik meg, ha elnyomod rendszeresen az akaratodat, mert minél nagyobb benned a nyomás, annál nagyobbat fog szólni mikor előbújik.
És amúgy is, állandóan hazudni és ferdíteni azért, hogy hallja a másik amit hallani szeretne, elsőre kegyesnek tűnik, másodszorra viszont pont hogy hamissága miatt, szétlöki a legszebb kapcsolatot is.
Pont azért, mert hiteltelenné válik minden szavad a kegyes magatartással. Ha ezt rendszeresen csinálod, őszintén mondod el „hogyan látod”, megelőző elfojtások nélkül, akkor veled könnyű lesz, akkor már nem lesz olyan az őszinteséged, mint egy puskaporos hordó.
Ha őszintén és egyenesen fejezed ki magad, akkor a többiek is nagyobbra fognak tartani. Tudom, nem divat ma már a megfelelés, de jól esik azért, ha odafigyelnek ránk.
És akkor figyelnek oda rád, ha őszintén és teljes szívedből mondod. Akkor van súlya az igennek vagy a nemnek is, ha önmagadat fejezed ki velük!
De a véleményednek súlya lesz! Vigyázz, hogy ezzel a súllyal mit teszel! Elnyomod a másik akaratát, vagy csak úgy kifejezed?
Szeretettel véleményezd az élet helyzeteket, mert másképp a másik lábára kötsz súlyt és ezzel a súllyal kényszeríted futásra. Szeretettel felemelőbb érzés élni és a többiekkel is jobb együtt lenni egy bizalmi légkörben.
Utóbbit erősítsd, mert azzal segítesz! Amúgy is túl sok terhe van mindenkinek, nem kell még többet rájuk rakni. Az igazi és szeretetteljes vélemény, amúgy felszabadító és hozzátesz az élethez, nem elvesz.
Mi a tudatos jelenlét?
A mindfulness angol szót magyarra általában tudatos jelenlétként vagy éber figyelemként szoktuk fordítani, eredetileg azonban mindössze annyit jelent: ‘tudatosság’, ‘figyelem’. Alapvetően arra a folyamatra utal, amikor a pillanatnyilag észlelhető belső és külső tapasztalatokat tudatosítjuk.
A tudatos jelenlét lényege, hogy figyelmünket a jelen pillanat tapasztalatai felé fordítjuk, de nem azért, hogy bármilyen következtetést vonjunk le belőlük, vagy hogy értékeljük ezeket a tapasztalatokat, hanem „csak úgy” - céltalanul.
Tapasztalataink jó részét az öt érzékünk segítségével szerezzük, ám tapasztalatnak tartjuk a testi érzetet, a megjelenő érzelmet és a gondolatot is. A figyelmet addig tartjuk fenn, amíg csak tudjuk.
Amikor a tudat elvándorol a jelen pillanatból, mert például gondolkodni kezdünk, akkor észrevesszük ezt az elterelődést, és visszatereljük a figyelmet az itt és most felé.
Vagyis figyelünk - elterelődünk - észrevesszük - visszatereljük - figyelünk - és így tovább… - ez a tudatos jelenlét alapvető dinamikája.
A tudatos jelenlét szemlélete szerint mind egy végtelen - vagy legalábbis a halálig tartó - utazáson veszünk részt, s minél jobban megéljük ezt az utazást, minél inkább képesek vagyunk pillanatról pillanatra részt venni benne, annál inkább kinyílik előttünk a belső és a külső világ.
Csak vagyunk ahelyett, hogy cselekedni akarnánk, s átadjuk magunkat a puszta létezés, befogadás élményének. Ez a nehéz tapasztalatokra is vonatkozik, velük kapcsolatban sem cselekszünk, nem akarjuk őket megváltoztatni, meggyógyítani vagy megjavítani, hanem csak kíváncsian megfigyeljük őket.
Időt töltünk a kellemetlen, a kellemes, a semleges tapasztalatokkal egyaránt, anélkül, hogy reagálni akarnánk rájuk. Egyszerűen megengedjük, hogy itt legyenek velünk.
Ez vonatkozik a gondolatokra is - a mindfulness-nek ugyanis, más meditációs technikákkal ellentétben, nem célja a tudat kiüresítése, „gondolattalanítása”. A gondolatoknak is megengedjük, hogy jelen legyenek, de azt gyakoroljuk, hogy kívülről ránézünk a gondolatokra ahelyett, hogy elvesznénk bennük.
Cselekvő üzemmód helyett létezés
A múltban hozott döntések és elkövetett tettek megváltoztathatatlanok. Az ember utólag hibáknak ítélheti azokat, azonban a jelenben nem tehet semmi mást, mint levonva a saját következtetéseit tanulni belőlük, és tovább fejlődni.
Ugyan hatással lehetnek a jövőre, viszont az annyi változótól függ, hogy lehetetlen 100%-os biztonsággal előre megjósolni. A jövőre vonatkozó tervek és célok irányt adhatnak a jelenben.
A jövőben potenciálisan bekövetkező negatív eseménytől való szorongás és stressz értelmetlen, mivel egyrészt még nem történik, másrészt annak kockázatát jelentősen tudja csökkenteni az ember maga azáltal, hogy kezdeményező, proaktív magatartással minden tőle telhetőt megtesz az elkerülésére a jelenben.
A mai rohanó világban sajnos elég ritkán fordul elő, hogy ne tenne valamit az ember. Folyton aktív, mindig tesz valamit; elfelejtett a „cselekvő üzemmódból” átkapcsolni a létezőbe.
Elég összetett és dinamikus jelenség az ember ahhoz, hogy cselekvés nélkül is igaz legyen rá az élet fogalma. Sőt, létezés üzemmódban közvetlen kapcsolatot teremt az élettel, megérzi a benne rejlő, állandóan változó csodát; minden tapasztalat felé természetes kíváncsisággal, érdeklődéssel és tisztelettel közelít.
Létezés során az ember megengedi önmagának és a világnak, hogy olyanok legyenek, amilyenek. Elégedett lehet magával, még kellemetlen élményeivel is, s ez a radikális elfogadás feltétel nélküli kedvességgel és jóindulattal párosul.
Az átváltás létezés üzemmódba ajtót nyithat egy teljesen másfajta életre.
A tudatos jelenlét három területe
A tudatos jelenlét három szintjét a testi érzékelés (öt érzék + testi érzetek), az érzelmek és a gondolatok jelentik. A gyakorlás során bejárjuk ezeknek a tapasztalatoknak a testi és tudati tereit, és azt is megértjük, mi a kapcsolat az egyes tapasztalatok között.
Ezek a tapasztalatok egy végtelen kapcsolati hálót alkotnak, teljesen „összegabalyodnak” egymással, ám az intuíció sokszor segít benne, hogyan tapasztaljuk meg ezt az első ránézésre kaotikus rendszert.
Testi érzékelés
Nemcsak környezetéről lehet tudatában az ember, hanem saját maga is lehet tudatának tárgya. Képes érzékelni szervezetének különböző belső, élettani jelzéseit.
A figyelmet átirányítom, ott tartom a testemen. Pislogok, nem rezdül az arcom, kisimítom a nyakam izmait… - ily módon végigmegyek a testemen, minden fontosabb testrészt ellazítok, és ha ez megvan, érezhetően lecsökkent a pulzusom, és nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszek.
Érzelmek
Nemcsak a tanúsított viselkedést és a gondolatokat, de az azokkal szoros oda-vissza kapcsolatban működő érzelmeket is. Az érzelmek biztonságos megélésének képessége a legtöbb függőséggel élő ember számára ismeretlen.
A megterhelő érzelmi tartalmakat vagy a normál, elfogadható érzelmi tartalmak megélésének képessége félelmetes számukra, talán szavaik sincsenek az érzelmeikre, viselkedési mintájuk sem hatékony (például hogyan élje át, fejezze ki örömét, dühét, szomorúságát, hogyan csökkentse frusztrációját).
Nagyon sokat segít az is, ha türelemmel állsz a negatív dolgok előtt. Elfogadod a saját negatív érzéseidet, tudomásul veszed őket, de nem hagyod, hogy eluralkodjanak rajtad.
Gondolatok
Nemcsak környezetéről lehet tudatában az ember, hanem saját maga is lehet tudatának tárgya. Ezeken túlmenően az emberi elme meg tudja figyelni a saját működését is.
A mindfulness meditáció során nélkülözhetetlen a koncentráció a folyamatos figyelem fenntartásához, melynek tárgya pillanatról pillanatra folyamatosan változik. A meditáló ön-magukban tekint ezekre, miközben tudatában van a potenciálisan jelentkező ítélkezéseknek, értelmezéseknek vagy kategorizálásoknak.
Az elme határozottan hajlamos arra, hogy eltévedjen, és a gondolatok és érzelmek tartalmával foglalkozzon. Ennek eredménye a jelen pillanatra irányuló figyelem csökkenése vagy teljes elvesztése.
A tudatosság félresiklásának felismerésekor a meditáló egyszerűen csak gyengéden visszatereli a figyelmét a jelen pillanat valóságának egy részletére. A gyakorlatok során egyetlen esemény sem tekinthető elterelésnek (még az elme tévelygése sem); egyetlen mentális esemény sem kap semmiféle viszonyított vagy abszolút értéket vagy jelentőséget tartalmának szempontjából.
A tudatosság és a függőségek
A Száraz November és a függőségek kapcsán leginkább az alkohol függőség jut eszébe a hazai embereknek, azonban fontos tudni, hogy a függőségnek rengeteg típusa előfordul.
Gondolhatunk a különböző szerhasználatok (drogok, nyugtatók, stb) mellett a dohányzásra, a túlzott mértékű kávé, koffein, kóla fogyasztásra, játékfüggőségekre, szociális média függőségre, szexuális és egyéb függőségekre, pl. a munka, sőt a túlzott mértékű sportolásnak is lehet függőségi oka a háttérben.
Sokféle terápiás módszer ismert, jelen cikkben a mindfulness, avagy a tudatos jelenlét alapú terápia bizonyos szempontjai kerülnek bemutatásra a függőséggel kapcsolatban.
Mi a függőség?
„A függőség egy kényszeres szükségletkielégítés vagy valamilyen szerhasználattal vagy egy viselkedéssel, amelyet az egyén annak ellenére gyakorol, hogy a következményei károsak rá, vagy másokra nézve.”
A viselkedés, a gondolatok és az érzelmek tényezőit veszik szemügyre, kifejezetten azt, hogy milyen érzelmek és gondolatok vezethetnek a függőségi viselkedés formák kialakulásához.
A könyvben a kognitív-viselkedés terápiás, a dialektikus viselkedés terápiás valamint elfogadás- és elkötelezésen alapuló terápiás elemek alkalmazási lehetőségeiről kapunk átfogóbb képet.
Elvonás és szakmai segítség
Elvonásról akkor beszélünk, amikor pszichés vagy fizikai hatásait tapasztalja az alkohol- és/vagy szerhasználó annak, ha nem használja az adott szert vagy nem gyakorolja bizonyos időn keresztül az adott viselkedést.
Elvonási tünetek szerteágazóak lehetnek, fizikai, lelki és viselkedésbeli változások is gyakoriak. Általánosságban az mondható el, hogy a legtöbb függőséggel küzdő személynek komoly gondjai vannak a kapcsolataival, a családjával, a munkahelyén vagy az iskolában, sőt még a törvénnyel is gyakran összeütközésbe kerülhet.
Zacher Gábor szerint azonban veszélyes is lehet a száraz november: „ha mérsékelt reszketés, feszültségérzés, izzadás jelentkezik, és ital nélkül a tünetek súlyosbodnak, 24 órán belül súlyos alkoholmegvonási tünetegyüttes jelentkezik, ez a delírium tremens”.
Mint kiemelte: a tünetegyüttes 5-8 százalékban halálos kimenetelű. A szakember azt javasolja: az alkoholbetegségben szenvedők inkább csak csökkentsék az adagot.
Ahhoz, hogy biztosak lehessünk abban, hogy függőségről vagy csak rosszul alkalmazott szerhasználatról van szó, pl. nyugtatók, alkohol fogyasztás, mindenképpen orvossal, lehetőleg pszichiáterrel szükséges konzultálni.
A diagnózis felállítása mindig orvosi feladat, amit klinikai szakpszichológus tesztekkel, kérdőívekkel alátámaszthat. A pszichiáter sok esetben javasol pszichoterápiás munkát, aminek egyszerű oka a már fentebb leírtak: a függő személy nehezen kapcsolódik a saját fájdalmas érzelmeihez, hatalmas erőfeszítéssel kerüli azokat, így mindenképpen külső szakembert, terápiás segítséget igényel a feldolgozásban.
Áttérés egyik függőségről a másikra
Az áttérés egyik függőségről a másikra igen gyakori jelenség, melynek fő funkciója, hogy az ember elkerülje a fájdalmas lelki történésekkel való foglalkozást.
Tehát ugyanúgy nem engedi magához ilyenkor a személy a saját érzelmeit, ugyanúgy kerüli azokat csak most időszakosan nem alkohollal, hanem a szociális médiát görgeti vagy szélsőséges sportolásba kezd. Vagy éppen fordítva.
Az érzelmi munka szempontjából mindegyik típusú függőség eltávolítja a fájdalmas tartalmakat, azonban nyilvánvaló, hogy a szélsőséges tudatmódosító szerek, idegrendszert károsító anyagok használata mindenképpen további szervezeti károsodásokat is eredményezhetnek.
Érzelmek, gondolatok és viselkedés tudatosítása
Érzelmek
Amikor pszichológusként kerülünk szembe a függőség, szenvedélybetegség kérdéseivel terápiás munka során, sok minden eszünkbe jut háttérképp, ami miatt kialakult az aktuális állapota kliensünknek.
Egy dolog azonban szinte mindig ott lebeg a szemünk előtt: a függő személy érzelmeihez nagyon nehéz kapcsolódni, elkapni az ő valós érzelmeit, amivel ténylegesen dolgozhatunk a közös munka során.
Olyan ez, mintha vaktában lövöldöznénk, mert a szerhasználat aktuális hullámától függ, hogy mikor mi van előtérben és az mennyire kapcsolódik a kliens belső valós fájdalmához.
Ezért fontos lehet több helyzet alapos átbeszélése érzelmi szempontból, mikor miért hogyan érez a függő személy. Pl. szégyen, bűntudat, harag.
Gondolatok
Az egyéni gondolatok szerepe és tudatosítása ugyanannyira fontos a függőségek kezelése során, mint az érzelmek felismerése, megismerése és kifejezése.
Nem egyszerű megtanulni és minden helyzetben felismerni a gondolatok eredetét, azonban gyakorlással egyre jobban és jobban mehet.
Amikor megjelenik egy gondolat a nehéz helyzetben, azt érdemes felírni és tudatosítani pl. “nem szabadna így éreznem”, “ez mind csakis az én hibám”, “soha nem kapom meg, amit szeretnék”, “semmirekellő vagyok” stb.
Amikor írott formában olvassuk vissza a gondolatainkat, észre lehet venni az eredetüket pl. ki mondogatta gyermekkoromban ezeket nekem, tanár, szülő stb., és azt is, hogy mennyire tévútra vihetnek ezek a gondolatok, sok esetben semmi valós alapja nincsen.
Kiegyensúlyozott helyzetértékeléssel rendelkező személyek kevésbé lesznek hajlamosak függőségekre.
Ilyen helyzetértékeléssel inkább tudja azt mondani az illető, hogy “vannak dolgok, amikre képtelen vagyok most még, de sok mindenben nagyon jól teljesítek” vagy “szerethető vagyok a teljesítményemtől függetlenül”, “ha nagyon szeretnék valamit, tudok tenni érte és elérhetem, akkor is, ha már volt rá példa, hogy valami nem sikerült”.
A gondolatok leírása és újrafogalmazása az első lépés lehet, azonban a helyzetekben való felismerésük és megfelelő reakció eléréséhez pszichológiai támogatás, sok gyakorlás is szükséges általában.
Viselkedés
A legtöbb esetben a függőségi viselkedés nem tűnt kezdetben problémának, eleinte csak egy kellemes és megnyugtató viselkedés lehetett, akár csak azért kezdett bele valaki, mert olyan emberek társaságában érezte jól magát, akik ugyanezt a viselkedést gyakorolták.
Ezen keresztül biztonságosabbnak tűnt a kapcsolódás és sok függő kliens elmondhatja, hogy kezdetben ez a viselkedés segítségére volt az élet apró vagy nagyobb stresszhelyzeteinek kezelésében.
Azonban később már egyre inkább problémássá válnak ezek a viselkedési körök, például egy pohár ital az előadás, vizsga előtt vagy után átcsaphat mértéktelenné, kontrollálhatatlanná.
A függőség első ijesztő jele, amikor a függő felismeri, hogy az adott viselkedést már nem ő kontrollálja, hanem fordítva.
Ilyenkor hirtelen próbál változtatni és jó esetben eljut pszichoterápiába. A legtöbb esetben azonban nem kap ellátást, vagy tagadja, hárítja, bagatellizálja a személy a problémát és ezzel elindul egy mélyebben károsító folyamat irányába.
A változás feltétele: valódi motiváció
A leszokáshoz való érzelmi munkához és kitartáshoz szükség van valós motivációra. Aki a függőség-elvonási tünetek hullámaiban él, sokféle érzelemmel találkozik akár egy napon belül, amit a szerhasználat vagy a viselkedési formák váltanak ki.
Vannak olyan napok, amikor több szomorúság, ingerültség vagy bűntudat van előtérben, míg másnap a minden rendben van érzése felül írja ezeket.
“A leszokáshoz a gyötrődés, bűntudat érzései vezethetnének, ha azok nem enyhülnének a következő napokban. A gyógyuláshoz talán az segít, ha nem foglalkozik a függő személy az érzelmeivel, hanem döntést hoz: úgy dönt, hogy a mentális és fizikai egészsége feletti irányítást meg szeretné szerezni és elfogadja, hogy ez elkötelezettséget igényel.”
Ebben az időszakban önmagát szükséges első helyre tenni, a saját mentális és fizikai jóllétét!
Sajnos gyakori, hogy a kapcsolati háló, a szűkebb kapcsolatok nem jól reagálnak a függő személy változtatási törekvéseire. Ennek egyszerű okai lehetnek egyrészt a változástól való félelem, másrészt eddig a függő személy érzelmei nem kerültek visszajelzésre, ha azok felszínre kerülnek az nemcsak neki, hanem a környezetének is “félelmetes” lehet.
Ilyenkor a családterápiás megközelítés figyelembe vétele is szükséges lehet terápiás munka során. És a félelmek helyett az együtt, közösen megoldjuk hozzáállásban erősíteni és a családot, szűk környeztet is segíteni abban, miért is jó nekik is a változás és hogyan tudnak ebben megfelelően helyt állni.
Mindfulness a gyakorlatban
A mindfulness, avagy a tudatos jelenlét módszere egyszerre nyújt segítséget a múlt kártékony mintázatainak megváltoztatásában és a mindennapi élethelyzetek kezelésében és az önsorsrontó, ártalmas viselkedés elhagyása után maradó űr betöltésében.
A tudatos jelenlét akkor valósulhat meg a helyzetekben, ha a személy megfelelő tréningezéssel, terápiával tisztázza az érzelmeit, felismeri az érzelmeit, ki tudja fejezni azokat, megérti a múltbeli gyökereit, mint ahogyan a gondolatainak is, miért mikor milyen gondolat és érzelem együttes hatása miatt volt szüksége a függő viselkedésre, alkohol- vagy szerhasználatra.
A szakember szerint érdemes beiktatni napirend-szerűen az életünkbe napi 10-15 perc gyakorlást. Ez a 10 perc történhet reggel, ébredés után vagy este, a nap lezárásakor.
Vagy nap közben, ha épp akkor tudod megoldani. A hely sem számít: az otthoni kényelmes fotel pont olyan tökéletes, mint egy közeli park - a lényeg, hogy ez a pár perc nyugalomban teljen.
Ez nem lesz könnyű, sokszor érezheted, hogy feleslegesen dolgozol, mert a gyakorlás nem hoz azonnali eredményt, de hosszú távon megéri vele foglalkozni.
Testpásztázás
Testem megfigyelése - Testpásztázás. A figyelmet átirányítom, ott tartom a testemen.
Pislogok, nem rezdül az arcom, kisimítom a nyakam izmait… - ily módon végigmegyek a testemen, minden fontosabb testrészt ellazítok, és ha ez megvan, érezhetően lecsökkent a pulzusom, és nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb leszek.
Tudatos figyelem a hétköznapokban
A megszokott, rutinszerű dolgoknál is elkezdek figyelni arra, mit csinálok. Tudatosan.
Például lassan kortyolom a reggeli kávémat, figyelek az ízekre, picit lelassulva, megfigyelve magam. A rutinszerű dolgokban is az apróságokat próbálom megélni.
Légzés és séta
Ehhez sokat segít a meditáció, a megfelelő légzéstechnika, az, hogy hosszabb legyen a kilégzés, mint a belégzés.
Próbáld ki a sétáló meditációt! Ez is egy remek technika: sétálás, gyaloglás közben törekedni a befelé figyelésre, a légzéstechnikára, a pillanat megélésére, a mozdulatainkra.
A halogatás meghaladása
Sokan halogatják, hogy belevágnak a tudatosság fejlesztésébe, ám ez többnyire egy önfelmentés. Nem kell megvárni, míg kedved lesz hozzá: csinálni kell!
Lehet, hogy hetekig nem érzed, de csináld, és egy idő után egyensúlyba kerülsz magaddal. Ekkor viszont elégedett lesz, meglesz a kontroll érzés, hogy tudsz fókuszálni, figyelmet fenntartani.
Ne feledd: kis dolgokkal tudunk nagy dolgokat véghez vinni az életünkben!
Tudatosság kapcsolatokban: bezárkózás helyett nyitottság
A tudatosság nem a zárkózás és a szűrés, hanem a félelem helyett a szeretet választása az életben. A szeretet pedig életszeretetet jelent, ami egyszóval nyitást és kíváncsiságot takar.
Nyitást az életre, és annak lehetőségeire. Akkor vagy valóban tudatos, amikor törekszel a megértésre: megérteni az embereket, a világ törvényszerűségeit, és a benned működő folyamatokat - azokat is, amelyek félelmet keltenek benned, és azokat is, amelyek lelkesítenek és ösztönöznek.
A megértés és kíváncsiság a nyitottság felé vezet. Az az ember, aki kíváncsi az életre, másokra, a mozgatórugókra, a törvényszerűségekre, és lelkes, nemhogy nehezebben, hanem sokkal könnyebben kapcsolódik másokhoz.
Azonban az való igaz, hogy a tudatos ember másképp kapcsolódik. Nem magányos, hanem épp ellenkezőleg: nem ragaszkodik, hanem teljes egész emberként könnyedén és elfogadással kötődik.
Ragaszkodás és kötődés
A ragaszkodás és a kötődés között nagy különbség van. A ragaszkodás mindig félelemmel teli: benne van, hogy „nélküled rossz lenne nekem”, „nélküled nem tudom elképzelni a jólétemet”.
Ez tapadást, erőn felüli alkalmazkodást, és rengeteg félelmet, bizalmatlanságot visz a kapcsolatba. Ez megrengeti a kapcsolatot, vagy létre sem hozza.
A tudatos ember ezzel szerint nyitott, nyílt és megértő. A kapcsolódásaiban több a megértés mások felé is.
Ha kíváncsisággal és őszinte megfigyeléssel kapcsolódik másokhoz, akkor megérti, hogy mit miért tesznek, mi mozgatja őket - akár akarnak vele kapcsolódni, akár nem.
Nem esik kétségbe, ha valaki épp nem ér rá vagy nem akar kapcsolódni vele. Látjuk a lehetőségeit, hiszen folyamatos nyitásban és lehetőségkeresésben működik.
Amikor valóban tudatos vagy, nemhogy nem magányosodsz el, hanem a világ kitágul előtted. Sokkal több lehetőséged lesz baráti, emberi és párkapcsolatokat kialakítani és jól működtetni.
Ráadásul, ha a valódi tudatosság útján jársz - kíváncsisággal, megértéssel, megfigyeléssel, empátiával -, sokkal könnyebben találsz olyan társat, aki ugyanígy önazonos, és ugyanígy működik, mint te.
A kapcsolataid így nemcsak létezni fognak, hanem boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak is lehetnek. Az tehát egy félreértelmezett tévhit, hogy a tudatosság magányossággal jár.
A tudatos jelenlét várható előnyei
A tudatosság nem csak segít egyensúlyba kerülni önmagunkkal, de számtalan más előnye is van: fejleszti az önismeretet egészségesebb életmódot von maga után, ha például étkezés közben valóban az ételek élvezetére figyelsz, csökkenti a stresszt, a szorongást, javítja az alvásproblémákat, fejleszti a tanulási funkciókat, a koncentrációt, empatikusabbá tesz.
Ha jobban elfogadjuk érzéseinket, megértőbbek leszünk az emberekkel is, fejleszti a vezetői képességeket is - bizonyos cégeknél ma már például a vezetői kultúra része a mindfulness megtanítása a szervezetben, sportolóknál növeli a teljesítményt. a kiégés megelőzéséhez is hozzásegít.
A tudatos jelenléttel jellemezhető személyek élményeiket éber tudatosságban élik meg, viselkedésükben - automatizmusok alkalmazása helyett - tudatosság jelenik meg, működésükben ítélkezésmentesség nyilvánul meg.
A tudatos jelenlét gyakorlása hozzásegíti az embert ahhoz, hogy teljes mértékben legyen jelen saját életében, illetve kapcsolataiban, melyek minőségét javítja.
Mindannyian tudatosak vagyunk bizonyos mértékben, mert ez egy emberre jellemző képesség. Mindfulness meditációkkal a vonásszintű tudatos jelenlét nagymértékben fejleszthető.
A mindfulness történeti és terápiás háttere
A keleti vallások és testtudati technikák térnyerésével párhuzamosan kezdett el terjedni a tudatos jelenlét szemlélete a nyugati kultúrában, alapvetően a második világháború után.
Míg Ázsiában a tudatos jelenlét általában valamilyen vallásos keretben jelent meg, addig Nyugaton gyakran hittől független szemléletként, technikaként él tovább.
1979-ben a hivatalos egészségügy keretei között is megjelent a mindfulness Észak-Amerikában, s legalább azóta tudósok százai, ezrei dolgoznak azon, hogy leszedjék róla a „vallásos mázt”, s kifejezetten a mentális és testi egészségre tett pozitív hatásait helyezzék az előtérbe.
A fogalom forrása egy kb. 2500 éves, korai buddhista írás, a Szatipatthána szútta (‘Az éber figyelem alappilérei’), amelyben a történelmi Buddha összefoglalja, milyen testi és tudati tapasztalatokra irányítsuk éber figyelmünket, hogy csökkentsük szenvedésünk mértékét.
Thomas Rhys Davids, az ősi páli nyelv korabeli kutatója fordította le először az ebben az írásban használt szati (‘figyelem’, ‘tudatosság’) szót mindfulness-nek 1881-ben.
A tudatos jelenlét tehát egy szemlélet, egy viselkedési attitűd: megfigyelés cselekvés helyett, befogadás létrehozás helyett - elvárások, magyarázatok, értékelések nélkül.
1979-ben egy molekuláris biológus, Jon Kabat-Zinn egy olyan klinikát hozott létre a Massachusettsi Egyetem orvosi karán, ahol tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentést (MBSR) tanított krónikus fájdalmaktól -, és krónikus betegségekkel járó stressztől szenvedő embereknek.
Az 1990-es években három klinikai pszichológus, Jon Teasdale, Zindel Segal és Mark Williams a depresszió új, nyugati orvostudományban szokatlan kezelési lehetőségét látták meg a meditációs gyakorlatokban.
A saját munkájukat tudatos jelenlét alapú kognitív terápiának (MBCT) nevezték el, amivel a mindfulness meditáció tudományos alapot szerzett.
A tudatos jelenlét alapú terápiákat a krónikus betegségek széles körében alkalmazzák, mind a kezelésben, mind a megelőzésben.
A szakirodalmi tanulmányok eredményei szorgalmazzák az MBSR és az MBCT alkalmazását a mentális és testi tünetek enyhítésére, többek között a vezető halálokok, a szív- és érrendszeri megbetegedések kiegészítő kezeléseként, valamint az egészséges felnőttek és gyermekek körében végzett prevenciós tevékenységként.
A mindennapokban megélt tudatos jelenlét segíthet olyan döntéseket hozni, melyek csökkentik a kardiovaszkuláris megbetegedés és elhalálozás kockázatát.
A tudatosság társadalmi jelentősége
Miért is fontos ma Magyarországon a függőségekről folyamatosan beszélni és változásokat elérni? Dr. Gyurkó Szilvia felhívja a figyelmet, hogy a statisztikák szerint a 14-16 éves magyar gyerekek 45 százaléka alkalmanként, 25 százaléka rendszeresen iszik alkoholt.
Ezzel negyedik helyen állunk Európában a gyerekek alkoholfogyasztása terén. Az alkohol az életünk része, a kultúránk egyik alapeleme, a gyerekek pedig ezt a mintát látják maguk körül, hiszen szinte minden magyar családban előfordul.
Mindeközben pedig a felnőttek többsége elismeri, hogy az alkohol mindenféle élethelyzetben előkerül: ünnepekkor, ha szomorú vagy feszült, ha úgy érzi, hogy „megérdemli”, akkor szívesen megiszik egy pohárral.
A megengedőbb szülői magatartással a gyerekek azt érzik általában, hogy „a szüleim megbíznak bennem”, de többen azt emelték ki, hogy otthon jobb példamutatásra és erősebb keretekre, következetesebben betartott szabályokra lenne szükség.
A Yelon szakmai oldal által megkérdezett gyerekek véleménye az a felnőtt mintákról, hogy nem csak a szülők alkoholfogyasztásával van gond: „A legtöbb felnőtt, akihez közel állok, mértékkel fogyaszt. Viszont nagyon zavar, hogy utána sokan a volán mögé ülnek.”
A dialektika és a „tagadás tagadása”
Marx, mint állítólagos hegeliánus, köteles a tagadás tagadásának eredményeként egy igazi magasabb egységet szállítani, és minthogy ezt nem teszi meg Dühring úr szájaíze szerint, Dühring úrnak megintcsak magasabb és nemesebb stílusba kell esnie, és Marxnak a teljes igazság érdekében olyan dolgokat a szájába adnia, amelyek Dühring úr legsajátabb gyártmányai.
Dühring úrnak igaza van. Éljen a nagystílű történetírás!
Marx ezt mondja: „Ez a tagadás tagadása. Ez helyreállítja az egyéni tulajdont, de a tőkés éra vívmánya: a szabad munkások kooperációja s a földre és a maga a munka által termelt termelési eszközökre vonatkozó köztulajdonuk alapzatán.
Az egyének saját munkáján nyugvó, szétforgácsolt magántulajdonnak tőkés tulajdonná való átváltoztatása természetesen hasonlíthatatlanul hosszadalmasabb, keményebb és nehezebb folyamat, mint a ténylegesen már társadalmi termelési üzemen nyugvó tőkés magántulajdonnak társadalmi tulajdonná való átváltoztatása.”
Marx egyszerűen történelmileg kimutatja és itt röviden összefoglalja, hogy éppúgy, ahogy egykor a kisüzem a saját fejlődése révén szükségszerűséggel létrehozta megsemmisítésének, azaz a kis tulajdonosok kisajátításának feltételeit, most a tőkés termelési mód ugyancsak maga létrehozta azokat az anyagi feltételeket, amelyekbe tönkre kell mennie.
A folyamat történelmi folyamat, s ha egyúttal dialektikus is, ez nem Marx vétke, bármily fatális is ez Dühring úr számára.
Amikor tehát Marx a folyamatot a tagadás tagadásaként jellemzi, nem arra gondol, hogy ezzel bizonyítsa be a folyamat történelmileg szükségszerű voltát.
Ennek megfelelően a tagadás tagadása nem egy automatikus recept, amely önmagában megteremti a jövőt, hanem egy folyamat jellegének megnevezése. A tudatosság szempontjából ez azt jelenti, hogy a változás nem pusztán a régi elutasításából születik: történeti, lelki és gyakorlati feltételek szükségesek hozzá.
tags: #tagadas #helyett #tudatossag