Az angol személyes névmások többféle alakkal rendelkeznek. Külön van alanyesetük, tárgyesetük (amely a részes esettel megegyezik). A birtokos névmásoknak pedig van önállóan álló és főnév előtt álló alakja.
Mint látható, E/3-ban megkülönböztetünk az angolban három nemet. Ezzel nincs különösebb gond, mert megfelel a természetes nemnek: a hímnemű élőlényekre a he, a nőnemű élőlényekre a she, az élettelen tárgyakra, fogalmakra és minden egyébre az it névmás utal. Élőlényre is utalhatunk it névmással, ha nem ismerjük a nemét. Használható még a she névmás országok, hajók neve helyett, de ez régies, ma már alig használják (pl. A you jelenti azt is, hogy “te”, és azt is, hogy “ti”).
Önözés, magázás nincs az angolban. I have two tables. They are in the garden - Van két asztalom.
A személyes névmás alanyesetét többek között a különböző igeidőkben a ragozott ige előtt használjuk. Ezek a névmások önmagukban ritkán fordulnak elő, szemben a magyarral. Amikor a magyarban önmagában áll egy ilyen névmás, akkor az angol általában valami más kifejezésmódot használ, pl. Ki lép be? - Én. Who enters?
Ha hangsúlytos a névmás, a magyarban erősebben, hangsúlyosan ejtjük. Az angolban ilyenkor az it’s … who kiemelő szerkezetet használjuk, pl. Valójában tehát az angol személyes névmás alanyesete nagyon ritkán feleltethető meg a magyar személyes névmás alanyesetének, mégis így tanuljuk. Az angolban az ige maga csak nagyon ritkán utal az alany személyére, így a személyes névmás fejezi ezt ki.
Fontos, hogy az angol mondatban az alanyt mindig ki kell tenni, akkor is, ha a magyarban elmarad. Pl. Beléptem a szobába. Üres volt. - I entered the room. It was empty. A magyar “üres volt” mondatban nincs kitéve alany (sem az, hogy “szoba”, sem más szó, pl. Többek között olyan igék mellett fordulnak elő ezek a névmási alakok, melyek tárgyesetet vonzanak, pl. I am reading the book. I am reading it - Olvasom a könyvet.
Elöljárószók után a személyes névmások tárgyesetbe kerülnek, alanyeset nem használható! Pl. Magyarul nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik (pl. Írok neked; Adok neked valamit). Alakilag az angolban megegyeznek a személyes névmás tárgyesetével, így pl. A személyes névmás részes esete előtt egyes esetekben to áll. Mégpedig akkor, ha a mondat tárgya után áll.
Ezek a névmások nem felelnek meg a magyar birtokos névmásoknak (enyém, tied, stb.), hiszen pl. “az én házam” kifejezésben nincs benne, hogy “enyém”. A magyar birtokos személyragoknak felelnek meg (házam, házad, háza, stb.). Az “enyém”, “tied”, stb. Azért nevezik önálló birtokos névmásoknak, mert önállóan fordulnak elő, tehát nem főnév előtt. Figyelem! Főleg nyomatékosításra használjuk.
Sok más nyelvvel ellentétben visszaható ige nincs az angolban. Így pl. I wash - Mosok.
Megjegyzés: Ha nem ismert a személy neme, akire utalunk, a “he/she”, “his/her”, stb. Ez a személy még nem osztotta meg veled az információit. Érdekesség: Régen az angolban is volt tegezés és magázás.
A névmások főneveket helyettesítenek. Két tényezőtől függ az, hogy melyik névmást használjuk: a főnév, amelyet helyettesítünk, illetve annak a funkciója a mondatban.
többes szám, harmadik személy esetén veszik át a főnév nemét. Egyes szám 1. Egyes szám 2. Egyes szám 3. Egyes szám 3. Egyes szám 3. Többes szám 1. Többes szám 2. Többes szám 3. Az alanyesetben levő névmások olyan főneveket helyettesítenek, amelyek a mondataik alanyaként szerepelnek. This table is old.
A birtokos melléknevek nem névmások, hanem determinánsok. Ennek ellenére hasznos ezeket a névmásokkal egyszerre megtanulni, mert formában hasonlítanak a birtokos névmásokra. A birtokos mellékneveknek ugyanaz a funkciója, mint a mellékneveknek, ezért az általuk módosított főnév előtt állnak. Mrs.
A birtokos névmások birtokos főneveket helyettesítenek, mint a mondat alanya vagy tárgya. A visszaható névmások a mondat alanyára utalnak vissza, mivel a cselekvés alanya ugyanakkor a mondat direkt vagy indirekt tárgya is. Csupán egyes ige típusok lehetnek visszahatóak. A nyomósító névmások a mondat alanyára helyeznek hangsúlyt. Ezek sosem szerepelnek a cselekvés tárgyaként. A nyomósító névmást el lehet távolítani a mondatból anélkül, hogy a mondat értelme jelentősen megváltozna, viszont az alanyra helyezett hangsúlyt eltűnik.
The Pope himself pardoned Mr. A névmások a beszéd elengedhetetlen kellékei, különösen az angolban, ahol a rejtett alany és tárgy ismeretlen fogalom. A névmások arra valók, hogy a mondatban máshol is szereplő személyekre vagy tárgyakra úgy tudjunk utalni, hogy nem mondjuk ki az eredeti szót, hanem a(z általában rövidebb) névmást használjuk. Az angol névmások rendszere sokban hasonlít a magyarhoz, bár vannak kisebb eltérések. Az egyik fontos eltérés a magyarhoz képest az, hogy az angolban az "ő" az mindenképpen férfi- (he) vagy nőnemű (she), tehát nincs olyan, hogy semleges nemű. Ezért ha nem tudjuk az "ő" nemét, akkor vagy azt mondjuk, hogy he or she, vagy azt, hogy they.
A fenti felsorolásban szereplő hangsúlytalan "ez" úgy értendő, hogy amit it-tel mondunk angolul, annak a magyar fordításában a legtöbbször semmilyen névmás nem áll az it-nek megfelelő helyen a mondatban. A hangsúlyos (a magyar fordításban mindig megjelenő) "ez" egy mutató névmás, a this. Biztos ami biztos alapon célszerű úgy megjegyezni, hogy a két névmás (az it és a this) közül a this fordítandó "ez"-nek (vagy valamilyen ragozott alakjának, pl. Lássuk most a személyes névmások tárgyas/részes eseteit!
Itt annyi érdekességet láthatunk mindössze, hogy van olyan névmás, aminek a tárgyas/részes esete megegyezik az alany esettel. Megjegyezendő azonban, hogy általános szabály az angolban, hogy prepozíció (azaz elöljáró szó vagy egyes esetekben vonzat, pl.: with) után mindig ezt az esetet kell használni. Az angol jelzői birtokos névmások magyarul eleve ("a", ill. A jelzői birtokos névmásokat nem szabad összekeverni a birtokos névmásokkal! This is my car. This car is mine. Magyarul ezek a kifejezések mindig névelővel ("a", ill. Szintén fontos tudni, hogy a tárgy esetük megegyezik az alany esettel, tehát pl. Pronoun: névmás.
A névmások főneveket helyettesíthetnek. Personal pronoun: személyes névmás. 1st person1. 2nd person2. 3rd person3. Object pronoun: a személyes névmások tárgyesete. 1st person1. 2nd person2. 3rd person3. Possessive pronoun: birtokos névmás. 1st person1. 2nd person2. 3rd person3. Demonstrative pronoun: mutató névmás. A mutató névmásokkal pl. Reflexive pronoun: visszaható névmás. Akkor használjuk, amikor a cselekvés visszahat a cselekvés végzőjére (pl. 1st person1. 2nd person2. 3rd person3. Indefinite pronoun: határozatlan névmás.
A határozatlan névmásokkal úgy utalunk pl. személyekre és tárgyakra, hogy nem nevezzük meg őket pontosan. Ugyanez a helyzet a másik példamondatban is. Nehézségi szint: 1/6A1: kezdő1.
A személyes névmások táblázataAz alábbi táblázatban összefoglaljuk az angol személyes névmások alanyi, tárgyas, birtokos jelzői és birtokos formáit.Szám / személyAlanyiTárgyiBirt. jelzBirtokosEgyes 1.I me my mine Egyes 2.you youyour yours Egyes 3. hímnemhe him his hisEgyes 3. nőnemshe her herhers Egyes 3. élettelenit itits itsTöbbes 1.we us our ours Többes 2.youyouyouryoursTöbbes 3.they them their theirs Az angol személyes névmások2. Megjegyzések2.1 Birtokos jelzői és birtokosA magyarban is megvan a különbség: az én …-m megfelel a birtokos jelzői alaknak (my), míg az enyém megfelel a birtokos formának (mine). Használata megegyezik a két nyelvben:1. This is my book. (Ez az én könyvem.) 2. This book is mine. (Ez a könyv az enyém.)És abban is megegyeznek, hogy hol nem szerepelhet egyik vagy másik. Ezek itt mind rossz mondatok mindkét nyelven: * This is mine book. - * Ez az enyém könyv(em). - * This book is my. - * Ez a könyv az én.
2.2 Hím- és nőnem és “nem emberek”Az angolban nincsenek nyelvtani nemek (legalább is nem fordulnak elő a hétköznapi nyelvhasználatban - a költői és emelkedett nyelvhasználatról pedig majd magasabb szinteken tanulunk). Megkülönböztetünk mégis háromféle személyes névmást az egyes szám harmadik személyben, mint az a táblázatból kiolvasható: he, she, it. A he, she csak emberekre alkalmazható, tehát nőkre, lányokra she személyes névmással utalunk (illetve annak különféle eseteivel), férfiakra, fiúkra pedig he névmással. A harmadik, az it nem személyek esetén alkalmazható.
Személyes névmások helyes használata / I vagy ME? / Angol KEZDŐKNEK
Felmerül néha a kérdés a hallgatókban ilyenkor, különösen a kutya- és macskabarátokban, hogy Blökire és Szerénkére vajon mit használjunk. A kérdés nagyon is jogos: ha “megszemélyesítem”, tehát már-már mint családtagról beszélek róluk, akkor he, she névmásokat lehet használni rájuk, ha viszont nem, akkor rájuk is a nem emberekre használandó it alkalmazandó.
A magyar beszédben nem minden részlet van explicit módon elmondva, de az angolban a főneveknek nincs “nemük” - mint ahogy ragozás sincs. Így az olaszból, németből, oroszból vagy spanyolból ismert “milyen nemű az asztal vagy a szerelem” kérdés értelmetlen az angol nyelvre vonatkozóan.
2.3 Te és tiNoha a táblázatból is kiolvasható, külön is hangsúlyozom: az egyes szám 2. személy és a többes szám 2. személy teljes mértékben ugyanúgy fejezendő ki az angolban. Így tehát nincs formai különbség a te és a ti névmások között, hiszen mindkettő you. A your house értelmezhető úgy is, mint a te házad, és úgy is, mint a ti házatok - a különbséget csak a szövegkörnyezet fogja feltárni.
2.4 Te, ön, maga (ti, önök, maguk)Az angol nem ismeri a tegezés-magázás megkülönböztetést, így a magyar tegező, magázó és önöző (és még más egyéb különbségtétel, mint pl. a “tetszikezés”) sem értelmezhető angolul - mindegyiket az egyes vagy többes szám 2. személlyel kell mondani. Mivel a 2. személyben egyes és többes szám között sem tesz különbséget a nyelv, az angol your book kifejezés megfelelhet a te könyved, az ön könyve, a maga könyve, a ti könyvetek, az önök könyve, a maguk könyve kifejezéseknek egyaránt.
A tegezés-magázás azonban nem volt mindig ismeretlen az angol nyelvben. Erről olvashatsz ebben a külön anyagban, noha azt inkább haladóknak szántam.
GyorstesztEz egy egyszerű teszt ehhez az anyaghoz.