A cikk bemutatja a relatív mellékmondatok működését, a vonatkozó névmások szerepét és azok elhelyezkedését a mondatban. Emellett lényeget ad arról, mikor használunk határozó és bővítő mondatrészeket, illetve hogyan kell kezelni az alany- és tárgyesetet, képezve a releváns összekapcsoló szerkezeteket.
Mi a relatív mellékmondat és miért fontos?
A vonatkozó névmásokkal összekötött mellékmondat olyan két tagmondatból álló szerkezet, amely pontosítja vagy kiegészíti a főmondatban említett főnevet vagy névmást. A meghatározó vonatkozói mellékmondat (defining) szükséges információt ad a főnévről, és vessző nélkül kapcsolódik a mondathoz. A bővítő vonatkozói mellékmondat (non-identifying) extra információt közöl, és vesszők között áll; általában elhagyható az információ a mondat értelme szempontjából. A beszélt nyelvben gyakran egyszerűsítés történik, mint például who/that helyettesítése.
Kiket érint a vonatkozó névmás?
A vonatkozó névmások a személyekre és élettelen tárgyakra egyaránt vonatkozhatnak. A személyekre használt megfelelő névmások: who, whom, whose, amelyeket a mondat szerepe alapján választunk. Élőlények esetében elsősorban who/whom kerül használatra, míg élettelen tárgyaknál which vagy that gyakorlati alternatívák. A whose a birtoklást fejezi ki.
Alanyi és tárgyas szerep
Ha a vonatkozó névmás alanyhelyzetet tölt be, általában who-t használunk; tárgy esetben a who-t vagy ritkábban whom-ot, és beszélt nyelvben gyakran elhagyják a névmást. A birtokos viszonyt a whose fejezi ki. A következő példák szemléltetik:
The girl WHO lives next door is my friend.
The boy I SAW on the beach is my colleague.
Miért és mikor hasít a vessző?
Ha a mellékmondat kiemeli, pontosít vagy identifikál, és nem önállóan szükséges a főmondat megértéséhez, vesszők közé kerül. Az IDENTIFYING (szűkítő) mondatoknál nincs vessző; a NON-IDENTIFYING (bővítő) mondatoknál viszont vesszők találhatók.
Az azonosítás és a definíció különbségei
A definíciós vagy korlátozó mellékmondatok esetében a vonatkozó névmás a főmondat egyik fontos elemére utal, és nélküle a mondat érthető lenne. A non-identifying mellékmondatok a mondat tetszőleges része lehet, és a névmás jelenléte segít egy plusz információ adásában.
The dish THAT/WHICH I ordered was delicious. A meghatározó mellékmondat a szóban forgó dolog pontos azonosítását szolgálja, vessző nélkül. We stayed at the Orient-Pacific Hotel, WHICH I found on the Internet. Ezzel szemben a bővítő mondat külön kivételesen tesz hozzá információt, és vesszők választják el.
Különbség élő és élettelen között
Állatokra utaló vonatkozó névmás használata a személyektől eltérő lehet, gyakran who/which vagy who/that/whose kombinációkkal történik. Fontos megjegyezni, hogy a beszélt nyelvben bizonyos esetekben a whom ritkán, de előfordulhat, míg írott nyelvben gyakrabban előfordulhat. A részletes példák bemutatják ezt a különbséget.
Prepozíciók és vonatkozó névmások
Előfordulhat, hogy a vonatkozó névmás a prepozíció után áll, ahogyan a magyar nyelvben is gyakori a kapcsolódó információ. Az angolban a prepozíciót az ige után találjuk, és a névmás a mondatrészhez kapcsolódik. Példák: The girl WHO/THAT I was looking FOR had left for Spain. Do you know the man WHO Mary works with?
Különleges szerkezetek és gyakori tapasztalatok
A WHAT jelentése “THE THING(S) THAT”, tehát a what-os vonatkozói mellékmondatokban a főnevet kiemeltként helyettesíti. A WHAT/WHICH közti különbség megértése segít a helyes használatban. A definíciós és non-definíciós mondatok közti különbségtétel gyakorlást igényel.
Relative Clauses (Defining & Non-Defining) | EasyTeaching
Gyors összefoglaló tippek
- Who/whom: személyekre vonatkozó névmások; Whom ritkábban, főleg írott szövegben.
- Which/that: élettelen dolgokra és általános esetekre vonatkozik; who helyett használható bizonyos kontextusban.
- Whose: birtoklást fejez ki.
- Defining (korlátozó): vessző nélkül, szükséges információt ad.
- Non-defining (bővítő): vesszők között, extra információt közöl.