Az akkád–angol fordítás és az akkád nyelv legfontosabb tudnivalói

Az akkád-angol fordításhoz nem elegendő egyetlen szó egyszerű megfeleltetése, mert az akkád kihalt, ékírással lejegyzett sémi nyelv, amelynek szókincse, nyelvtana, korszakai és asszír, illetve babiloni nyelvjárásai egyaránt befolyásolják a jelentést. A megbízható értelmezéshez ezért a szótári jelentés mellett szükség lehet átírásra, nyelvtani adatokra, szöveghelyekre, párhuzamos fordításokra és a mondat összefüggésére.

Az angol nyelvű akkád szótárak és fordítóeszközök az akkád szavak angol megfelelői mellett meghatározásokat, ragozási információkat, példamondatokat, fordítási emlékezetet, kiejtési felvételeket és esetenként képes szócikkeket is tartalmazhatnak. Hosszabb szövegek esetében automatikus akkád-angol fordító is használható, de az eredményt különösen töredékes, többértelmű vagy ékírásos szövegek esetében filológiai ellenőrzéssel kell értelmezni.

Mi az akkád nyelv?

Az akkád a sémi nyelvek keleti ágához tartozó nyelv, a nyelvcsalád legkorábbi ismert tagja. Mezopotámiában beszélték, ékírásos emlékekből is­merjük, amelyek kora Kr. e. III. évezred közepétől a Kr. u. I. századig tart.

Az akkád (i. e. 2600 - i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD-û, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv modern neve korabeli elnevezéséből akkadûm ered, mely pedig az i. e. III évezred közepén jelentős szerepet játszó Akkád (Agade) város nevéből származik. A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Az akkád nyelv több évszázadon át anyanyelve volt Mezopotámia lakosságának, sokáig közvetítő nyelv (lingua franca) volt a különböző ókori Közel-Keleti birodalmak között. A Kr. e. II. évezred derekán az akkád a Közel-Kelet diplomáciai nyelve volt.

Az akkád nyelv legrégebbi ismert sémi nyelv, az afroázsiai nyelvcsalád tagja, míg a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Két különböző nyelv, két különböző nyelvcsalád, két különböző történelmi múlt.

Az akkád történeti és nyelvjárási változatai

Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján:

A Kr. e. III. évezredben használt dialektusa az óakkád, a Kr. e. II. évezredben két nyelvjárása alakult ki: az asszír és a babilóni. Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárások, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza.

Az asszír nyelvjárás a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Az újbabiloni és újasszír nyelvek erős arámi hatásokat mutatnak.

Az akkád nyelv túlélt több mint 2 évezredet, miközben állandóan változott a nyelvtana és a szókincse, ezért az akkád nyelvnek különböző időszakait különböztetjük meg. Akkád a közös elnevezése a különböző babiloni és asszír dialektusoknak is.

Az akkád nyelv legősibb alakja nem ismert, sokkal régebb óta beszélték, mint a fennmaradt akkád nyelvű írások. Az óakkád nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs.

Az akkádra hatással volt a térség több nyelve is, mindenekelőtt a sumer, amellyet hosszú ideig együtt használták Mezopotámiában. Az írott akkád nyelv magán viseli a sumer nyelv hatását, a sémi hangok egy része kiveszett az akkád nyelvből.

Ez a két utóbbi nyelvjárás Mezopotámián kívül elterjedt a Kaukázus vidékén élő népek között, mint Urartu, a Hettita Birodalom, Mitanni és Ugarit. Az i.e. 12. században jelentős volt a sémi arámiak vándorlása, akik jelentősen megváltoztatták Mezopotámia nyelvét, az arámi nyelv hatása átalakította az akkád utódnyelveket és a hettita nyelvet is.

Az akkád írásrendszer

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az ékírással írt akkád szavakat az asszirológusok átírták a latin abc betűivel, az angol betűkészletet néhány szimbólummal kiegészítették.

Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett egy sumer szójelet, egy sumer szótagot, egy akkád szótagot, valamint egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt.

Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll.

Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során. Az akkád nyelvű szövegek korpusza nem lezárt.

Napjainkban is egyre másra bukkannak fel újabb szövegek, és ha a politikai helyzet lehetővé teszi, hogy újra elinduljanak a régészeti ásatások Irakban minden bizonnyal még több ékírásos szöveg lát majd nap világot.

A mostanáig előkerült szövegek a világ számtalan múzeumában, több földrészen elszórva találhatók. Az ékírás viszonylag kései megfejtése (19. század közepe) és a szövegek rendkívül nagy száma mellett, ez a két tényező is szerepet játszik abban, hogy az ékírásos (sumer és akkád) szövegek filológiai feldolgozottságának szintje meg sem közelíti a görög és latin szövegekét.

Az akkád átírás és kiejtés

Néhány betű és szimbólum valószínű kiejtése a latin betűkkel átírt akkád szavaknál: q (akkád), valószínűleg ’k’-nak ejtették és utána jött a glottál stop (hangszalag-zárhang), š (akkád), s (magyar), sh (angol), s (akkád), sz (magyar), s (angol).

ş (akkád), kiejtése tsz, az ’sz’-t követi a glottál stop (csak a magyar szavak kiejtésében lehet cs, sz vagy s is!),(tsz kiejtése, mint az angol bits), ţ (akkád), t után glottál stop, y (akkád), j (magyar), y (mint az angol yes).

Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a *h, *ḥ, *ġ frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen.

Az interdentális és zöngétlen frikatívák (*ś, *ṣ́) egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon: b p d t ṭ š z s ṣ l g k q ḫ m n r w y.

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal: a, e, i, u, ā, ē, ī, ū. Az akkád magánhangzó rendszerét négy magánhangzó alkotta (/u/, /i/, /a/ /e/), a hosszúságnak jelentés-megkülönböztető szerepe volt, az /e/ másodlagosan /a/-ból vagy /i/-ből jőttt léttre meghatározott mássalhangzók közelében.

Az akkád zárhangok (a /b/ és a /p/ kivételével) és affrikáták három sorozatot különböztettek meg: zöngés, zöngétlen és ún. emfatikus. Mára konszenzus látszik kialakulni abban, hogy az emfatikus mássalhangzók nem faringalizáltak (más terminológiával: nem velarizáltak) voltak mint például az arabban hanem ejektívák vagy glottális hangok.

Az akkád nyelvtan főbb jellemzői

Az akkád morfológiailag flektáló nyelv. Más sémi nyelvekhez hasonlóan az akkádban is az egyes szavak jelentését a leggyakrabban három, időnként kettő vagy négy, ún. gyökmássalhangzó hordozza.

A szavak szófaját, az egyes szavak pontosabb jelentés árnyalatait, illetve, például az igéknél, az igeidőt és igenemet a gyökmássalhangzók közé tett magánhangzók minősége, prefixumok és infixumok határozzák meg.

A P, R, és S (ejtsd itt mint "sz") gyökmássalhangzók jelentése, például, a “vágás, eldöntés“ fogalomkörével kapcsolatos. Az ezekből a gyökmássalhangzókból képzett purussā tő jelentése “döntés”.

A prus tő a múlt idejű igelalakok, a parras tő a jelenidejű igealakok tőveként, a šapris tő a múlt idejű, műveltető igealakok, a paris tő pedig a melléknevek töveként szolgál.

A jelentést hordozó gyökmássalhangzók rendszere az európa nyelvekhez szokott nyelvtanulónak első látásra szokatlan, hasonló jelenséggel azonban pld. az angolban is találkozhatunk, ahol az ún. erős igék közül néhánynál a mássalhangzók és a magánhangzók között hasonló “munkamegosztást” találunk.

Például, az angol beszélni ige jelenidejű és múltidejű alakja között (speak-spoke) a sémi nyelvekhez hasonlón a magánhangzó különbsége jelöli az igeidő különbségét, míg a jelentést a mássalhangzók hordozzák.

Nem, szám és eset

Az akkád megkülönböztet hímnemet és nő­ne­met, egyes, többes és duális számot. Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták.

Az akkád három főnévi esetet különböztet meg: az alanyesetet, a tárgyesetet és a birtokosesetet. Többes számban és kettős számban a tárgyesetet és a birtokos esetet nem különbözteti meg, mindkettőt ugyanazzal az esetraggal jelöli.

Ez a három eset elsősorban szintaktikai kapcsolatokat fejez ki, a nyelv azonban használ még két kevéssé produktív főnévi esetet is, melyek helyhatározói viszonyok kifejezésére szolgálnak: lokatív, terminatív.

A hely-, idő-, illetve módhatározói viszonyokat a nyelv általában prepozíciókal fejezi ki, mely után a főnév birtokos esetben áll. A nyelv két nyelvtani nemet ismer: a hím- ill nőnem.

Melléknevek

A melléknév a főnév után áll, egyeztetve van vele számban és esetben. A melléknév a főnév után áll és vele számban, esetben és nemben egyezik.

Igeragozás és igetövek

Az akkád három igeidőt ismer: jelent, múltat és befejezettet (perfektumot) a múltbéli utóidejűség kifejezésére. Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

Az akkád ige a mondat utolsó helyén áll, ez a szórend valószínűleg a sumer nyelv hatására alakult ki. Az akkádban három prefixált igeidő van: a középső gyökmássalhangzó gemminációjával képzett jelen (iparras “ő vág”), múlt (iprus), és a -ta infixumal képzett befejezett (iptaras).

Az ige alanyának személyét, számát és nemét prefixumok és szuffixumok jelölik az igetőn. Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

Az akkád ige a mondat végén áll, és az igei paradigma további elemei a stativus, az imperativus, az aktív participium, az infinitivus, és az igei melléknév.

Más sémi nyelvekhez hasonlóan az akkádban is léteznek az igének ún. származtatott tővei is az ige alaptőve mellett. A származtatott tővek elsősorban az igenem jelölésében játszanak szerepet: például, a ša- prefixum hozzáadásával képzett tő műveltető (kauzatív) jelentést kap, az n- prefixum hozzáadásával képzett tő pedig szenvedő (passzív) jelentésű lesz.

Az alaptő mellett léteznek származtatott tövek: a D-tő és az S-tő elsősorban műveltető, míg az N-tő szenvedő jelentésű.

Személyes névmások és számnevek

Az akkád-angol fordítás sajátosságai

Az akkád-angol fordításnál először meg kell határozni, hogy melyik akkád nyelvváltozatból származik a szó vagy a mondat. Ugyanaz a forma eltérő korszakban, földrajzi területen vagy szövegtípusban más jelentésárnyalatot, ragozást vagy írásmódot mutathat.

Az angol megfelelőt ezért a szócikkben szereplő meghatározás, a ragozási információ, a szöveghely és a mondatbeli környezet alapján kell kiválasztani. A szótári alak önmagában nem mindig azonos a szövegben előforduló alakkal.

Az akkád-angol szótárakban a fordítások különböző forrásokból származhatnak. A fordítások a leggyakoribbtól a kevésbé népszerű felé rendezhetők, és egy-egy kifejezéshez meghatározások vagy a ragozásra vonatkozó információk is kapcsolódhatnak.

A mondatkörnyezet különösen fontos, mert egy akkád szó több angol jelentéssel is fordítható. A fordított mondatok megmutatják, hogyan változik a megfelelő angol kifejezés a szöveg összefüggése szerint.

Fordítási memória és párhuzamos korpuszok

A fordítási példamondatok párhuzamos korpuszokból, vagyis lefordított szövegek nagy adatbázisaiból származhatnak. A fordítási memória olyan, mintha több ezer fordító támogatása állna rendelkezésre a másodperc törtrésze alatt.

Ez a módszer különösen akkor hasznos, ha egy szó vagy kifejezés több szövegtípusban is előfordul. A jogi, királyi, vallási, irodalmi és hétköznapi szövegek eltérő angol megoldásokat igényelhetnek.

Kiejtés és hanganyag

Gyakran önmagában a szöveg nem elegendő, hanem azt is hallani kell, hogyan hangzik a kifejezés vagy a mondat. Akkád-angol szótárakban hangfelvételek és jó minőségű számítógépes felolvasók is elérhetők lehetnek.

Az ilyen hanganyag nem feltétlenül ősi, közvetlenül adatolt kiejtést jelent, hanem az átírás alapján készített rekonstruált vagy gépi olvasatot. A kiejtés értelmezésénél figyelembe kell venni az átírásban szereplő hosszú magánhangzókat és speciális mássalhangzó-jeleket.

Képes szótár és automatikus fordító

A képek a fogalmak bemutatásában is segíthetnek. Az akkád-angol szótárakban a szöveges fordítások mellett a keresett kifejezésekhez kapcsolódó képek is megjelenhetnek.

Hosszabb szöveg fordításához automatikus akkád-angol fordító is használható, amely egy cikket vagy fájlt is lefordíthat. Az automatikus fordítás azonban nem helyettesíti a kézirat, az ékírásos jel, az átírás, a nyelvtani elemzés és a szövegkritikai kiadás összevetését.

Fontos akkád-angol szótárak

Az akkád nyelv legrészletesebb szótára a Chicago-i Egyetem Keleti Intézetében készülő Chicago Assyrian Dictionary (The Assyrian Dictionary of the University of Chicago = CAD).

A 21 kötetes munka első kötete 1956-ban jelent meg, jelenleg még három kötete vár publikálásra. Utolsó megjelent kötete a P-kötet volt 2005-ben.

A CAD a ritkább szavaknál szinte minden ismert szöveghelyet megad, és a gyakoribb szavaknál is minden lényeges használathoz illetve jelentéshez több szöveghelyet közöl, melyeket le is fordít.

A CAD-nál terjedelmében jóval kisebb von Soden (1958-1981) három kötetes szótára (Akkadisches Handwörterbuch = AHw), mely csak a legfontosabb szöveghelyeket adja meg.

Black-George-Postgate (2000) egy kötetes kéziszótára (A Concise Dictionary of Akkadian = CDA) lényegében von Soden szótárának angol fordítása, de a kötet szerkesztői az AHw lezárása óta előkerült szövegek lexikális anyagát is feldolgozták és támaszkodtak a CAD megjelent köteteire is.

A szótár egyetlen szöveghelyet sem ad meg, az akkád szótárak közül ez hasonlít a legjobban a modern beszélt nyelvek kéziszótáraihoz. A szótárhoz írt korrekciók és kiegészítések online elérhetők.

Hecker (1990) szóvégmutató szótára a töredékes szövegek értelmezésénél nyújthat nagy segítséget. Kämmerer-Schwiderski (1998) német-akkád szótára von Soden AHw-ján alapul.

A szótári részt egy mutató egészíti ki, mely 31 fogalmi csoportba rendezi az akkád szavak német megfelelőit. Kienast-Sommerfeld 1994 az óakkád királyfeliratok szókészletét feldolgozó glosszárium.

Jellisták és ékírásos segédletek

A két legáltalánosabban használt átfogó jellista Labat-Malbran-Labat 1995 és Borger 1988. Ez utóbbinak 2003-ban megjelent egy jelentősen átdolgozott változata (Borger 2003).

A Labat-féle jellista paleográfiai része sokkal gazdagabb Borger könyveiénél. Az ékírásos jelek formáinak legrészletesebb gyűjteménye még mindig Fossey 1926, mely több mint 30 ezer jelfomát mutat be.

A The Cuneiform Digital Palaeography Project ezt a könyvet válthatja fel amikor teljessé válik honlapja, amelyen az ékírásos jelek formái digitális fényképeken tanulmányozhatók.

Von Soden és Röllig (1967) akkád szillabáriuma alapvető munka az akkád szövegek tanulmányozásához, Borger legújabb jellistája (2003) azonban lényegében magában foglalja a kötet anyagát.

Akkád szövegkiadások és korpuszok

Az ékírásos szövegek kiadásainak és szakirodalmának alapvető bibliográfiája Borger 1967-1975, mely 1973-ig dolgozza fel az irodalmat. Évenként közöl hasonló bibliográfiát az Archiv für Orientforschung folyóirat “Register Assyriologie”, illetve az Orientalia folyóirat “Keilschriftbibliographie” elnevezésű melléklete.

A teljes óasszír szöveganyag bibliográfiáját adja Michel 2003. Az óbabilóni szöveganyag teljes bibliográfiáját adja Charpin (2004, 403-480) városonkénti felosztásban.

A mezopotámiai írásbeliség műfajaiba Van De Mieroop 1999 nyújt bevezetést. Az asszíriológia legátfogóbb kézikönyve, a Reallexikon der Assyriologie und Vorderasiatischen Archäologie első kötete 1928-ban jelent meg.

A királyfeliratok teljes kiadását célul kitűző torontói Royal Inscriptions of Mesopotamia Project mostanáig megjelent kötetei: Frayne 1993, 1997 és 1990 (Early Periods); Frame 1995 (Babylonian Periods); Grayson 1987, 1991 és 1996 (Assyrian Periods).

A projekt a szövegek kiadása mellett megjelentet egy folyóiratot is Annual Review of the Royal Insciptions of Mesopotamia Project címmel. Az asszír királyfeliratok Frayne 1993 mellett az óakkád királyfeliratok másik modern kiadása Gelb-Kienast 1990.

Az 1948 előtt előkerült óasszír szöveganyag publikálására 2002-ban indult új sorozat az Old Assyrian Archives, melyet The Old Assyrian Text Project (= OATP) készít.

Az óbabilóni Mári-i levéltár szöveganyagát kiadó legfontosabb sorozat párizsi Archives Royales de Mari (= ARM). Első kötete 1946-ban jelent meg, sorozat jelenleg 28. köteténél (1998) tart.

Az óbabilóni korból fennmaradt levelek publikálásának legfontosabb sorozata a leideni Altbabylonische Briefe in Umschrift und Übersetzung (= AbB) (1964-), melynek szerkesztője F. R. Kraus, majd K. R. Veenhof.

Az újasszír szövegkorpusz teljes kiadását a Helsinkiben működő The Neo-Assyrian Text Corpus Project tűzte ki céljául a State Archives of Assyria (= SAA) sorozat keretében.

A projekt a szövegek kiadása mellett megjelentett egy folyóiratot (State Archives of Assyria Bulletin [= SAAB]) és több sorozatot: State Archives of Assyria Studies (= SAAS), State Archives of Assyria Cuneiform Texts (= SAACT), State Archives of Assyria Literary Texts (= SAALT).

A projekt adja ki az újasszír szövegkorpusz személyneveit feldolgozó sorozatot is (The Prosopography of the Neo-Assyrian Empire [= PNA]). A Gilgames-eposz akkád változatainak legfontosabb és megkerülhetetlen kiadása George 2003.

Az ún. bölcsesség irodalom legfontosabb kiadása Lambert 1996 [1960]. Számos kisebb honlap létezik, mely akkád nyelvű szövegek online kiadását tűzte ki céljául.

A nagy sumer nyelvű online korpuszoktól eltérően, ezek a honlapok mostanáig nem jutottak messzebre mint a magasztos célok deklarálása és néhány bemutató szöveg publikálása. Évek óta frissítés nélkül, elektronikus torzóként léteznek a cyber-térben: Transliterationen und Kollationen von Texten der Akkade-Zeit (= TKTA), The Old Assyrian Text Project (= OATP), Old Babylonian Text Corpus (= OBTC), Archiv der altbabylonischen Urkunden (= AABU).

Antológiák és szakirodalmi tájékozódás

Harmatta 2003 számos akkád nyelvű történeti jellegű szöveget tartalmaz. Michel 2001 az az anatóliai Kánis (Kültepe) óasszír kereskedőinek levelezését gyűjtötte össze.

Durand 2002 és Heimpel 2004 az óbabilóni kori Mári-i levéltár leveiből ad válogatást. Moran 1987 az Amarna levelek fordításainak gyújteménye.

Chavalas (ed.) 2006 sumer és akkád nyelvű történeti szövegekből ad átfogó válogatást. Foster 1993 és 1995 az akkád irodalom napjainkban elérhető legteljesebb antológiája.

Hallo 1997, 2000 és 2002 valamennyi akkád szövegtípusból tartalmaz bőséges válogatást. Kaiser 1982-1997 hasonlóan átfogó válogatást nyújt német nyelven.

Fontos nyelvtanok és tanulási segédkönyvek

Az akkád nyelvtan legfontosabb és legrészletesebb kézikönyve von Soden-Mayer 1995, mely von Soden nyelvtanának 3. kiadása Mayer kiegészítéseivel. Ungnad-Matouš 1969, angol fordítása Ungnad-Matouš 1992, egy terjedelmében jóval kisebb nyelvtani kézikönyv.

Nyelvtanuláshoz a ma elérhető legjobb és legrészletesebb nyelvtan Huehnergard 1997a, mely alapjában véve von Soden leírásán alapul. A könyv az akkád óbabilóni dialektusa mellett az ékírásos jeleket is tanítja és megismertet a legfontosabb szövegtípusokkal.

Riemschneider 1973, angol fordítása Riemschneider 1984, valamint Caplice 1980 is jó bevezetést nyújtanak, de nyelvtani leírásaik kevésbé részletesek. Miller-Shipp 1996 a nyelvtanuláshoz jól használható paradigma gyűjtemény.

Borger (1965) klasszikus bevezetője az akkád nyelvbe rövid nyelvtani leírást, szószedetet és rövidebb szövegeket tartalmaz átírásban és ékírásban; a szövegek feldolgozását bevezetés és nyelvtani kommentár segíti.

Egyéb oktatási célú nyelvtanok, nyelvtani segédkönyvek: Bodi 2001, Malbran-Labat 2001. Az akkád nyelvészeti szempontú leírását adja Reiner 1966, Gelb 1969, Groneberg 1987, Buccellati 1996 és 1997, Huehnergard-Woods 2004, Izre’el-Cohen 2004, Luukko 2004 és Streck 2006.

Az akkád legfontosabb jellemzőinek magyar nyelvű összefoglalása Zólyomi 1999. Az akkád történeti, területi és perifériális nyelvváltozatait számos monográfia dolgozza fel.

Szakkifejezések és példák akkád-angol jelentésekkel

Az akkád szótári alakok jelentése a magyar és az angol megfelelők mellett is többféleképpen adható meg, mert az azonos vagy hasonló forma nem feltétlenül azonos eredetet vagy teljes jelentésazonosságot jelent.

Gamlu és a görbe bot jelentésköre

A gamó jelentése kampós, horgasvégű bot, eszköz egy tárgy felakasztására, felszedésére, összetakarítására. Hasonló az akkád gamlu is, ami sumer jövevényszó az akkád nyelvben.

Akkád gamlu: 1. hooked or curved staff, shepherd’s crook, bent stick, 2. haft, hilt, vagyis 1. kampós vagy görbe bot, pásztorbot, hajlított bot, 2. nyél, markolat.

A gamlu ’görbe bot, pásztorbot’ Mezopotámiában a rituális szertartások szakértői, az apkallu nevű mitikus bölcsek, a királyok és istenek által használt kultikus eszközök közé tartozott.

A gamlu jellemző rituális fegyvere volt az ördögűzőknek, amit a gonosz erők elriasztására használtak. A gamlut használták isteni szimbólumként, alakja és hossza változott, de a hajlítás, görbület jellemző volt rá.

Hajlítás, görbítés és gördítés

Az alábbiakban összegyűjtve néhány akkád szó, amelyek a hajlítással, görbítéssel, gördüléssel kapcsolatosak, köztük a magyar nyelvben is használatos kapál (kapālu) szó.

Figyelemre méltó, hogy a kuppupu és a šukpupu hajlítást, görbítést jelentő szavakban a ’pupu” a magyar ’pup’ szóra emlékeztet! A púpos teve akkád elnevezése gammalu.

Kapu és szárnyas kapu

Két akkád szó is hasonló alakilag a magyar kapu szóhoz, a kapû (bend back, be curved), ’visszahajlít, hajlított’ és a kappu(m) I (wing of bird), ’madárszárny’, az óbabiloni kappu (wing of door), ’kapuszárny’.

Az ősi nyelvek (mint a sumer és az akkád) képi nyelvek, így ha magunk elé képzelünk egy kétszárnyas, kihajló és visszahajló kaput, beláthatjuk, hogy az akkád szavak jelentése pont egyezik azzal, ahogy egy nyitott kapu „kitárja a szárnyait”.

Még két hasonló alakú szó: kapkapu (powerfull), ’erőteljes’ és kappu (hand; palm), ’kéz; tenyér’. Gappu (wing) see kappu ’szárny’.

A hasonló magyar és akkád szavak értelmezésének korlátai

Az alább bemutatott hasonló alakú szavak nem mindig jelentenek egyezőséget, néha csak külső hasonlóságot! Példákat mutatok be arra is, amikor a külső hasonlóság még nem jelenti a közös eredetet is.

A két nyelv között nem állapítható meg közös eredet pusztán a hangalak vagy a jelentés hasonlósága alapján. A magyar és az akkád történeti, nyelvtani és nyelvcsaládi különbségeit minden összevetésnél figyelembe kell venni.

Az akkád minden változata kihalt több mint 2000 éve, az óakkád nyelv a legrégebben, míg a magyar nyelvben több közös szó is tovább élt. A közös szavak gyökében, vagyis szótövében ismerhető fel a hasonlóság, a szavak a két nyelv különbözősége miatt más fejlődésen mentek keresztül, és ez meglátszik a szavak alakján.

Az akkád a legrégebbi ismert sémi nyelv, az afroázsiai nyelvcsalád tagja, míg a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Mindkét nyelv ragozós, az akkád flektál is, de egymástól nagymértékben eltérő nyelvtani szabályokkal és különböző ragozásokkal rendelkezik.

A magyar nyelvben nyoma sincs az akkád nyelvre oly jellemző flektálásból eredő eltérő alakoknak a közös szavakban. Ezért az akkád-magyar hasonlóságokat óvatosan, az angol szótári jelentésekkel, a történeti korszakokkal és a dokumentált szöveghelyekkel együtt kell értelmezni.

Dínom-dánom és dīnam dânum

Az etimológiai szótár szerint: „dínom-dánom ’nagy mulatság’, játékos szóalkotással keletkezett, hangutánzó eredetű összetett szó (ikerszó).”

Ismeretes az óbabiloni bírósági peres nyilvántartásból három kifejezés, a dīnam dânum, dīnam šūhuzum és awātam amārum. Az akkád nyelvben dīnam dânum ítélkezést, jogérvényes ítéletet jelent.

A dīnam šūhuzum jelentése: to grant a legal case, grant a hearing, vagyis ’engedélyezni egy jogi esetet, engedélyezni egy tárgyalást.’

Bár eredetileg ezt a kifejezést a bírói eljárásoknál használták, a kifejezés átkerülhetett a házasságkötések megerősítésére. Nem tudjuk, melyik honfoglaló törzs, vagy az avarok, hozta magával a dīnam dânum kifejezést, melynek eredeti jelentése a magyar nyelvben nem maradt meg.

Az akkád civilizáció történeti háttere

Az akkádok ősei Észak-Afrikából jöttek át a Közel-Keletre, talán a sivatagosodás miatt, és i.e. 3000 körül elérték Mezopotámiát, ahol letelepedtek a sumerok szomszédságában.

A betelepülő szemiták valószínűleg keveredtek a ragozós nyelvű turáni őslakossággal és fölénybe kerültek velük szemben, kisemmizték őket és uralkodtak felettük. Nem kizárt, hogy átvettek szavakat is tőlük, amik beépültek az akkád nyelvbe.

Az akkádokat Akkád (Agade) városáról nevezték el, ez volt az akkád birodalom fővárosa valahol az Eufrátesz partján, ma senki nem tudja, hol lehetett.

Az Akkád Birodalom

Az akkád birodalom az akkádok megjelenése után jóval később, Sarrukin uralkodása alatt alakult meg és emelkedett föl. Sarrukin Agade (Akkád) uralkodója volt, aki először meghódította a többi akkád városállamot, majd sorban a sumer városállamokat is i.e. 2350 körül.

Ez volt a világ első központosított hatalma, Sarrukin a négy világtáj uralkodójának kiáltotta ki magát, egyesítette Sumert és Akkádot. Sarrukin akkád dinasztiájának a Zagrosz hegységből betörő gutik támadása vetett véget.

A gutik uralma főleg Akkádra terjedt ki, betöréseik csaknem száz évig tartottak. Az i.e. 22. évszázad második felében a gutú törzsek fennhatósága már legfeljebb Közép-Mezopotámia Tigris menti vidékére korlátozódott.

A gutikat Utu-hegal uruki uralkodó győzte le, majd utóda, Ur-Nammu, Ur városának helytartója, később királya újra megteremtette Sumer és Akkád egységét. A birodalmat az északi Elám királyai döntötték meg.

Óbabiloni és későbbi korszakok

A keletről érkező akkádokkal rokon sémi amorita törzsek ragadták magukhoz véglegesen a hatalmat. Hozzájuk köthető az óbabiloni nyelvjárás kialakulása.

Hammurapi létrehozta az Óbabiloni birodalmat Báb-ili város székhellyel, ez egyesítette mintegy kétszáz évre egész Mezopotámiát. Az Óbabiloni birodalmat a hettiták döntötték meg, akiktől hamarosan a hegyekből érkező kassziták vették át a hatalmat.

1595-ben az amurrú dinasztia utolsó, valószínűleg a hettiták által megölt uralkodója helyét egy kassú király foglalta el. Babilonban ettől az időponttól 1160-ig, tehát mintegy 430 éven át kassú királyok ültek a trónon.

A kassú királyok uralma alatt Babilon, mint város és az ország neve Karadunias ill. Karadunias ország volt. Az i.e. 13. századtól fokozódnak az asszír támadások, majd az i.e. 12. században az elámiak megdöntik a kassúk uralkodását.

Ezt követően az arámiakkal közeli rokon sémi kháld törzsek költöztek be a Babilóniától dél-délnyugatra fekvő mocsaras területre, a Tengerföldre, melyet az asszírok Khaldu országnak neveztek.

Akkád szakfolyóiratok és kutatóhelyek

A legfontosabb szakfolyóiratok, melyekben az akkád nyelvvel illetve akkád nyelvű szövegekkel kapcsolatos publikációk jelennek meg: Altorientalische Forschungen, Archiv für Orientforschung, Archív Orientální, Bibliotheca Orientalis, Journal of Cuneiforms Studies, Journal of Near Eastern Studies, Journal of the American Oriental Society, Orientalia, Orientalische Literaturzeitung, Revue d’Assyriologie et d’Archéologie Orientale, Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie.

A Cuneiform Digital Library Initiative három online folyóiratot jelentet meg a honlapján: Cuneiform Digital Library Notes, Cuneiform Digital Library Bulletin, Cuneiform Digital Library Journal.

Az asszíriológiai tárgyú monográfiákat megjelentető sorozatok közül napjainkban kettő tűnik ki a megjelentetett munkák száma és fontossága tekintetében: a Münster-i Ugarit-Verlag által gondozott Alter Orient und Altest Testament sorozat, és a Leiden-i Brill kiadó által gondozott Cuneiform Monographs sorozat.

Az ókori Közel Kelettel kapcsolatos, a világhálón elérhető anyagok legegyszerűbben az Abzu elnevezésű portál keresztűl érhetők el. A londoni British Museum Mesopotamia honlapján rengeteg érdekes információ található.

Napra kész információ forrás Ancient Near East.net elnevezésű portál. A magyar felsőoktatási intézmények közül az akkád nyelv egyedül az ELTE BTK Ókortudományi Intézetének Asszíriológia és Hebraisztika Tanszékén tanulható, az ókori nyelvek és kultúrák alapszak asszíriológia szakiránya keretében.

tags: #akkad #nyelv #angol