Teljesen normális, hogy aggódsz a gyermeked angol nyelvtudása miatt. A szülők sokat tehetnek azért, hogy otthon segítsenek gyermekeiknek. A gyerekek rutinja tele vannak strukturált tevékenységekkel - amelyekhez olyan kifejezések tartoznak, amelyeket akkor mondunk, ha azt akarjuk, hogy megtegyenek valamit. Mindannyian tudjuk például, hogy a gyerekeink kézmosásra késztetése, mielőtt leülnek ebédelni vagy vacsorázni, nem könnyű feladat. Miért ne csinálhatnánk belőle dalt vagy éneket, amely a rutin követésére ösztönzi őket? Azt akarjuk, hogy a gyermekeinket megértsék angolul, és hogy szavakat és hasznos kifejezéseket tanuljanak meg. Mindannyian olyan mondókákon és dalokon nőttünk fel, amelyek segítenek megtanulni az egyéni hangokat, hangvételt és hangsúlyt a saját nyelvünkön. A versek és a tongue twisters révén szórakoztatóvá és könnyen megjegyezhetővé tehetjük a tanulást - és ha cselekvéseket is tartalmaznak a dalok, az még inkább segít a gyerekeknek emlékezni a szavakra. Arra bátorítsd a gyermekeidet, hogy lassan kezdjenek hozzá, majd mondják egyre gyorsabban. Vannak teljes dalok is, amelyeket kipróbálhatsz. Egy népszerű vers, amelyet már lehet, hogy ismersz, az a Pat-a-cake, amelyet tapsolva mondanak el. A vers éneklése közben tapsolnod kell, egyszer egyet tapsolsz, majd kettőt a gyerekekkel. A pat-a-cake dal sok /b/ és /p/ mássalhangzóval rendelkezik, ami sok tanuló számára még idősebb korban is nehéz lehet. Rengeteg szórakoztató módszer létezik az angol kifejezések, mondókák és nyelvtörők elsajátítására. Sok gyerek megpróbálja legyőzni anyut, aput vagy a testvéreit a játékokban vagy versenyekben. Kérd meg a gyermekeidet, hogy készítsenek rajzokat a nyelvtörőkről. Ha minden kártya elfogyott, vége a játéknak. Ahogy a gyermeked halad előre, hozzáadhatsz kártyákat a következővel: „Miss a turn”, „Go back 2 spaces” stb. A „What's the time, Mr Wolf?” A „What’s the time, Mr Wolf?” egy éneklős játék, amelyben a gyerekek megtanulják, hogyan kérdezzék meg, mennyi az idő, és hogyan beszéljenek a napi rutinjukról. Érdemes lehet ezeket a mesekönyveket, kártyákat és játékokat összegyűjteni és egy speciális angol kincsesládában tartani. A tárgyak egy különleges helyen való elhelyezése arra ösztönzi őket, hogy spontán módon játsszanak, és a veled vagy az órán tanult angol kifejezéseket használják. Kétségtelen, hogy ha csak egy kis időt is szánunk néhány szokás és játék otthoni gyakorlására, az nagyban hozzájárul gyermekeink önbizalmának és angol nyelvismeretének növeléséhez. Az új szavak tanulásának sem kell unalmasnak lennie. Vannak persze, akik kellően magabiztosak és ezt valóban egy izgalmas kihívásnak élik meg. És természetesen vannak, akik ha lehet elkerülik ezeket az alkalmakat. A statisticbrain.com kutatása alapján az emberek 74 százalékát konkrétan félelemmel tölti el a közönség előtt történő beszéd. Ráadásul kevés diákot készítenek fel arra, hogy hogyan is kell beszélni mások előtt, milyen módszereket kell alkalmazni, illetve hogyan kell megküzdeni a stresszel. A hangsúly feleléskor sajnos inkább azon van, hogy a memorizált tananyagot elő tudja hívni a tanuló egy kifejezetten stresszes szituációban is. Akár a kollégáink előtt beszélünk, akár egy ismeretlen közönség előtt, megtartani egy angol prezentációt úgy, hogy az sikeres és mások számára is emlékezetes legyen egy kihívás. Nem a legjobb a kiejtésem, mi van ha a közönség nem érti amit mondok? Mi van ha nem a megfelelő szavakat használom? Vagy ha elfelejtem a szavakat angolul? Rendben, megtanulom a prezentációmat angolul, de mi van ha valamilyen váratlan esemény történik? Ha nem működik a technológia? Úgy gondoljuk, hogy a megfelelő módszerek, angol prezentációs technikák és kifejezések ismerete magabiztosságot ad és így egy jó eszköz a stressz leküzdéséhez. Ezért állítottuk össze az alábbi részletes útmutatót. Emellett jelentős segítség lehet, ha biztonságos, tantermi környezetben gyakorolhatjuk az angol prezentáció előadását, még mielőtt élesben kéne beszélnünk. Tanulóink lehetőséget kapnak erre üzleti nyelvtanfolyamaink során.
1. Néha szükséges egy kisebb kutatást csinálni az adott témáról, így azt is érdemes átgondolni, hogy hogyan fogunk utánajárni. Nem utolsó sorban az angol prezentáció közben is bátrabbak leszünk, ha néhány cikket elolvasunk angolul az adott témáról. Egy jó tanács ha kutatásba kezdünk: először írjunk egy rövid vázlatot az angol prezentációnkhoz, annyira leszűkítve és pontosítva a témánkat, amennyire csak lehet. Ezután kezdjük csak el guglizni az egyes alpontokat. 2. Kulcsfontosságú, hogy tudjuk kiknek készül a prezentáció. Ez fogja meghatározni, hogy mennyire mélyen, mennyire részletesen és mennyi szaknyelvet használva adjuk elő a mondanivalónkat. Anyanyelv (Ez befolyásolhatja, hogy milyen szófordulatokat használunk. Ismerik-e egymást? Mit tudnak a témáról és mit szeretnének megtudni? 3. 4. Ne 100 szóban mondjuk el azt, amit 10 szóval is el tudunk. Ez nem azt jelenti, hogy végig kell rohanni az angol prezentáción, és azt meg pláne nem jelenti, hogy bármilyen releváns vagy érdekes információt ki kéne hagyni. A legjobb prezentációk tartalmaznak személyes anekdotákat és történeteket, amelyek elsőre irrelevánsnak tűnhetnek, de végül kiderül hogyan kapcsolódnak a fő üzenethez. Egy alattomos csapda, ami a tömörség ellensége: elmondjuk az egyik fontos gondolatunkat és a közönségtől nem érkezik válaszreakció. Pókerarcok ülnek előttünk. Talán nem értették? Elkezdjük magyarázni. Semmi. Tovább magyarázzuk…és észre sem vesszük, hogy már tíz perce össze-vissza beszélünk. Ezt az effektust pontos tervezéssel lehet kivédeni. A fő gondolatokat teljesen világosan, akár egész mondatok formájában fogalmazzuk meg tervezéskor, így biztosan érthetőek legyenek. Ha reakciót szeretnénk akkor tervezzünk be egy rövid igen-nem kérdést. Például: Raise your hand if…(Jelentkezzen aki…) Nod if… (Bólogasson aki…), Is this surprising? Mielőtt elkezdjük beszélni, fontos tudatosítani, hogy az egyes részek előreláthatólag mennyi ideig fognak tartani. A legjobb ha az időkereteket fel is jegyezzük magunknak és persze ha megbizonyosodunk róla, hogy ezt figyelemmel fogjuk tudni követni (pl: legyen karóránk). A főpróba amennyire csak lehet hasonlítson a valós szituációhoz. Időtervezéskor legyünk tisztában azzal, hogy mennyi időt fogunk tudni beszéddel tölteni. Fontos, hogy időben kezdjük, ezáltal ne kelljen a végén „csak még 5 percet” kérni a közönségtől. Persze néha nem rajtunk múlik, hogy mikor tudjuk elkezdeni a beszédet. Például ha közvetlenül az ebédszünet után jövünk, akkor érdemes arra felkészülni, hogy sokan késve fognak érkezni. Ha úgy érezzük, hogy ki fogunk fogyni az időből akkor érthető, hogy elkezdünk hadarni. Ez azonban nem a legjobb megoldás, hiszen a közönség kevesebbet fog megérteni abból amit mondunk. Jobb ötlet ha beépítünk olyan részeket is a prezentációba, melyek szabadon mozgathatók anélkül, hogy lényegesen megváltoztatnánk a tartalmat. Bár a gyakorlás segíthet elkerülni ezeket, az egyetlen működő módszer arra, hogy tartsuk magunkat a tervhez az az, hogy figyeljük az órát és ahhoz igazítjuk a beszédtempót. Lehetnek váratlan kérdések, elkerülhetetlen szünetek, és technikai problémák, melyekre nem tudunk előre felkészülni. Legyünk tisztában a menetrendünkkel, de legyünk rugalmasak is amikor szükséges. Az évek során a prezentációkkal szemben támasztott elvárások változtak. A 80-as és 90-es években a prezentációk sokkal formálisabbak és adatközpontúak voltak. Egy ilyen személy volt például Steve Jobs is. Az Apple-nél tartott prezentációi olyannyira élvezhetőek voltak, hogy még azok is leültek a képernyő elé, akiket nem érdekelt a technológia. Jobs számára azonban ez nem volt újdonság, hiszen már régóta úttörőnek számított a prezentálók világában. Mikor elkezdünk beszélni, érdemes elmozdulni az emelvényről vagy az asztaltól és közelebb lépni a közönség felé, hogy bemutatkozzunk. A gesztikuláció is fontos, hiszen ha valaki elrejti a kezét a háta mögé vagy a zsebeibe az kérdéssé tehet fel a közönségben. Ezt a problémát nem oldja meg ha összefonjuk a kezeinket, hiszen ezzel védekező állásba helyezkedünk és elzárkózást sugárzunk. Ezt a problémát nem oldja meg ha összefonjuk a kezeinket, hiszen ezzel védekező állásba helyezkedünk és elzárkózást sugárzunk. Használjuk a kezeinket de arra figyeljünk, hogy ne ismételjük folyton ugyanazt a mozdulatot. Ebben a videóban David Tomlinson azt javasolja, hogy kössük össze a gondolatainkat, a szavainkat és a mozdulatainkat, amit plasztikusan szemléltet is. A gesztikuláció segítse a közönséget megérteni a mondandónkat vagy akár előre kitalálni, hogy mi lesz a következő szavunk. Ez növelni fogja a hitelességünket a közönség szemében. A videót azért is nagyon ajánljuk mert viccesen össze vannak gyűjtve a nem javasolt testtartások és kézmozdulatok. Ilyen mozdulatoknál a közönség fejében akaratlanul is megfogalmazódnak olyan kérdések mint hogy vajon a gyűrűjét babráló előadó éppen válni készül? Ha túl sokat mászkálunk fel alá a színpadon az szintén elfárasztja a közönséget. Testbeszéd szempontjából fontos az egyensúly: mozogjunk - álljunk meg - beszéljünk - menjünk odébb. Fontos azzal is tisztában lennünk, hogy bizonyos gesztusok kapcsolatot teremtenek a közönséggel. Ilyen például a szemkontaktus, az izgalom kifejezése, a kérdések. Más gesztusok viszont inkább magabiztosságot és hatalmi pozíciót sugároznak. Ilyen ha az előadó tekintete kicsivel a közönség fölött van, ha az előadó egy helyben áll, ilyen a csend és a várakozás. Természetesen ezeket mind be lehet gyakorolni a prezentációt megelőzően. De talán érdemes megfogadni azt a jó tanácsot, hogy néha a kevesebb több. Főként a gesztusok esetében. Természetesen a megelőzés a legjobb hozzáállás ha technikai problémákról van szó, de még ennél is fontosabb, hogy előre eldöntsük hogyan és mire fogjuk használni a technikát, amikor tervezzük a prezentációnkat. Talán a legjobb hozzáállás, ha úgy tekintünk rá mint hozzáadott értékre és nem mint mankóra amire támaszkodni fogunk. Végülis a mondandónk a lényeg. Semmiképp ne használjuk a diákat jegyzetnek, például nem jó ötlet ha a felsorolandó pontokat a diáról olvassuk fel. Érkezzünk időben, hogy leellenőrizzünk pár dolgot: Egyik eszköz sem fog lemerülni? Megvannak a megfelelő csatlakozók? Az egyes készülékek felismerik egymást? Van hang? Minden kompatibilis mindennel? A diák betöltöttek és el lehet indítani a vetítést? Készítsünk egy egyszerű B tervet is arra az esetre, ha valami mégsem úgy működne, ahogy kellene. Van technikai személyzet (tech crew) aki tud segíteni? A saját gépünket vigyük? Össze tudjuk majd kötni a gépünket a kivetítővel (projector)? Érdemes online is elmenteni a prezentációnkat amihez használhatjuk például a Google Drive-ot vagy az iCould-ot. A Harvard Business Review-ban Chris Anderson (TED) számos jó tanácsot ad a prezentáláshoz. Ezek mellett olvashatunk egy vicces útmutatást ahhoz is, hogy hogyan rontsunk el egy prezentációt tíz lépésben. Itt pedig megnézhetjük hogyan ne csináljunk Power Pointokat. Emellett pedig íme egy rövid videó, melyben demonstrálják is a fent említett szarvas hibákat. Ahogy a TED Talk-os Chris Anderson is mondta, nem ajánlott mindenáron ragaszkodni egy adott formulához a prezentációkészítés közben. Az egésznek a kulcsa az ötlet és az információ amit meg szeretnénk osztani. Semmiképp ne próbáljuk az összeset beleszuszakolni egy prezentációba, hiszen lehet olyan ami nem passzol a témánkhoz és lehet olyan is, ami nem passzol a személyiségünkhöz. 1. Ez egy olyan kérdés, amire nem várunk választ a közönségtől, hiszen mi magunk fogjuk megválaszolni. Gyakori költői kérdések angol üzleti prezentációkban: How did we do it? (Ezt hogy csináltuk?), What are we waiting for? (Mire várunk?), What are we going to do about it? (Mit fogunk tenni ez ügyben?), Where do we go from here? 2. Az ötletek bizonyítottan megjegyezhetőbbek a közönség számára, ha három elemű felsorolás formájában prezentáljuk őket. Például: What is important for our company? Sustainability, quality and growth. - Mi fontos a cégünknek? 3. Alakítsuk úgy a mondandónkat, hogy ne csak párhuzamok, hanem ellentétek is legyenek benne. Lehet ellentét a múlt és a jelen közt, köztünk és a versenytársaink közt, a célok és az eredmények közt vagy egész egyszerűen jó és rossz gyakorlatok közt. Mit jelent ha egy ügyfél igent és mit jelent ha nemet mond az ajánlatunkra? Ugye felkeltette az érdeklődésünket, hogy mi is ez az eltérés és mit csinál esetleg rosszul az üzleti világ? Érdemes meghallgatni az előadást a fenti linken. Dan Pink beszédének részletes elemzését itt olvashatjuk. 4. Azokat a gondolatokat, melyeket különösen fontosnak tartunk a prezentációnkban érdemes többször megismételni, hogy a közönség is érezze a jelentőségüket. Megismételhetjük ugyanazt a kulcsszót két egymást követő mondatban. Például: Keywords are important in a presentation. One should repeat key words. - A kulcsszavak fontosak egy prezentációban. Ajánlott megismételni a kulcsszavakat. A legjobb ha egy levegővételnyi szünetet is tartunk a megismételt szó előtt, ennek ugyanis figyelemfelkeltő ereje van. Hatásos módszer ha megismételjük a mondat első szavát a végén is. A szavakon túl, a prezentációnk tartalmazhat egy szlogent, vagyis valamilyen rövid, könnyen megjegyezhető mondatot, ami újra és újra felbukkan. (pl. Communication is key. A hangok szintjén is megjelenhet az ismétlés alliteráció formájában. Reklámokban, szlogenekben sokszor használják ezt a módszert, hiszen így könnyebben belemászik az ember fülébe az adott ötlet. Angol prezentációnál arra kell figyelnünk, hogy más a leírt betű és más a kiejtett hang. Ugyanazt a hangot más betűk is szimbolizálhatják két különböző szóban. Néhány példa: az Intel szlogenje: Intel inside. Egy történet elmesélésével az előadó emberibb oldala is megvillan, könnyebben lehet vele azonosulni. Továbbá a személyes sztorik kapcsolatot teremtenek a közönség és a prezentáló között. Az is előfordulhat, hogy egy személyes sztorinak köszönhetően válik egy komplex ötlet érthetővé és emlékezetessé a hallgatók számára. Ha egy új termékötlettel rukkolunk elő, miért ne említhetnénk meg az egyik ismerősünket, akinek szüksége lenne rá? A prezentáció elején jó módszer ha rögtön a történettel nyitunk, mert ez felkelti a közönség figyelmét. Először mondjuk el a történet hátterét (pl. Építsük fel a feszültséget (pl. Biztosítsuk a közönséget a történet hitelességéről (pl. És a végén kössük az egészet a prezentációnk témájához (pl. Mire van szüksége a mesélőnek ahhoz hogy a története lebilincselő legyen? Használjon mellékneveket és határozószókat hogy plasztikusabbá tegye az eseményeket (pl. Tegye a történet egyes eseményeit még érzékletesebbé és emlékezetesebbé hasonlatokkal. It was like…(Olyan volt mintha…) szerkezetet használhatja, amit követhet egy főnév. Például: It was completely dark in the office. It was like midnight in the middle of the rainforest. - Teljesen sötét volt az irodában. vagy egy -ing-es ige (pl. The conference room was extremely cold. It was like being in an ice cream truck. - A konferencia terem rettentő hideg volt. Idézze (akár szóról szóra) a beszélgetéseket amik lezajlottak a történetben. Ezt megteheti függő beszéddel (Reported Speech) vagy közvetlenül idézve az elhangzott mondatokat (pl. And then he says: „We don’t give refunds.”)Ez utóbbival sokszor nagyobb hatást lehet kiváltani, hiszen olyan mintha a közönség füle hallatára történnének az események. A prezentációnkhoz feltehetőleg fogunk diákat is készíteni. A diák mellett a tárgyak használata szintén jó ötlet lehet. Példaként térjünk vissza Steve Jobsra és az egyik jól ismert szereplésére. Ebben a videóban tárgyként egy sárga borítékot használ a mondandója alátámasztására. A tárgyak lehetnek ruhadarabok, például egy érdekes kalap egy karakter megszemélyesítésére. De lehet akár egy kuka is a pódiumon, amibe szimbolikusan beledobjuk az elavult ötleteket vagy egy elemlámpa amivel az új megoldásokat kutatjuk. Egy doboz szimbolizálhatja a felesleges tárgyainkat. Remélhetőleg hogy a fenti javaslatok (és ellenjavaslatok) listája ad majd egy jól használható keretet amikor elkezdünk gondolkodni a prezentációnkon. Reméljük a prezentálás mesterei a fenti videókból megadják a kellő inspirációt a munka elkezdéséhez. Ezekben a műsorokban olyan résztvevők prezentálnak, akik anyagi támogatást szeretnének kapni az ötleteikhez. Röviden bemutatják ezeket az ötletek, amit egy kérdezz-felelek rész követ, ismert és tapasztalt üzleti szakemberekkel. Az ilyen jellegű prezentációkat szokták elevator pitch-nek is nevezni, utalva arra, hogy olyan rövidnek kell lenniük, hogy a liftben elő lehessen adni a főnökünknek az ötletünket lehetőleg úgy, hogy mire kiszáll meg legyen győzve.
