A szókincs szerepének jellemzése

A szókincs definíció szerint egy adott nyelv szavainak összessége. Egyénekre vonatkoztatva is használjuk (pl. gazdag a szókincse), ekkor arra utalunk vele, hogy a személy mennyi szót ismer a nyelvből.

A szókincs ebben az esetben „az egyes ember által ismert és használt szavaknak és kifejezéseknek az együttese”. Az egyéni szókészlet felbontható aktív és passzív szókincsre: aktív szókincsbe azok a szavak tartoznak, melyeket rendszeresen használunk, míg a passzív szókincs azokat a szavakat tartalmazza, melyeket ismerünk, de nem használunk.

A szókincs alapvető fogalma és szerkezete

A passzív szókincs egy része természetesen az egyén életében történő események és változások hatására mozoghat a két szókincs halmaz között. A szókincs és a szókészlet megnevezést azonosnak tekintjük.

A szókincsnagyság önmagában nem fejezi ki teljesen a szótudás minőségét. A nyelvtanulásban a lexikai szélesség, vagyis a szókincsnagyság mellett fontos a lexikai mélység, vagyis a részletes szótudás, valamint a lexikai folyékonyság is.

A szókincs egy adott tárgykörhöz, tudományterülethez, szakmához vagy egyéb szakmai tevékenységhez kapcsolódó szakszavakból és szakkifejezésekből álló terminológia is lehet. A szakszókincs mennyisége, specifikussága és nehézsége témakörönként különbözhet.

A szókincs fejlődése gyermekkorban

A gyerekeknek folyamatosan bővül a szókincsük, ahogy új ismeretekre tesznek szert az óvodában és iskolában. Az új szavak tanulásának folyamata kisgyermekkorban kezdődik, és a teljes felnőtt életben folytatódik.

A csecsemők az első valódi szavaikat általában egyéves koruk körül kezdik el használni. A gyerekek szókincse másfél éves korra 50-150 szót tartalmaz, melyek nagy része passzív, csak néhány tucat szót használnak aktívan.

A magyar nyelv mint anyanyelv elsajátítása már kétéves korban megkezdődik. A beszédfejlődés során a babák 10-14 hónapos korukra elkezdik próbálni a családtagjaik és a környezetük által beszélt szavak reprodukálását, és megtanulják az első 50 szót.

A kétéves kor az első mérföldkő, amikor is általában már 50-100 szót alkalmaznak aktívan két-három szavas mondatokba öntve. Hároméves korukra kb. 500-900 szót használnak.

Hároméves korukra a gyerekek aktív szókincse eléri a 900-1000 szót, míg 7 éves, iskolaérett korukra elsajátítják a nyelv bonyolult rendszerét és a tízezres nagyságrendű szókincset. Az óvodai nevelés során a kisdiákok négyéves korukra már 1500 szót, ötéves korukra 2000 szót, hatéves korukra pedig kb. 3000 szót ismernek.

Szókincskutatók úgy becsülik, hogy egy tizennyolc hónapos kisgyermek körülbelül naponta 5 új szót tanul meg, így iskolakezdésre átlagosan 8 ezer szó körüli a szókincse. Egy átlagos, középiskolát befejező tanuló körülbelül 40 ezer szót ismer.

Ha ezek a becslések megközelítik a valóságot, akkor a közoktatás időszaka alatt, 6-18 éves kor között, a gyerekek átlagosan naponta 7 új szót tanulnak meg. Ezeknek a szavaknak a nagyobb részét az ember a nevelődés szóbeli szociális kontextusában sajátítja el, kisebb részét viszont az iskolában, direkt tanítás révén vagy pedig olvasás útján, szabad olvasás vagy írásbeli tananyagok által.

A magyar szókincset illetően kb. 85 000-100 000 magyar szót tartanak számon, a legnagyobb egynyelvű magyar szótár pedig, a Magyar értelmező kéziszótár 75 000 címszót tartalmaz.

Természetesen senki nem ismeri fejből mind a 75 000 szót: egy átlag magyar ember passzív szókincse kb. 5000-10 000 szó, aktív szókincse 3000-5000 szó, míg egy átlag művelt magyar passzív szókincsét 50 000-60 000-re becsülik.

Az iskolai pályafutásuk során a tanulók jelentősen bővítik magyar szókincsüket: amikor a gyerek beül az iskolapadba, passzív szókészlete kb. 3000 szó, ami az általános iskola végére várhatóan 8000-10 000-re növekszik.

A szókincs és a kommunikáció kapcsolata

A legtöbb szót életünk folyamán úgy tanuljuk meg, hogy a környezetünk kommunikál velünk, illetve mi a környezetünkkel. A kommunikáció természetesen sokféle lehet, mi most két fő ágat különböztetünk meg: találkozás a szóbeliséggel, illetve az írásbeliséggel.

A nyelv elsajátítása nem utolsósorban a szocializáció eszköze is, amely hozzájárul a gyermek társadalmi beilleszkedéséhez. A szavak segítségével a gyermek megnevezi a világot, kifejezi gondolatait, cselekszik, kapcsolatokat alakít ki és részt vesz az interakciókban.

A gyermekek minél több szócsoport, vagyis szemantikai mező megismerésére való tanítása a világ megnevezésének és elképzelésének megtanulását, a világgal való azonosulást, a gondolatok kifejezését, a cselekvést és az interakciót is támogatja.

Az óvodától kezdve a szókincs elsajátításának célja az, hogy a gyermek a nyelvtani szabályoknak megfelelően, szóban és írásban egyaránt az adott helyzetnek, szövegkörnyezetnek megfelelően mondatokba tudja építeni mondanivalóját.

Minél több szót sajátít el és tud használni egy gyermek, annál jobban fog tudni olvasni és írni, és annál gyorsabb lesz az értelmi fejlődése, amellyel jelentősen csökken annak lehetősége, hogy a gyermek kudarcot vall az iskolában.

A szókincs szerepe az olvasásban és a szövegértésben

Az olvasásmegértés eredményessége nagymértékben függ a szókincs nagyságától és összetételétől. A szövegértés fő összetevői: a dekódolás minősége, a szókincs nagysága és összetétele, valamint az olvasó előzetes tudása.

A megértő olvasás egyik alapfeltétele az olvasás technikai alapkészségeinek, a dekódolásnak az elsajátítása és optimális begyakorlása, a másik előfeltétel a megfelelő szó- és „világtudás”. Csak a jó színvonalon, megértő módon olvasó személyek képesek az olvasás révén önállóan tanulni.

Tehát az értő, jó színvonalú olvasáshoz sok szót kell ismernünk, ugyanakkor minél több szót ismerünk, annál könnyebben értjük meg a szövegeket. Az olvasás például kiváló módja a szókincsfejlesztésnek, a szókincs fejlesztése pedig kölcsönösen javítja az olvasási készségeket.

A National Reading Panel metaelemzés szerint az eredményes olvasástanításnak fejlesztenie kell a hangokra és betűkre vonatkozó tudatosságot, illetve az azokkal történő manipulálás készségét, tanítania kell a hang/betű megfeleléseket és az összeolvasást, továbbá a szavak jelentését és a hatékony olvasási stratégiákat is.

A szójelentések tanítása tehát az olvasástanulásnak fontos része. A gyermeki szókincs nagysága, összetétele, a nyelvelsajátításban és a megértésben játszott szerepe is felértékelődött.

Az írott és a beszélt nyelv szókincse

Az írott nyelv struktúrája, szókincse jelentős mértékben eltér a beszélt nyelvétől. A szóbeli kommunikáció jellemzően kisebb szókészletet használ az írásbeli közlésnél.

Az írott szövegek sokkal több ritkább szót tartalmaznak, mint a szóbeliek. Olvasás közben az egyénnek sokkal nagyobb az esélye arra, hogy a meglévő szókészletébe még nem tartozó, ismeretlen szóval találkozzon.

Az írás és a beszéd abban is különböznek, hogy a szereplőktől különböző időgazdálkodást igényelnek. A társalgásban az elhangzottakra többnyire gyorsan kell reagálni, írásban van idő kifejteni a gondolatokat.

Ezekből következően írásban a komplexebb nyelvtani szerkezetek is gyakoribbak, mint szóban. Az írott szöveg lexikailag gazdagabb, nyelvtanilag komplexebb.

A beszéd sokkal jobban beágyazódik a kontextusba, nonverbális és egyéb kiegészítőkkel segíti a gyors megértést. Az írásban ezzel szemben az írónak explicit utalásokkal, vonatkoztatásokkal kell segítenie a megértést.

Az írott szövegek megértésével, az értő olvasással sajátítjuk el tudásunk jelentős részét. Az iskolai tanulás alapforrásai a tankönyvek, amelyek természetesen írott szövegek.

De az írott szöveg sajátosságaival mindenképpen meg kell ismerkedniük ahhoz, hogy képesek legyenek az önálló tanulásra akár könyvből, akár online. Ezért fontos, hogy a gyerekek minél előbb találkozzanak az írott nyelvvel is, már akkor, amikor még nem tudnak olvasni, vagyis iskoláskor előtt is.

A felolvasás jelentősége

A vonatkozó kutatási eredmények és a hétköznapi tapasztalatok szerint is, ha a szülők kisgyermeküknek rendszeresen, többnyire mesét olvasnak fel, akkor az együtt töltött idő örömén túl nagyon sokat segítenek abban is, hogy a gyerek a dekódolás elsajátítása után kortársainál előbb, egyedül is képes legyen olvasni.

A rendszeres felolvasás segíti a gyermeket abban, hogy az új szavak jelentésére következtessen, így az olvasás révén önállóan tanulni is képes legyen. A felolvasás és a megbeszélés hatéves kor előtt különösen hatékony fejlesztési lehetőségnek tűnik.

Annak érdekében, hogy a gyermek szókincse növekedjen, érdemes lehetőségeket teremteni arra, hogy olyan szavakkal is találkozzon, amelyek mások, mint a napi környezetében rendszeresen hallottak. Ennek legjobb módja az olvasás.

A felolvasás, különösen iskoláskor előtt, mindig is az egyik fontos és ajánlott eljárásnak számított a korai fejlesztés, ezen belül a nyelvfejlesztés területén. A gyermek az írott nyelvvel való találkozás során olyan szókincset és mondatszerkezeteket ismerhet meg, amelyek a mindennapi beszédben ritkábban fordulnak elő.

Ahhoz, hogy a gyerekek megértsék az írásbeliség természetét, először olyan globális ismérveket kell felfedezniük, mint például az, hogy a leírt szó átalakulhat beszéddé, vagy, hogy a szavak sorrendje a szövegben nem önkényes.

A következő lépés az, hogy megértsék, az olvasás csak meghatározott sorrendben lehetséges, balról jobbra, sorról sorra lefelé. Végül az, hogy felismerjék a szavakat, majd azt is, hogy azok is kisebb részekből állnak.

A szókincs bővülése olvasással

A kutatások szerint az írott nyelvvel való találkozás alkalmával minden életkorban, minden képességszinten lévő gyermek tanul új szavakat. Szövegkörnyezetben jobb a tanulási hatékonyság, mint kontextus nélkül.

Ha a gyermek csak egyszer találkozik a szövegben az adott, elsajátítandó új szavakkal, akkor 20 új szóból átlagosan egyet tanul meg. Egy átlagos tízéves tanuló évente egymillió szót olvas el, amelynek 2%-a ismeretlen a tanuló számára.

Ha 20-ból egyet megtanul, akkor egy átlagos ötödik osztályos az olvasás révén évente 1000 új szót is elsajátíthat. A szöveggel való találkozás tehát akkor is jelentős szókincsbővülést eredményezhet, ha nem minden ismeretlen szó tanulása tudatos.

Az új szavak elsajátításának hatékonyságát nagymértékben befolyásolhatják a szöveg nehézsége, az olvasó olvasási képességének fejlettsége, illetve az olvasónak a tárgyra vonatkozó előismeretei.

A szöveg nehézségét az ismeretlen szavak, esetleg szakszavak jelenléte mellett a nyelvtani szerkezetek nehézsége, illetve a szöveg műfaja is befolyásolja. Amennyiben narratíva, valamilyen elbeszélés vagy mese volt a kísérleti szöveg, a tanulók minden életkorban és minden képességszinten jobb eredményeket értek el, mint magyarázó, kifejtő szövegek megértése terén.

A szókincs szerepe az iskolai tanulásban

A szókincs iskolai fejlesztése fontos eleme az olvasás tanításának, de az úgynevezett szaktantárgyak tanulása is megköveteli az adott tudásterület szó- és fogalomkincsének ismeretét.

A szókincs és a beszédkészség fejlesztése nem korlátozódik a magyarórákra, mivel a történelem, a földrajz és a matematika is megköveteli a tantárgyhoz kapcsolódó terminológia elsajátítását.

Az anyanyelvi kommunikációs készségek a tanulás és a tudás alapvető elemei. Ezeknek a készségeknek a fejlesztését az alapvető nyelvtani ismeretek mellett a szókincs is nagyban befolyásolja.

Az első és második osztály az írás, az olvasás-szövegértés és a helyes beszédképesség fejlesztésének döntő fontosságú szakasza. A beszédkészség, a szóbeli szövegek megértésének, értelmezésének és alkotásának, az olvasástechnika, az írásbeli szövegalkotás és a tanulási képesség fejlesztése a későbbi évfolyamokon is folytatódik.

A 3-4. évfolyamban ezek a készségek olyan képességek kibontakozását táplálják, mint a kritikus gondolkodás, az ítélőképesség, a magyar nyelv és kultúra ismerete, az érzelmek és gondolatok kifejezése, de az olvasás megszeretése is.

A szókincs folyamatos gyarapodása, a szavak jelentésének differenciálódása és elmélyülése az iskolai tanítás és tanulás alapfeladata. Az olvasási képesség fejlődése, a pontos és gyors dekódolás elsajátítása után még hosszú folyamat, amíg az egyén képessé válik a modern társadalomban létezéshez, az önálló tanuláshoz és munkához szükséges fejlettség elérésére.

A szókincs tanítása az iskolában

A szókincs bővítését célzó gyakorlatok fontos részét képezik a magyar nyelv és irodalom tantárgynak, mivel minden ismeretlen magyar szó akadályozza a diákot abban, hogy megértse a szöveget, vagy megértse, amit mondanak neki.

A tanároknak olyan taneszközöket kell alkalmazniuk, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára a rendszeres, gyakorlással teli és érthető tanulást. A szókincs kiválasztott elemeinek tanítása lehetővé teszi, hogy a tanár figyelemmel kísérje, segítse az adott szó adott szövegkontextusban korrekt jelentésének megértését és a tanuló saját belső lexikonjába történő beillesztését.

Nem lehet azonban tudni, vagy legalábbis nehéz pontosan megállapítani, hogy egy-egy nyelv végtelen nagyságú szókészletéből melyek azok a szavak, amelyeket érdemes az iskolában tanítani. A szavak kiválasztásában segítenek a különböző típusú gyakorisági szótárak, de oktatáselméleti és tantárgy-pedagógiai megfontolások is szükségesek.

A szavak közvetlen, direkt tanítása megalapozza a későbbi, szövegekből történő önálló tanulásukat is. Általában érvényes az a szabály, hogy minden iskolai tantárgy esetében érdemesebb kevesebb új szót tanítani, viszont azokat minél többféle kontextusban, mint több szót, kevesebb kontextusban.

A gyerekeknek tanítják az úgynevezett „szótudatosságot”, vagyis azt, hogy különböző részei vannak a szavaknak, azok hogyan jönnek létre, hogyan tartozhatnak össze és származtathatóak egymásból a jelentéseik, például: szép, szépség, szépséges, szépséget.

A szókincs és a nyelvtan kapcsolata

A szókincs tanulása nem választható el teljesen a nyelvtani tudástól. A szavak jelentése és használata a mondatokban, a szövegekben és a különböző kommunikációs helyzetekben válik teljessé.

Az óvodától kezdve a szókincs elsajátításának célja, hogy a gyermek a nyelvtani szabályoknak megfelelően, szóban és írásban, az adott helyzetnek és szövegkörnyezetnek megfelelően tudja mondatokba építeni mondanivalóját.

A szókincs és a nyelvtan kölcsönhatásban áll egymással. A többszavas kifejezések és rögzített szófordulatok jelentősége abban is megmutatkozik, hogy a nyelvhasználó nem mindig elszigetelt szavakat, hanem formulaszerű kifejezéseket és többszavas egységeket tanul meg és használ.

A szókincs szerepe az idegen nyelvek tanulásában

A szókincs szerepe megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen az idegen nyelv elsajátításában. Az utóbbi évtizedekben számos jelentős kutatási eredmény született a témában, amely nagyban befolyásolhatja egy leendő tanár nyelvtanításhoz való hozzáállását.

Az idegen nyelvi szótudásban megkülönböztethető a receptív és produktív szótudás. A receptív szótudás a megértéshez, a produktív szótudás pedig a beszédhez és az íráshoz szükséges önálló szóhasználathoz kapcsolódik.

A szótanulás történhet véletlenszerűen és tudatosan, implicit és explicit módon. A legtöbb szót akkor tanuljuk meg, amikor egyszerűen csak olvasunk, de a szándékos szótanulás és a közvetlen tanítás is fontos szerepet tölt be.

A haladó nyelvtanulók gyakran szembesülnek azzal a nehézséggel, hogy bár egyre magabiztosabban kommunikálnak és értenek meg általános szövegeket, egy szakszöveg feldolgozása mégis számos kihívást rejt számukra.

A szakszókincset a szakirodalomban gyakran két részre bontják: ez a szakszókincs és a tudományos szókincs. A különböző területek terminológiájának ismerete nélkül a tanuló nehezebben érti meg a szakmai szövegeket és kevésbé tud pontosan kommunikálni.

A mentális lexikon és a szótudás

A mentális lexikon a nyelvhasználó által ismert szavak és kifejezések belső rendszere. A szavak tárolása, szerveződése, kiválasztása és visszakeresése a mentális lexikon működéséhez kapcsolódik.

A szótudás nem csupán abból áll, hogy valaki felismeri a szó alakját. A szó jelentése, használata, gyakorisága, nyelvtani viselkedése, hangalakja és más szavakhoz fűződő kapcsolatai egyaránt részei lehetnek a szótudásnak.

A kétnyelvű mentális lexikon olyan interaktív hálózati rendszerként is értelmezhető, amelyben a két nyelv szavai és jelentései kapcsolatba kerülnek egymással. A lexikai hozzáférés módja függhet a tanuló nyelvi szintjétől, a feladattól és a kommunikációs helyzettől.

A szókincs fejlesztésének lehetőségei

A szókincs bővítése tudatosan is végezhető megfelelő kommunikációval, különböző játékos, nyelvi feladatokkal, meséléssel vagy olyan játékokkal, melyeket kifejezetten a szókincs bővítésére készítettek, például képeskártyákkal.

A leghatékonyabb módja a gyermekek figyelmének lekötésére a játékos, kényszer nélküli tanulás. A módszertan variálásával a szókincs tanulása szórakoztató tevékenység lehet a kisgyermekek számára.

• Szócsoportok alkotása: mondjunk egy szót, például „labda”, és kérdezzük meg a diákot, hogy eszébe jut-e másik szó ezzel kapcsolatban, például gömb vagy gombóc.
• A mindennapi szavak, például ruhák, háztartási tárgyak, színek és állatok áttekintése és kategorizálása segíti a szócsoportok megismerését.
• Lista készítése a szókincsben szereplő szavakról, amelyeket aztán a tanuló felolvas.
• Szerepcsere: a gyermek olvassa fel a szavakat, miközben a felnőtt írja őket le.
• A tanuló megkülönböztetheti a magánhangzókat és a mássalhangzókat ugyanabban a szóban.
• A szókincs bővítését a tanár kiegészítheti tollbamondással, rajzolással vagy játékkal.
• A szókincs és a helyesírás gyakorlására a gyerekek megpróbálhatják betűzni az országok fővárosainak nevét.

A gyermekek írjanak a füzet helyett máshová: táblára, színes papírra és hasonló felületekre, hogy felszabaduljon a kreativitásuk. A gyermek ezáltal úgy gyakorolja a szavakat, hogy észre sem veszi.

Tanulási módok és memóriatípusok

Sosem szabad szemet hunynunk afelett, hogy minden tanuló más, és többek közt aszerint is különböznek, hogy vizuális, auditív vagy kinesztetikus tanulók-e. A különböző típusú memóriák mozgósítása a szókincs elsajátítását is támogathatja.

Vizuális tanulás

• A megtanulandó szavak leírása és hangos felolvasása.
• Ugyanazoknak a szavaknak a betűzése.
• A szavak újbóli leírása és másolása egy papírra.
• A szavak szemmel történő „lefényképezése”.
• A szó betűzése hangosan, a szem becsukása után.
• A szó helyesírásának ellenőrzése.

Auditív tanulás

• A megtanulandó szó leírása egy üres lapra.
• A szó leírása közben minden egyes betű hangos kiejtése.
• A szó megnevezése.
• A szó újbóli leírása és két-három alkalommal való elolvasása.
• A szó elrejtése, hogy a tanuló az emlékezetéből írja azt le.

Kinesztetikus tanulás

• A megtanulandó szó hangos kiejtése.
• A szó leírása és újbóli kiejtése.
• A szó ellenőrzése és szükség esetén kijavítása.
• A szó betűinek vonalvezetése ujjal a levegőben vagy egy felületen.
• A szó újbóli hangos kiejtése.
• A szó emlékezetből való leírása, ellenőrzése és kijavítása.

Ez a módszer jól működik egy vagy néhány ismeretlen szó esetében, de ha egy egész oldalnyi szöveg marad félreérthető a nagy számú új szavak eredményeként, akkor nem ez a leghatékonyabb módszer az új szókincs elsajátítására.

Digitális eszközök és szókincsfejlesztés

A 21. századi pedagógia változtatásra készteti a tanárokat és a tanulókat: a digitális eszközök elterjedésével újabb és újabb lehetőségek jelennek meg, amelyek nagyban segítik a nyelvoktatást és nyelvtanulást, bármely nyelvről is legyen szó.

A digitális tanulási térben a mobil eszközök, a játékok, a filmek, a feliratos tartalmak, az online szótárak, a korpuszok, a gépi fordítás és a mesterséges intelligencia is szerepet kaphatnak a szótanulásban.

A digitális játékok szerepe a szókincstanulásban, a streaming platformok és feliratos tartalmak szerepe a szótanulásban, valamint az online szótárak használata új tanulási lehetőségeket kínál.

A digitális eszközök használata önmagában nem garantálja a szótudás fejlődését. A tanulási cél, a megfelelő feladat, a figyelem, az ismétlés és a szavak különböző kontextusokban való alkalmazása egyaránt fontos.

A szókincs mérése és értékelése

A szókincs osztálytermi mérése és tesztelése során figyelembe kell venni, hogy a tanuló receptív vagy produktív tudását vizsgáljuk-e. A feladatok mérhetik a szó felismerését, jelentésének megértését, használatát, fordítását vagy szövegbe illesztését.

A szavak fordítása mint tesztfeladat nem minden esetben mutatja meg a szótudás teljes mélységét. A feladatalapú szótudás és a nyelvi tesztelés olyan helyzeteket is vizsgálhat, amelyekben a tanulónak a szavakat valódi kommunikációs vagy szövegértési feladatban kell használnia.

Az iskolai keretek között történő számonkérésnek nem csupán az ellenőrzés a célja. A mérés segíthet feltárni a tanuló erősségeit és nehézségeit, valamint alapot adhat a további fejlesztés megtervezéséhez.

A szókincs szerepe a tanulási önállóságban

Az írott szöveg sajátosságainak ismerete és a megfelelő szókincs nélkül a tanuló nehezebben dolgozza fel a tankönyveket, az online szövegeket és a szakmai anyagokat. A megfelelő szó- és „világtudás” ezért az önálló tanulás egyik előfeltétele.

A szavak közvetlen, direkt tanítása megalapozza a későbbi, szövegekből történő önálló tanulásukat. A rendszeres olvasás minden életkorban és képességszinten lehetőséget biztosít új szavak elsajátítására.

A szókincs folyamatos bővülése javítja a szövegek megértését, a szövegértés fejlődése pedig további szókincstanulást tesz lehetővé. Ez a kölcsönhatás az iskolai tanulás, az idegen nyelv elsajátítása és a mindennapi kommunikáció szempontjából egyaránt meghatározó.

tags: #a #szokincs #szerepenek #jellemzese