Sokan küzdenek azzal, hogy nem értik az angol nyelvi szabályok mögötti szemléletmódot, így mély megértés nélkül kénytelenek bemagolni a szabályokat, ami persze nem segíti elő a nyelvi fejlődésüket. A tanuló ebben a helyzetben tévesen azt hiszi, hogy neki a nyelvtannal van baja, amit tisztább magyarázattal kell orvosolni. Vagyis jobban meg kell értenie, mit miért és hogyan használ az angol és akkor menni fog neki a beszéd is.
Vajon, ha egy nyelvtanuló igazán megérti az angol nyelv logikáját, akkor már sínen van a nyelvtanulásában? Sajnos ezt nem állíthatjuk. Egy dolog ugyanis megérteni valamit, elsajátítani viszont egy másik. Az értés tehát lehet a kezdet, ami eredményezhet beszédet, de csak abban az esetben, ha a tanuló ezzel egy időben hallás vagy olvasás útján elegendő közvetlen tapasztalatot is szerez a nyelvről.
De mit jelent az értés? Az értéssel kapcsolatban meghatározó kérdés, hogy mire vonatkozik és milyen nyelv a közvetítője (a magyar vagy az angol). Ha egy tanulóhoz elegendő mennyiségű, nyelvi szintjének megfelelő értett angol kommunikáció jut el tanárán és/vagy nyelvtanuló társain keresztül, akkor ez a tanuló sínen van és bizonyosan fejlődni fog. Ellenben, ha magyarul magyarázzák el neki az angolt, annak valójában nincs gyakorlati haszna, mivel az így megszerzett ‘értés’ nem az élő angol kommunikáción keresztül történik, attól független marad és a tanulót egy olyan irányba viszi, amit nem akarunk: a magyarul gondolkodás és az erős analitika irányába.
Nyelvtan, nyelvészet: a beszéd zsákutcája?
Legtöbb esetben, amikor egy nyelvtanár a nyelvtan megértetésére összpontosít, a nyelvészetet és a nyelvtant igyekszik “átadni”. Ez adott pillanatban a nyelv és az angol kommunikáció feladását jelenti, ami a tanulót sem ösztönzi / fejleszti a nyelvi készségekben. Az angol nyelvről megszerzett, magyar nyelven összefoglalt ismeret, az angol nyelv szabályrendszerének, logikájának magyarul felvázolt megértése a beszédkészség szempontjából teljesen irreleváns: egy nyelvtanulási zsákutca, amely nem vezet sehova, különösen nem a folyékony beszédhez!
És ez olyan, mint a cserbenhagyásos gázolás … Ebben a zsákutcában ráadásul egyfajta szakmai cserben hagyás is történik akkor, amikor az angol nyelv megértetésére tett erőfeszítések után a tanár elégedetten hátradől a székében, jelezvén, hogy ő megtette, ami rajta állt, s most már egyedül a tanulón múlik, hogy megtanul-e angolul beszélni. A dolog persze egyáltalán nem fair a nyelvtanulóval szemben, hiszen ő éppen azért fordult a tanárhoz, hogy az segítsen neki elérni ezt. Segítség helyett azonban sajnos magyar nyelven okítják az angol nyelvtanról, aztán arra noszogatják, hogy bátran szólaljon meg azon a nyelven, amelyen beszélni nem tanították őt és nem is nagyon beszéltek hozzá…
Megfelelő tanulás-módszertani ismeretek és tananyag hiányában egy nyelvtanuló számára a beszélővé válás lehetetlennek tűnő feladat, amit mégis a ráhárítanak azzal, hogy a nyelvi szerkezet analitikus értésének jelentőségét túlhangsúlyozzák, mintha annak megszerzésével a tanuló óriásit léphetne előre nyelvtanulási céljainak megvalósítása felé - holott a valóság az, hogy továbbra is egy helyben toporog, semmivel sem jutott a céljához közelebb.
Kell nekünk a nyelvészet ahhoz, hogy elinduljunk a beszélővé válás útján?
Elhagyható-e teljesen a sikeres nyelvtanulásból a magyar nyelvtani magyarázat, az angol nyelvről való tanulás, amely magyar nyelven zajlik? A válasz egyértelmű igen! Ahhoz, hogy megértsd és beszéld az angolt, elegendő értett angol kell a füledbe, amiből táplálkozik és amire épül a beszédkészség. A magyar nyelv csak kolonc a nyakadon, amely lelassít és megakadályoz abban, hogy fejlődjenek a nyelvi készségeid.
A jó hír tehát: ha nincs magyar, nincs magolás sem. Ha nincs magyar, nincsenek nyelvtani magyarázatok sem. Egyetlen dolog van: érthető angol közlések, amelyek sikerélménnyel töltenek el, így a tanulás örömszerző lesz. Az öröm pedig kulcs a valódi tanuláshoz.
Online angol tanulás - Angol igeidők
Angol nyelvtan. Angol szókincs. Angol kiejtés. Igen, ezek mind az angol nyelv részét képezik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az angol nyelvtanulás legjobb módja az, ha ezeket szétválasztjuk. A tapasztalatok és tudományos megfigyelések az ellenkezőjét állítják: a nyelv egy egész és a leghatékonyabban úgy vagyunk képesek elsajátítani, ha életszerű módon tapasztaljuk meg.
Te is tapasztalod a magabiztos nyelvhasználat hiányát? Netalán épp az angol igeidők okozzák legnagyobb fejtörést? Kattints erre a linkre és kezdd el JÓL felépíteni nyelvi készségeidet: Igeidők 384 - A stresszoldó
Minden tananyagomat ki is próbálhatod. A legelején le kell szögeznünk, hogy az angol nyelv a magyarral ellentétben nem rendelkezik olyan hivatalos helyesírási szabályzattal, amelyhez (elvileg) mindenkinek tartania kellene magát. Tehát ne vedd szentírásnak azt, amit ebben a leckében vagy bárhol máshol olvasol! Mindazonáltal ebben a leckében rengeteg általánosan elfogadott vagy legalábbis többé-kevésbé általánosan használt helyesírási tudnivalót gyűjtöttünk össze. Ne aggódj, nem akarjuk a legalapvetőbb dolgokat is a szádba rágni, de egy nagyon lényeges dologról értekezünk. Ez a lényeges dolog nem a kérdőjelet érinti, azt magyarban és angolban is a kérdések végére tesszük. Továbbá pont kerül a kijelentő mondatok végére mindkét nyelvben, azonban a felkiáltójel használatával kapcsolatban vannak különbségek. Angolban viszont a magyarral ellentétben nem használunk minden esetben vesszőt a felszólító mondatok és az óhajtó mondatok végén sem.
Magyarban sose teszünk vesszőt az „és” elé, ha felsorolásról van szó, angolban azonban nyugodtan tehetsz vesszőt az „and” elé ilyen esetben, de nem kötelező. Az „and” előtti vessző felsorolás esetén bevett szokás az amerikai angolban, a brit angol írásmód azonban kevésbé használja. Ha neked szimpatikusabb is a brit angol írásmód (kevesebb vessző), akkor is adódhatnak olyan esetek, amelyeknél célszerű vesszőt használni pl. Tekintsük most el attól az apróságtól, hogy helyesen „Guns N’ Roses” és nem „Guns and Roses”. Valószínűleg még így se okozna gondot a megértés, mivel híres zenekarokról van szó, amelyeket a legtöbb ember ismer, de vessző nélkül akár úgy is értelmezhetné az olvasó, hogy szereted a Nickelbacket, a Nirvana and Guns-t, és a Roses-t.
Ha felcseréljük a jelzőket (interesting/amazing), akkor is ugyanazt jelenti a mondatunk, így ezek a jelzők egyenrangúak, hiszen mindketten a „movie”-t módosítják. Itt két jelzőnk van (beautiful/Hungarian), azonban nem egyenrangúak, hiszen a „beautiful” a „Hungarian girls”-t módosítja. Angolban vesszővel választjuk el a mellérendelő mondatok tagmondatait. Mellérendelőnek azokat az összetett mondatokat (tehát min. 2 tagmondatból álló mondatokat) nevezzük, amelyek tagmondatai egyenrangúak. A mondatot két különálló mondatra bonthatjuk: szeretem az állatokat ÉS Péter csak a kutyákat szereti. A két tagmondat külön-külön is megállná a helyét, hiszen két teljes gondolatot fogalmaznak meg, ezért mellérendelő a mondatunk. Ebben a példában a vesszőhasználat megegyezik az angolban és a magyarban. Van egy kötőszónk (but/de), amely összekapcsolja a tagmondatokat, a kötőszó elé pedig vesszőt teszünk. A magyarral ellentétben azonban az angol mellérendelő mondatoknál MINDIG kell egy kötőszó (ún. coordinating conjunction/mellérendelő kötőszó, pl. Eddig jól működött az, hogy a magyar nyelvtankönyvek stílusában (tagmondat, mellérendelő mondat) beszéltünk az angol nyelvtanról, de nem árt két újdonsággal megismerkednünk, amelyeket az angol nyelvtant leíró könyvek használnak. Az angol nyelvtan megkülönböztet úgynevezett „independent clause”-t és „dependent clause”-t. Az „independent” jelentése „független”, a „dependenté” pedig „függő”. A „clause”-t mellékmondatként szokták fordítani, de ez egy kissé zavaró lehet, így mi tagmondatnak fordítjuk. A független tagmondat (independent clause) tartalmaz alanyt és állítmány, és önállóan is megállja a helyét mondat formájában, míg a függő tagmondat (dependent clause) mindig egy függetlent egészít ki, és nem alkothat önálló mondat. Ha megnézed, a fenti példák két-két független tagmondatot tartalmaznak, ezek közé vesszőt teszünk. Magyarban vesszőt teszünk az alárendelő (összetett) mondatok tagmondatai közé, angolban viszont nem. Az alárendelő mondatokban van egy ún. főmondatunk és egy mellékmondatunk. Itt az „I made breakfast/Csináltam reggelit” a főmondatunk, a mellékmondat pedig csupán kifejti/pontosítja, hogy mikor csináltam reggelit. Itt az „of course” az a mellékes információ, amelyet vesszőkkel választunk el. Sok esetben, mint pl. a fenti példában is, két (izoláló) vesszőt kell használnunk, hogy a mellékes információt szó szerint „izoláljuk” a mondatunkból, de sok esetben csupán egy izoláló vesszőt kell alkalmaznunk. Ilyen eset pl. Ez igaz a mondat elejére helyezett időhatározókra, helyhatározókra (általában ezek a mondat végén vannak), de az olyan mondat elején levő kötőszavakra is mint „however/azonban, „moreover/továbbá, finally/végül, instead/ehelyett, certainly/bizonyosan”. Tehát ilyen esetekben választhatsz, hogy kiteszed a vesszőt vagy nem. A legegyszerűbb, ha úgy gondolunk a kettőspontra mint két információ határán levő eszközre. Ez a használat lényegében megegyezik a magyarral, és ez az egy lényeges módja van a kettőspont használatának. Még érdemes megemlíteni, hogy nagyon ritkán találkozni lehet olyan mondatokkal, amelyek a specifikustól haladnak az általánosig. A legutolsó példánk mentén haladva pl. Ezen együttesek mindegyike nyomot hagyott a20. A leglényegesebb a pontosvesszővel kapcsolatban szerencsére nagyjából megegyezik a pontosvessző egyik magyar használatával: angolban pontosvesszővel köthetünk össze két olyan független tagmondatot (independent clause), amelyek a jelentés szempontjából szoros kapcsolatban állnak egymással. Ilyenkor nincs a tagmondatokat között olyan kötőszó, amely mindenképpen vesszőt igényelne (pl. Figyeld meg, hogy a két tagmondatból két teljesen különálló független tagmondatot is csinálhatnál. Sőt, ha kicseréled a pontosvesszőt egy sima vesszőre és utána „and”-et teszel, akkor is értelmes mondatot kapsz, bár utóbbi esetben talán egy kissé „esetlen” lesz a mondat. A pontos vessző tehát mindig két független tagmondat közé megy és soha nem egy független és egy függő közé! A pontosvesszővel kapcsolatban még fontos, hogy van néhány kötőszó, amely megköveteli a pontosvessző használatát, ha két független tagmondatot kötsz velük össze. Ilyen kötőszó pl. Ilyenkor a kötőszó után nem kötelező vesszőt tenned, de muszáj elé kitenni a pontosvesszőt!
Auxiliary verbs and Indirect Speech? Ezek talán még több fejtörést okoznak. Pedig nem is olyan nehéz megtanulni néhány kifejezést, amitől az angolul írt nyelvkönyvek megfejthetetlennek tűnő magyarázatai könnyen érthetővé válnak és hatékonyabban tudod majd forgatni a szótárakat is. - interrogative pronoun - kérdő névmás (who?, which? - Present Simple - egyszerű jelen idő (He lives here. Do you smoke? - Present Continuous - folyamatos jelen idő (I’m dreaming. Are you coming? - Present Perfect - befejezett jelen idő (Have you been to London? - Past Simple - egyszerű múlt idő (They smiled.
